Délmagyarország, 1976. december (66. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-28 / 306. szám

2 Kedd, 1976. december 28. Hányszor 5 ezer 433 forint? A televízió karácsonyi ajándékkosárban olyan szerencsés kéwei összeválogatott gyermekműsorok kapiak helyet, hogy még a felnőtt nézők sem elégedetlenkedhettek. Utóvégre balgaság is lenne különválasztani: ez a műsor csak a tizenéveseké, amaz csak a családapáknak szól. Meg aztán lehetetlen ls. Ki merné ugyanis állítani, hogy a szegedi körzeti stúdió péntek délelőtti műsorát csak fiatalok nézték, vagy melyik műsorszerkesztő vállalná a felelősséget, hogy a Beszterce ostromának nem volt ötéves nézője is? Szóval mindenki kedvére készült valóban a változatos, s az utóbbi évek talán legtarta.masabb ünnepi műsora. Kötőzködésre a legszálkásabb papírra író tévékritikusnak sem lehat oka, tán még annak a nézőnek sem, aki szombaton reggeltől vasárnap éjjelig csak az adásszünet idejére kapcsolta ki a készülékét A rutinosabb olvasó persze bizonnyal érzi, hogy most jön a „de". Nos, a de ezúttal egy bizonyos műsortípus dicséretét hirdeti: az ifjúsági osztály fiatalok, gyermekek számára összeállított magazinműsor aiét. Mert az derült ki ebből a karácsonyi válogatásból, hogy képernyőben gondolkodni, fordulatos, érdekes összeállítást tervezni a felnőtteknek még nem, de a gyerekeknek már megtanultak a tévések. S hadd legyünk annyira lokálpatrió Iák, hogy elsőnek a Szabó Márta szerkesztette, Orbán Tibor rendezte szegedi magazint emeljük ki. Tehetnénk ezt elfogultság nélkül is, hiszen a Karácsonyi kincskereső előgyakorlatok nélkül is feliratkozott a sikeres irodalmi-zenés válogatások sorába, ügyesen lapiezve a még szűkös techni kai lehetőségeket, hogv példám Mit János kamerája túlságosan kötött pályán mozog, hogy maszkmester (vagy megfelelő stúdióvilágítás) híján a szereplők koruknál néhány évvel idősebbnek látszottak. A szegedi stúdió mindenesetre hangulatosan indította el A gyerekkor csodavilágával (szerkesztő: Ascher Gabriella), a Kiment a ház iz ablakon ötletparádéjával folytatódó karácsonyi gyereklistát. Amely egyébként bővelkedett még akár elemzésre is méltó eseményekben (Kalákával kalákában, Halasi Mária: Az utolsó padban) <, olyan, a mozikban is sikert aratott „nagyfilmekben", amelyekért érdemes volt fennmaradni késő éjszakáig. Zsurzs íva filmjét, a Mikszáth Kálmán regényéből televízióra írt Beszterce ostromát minden bizonnyal mind a 2 millió 90o ezer tévékészüléken nézte legalább két néző — vagyis a fél ország. Ha a három részre tördelt tévéfilm egyes képsorait elnyújtottnak, agyonbeszéltnek, tölteléknek éreztük is, a regény igazi mikszáthi színeinek átmentése és néhány parádés színészi alakítás (mindenekelőtt Körmendi János lengyelje) kedvéért szerettük a filmet. Az alkotók korábban a Fekete város, most Pongrácz gróf történetének tévéváltozatával igazolták, hogy a magyar irodalom Mlkszáthja olyan kimeríthetetlen forrás, mint a franciák Dumas-ja, az oroszok Ctehovja és legalább annyira kortalan is. Egyébként épp az elmúlt héten adták hírül a lapok — a televízió elnökének sajtótájékoztatója nyomán —, hogy 5 ezer 433 forintba kerül a Magyar Televízió adásának egvetlen perce. Pontos számításokra persze nem vállalkozhatunk — mibe kerülhetett akkor a karácsonyi műsor —, de az biztos, hogy a decemberi 50 forintot nem sajnáljuk. Pedig a szilveszter még hátravan. P. K. Várják az új év első ujszuloftjeit Húszezer forintos biztosítási kötvényt kapnak Az Állami Biztosító — ző jelenlétében ú) év hajnamint 1981 óta minden év- Un sorsolják ki. Az 1977. év ben — 20—20 ezer forintos. , . . . . . . 18 éves korban pénzre vált- elí6 hivatalos sorsolását leható, életbiztosítási köt- hát — nem számítva a szilvénnyel ajándékozza meg veszterezők tomboláit — «z az új esztendő első fővárosi Állami Biztosító központjéés vidéki újszülöttét. A köt- . . .... . , „ , , , ban tartják, ahová az Egészvenyt azok kozul kapja a két legifjabb állampolgár, ségügyi Minisztériummal köakik az új év első órájában tött megállapodás alapján jönnek a világra. az ország minden részéből A szerencsések nevét, sok- jelentik az első őrában szüéves szokás szerint, közjegy- letettek adatéit. (MTI) Januárfél kötelező Űj KRESZ szabályok Az 1976. január 1-én életbe lépett új KRESZ a műszaki követelmények bevezetésére lépcsőzetes határidőket állapított meg. Most, január l-én a következő szabályok lépnek életbe: 1. A járműveken olyan hangjelzőt (kürtöt) kell felszerelni, amely 7 méterről gépkocsinál legalább 98— 120, motorkerékpárnál, lassú járműnél legalább 90—120 decibel hangerővel hallható. 2. A gépjárművek hátsó kereke mögé nem merev Am üf övben A kéthetenkénti szabadítok, szabad szombatok kiadása 1976. év utolsó hete páratlan, 1977. év első hete pedig egyes naptárak szerint páratlan. más kiadású naptárak szerint páros számozású. Ebből adódóan több helyen kérdésként merült fel, hogy az új esztendőben miképpen alakul a szabadnapok (szabad szombatok) kiadásának rendje? A Munkaügyi Minisztériumban elmondották, hogy a dolgozók kéthetenkénti szabadnapjainak. szabad szombatjainak folyamatos biztosítását a hetek naptér szerinti számozásának alakulása nem érintheti. Ezért a vállalatoknak munkaidő-beosztásukat úgy kell alakítaniuk, hogy a szabad szombatok ütemezése változattanul megmaradjon Tehát 1977. évben a dolgozók szabad szombatját — szabadnapját — folyamatosan, kéthetenként kell kiadni függetlenül attól, hogy a most záruló 1976. évben páros vagy páratlan hét szombatján kapták azt meg. Mindezen nem változtat az sem hogy ebben az évben az utolsó két héten a szabad szombatokra munkaszüneti — fizetett ünnep — nap esik. anyagból a kerék egész szélességét takaró kiegészítő sárvédőt kell felszerelni. 3. A gépjárművekre az első (szélvédő) ablakot vízzé' ellátó ablakmosó berendezést kell felszerelni. 4. Minden járművet szabványos elsősegélynyújtó ládával kell felszerelni. 5. A teherautók, pótkocsik irányjelző lámpáinak bekapcsolt állapotát, Illetőleg hibáját (Izzó kiégése) a vezetőfülkében, a szerelvényfalon vissza kell jelezni. 6. A távfényszóró bekapcsolt állapotát a szerelvényfalon vissza kell jelezni. 7. Kerékpárokon csak kapaszkodóval és lábtartóval felszerelt gyermekülést szabad alkalmazni, úgy, hogy a vezetőt a kilátásban és a vezetésben ne zavarja, a kerékpár világítását és fényjelzéseit nem takarja. Nem szabad gyerekülést szerelni a kormányzott kerékkel elforduló alkatrészekre (kormányra). Kiállítási napló Summázó sorok esztendő végén ötvenhét kiállításról számolt be lapunk az elköszönő esztendőben. Az sem titok, hogy ennél jóval több tárlatot rendeztek Szegeden, elsősorban ifjúsági klubokban, üzemekben. Ez azt is jelenti, hogy több év óta évente 80— 90 kiállítást rendeznek a városban, ami talán jelzi, hogy egyfajta telítettség van ezen a téren. E Az csak örvendetes, ha minél több helyre, elsősorban üzemekbe, fiatalok klubjaiba, iskolákba eljut egy egy kiállítás, lehetőséget teremtve a primer élmények szerzésére. Az azonban már cseppet sem megnyugtató, hogy éppen ezeken a fórumokon kapnak helyet-falat a kezdők, az amatőrök egyre népesebb táborának tagjai, sőt, nemegyszer néhány dilettáns is. A veszély abban rejlik, hogy a képzőművészet nyelvét még csak ízlelgetőtanulgató emberek sokasága mások-harmad-negyedrendű alkotásokkal találkozik, téves és helytelen információkat kap, alacsonyra állított mércét tudatosít képzőművészeti színvonalnak. Ha nagyon igényesek lennénk, azt kellene mondanunk, hogy éppen ezeken a helyeken kellene a legelső vonal műveit felsorakoztatni. Így egyidőben tudnánk elsajátíttatni a képzőművészeti ábécét, és lehetne viszonyítási alapot, művészi mércét szabni. Néhány valóban nagyszerű kiállítást láthattunk az idén. A kortárs alkotók mellett Munkácsy Mihály és Paál László eredeti- képei vonzották az- érdeklődők tízezreit. Kicsit keserű • szájízzel állapíthattuk meg ezután, hogy a még ennél a kiállításnál is nagyszerűbb neveket és az egyetemes művészettörténetben is korszakos műveket felsorakoztató holland és flamand válogatás korántsem volt ilyen népszerű. Egy dolgot mindenképpen jelez ez a tény, mégpedig fontos és tanulságos dolgot. Művészeti közízlésünk utolsó, s egyben legerősebb bástyája még mindig Munkácsy. Nála kezdődik és végződik a Mű, minden más hozzá méretik. Munkácsyt megnézni azok is elzarándokoltak a Képtárba, akik talán még sosem voitak kiállítóteremben. S ez így van rendjén. Csak ott a bökkenő, hogy ezek az emberek már nem vették a fáradságot Frans Halsért, Rembrandtért, Jákob Joriaensért nek a Műcsarnokban kellett nagy sikerű tárlatot rendeznie ahhoz, hogy végre méltó módon értékeljék több éves kemény, következetes és újszerű művészi munkásságót. Anyagát Szegeden sem volna haszontalan bemutatni, hiszen a kollektív tárlatokon itt-ott eldugott alkotásai (nem illenek a nagy egészbe! — hallhattuk nemegyszer) csak jelezni képesek tevékenységét. Fontos Sándor budapesti kiállítása a Mednyánszky-teremben azoknak i6 tartogatott kellemes meglepetést, akik jól ismerik munkásságát. Vinkler László négy évvel ezelőtti szegedi tárlata után most Dunaújvárosban mutatta be sokarcú, de egy gyökerű művészetét. Pintér József, Lapis András és Fritz Mihály Vásárhelyen mutatkoztak be. Ne hiányozzon ebből a sorból Dér István képcsarnoki kiállítása sem, ahol néhány kimagasló festménnyel is találkozhattunk; Czóbel Béla nagyszerű kiállítása, melynek jó része először Szegeden került közönség elé; Kalmár Márton szabadtéri szoborkiállítása a Bartók Béla Művelődési Központ udvarán, ahol nagyobb méretű kőszobrainak megkapó lírájával és meleg emberségével szép emlékeket hagyott a látogatókban .,. Hiányérzetünk van azonban — s nem ez évi keletű — a szegedi művészek és a közösségi művészet kapcsolatainak területén. Egy szoboravatáeon örülhettünk annak, hogy Kalmár Márton fiatal helyi szobrászművész nagyszerű portrét faragott Tömörkény Istvánról. S örülhettünk egy kezdeményezésnek, melynek gyümölcse a következő esztendőben érhet be: végre megértük, hogy szegedi alkotók pályázata döntötte el egy olyan jelentős munka sorsát, mint a városi pártbizottság tanácstermébe kerülő pannó. Növik András, a pályázat nyertese, 1977-ben valósítja meg tervét. Várjuk már a tar jani szoborpályázat első fecskéit (még a nyár beköszönte előtt), s ismerve a város szobortelepítési tervét, köztéri beruházási elképzeléseit; a megvalósuló alkotásokat. w Az esztendő summázataként megfogalmazhatjuk, hogy még inkább körültekintő, szervezett és egyeztetett kiállításpolitikára van szükség ebben a városban. Az eddigi gyakorlat sok hasznos es bevált formája és a melléjük kapcsolódó újak megteremthetik a még t'sztább, még hatásosabb profilt. A meglevő néhány feszültséggóc — melyet rövidlátó szemlélet volna nem észrevenni vagy elkendőzni — feloldható értelmes vitafórumokon, gondokat orvosló, ködöket oszlató beszélgetéseken, szigorúbb és objektívebb zsűrizésekkel, • nem utolsósorban következetesebb kritikával..; Tandl Lajos 2. Emlékezetes, és a művészpályán fontos állomásnak számító tárlatot rendezett Szegeden Varga Imre, Molnár C. Pál (kiállítása átnyúlik a következő esztendőre is), Kiss Sándor, Varga Mátyás, Koszta Rozália, Orosz János, Somos Miklós, Csikós András. A szegedi művészek közül néhányan más városok kiállítótermeiben is bemutatkoztak. T. Nagy IrénSzeged a hazai lapokban [SABKADI NAGY EmfliaJ S. N. E.: 200 eves Kiste'ek. — Jubileumi kiállítás és az Ünneplő iparosok. Kisiparos Üjság, nov. 27. [Fényképekkel.) GELLERT József: Fiatalok fóruma a MAV-nál. Békés megyei Népújság, dee. i. [Tanácskozás Szegeden.) NAPY Judit: Bemutatjuk Bordán Irént. Film, Színház, Muzsika, dec. i. [A kübekházl születésű színésznőről. Fényképekkel.) [ITTZES Mihály] -s-y: Csajkovszkij : Anyegin. - Operaelőadás Kecskeméttel. Petőfi Népe, dec. 4 (KrUUca a Szegedi Nemzou Színház vendégjátékáról.] 1976/52, Szárítóban a szegedi csípős. — „Paprikás" műszak. Del) Hírlap (Miskolc), dec. 6. [A szegedi paprikafeldolgozó vállalatról.) SZANTÖ Péter: ötméternyit vándoroltak a parti épületek. Épül a Tisza-védmű Szegednél. - jól halad a munka. Dunántúli Napló, dec. 7. [Fényképpel.) M. K.: Montreal) magyar ki kicsoda. - A Tisza szerelmese. Petőfi Népe, dec. 17. [Csapó Gézára, a SZEOL kajakozójárólj Páva-körnek citera. Est) Hírlap, dec. 18. (Teljesítette éves tervét a Szegedi Hangszerkészítő yáuaiakl szemle Környezetvédelmi ankét Szegeden. Magyar Nemzet, dec. 21 HELTAI Nándor: Bács-Kiskunból indultak. - A matematikus Petőfi Népe, dec. 21. [Leindler Lászlóról, a szegedi tudományegyetem rektorhelyetteséröl Fényképekkel.) Üt- és hídavatás Szegeden Magyar Hírlap, Népszabadság Népszava, dec. 22. (Az Izabellahíd és az E5-ös út szegedi szakaszának avatása.) Megemlékezés Tömörkény Istvánról. Népszava, dee. 22. (Szegeden, születésének llé. évíorduA történelem szorításában Gáli István regényét, A ménesgazdát nagy híre ellenére ls dicsérni lehet, ha nem Í6 minden fenntartás nélkül Puritán, szinte szenvtelenül „hideg" regény, műtők hűvöséhez hasonló. S Gáli István valóban műtétet végez: az ötvenes évek első felét veszi bonckés alá, s ha olykor talán nem is a legmegfelelőbb sebészi módszert választja, az operáció sikeres. A ménesgazdát egyik kritikusa laboratóriumi modellhez hasonlította, s ebben a megállapításban sok az Igazság. Busó Jánost, a volt uradalmi cseléd fiát ideiglenes vezetőnek nevezik ki egy, a déli határszélen fekvő méntelepre. „Beosztottjai" szinte kivétel nélkül volt horthysta méneskari tisztek. Egyszerre vezető és felügyelő tehát, akinek felettesei utasításai szerint „jól nyitva kell tartania szemét", hiszen a lehetséges ellenségek legveszélyesebbjei közé kerül, a régi rend szervezkedésre, mindenre elszánt katonái közé. A cselekmény zártsága, egy helyre koncentráltsága valóban a tökéletes sterilitást biztosítja: a főhős tragikus pályáját csak így futhatja be. Busó János nem érti igazán azt, amivel megbízták. Hite és bizalma a rendszerhez végig töretlen, de képtelen a Rákosi-féle vezetési slvek elemj követelményeinek eleget tenni. Speciális helyzete folytán így szükségszerűen kettős harapófogóba, a történelem kettős szorongattatásába kerül egyfelől a rendszer valóságos ellenségei, másfelől a rendszer akkori vezetési módszereinek képviselői préselik Emberével nem tud megfelelő kapcsotatokbt kialakítani, HB Mját emberséges normái, sem az „ugrassuk kl a nyulat a bokorból"-elv alapján. Naivitását és jóindulatát mindkét részről alattomosságnak fogják fel, a görög sorst-agédiákat idéző befejezés pedig szuggesztíven tárja elénk végzetét:leváltása előtt (ami valójában a méntelep megszüntetése s a tisztek „likvidálásának" eldöntése miatt történik meg a gyanakvó lovastisztek késével hátában hal meg. Smíg azok eszeveszetten rohannak a határőrség géppisztolysorozatai elé, utolsó gondolata a lovakat idézi fel, az értékeket, amelyek hasznosítása érdekében vállalta feladatát Tisztítótűs. A ménesgazda A humanizmus melységbe hulló próbaköveit csillantja fel, visszapillantusoKra, önvizsgálatokra utasítva. Ilyen hatalmas igényű vállalKozas szüKségszerűen buktatókkal jár. A téma óriási, a szituáció és a választott feldolgozási módszer hatalmas lehetőségeket rejt magában. Hogy Gáli Istvánnak reszben éppen maga a téma, részben a formai-technikai módszerek kimunkálásában van szemére vetni való, az — hangsúlyozom: a vállalkozás méreteit tekintve — nem igazán komoly hiányosságokat jelent. A hiányosságok — a szerkesztés egyenetlenségei, a helyenkent nem megfelelő precizitásé motivációk, a részletezés és a tömörítés elégtelenségei — nem fedhetik el A ménesgazda jelentőségét, azt a módot, ahogyan Gáli István, a történelem satujába kényszerített embert felmutatja. S nem fedheti el az író egyre figyelemre méltóbb helyét sem a magyar prózairodalomban. (Szépirodalmi, 1976.)