Délmagyarország, 1976. november (66. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-21 / 276. szám

Vasárnap, 1976. november 21. •MIHMMM* •!•— imm i 3 Visszakeszi 1954: a KPM meghirdeti a hivatásos gépjárművezetők Vezess baleset nélkül! mozgalmát Meghatározott kilométerenként jelvényt, oklevelet, a vállalat jutalmat ígér a versenyzőknek. Senki sem gondoja még akkor, hogy egyszercsak a bűvös egymilliót is átlépik néhányan. 1972: a miniszterhelyettes az oklevéllel együtt átnyújtja a Munka Érdemrend bronz fokozatát a szegedi Volán két dolgozójának. Ezsias Lajos és Lantos Antal egyenruhájára tűzte a kitüntetést, az 1 millió kilométer feliratú jelvény mellé. 1976: a november 7-i kitüntetettek sorában újra ott a két név. Egy szabadnapjuk délelőttjén körbeüljük a térképet, amelyre legalábbis képzeletben rárajzolhatnánk az 1 millió 250 ezer kilométert, és akkor még csak a munkaidőben megtett utakat számítanánk. Dorozsmáról Fehérvárra Huszonöt évvel ezelőtt traktorvezetői engedélyt szerzett egy dorozsmai fiatalember Tolna megyében. Aztán katonáskodása idején — ha már úgyis hozzászokott a tekintélyes lóerejű gépekhez — keménykötésű paripát bíztak rá. Tapasztalt „pilóta" volt hát Éz&iás Lajos, amikor 1954-ben elkezdte számlálni a kilométereket, és több száz menetlevelet írt már alá, mikorra visszaköltözött haza, PopoTfamára. — Nehéz vett állást találni. akkoriban kevesebb volt a szállítani való meg a jármű is. A kendergyári kocsit kiselejtezték alólam, így kerültem a Volánhoz segédveaetőnek. Mert a „tyúklétrát" végig kellett ám járnunk. Bódés autóbuszon kezdtem, pótkocsissal, aztán faros Ikarusszal folytattam. Most a GC S2—76-os, panorámás különjárattal viszem az utazási irodák csoportjait — Mesélik, hét éven átveaefcte a fehérvári buszt, biztos visszaköszöntek még az útszéli fák is. Nem fárasztotta az egyhangúság? — Az nem, csak a zaj. Csöndben szeretem figyelni az utat Aki mögött 40—60 ember ül, nem érhet rá cseverészni. Épp elég kivédeni az autóstársak könnyelműségét, ha még én is lazítok, másodpercnyi tévedés végzetes lehet Elmondok erre egy esetet Még a pótkocsi is tele lett utassal egyszer, Kalocsára menet. Indulok ki a megállóból, látom ám a tükörben, a pótkocsi hol a bal oldalon, hol jobbról bukkan fel. Kovácsolt acélból van az irányítókarja, hogy is bírt eltömi. Ha nem veszem észre, egy-két perc múlva 60 kilométeres sebességnél önállósítja magát Belegondolni is rossz... Meg az a bal eslő durrdefekt, amikor a véletlen segített, nem volt szembeforgalom. Véletlen, szerencse, gyors helyzetfelismerő készség, rutin és óvatosság, mi kell még más a baleset nélküli vezetéshez? Persze, jó utak is, áttekinthető kereszteződéseik, meg udvariasság, higgadtság, jökarhan levő jármüvek. És munkabírás. — Volt olyan év, hogy csak a kötelező szabadnapokat kaptuik meg. Reggel 6-kor jelentkeztem az irányítónál és a vacsoraidő is elmúlt már, Czsiás Lajos mire elköszöntein tőle. A fáradságot akkor még nem éreztem. Csak később jelezte a bal karom meg a lábam: elég a hajtásból. Decemberben megyek újra Hévízre, majd ott ráijesztenék a zsibbadásra. Épségben hazaért — Igaz is, ijedtség. Sosem félt, sosem lett egy-egy veszélyhelyzet múltával olyan ideges, hogy nem tudott tovább vezetni ? — kérdem Lantos Antalt, akinek különös ismertetőjele, hogy tizenhárom év óta rója a 47-es utat, Szeged és Debrecen között. — Derecskén a járdáról elémugrott egy kislány. Még őt kellett nyugtatnom: menj az anyukádhoz, meséld el, hogy a kalauz bácsi ugyan repült egy kicsit a busz belsejében, de te azért épségben hazaérték Idegesség? Van azért az is. Kötöszködik a részeg utas, legszívesebben ki tenném a szűrét. De ilyenkor arra gondolok, ha tovább viszem, hazamegy, ha otthagyom, visszatér a kocsmába. A családja jut eszembe, hát inkább én nyelem le az igazamat. — Nekem különben te szerencsém van, az utasok nagy része „törzsgárdatag", ismerjük egymást az egymásrautaltságban. Csak azokra haragszom, akik versenypályának nézik az országutat. Megelőznek, győztes, fölényes a mosolyuk. Mintha az Lantos Antal Ikarus nem tudna százzal vágtázni, ha éppen akarnám. Egyhangúság? — Minden másnap megteszi a 470 kilométeres utat Fárasztó az egyhangúság? — Csak az első tíz év volt unalmas, különben is a 174 kanyar elég változatossá teszi a vezetést. És valami újdonság mindig akad, ha más nem, az ügyeletes útépítés. Mert el kellene már oszlatni a szegediek tévhitét, hogy az országban ez az egyetlen feldúlt úthálózatú város. Ezt mi első kézből cáfolhatjuk. A két fiam is gépkocsivezető, a feleségem jegykezelő, egy „volános" család négy tagjának elhihetik. Meg azt is, hogy a buszvezetők nem szántszádékkai türelmetlenek az utasokkal. Előfordul persze, nem vitatom, de azért mégsem ez az általános. Havonta 6—7 ezer kilométert teszünk meg, egy személyautóban jó, ha fél év alatt pörög ennyit az óra. Ehhez kellene mérni megítélésünket — Vezet személyautót is? Milyen érzés a busz biztonsága után? — A nagykocsi után kicsinek érzi magát az ember, és védtelennek. Mégis a fordított helyzetben van nagyobb önuralomra szükség. Magamért felelek, ha a saját kocsimban nyomorm a gázpedált. de működésbe lép a „lelki fék", ha elfordítom a GC 32—83 indítókulcsát Pálfy Katalin Bányaberuházások Nagyszabású bányaberuházási munkálatok kezdődtek hazánkban. Ennek első állomásaként már épül az oroszlányi szénbányákhoz tartozó márkushegyi bánya. Jó ütemben haladnak az előkészületek a Tatabányához tartozó nagyegyházi bányánál ls, ahol befejezték a szénvagyon részletes kutatását. A Rádiótechnika November 23—25. között Budapesten tartja 31. ülését a KGST rádiótechnikai és elektronikai ipari állandó bizottsága. A delegációk többsége már fővárosunkba érkezett, s keddig a szakértők egyeztető tanácskozásokat tartanak. A nyitó és a záró plenáris ülés között a munkacsoportok tanácskoznak majd, s a küldöttek néhány gyárba is ellátogatnak. Az ülés napirendjén szerepel a KGST hosszú távú célprogramjaiból adódó feladatok kidolgozása. Különös tekintettel a közszükségleti cikkek és az integrált áramkörök gyártására. (MTI) szomszédos nmányi térségben pedig szovjet szakemberek közreműködésével gyorsítják meg a tervezett új bánya kutatását A negyedik bányát a dorogi szénmedencében nyitják majd. A 18 milliárd forint költséggel épülő négy új bánya termelésének hasznosítására gyűjtőerőmű is épül majd. Mindez olyan nagy beruházási feladatokat jelent Komárom megyében, amelyek megvalósítása számos országos vállalat intézmény közreműködését igényli. Ugyanakkor össze kell hangolni a nagy beruházásokhoz kapcsolódó lakás- és más infrastrukturális fejlesztéseket. Ezért az MSZMP Komárom megyei bizottságának javaslatára külön bizottságot hoztak létre a beruházások koordinálására. A bizottság a megyei tanács vezetésével működik. Munkaidőben? Ö

sszefirkált naptár: kedden népfrontülés, szerda kora délután az ü. b.-n megbeszélés, pénteken — meghívottként — KISZ-vezetőségi ülésen vesz részt a gazdája. „A munkámat meg viszem haza, esti pihenés helyett dolgozom. A szakiroda'omra csak laoozásnyi időm jut, újabban cédulákkal jelölöm meg, amit (majd egyszer, valamikor) mindenképpen el kell olvasnom, alaposan, gondosan." Az első gondolat e szavak hallatán az, hogy sok funkció, társadalmi feladat gondja nyomja némelyik ember vállát. Igen, ez is — hiszen, aki a közélet vérkeringésébe került, ismerős arcokkal találkozik más-más bizottsági üléseken, gvűléseken, értekezleteken is. Na, de a másik feltételezés? Még mindig túl sok társada'mi megbízatást végzünk munkaidőben, munkánk és' a munkafegyelem rovására. .Akinek lehetősége van arra, hogy hazavigye dossziéit, biztosan befejezi halaszthatatlan dolgát otthon is, de nem lehet — természetesen < — hazavinni a gépeket, szerszámokat, egy munkás vagy egy téesztag ideiéből nem pótolható a kiesett perc, óra (fél nap?). S ez nemcsak az ó vesztesége, mindannyiunké. A pártélet, a szocialista közétet politikai arculatának, je'legének erősítésével sokrétűen, foglalkozott pártunk XI. kongreszszusa. Másfél év után mérhető már, hogy hatása élő, de nem mondhatjuk, hogy megoldottak, sőt: nagyon is fontos áttekinteni. milyen további lépésekre van szükség. A pártmunkának, a tömegszervezeti munkának és szinte minden társadalmi tevékenységünknek színtere a munkahely. Az ember azt gondolná, hogy éppen ezért könnyebb megszervezni, hogy a tanácskozások, ülések, gyűlések, rendezvényekés oktatások munkaidőn túl kezdődjenek. A jelek szerint nem így van, nagyon is sok megy a törvényesen előírt munkaidő, következésképp a munkaköri kötelezettségek, a termelés rovására. Mert igaz, hogy mindenki tudja, attól számít társadalmi munkának egy munka, ha nem a nyolc óránkat rövidítjük, lopjuk meg vele, s a pártós tömegszervezeti gyűlések egyre több helyen magától értetődően munkaidőn kívülre kerülnek, de az „egyre több helyen" megfogalmazás is jelzi: nem mindenütt. A kongresszusi beszámoló meghatározó alapossággal elemezte a gazdasági munkánkat, s kritikusan szólott a belső tartalékok feltárásának szükségességéről. Ha most valaki visszaidézi, ne csak az jusson eszébe, hogy mennyi idő és energia pazarlódik el a munkaszervezés hiányosságai miatt, vagy a munkafegyelem lazasága malmán, de emeljük ki újból, hogy a roszszul időzített rendezvények is megzavarják munkarendünket. Nem egyszerűen csak az abszolút időről van szó, hanem annak a hatásáról, hogy valaki hiányzik a szalagról, a traktorról, az íróasztala mellől — nem termel, nem szánt, hiába keresik, vagy a szorongató határidők nem engedik alaposan meggondolni döntését Ez is épp elég gond lenne persze, hogy kapkodva látja el munkaköri kötelezettségeit az7 aki munkaidőben háromfelé is szaladna, akinek malma egyszerre két-három dolgot őröl. De nem kisebb bajt okoz az, hogy miképp követeljék meg a munkafegyelmet mindenkitől es mindenütt, ha néhány ember rendszeres távolmaradása rossz példaként felröppen. Az sem használ mások közérzetének, ha helyettesíteni kell a még oly fontos ügyben távollevőket Félre ne értsük egymást: a tisztelet övezze azokat akik a társadalmi haladást szolgálva, plusz feladatokat vállalnak magultra, értük, s nem ellenük szólnak ezek a sorok. Azt bizonyára ők maguk érzik legjobban: ha a munkaidő rovására, szakmai feladataik .ellenére nő a társadalmi megbízatás sok terhe, végül is a társadalmi munka, ez a hatalmas energiaforrás szembakerül önmaga eredeti ci 'aival, rendeltetésével. Amikor párt- vagy társadalmi szervezeti funkciót válla.tak, esti egyetemre, iskolára iratkoztak, azt váHalták, hogy szabad idejük, s nem munkájuk terhére végzik, azt pedig, hogy „így alakult", legjobban ók érzik: báritja a lelkiismeret legtöbbjüket a kevesebb teljesítmény, a szakmai fejlődés lassulása miatt Amikor a „hogyan másként?" kérdése felvetődik, kezdjük talán azzal, hogy köze! sem a nártmunka számláiára írható az említett módon elvesző munkaidő többsége. Tapaszta'ható, példaadóan elö'iárnak az alapszervezetek abban, hogy rendezvényeik lehetőleg ne zavarják a munkarendet. És a példaadás szükséges, továbbra is törekedni kell rá — de mintha nem volna elég „ragadós". Az persze elkerülhetetlen, hogy ezentúl soha ne legyenek olyan fontos munkahe'yi, városi vagy megvei értekezletek, ame'yekre a résztvevők többsége munkaidőben jut csak el. vagy hogy több műszakos üzemekben időnontot lehessen találni, amikor mindenki ott lehet percveszteség nélkül, nem, ez el se képzelhető. De hogy a legkevesebb veszteséggel o'diák rae». azt meg lehet szervezni, még folyamatos üzemekben is. Arról aztán meg külön tanulmányt lehetne írni (szükséges is lenne), hogv miképp kellene a kevesebb, de jól előkészített, tartalmas tanácskozáson többet markolni, többet elvégezni. Egy téma hány értekezlet napirendjén szalad végig, s hányszor érzi az ember, hogy szalmát, csépelnek? A kevesebb nem is egyszer több volna! A társadalmi élet fejlődése megköveteli, hogy mind többen vegyenek részt aktívan a közéletben, olyanok is, akik eddig nem kapcsolódtak bele még a közös ügyek társadalmi szervezeteinek munkájába. De hogyan — kérdezhetné bárki, és valóban kevesen gondolnak a kézenfekvő válaszra: a növekvő szabad idő ad erre lehetőséget. Itt persze eljutottunk a kérdések másik csoportjához: nem csak a társadalom számára végzett termelőmunkát, a párt- és tömegszervezeti munkát kell megszervezni, hanem mindenkinek, akinek képessége és kedve-hajlandósága van munkahelyének, lakóhelyének sorsába aktívan beleszólni, nos, mindazoknak saját munkáját is gondosabban kell megszervezni. Meglepően sok időt lehet így megtakarítani! S

okat követel az élet azoktól, akiket a párt és a nép bizalommal állított vezető helyre — pártmunkásoktól, állami vezetőktől, társadalmi szervek politikai munkásaitól, és minden aktív embertől. Olyanok, mint akik saját házukat épftik: nem nézik, lejárt-e a nyolc óra, zokszó nélkül áldozzák pihenőnapjaikat, legtöbbjüknek elméletben van csak szabad szombatja, és szakítanak időt a hozzájuk fordulók meghallgatására. A pártkongresszus határozatainak végrehajtásában, a párt- és társadalmi munka megszervezésében nekik van a legtöbb feladatuk, felelősségük. A szervezésen van most a hangsúly: többet adni ezzel lehet, hiszen enélkül hiába az elhatározás, rendelkezés, hogy a társadalom számára fontos termelőmunka és az ugyancsak nagyon fontos társadalmi munka ne egymás rovására legyenek. hanem fizikai és szellemi erőnket mindkettő érdekében okosan osszuk el. Az előjegyzési naptárak bizonyára „tarkák" lesznek még az elkövetkezendő időben is — hisz', van mit tennünk, jócskán — de mert egyszerre két helyen lenni fizikai képtelenség, ne is áltassuk magunkat és egymást, ilyesmivel, szükséges, ha nehéz is, megszervezni a munkavégzés okos sorrendjét. Szőke Mária Harisnyanadrágok — exportra A Budapesti Harisnyagyár nagybátonyi üzeme naponta negyvenötezer harisnyanadrágot és nyolcvanezer pár zoknit, vastag harisnyát gyárt. A hazai ellátáson kívül a Szovjetunióba, Svédországba, a Német Szövetségi Köztársaságba, Mongóliába, Dániába, Etiópiába és az arab országokba exportál. A vállalat most százhatvan, olasz gyártmányú harisnyakörkötő gépet vásárolt, amelyeknek első részét az esztendő végére üzembe helyezik. Már az elsó gépcsoport üzembe helyezése után naponta nyolcezer harisnyanadrággal több készül. (MTI) Útépítés A múlt év szeptembereben Tatabánya és Komárom között átadott fél autópálya a rövid szakasz ellenére is lerövidítette a távolságot Budapest és Győr között. A 15,2 kilométeres szakasz átadása után gyors ütemben építik a Komárom—Győr közötti 31,2 kilométeres szakaszt is. Ennek, a tervek szerint, 1977 végére kell elkészülnie. A beruházás költsége meghaladja a 400 millió forintot (MTI)