Délmagyarország, 1976. október (66. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-15 / 244. szám

Vtt-AG PROLETÁRJÁT, EGYESÜLJETEK! 66. évfolyam 244. szám 1976. október 15., péntek Ara: 80 fillér MAG Y A R SZOC I A L I S TA MUNKÁSPÁRT LA P JA egkezdte munkáját az országgyűlés őszi ülésszaka Napirenden: 4 A közművelődésről szóló törvényjavaslat tar*• gyalása; 4 A tanácstagok választásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása; ^ A nehézipari miniszter beszámolója a Nehézipari Minisztérium által irányított központi fejlesztési programok végrehajtásának jelenlegi helyzetéről és az 1976—80. évek közötti szakasz fejlesztési oélkitűzéseiről. Csütörtökön délelőtt 11 órakor a Parlamentben megkezdődött az országgyűlés őszi ülésszaka. A legfelsőbb államhatalmi testület ülésén részt vett Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, továbbá Aczél György, Apró Antal, Biszku Béla, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Huszár István, Németh Károly és Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. Részt vettek a tanácskozáson az MSZMP Központi Bizottságának titkárai, a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek számos vezetője. Apró Antalnak, az országgyűlés elnökének megnyitó szavai után a megemlékezés percei következtek. A legutóbbi ülésszak óta elhunyt Radics Győzőné, a Nógrád megyei 5. számú választókerület országgyűlési képviselője, a szécsényi Mikszáth Kálmán általános iskola igazgatója. Radics Győzőné érdemeit az országgyűlés jegyzőkönyvben örökítette meg, emlékének néma felállással adózott. Az országgyűlés elnöke ezután bejelentette, hogy az Elnöki Tanács a legutóbbi ülésszak óta alkotott törvényerejű rendeleteiről szóló jelentését — az Alkotmány rendelkezéseinek megfelelően — az országgyűlésnek bemutatta. A jelentést a képviselők tudomásul vették. A Minisztertanács megbízásából Pozsgay Imre kultrárális miniszter benyújtotta az országgyűlésnek a közművelődésről szóló, dr. Korom Mihály igazságügy-miniszter pedig a tanácstagok választásáról szóló törvényjavaslatot. Az országgyűlés ezt követően elfogadta az ülésszak tárgysorozatát. A napirendnek megfelelően, ezután Pozsgay Imre kulturális miniszter emelkedett szólásra. A kulturális miniszter expozéja után megkezdődött a közművelődésről szóló törvényjavaslat vitája. Elsőként Salamon Hugóné, Komárom megyei képviselő, az országgyűlés kulturális, valamint jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága megbízásából az országgyűlésnek elfogadásra ajánlotta a közművelődésről szóló törvényjavaslatot. (Salamon Hugóné felszólalását a 2. oldalon ismertetjük.) A továbbiakban véleményt mondott a törvényjavaslatról Somogyi József Pest megyei, Tarjányi Béláné Pest megyei, Úszta Gyula Heves megyei képviselő. Az ebédszünet után Győri Imre Csongrád megyei képviselő, az MSZMP Központi Bizottságának titkára szólalt föl. (Beszédét a 3. oldalon ismertetjük.) A közművelődésről szóló törvényjavaslathoz hozzászólt Szurgyi Istvánné Szolnok megyei, Petrovics Emil budapesti, Gulyás Emiiné Szabolcs megyei, Guba Sándor Somogy megyei, Mándics Mihály Bács megyei, Hargitai Ágnes Borsod megyei, Varga Zsigmond Békés megyei, Deutsch Erzsébet Baranya megyei, Horváth Miklós Vas megyei képviselő. Az országgyűlés ülésszaka ma délelőtt a közművelődésről szóló törvényjavaslat vitájával folytatja munkáját. Dr. Pozsgay Imre kulturális miniszter a bevezetőben hangoztatta: A társadalmi haladásért és nemzeti függetlenségünkért folytatott küzdelmeink mindig egyúttal a „köz" művelődéséért vívott küzdelmek voltak. A haladás és a művelődés igényének konkrét összekapcsolódása volt ez mindenkor, s ezért lehetséges az, hogy minden nagy történelmi harcunk, forradalmunk — a sorozatos vereségek ellenére — kulturális értelemben századokra érvényes nyereséggel járt. Mert ezek a harcok sajátos új értékekkel gazdagították kultúránkat, egyre erősítve legalább a felismerést: á kultúrát demokratizálni kell, a nép művelődése nélkül a nemzet nem léphet előre, nem fejlődhet tovább. A közművelődés fogalma Kádár János, Aczél György és Huszár István az ülésszak szüneteben A felszabadulás után soha nem látott lendülettel indult hazánkban a közművelődés, amelyet a szellemi élet legjobbjai, kommunisták, szövetségesek és szimpatizánsok, a háború előtti haladó szellemi mozgalmak irányítói és résztvevői, a legjobb értelmiségiek szerveztek — mutatott rá Pozsgay Imre, majd áttekintést adott a felszabadulás utáni esztendőktől napjainkig terjedő időszak művelődési politikájáról. Ezzel kapcsolatban emlékeztetett az 1958-as korszakos jelentőségű művelődéspolitikai határozatra. — Társadalmunk fejlődésének gyorsulásával egy időben fordult a figyelem egyre erősebben a közoktatásra, a közművelődésre. A teljes közösség művelődésének tartalmi és intézményi kérdéseire. Ennek a folyamatnak az eredménye előbb a tudománypolitikai állásfoglalás, majd az állami oktatásról és a közművelődés fejlesztéséről hozott párthatározat. E határozatok már az intenzív társadalomfejlesztés jegyében születtek, s ennek megfelelően a kultúra fejlesztésének intenzitását szorgalmazták, s a művelődési tevékenység minőségi fejlesztését segítették elő. — Erre az időszakra, az utóbbi évtizedre esik a „népművelés" fogalmának felcserélése a közművelődés fogalmával. A népművelés fogalmát, amely művelőkre és müveiendőkre, alkotókra, terjesztőkre és passzív befogadókra osztotta mechanikusan az embereket, váltottuk fel a közművelődés fogalmával. Ez demokratikusabb és közösségibb magatartásra ösztönöz. Olyanra, amely tudomásul veszi, hogy a művelődés az egész közösség és minden egyes állampolgár joga, lehetősége és feladata. A közművelődés fogalma tartalmazza azt is, hogy a művelődés nem egyszerűen elfogadást és passzív ismeretszerzést jelent, hanem az alkotás és terjesztés folyamatában való cselekvő részvételt is. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy éles határvonalat húzhatunk egy úgynevezett „népművelési" és egy „közművelődési" korszak közé. . a már — folytatta — nem lehet a kultúráról a nép nélkül és mindennapi élettől elvonatkoztatott módon gondolkodni. Szerte a világon, felelősen gondolkozó tudósok, művészek, pedagógusok, politkusok kutatják az emberiség új lehetőségeit, s egyre többen az emberi művelődésben, mégpedig a nép művelődésében látják azt. Hogy az ember úrrá lehessen most már nemcsak a természet erőin, hanem a maga teremtette viszonyokon és eszközökön is, ahhoz szocializmusra, ahhoz műveltségre, ahhoz folyamatosan fejlesztett műveltségre van szükség. Itt és most konkrétabb, kézzel foghatóbb okok is kényszerítenek minket a közművelődés újragondolására. Társadalmunk további fejlődése érdekében, a szocialista termelési mód és a szocialista demokrácia folyamatos és erőteljes fejlesztésére van szükség. Ehhez munkakultúránknak és politikai műveltségünknek az eddiginél sokkal magasabb fokát kell elérnünk. Ezért minden vezető felelősséggel tartozik a jelennek és a jövőnek. A boldogabb, a teljesebb emberi élet lehetősége minden egyes ember, s egész népünk számára nagymértékben művelődési kérdés. A közművelődési program nem az anyagi javak ellen kányul, hanem arra, hogy megtanuljuk, hogyan kell ezekkel a javakkal értelmesen élni. Arra, hogy ne csak a lakás megszerzésére legyen lehetőségünk, hansm annak kulturált otthonná Utelére is; ne csak a gépkocsi megvásárlására legyen képességünk, hanem arra is, hogy azt emberi célokra használjuk. A közművelődés fejlesztése szorosan összefügg társadalmunk, a szocializmus jövőjével, ezért társadalomfejlesztési programunknak lényeges és szerves része a közművelődés fejlesztésének programja. E felismerések késztették az MSZMP Központi Bizottságát arra, hogy a közművelődés helyzetét áttekintse, és 1974-ben határozatban rögzítse a fejlesztés feladatait, s egyúttal javaslatot tegyen a közművelődésről szóló törvény meg alkotására. A kultúra további demokratizálása A művelődésügynek és a törvény előkészítésének nagy lendületet adott a párt XI. kongresszusa, amely megerősítette az 1974-es határozat elveit, és a programnyilatkozatban — amelyet a Hazafias Népfront felhívására a legutóbbi országgyűlési választásokon az egész nép saját programjának ismert el — összefüggésbe hozta azokat a fejlett szocialista társadalom építésének feladataival. Megfelelő, alapos előkészítő munka után a törvénytervezetet különböző állami és társadalmi testületek elé terjesztették, s a Hazafias Népfront segítségével 1975 márciusában szélekörű társadalmi vitára bo csátották. A vitában rész vettek a társadalom mindé retegének képviselői, s enne eredményeképpen szóban, írásban ezernél több észrevé tel- jutott el hozzánk. A társadalmi viták során elhang zott javaslatok jelentős részét jól tudtuk hasznosítar a végleges szöveg kialakításához. — A javaslat egészén végigvonuló, meghatározó alapgondolat a kultúra további demokratizálásának elősegítése a közművelődés eszközeivel. Ez egyúttal a szociafFolytatás a 2. oldalon.)