Délmagyarország, 1976. december (66. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-11 / 293. szám
Szombat", 1976. december 11. 3 Tágasabb, korszerűbb Tanműhely az autójavítóban -L j ít I , .^...jllll « U; Az átalakított tanműhelyben Takács Tivadar vállalati és Deák István intézeti szakoktató irányításával tanulják az autószerelés mesterségét a másod- és harmadéves tanulók Néhány évig egy korábban raktárként használt épületben oktatták a szakmunkástanulókat az autójavító vállalatnál. Ügy, ahogy tudták. Jóformán mindig baj volt a fűtéssel, télen meleg kabátban, mégis dideregve hallgatták a gyerekek az oktatók előadását és érhető kedvetlenséggel szerelték az autókat. Azok közül is néhányfélét a kisebbek közül, hiszen a hosszú műhely közepén ütött ajtón csupán a legkisebb, már alig alkalmazott járművek fértek be. De hiába is lett volna szélesebb az ajtó, nehezítette a munkát az alacsonyan levő födém is. Megért tehát a tanműhely az átalakításra. A rekonstrukció érdeke volt az autójavítónak, de a 600-as számú Ipari Szakmunkásképző Intézetnek is. így aztán az iskola kőművestanulókat, a vállalat pedig pénzt — 350 ezer forintot — adott és szakmai irányítást végzett. Lebontották a régi tetőt, az újat másfél méterrel magasabbra épitették. A műhely végén széles ajtót nyitottak; immár a vállalatnál javított összes autó befér a terembe. így a harmadéves autó- és motorszerelő szakmunkástanulók hasznos termelőmunkát végeznek. Ez nyilván jó a cégnek, de jó a fiataloknak is, hiszen élmény számukra, ha látják munkájuk értelmét a megjavított autók kigördülésekor. Megfelelő lámpákat szereltek föl a műhelyben, s bevezették a gázt, így konvektorok adnak kellemes meleget. Hogy minden takaros legyen lefestették az eszközöket is. De nem csupán a műhely képe változott meg, más módon is javultak az oktatás feltételei. Kaptak a fiatalok néhány új eszközt, amelyek közül a legjelentősebbek a hamarosan működésbe lépő elektromos gépjárműdiagnosztikai műszerek. A feltételek tehát adottak a szakmunkástanulók korszerű képzéséhez. A közeljövőben még tovább javulnak: a műhely betonjába szerelőaknát vágnak, másrészt diavetítővel gazdagítják az oktatást. Százéves a Telefongyár Pénteken a Telefongyár budapesti, Gizella úti székházában a gyár dolgozói ünnepi nagygyűlésen emlékeztek meg a vállalat megalapításanak 100. évfordulójáról. A centenáriumi ünnepségen részt vett Havasi Ferenc, a Minisztertanács elnökhelyettese, Somogyi Sándor, a budapesti pártbizottság titkára. Rózsavölgyi József vezérigazgató ünnepi beszédében emlékeztetett a gyár múltjára. Büszkeséggel szólt az alapítók munkájának folytatóiról, a munkásokról, a mérnökökről, akik termelő, alkotó munkájukkal hírnevel, megbecsülést, elismerést ize reznek az üzemnek. Az elmúlt évben kezdődött meg a gyár rekonstrukciója, erre a következő években összesen több mint egymilliárd forintot fordítanak, nagy részét hitelként kapják. A fejlesztések egy része már megkezdődött, s folyamatos a gazdaságos termékszerkezet kialakítása is a gyárban. A nagygyűlésen ezután Havasi Ferenc, a Minisztertanács elnökhelyettese az MSZMP Központi Bizottsága és a kormány üdvözletét tolmácsolta a gyár kollektívájának, majd felolvasta Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének köszöntő levelét. Az ünnepség részvevői megkoszorúzták Horváth Imrének, a Telefongyár egykori dolgozójának, volt külügyminiszternek az 1929-es első magyarországi inassztrájk egyik szervezőjének, a gyár kultúrtermében levő emléktábláját. Az ünnepség befejezéseként kitüntetéseket adtak át. Littvai István kohó- és gépipari miniszterhelyettes a Munka Érdemrend arany fokozatát nyújtotta át Rózsavölgyi József vezérigazgatónak és Havasi László gyáregységvezetőnek. Négyen kapták meg az ezüst, hárman a bronz fokozatot. Méhes Lajos, a vasasszakszervezet főtitkára kiosztotta a szakszervezeti munkáért kitüntetés arany és ezüst fokozatát. (MTI) Munkavédelem embervédelem Gáz van a kútban / Vízgondok Ópusztaszeren Az ópusztaszeriek olyan furcsa körülmények közé kerültek, hogy építettek ugyan egy vízmüvet, mégsem használhatják. Közel 350 család házában várják a tiszta ivóvizet és számítanak rá azok is. akik most építik a házat, mégis várniok kell, egyelőre nem tudni, meddig. Kecskeméti Gáspár tanácselnök szerint építés közben derült ki, hogy az 1955-ben fúrt kút vize gázt is tartalmaz. Az első vizsgálat csak kevés gázt jelzett, a vízmű üzembe helyezését megelőző újabb vizsgálat mintája azonban egyértelmű döntést követelt: az új vízmű nem működhet mindaddig, amíg külön szerkezettel a gázt el nem vonják belőle. Azon nem csodálkozhatunk, hogy húsz évig senkinek nem tűnt föl, milyen az utcai csapok vize, hiszen a kannákból, vödrökből könynyen megszökhetett. Ha zárt vezetékbe, fürdőszobák melegítőjébe vezetik, annyi gáz gyűlhet össze, hogy könynyen robbanáshoz vezethet. Megrendelték tehát a hozzáértők tanácsára a gázleválasztó készüléket, akkor derült ki, hogy nálunk ilyet nem gyártanak, illetve ak1 or kezdték gyártani, külön ] 5 ezer forintos szabadalmi dij lefizetése után. Szerencsére így is hamar elkészült, ide is szállították, és azóta is szertárban állva várja, hogy megszolgálja a belefektetett 40 ezer forintot. Meggondolták volna magukat, vagy időközben elpárolgott a gáz a kútból? A tanácselnök szerint csak az ideszállítás után tudták meg, hogy nem lehet egyszerűen rácsatlakoztatni a kútra, kényes a szerkezet, külön épületre van szükség, közel 100 ezer forintért. Ennyi pénze nincs a kisközségnek, várnia kell, amíg összegyűlik. Más gond is van, és ez így együtt szokatlanul érdekes: végül azt tanácsolták a szakemberek, fúrjanak egy új kutat, 400— 500 ezer forintért. Épülnek az új házak és a már meglevőkbe is vizet várnak a lakók, a tanács tehát mindent e'követ, hogy a váratlan akadályokat nvrfél előbb e'hárítsa. Másik sürgető körülmény is van, a termelőszövetkezetben legutóbb történt tűz haladékot nem tűrve sürgeti az intézkedést: nagy gondban voltak a tűzoltók, amikor kiderült, hogy a meglevő vízmű nekik sem adhat vizet. A tanácselnök szerint mindenképpen tervezik az új kutat, akkor is, ha ideiglenes engedélyt kapnak a gázleválasztóval fölszerelt vízmű üzembe helyezésére. Természetesen nem vállalhatjuk az utólagosan mindent tudó kívülálló szerepét, annyit azonban joggal feltételezhetünk, hogy a sok bonyodalom legalább egy részét bölcs előrelátással el lehetett volna kerülni, H. D. M unkavédelem — ki ne ismerné ezt a szót és jelentését, hiszen meglehetősen gyakran találkozhat vele jelentésekben, a sajtóban, s munkahelyén is. A közismert fogalom azonban nemigen fedi a lényeget, mert hiszen nem a munka, hanem a dolgozó ember védelméről van szó. Társadalmunkban a legfőbb érték az ember — szoktuk mondani, s egyre inkább érvényesül ez az elv a mindennapok gyakorlatában is: mind szélesebb körű, s mind szigorúbb intézkedések szolgálják a munkavédelem, pontosabban a dolgozó ember védelmének javítását. Intézkedések tucatjai láttak napvilágot az elmúlt években — felsorolni is nehéz lenne valamennyit. Üj rendelkezések születtek, átszervezték a vállalatok biztonságtechnikai megbízottainak irányítását és felügyeletét, javították képzésüket, egyre nagyobb gondot fordítanak mindenhol a balesetvédelmi oktatásra, a védőeszközök alkalmazására és használatára, s a munkakörülmények javítására. Hiszen egyértelmű, hogy jobb munkakörülmények között kevésbé valószínű a baleset, hogy az ér) des padlón nehezebb elcsúszni, mint a simán, hogy amennyiben jobb a világítás, kisebb a valószínűsége a balesetnek, hogy ha élénk színek hívják fel a figyelmet a falsíkból kiugró elemekre, könnyebben észreveszi az ember, s elkerülheti a bajt. Nem is beszélve a védősisakok és szemüvegek, s egyéb védőeszközök egyre következetesebben megkövetelt használatáról. S azt hiszem, az sem válik kárára az ügynek, hogy a vállalatok vezetői zsebbe vágóan is érdekeltek abban, hogy házuk táján minél kevesebb baleset történjék. Szóval, akár optimisták is lehetnénk, hiszen minden arra vall, hogy minden lehetőt megteszünk és megtettünk az ember védelmében. Mindenütt fokozatosan és a lehetőségek szerint javítják a munkakörülményeket, növelik a vezetők felelősségét, javítják a megelőző és oktató munkát, védőberendezésekről gondoskodnak, s egyre jobbakról, s minden létező felügyeleti, s illetékes társadalmi szerv meglehetősen gyakran vizsgálja: hogyan is állunk a dolgozó ember védelmében? S éppen e vizsgálatok nyújtanak olykor nyugtalanító adatokat. Mert igaz ugyan, hogy sokat javultak az utóbbi években a munkakörülmények, a megelőző munka, ennek ellenére — ha lassan is — sok helyen emelkedik az üzemi balesetek száma és következményeinek súlyossága. Nemrégiben például a városi tanács végrehajtó bizottsága vizsgálta meg, hogyan alakult az utóbbi években a tanácsi vállalatok, intézmények és a szegedi szövetkezetek munkavédelmi tevékenysége. Érdemes idézni az ülésre készült jelentésből: ,,A munka biztonságát szolgálja a foglalkoztató egységek részéről évről évre emelkedő összegű, több millió forintos ráfordítás, mely a baleset-elhárítás, munkakörülmény-javítás, s a munkavédelmi propaganda és oktatás hatékonyságát célozza. E tendenciával ellentétes jelenség, hogy a javuló munkakörülmények mellett a balesetek gyakorisága és súlyossága tanácsi szinten viszonylag magas és mérsékelten emelkedő irányzatú." S a jelentés kitér arra is, hogy éppen a súlyosabb balesetek száma növekszik, hogy meglehetősen sok munkanap esik ki a balesetek miatt. íme, még néhány mondat: Az előterjesztés beszámolási időszakaiban nagy számban előforduló és emelkedő irányzatú balesetei a vedelmi erőfeszítésekkel és a javuló munkakörülményekkel ellentmondásban vannak. Alapvető feladat ennek az ellentmondásnak a megszüntetése. Vajon hogyan lehetne feloldani ezt az ellentmondást? Igaz, még minden bízony. nyal lehetne finomítani és javítani a munkavédelmi intézmények és intézkedések rendszerén, csak kérdés, hogy ez önmagában meghozhatja-e a kívánt eredményt. A tények arra mutatnak, hogy — nem! Legalább is aligha valószínű. Hiszen az utóbbi években rengeteg intézkedés született, évről évre egyre komolyabban veszik mindenütt e feladatokat, közben pedig lassan nő a balesetek száma, vagy legalább is súlyossága sok vállalatnál. Mi lehet mindennek az oka? Az emberben okvetlenül olyasféle kép alakul ki, hogy a munkavédelemre fektetjük a fő súlyt az ember, a dolgozó ember védelme érdekében, úgy, ahogyan azt a talán nem legszerencsésebben megalkotott fogalmunk — a munkavédelem — is diktálja, a feltételek javítására törekszünk, s közben egy kissé elfeledkezünk az emberről, az emberi oldalról. Mert hát az ember nem gép, rengeteg bizonytalansági tényezőt hordoz magában, s végül is őt kell védenünk. De vajon hogyan? A vita után megkérdeztem egy-két szerv képviselőjét: hány pszichológust foglalkoztatnak, akinek feladata a munkavédelem tökéletesítése, segítése lenne? Kiderült: egyet sem! Pedig hát e munkának csak egyik oldala a feltételek és a munkakörülmények, az oktatás és megelőzés javítása. A másik, amely legalább ennyire fontos: az emberi oldal. S éppen ez a kiszámíthatatlanabb. Illetve csak a szakember, a pszichológus számára kiszámítható. Hiszen — részletes vizsgálatok alapján — a pszichológus tudna valóban megnyugtató javaslatokat tenni a munkakörülmények megváltoztatására, mert csak ő vizsgálhatná meg, hogyan hatnak az egyes munkahelyi tényezők az emberre. Van-e monotónia, amit fel kell oldani, mert szükségszerűen figyelmetlenné és óvatlanná tesz. S ha van, hogyan lehet egyszerűen és — ez is fontos — olcsón segíteni rajta? Mert hát lehet. S a pszichológus azt ls meg tudja állapítani, kit szabad egy bizonyos munkakörben alkalmazni, kit nem. éppen a dolgozó érdekében. És mivel ebben a kérdésben alighanem éppen az emberi oldal a döntő — bizonyítják ezt az adatok is —, hát éppen ezért elsősorban éppen az emberhez értő pszichológus tudna sokat segíteni. E * rdemes lenne elgondolkozni ezen azoknak a szerveknek, amelyek a munkavédelemmel foglalkoznak. Hiszen még csak milliókba sem kerülne, s Szegeden két-három szakember nyilván el 1udná látni ezt a munkát. Akár például úgy, hogy az SZMT alkalmazna pszichológusokat. Minden bizonnyal olcsóbb lenne, mint a gyakran eredmény nélkül maradó, jóindulattal, de megfelelő hozzáértés nélkül hozott, sokba kerülő intézkedések. Olcsóbb és eredményesebb is. Talán így valóban kevesebb lenne az emberi tragédia, a vigyázatlanság okozta sérülés. Mert hát az ember sem ok nélkül vigyázatlan. Rendszerint oka van, s éppen a pszichológus számára hozzáférhető — feltárható, s így megelőzhető oka. Szávay István Elismerések, jutalmak vízügyi dolgozóknak Tegnap, pénteken délelőtt rendezték meg az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság szocialista brigádjai vezetőinek tanácskozását Szegeden, az igazgatóság tanácskozóOrszággyűlési bizottságok ülése A külügyi bizottság Gyenes András elnökletével tartott ülésén Púja Frigyes külügyminiszter beszámolt a nemze'közi helyzetről és a kormány külpolitikai tevékenységéről. Roska István külügyminiszter-helyettes pedig tájékoztatót adott a külügyi tárca 1977. évi költségvetési előirányzatairól. Több képviselő felszólalása után a bizottság a beszámolót és a tájékoztatót elfogadta. A jövő esztendei terv reális, jól megalapozott, céljai — a társadalmi termelés hatékonyságának emelése, a termelés szerkezetének korszerűsítése, az export növelése — fegyelmezett és jól szervezett munkával elérhetők. Dr. Trethon Ferenc' pénzügyminiszter-helyettes beszámolójában elmondotta, hogy az ipari termelés az idén a tervezett 6 százalék helyett hozzávetőleg 5 százalékkal emelkedik. A vitában felszólalt Kangyalka Antal, Csongrád megyei országgyűlési képviselő is. termében. Ezen részt vett Sulyok József, a MEDOSZ Csongrád megyei bizottságának titkára is. Kakukk Istvánnak, az igazgatóság szakszervezeti bizottsága elnökének üdvözlő szavai után dr. Simády Béla igazgató tartott beszámolót ez évi eredményeikről. Hangsúlyozta, hogy náluk nagy hagyománya van a szocialista brigádmozgalomnak. A mind nagyobb feladatokat csak úgy lehet eredményesen megvalósítani, ha a célokat a brigádok magukénak érzik. Jó példa erre, hogy a közelmúltban végezték el a Maros jobb partjának töltéserősítését, valamint befejeződtek a hódtói munkálatok is. Ezeket a beruházásokat évekkel ezelőtt kezdték meg és a tervezett határidőre fejezték be. Tájékoztatta az igazgató a szocialista brigádok vezetőit a jövő évi munkákról is. Az ATIVIZIG-nek továbbra is fő feladata az ár- és belvízvédelem, élő vizeink tisztaságának megvédése. A tanácskozáson felszólaltak az ATIVIZIG dolgozói közül Vincze Mihály, Vedres Balázs, Móricz Judit, Csipak Szilveszter, dr. Törzsy Károly, Benke György, Dobi László, Tóth István, Furák András, Virágh József. Dr. Simády Béla ezen alkalommal adott át az ATIVIZIG párt- és KISZ-szervezete, valamint az igazgatóság nevében kitüntetéseket és jutalmakat. Az újítási versenyben első helyezést ért el a szentesi szakaszmérnökség, amely versenyzászlót kapott. A második helyezett a tápéi gépészet, harmadik pedig a szakaszmérnökség kollektívája. Elismerő oklevelet kaptak. Jutalomban részesültek az újítási verseny megszervezéséért ifj. ördögh József. Ábrahám Ferenc és Jenéi Gábor. Számos szocialista brigádvezető kapott jó munkája elismeréseképpen jutalmai.
