Délmagyarország, 1976. október (66. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-03 / 234. szám

MAGAZIN Vasárnap, 1976. oktöber 3. 24 Siklós János Elmennek a fecskék Szokatlanul hűvös volt, mintha november derekán járna az Idő. Szeptember első vasárnapjából semmi nem emlékeztetett az aranyszín hónap szőlőérlelő, szüretre forduló, fáradt melegére. Hideg eső verte a Tiszát, csak hárorruiégy mániákus me. részkedett a vízre, kis hajókba ülteik és a part közelében lehorgonyoztak. Sátorlapok és pokrócok közé húzódva figyelték a kivetett damilak mozgását. Sebes irammal kihúztam a kíkötóbók sodor ellen zavartam a motort, a szépen suhogó esőfüggönyben. Nem éreztem a csontig maró, nyirkos levegőt, mintha gőz csapott volna elém, arcom tüzében fölforrt az esővíz. Nem az esővíz gőzölgött, hanem a lehellet páráját kapta, csavarta a széL Messzire fönt, a magas partok mellett, megálltam. Kivetettem a vasmacskát, fölhúztam a sátortetőt és az ablaküvegen át, néztem az agyagos, meredek szegélyt. A parti fecskék behúzódtak a magas földfalba vájt fészkekbe. Olyan csöndes volt a sokezer ^fecskelyuk". mintha elköltöztek volna. Csak hosszantartó, éber figyelemmel vettem észre a fészkek halk zsivaját Ha itt vannak a vízi emberek szárnyas kísérői, akkor még számithatunk jó időre — gondoltam magam, ban. Sparfc kisregényét nézegettem: egy apátnő történetét de hamar beleuntam. Mert ha már az angol apácák la titkos lehallgató készülékekkei dolgoznak a kolostorban egymás ellen, akkor vége a Józan észnek. A pápa választáspolitikat küzdelmeit megértem, de hogy egy apétnflt stáL 1 umért olyan ördögi ravaszsággal küzd az arisztokrata nő, a sudár termetű Alexandra, az már becsületére válna Fordnak, az amerikai elnöknek is. Kénytelen vagyok magamról megállapítani- ügy látszik, elmaradtam a világtól. nem egyforma ütemben szaladunk. Eéliclty-t, a rivális apácát figyelheti a kolostor falain belüL ahová elér a lehallgató készülék, meg az elektronikus szem is oda leshet de a kertben. Igen, a kolostor kertjébe már nem vezet e! a lehallgató. ahonnan valaki éppen füttyentett; valaki, a beste kurafi. és — Gsuromvíz a föld — jegyzi meg Alexandra, az apátnő. — Majd állva csinálják —i mondja Mildred, a ben fen tea. — Vagy fejjel lefelé — veti oda Walburga, a helyettest — Azt nem. Feli city, soha! — Jelenti ki Alexandra. — Alexander Popé szavaival élve: Úgy véli. hogy az erény szörnyű rabság: ö jó modorban fizeti a taksát Ebből elég! Kolostort krimi helyett az életben akad sok és valódi képmutatás, a civilizációs életforma tartozéka, hát akkor miért olvassam én Muriéi Spark igaz, ragyogóan megírt ' — apáca sztorijait Pontosabbak a fecskék. Nem tudom megfejteni annak a barátságnak az okát, ami a tiszai hajósok és a parti fecskék között kialakult Kora tavaszon vízre szállunk és várjuk a nyíló időt mert nemsokára megérkeznek a nagy útról a fecskék. Valamilyen megmagyarázhatatlan öröm fogja meg az embert, amikor tavaszon meglátja őket Ideges röpdöséssel keresik a fészket, amit persze, a legritkább esetben találnak meg. A szeszélyes járású folyók évente többször is kiáradnak, a Tisza és a Maros is elönti a meder magas partjaiba vájt fészkeket. Igaz, hogy visszahúzódnak a vizek, de eltömik agyaggal, homokos hordalékkal a parti lyukakat Valószfrű, azért ujjong föl az ember, mert a fecskék érkezésével előlőröl kezdődik minden: megérkezett a tavasz és belemegyünk az igazi nyárba. Megértük a tavaszt, nem vittek el b-smiinket Szent Mnály lován. JUtetfűotelL kis fecsteákn elmondogatjuk és akaratlanul saját életünknek örülünk. Szól a magnó. Sztereó, mert ez a divat Lehet, hogy nemcsak divat, hanem olyan hangszínbontó szerkezet, amelyik jobban visszaadja a zenekari hangszerek hangkülönbségét, de a quadrofón még jobb, tisztább. A Plnk Floyd szép muzsika, mai, modern és nem jár őrjítő hangzavarral. Inkább csöndes, nyugalmat sugall, finom. Absztrahál tan hozza az élet búját, néha olyan látomást villant, mint valóság keménységén a hajnali harmat Sejtelmes messziségből jön, vagy valahonnan a mélységből, ahová nem lehet lejutni bárdolatlan modorral, az embert természet fejsze-, kalapácsdarabosságával. Az őrjöngés utáni csillapuL tabb viszonyok muzsikája lehet ez a Pink Floyd a nyugati fiatalok körében. Célt kereső, vagy célt tévesztő, közönnyel takart fiatalok belső világának zenei megközelítése? Nem tudom, de az egészen biztos, hogy a belefáradás életkorához is ad valami kifejezőt Terjed nálunk is, már a tévé Is jelentkezik vele. Esik az eső, csöndesek a feau kefészkek. Tavasszal hangos a part, vidám ricsajjal röpdösnek, belekapaszkodnak az agyagos falba; szorgalommal és nagy erővel küzdenek a hajlékért, hogy mielőbb fészket rakjanak és költsenek. Sietős a dolguk, mert a parti fecskék indulnak el először dél félé, szeptember elején mindjárt útra kelnek és addigra fölnevelődnek, útra erősödnek a kicsinyek. A felületes szemlélő nem Is tudja, hogy éppen úgy küzdenek a létért, a szakadatlan megújulásért, mint az ember. Azt gondolhatjuk magunkban, hogy milyen jó a fecskéknek; hajnalban ébrednek, keresztbe-hosszába repülnek a víztükör fölött és mire a nap fölbújik a nyári gát fölé, beterem tik az ennivalót Megtömik a kicsik gyomrát és azután a déli meleg elől behúzódnak a hűvös partfalba. Napszálltakor újra megjárják a reggeli köröket és alkonyatban. Jóllakottan hallgatják a madárdalárdákba verődött erdei madarak karát; vidám trillával búcsúznak a naptól, köszöntik az estét Hangosan, kellemesen szól a madarak éneke, enélkűl nem is lenne igazán természetes az ártéri erdő, a víz, s a naplemente a Tiszán, meg a Maroson. Csalóka kép, mert a vízi tablóból ez csak egy folt. Az ember egész életében — békeidőkben — csak egyszer rak fészket (jobbára állami segítséggel) és egész odavan, ha sorsa úgy hozza, hogy másik városba, faluba kényszerül és új fészekrakáshoz kezd. A parti fecskék évente raknak fészket mindig újat mert az előző elpusztul a téli, tavaszi ár sodrásában. Ha költés Idején éri őket a víz árja. kétségbesett siratóval csivitelnek a partok fölött. Elveszett a fészek, belepusztultak az utódok, elromlott a nyár, megszűnt a nevelés foglalatossága; bágyadt a hajnal és szomorú a naplemente. Szegényebb, nyomorúbb lett az életünk. így nem fogalmaznak a fecskék, legföljebb átérzik a természet csapását. Fogalmazásra csak az ember képes. Ennyi is a különbség, a biológiai értelemben vett különbség az ember és a fecske között; amaz tudja, hogy elpusztul, emez nem. Alábbhagyott az eső, levettem a motortakarót, megmozgattam a hengereket. Két hét óta figyelmet kíván a futó masina, mert egy viharos reggelen alaposan megfürdettem. Vízi sielőt húztam és a fordulóban túlságosan alászedtem a kormányt, ráadásul én is kint ültem a csónak szélén — a motor kirepítette alólam a hajót és a lendület ügy megcsavarta, hogy fölborult. Nagy üggyel-bajjal sikerült partközeibe jutni és a végleges lesüllzedésta meemrateni auaxművet Gyorsszerviz után került újra vissza, de azóta rendszeresen figyelem, attól tartva, hogy rejtett vízütés érte, ami előbbutóbb előbukkanhat Nincsen baj, jól mozognak a dugattyúk. Széjjeltoltam a sátortetőt a dohányfüstöt vastag nyalábokban kapta föl a szél. Éleim is zerzsákomat kikutattam, működésbe hoztam a kézi gáztűzhelyet és ebédfélét készítettem a dekni alatt az enyheljren. Délutánra elhúzódtak a felhők, enyhe szél fodrozta a víztükröt Megélénkültek a fecskék. Villámgyorsan cikáztak a partok mentén és a víz fölött Frissen, vidáman keresték az ennivalót Ebben az esztendőben nem szomorkodnak, a víz nem vitte el a fészkeket Jó volt a fecskenyár a Tiszán, meg a Marceon. Színes, összevissza röpködésüket alkonyatig nézegettem. Mintha vezényszóra történt volna, egyszerre csak csapatba, gomolyagba verődve köröztek a part és a folyó fölött Feltűnően, hangosan csiviteltek. Mint valami karneválos, búcsútáncosok, úgy köröztek, mozogtak fölöttem. „Megbeszélést tartanak" — gondoltam magamban. Készülnek a hosszú útra. Most az indulás időpontját az útirányt tárgyalják, számbaveszik egymást a tavasz végén kelt Rókákat megrepültetik, holnap, vagy holnapután jól meghajtják őket s majd egyszerre kél útra valamennyi. (Honnan szerezték ezt a jó közösségi szellemet? Lehet hogy az egymásrautaltság jobban megtanította őket mint az embereket.) Dáridós fecskedélután. Eltart még egy-két napig, azután újra 1 csöndesednek, egészen hallgatagok lesznek, alig hagyják el a parti fészkeket Ez az indulás előtti pihenés és a búcsú a fészektől. Majd aztán egyszerre kirajzanak a partfalakból, fölkerekednek, egyre magasabbra repülnek és elhúznak dél felé. Biztos voltam abban, hogy egy hét múlva már üres fészkek fogadnak a rrtagas partok mentén. 4 Még egy ideig hallgattam a mámoros fecskericsajt néztem a kissé tébolyult cikázásokat-vü_ lanásokat aztán fölszedtem a horgonyt Lassan vitt, ringatott a víg sodra lefelé. GYENES KÁLMÁN FELVÉTELE! Habent sua fata libelli *A könyveknek k megvan a maguk sorsa" (habent sua fata libelli). Terentiusnak ez a mondása szinte közhellyé vált anynyiszor Idézték. Egyes művek sértetlenül vészelték át az évszázadokat sőt évezredeket mások viszont elpusztultak, nem egyszer még a hírük Is élveszett. Példaként az ókor legtöbbre becsült költőjére, Sapphora hivatkozhatunk. Ma csak néhány verstöredékét ismerjük, ezt is csak azért, mert más írók műveikben szószerint idézték, s ezek a művek korunkra maradtak. A régi könyvek pusztulásának egyik fő oka a háború és a sok elemi csapás. Magyarországon különösen sok könyv semmisült meg, hiszen a mohácsi vésztől a Rákóczi szabadságharc végéig állandósult a háború. Ezért tartják különös becsben bibliográfusaink az 1711 előtt megjelent nyomtatványokat Különösen sok veszett el azokból a nyomdatermékekbőt amelyeket az emberek általában nem tartanak érdemesnek a megőrzésre. Ilyenek újév után a régi naptárak, üdvözlő versek, újságlapok, amelyek rendesen szemétbe vagy tűzbe kerülnek. Jellemző erre Rákóczi fejedelem hadi újságának, az 1705 és 1710 közt megjelent Mercurius Hungaricusnak az utótörténete. Sokáig egyetlen példányt sem ismertek belőle, az első számot Szalay László történettudós fedezte fel a múlt század közepén. A Thaly Kálmán által kezdeményezett kutatás két újabb számot talált, és további három számra bukkantak rá a harmincas évek végén. A testesebb kötetekről még a laikus is feltételezi, hogy érnek valamit, hogy alkalomadtán pénzzé tehetők. • ezért gondosan őrzi őket. Gyorsan pusztulnak azonban azok a könyvek amelyeket sokat vagy sokan forgatnak. Sok példány ment veszendőbe a XVI. század kedvenc olvasmányai, a széphistóriák közüL Például egy vándornyomdász, Manlius János 1594-ben Alsólendván négy széphistóriát nyomott, közülük csupán egyetlen maradt korunkra, az is egy példányban, a többinek csak a címét ismerjük Bod Péter feljegyzéséből. Minden unikum könyvészeti érték, a tartalomra való tekintet nélkül. Magától értetődően azok a legbecsesebbek, amelyek olyan nyelvészetileg, irodalomtörténetileg vagy történelmileg fontos szöveget tartalmaznak, amelynek másik kiadása vagy kéziratos szövege sem ismeretes. Unikumok nélkül drámatörténetünk kezdeti szakasza jóval szegényesebb lenne. Sztátay Mihály 1550ben megjelent hitvitázó komédiáját. Az igaz papságnak tükörét, Apponyi Sándor, a nagy bibliofil 1868-ban fedezte fel egy párizsi könyvesboltban, több példánya azóta sem bukkant elő. Bornemissza Péter 1558-ban kiadott Magyar Elektrájának hoszszú Ideig csak a megjelenéséről tudtunk, maga a mű 1923-ban került elő a gothai tartományi könyvtárból. Más drámák nyomtalanul semmisültek meg. Gallen János kassai könykereskedó halála után hagyatéki leltár készült. A raktárában őrzött könyvek közt van felsorolva Euripir dész egyik meg nem nevezett tragédiájának magyar fordítása, hat példányban. Azóta mind a hat eltűnt. Melyik darab volt, ki fordította és mikor, hol adták ki... megannyi kérdőjel, amely valószínűleg örökre megválaszolatlan marad. L .Számtalan könyvet semmisített meg a hatalmi szó, a cenzúra. Hoffhalter Rudolf 1574-bea telepedett le Drávavásárhelyen (Nedlicén), Zrínyi György birtokán, s itt négy horvát nyelvű munkát nyomtatott Közülük háromnak valamennyi példányát elpusztította Bécs parancsa, csupán a negyedikből, Verbőczy Tripartitumából maradtak példányok. A pápai hatalom a pantheista, tehát az egyházétól eltéró tana. kat hirdető Giordano Bruno kivégzése után a művelt is igyekezett máglyára küldeni. Ezért ritkaságok a XVI. századi Bruno kiadások, 1586-ban Párizsban két műve került ki a sajtó alól (Centurl et virginti srticuli — Dialogi: Mordentius ...) ma a bibliográfusok mindkettőből csak egy példányt tartanak számon. Az újabb korban, mióta a nyomdáknak mindenütt kötelespéldányt kell kiadni a nemzeti könyvtárak részére, általában csak azok a könyvek vesznek el, azokból lesz unikum, amelyeket a cenzúra üldöz. A Szilágyi Sándor által szerkesztett Pesti Füzeteknek első s egyúttal utolsóvá vált 1851. júliusi számát Bach rendőrsége még a nyomdában elkobozta és megsemmisítette. A szerkesztőnek azonban egy példányt sikerült megmentenie, ezt ma a budapesti Egyetemi Rönytár őrzi. Unikumokban és elveszett könyvekben bővelkedik az Illegális kommunista sajtó. A tiltott műveket elolvasása után a felfedezés veszélye miatt többnyire megsemmisítették, és csak egy-egy példányt tudtak gondos kezek megmenteni az utókor számára. A felszabadulás előtti Szabad Nép egyik-másik példanya azért olyan nagy érték. VfaCTESt BUKLO*