Délmagyarország, 1976. december (66. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-05 / 288. szám

34 Vasárnap, 197C. december 5. Ásó, kapa és városszeretet J

öjjön el egyszer mifelénk és nézze meg a kertünket — invitált egyik Ismerősöm, akivel összeszaladtunk az utcán. Csak nem magánházba költöztek, Erzsike? — érdeklődtem csodálkozva, hiszen alig egy éve újságolta örömmel, hogy lakásgondjaik végre megszűntek, 6 is tarjánl lett -Dehogy!" — hangzott a válasz, t— „Csak a szomszédasszonyommal elkezdtünk kertészkedni: az ablak alat. ti kis ágyásban gyönyörű rózsatöveink vannak, egynyári és évelő virágok. A cserjék ágai is Kapaszkodnak már az ablak felé. Nem dicsekvésképpen mondom, de csodájára járnak a környékről." Dicsekedjen csak, bár többen dicsekedhetnének ezzel I Magánosok és intézmények egyaránt Mert okuk egyelőre csak keveseknek van erre. Mit is lehetne várni egy gázvezeték vagy vasbeton szerelésével foglalkozó gyártól, ha a téesz traktorának, •-lovas kocsijának vezetője szívfájdalom nélkül felszántja a zöld gyepet parkírozás címén, holott a cég feladata épp a parkosítás lenne. Az efféle fegyelmezetlenségre nem tér ki sem a természetvédelmi törvény, sem az építési és városfejlesztési miniszter 2/1976. (I. 16.) ÉVM számú rendelete. De az utóbbi előírja, hogy ha a közhasználatú zöldterületeket más célra használják, a cég köteles a védelemről gondoskodni. Ha tevékenységével megváltoztatja a zöldterületet köteles 30 napon belül visszaállítani eredeti álla. potába. De szól — kötelességként — előzetes áttelepítésről, azonos értékű pótlásról is. Az sem mindegy. n régi fa helyére milyen vastagságú kerül: ha fél méter magasságban mondjuk 20 centiméter volt a törzs átmérője, helyette ugyanekkorát kell ültetni, cserje helyett pedig kettőt. Meggondolandó tehát mindenféle közmű- és útépítő vállalatnak — hát még egy parkosító téesznek —, milyen sorsot szán az útban levő növényeknek. Arra nincs paragrafus, hogy a pusztító-romboló magánszemélyek mire kötelezhetők. A saját környezet, a növények, a szép megbecsülésére nevelni kell az embereket, olykor a büntetés módszerével is. De már az is nagy sző, ha azok, akik maguk nem fognak ásót. kapát, legalább vigyáznak a szürkeséget megbontó, levegötisztitó zöldre, mások munkájának gyümölcsére. Egyik nap lélekszakadva szaladt be a szerkesztőségbe ugyancsak a közterület egyik önkéntes kertésze, hogy a másfél méterre nőtt fenyőt valaki kiemelte éjszaka, és meglógott vele. Pedig hát 6 min. denki gyönyörködésére ültette. Másnap ismét megjelent kertészünk: vissza az egész, csoda történt reggelre szabályosan visszaültették a fát Biztos a gyerekcsínytevést valamelyik szülő igyekezett Jóvá tennt Ha az ember Idegen földre csöppen, szeme plllanatfölvételek, emlékezete hangulatok ezreit rögzíti. Aztán fölfedezi, valamennyiben közös a jó benyomás, valami kellemessé, vidámmá teszi ezeket a képeket És ez nem egyszer a sok zöld: a fű, a fa, a virág. A már unos-untalan hangoztatott svájci példák, az osztrák ablakokból, erkélyekről könyöklő muskátlik mellett követésre méltó a spanyolok kertkultúrája ls. Ott a falvak földszintes házainak és a nagyvárosok lakótelepeinek egyaránt valami különös varázst adnak a futónö. vények. Vagy úgy, hogy az ablakból, az erkélyről csüngenek alá, vagy úgy, hogy fölfelé kapaszkodva, beborítják a csupasz falakat Panaszkodunk a lakótelepek szürkeségére, egyhangúságára. A színes, mintás paneleken régóta gondolkoznak az építészek. Ennél azonban lényegesen olcsóbb — és talán szebb, hangulatosabb lenne —, ha festék helyett növényekkel „színesítenénk" környezetünket Ahogy elnézi az ember a tarjáni épületek magas, ablak nélküli, csupasz falalt és képzelete zöld vagy vörösbe hajló borostyánleveleket vetít rájuk — bizony, már a lehetőség gondolata ls üdítően hat Ha az építési hatóságoknak nincs kifogásuk ellene — akár a népfront mozgósító erejével — tarka borostyánruhába öltözhetnének új városrészeink. Amikor a lakóház környékének szépítéséről beszélek, pillanatig sem gondolok arra, hogy ezért is a tanács nyúljon a pénztárcájába. A társadalmi munka igénybe vételének jogossága Ittott néha vitatott Ez esetben azonban a legkézenfekvőbb megi oldás. Elvégre, ki-ki saját szeme gyönyörködtetésére, közvetlen környezetének szépítésére önként ls vállalkozhat Egy új park létesítéséhez a tanácsnak a jóváhagyása kell csupán — és az ígéret hogy. az elültetett növényeket a lakók, vagy egy szocialista brigád tagjai maguk gondozzák továbbra is. És a kertészek , a megmondhatói: a zöld nyújtotta élmény nem feltétlenül a sok pénz és a sok munka függvénye. Gyönyörködtet a sima pázsit a néhány, elszórtan elültetett cserje, díszfa vagy a futónövények. A vállalatok szocialista brigádjai, a KISZ-szervezetek eddig is sokat tettek a zöld Szegedért. Az előző ötéves tervben például 21 ezer fát ültettek el társadalmi munkában, 87 ezer négyzetméter virágágyat építettek, 326 ezer négyzetmétert gondoztak, 13 ezer négyzetméter új parkot, játszóterez hoztak létre és 66 ezer négyzetmétert maguk ápoltak. Nem hagyható dicsérő 'szó nélkül mindez. De mit kap a város a tanácstól? — kérdezheti, aki a hivatal kötelességeire apellál. Az elmúlt öt évben 160 ezer négyzetméterrel lett nagyobb a belterjes parkok területe a városban. Fenntartásuk okoz azonban gondot, mert az Idei költségvetési előirányzat csak az árnövekedéssel több a tavalyinál. Sok függ a két gondozótól: a Városgazdálkodási Vállalattól és a Felszabadulás Mgtsz-től. Eddig a konkurrencia nem bizonyult elég serkentő hatásúnak. A téesz nem képes betartani a határidőket, a játszóterek felszerelései nem egyszer balesetveszélyesek, és egyik intézmény gépesítése sem megfelelő. A munkaszervezéstől és némi anyagi befektetéstől lehet javulást remélni. És remél is. Joggal, a lakosság, hiszen mindent nem végezhetnek el társadalmi munkában azok, akik az esztergapad, a szövőgép, az íróasztal mellett, napi 8 órában már megtették a magukét. Csak szépérzékre, egészséges lokálpatriotizmusra hivatkozva várható el a város szépítése a lakosságtól, a különböző vállalatok szocialista brigádjaitól. A zöld Szegedet akár kötelességből, akár városszeretetből, egy emberként kel] akarnia az összes intézménynek és mindenkinek, aki itt él. A gondozott parkok, a kertek mindannyiunkról,vallanak. CHIKAN AGNES i Pardl Anno: Ősz Könyvek. Kertek. Zenék, így ér el az ősz. így ér el a tél. A pillanat végtelenszámú kombinációi szüntelen elvéted a választ, hogy milyen is vagy tulajdonképp. Elet. Halál, Zenék, Így ér el az ősz. Így ér el a tél közt Lázár Tibori Meditáció az őszbe lopott nyárból Ajándék ragyogás a kristálytiszta égen ez a novemberbe érő nyárba-virradás, késő sírás elmúlt szegénységen min nem segít már átok, lázadás; pedig felkelnék a nyári dölyfök ellen, s összetörném romlott titkukat, mik ott égnek a ködös ószi csendben a lassan porló levél-lom alatt. Kalap A

tanár kora ifjúságától kezdve kalapot viselt. Széles karimájút. Télen fekete velúrt, tavasztól őszig világosszürke, puha nemezkaiapot. Már nem emlékezett rá, milyen volt az éle fedetlen főveL Egyáltalán elképzelhetetlennek tartotta, hogy fedetlen fővel járjon. Mindig elegáns volt A karján meghatározott helyen lógott az összecsukható esernyő, és a zakóját a legnagyobb melegben sem gombolta ki. A kalap karimája alól szigorúan összevont szemmel vizsgálta az embereket, mint a rendetlen diákokat akiknek már régen igazgatói rovó járna. Senki sem látta mosolyogni. A szája keskeny vonal, mértani alapossággal odahúzva. A kalap karimája alól zártnak és biztonságosnak látszott minden. Pontosnak és körülhatároltnak, akár az élete. Soha semmi slamposság, szabálytalanság. A földtől a kalapkarimáig 170 cm volt a távolság, ami azon felül létezett körvonalazottnak, elmosód ottnak tűnt mint sűrű ködben a házak. A földtől a karimáig és vissza, egy zárt egység! Mintha állandóan egy szobában járna, és ami a plafon fölött van, teljesen elhanyagolható. Egy szeles tavaszi napon az iskolából tartott hazafelé. És bár a kalap jól a fejére volt Igazítva, egy erős szélroham lesodorta és kaján játékossággal gurította egyre messzebb tőle. A tanár meghökkent. Nem emlékezett rá, mikor történt vele Ilyesmi, és hirtelen az is képtelenségnek tűnt, hogy szaladjon utána, akár egy diák a labdáért Előbb csak hosszabbakat lépkedett, mint akinek nem olyan sürgős a dolog, de aztán mégis kénytelen volt szaladni, mert a kalap egyre messzebb került És ráadásul egy hirtelen perdüléssel felugrott egy gesztenyefára. Nem nagyon magasra, de a tanár Így sem tudta elérni. Most mit csináljon? Másszon fel a fára, akár egy gyerek? Vagy várja meg, amíg a kalap magától visszaesik a földre? Mindenképpen dilemma. Állni és nézni a kalapot legalább olyan nevetséges, mint felmászni érte. Óvatosan körülnézett. Az utcában nem sokan jártak. Megvárta, amíg egy fiatal pár lassan elandalog mellette, aztán az esernyőjét a fatörzshöz támasztva felkapaszkodott a kalapért. Megragadta, és akkor látta meg mellette a gesztnyevirágot. Felnézett, és egyre több gesztnyevirágot látott, fel egészen a csúcsig, majd két gesztenyevirág között megpillantotta az eget. A gyorsan úszó pamacsfelhőkkeL Sokáig kuporgott a vastag faágon, és nézett felfelé. Ügy érezte, minden kitágult, megnőtt, és valami nagyon szép, végtelenül egyszerű titok került a birtokába, Mint egy gyereknek, aki most ismerkedik a világgal. És hosszú percekig nem látott mást, csak virágot és eget Aztán lemászott a földre. A kalapját a kezében tartva sétált tovább, hagyva, hogy a haját rendetlenre zilálja a szél. Nézegette a házak felső homlokzatát, a cirádás erkélyeket, a falak vájatafban megbújó szobrokat, amiket azelőtt sohasem vett észre. És aztán újra és újra az eget, a gyorsan rohanó felhőkkel. És akkor megszédült. Védtelennek és tehetetlennek érezte magát, mint akit egy kötélen kilógattak a világűrbe. És bármerre kap, sehol sincs fogódzó. A fák koronája, a házak homlokzata, az ég kékje egyszerre félelmetesnek tetszett, mint a mindenség titkát verdeső gondolat Sietve tette fel a kalapot. Erősen a homlokába húzva, hogy a szél újabb tréfáját elkerülje. Megnyugodott A kalap karimája alól újra zártnak és biztonságosnak látszott minden. TOTH-MATHÉ MIKLÓS Vasarely Múzeum Pccsctt ez év nyarán, a Káptalan utca 3. számú házban megnyílt a város világhírű szülöttének, Vlctor Vasarclynck reprezentatív múzeuma. Az állandó kiállítás p.igy értékű anyagát a művész adományozta Pécsnek. t I