Délmagyarország, 1976. október (66. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-15 / 244. szám

Péntek", 1976. október 15. 5 Győri Imre : A munkásosztály műveltsége meghatározó érvényű a közművelődés tartalmára Tanácskozik az országgyűlés Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának titkára a közművelődési törvényjavaslatról elmondotta: — Voltak értékes kezdeményezések a közművelődési jogalkotás területén már korábban is, de most — a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1974. márefust határozata és XI. kongresszusának állásfoglalása nyomán — vált időszerűvé mindannak részletesebb kifejtése, külön törvény beiktatása. amit Alkotmányunk a közművelődésről leszögezett. Időszerűségén azt értem: eredményeink most tették lehetővé, feladataink pe- államhatalmi szervünk, a dig szükségessé, hogy a köz- tisztelt országgyűlés törvény művelődés ügyét legfelsőbb megalkotásával is segítse. A társadalom és a kultúra viszonya és intézkedéseknek, amelyeket a tanácskormány hozott, s amelyek méltán ragadták magukkal a magyar értelmiség legjobbjait is. Örökösei vagyunk annak a kulturális nevelő munkának, melyet az illegális és legális munkásmozgalom a két világháború között végzett, s amelyet a marxista és baloldali, a népiét szerető értelmiség legjobbjai támogattak. r Újszerű tényezők A közművelődés ügyének előtérbe kerülésében társadalmunknak — s általában a szocialista társadalmaknak — egy mélyebb, általánosabb törvényszerűsége jut kifejezésre. Az a felismerés tükröződik benne, hogy a szocializmus felépítésének egész történeti folyamata elválaszthatatlan a lenini kulturális forradalomtól. Népünk kulturális színvonalának emelése politikai, gazdasági, társadalmi céljaink megvalósításának eddig is szerves, nélkülözhetetlen része volt. A kulturális forradalom további kibontakoztatása még fokozottabb jelentőségre tesz szert a fejlett szocialista társadalom építésében, népünk nagy, hosszú távú nemzeti programjának valóra váltásában. Társadalmi fejlődésünk eredményeként joggal állapíthatta meg a párt XI. kongreszszusán elfogadot programnyilatkozat, hogy „A szocialista állam feladatai közül előtérbe került a gazdasági szervező és irányító, valamint a kulturális és nevelő tevékenység". Az előttünk fekvő törvényjavaslat, amely megszabja a közművelődésnek, ennek a sokrétű és társadalmunk egészére kiható tevékenységének tartalmát és kereteit, egyben méltóképpen kifejezésre juttatja, hogy szocialista államunk betölti kulturális és nevelő funkcióját is. A kultúrának az a kettőssége és ellentéte, amit Lenin a „két kultúra" fogalmán értett, ma a szocialista világrendszer kialakulásával történelmi és világméreteket is öltött. A mai tőkés társadalomra jellemző az anyagi-technikai civilizáció és a kultúra szétszakadása, az ún. elit- és tömegkultúra kettőssége. Az a mozgási irány, amit az egyik oldalon a termelési technika fejlődése, a másik oldalon pedig az ugyanettől a tőkés érdektől meghatározott manipulált, ún. fogyasztási kultúra jellemez. A tőkés rendszer, az uralkodó osztályok érdekei kívánják meg a társadalmat félrevezető reklám- és szórakoztatóipar, a giccs és a művészeti álforradalmak, a lealacsonyító brutális és pornográfia óriási apparátusokkal terjesztett „tömegkultúráját". Másfelől ezek kínálják azt a kevesek számára hozzáférhető elit-kultúrát, amelynek tudománya és művészete csak torzító, összetört tükörben képes láttatni az embert. Van, születik kulturális érték — szocialista érték is — ezekben a társadalmakban, de a rendszer ellenében, a „másik kultúra" talaján — és csak nagy ellenállással megküzd ve, viszonylag szűk rétegekhez juthat el. Ezzel a történelmileg dekadens tendenciával szemben a szocializmus az anyagi kultúra, a gazdasági-termelési kultúra, másfelől a legtágabb értelemben vett szellemi kultúra összekapcsolására, ezzel együtt az elit- és tömegkultúra kettősségének felszámolására hivatott társadalom. A szocialista kulturális politika egységesen szemléli a sokrétű emberi tevékenységet, s egyre bővülő lehetőségeket teremt a személyiség sokoldalú fejlődéséhez. A szocialista társadalom és a kultúra e törvényszerű viszonyát Lenin fogalmazta meg. Az ő koncepciójára épült és épül ma is a hatalomra került munkásosztály pártjainak, államainak — köztük a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Népköztársaság — kulturális politikája. Amikor azonban — tisztelt országgyűlés — egy, a szocialista kulturális forradalommal összefüggő törvény elfogadásáról van szó — azonosulva a törvényjavaslattal és egyetértve a törvényjavaslat előterjesztőjével —, azokra is emlékeztetnünk kell, akik a maguk történelmi feltételei közt kapcsolták össze a társadalmi haladás és a magyar nép művelődésének ügyét. Tisztelettel adózunk többek közt annak a Bessenyei Györgynek, aki a 18. század végén a jobbágyok nyelvén, magyar nyelven szerette volna tudóssá tenni nemzetét; annak a Csokonai Vitéz Mihálynak, aki versben jajdult fel a somogysági paraszt iskolázatlanságán; annak a Széchenyi Istvánnak, aki a művelt emberfők sokaságán is mérte nemzete erejét. Emlékezünk a magyar felvilágosodás és reformkor nagyjaira, köztük Kossuthra, Eötvösre, akik felismerték, hogy progresszív politikai, társadalmi törekvéseik feltétele és követelménye a nép műveltségi színvonalának emelése. Arra, hogy a forradalmár Petőfi Sándor a szabad emberi jövőt úgy jellemezte, hogy akkor majd „a szellem napvilága ragyog minden ház ablakán"; hogy a forradalmár Ady az Operaház körül őgyelgő-hallgatódzó proletárokban, az utca népében látta a jövendő közönségét. S mellettük, tisztelt országgyűlés, e törvénytervezet közvetlen történelmi ajánlója a Magyar Tanácsköztársaság. Örökösei vagyunk azoknak a ragyogó oktatási-kulturális és művelődéspolitikai határozatoknak A továbbiakban kiemelte: Az, hogy a közművelődést törvény megalkotására most kerül sor, szorosan öszszefügg társadalmunk fejlettségi szintjével. Az eddig elért politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális eredményekkel éppúgy, mint azoknak a feladatoknak a természetével, amelyeket a Magyar Szocialista Munkáspárt programnyilatkozata nemrég körvonalazott A közművelődés kategóriája — folytatta —, és így szerepel ez az előttünk fekvő törvénytervezetben is, összekapcsolja a kulturális élet különböző oldalait, egységbe foglalja a politikai, az ideológiai, a szakmai és az általános műveltséget, kiegészítőén és teljes joggal idekapcsolva a szocialista erkölcs, életmód, életforma, a szocialista fogyasztás kultúráját is. Ezt összekapcsolja a termeléssel, a közösségi élettel, a közélettel, a szocialista demokratizmussal, az örökölt társadalmi feltételkülönbségek, egyenlőtlenségek, a fizikai és szellemi munka közti különbségek csökkentésének társadalompolitikai gyakorlatával. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy ma már nem csupán népművelésről van szó, hogy ma már a tömegek tudatos, önkéntes aktív tevékenysége, művelődése, mint történelmileg újszerű tényező lépett a továbbra is szükséges és fejlesztendő kultúraterjesztés és befogadás mellé. A közművelődésnek erről az újszerű értelméről, korszerű tartalmáról szólva azonban nemcsak azt szükséges hangsúlyozni, hogy az mennyire épül az eddigi eredményekre, de legalább ennyire azt is, hogy miként szolgálja a jövőt. Ha az MSZMP programnyilatkozatának csak a termelési, gazdasági célkitűzéseit, ha csak áz életszínvonal-emelkedés tervezett elemi mutatóit is nézzük — nyilvánvaló, hogy a kulturális forradalom, ezen belül a közművelődés további kibontakoztatása mennyire elengedhetetlen. És ezt éppen a közművelődés széles értelmű, gazdag tartalma, a társadalmi gyakorlathoz kötött jelentése teszi félreérthetetlenül világossá. Egy ilyen törvény elfogadása során felelős mérlegelésre van szükség. Az elmondottak alapján meggyőződésem, hogy ezt a törvényjavaslatot alátámasztják eddigi eredményeink, és elfogadását megkívánják holnapi feladataink. Kulturális életünket, közművelődésünk tartalmát ez, és nem a munkáskultúra valamiféle leszűkített, zárt értelmezése jellemzi. Így van ez nemzetközi vonatkozásban is. Munkásosztályunk internacionalizmusa kulturális életünket elsősorban a szocializmust építő társadalmak, a testvéri szocialista népek, nemzetek, a nemzetközi munkásmozgalom kulturális közösségeihez, szellemi erőihez kapcsolja. Közművelődésünk tartalma elsősorban a velük — mindenekelőtt a Szovjetunióval — való kulturális, tudományos, művészeti, oktatási együttműködés révén gazdagodik. Különös érdeklődéssel, mély rokonszenvvel figyeljük és ismerjük meg a gyarmati elnyomás alól nemrég felszabadult népek erőfeszítésein, a nemzeti felszabadító és demokratikus mozgalmak harcain érlelt-született kultirális értékeket. Az 1975 nyarán Helsinkiben megrendezett európai biztonsági és együttműködési konferencia záróokmányának megfelelően őszintén törekszünk minden ország, így a kapitalista országok szellemi életével meglevő kapcsolataink bővítésére és elmélyítésére is. A kiindulóponttól — folytatta —, a munkásművelődés kérdésétől — látszólag messze tévedtem. Tudva, hogy a munkáskultúra gazdag tartalma nem cserélhető fel a munkásművelődéssel, tudva, hogy ez utóbbi menynyi problémával küzd — mégis azt hangsúlyoznám: csak látszólag tértem el a tárgytól. Mert ha a kultúra kérdéseit valóban marxista módon kötjük össze a munkásosztály történelmi hivatásával, társadalmi vezető szerepével, akkor abból szükségképpen következik, hogy a munkásművelődés legfontosabb tartalmi problémáiról, a fiatalság, a rendkívül nagy életmódváltozáson áteső parasztság — egész társadalmunk — művelődési helyzetéről, fejlődéséről is beszélünk. Akkor a minden emberi érték elsajátításán alapuló új, szociulista kultúráról, annak jelenéről és jövőjéről szólunk. MW mm mm mm Kozos ugy A munkásművelődés jelentősége Kérem, engedjék meg, hogy a közművelődési törvénytervezet rendkívül" szerteágazó vonatkozásai közül a munkásművelődés — meggyőződésem szerint — központi jelentőségű kérdésére hívjam fel a figyelmet. A munkásművelődés ügye szorosan vett politikai kérdés is, összefügg a munkásosztály társadalmi vezető szerepével. A tudás: hatalom. Tudásra éppúgy elengedhetetlenül szüksége volt a munkásosztálynak a hatalom megszerzéséért folytatott harcban, mint ma a hatalom gyakorlásához. Ha szemügyre vesszük a közművelődés tényezőit, a termeléssel, a politikai, ideológiai, közösségi élettel, az erkölccsel összefüggő tényezőit — látnunk kell, hogy mindezek kibontakoztatásába ma is elsősorban a munkásosztály érdekelt. Ezt az érdeket napjainkban is a munkásosztály legfejlettebb rétegei ismerik fel és képviselik a legöntudatosabban. Ez mindenekelőtt a munkásság 60 százalékát felölelő szocialista brigádmozgalomban, annak hármas jelszavában és társadalmi méretű gyakorlatában fejeződik ki. Ez a mozgalom teszi kézzelfoghatóvá, hogy a művelődés a közösség — elsősorban a munkához kapcsolódó közösség — révén terjed ki a termelő, a tanuló, a közéletet élő, a szórakozó ember egész tevékenységére, mégpedig úgy, hogy egyben az adott közösséget is erősíti. S a szocialista brigádmozgalom egyben azt is kifejezi, hogy a munkásművelődés legfőbb bázisa, ereje maga a munkásosztály. A munkásművelődés ügyét éppen ezért csakis vele együtt, kezdeményezéseire, igényeire építve lehet előbbre vinni. Amit azonban — tisztelt országgyűlés — hangsúlyozni szeretnék, az, hogy a munkásosztály műveltsége meghatározó érvénnyel bír kulturális eletünk, a közművelődés tartalmának egészére is. Ahogyan a munkásosztálynak történelmi hivatása, hogy a többi dolgozó osztálylyal, réteggel szövetségben, az ő érdekeiket is szolgáló szocialista társadalom felépítését vezesse, ugyanúgy kultúrájának kibontakoztatása is az egész társadalom kulturális fejlődésének záloga. Éppen ezért a közművelődés egész tartalmát a munkásosztály ideológiai, erkölcsi értékeinek, a nagyüzemi termeléssel összefüggő kollektív szellemének kell áthatnia, hogy társadalmunkban általánossá váljanak azok a vonások, amelyek a munkásosztályt történelmi szerepének betöltésére teszik hivatottá. Ennek a történelmi szerepnek marxista—leninista értelmezéséből következik, hogy a munkásosztály világnézete, a marxizmus—leninizmus, a munkásosztály érdekei, politikája egész társadalmunk ideológiai, politikai egységének, ezzel egyszersmind társadalmunk szocialista tartalmú nemzeti egységének is alapja és legfőbb előmozdítója. A munkásosztály ideológiája és kultúrája az egyetemes emberi kultúra több évezredes eredményeinek kritikai elsajátításán alapszik. Ezért van az, hogy kulturális életünket — hasonlóan más szocialista társadalmakéhoz — a klasszikus kulturális értékek rendkívüli megbecsülése, közkinccsé válása jellemzi. A munkásosztály annak révén, hogy vezető ereje a szocialista társadalomnak, vezető ereje egyszersmind a történelmileg új, szocialista nemzetnek is. Ezért eleve folytonosságot teremt a nemzet múltja és jelene közt: a magyar nép forradalmi és függetlenségi harcait, történelmének, kultúrájának haladó örökségét a szocialista hazafiság, a szocialista kultúra szerves, aktív tényezőjévé avatja. Egy felszólalás, amelynek bevallott célja, hogy támogasson egy törvényjavaslatot, az indoklás hevében könynyen egyoldalúvá válhat. Csak a törvénytervezet alátámasztása volt szándékomban, de nem szeretném, ha ez azzal a látszattal járna, mintha el kívánnám hallgatni azokat a nehézségeket, szemléleti, anyagi, szervezeti problémákat, amelyekkel — mint minden más terület — a közművelődés is küszködik. Ellenkezőleg, az a meggyőződésem, hogyha az előttünk fekvő tervezetet a törvény rangjára emeljük, nemcsak eredményeket rögzítünk, nemcsak feladatokat jelölünk, de ezzel együtt jelentős támogatást is nyújtunk az e téren előttünk álló nehézségek leküzdéséhez. Nem mintha a javaslat törvényerőre emelése automatikusan együttjárna az anyagi-szervezeti feltételek azonnali megjavításával; hanem mert erőteljesen hozzájárul annak társadalmi felismeréséhez, hogy a közművelődés: a közösség művelődése, és ezért közügy. Közművelődésünkben — ha a szűkebb értelemben vett közművelődési bázisnak megkülönböztetett szerepe is van — minden tömegszervezetnek — különösen a szakszervezetnek és a KISZ-nek —, az állami, tanácsi apparátus egészének, a tudománynak, az oktatásnak, a művészeti életnek, a tömegközlési fórumoknak nélkülözhetetlen szerepe, része van. És szerepe van nem utolsósorban a pártnak. A Központi Bizottság határozata többek közt azért hangsúlyozta, hogy a kulturális nevelő munkának a pártmunka szerves részévé kell válnia. A közművelődés ügyének előmozdítását, még gyorsabb tejlődését magukénak kell érezzék a társadalmi és főleg a gazdasági élet vezetői, bármilyen beosztásban dolgozzanak is. S ahogyan erről eddig is áldozatosan tett tanúságot: érezze még inkább magáénak az a szocialista értelmiség, amely a dolgozó nép részeként járul hozzá a szocializmus építéséhez. Mindenekelőtt a pedagógusok, a hivatásos és nem hivatásos népművelők, a művelődésügy közvetlen szervezői és irányítói. Csatlakozzanak hozzájuk még nagyobb 6zámban a műszaki, az agráí-, a közgazdász-, az orvos-, a jogászértelmiség újabb rétegei. Az ipari értelmiségi mindig belső hivatottságának, ezért kötelességének tudta, érezte, hogy megossza másokkal, népével mindazt a szellemi értéket, amelynek birtokában van. Járjon élen ebben a fiatal értelmiség, kapcsolódjon ebbe a munkába a diákság, amelynek a szocialista társadalomban megszerzett művelődésére, lelkesedésére, kezdeményező erejére joggal számithat az a közművelődési munka, amelynek eredményeit a jövő, egyben a fiatalság jövője hozza meg. A végrehajtás fedezete Győri Imre végül ezeket mondotta: A közművelődési törvényjavaslat megvitatása és megszavazása nagy felelősséggel jár. Olyan kérdésről van szó, ami — közvetlenül vagy közvetetten, de szorosan összefügg társadalmunk szocialista jellegével, egyben történelmi versenyével és győzelmével. Olyan törvényről van szó, amely népünk kulturális felemelkedésének, kultúrateremtő erőinek kibontakoztatását rögzíti és előbbre viszi, s amely egyszersmind elvileg juttatja kifejezésre, hogy az emberi fejlődés lehetőségeinek melyik útját választottuk. Ezek nem nagy szavak, mert népünk munkájának eddigi eredményei, a szocializmus, n haladás erőinek világszerte, évtizedről évtizedre érzékelhető térhódításai adják e szavak tényleges fedezetét. Tudom, hogy e törvény megszavazásával maradéktalan megvalósításának nem kis gondját is vállaljuk. Nyugodtan állíthatom, ennek is megvan a fedezete. S van egy tényező — nem az illúziók —, hanem a tudás, a meggyőződés, a hit, ami eddig is reális segítőnk volt. Munkásosztályunk, parasztságunk, értelmiségünk, egész népünk hite, meggyőződése abban, hogy a szocialista társadalom nemcsak a tegnapból a mába, de a mából a holnapba is biztosan vezet. Mindezek alapján a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében a benyújtott törvénytervezetet elfogadom, és a tisztelt országgyűlésnek elfogadásra javaslom.