Délmagyarország, 1976. december (66. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-04 / 287. szám

4 Szombat, 1976. december 4. ünyagmoz«|cifi«xs Tanácsadó szolgálat Szegeden Az elmúlt években a nép­gazdaságnak jóformán min­den ágazatában egyre sür­getőbbé vált a korábbi idő­szakra jellemző extenzív fej. \ lesztés helyett a termelés in­tenzív fejlesztése. Az előre­jelzések szerint a következő 15 évben a népgazdaságban foglalkoztatottak száma alig fog emelkedni. Az Ipari és kereskedelmi vállalatok je­lentős részénél a feladatok megoldásának korlátja a munkaerőhiány, elsősorban a segédmunkéshiány. A ter­melés növekedését tehát lé­nyegében változatlan lét­számmal, a munka termelé­kenységének emelésével kell elérni. Ennek egyik jelentős tartaléka az anyagmozgatás­ban rejlik. Föltárhatók a tartalékok nagy hatékonysá­gú termelési és elosztási rendszerek szervezésével, ha a korszerű technológiával összhangban magas fokon gépesített anyagmozgatást is megvalósítanak. Ezzel kap­csolatban a Minisztertanács 2042/74. számú határozata kijelöli a fő feladatokat nz anyagmozgatás fejlesztésé­nek meggyorsítása érdeké­ben. A feladatok megoldásá­hoz az V. ötéves terv során 2 milliárd 4 millió forint központi támogatás vehető igénybe. Mindezek — egye­bek között — szükségessé te­szik a vállalatok közvetlen szakmai támogatásának erő­sítését. Ezen okok miatt az MSZMP Csongrád megyei bizottságának kezdeménye­zésére az Anyagmozgatási és Csomagolási Intézet nz Or­szágos Műszaki Fejlesztési Bizottság támogatásával re­gionális tanácsadó szolgála­tot hozott létre az országban elsőként Szegeden, amely 1976. július 1-én kezdte meg működését, Csongrád megyei vállalatok segítésére. A ta­nácsadó szolgálat elősegíti a gazdasági hatékonyság foko­zását azzal, hogy az anyagi javak termelésének és elosz­tásának különböző ágazatai­ban javaslatokat tesz az üzemen bel UH anyagmozga­tás, a csomagolás, a raktáro­zás és térbeli elosztás kor­szerű eszközeinek és mód­szereinek alkalmazására. En­nek érdekében a megyei vál­lalatokkal kapcsolatban áll­nak és olyan szakmai infor­mációkat, tanácsokat szol­gáltatnak, amelyek a válla­latokat megalapozott fejlesz­tési döntésekre készítik fel. Gondoskodnak a tanács­adók a jó szakmai tapaszta­latok összegyűjtéséről, fel­dolgozásáról, a fejlődés aka. dályainak feltárásáról, az országos fejlesztési elképze­lések érvényesítéséről. Fő tevékenységi területeik tehát a rendszeres szakmai infor­málás és képzés, valamint a szaktanácsadás. Rendszere­sen tájékoztatják az érdekelt ipari és kereskedelmi válla­latokat olyan hazai és kül­földi fejlesztési eredmények­ről és gyakorlati tapasztala­tokról, amelyeket saját terü­letükön felhasználhatnak. Szakmai képzést az igények felmérése után indítanak, el­sősorban a vezetőknek, vala­mint a fejlesztéssel és üzem­vitellel foglalkozó szakembe­reknek, különböző szaktan­folyamok formájában. A szaktanácsadás során módszertani (például meto­dikák biztosítása) és konzul­tatív segítséget nyújtanak a * .diaiatoknak, fejlesztési cél­kitűzéseik meghatározásé-1 ban, ilyen terveik kidolgozá­sában. Információ-szolgálta­tásra és szaktanácsadásra mind saját, mind vállalati kérésre sor kerülhet. Min­den szolgáltatás Ingyenes. Kedvezményes hitelben és támogatásban részesülhetnek az V. ötéves terv munkaerő­felszabadítást eredményező — anyagmozgatási rendsze­rek fejlesztését célzó — be­ruházások. A pénzügyi ked­vezményekre 1976. január 1-től van lehetőség, pályá­zat benyújtásával. A pályá­zatokat bizottság értékeli és dönt a pénzügyi támogatás odaítéléséről. A pályázaton részt vehet bármely állami, tanácsi vállalat vagy ipari és mezőgazdasági szövetkezet, amely anyagmozgatását rendszerben kívánja fejlesz­teni és ezzel jelentősebb mennyiségű munkaerőt tud közvetlenül vagy közvetve felszabadítani. A tanácsadó szolgálat szerepe ezzel kap­csolatban kettős. Egyrészt részletesen ismerteti a tar­talmi és formai követelmé­nyeket a pályázni kívánó vállalattal. Másrészt a haté­konyabb fejlesztés megvá­lasztásához, az elképzelés ki­alakításához, tehát a pályá­zat elkészítéséhez, majd megvalósításához műszaki és gazdasági tanácsokat ad. A tanácsadó szolgálat és a megyei szállítási bizottság között már is igen szoro3 kapcsolat alakult kt. Együtt­működésükkel a rakodás és az anyagmozgatás komplex vizsgálatát és fejlesztését kí­vánják elérni, mivel a ta­pasztalatok szerint egy gé­pesített rakodás hatékonysá­gát nagymértékben befolyá­solja az azt követő, vagy azt megelőző korszerűsített belső anyagmozgatási, rak­tározási rendszer. A tanácsadó szolgálat ed­digi tevékenysége során 22 megyei Ipari, kereskedelmi és szolgáltató vállalattal, va­lamint ipari és mezőgazda­sági szövetkezettel került szakmai kapcsolatba. A vál­lalatok és szövetkezetek többsége munkaerőgondok­kal küzd. s ezért pályázik, néhány pedig konkrét anyag­mozgatási, csomagolási és raktározási probléma meg­oldásához kért információt, szaktanácsot Figyelemre méltó, hogy mezőgazdasági termények (fűszerpaprika, burgonya, paradicsom, őszi­barack) mozgatásával, rako­dásával és raktározásával foglalkozók ls kértek már tanácsokat i Nagy Sándor A tanyakérdés Csongrád megyében Dr. Komócsin Mihály tanulmánya Az első magyar—szovjet orvosi szakkönyv A betegség elhatalmaso­dott. Talán gyógyíthatatlan. Mit tesz ilyenkor a gyakorló orvos? Megkísérli a lehetet­lent segíteni próbál, hiva­tástudata, lelkiismerete sze­rint A hozzáértésen, a leg­újabb tudományos eredmé­nyek ismeretén nem múlhat a siker. Ez a meggyőződés adta az ösztönzést Eckhardt Sándornak, az Országos On­kológiai Intézet igazgatójá­nak és Nyikolaj Blokhinnak, a Szovjetunió Orvostudomá­nyi Akadémiája kísérleti és klinikai intézete igazgatójá­nak és munkatársainak, hogy gazdag tapasztalataikból merítve gyakorlati útmuta­tást, receptet adjanak a gyakorló orvosoknak, az on­kológiai központtól, klinikák­tól távol levő kollegáknak. Az előrehaladott rákbeteg­ség gyógykezelése című munkájukban is tudatosít­ják: a rákbetegség elleni leghatékonyabb védekezés a korai felismerés, a, mulasztás helyrehozhatatlan következ­ményekhez vezet. Statiszti­kai adatokkal illusztrálják: az elhanyagolt betegség mi­lyen arányban fordul elő a nők és férfiak körében, a kü­lönböző korcsoportoknál. A kifejlődött, a szervezet­ben elterjedt betegséget az orvostudomány — a világ­szerte folyó intenzív kutatá­sok vitathatatlan eredmé­nyei ellenére — egyelőre nem tudja leküzdeni. Az orvos azonban nem állhat tehetetlenül. Kötelessége enyhíteni a bajt, elviselhető­vé tenni a testi, lelki szen­vedést. A könyv szerzői ki­fejtik: mit kell tenni a sú­lyos esetekben. Mikor aján­lott a paliatív, vagy fájda­lomcsillapító műtét, mikor a sugár- vagy kemoterápia avagy több gyógymód együt­tes alkalmazása. A legfőbb cél: gyógykezeléssel elérni azt, hogy u szervek viszony­lag zavartalanul és minél hosszabb ideig működhesse­nek; ... A könyv az első szovjet— magyar közös orvosi szak­irodalmi alkotás. Azonos tartalommal jelenik meg mindkét nyelven, Magyaror­szágon és a Szovjetunióban. Régi hiányt pótol a tudomá­nyos igényű munka, akár­csak az első magyar nyelvű onkológiai tankönyv. Régóta áll viták pergőtü­zében a tanya. A vita lénye­ge két kérdés, és a belőle fa­kadó két következtetés: élet­revaló, tehát maradjon, vagy eljárt felette az idő, tehát szüntessük meg. Minden erő­szakos tervezgetéssei vagy intézkedéssel dacoltak tanyá­ink, nem szűntek meg, és minden délibábos romantikát félretolva, az élet változó tör­vényei szerint fogynak, egyre fogynak. Mit lehet jósolni? Tudományos kutatóintézetek bevonásával készült becslés szerint Csongrád megyében 1980-ig 90 ezer 358-ra csök­ken a tanyán élők száma. Amikor a becslés készült, nyilvánvalóan figyelembe vet­tek minden akkor érzékelhető és előre látható tendenciát, mégis nagyot tévedtek: 1970­ben, tehát tíz évvel koráb­ban már csak 90 ezer 615-en laktak tanyán. Olyan változásokat él át tehát a tanyavilág, amire föl­tétlenül oda kell figyelnünk. Ezért számíthat sokak érdek­lődésére a Csongrád megyei politikai füzetek sorozatban dr. Komócsin Mihálynak A tanyakérdés Csongrád megyé­ben címmel megjelent tanul­mánya. Szakítva a korábbi túlzó „megszüntető" vagy a mindenképpen „marasztaló" elképzelésekkel, a füzet szer­zője arra az álláspontra he­lyezkedik, hogy a tanyának, mint sajátos gazdasági egy­ségnek napjaink mezőgazda­ságában is súlya van, és eb­ből a létét Igazoló gazdasági körülményből fakad az a kö­vetkeztetés, hogy mint tele­pülési forma sem szűnik meg rövid időn belül, tehát át­gondolt helyi politikát igé­nyel. Sem gazdasági, sem kulturális életünk térképén nem maradhat fehér folt a tanya, de nem lenne helyes, ha valami külön kampány indulna, és megengedhetetlen bármilyen adminisztratív kényszerítő eszköz alkalmazá­sa. Inkább kedvezmények adásával kell segíteni azo­kat, akik tanyáról faluba akarnak költözni. Rögtön a bevezetőben leszögezi a szer­ző, hogy a füzetben olvasha­tó értékelés nem egyéni vé­lemény, hanem a Csongrád megyei párt- és tanácsi szer­vek, valamint sok személy és számos kutatócsoport által összegyűjtött anyag alapján kollektiven kialakított állás­pont. Látva a probléma sok­rétűségét, azt is előre jelzi, nem hiszi, hogy mostani cél­kitűzéseink megvalósításával rögtön, mindent meg tudunk oldani. Számolnunk kell az­zal, hogy a végrehajtás so­rán még sok újabb problé­mával találkozunk. Az élet, a fejlődés tapasztalatai sze­rint kell tovább finomíta­nunk elgondolásainkat, egyes kérdésekben esetleg meg is változtatni. A füzet legfőbb érdeme, hogy szubjektív indulatoktól mentesen igyekszik körképet rajzolni tanyavilágunk mos­tani állapotáról. Ezzel az erénnyel rögtön párosul egy másik: nem elégszik meg a problémák és eredmények fölsorakoztatásával, egy-egy megállapítás után azonnal ilyen, cselekedetre késztető mondatok következnek: Elő kell segíteni... Napirenden levő feladat... Keresni kell a megoldást... Tovább foly­tatjuk ... Csongrád megye lakosságá­nak 20,6 százaléka élt ta­nyán az 1970-es népszámlá­lás Időszakában. Sok tényező — köztük a mezőgazdasági nagyüzemek megerősödése — együttes hatása nyomán je­A tanulmányi F. J. szegedi olvasónk munkatársai nevében ké­ri, ismertessük, hogy mi­lyen kedvezményeket tar­talmaz az esti és levelező tagozaton továbbtanuló dolgozó számára az idevo­natkozó jogszabály. Az általános műveltséget adó oktatási intézmények­ben tanuló dolgozók kedvez­ményeit a 23/1974. (IX. 4.) MüM. számú rendelet szabá­lyozza. E rendelet szerint a tanulmányi szabadság az alap- és a pótszabadságon felül jár. Az általános isko­lai, gimnáziumi és szakkö­zépiskolai oktatásban részt­vevőket a tanulmányi sza­badság teljes idejére átlag­kereset illeti meg. A felső­fokú oktatási intézményben tanuló dolgozók tanulmányi szabadság teljes Idejére csak akkor kaphatnak átlagkere­setet, ha tanulmányaikkal a munkakörükre, jogszabály vagy kollektív szerződés ál­tal előírt szakképzettséget szerzik meg; vagy ha a vál­lalattal tanulmányi szerző­dést kötöttek; és akkor is, ha nappali tagozatos képzés befejezéseként előírt esti vagy levelező tagozatos kép­zésben vesznek részt. A Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetem általános és szakosított tagozatain, vala­mint a Politikai Főiskolán tanulókat úgy kell tekinteni, mint akik a munkakörükre előirt szakképzettséget szer­zik meg. A fenti rendelkezés szerint az alsó-, középfokú oktatási intézmény esti vagy levelező tagozatán tanulók nem foglalkoztathatók olyan munkaidő-beosztásban, ille­tőleg nem kötelezhetők olyan mértékű éjszakai és túlmunkára, mely őket a felkészülésben akadályozza. Továbbá csak beleegyezé­sükkel kötelezhetők más helységben végzendő mun­kára a tanítási napokon és a vizsgát megelőző egy hónap alatt. A tanulmányokat be­fejező vizsgaidőszak (érett­ségi) esetén pedig az azt megelőző három 'hónap alatt. Tanulmányi szabadság cí­mén az általános iskola esti és levelező tagozatán, illetve általános Iskolai tanfolya­mon, valamint a gimnázium esti tagozatán tanulókat hat munkanap tanulmányi sza­badság illeti meg. A gim­názium levelező tagozatán tanulóknak évente tíz mun­kanap jár. A szakközépisko­la levelező tagozatán tanulók részére tizenöt munkanap tanulmányi szabadság ad­ható. Az érettségi- és a szakmunkás vizsgához külön hat nap tanulmányi szabad­ság jér. Ezen túlmenően a továbbtanuló dolgozókat a vizsga napján olyan mérté­kű szabadidő illeti meg, hogy a vizsga időpontjára az iskolába érhessenek, és a vizsgán részt vehessenek. A Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem és azok sza­kosított tagozatain, valamint a Politikai Főiskolán tanu­lókat ha esti tagozatra jár­nak 21, ha pedig levelező tagozaton tanulnak, 27 mun­kanap tanulmányi szabad­ságra jogosultak. Külön 21 nap jár a szakdolgozat, dip­lomaterv elkészítésére és az államvizsgára való felkészü­lésre. Megjegyezzük, hogy azok a felsőfokú oktatási intézményben tanulók, akik tanulmányaikkal nem a jogszabály vagy a kollektív szerződésben előírt szakkép­zettséget szerzik meg, vagy a vállalattal nem kötöttek tanulmányi szerződést, to­vábbá nem nappali tagoza­tos képzés befejezéseként előirt esti vagy levelező ta­gozatos képzésben vesznek részt, csak annyi fizetett szabadságot kaphatnak, mintha a gimnázium esti ta­gozatán, illetőleg levelező tagozat esetében a gimnázi­um levelező tagozatán ta­nulnának. Ezek a dolgozók, ha esti tagozaton tanulnak 6 nap, ha pedig levelező ta­gozaton, akkor 10 nap fi­zetett szabadságra jogosul­tak. Ezt meghaladó időre fizetésnélküli szabadságot kaphatnak. Méltánylást ér­demlő esetben a vállalat e dolgozők részére is engedé­lyezheti a telies fizetett ta­nulmányi szabadságot. Dr. V. M. lentős a csökkenés. Sok új problémát vet föl, hogy ré­gebben az idősebb generáció költözött be a belterületre, és a fiatalok folytatták a gaz­dálkodást. ma inkább fordí­tott tendencia tapasztalható. Kevesebb gyermek születik, kevesebb a fiatal, az élet­módbeli változásoknak és az orvosi segítő készenlétnek egyaránt köszönhető, hogy az átlagos életkor viszont örven­detesen emelkedik — át kell tehát szerveznünk a tanyás területek oktatási rendszerét, és az öregekről való szerve­zett gondoskodásra is többet kell áldoznunk. Növekszik az aktív keresők száma, a mai tanyai csalá­dok jelentős rcsze vegyes öez­szetételű munkahely és Jö­vedelemforrás vonatkozásá­ban. Ezt a tényszerű megál­lapítást is föladatként előug­ró következtetés szegi be: növelni kell a lehetőséget a munkahely választásában. El kell érni, hogy az emberek hajlamuk, érdeklődési körük, egészségi állapotuk, vagy testi adottságaik figyelembevételé­vel, a számukra kedvező munkahelyet választhassák. Találjon magának megfelelő munkát az is, aki nem a me­zőgazdaságot választja, ezért jó, ha fejlesztik a szövetke­zetek segéd-, illetve mellék­üzemági tevékenységét, bő­vítik a tanyaközpontokban működő élelmiszeripari elő­készítő üzemegységek körét, és természetesen a közlekedés további fejlesztésével azt is segíteni kell, aki a közeli vá­rosban akar dolgozni. Sokat vitatott probléma volt az is, hogy egy sor intézke­désünkkel a tanyavtlágot ál­landósítjuk. Ha utakat épí­tünk, ha villanyt vezetünk, olyan körülményeket terem­tünk, amiből már nem érde­mes továbblépni. Természe­tesen ezután is jól megfon­tolt előrelátás kell minden nagy költséget emésztő beru­házáshoz, de azt is kimondja dr. Komócsin Mihály, hogy. az igények fölkeltése és ki­elégítése nem jelenti föltét­lenül a régi települési viszo­nyok konzerválását Az em­beri természetből, a fejlődés szüntelen akarásából fakad, hogy az igények kielégítése újabb igényeket szül. Szép számmal van példánk arra, hogy villanyt vezettek a ta­nyába, gépesítették a gazda­ságot is, a háztartást is, és néhány év múlva mégis be­költöztek a faluba. A tanyavjlág perspektívái című fejezetet akkor ls érde­mes figyelemmel olvasni, ha tudjuk, hogy sok jóslás fe­neklett meg már eddig, és ha emlékezünk a bevezetőből idézett mondatokra is. Nem jóslásról van ugyanis szó, ha­nem a tanyán maradásra ösz­tönző és az elköltözésre ható tényezők fölsorakoztatásáról. Személyi indítékok, gazdasá­gi és népgazdasági érdekek játszanak közre, ezeket nyil­ván ismernünk kell, hogy fe­lelhessünk a hogyan tovább kérdésre. Segíteni, könnyíte­ni kell a belterületre való költözést, de a még belátha­tó ideig, illetve hosszabb tá­von tanyán maradók ellátá­sáról, életfeltételeinek javí­tásáról fokozottabban kell gondoskodni. A tanulmányt az MSZMP Csongrád megyei Bizottsága propaganda- és művelődési osztályának megbízásából a Csongrád megyei Lapkiadó Vállalat adta ki. H. a

Next

/
Oldalképek
Tartalom