Délmagyarország, 1976. szeptember (66. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-15 / 218. szám

/ Szerda, 1976. szeptember 15. 3 j t II tanácsok legszélesebb j Szakszerűség a pártmunkában tomegpolitikai bázisa a népfrontmozgalom Dr* Papp Lajos államtitkár nyilatkozata A tanácsok és népfrontbizottságok közötti együttműködés egyik fontos tényezője a településfejlesztésnek, a helyi tanácsi feladatok megoldásának, a szocialista demokrácia kibontakoztatásának. E feladatok megoldásában a Hazafias Népfront és a tanácsi szervek között eredményes együttműködés alakult ki. A cél eléréséhez vezető utat a Hazafias Népfront országos titkárságának és a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának 1971-ben közösen kibocsátott irányelvei fogalmazták meg. Mi valósult meg az elhatározott feladatokból? Néhány év távlatában miben látja a tanács—népfront együttműködés előnyeit? — erről folytatott beszélgetést dr. Papp Lajos államtitkárral, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnökével Győri Margit, az MTI munkatársa. — A tanácsok és a néppírontszervek együttműködése nem új keletű, viszont 'közös tennivalóink meghatározásával rendszeresebbé, tervszerűbbé vált az utóbbi evekben, s ezt az eddigi eredmények is alátámasztják — mondotta bevezetőben dr. Papp Lajos. — Szocialista ullamrendünk minden más társadalmi rendszertől eltérő sajátossága nemcsak abban van, hogy a dolgozó nép érdekeit szolgálja, hanem, hogy az elhatározott nagy célokat a társadalom cselekvő támogatásával, az alkotó milliók bevonásával valósítja meg. Ez a kiindulópontja a központi célok, a helyi feladatok összehangolt megvalósításán különböző eszközökkel munkálkodó tanácsok és a népfront együttműködé: énak. Aktív közélet, a lakosság közvetlen részvétele n helyi feladatok megvalósításában úgy teremthető meg, ha azok. akik érdekében a végrehajtás történik, értik, helyeslik a célkitűzéseket, s lehetőséget kapnak a bekapcsolódásra. A munka elsődleges segítői ma már a népfrontbizottságok. Állíthatjuk, hogy mindaz, ami a városokban, községekben a lakosság érdekében, életkörülményeinek jobbítására történik, nagyrészben az együttes cselekvés, a tanácsi és népfrontszervek közös munkálkodásából valósul meg. Lakóhelyszépílés Külön-külön, de együttesen ls sokat tettek az utóbbi esz. tendökben a tanácsok dolgozói és a népfront aktivistái azért, hogy az állampolgárok minél nagyobb számban legyenek részesei lakóhelyük gvarapításának, szépítésének, véleményt nyilváníthassanak a'. életkörülményeik javítását szolgáló kérdésekben. Együttműködésük tartalmi éjt formai gazdagítására irányelvek kidolgozásával segítettük olyan fontos területeken is a munkát, mint a tanácstagok tájékoztatása, a lakó- és utcabizottságok íi.ijávólasztáaa és működése, a településfejlesztési társad dmi munka szervezése és lebonyolítása. Ez utóbbinál érdemes települesenként is vi/sgálni, értékelni, hogy mi mindent rejt magában az a több .milliárd forintos érték, amelyet a IV. ötéves terv időszakában az önkéntes társadalmi munka teremtett e'ö. Emellett szólni kell az idős emberekről való gondoskodásról, a fiatalokkal való sokoldalú törődésről és sok más felbecsülhetetlen értékű társadalmi áldozatvállalásról. A településfejlesztést segítő társadalmi munkára vonatkozó kormányhatározat és együttes irányelv érvényesülésével különösen a város- és községfejlesztés területén vált aktívabbá a lakosság, a dolgozók összefogása, de körültekintőbb lett a szervező, előkészítő munka színvonala te. Javult a legjobbak tevékenységének társadalmi elji merése. A kedvező tapasz. talatok között kell megemlíteni, hogy ma már a fel. ajánlások többsége kapcsolódik a tanácsi költségvetéshez és fejlesztési célokhoz, s mintegy „beépül" a megyei, helyi tanácsi tervekbe. Több megyében és településen — például Szolnok és GyőrSopron megyében is — a testületek által elfogadott éves és középtávú tervek ismeretében társadalmi munkaprogramok is készültek. Az önkéntes vállalások legszebb eredményei a gyermek- és szociális intézmények gyarapításában, karbantartásában születtek. Együtt Budapestért; Virágos falu; Egy brigád — egy osztály; Egy üzemrész — egy játszótér; Ifjúság a városért — város az ifjúságért; — és még hosszan sorolhatnánk a sikeres településfejlesztési versenyeket. örvendetes, hogy 9 településfejlesztési feladatok megvalósításának az utóbbi esztendőkben fontos tényezőjévé váltak az üzemi, munkahelyi kollektívák, különösen a szocialista brigádok tagjai. A közvetlenül érvényesülő demokrácia keretei a városokban a lakóbizottságok, s a lakosság öntevékeny, nem kevésbé jelentős fóruma a falugyűlések intézménye: ezek megszervezése a tanácsok és a népfrontbizottságok együttes feladata. Társadalmi erő: lakó1973—74-ben Budapesten és a vidéki városokban 15 656 lakó- és utcabizottságot választottak meg. Az összejöveteleken mintegy 600 ezren vettek részt, s 70 ezren fejtették ki véleményüket. Annak Idején sikeresnek értékeltük a választási munkát, amely egyértelműen a párt-, a tanács- és a nép. frontszervek tervszerű, öszszehangolt munkáját, a lakosság aktivitását dicsérte. Működésük kezdeti tapasza talatai biztatóak: mind jobban érvényre jut öntevékeny társadalmi-érdekképviseleti jellegük, a lakóterületi munka társadalmi, politikai, mozgalmi segítése. Az új mozgalmi és szervező típusú munkastílus kialakítására hosszabb időre van szükség, bár ennek biztató jeleivel már ma is találkozhatunk. Itt szeretném megemlíteni, hogy míg a lakóbizottságok kapcsolata gyümölcsözően alakult a tanácstagokkal, korántsem zökkenőmentes mindenütt az együttműködésük a tanácsi szakigazgatási szervekkel, intézményekkel, az ingatlankezelő vállalatokkal. Gyakori panasz, hogy az érintett' szervek még a házon belüli kérdésekben sem kérik ki a lakóbizottságok véleményét, olykor javaslataikat is figyelmen kívül hagyják. A jövőben fel kell lépni az ilyen visszahúzó jelenségek ellen, annál is inkább, mert a bizottságok, mint a lakók véleményének kifejezői, jelentós társadalmi erőt képviselnek. Munkájuk most van kibontakozóban, most igénylik tehát a legtöbb segítséget, iránymutatást is. A tartalmi „átállás" gondjainak áthidalása nem kismértékben múlik a tanácsok és a népfrontbizottságok cselekvő támogatásán, azon, hogy fokozottabb figyelemmel kísérjék tevékenységüket. Közvéleményíormáló falugyűlések Ma már évente mintegy 350 —400 ezer állampolgár vesz részt a falugyűléseken, és hozzávetőlegesen 30 ezer hozzászólás, javaslat hangzik el. A helyi tanácsok is felismerték, hogy a szocialista demokrácia további szélesítésének, a lakossággal való kapcsolatok szorosabbá tételének, a közvélemény formálásának egyik jelentős fóruma a falugyűlés, amely jól szolgálja a politikai célok ismertetését, a tervek kialakítását és megvalósítását. A községi és nagyközségi tanácsok többsége helyesen használta fel a lakosság tájékoztatására, véleményének megismerésére és formálására. 1971 óta országszerte több mint 12 600 falugyűlést tartottak meg a Hazafias Népfront községi bizottságainak segítő-szervező közreműködésével. Az idén február 15. és március 31. között a községekben, nagyközségekben összehívott falugyűlések kettős feladatot láttak el: tájékoztattak a Hazafias Népfront helyi bizottsága négyéves munkájáról, és színterévé váltak a népfrontbizottságok újjáválasztásának. Emellett informátak a IV. ötéves terv teljesítéséről és az V. ötéves terv helyi célkitűzéseiről. Sok helyen jelen voltak az országgyűlési képviselők, megyei tanácstagok, képviseltették magukat a tanácsok és a népfront megyei bizottságai. Elmondható, hogy a falugyűlések többségükben betöltötték szerepüket, hozzájárultak a községi tanács és a lakosság kapcsolatának szilárdításához, a szocialista demokrácia fejlesztéséhez. A kapcsolatok továbbA népfrontmozgalom, mint a szocialista közélet és a szocialista demokrácia fejlesztésének fontos tényezője, napjainkban a tanácsok legszélesebb tömegpolitikai bázisa. Az elkövetkező időben minden erőnkkel az V. ötéves terv céljainak valóra váltásán, a gazdasági szervező és kulturális nevelőmunka javításán kell munkálkodnunk. A gazdasági tevékenységet segítő munka középpontjába az anyagi és szellemi értékekkel való takarékosságot, az észszerű megoldások alkalmazásának gyakorlatát kell állítani. gyümölcsöztetve együttműködésünket az állami feladatok megoldásában. Közös munkánk tartalmi, formai gazdagodása, s nem utolsósorban az eddigi eredményeink is arra ösztönöznek bennünket, hogy megőrizve együttműködésünk jó hagyományait, a népfront VI. kongresszusát követően, az ott elfogadott dokumentumok alapján továbbfejlesszük kapcsolatainkat. Űjabb feladatokkal egészítsük ki annak érdekében, hogy cselekvő egységben valósuljon meg a XI. pártkongresszuson elhatározott központi célkitűzésünk, a fejlett szocialista társadalom építése — mondotta végezetül dr. Papp Lajos. A

kinek módja van belelapozgatni a párlszervezetek munkaterveibe, részt venni vezető testületeik ülésein vagy taggyűléseiken, beszélgetni aktivistáikkal, mindenütt azt tapasztalhatja, hogy fontos gyakorlati kérdések megoldásán fáradoznak. A gyakorlat olyan kérdései ezek, amelyekben állást foglalni és cselekedni csak megefelelő hozzáértés és felkészültség birtokában lehet. A szocialista építés mai hétköznapjaiban ezért a pártpolitikai munka nem nélkülözheti a szakszerűséget, a szakmai hozzáértést. Felelős pártmunkás írta nemrég megjelent tanulmányában: „A hozzáértés, a felkészültség, a tárgyi tudás, a szakszerűség presztízse növekvő jelentőségű, mert a párt, mint vezető erő, mint élcsapat annál akcióképesebb, minél inkább értik szervei, szervezetei, tagsága azt, amit csinálni kell. Ha nemcsak hirdetik, hanem valóban mélyen értik is." E hozzáértés nélkül ugyanis a pártszervezetek legfeljebb általánosságban, elvileg fogalmazhatják meg a tennivalókat, anélkül, hogy le tudnák vonni a saját területükön adódó konkrét következtetéseket. Legfeljebb érzékelhetik a gondokat, a nehézségeket, de nem tudják kellő mélységben felfedni a meghatározó okokat, s főképpen nem tudják meglelni az előrelépés útját Előfordul, hogy valamely üzemi pártszervezet vezetőiben megvan a szándék, az elhatározottság a népgazdaság érdekeinek képviseletére, de a kellő szakszerűség hiányában megállnak ennek elvont deklarálásánál. Ismerik és tudják, hogy a pártpolitika megvalósítása érdekében előbbre kellene lépni az üzem- és munkaszervezésben, a gyártmányszerkezet átalakításában, a takarékos gazdálkodásban, hangoztatják is ezt, de gyakorlatilag mégsem tudják előbbre mozdítani az ügyet. Ahol ugyanis nincs jelen a kellő szakszerűség, ott a pártszervezet nem képes megbízhatóan megítélni, vajon a gazdasági vezetés megfelelő erőfeszítéseket tesz-e a gazdaságpolitikai célok valóra váltására. Csak bizonytalanul, érzéseire hagyatkozva tudja adott esetben elbírálni, hogy valóban objektív nehézségek fékezik-e az előrehaladást, avagy pusztán a kényelmesség, a tunyaság. Érdemi tanácsokkal, javaslatokkal is csak kevéssé tud ilyen esetben segíteni. A szakszerűség hiánya vagy gyengesége ezért könnyen szélsőségekbe visz: a pártszervezet, a megítélésben bizonytalan lévén, eleve rábólint a gazdasági vezetés minden döntésére, avagy pedig megérzéseiből kiindulva zsörtölődik, „ellenzékieskedik" vele szemben. Nem a kötelező udvariasság mondatja velünk azt az „előregyártott"-nak tűnő megjegyzést, hogy ma már mind kevésbé találkozunk ilyen helyzetekkel, s a pártmunkában nem ez a jellemző. Okosan kimunkált, nagy felkészültségről és alapos helyzetismeretről tanúskodó cselekvési programok, állásfoglalások, határozatok jelzik, hogy — az előbb említett tanulmány szavaival élve — „teljes polgárjogot nyert a pártban a szakszerűség, a szakmai hozzáértés követelménye". S nemcsak az iparban, hanem a mezőgazdasági üzemeWsen, a kultúra vagy az Igazgatás területén dolgozó pártszervezeteknél is. Kézzel fogható kezdeményezések születnek termelőszövetkezeti pártszervezetek egész sorában új technológiai eljárások meghonosítására, a gépek jobb kihasználására, a munkaszervezet tökéletesítésére. Iskolai pártszervezetek tucatjaiban elemzik, nagy szakmai hozzáértésről tanúskodó módon, mit kell tenni az oktatás korszerű módszereinek meghonosításáért, miként lehet valóságosan hatékonyabbá tenni a tanulók nevelését. Az üres, hangzatos frázisok lényegében kiszorultak a pártmunka gyakorlatából. Az elvont általánosságok formulái ugyan még jelen vannak, de a pártszervezetek többségében már semmiképpen sem ezek jellemzik a politikai munkát. A fejlődésnek megvannak a maga alapjai. Mindenekelőtt az, hogy a párttagság egészének műveltsége, felkészültsége, hozzáértése sokat fejlődött az eltelt években. Ennek alapján nem nehéz sem az alapszervezetekben, sem az irányítás magasabb szintjein olyan testületeket, olyan vezetőket választani, amelyekben, illetve akikben összeötvöződik a szükséges elméletlpolitikai és szakmai tudás. Természetesen a legkevésbé sem arról vaui szó, hogy a szakszerűség érdekében minél több diplomás emberrel kell telezsúfolni a vezető pártszerveket. Nem az oklevéllel rendelkezők magas aránya, hanem a felkészült fizikai és szellemi dolgozók együttesen biztosíthatják — s mind több helyen biztosítják is —, hogy a napjainkban alapvető követelménnyé vált hozzáértés és szakszerűség jellemezze a párt választott szerveinek munkáját. Kedvezőek a feltételek azért Is, mert mindinkább sikerül kialakítani a szakszerűség helyes érvényesítéséhez szükséges munkastílust. Ebben a tekintetben ugyanis előfordulhatnak olyan „elcsúszások", amelyek párhuzamosságokhoz, átfedésekhez, a felelősség elmosódásához vezetve valójában gyengítik a munka hatékonyságát. Emiatt kellett egy időben fellépni azzal szemben, hogy pártfórumokon ugyanolyan módon tárgyaljanak, a pártmunkában ugyanolyan módszerekkel igyekezzenek megoldani különböző gyakorlati kérdéseket, mint ahogyan azt a munkahelyek állami, gazdasági vezetése teszi. E fellépés eredményeként ma már mindinkább elfogadott, hogy a szakszerű megközelítés a pártszervezet részéről nem lehet teljesen ugyanolyan, mint a szakmai vezetés részéről. A pártmunkában a hozzáértő elemzés és állásfoglalás vezérlő elve a politikai összefüggések és hatások értékelése, fő célja pedig az emberek cselekvésre való mozgósítása. A

hol ilyen meggondolások alapján végzik a munkát, ott a pártirányítás szakszerűsége és elvt-politikai jellege nem kerül, nem kerülhet szembe egymással. Ott a politikai munka szakszerűen megalapozott, és ezért a fejlődést valóban előbbre vivő célok megvalósításáért folyik. GYENES LÁSZLÓ ni ogyan dolgoznak a termelőszövetkezetek? Számvetés kongresszus előtt A termelőszövetkezetek közelgő Hl, kongresszusának előkészületeiről és időszerű szövetkezetpolitikai kérdésekről beszélgetett újságírókkal tegnap délelőtt Budapesten Szabó István, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke. A közvetlen hangulatú eszmecserén röviden áttekintette a termelőszövetkezeti mozgalom, a téeszek gazdálkodásának a negyedik ötéves tervben elért eredményeit, vázolta a még megoldásra váró gondokat és a közeljövő célkitűzéseit. Alapvető tendenciaként említette, hogy a jól gépesíthető növénytermesztési ágazatok ugrásszerűen fejlődtek, a kenyérgabona, a kukorica és a cukorrépa termesztésében nagyot léptek előre a termelőszövetkezetek, átmeneti gondjaink vannak azonban a nem gépesíthető, vagy kellően még nem gépesített ágazatokban. Semmiképpen nem lehetünk megelégedve például a zöldségtermesztés, vagy a szarvasmarha-tenyésztés eredményeivel. A zöldségtermesztés gondjait elemezve elmondta azt is, hogy súlyos föladatok hárulnak a termelőkre is, de öszszetett problémáról van szó, és a kereskedelemben tapasztalható ellentmondások fölszámolása és az ágazat központi támogatása nélkül ez a termelőágazat nem tudna előbbre jutni. Sajnálatos tény, a termelés és értékesítés konfliktusai oda vezettek, hogy lényegesen több szőlőt és gyümölcsöst vágtak ki, mint amennyit telepitettek. Gyors intézkedésre van szükség. Sajátos körülményként említette, hogy a termelőszövetkezetek egymilliót számláló tagságának 42 százaléka nyugdíjas, az aktív dolgozók 40 százaléka pedig már nem rendelkezik egyéni paraszti múlttal. A jövőről szólva első helyen a mostaninál jobb munkaszervezést és eszközkihasználást említette megoldandó föladatként, örvendetes tény, hogy — arányokat tekintve — több szakember dolgozik a termelőszövetkezetekben, mint az állami gazdaságokban, kár viszont, hogy szükségtelenül nagyra nőtt a termelő munkát nem végzők száma: sok az irányító és kevés a felelős. A kongreszszus föladata lesz, hogy számbavegye a gondokat és javaslattal szolgáljon azok megoldására. Változatlanul a figyelem előterében áll a szövetkezeti demokrácia továbbfejlesztésének lehetősége, ezzel a kérdéssel többet kell a következő években íoglalkozniok és mindenképpen előrébb kell lépniök a termelőszövetkezeteknek. Elengedhetetlenül szükség vau arra, hogy a kisebb kollektívák — például a brigádok vagy a termelési ágazatok — az eddiginél több jogot kapjanak a döntésekben. A beszélgetés néhány csomópontja: a termelőszövetkezetek és allami vállalatok partneri kapcsolatában nagyon sokszor hátrányba kerülnek a termelőszövetkezetek; a társulások ideológiai alapjai még kidolgozatlanok, ebből eredően sokszor nem tudják betölteni hivatásukat, vagy létre sem jönnek; természetesen szó esett adópolitikánkról és a szabályozó rendszerek korszerűsítéséről, mint a szövetkezetek igényéről, és az idei esztendő néhány jellemzőiről is,