Délmagyarország, 1976. december (66. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-25 / 305. szám

/ Szombat, 1976. december 25. 9 Apró Antal elvtársat, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagját, az országgyű­lés elnökét, Szeged országgyűlési képvi­selőjét lapunk szerkesztősége levélben kérte fel a feltett kérdések megválaszo­lására. Apró elvtárs kérésünknek készség­gel tett eleget KÉRDÉS- On, mint a Politikai Bizott­i tág tagja, az országgyűlés elnöke, hogyan ! értékeli a nemzetközi helyzet 1976. évi alakulását, a Magyar Népköztársaság külpolitikáját? VÁLASZ: A most búcsúzó év a világ­politikában és népünk életében is mozgal­mas esztendő volt Minden újságolvasó tudja,- hogy a világ számos pontján olyan események történtek, amelyek kedvező változásokat eredményeztek, vagy ilyen változások csíráit hordozzák. Az a legfon­tosabb, hogy egész földünkön tovább erő­södtek a haladó erők pozíciói, hogy az enyhülés folyamata az egész emberiség békevágyának történelmi korszakot for­máló, visszafordíthatatlan irányzatává vált Tért nyert, gyökeret vert és mindinkább politikai gyakorlattá válik az enyhülés, a békés egymás mellett élés eszméje. Az .európai biztonsági és együttműködési ér­tekezlet, amelyet a szocialista országok — köztük a mi országunk — kezdeményezé­sére rendeztek meg Helsinkiben, történel­mi jelentőségű záróokmány aláírásával ért véget. A vezető tőkés hatalmak, az euró­pai tőkés országok kormányainak aláírása a józan realitások fölismerését és elfoga­dását jelezte. A helsinki dokumentum jó alapnak bizonyult az enyhülés folyamatá­nak elmélyítéséhez. Kádár elvtárs a mezőgazdasági szövet­kezetek kongresszusán külpolitikánkkal kapcsolatban mondotta: „A nemzetközi helyzet alakulására mind nagyobb befo­lyása van korunk három nagy forradalmi erejének, a szocialista világrendszernek, a tőkés világ munkásmozgalmának és a nemzeti felszabadító mozgalmaknak. Nem­zetközi tevékenységünk megfelel népünk szocialista törekvéseinek, nemzeti érdeke­inknek." „Szocialista céljaink megvalósí­tása érdekében — mondotta a továbbiak­ban — együtt haladunk a Szovjetunióval, a szocialista országokkal, a kommunisták világmozgalmi osztagaival, az antiimperia­lista erőkkel." Nagyon jól tudjuk, hogy ez a politika, ez a fejlődési tendencia nem mindenki­nek tetszik. Vannak nem lebecsülhető erők, amelyek mindent elkövetnek, hogy megkérdőjelezzék az okmány betűit, de fő­leg a szellemét Ügy gondolják: az eny­hülés azt jelenti, hogy joguk van meg­szabni bizonyos feltételeket az együttmű­ködésben, olyanokat, amelyek alkalmat és lehetőséget kínálnak nekik, hogy például visszaéljenek az eszmék és az emberek sza­bad áramlásának lehetőségeivel. A hel­sinki „harmadik kosár" sajátos átfonására jó néhány önjelölt kosárfonó ajánlkozik a tőkés országokban. A Magyar Népköztársaság — a szocia­lista testvérországokkal együtt — a hel­sinki záróokmányban foglalt megállapodá­sok valóra váltására törekszik. A záróok­mány végrehajtása előmozdításának a je­gyében konkrét javaslatokat dolgozunk kl kétoldalú kapcsolataink fejlesztéséért, az értekezleten részt vett tőkés országokkal is. Meggyőződésünk, hogy még számos te­rületen fejleszthető az együttműködés. Pártunk Központi Bizottsága — amint erről a december 1-i ülésről kiadott köz­lemény is tanúskodik — nagy jelentőségű kezdeményezésnek tartja a Varsói Szerző­dés Politikai Tanácskozó Testülete legutób­bi ülésének a javaslatát, hogy a helsinki értekezleten részt vett 35 állam vállaljon szerződéses kötelezettséget: elsőként nem használnak nukleáris fegyvert egymás el­len. A javaslat szerves része aktív kezde­ményező politikánknak. Kifejezi azt a kö­zös meggyőződésünket, hogy napjaink egyik lessürgetőbb feladata a mind hatalmasabb költségeket felemésztő, és s nehezen kiví­vott, feltve őrzött békénket fenyegető fegy­verkezési hajsza megfékezése. A béke el­len tevékenykedő erők szándékaira viszont jellemző, hogy a NATO ez ellen a javas­lat ellen foglalt állást. Ezek az erők min­den módon akadályozzák, hogy a politikai enyhülést katonai enyhülés is kövesse. Ami Magyarország szerepét illeti, büsz­kék lehetünk arra, hogy a haladó erők so­raiban küzdünk, s aktív politikánkkal se­gíthetjük a szocialista közösség erőfeszíté­seit A Magyar Népköztársaság eredmé­nyesen fejleszti kapcsolatait minden béke­szerető, a békés egymás mellett élés el­vét valló országgal. Ebben az évben is ma­gas szintű tárgyalások egész során vettünk részt, gyakran kezdeményezőként. Az ál­lamközi kapcsolatok fejlesztéséért sok lá­togatásra, konzultációra került sor a kü­lönböző országok vezetőivel. A Minisztert.-nárs el. Aének lenf .'elor­•zági és jugoszláviai látogatásai, a Laoszi Népi Demokratikus Köz*á saság párt- és kormányküldöttségének magyarorsiayi út­ja, Urho Kekkonennek, & Finn Köztársa­ság elnökének hazánkban tett látogatnia, Elnöki Tanácsunk t.nö'"ének latin-ameri­kai és ixu-'ai útja, Kádár flutárs bécsi lu­Büszkék vagyunk, hogy a haladé erők soraihan küzdünk a békéért, a jólétért Apró Antal nyilatkozata lapunk számára nemzetközi és belpolitikai kérdésekről togatása egyaránt jól Illusztrálja szándé­kaink következetességét; azt az aktivitást, amely kétségkívül számottevően hozzájá­rul a nemzetközi kapcsolatok kedvező ala­kulásához. A parlament is élénk nemzet­közi tevékenységet fejtett ki 1976-ban. Magam is örömmel vezettem országgyűlési delegációt több országba. KÉRDÉS: Hazánkban a fö feladat ötö­dik ötéves tervünk teljesítése. Kérjük: jellemezze a tervidőszak első évét. VÁLASZ: Bár még néhány — igaz, fő­leg ünnepnap — hátra van az évből, máris mérlegelhetjük az 1976-os esztendő gazda­sági munkáját. Fontos év volt ez. Nem ki­sebb feladat hárult ránk, mint az ötödik ötéves terv jó indítása. Megfelelő előké­szítéssel sikerült jó alapokat teremteni az ötödik ötéves terv feladatainak végrehaj­tásához. Űjra bebizonyosodott: igen nagy szükség van a becsületes helytállásra, a tisztességes, lelkiismeretes munkára. Nem egyszerűen csak többet kell tennünk an­nál, mint amit eddig tettünk, de sokkal jobban is. Meggyőződésem, hogy népünk bízik gazdaság- és társadalomépítő progra­munk helyességében és sikerében. Felnőtt társadalomként osztja meg a vezetéssel a felelősséget, a gondot, és tud is, akar is tenni azért, hogy sikerrel építsük tovább a fejlett szocialista társadalmat. A világgazdaságra még mindig jellemző és a mi gazdasági munkánkat is nehezítő válságjelenségek ellenére, és annak elle­nére, hogy például a kellemetlen időjárás igen nehéz lecke elé állította a mezőgaz­daságot, sok gazdasági mutató szempont­jából sikerült közel jutnunk a tervezett célokhoz. Minden adottság megvan ahhoz, hogy a következő esztendőben behozhas­suk a lemaradásokat. Határozottan pozitív jelenség, hogy ja­vult a végrehajtás szervezettsége, a gazda­sági munka hatékonysága, s hogy az ipar­ban bekövetkezett mintegy ötszázalékos növekedés teljes egészében a munkater­melékenység javulásának köszönhető. Ha­tározott jelei vannak a termékszerkezet korszerűsödésének. Tovább emelkedett — ha az eddigieknél szerényebb mértékben is — a lakosság életszínvonala, javultak az életkörülményeink. A beruházásokról szólva örömmel álla­píthatjuk meg, hogy a korábbi évek erő­feszítései kezdenek beérni: mind több olyan létesítményt adunk át a termelés­nek, amelyek határidőre, a tervezett ka­pacitással, a tervben meghatározott költ­ségkeretek között valósulnak meg. Jól ha­ladnak a gyorsításra kijelölt nagyberuhá­zások is. A nemzeti jövedelem termelése 1976-ban várhatóan négy százalékkal emel­kedik, felhasználása — a felhalmozás és a fogyasztás kedvező irányú. arányeltolódása miatt — megfelel a tervezettnek. A lakosság áruellátása — egységes és főleg a mezőgazdaság helyzetével össze­függő, átmeneti nehézségektől eltekintve — kiegyensúlyozott volt. Az árukínálat nőtt, tovább bővült a választék. Az életkörül­mények javulásához az is hozzájárult, hogy az év folyamán a tervezettnél több, mintegy 85 ezer lakás épüL Örvendetes az is, hogy tovább szélesed­nek nemzetközi gazdasági kapcsolataink. Mindinkább előtérbe kerülnek az együtt­működés fejlettebb formái. A szocialista országokkal — elsősorban a Szovjetunióval — kötött hosszú lejáratú megállapodások hozzájárultak népgazdaságunk tervszerű fejlődéséhez. Bővültek gazdasági kapcso­lataink a fejlődő és a gazdaságilag fejlett tőkés országokkal. Nehéz évet zárunk azzal az egyetemes tanulsággal, hogy" az eddiginél jóval töb­bet kell tennünk munkánk minőségének javításáért a gazdasági élet minden terü­letén, a társadalmi munkamegosztás min­den posztján. Konkrétan kell meghatároz­nunk a tennivalókat mindenki számára, vezetőnek és beosztottnak, a munkásnak és parasztnak, a gép mellett és az irodában dolgozóknak. Mindenkinek pontosan kell tudnia: mi a feladata. Népgazdaságunk, dolgozó népünk 1976. évi teljesítményeit az itt elmondottaknak megfelelően értékelte az országgyűlés de­cemberi ülésszaka, amikor megtárgyalta és elfogadta az 1977-es állami költségvetést. Az országgyűlés gc-n los elemzés alapján megállapította: az 1977-es évre szóló meg­növekedő tt feladatokat tartalmazó tervünk pénzügyileg is megalapozott, teljesítéséhez megvannak a felt .telek. Az orsziggyúlé-. az áiiami köl.ségvetési bevételek jövő évi növekedését 10,4 százalékban, a kiadások növekedését pedig 10,5 százalékban hatá­rozta meg. Országgyűlési képviselőtársaim ezen az ülésszakért is felelősscgtcittjen, fontos úk mutatásukkal járultak hozzá, hogy a költ­ségvetési gazdálkodás minél eredménye­sebben szolgálhassa a jövő évi munkánk javulását, korszerűsödését, a hatékonyság fokozását. Az országgyűlés hangsúlyozta, hogy a költségvetési gazdálkodásban is kö­vetkezetesen érvényesíteni kell az ésszerű takarékosságot, a vállalatok és a szövet­kezetek számára a kiegyensúlyozott gaz­dálkodási és pénzügyi feltételeket, a tel­jesítmények és a jövedelmek jobb össz­hangját. Biztosítani kell, hogy a vállalati tervek mindenütt megfeleljenek a népgaz­dasági terv céljainak. így érhetjük el, hogy 1977-ben a népgazdasági terv és az álla­mi költségvetés előirányzatainak megfe­lelően a nemzeti jövedelem 6—6,5 száza­lékkal, az ipari termelés 6 százalékkal és az egy lakosra jutó reáljövedelem 3,5—4 százalékkal, vagy például a lakosság fo­gyasztása 3,7—4 százalékkal növekedjék. A jövő évi tervünk és költségvetésünk törvényerőre emelésével az országgyűlés ezen az ülésszakon is jó munkát végzett szocialista építőmunkánk, gazdasági fejlő­désünk lendületének további fokozásáért. - KÉRDÉS: Az ön által az előzőekben vázolt eredményeink természetesen ma­gukban foglalják a Csongrád megyei kommunisták, a megyében élő dolgozók erőfeszítéseit is. önnek, mint Szeged or­szággyűlési képviselőjének, bizonyára számos tapasztalata van megyénk hely­zetéről, változásairól. Kérjük, erről is mondja el a véleményét. VÁLASZ: Köszönöm a kérdést, amely módot nyújt arra, hogy bizonyítsam a ne­kem személy szerint is bizalmat szavazó választópolgároknak, a Szegeden és Csong­rád megyében élőknek: nagy figyelemmel kísérem és segítem e terület fejlődését. Az az elismerés, ami egész dolgozó népünket megilleti, az itt, dolgozóknak is kijár. Együtt az országgal, ez a megye sokat — talán évszázadnyit is — fejlődött a leg­utóbbi néhány évtizedben, és jól fejlődött ebben az évben is. A lap, amelyben e so­rokat olvassák, rendszeresen hírt ad ezek­ről az eredményekről, aminthogy hírt ad a gondokról is. A megyei gazdálkodó egységek 1976. évi feladataikat változatlan létszámmal való­sították meg. A beruházásokat általában határidő előtt, és a tervezettnél kisebb be­ruházási keret felhasználásával adták át a termelésnek. így például a szalámigyártás új, korszerű szegedi üzemét. Általában is elmondható, hogy a megyében jelentősen csökkent a befejezetlen beruházások állo­mánya. Csongrád túlteljesítette lakásépí­tési tervét. Űj utak épültek, közlekedési rekonstrukciók fejeződtek be. A legtöbb vállalat teljesítette a tervben előírt felada­tokat. Itt, szemben az ország 5 százalékos átlagával, 6 százalékkal nőtt a termelés értéke az iparban. Kedvezően alakult a megye exportmérlege. A mezőgazdasági termelést kedvezőtlenül befolyásolta az időjárás, de jó néhány ter­mény esetében sikerült az előző évekét meghaladó termésmennyiséget betakarítani. Kedvezően alakul az állatállomány. Nő a kereskedelmi forgalom, fejlődtek a szol­gáltatások. Ezek az eredmények az itt élők mun­káját dicsérik. Látni kell azonban, hogy a munkában vannak negatív jelenségek is. Nem fordítanak elég gondot a munkaerő­gazdálkodásra, a munka- és üzemszerve­zésre. Néhány helyen baj van az állóesz­közök kihasználtságával, a termelékenység­gel. Az egymásra mutogatás, a koordináció hiánya néha jellemző, mondhatni divatos jelenséggé válik, és sajnos, nem múlik el olyan hirtelen, mint egy nyári zivatar. De a zivatar sem a mennydörgéstől múlik el. Nem a mennydörgésre, hanem tudatos és gondosan előkészített munkára van szük­ség, arra, hogy mindenki pontosan tudja a dolgát, és el is végezze azt. Mindig le­gyen, aki felel a munkáért, annak jó mi­nőségéért. KÉRDÉS: A Központi Bizottság terv szerűen és folyamatosan irányítja a párt tevékenységét a XI. kongresszus határo­zatainzk maradéktalan végrehajtásáért. Az általános feladatokon felül mit te­hetnek a pártszervezetek a munkásosz­tály politikájának következetesebb érvé­nyesítéséért az üzemekben? VÁLASZ: Az üzemi alapszervezetek ve­zetői nagy többségükben maguk is mun; kások. Egvütt élnek és gondolkodnak tár­saikkal, a cklgozók közüsségeiveL Minden teltük rugója sz & belső meggyőződés^ amely arra kell, hogy késztesse őket: te­gyenek meg mindent a munkásosztály ügyéért. Ez a politikai gyakorlat a konója a munkásosztály politikai öntudata fejlő­désének, ez a bázisa további társadalmi fejlődésünknek is. A mi politikánkban alapvető kérdés az emberekről való gondoskodás. Ez nem va­lamiféle jótékonyság, hanem elsőrangú politikai kötelesség. Megteremteni a fel­tételeket a jobb, emberibb élethez — ez minden pártszervezetnek és párttagnak vállalt és szép kötelessége. Társadalmunk, államunk sokat tett és tesz a munkásosztály, a munkások helyze­tének a javításáért. A munkáslakás-építési akciók, a bérintézkedések, az üzemi de­mokrácia fórumainak fejlesztése, ahol a dolgozó a saját munkájáról, munkakörül­ményeiről interpellálhat, a munkásműve­lődés új lehetőségeinek a megteremtése, a dolgozók továbbtanulását segítő intézkedé­sek — mind bizonyító tények. Ugyanakkor tudjuk, hogy ezen a terü-i leten még sok fontos tennivaló vár meg­oldásra. A határozatok, az elvek jók, a végrehajtásban azonban több következetes­ségre van szükség. KÉRDÉS: A szocializmus az egész nemzet összefogásával épül, az egész nép számára. Mit jelent az. hogy a fejlett szocialista társadalom építésében való részvétel állampolgári kötelesség? VÁLASZ: Van alkotmányunk, amelyet népünk választott képviselői emeltek tör­vényerőre. Az alkotmány minden magyar állampolgár kötelességévé teszi a becsü­letes építőmunkát, a fejlett szocialista tár­sadalom felépítését. Ez azonban a dolog­nak csak az egyik oldala. Mindnyájan tudjuk, hogy a szövetségi politika érvényesülése a fejlett szocializ­mus építésének korszakában is fontos fel­tétele a magyar társadalom fejlődésének. Munkásosztályunk csak úgy tudja megva­lósítani közeli és távlati programjait, ha a társadalom valamennyi osztálya és ré­tege követi és segíti, abból kiindulva, hogy a szocializmus felépítése minden dolgozd ember érdeke. A szocializmus erejének egyik nagy for­rása az, hogy a dolgozó osztályok és réte­gek alapvető politikai, gazdasági és tár­sadalmi érdekei egybeesnek. Szocialista fejlődésünk fő biztosítéka, hogy a dolgozó milliók felismerik azt az alapvető érde­keltséget, és ennek megfelelően vállaliák a részüket a közös erőfeszítésekből. Eddigi eredményeink meggyőzően bizonyítják a különböző nézeteket valló, de népben-ha. zában-jövőben gondolkodó emberek számá­ra, hogy jó úton járunk, és hogy további felemelkedésünk mindenkitől becsületes munkát' követel. KÉRDÉS: Kérjük, a közelgő űj év al­kalmából szóljon a jövő feladatairól is. VÁLASZ: A feladatok lényegét már érintettem, amikor a gazdasági helyzetűn* ket értékelve, összefoglaltam a legköze­lebbi teendőinket. Az iparban, az építőiparban, a mező­gazdaságban egyaránt az ideinél gyorsab­ban kell növekednie a termelésnek. Ebben nagy szgrepe lesz a termelékenység nőve­kedésének. Rendkívül gondosan kell gaz­dálkodnunk a rendelkezésünkre álló erő­forrásokkal, a nyersanyagokkal, az ener­giával, a termelőberendezésekkel, a mun­kaerővel, az idővel. A termelés tervezett növekedésével annak feltételeit is megkell teremtenünk, hogy az ideinél valamivel gyorsabban emelkedjék az életszínvonal. Nagy feladatok várnak az építőiparra is: újabb 88 ezer lakás átadása, az ideit 4—3 százalékkal meghaladó beruházások é-»í* tési, szerelési munkálatainak elvégzés^ Fontos feladat a külkeresKedelmi egyen­súly javítása, különösen az export fokozá­sa. Még több olyan árut kell termelnünk, amelyek valamennyi piacon kelendők. Ugyanakkor a hazai választékot is növelik és szélesítik. ^ A jövő évi terv eredményes végrehaj­tása közelebb hozza az V. ötéves tervidő* szak céljainak valóra váltását. A terv si­keres teljesítése azt igényli, hogy erősöd­jék az egységes szemlélet a feladatok meg* ítélésében, fokozódjék a kezdeményezés, következetes, fegyelmezett legyen a vég­rehajtás. A kiegyensúlyozott gazdasági fej­lődés biztosításának, az életszínvonal to­vábbi növekedésének elengedhetetlen fel­tétele, hogy gazdaságpolitikánk célkitűzé­sei az irányítás és végrehajtás minden posztján érvényesüljenek. Meggyőződésünk, hogy a jövő évi terv reális és elérhető célokat tartalmaz. Az a költségvetés, amelyet országgyűlésünk alig tíz napja elfogadott és törvényerőre emelt, kellő mozgósító erővel és világosan fo­galmazza meg a teendőket. Meggyőződésem, hogy 1977 újabb ered­mények éve lesz országunkban és Csongrád megyében is. Mindnyájuknak szívből kí. vánom, hogy helytállásukat, jó munkáiuU kat jövőre is sikerek koronázzák.

Next

/
Oldalképek
Tartalom