Délmagyarország, 1976. december (66. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-12 / 294. szám

Vasárnap, 1976. december 12. 83 [HKIDM A dobos és felesége, a dobosné ÜJ név a szovjet Irodalomban JevgenytJ Popové, a fiatal szibériai fróé, akinek elbeszéléseit mindösze egy-két esztendeje közlik a folyóiratok. Közvetlenül halála előtt, VaszlliJ Suksin, a kiváló Író-színész-rendező mutatta b« ajánló soraival a szovjet olvasóknak, a Novlj Mir című folyóiratban. Alábbi írását Havas Ervin fordította magyarra. H

ol volt, hol nem volt, élt egyszer a földön egy csöndes, rokkant asszony, s vele együtt egy fürge-mozgékony dobos a gyászzenekarból. Az asszony a-férjével történetünk idején a Kazah Köztársaságban, Karaganda városban lakott s naponta autóbusszal járt munkába. Egyszer az autóbusz motorja lefulladt, éppen a vasúti átjáróban, ahol a sínen vonat közeledett. A vonat nekirohant az autóbusznak és fölaprította. A dobosné kirepült az ülésről. Repülés közben egy megvasalt csizma betörte a fejét, koponyacsontja előbújt a bőr alól. s ettől kezdve örökösen mormogottdünnvögött magában, s állandóan egyetlen könyvet' olvasott. A könyV történetesen Raszul Gamzatov „Hegyilákők" című regénye volt. amelyben az emberek közötti új viszohyokat írta le Dagesztáhban. s azt a harcot, amely a köztársaságban a női egyenjogúságért folyt. Ezt a könyvét közvetlenül sérülése után. a kórházi kioszkban vásárolta, és soha többé nem vált meg tőle. Télen a vaskályhán átdudált a szél. de belül fényesen égett a tűz. Nyáron az apró kertben kivirágzott a zelnicemeggy, mézzel telt a levegő. Igaz, a dobos ivott, egyre Ivott, az asszony pedig folytonosan dünnyögött magában. Szép asszony volt, fekete hajú, karcsú. A dobos, azonkívül, hogv dobolt, a környező tárgyak szilárdságát tanulmányozta. Azon kesergett. hogy nincsenek a földön szilárd testek. S ha van Is valami hasonló, mindig akad még keményebb tárgy, amely megsemmisítheti az előbbit. — Hiszen, ha nem így volna, ;.kkor nem tört volna be a fejed a vasalt csizmától — mondta feleségének, aki egyetértett véle. Kutatásai sikertelensége miatt a dobos mind többet és többet ivott. Egyszer, végső elkeseredésében kezet emelt a legszentebbre: megragadta a dobot és elkezdett ugrálni rajta. Hegy kipróbálja. v Aa asszony az ágyon ült. Hallgatagon ült az ágyon, kedvenc könyvét olvasta. A sarokban kézmosó függött, alatta szemetesvödör árváskodott. A dobos pedig egyre csak Ugrált, ugrált, apró termetű volt, kissé kövérkés. Ugrált, ugrált és beszakította a dobot — éltető kenyerét, táplálóját. Ekkor szörnyen elkeseredett, az pedig rossz tanácsadó. Az aszszonyt vádolta, hogy tönkretette az életét. — Ha nem lennél a nyakamon, régen a Nagy Színházban játszanék. Összetöröm a csontodat. A csöndes asszonyka nagyon megijedt. Fogta a könyvét és kiszaladt az utcára. Éjszaka volt, a lámpák alig pislákoltak, csak az tudott futni, akit a kétségbeesés kerget. A dobos fölfogta a helyzetet, elszégyellte magát. Amúgy borostásan kiment a kúthoz, levetkőzött, leöntötte magát hideg vízzel, azután visszament a házba és fölhasította a dunyha huzatát. Amikor minden tollpihében fürdött, elment, hogy megkeresse a dobosnét. Egy földhányás mögött talált rá. Reszketett a félelemtől, ahogy a sötétből a sötétbe bámult. — Mitől félsz, ostoba? — mondta a dobos, aki fürge volt. — Nem vagyok bekenve se szurokkal, se mézzel. Leöntöttem magam vízzel, hogy könnyebben megmosdathass. Meg akarsz mosdatni? — Akarom — válaszolta az asszony. — Előbújt a földhányás mögül és mormolta: — Akarom, akarom, akarom. Visszatértek a házba. A dobos átölelte a dobosnét. Az asszony egy nagy tartályban vizet melegített. Beleöntötte a teknőbe és elkezdte mosdatni a dobost. Az pedig ült a teknőben és szájából szappanbuborékokat eregetett, hogy a dobosné se sírjon, hanem nevessen. JEVGENYIJ POPOV E

rdei Ferenc mondta: a nagy számú és rangos összetételű Szeged városi értelmiség még nem feltétlenül kultúrateremtő közösség is. Hoay miért nemi Az okok messze ágaznak szinte kibogozhatatlanul, öröklött szükségszerűségek éppúgy hatnak bennük, mint újabbkori rossz beidegződések. Idegen? Gyüttment! Persze, »így végletes és talán igazságtalan a fogalmazás, de valamit megsejtet a lényegből: idegen mag nehezen találja meg itt a termőtalajt, hogy gyökeret ereszszen, van aki — ha nem Itt látta meg a napvilágot — élete végéig termékenyítőleg hat is munkája idegen test marad, ha még oly a közösségre. így volt ez mindig? Nem tudom. Mindenesetre, egy intézményt, amely működésének ötéves évfordulóiához érkezett — ez idő alatt már rangot, s nem is akármilyet szerezve magának a nemzetközi fórumokon — a város irodalmi folyóiratában így jellemzett két — ugyancsak nem helybeli — író: „A Szegedi Biológiai Központ ugyanis a maga félezres Jétszámával és a társadalmi munkamegosztásban elfoglat helyével, külön világot alkot Szeged közösségében, amit időnként szemére is vetnek a város vezetői." Kezdetben volt az egyetem. Ismét idéznem kell, ezúttal Márta Ferencet, a JATE vdlt rektorát, jelenlég az MTA főtitkárát: „Hazánkban a fölszabadulás előtt jelentős kutatások az egyetemekén, egy-két kutatóintézetben, valamint egy-egy nagyobb ipari vagy mezőgazdasági tőkés üzemben folytak." így igaz ez Szeged esetében is, de ne feledjük, hogy itt az egyetem is csak hosszú áhítozás után, a húszas évek elején kezdhette meg működését, s nem tudom, megkockáztathatom-e a gyanút, hogy még ma sem igazán szerves része á Város életének ... Hogy kinek a hibájából, nem feladatom kutatni, de a „cui prodest", a „kinek az érdeke" kérdésre csak egyértelmű lehet a felelet: senkinek sem érdeke, sőt. De hadd folytassam még három mondat erejéig a fent idézett szövegét: „ ... még lehetné javítani az egyes, azonos részterületen dolgozó kutatóhelyek közötti együttműködést. A Szegeden levő kutatóbázis négy főhatóság — a Magyar Tudómányős Akádémia, Oktatási Minisztérium. Egészségügyi Minisztérium, Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium — irányítása alatt működik ... Ezek a kutatóhelyek tudnak egymásról, bizonyos kapcsolatok is vannak, de az ésszerű munkamegosztás lehetőségei még távolról sem mondhatók kihasználtnak.. A Szegedi Biológiai Központ és a két egyetem 1972 áprilisában együttműködési szerződést kötött egymással, s ennek pontjai részletekbe menő alapossággal kiterjedtek „ ... minden, a szerződő felek munkájában lényeges területre, elsősorban a tudományosoktatási és továbbképzési, gazdasági, politikai, személyzeti kérdésekre". Kérj5és azonban, hogy lehet-e igazságos szerződés nem egészen egyenrangú felek között? Mert az, úgy hiszem, nyilvánvaló, hogv az egyetem, mint szervezet, dologi ellátottság, feladatokkal való megterhelés szempontjából szegény rokon az SZBK elegánsan és a nemzetközi standardnak ls megfelelő új fölszereltségéhez, és az ott dolgozók Szerződést kötöttek Gondolatok a Szegedi Biológiai Kczöoni és a szegedi felsőoktatás kapcsolatáról kutatáscentrikusságához képest. A válasz mégis pozitív. Sok tekintetben segíthetnek — és segítenek is — az egyetemek: könyvtári szolgáltatásokkal, izotóppal, elektronmikroszkóppal, a számitóközpont munkakapacitásával, sőt az SZBK UNESCO-tanfolya. maiba való bekapcsolódással is akkor, ha egy-egy külföldi olyan témára jelentkezik, amellyel csak ott foglalkoznak. Mégis indokoltnak látszik a kíváncsiság, vajon hogy fejlődött az elmúlt években az SZBK és a felsőoktatás kapcsolata? Ha a már említett együttműködési szerződésben foglalt ajánlatokat nézzük, a válasz megnyugtató lehet, bár erről a vélemények megoszlanak. Van. aki úgy érzi, a sokasodó és kölcsönös segítségnyújtás. együttműködés kielégítő, van íiki úgy véli, 6ok még a szabad és kihasználatlan kapacitás. Mindenesétre, a legkörültekintőbb szerződés is csak akkor ér valamit, ha tartalommal telítődik, jelen esetben megfelelő személyi kaocsolatokkal. • Ahogy a jő kereskedelemben, úgy a tudományos együttműködésben is akkor van harmónia, ha a kínálat-kereslet mérlegének nyelve minél kisebbet moccan. Nézzük téhát. hogy mit kínál az SZBK? Mindenekelőtt „fölfedi lapjait", ami azt jelenti, hogy a tudományos tervekben rögzített kutatási feladatokat — a kölcsönösség elve alapján — rendelkezésre bocsátja, ugyanezt teszi az alkalmazott új metodikákkal, a beszerzésre tervezett nagyobb berendezésekkel, folyóirat-rendeléséiVél. Szakmai előadásőkfa biztosítja a nyilvánosságot, az előadók kölcsönös meghívását, de szorgalmazza egymás megsegítését műszerekkel, szervizszolgálattal és egymás helyiségeinek, könyvtárának használatával is. Végül — s talán ez a pont látszik mindkét oldalról a legfontosabbnak — a Központ aktívan belekapcsolódik a két egyetem hallgatóinak oktatásába: • előadókat biztosít kívánság szerint, segíti a tudományos diákköri munkát, s az érdeklődőket bevonja a kutatásba. (Eddig évi átlagban a JATE-ról 25, a SZOTE-ról 15—20 egyetemista vette igénybe ezt a lehetőséget, ezek fele a tudományos diákköri munka keretében, a többlek a szokásos szakdolgozathoz szükséges munkát végezték itt.) Ezenkívül mind a négy intézetben évente 3—4 speciálkollégiumot hirdetnek, s az adott téma legjobb ismerői gyakorlati kurzusokat is vezetnek. Az eddig ta. pasztaltak szerint a tudományegyetemmel zökkenőmentesebb az oktatási kapcsolat, a biológus hallgatók órarend szerinti idejüket töltik hz intézetekben, míg az orvostanhallgatók jobban magukra vannak hagyatva, az eltérő Az utolsó lehetőség — Nem volt Időd otthon meggondolni?!. profilú tanszékek miatt összefogásuk nehezebb, sok az órarendi probléma, a ezervezeti nehézkesség Ha az egyetemek nem igénylik a közös oktatási lehetőségek intenzívebb kihasználását, miért szorgalmazza ezt az SZBK? Valamiféle altruizmus, önzetlen jóság készteti erre? • Alföldi Lajos, a genetikai Intézetvezetője, megbízott főigazgató véleménye szerint egyáltalán nem. Az Akadémia részéről ugyanis követelmény, hogy dolgozói az oktató, tudománynépszerűsítő munkából ls kivegyék a részüket, ez minősítő lapjukon is fel van tüntetve. Ezért is szeretnék bővíteni hatókörüket, bevonva a kémikusokat, a matematikusokat is. Ezen túlmenően a kutatók egyéni érdeke is megkívánja, hogy minél szélesebb körben s másfájta minőségben is élő közegben mozogjanak. Talán éppen ezért merült fel a szükségessége a négy évvel ezelőtti szerződés keretei kitágításának, újraértékelésének. A tervezett új szerződésben specifikálni kívánjuk az eddigi életképes együttműködést. De saját malmukra haltjék a vizet azzal • is, ha a leendő szakmai utánpótlásnak a legjobb gyakorlati és elméleti indítást igyekeznek biztosítani, s ez még akkor is kifizetődik, ha — és ez természetes — az egyetem legiobb hallgatóit magának szeretné megtartani, Remélhetőleg nem jellemző, de mégis meg kell említeni azt a kifogást, amellyel az egyetem KISZ-bizottsága illette azt a hangnemet, munkastílust, kötetlenebb szemléletet, arrtelvet az egyetémi hallgató az SZBK valamelyik munkahelyén, megkóstolván az egyetemi kötöttebb légkört, oda visszatérve azt kifogásolja. vele konfliktusba kerül. Ne kerülgessük a forró kását: bizony, nagyképűséggel vádolnak egyes fiatalokat. Pedig csak ar- • ról van sző. hogv míg a Közoont bál-mely intézetében kutatókról lévén szó — nem szükségszerűen és hivatalból a vezető a „legjobb fej", addig az egyetemen sokkal inkább a tekintélyelvűség uralkodik. Ez az oka az utóbbi alá-fölé rendelt munka- és emberi kapcsolataival szemben az előbbi oldottabb, ha tetszik, demokratikusabb légkörének. Stílusbeli különbség ez csupán, az Ítélőképesség kifejlődése szempontjából pedig még szerencsés helyzetben is van az a szegedi diák. aki választott szakmájában látókörét az egyetem nyújtotta lehetőségeken túl is szélesítheti. Persze, ez a kérdésnek csak elméleti oldala. S egészen biztosan nem kellene ennyi szót vesztegetni rá. ha a kutatással és oktatással foglalkozók között még több lenne a személyes kapcsolat, hiszen mindkét hivatás több, mint napi nyolcórás elfoglaltságot jelentő munka: hivatás. összefoglalva: papírforma szerint a kapcsolatok kielégítőek, a szerződésben meghatározott együttműködés jó, s feltehetően még jobb lesz az új egyezményben. Miért, hogy mégis úgy érzem: lehetne másképpen, jobban, még hasznosabban? Vajon, ha megkérdeznénk az Intézetben dolgozókat, van-e a szakmai kapcsolatokon túl másfajta kötődésük is a városhoz, mit felelnének? Érdekeljük egymást eléggé? Odafigyelünk egymás munkájára. gondolataira, gondjaira? Nem párhuzamos egyenesekként futunk egymás mellett? A Biológiai Közoont nyitva áll. Kapui is — előzetes bejelentés után felnőtt csoportos látogatások/it fogad — az ott dolgozók is. Ifogy „kultúrateremtő közösséggé" válik-e Szeged értelmisége. a» a fenti kérdések megválaszolásén is múlik. KULKA ESZIER