Délmagyarország, 1976. december (66. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-25 / 305. szám

/ Szombat, 1976. december 25. 9 A legjobb sportolók és csapatok Yj|ágbajnokhoi méltOCM... Tordasí Ildikó, Németh Miklós és a vízilabda-válogatott Felvétel a SZEOL Sportiskolájába A SZEOL SI labdarúgó* nzakosztálya december 28-án, 29-én és 30-án reggel 8 órától tartja felvételi vizsgáját az újszegedi Sportcsarnokban. Ezen az 1967-ben született. a labdarúgáshoz kedvet, tehetséget érző fiúk vehetnek részt A felvételi során az Ifjú jelöltek 30 métert futnak időre, jobb és bal lábbal labdát kell emelgetniük, majd kétkapus játékban bizonyíthatják rátermettségüket A jelentkezők tornafelszerelést vigyenek. Világcsúcs Roberto Urrutia kubai súlyemelő 141 kilós eredménnyel harmadszor vette vissza a könnyűsúlyú szakítás világcsúcsát. Urrutia egy évvel ezelőtt Iratkozott fel első alkalommal a vllágcsúcslistára 138,5 kg), azóta így fejlődött a rekord: Lostowskl (lengyel) 139 kg, Kaczmarek (lengyel) 139,5 kg, Urrutia 140 kg, Czarneczkl (lengyel) 140,5 kg. A sportújságírók szervezete ebben az évben is országos szavazás alapján döntötte el, hogy kit tartanak a sportrovatok munkatársai az 1976-os év legjobb női és férfisportolóinak, illetve a legjobb csapatoknak. A végeredmények: Nők: 1. Tordasi Ildikó (vívó), 2. Rajnai Klára (kajakkenu), 3. Egervári Márta (torna). Férfiak: 1. Németh Miklós (atléta), 2. Magyar Zoltán (torna), 3. Tuncsik József (cselgáncs). Csapatok: 1. Vízilabda-válogatott 2. Női kézilabda-válogatott, 3. Női röplabda-válogatott A vándordíjakat és a helyezetteknek az emlékvereteket a szokásos körülmények között valószínűleg január közepén adják át. Birkózás Szegeden a Vasútforgalmi Technikum tornatermében rendezték meg az országos kötöttfogású birkózó vasutas-bajnokságot melynek csapatversenyét a BVSC nyerte 39 ponttal, 2. SZVSE 20 p. 3. DVSC 14 p. A szened! versenyzők eredményei. Felnőttek: 18 kg. 1. Nagy Imre, ... 3. Dóczl István. 52 kg. 2. Fodor Szilveszter. 57 kg. 3. CsUlag István. 68 kg. 3. Miklós Károly. 82 kg. 2. Dobó József. 30 kg. 3. Márkás Zsolt. 100 kg. 1. Dancsó Lajos. Ifjúságlak: 52 kg. 2. Kalapács István. 60 kg. 2. Seres László. 65 kg. 2. Kabal Mátyás. 81 kg. 2. Bán Zoltán. +81 kg. 2. Szőke Béla. Szabadfogásé területi üttfirő blrkózóversenyen az alábbi eredményeket értek el a szegediek. 35 kg. 3. Bálint Imre (SZVSE). 45 kg. 3. Bárkányi Zoltán (SZVSE), ... 3. Kiss Sándor (SZEOL SI). 40 kg. L Kalllnger Zoltán (SZVSE), ... 3. Jankovics János (SZEOL Sl). 53 kg. I. Kéri Zoltán (SZVSE). 58 kg. 2. Peregi József (SZEOL SI), X Vlgh István (SZVSE). 83 kg. L Kiss Tibor (SZVSE), 2. Papp János (SZEOL SI). 68 kg. 2. Szegvári József (SZVSE), 3. Cs. Nagy Imre (SZEOL SI). +68 kg. 1. Rózsa Sándor (SZEOL SI), 2. Pereznyák József (SZEOL SI), 3. Széli János (SZVSE). Szabadfogású területi serdülő blrkózőverseny szegedi helyezettjei: 45 kg. L Nádas László (SZVSE). 43 kg. 1. Horváth János (SZVSE), 2. Magony Mihály (SZEOL SI). 53 kg. I. Kiss János (SZVSE), 3. Dobó András (SZF.OL SI). 57 kg. I. Hartyányi Zoltán (SZVSE), 2. SzéU György (SZVSE). 82 kg. I. Sajtos Sándor (SZVSE), 2. Révész István (SZVSE). 67 kg. Pernekl István (SZVSE), 2. Dudás János (SZEOL SD. 72 kg. 2. Relner Tibor (SZVSE). 78 kg. L Tóth Gábor (SZEOL SP, 2. Körmőczl József (SZVSE), 3. Redenczki István (SZVSE). +78 kg. 2. Pernekl Jenő (SZVSE). Két világbajnoki arany- és egy alimpiai ezüstérem jutott Szegednek Sokan még ma is hajlamosak egyenlőségjelet tenni a kugli és a teke közé. A kugli a kültelki kiskocsmák egykori népszerű játéka, tulajdonképpen a vendégmarasztaló szerepét töltötte be. A fröccsös-sörös fogadások közelebb álltak a kártyázáshoz, s csak némi jóindulattal lehetett sportnak nevezni a „célzóvízzel" alaposan feltankolt résztvevők vetélkedését. Teke... Nekem ma is a Szegedi Postás egykori Püspök utcai pályáját Jelenti, ahol nem csak visszafelé gurultak vályúban a golyók, hanem a kilenc fabábu felé is. Az agyonhasznált pályatesten ugyanis valamennyi hazai versenyző kiválóan tájékozódott, pontosabban, tudta, hova kell letenni a golyót, hogy az a „titkos" csatornában közlekedve, a lehető legtöbb bábut döntse. Az egykori romantikának azonban vége. A SZAK négypályás, automata állítóval felszerelt, korszerű létesítménye a nemzetközi előírásoknak is megfelel. A teke, az egykori kocsmai Játék modernebb változata évről évre fejlődve technikájában nagyszerű sporttá érett, s alig emlékeztet egykori bohém elődjére. Sokan azonban még most is lekicsinylően legyintenek a sportág említésekor. Nincs igazuk! Révész János, az SZVSE válogatott tekézője egy közepes iramú futballmérkőzést könnyedén végigjátszana, viszont teszem azt. Ebedli Zoltán képtelen lenne végrehajtani kétszáz dobást a közel háromkilós golyóval. Tompa Györgynét, a SZAK és a kétszeres világbajnok magyar női tekeválogatott kapitányát ritka sporttehetséggel áldotta meg a természet. Az ötvenes évek végén az NB l-es makói kézilabdacsapat gólkirálya volt. A kis kerek bőrt később a tekegolyóval cserélte fel. 1968ban a SZAK-nál folytatta pályafutását. Csakhamar az NB l-es gárda kezdő hatosáTompa Györgyné nak egyik erőssége lett. Négy évvel később, 1972-ben a román—magyar nemzetek közötti párosviadalon pedig már a válogatók bizalmát élvezte. A bukaresti első válogatottságot, megszakítás nélkül, még huszonhárom követte. Két évvel később Eppelheimben az 1974. évi világbajnokságon a csapatversenyek után aranyérmet akasz. tottak Tompáné nyakába. — Fel tudná idézni annak a május 20-i estének az eseményeit? — Az eppelheiml VB-n az utolsó sorozatba* dőlt csak el, hogy mi, vagy a házigazda NSZK-beli lányok nyerik az aranyérmet. Nekem legalább 395 fát kellett elérnem. 402 fát ütöttem, ami azt is jelentette, hogy megszereztük a sportág történetének első magyar aranyát. — Emlékszik az együttes összeállítására, valamint a helyezettek eredményére? — Természetesen. A csat* patvilágbajnoki cimet 2449 fás összteljesítménnyel nyertük. Holczer Lászlóné 432, Tóth Katalin 417, Csaba Erzsébet 407, Vati Ágnes 401, Hursán Zsófia 390. én pedig 402 fával járultam a sikerhez. A további sorrend: 2. NSZK 2442, 3. Románia 2422 fa. — Ez év májusában Bécsben sikerült megvédeniük a világbajnoki cimet. Ezúttal 2438 ja is elegendő volt a győzelemhez. Sikerül-e s „mesterhármas" az 1978. évi svájci világbajnokságon? — Kétségtelen: két ér múlva minden riválisunk minket akar majd legyőzni, azonkívül az esélyesség terhét is magunkkal visszük a pályára. Ha Bécsben sikerült nyernünk, miért is ne folytatódna a sorozat Svájcban? — ön a klubjában és a válogatottban egyaránt az utolsó dobó. Van jelentősége a felállásnak? — Igen. A legjobbakat, aa első, a harmadik és a hatodik helyre jelöli a szakvezető. — Milyen taktikai elképzelés alapján? — Előre azért, mert a jó rajt meghatározhatja a csapat további szereplését. A középső feladata az esetleges hátrány ledolgozása, míg a hatodik dobónak kell kiegyenlítenie a hátrányt, vagy — jó esetben — megtartania az együttes előnyét Tompa Györgyné változatlan szorgalommal készül az új idényre. Szeretné, ha klubja jól szerepelne a Bajnokcsapatok Európa Kupájában. Közben már a búcsúra ls gondol. Várhatóan az 1978. évi világbajnokság lesz élete utolsó versenye. Mint mondotta, az egyéni versenyeken elért érmes helyezés feledhetetlenné tenné számára a búcsút Világbajnokról lévén sző, nem kétséges. hogy milyen fémből készült éremre gondolt. T.L Még néhány nap és ismét elszaladt egy év. Rágondolunk egy kicsit az eltelt 12 hónapra, a nagy és jelentős eseményekre, aztán koccintunk gyorsan egy pohár pezsgővel, felütjük az új naptárt, melynek első oldalán öles betűkkel már 1977 néz velünk farkasszemei. De van még néhány napunk ebből az 1976-osból. Pergessük vissza a szegedi sportsikereket nézzük mely sportágakban sikerült az előrelépés, és melyek azok, ahol nem tudták teljesíteni H beígérteket Ez évben volt egy csodálatos olimpia Montrealban, voltak világbajnokságok, Európa-bajnokságok, fis ezeken a jelentős versenyeken a magyar sportolók megállták a helyüket 1976 szegedi sportsikerei között első helyen Tompa Györgyné és Süli Józsefné világbajnoki aranyérme és Csapó Géza olimpiai ezüstérme áll. De nézzük sorjában a sportágakat Atlétika: Egy helyben topog a Csongrád megyei atlétika. Jelentős, nemzetközi szintű eredményt nem sikerült ez évben sem elérni. Néhány fiatal azonban bontogatja szárnyait Birkózás: Az SZVSE és a SZEOL SI sikeres évet zárt Az úttörő, serdülő és ifjúsági versenyeken számos bajnoki cimet szereztek. Mindkét szakosztálynál jó kezekben van az utánpótlás nevelése. Cselgáncs: A SZEOL jövőre ismét a legmagasabb osztályban küzdhet. Szabic Imre, Szabics Antal és Szabó Miklós 1977-ben már a válogatott erősségei lehetuek. Evezés: Az Idén három fia.al versenyző jutott el a csúcsig. Berta Zsuzsanna, Bárdi Beatrix és Keszthelyi Beáta a Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója kitüntetést kapta. Kerékpár: Az SZVSEben komoly munka kezdődött Már az idén aranyjelvényes ifjúsági versenyzőket neveltek. Kézilabda: A Volán SC óriási küzdelemben harcolta ki a bennmaradást az NB I ben. Jövőre már a jobb nelyezés reményében lépnek majd pályára. Kővári Árpád edző irányításával hétről hétre zsúfolt lelátó előtt játszottak, és ez várható az új bajnoki szezonban is. Népszerűségük a labdarúgókéval vetekszik. Kajak-kenu: A SZEOL-nál hozzáértő edzők irányításával kitűnő utánpótlás-nevelés folyik. A legjobb eredményt ez évben is Csapó Géza produkálta, hiszen ezüstérmet nyert a montreali olimpián. Kosárlabda: A Tanárképző bajnokságot nyert. Örömmel vettük, hogy a sportvezetők tanulva a két évvel ezelőtti kudarcból, létrehozták a Tanárképző és a SZECL egyesülését. így már eséllyel küzdhetnek a legmagasabb osztályban , való bennmaradásért. A sikerhez persze megfelelő képzettségű szakvezetőre is szükség lesz. A SZEOL férficsapat is helytállt, és osztályozó mérkőzést játszhat az NB I-be kerülésért. Labdarúgás: Himer István Szegedre kerülésével nagy változások szemtanúi lehettünk. Először sikerült megszerezni a tervezett bajnoki pontokat. Ez pedig a jövőre néz e biztató. 1977 talán már azt is jelentheti, hogy hosszú ideig nem kell rettegniük a szegedieknek, és biztos bennmaradó csapattá kovácsolódnak. Az NB Hibán szereplő Dózsa nem okozott csalódást, az SZVSE azonban hosszú idők óta nem állt ilyen reménytelenül az utolsó helyen. Búvárúszás: Gyémánt Imre irányításával kitűnően szerepeltek a szegedi búvárúszók az országos bajnokságon, sőt hárman, Kiss Ferenc. Szekeres Ildikó, Pallagi Zsuzsa részt vettek a hannoveri első uszonyos és búvárúszó világbajnokságon. Kiss Ferenc pedig világbajnoki bronzérmet nyert. Teke: A SZAK női csapata megnyerte az NB l-es bajnokságot. Tompa Györgyné és Süli Józsefné pedig tagjai voltak a világbajnoki aranyérmet nyert magyar csapatnak. A férfiaknál dicséretes a DÉLÉP SC 4. helyezése. Annál elszomorítóbb viszont, hogy az SZVSE húszéves sikeres szereplés után búcsút mondott a legmagasabb osztálynak. Súlyemelés: A Szegedi Spartacus mellett új szakosztály, a SZEOL is megkezdte sikeres szereplését. A SZEOL megnyerte az NB Hl-as csapatbajnokságot. Mindkét egyesületnél aranyjelvényes ifjúsági versenyzők készülnek a nagyobb feladatokra. ökölvívás: Kovács Pál 6ikeres edzői munkáját dicséri, hogy 1976-ban 3 aranyjelvényes és egy ezüstjelvényes öklözőt neveltek a Szegedi Dózsában. Vízilabda: A SZEOL jó nevekből álló OB l-es víziiabdacsapata az utolsó előtti helyen kiharcolta a bennmaradást. Éves szereplésük azonban nagy csalódást okozott. " És mit hoz a jövő? Reméljük újabb szegedi sportsikereket. Bagaméry Lászlé Két szék között — a lépcsőn Azon a szombaton nagyot esett a jegy ára a feketepiacon. Hat nappal korábban műtötték Bobby Orrt, a Boston Bruins klasszis hátvédjét úgy, hogy 30 dollárért egész jó jegyeket lehetett kapni kéz alatt. A Toronto Maple Leafs—Boston Bruins öszszecsapás mindenkor nagy attrakciónak számít, bár ma már mind a bostoniak, mind a torontóiak az NHL (National Hockey League) középmezőnyéhez tartoznak. Tucatnyi világklaszszis mindkét csapatban és természetesen telt ház, azaz pontosan 16 ezer 485 néző a lelátókon. Kanadában a hokimérkőzések jegyei bérletek formájában már jó előre elkelnek, így azután a nézőszámban minimális az ingadozás. Némi kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy például egy torontói átlagszurkoló nem a csapatát szereti, hanem a jégkorongot. Tiszta szívvel tud örülni,, teszem azt, egy remekbeszabott Esposito-gólnak, de ugyanakkor kedvenceit is kifütyüli, ha rosszul játszanak. Két jeggyel a zsebemben korán érkeztem az esemény színhelyére — a szokottnál is korábban. A felesleges jegyet jó áron akartam értékesíteni és természetesen a csapatok bemelegítését is végig akartam nézni, hogy a programfüzet segítségével azonosítsam a játékosok mezszámait, egyszersmind „lekottázzam" a szem zenéjét: mozdulataikat. A pénztárablak előtt helyezkedtem el, sokat ígérően mutatva fel a ritka értéket. Talán mondanom sem kell, hogy rövid időn belül több tucatnyi idegen mustrálgatta a kezemben levő, fehér alapon piros csíkozású kártyácskát. Mózes mutathatta fel ilyen magabiztosan népe előtt a kőbevésett törvénytáblákat, mint ahogyan en nyomtam a torontói szurkolók orra alá — kétszeres árért — a belépőt. Az ügy kissé gyanússá vált, amikor az érdeklődők fele azonnal hátat fordított. Azon még túltettem magam valahogy, hogy marcona külsejű egyének szigorú ábrázattal mormoltak valamit, azt azonban megjegyeztem, amit az egyik csalódott vevőjelöltem, mint egy kis dühös müezzin, többször kiáltott felém: „Menjen a pokolba!" — Hogy ezek az erdőlakók milyen kicsinyesek — gondoltam magamban. — Sokallnak 20 dollárt egy Torontó— Boston rangadóért. Megérdemlik, hogy itt álljanak a cúgban — zártam le az ügyet magamban. Mit sem sejtve, magabiztosan nyújtottam a jegyemet az egyenruhás, tányérsapkás cerberusnak, aki annak rendje és módja szerint a helyemre kísért. Elhelyezkedtem a kényelmes széken, a mellettem levőt ruhatárnak használva. Nem volt időm füstölögni kuncsaftjaim szűkre szabott pénztárcája miatt, mert Park, Bucyk, illetve Salming, Sieling és a többiek már a Garden hófehér, kék és vörös vonalakkal jelölt jegén korcsolyáztak. Az est első incidense tíz perccel a helyfoglalás után ért. Egy házaspár félreérthetetlen mozdulatokkal adta tudtomra, hogy üljek odébb. Nem vitatkoztam, hiszen akkor még bőven volt hely. Az ötödik költözködés után kezdtem ideges lenni. Alaposan szemrevételeztem a jegyelmet. Először azt hittem, káprázik a szemem, tudniillik a másnapi Toronto Toros— Galgary találkozó — nasonló formájú, nagyságú és színű — jegyeivel pöffeszkedtem oly magabiztosan a csarnok, egyszerre két székén. Amikor a kezdő hatosok és köröskörül 16 ezernél több szurkoló vigyázzba merevedve hallgatta a kanadai himnuszt, akkor én már a lépcsőn szerénykedtem, hónom alatt a kabátommal. Két szék között a Garden lépcsőjén izgultam végig a mérkőzést. Azon az estén mérgelődve keltem fel helyemről. Ha arra a felejthetetlen sportélményt nyújtó estére gondolok, két dolog jut az eszembe. Az egyik: milyen szerencsém volt, hogy akaratlanul játszva ki a jegyszedők éberségét, bejutottam a nézőtérre. A másik: vajon aznap este ki, vagy kik bitorolták jogtalanul az északi lelátó D-szektorának 33. sorában levő nyolcas és kilences széket? A két kezeletlen, meg a végül is lépcsöülésre jogosító belépőt néhanapján még előveszem. Akkor ott több* mint egy éve megfogadtam: soha senkinek nem mondom el figyelmetlenségem okozta kálváriámat Ma már mosolyogva gondolok arra a torontói szombat estére, és csupán azt sajnálom, hogy Bobby Orr játékát nem élvezhettem — a székek között a torontói Maple Leaf Gardens lépcsőjén. Thékes István