Délmagyarország, 1976. szeptember (66. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-02 / 207. szám

Csütörtök, 1976. szeptember 2. 3 Jól jött az eső Az őszi nagy munkák bevezető szakasza Az őszi nagy betakarítási síezon bevezető szakasza kezdődött meg augusztus vé­gén. szeptembeer elején. Az időjárás a naptári évszaknak megfelelően ősziesre fordult, az elmúlt napokban ország­szerte kisebb-nagyobb eső­ket mértek. Augusztusban egyébként is több esőt ka­pott a talaj, mint az azt) megelőző két nyári hónap­ban. Sok helyen augusztus­ban áztatta át annyi eső a talajt, mint júniusban és jú­liusban együtt, s így javult a kapásnövények és a takar­mányok terméskilátása. A Dunántúlon 30—50 millimé­teres esőt mértek, máshol az országban 10—20 millimé­teres csapadék hullott au­gusztus első három hetében, s ezt egészítette ki az au­gusztus 30—31-i eső, vala­mint a szeptember elsején hullott csapadék. Csongrád megyében is jól jött az eső a növényekre. Az eső külö­nösen jó hatással volt a má­sodveteményekre, amelyek­nek termőterülete meghalad­ja a 130 ezer hektárt. A napsütés egyelőre elma­radt. Augusztus második fe­lében az átlagosnál lényege­sen kevesebb energiát vettek fel a növények, amelyek las­san-lassan az érés utolsó szakaszába jutnak Nemso­kára, néhány napon belül megkezdődik a napraforgó betakarítása, s ezt követi majd a kukoricatörés. A len betakarítása országszerte be­fejeződött, nem sok munkát ad már a kender sem a föl­deken. A termelők a tarlók 95 százalékát „elmunkálták" és a szalma betakarításával is végeztek. A gyümölcsök közül folyamatosan szedik a csemegeszőlőt, amelynek mi­nősége idén kitűnő és mind nagyobb tételekben kerül a piacokra a körte és az alma is. Meggyorsult a zöldségek szedése, ami a piaci ellátás­ban is érezhető javulást ho­zott, ez az árak alakulásá­ban is lemérhető. A mezőgazdászoknak álta­lában az a véleményük, hogy miután a levegő túlságosan nem hűlt le, a növények be­érése most aránylag zavar­talan, bár a legtöbb gazda­ság szakemberei további csa­padékot várnak legalább 20—25 milliméteres további nedvesség utánpótlást re­mélnek még szeptember első napjaitól is. (MTI) Bezárta kapuit az AGROMASEXPO Szerdán a kora esti órák­ban bezárta kapuit az AGROMASEXPO '76 nem­zetközi mezőgazdasági, élel­miszeripari gép- és műszer­kiállítás és vásár, amelyet a budapesti nemzetközi vásár­központban rendezett meg a HUNGEXPO. Az egyhetes kiállításon 20 ország 132 ki­állítója vett részt. Több mint kétezerféle gépet, berende­zést és műszert mutattak be. A kiállításnak 80 000 látoga­tója volt. A kiállítást 1977-ben ismét megrendezik, ezúttal ta­vasszal, április 15-én nyitja meg kapuit. Kinek a főztje ? Halászlé- és önvizsgálat a nyár után — Öngólok Furcsa meghívót hozott a napokban a posta szerkesz­tőségünkbe. Ha szó szerint nem is, de szövegét azért ér­demes nagyjából idézni: Az ünnepi hetek tapasztalatait több fórumon tárgyaljuk napjainkban. Ezek célja az, hogy az idei tapasztalatok alapján a tanulságokat le­szűrjük és jövő évi mun­kánkban felhasználjuk. Ilyen eredményt várunk attól a kezdeményezésünktől, mely­nek végrehajtására 1976. szeptember 1-én kerül sor. Ezt követően az érdekelt vál­lalatok, ÁFÉSZ-ek igazgatóit (elnökeit) értékelésre hívjuk Szegedi munkásőrök gyakorlata Á szegedi munkásőrség egységei nagygyakorlaton vesz­hek részt ezekben a napokban a sövényházi erdőben. A munkásőrök számot adnak arról, hogy az idei kiképzéseken miként sajátították el a harcászati tudnivalókat. A kép­zési tervnek megfelelően, a harcászati gyakorlaton külön-, böző feladatokat hajtanak végre a zászlóalj alegységei. A kutató-felderítő csoport bekerítette az ellenséget meg. Kérem, hogy ezen az érdekesnek ígérkező értéke­lésen— melynek témáját egy­előre nem határozom meg — szíveskedjék személyesen részt venni. Az értékelés he­lye a Hungária étterem Ró­zsaszín terme. Megjelenésére feltétlenül számítok. És az aláíró: Bodola Miklós, Sze­ged megyei város tanácsa vb kereskedelmi osztályának ve­zetője. — Ez aztán a dodonai fo­galmazás — mondhatta ma­gában minden címzett. Meg­hívnak valamire, s azt sem közlik, mi a csodát akarnak. Az ember végül már csak bosszúságában is elmegy, mert hát meghívót ily bi­zonytalan tárgysorozatra még életében nem kapott. És aho­gyan az a Hungáriában teg­nap délután kiderült, rendre eljött minden meghívott, vagy szakmai érdeklődésből, vagy éppen a bizonytalan tárgy csábítására. Ott voltak a vállalatok képviselői, akik Szegeden vendéglátással fog­lalkoznak. Azt hiszem, ülés megnyitóját még nem várták ilyen érdeklődéssel. S elkö­vetkezett az is, Bodola Mik­lós megnyitója. Érdemes most már a lé­nyegre térni. A tanács vb ke­reskedelmi osztályához sok panasz érkezett a nyáron: rossz a szegedi halászlé. Sok étteremben alig lehet meg­enni, amit a vendég elé tesz­nek halászlé címen. Pedig hát a szegedi nyár vendégei­nek programjából aligha ma­radhat el egy jó halászléva­csora, minthogy ez is váro­sunk nevezetessége közé tar­tozik. Nagy szégyen, ha a vendég fura ízű, színtelen le­vest kap az ínycsiklandó halié helyett, s de pláne bla­mázs, ha külföldi az illető, s „hírességünkkel" tönkresilá­nyítjuk benne a képet, amit a magyar konyháról szerez­hetett. — Nem mindegy, hogy a vendég milyen szájízzel tá­vozik — mondta Bodola Mik­lós, s gasztronómiai témáról lévén szó, szavait a szó leg­szorosabb értelmében hasz­nos komolyan venni. A bevezetés után máris el­következett a próbatétel. A megbeszélés előtt ugyanis be­jelentés nélkül, s a vendég­látóipar számára hivatalos minőségben ismeretlenek ételhordóban hét helyről el­hoztak néhány adag hallevet, azzal a jelszóval, hogy min­denki egye meg a saját főzt­! ^ v :: - - >v T&M?. tj * » - VV^ ^So „ „ A 3 WL .-t-SS-I mm^m - - h; Éü M* ­jj:----/ Somogyi Károtynő felvételei Lövészeten jét. A megbeszélés minden résztvevője egy-egy csészé­vel kapott kóstolóba mind­egyik adagból, s pontoznia kellett a halié minőségét, anélkül, hogy tudta volna, honnan is származik az, amit éppen eszik. Hogy jó volt az elképzelés, mi sem bizonyíthatná töké­letesebben, mint a pontszá­mok, amelyek magukért be­szélnek. Tizenegy tagú volt a zsűri, s 1—5 között adhatták a pontszámokat. Minimum 11, maximum 55 pontot kap­hatott tehát egy-egy adag. Csak egy ponttal kapott a minimum fölött a Csongrád megyei Vendéglátó Vállalat Takaréktár utcai halászcsár­dája, amelynek halászlévé 12 pontos lett. A Lila akác 18, a Szegedi ÁFÉSZ Kiskőrössy halászcsárdája pedig 20 pon­tot kapott hallevére. E há­rom volt a leggyöngébb, né­melyik már-már ehetetlen. A közepes kategóriába került 28 ponttal a Tisza szálloda étterme és 32 ponttal a Sze­ged étterem. Hát, egyik sem volt valami kiváló. A leg­jobban, 37 ponttal a Roose­velt téri halászcsárda (Tisza Halászati Tsz), és 38 ponttal a fehér-tói halászcsárda (Sze­gedi Állami Gazdaság) vizs­gázott. Igaz. ezek is elma­radtak az elérhető 55 ponttól. Akárhogyan is nézi az em­ber, de kiváló ötlet volt a tegnapi értékelés. Ha má­sért nem, azért is, mert né­hányan kénytelen-kelletlen mégiscsak megették (bár in­kább otthagyták!) saját fözt­jüket, illetve éttermük főzt­jét. Hogy nagy örömük nem telt benne néhány kivétellel, az bizonyos. Megbocsátható tehát a dodonai meghívó, fő­ként, ha eredménye is lesz a tegnapi megbeszélésnek. Mindenesetre talán remény­kedhetünk abban, hogy saját kárukon már hajlandók ta­nulni az érintettek, s nem teszik ki magukat még egy­szer annak, hogy végigegyék nem éppen kiváló főztjüket. Reméljük, vendégeink, s a magunk, szegediek érde­kében is. Igaz, jó halászlét művészet főzni, s jó nyers­anyagot, kellő választékban beszerezni szintén művészet. De nyilván erre is meg le­het találni a megoldást. S meg is kell találni, minden­képpen! Vagy inkább ne főz­zenek hallét ott, ahol csak ehetetlen kotyvalék lesz be­lőle. Szávay István Hamar egy bölcsődét! Lehetetlent lebíró Erős Jánosok, jóságos tündér­kék, varázssipkás manók kerestetnek sürgős jeligé­re. A Szeged városi tanács nemcsak jó fizetést, hanem bőséges prémiumot, sőt kü­lön jutalmat kínál a jelent­kezőknek. Hangulatos böl­csődék, játszóteres óvodák, világos tantermek kellené­nek hipp-hopp, azonnal. Legalább egy mindenkép­pen. Már azt is örömmel venné a város, ha ez az egy az égből pottyanna alá. Az a fő, hogy enyhíteni le­hessen a gondokon. De hát ilyen nincs! Hiá­ba forgatjuk a mesésköny­vet vagy a bibliát, ettől még nem lesz kész határ­időre az úgynevezett Tar­ján VI-os ütem 100 sze­mélyes bölcsődéje. Az adj'uramisten, de rögtöni­féle sóhajtozás helyett a DÉLÉP igazgatóját kellene „megagitálni", hogy ne ha­lasszák decemberre a mun­ka befejezését, hanem leg­alább november 7-re adják át a tarjáni apróságok leg­újabb otthonát. Kérjük az építőket, gon­doljanak bele: Szegeden újabban 633 kisgyerek böl­csődei elhelyezését kérték a szülők, de csak 382 ré­szére van hely. Tovább fo­kozni a zsúfoltságot szinte lehetetlen. A túlterhelés úgyis közel 150 százalékos, s a dadák, óvónők ereje is véges. Mi lesz a kimaradt csöppségekkel? S a szülők haján ki tud segíteni? Párttitkár, tanácselnök, hi­vatalvezető tudja, hol a hiba, teremteni azonban — mint Jean Effej istenkéje — egyik sem tud. Napi­renden tartják, sürgetik, forszírozzák a dolgot, apellálnak a lelkiismeretre — hátha. Az építésfelelő6ök megértésére számítanak. Természetesen kevés tíz­ezer kéz ott, ahol húszezer kellene. De itt a lakosság. Társadalmi munka kell? A nép — bizonyította több­ször — mozdul, ha fontos ügy érdekében szólítják. Le kell esetleg állítani más fontos építkezést? Talán még erről is szó lehet, ha akkor gyorsan elkészül Tarján VI. bölcsődéje. Száz helyen 150 kisgyermek el­helyezésével, továbbá az üzemi bölcsődék még tel. jesebb kihasználásával ugyanis jórészt ki lehetne az igényeket — egyelőre — elégíteni. Nem úgv képzeljük, hogy ide egy bölcsődét, és máris van. Nem csodára várunk, de nem is magyarázatra, hanem a segíteni tudók se­gítségére. De az nagyon­nagyon sürgős jenne, hogy a többi bölcsőde meg óvo­da, meg iskola, meg kollé­gium is gyorsabban épül­hessen. F. N. L A Csehszlovák Tudományos Akadémia elnöke Szegeden Tegnap, szerdán délelőtt Szegedre érkezett Jaroslav Kozesnik akadémikus, a Csehszlovák Tudományos Akadémia elnöke, aki az MTA vendégeként tartózko­dik hazánkban. Jaroslav Ko­zesniket az újszegedi Bioló­giai Központban Straub F. Brúnó akadémikus fogadta, majd a szegedi akadémiai bi­zottság székházában Szöke­falvi-Nagy Béla akadémikus­sal, a bizottság elnökével ta­lálkozott csehszlovák vendé­günk. A beszélgetésen ott volt Trogmayer Ottó, a Mó­ra Ferenc Múzeum igazga­tója és Kecskeméti István, a kísérleti fizikai intézet tan­székvezető egyetemi taná­ra is. A Csehszlovák Tudomá­nyos Akadémia elnöke dél­után a múzeumba látogatott, majd a délutáni órákban visszautazott Budapestre. Minőség, választék Jó őszi—téli ellátásra készült fel a ruházati kereskedelem Jól sikerült, a tavalyinál 12 százalékkal magasabb for­galommal zárult a ruházati kereskedelem nyári szezon­végi kiárusítása. Az enged­ményes kiárusítás — a vá­sárlók megtakarításai mel­lett — lehetővé tette azt is, hogy a nagy. és kiskeres­kedelem raktáraiba már a következő évszakok árui ke­rüljenek. A szép nyárutó ellenére az üzletek kiraka­tait többségében most már az őszi holmik foglalják el, a nagykereskedelemben pe­dig már a téli ruházkodási cikkeket gyűjtik. A Belkereskedelmi Mi­nisztérium a vállalatok je­lentése alapján áttekintette Iparjogvédelem A Magyar Iparjogvédelmi Egyesület rendezésében hét­főn négynapos nemzetközi konferencia kezdődik a Du­na Intercontinental Szálló­ban. A tanácskozásról szer­dán sajtótájékoztatót tartot­tak a szervező bizottság tag­jai a Technika Házában. Az iparjogvédelem jelen­tősége a nemzetközi gazda­sági. kapcsolatok szélesedése nyomán mindinkább növek­szik — a magyar vállalatok például több mint 300 kül­földi céggel állnak koope­rációs kapcsolatban — s a szerződések megkötése rend­szerint bonyolult jogi, köz­gazdasági feladat elé állítja a feleket. A Budapesten most harmadszor megrende­zésre kerülő tanácskozás előadásai a nemzetközi ipari kooperációk kialakításának iparjogvédelmi kérdéseiről szólnak. Az egyik előadás a kelet—nyugati kooperációkat és a technológia-átadásokat szabályozó nemzetközi ma­gatartási kódexet ismerteti. A konferencián 38 ország csaknem 600 szakembere vesz részt. _ a ruházati kereskedelem második félévi őszi—téli fel-, készülését, s megállapította, hogy a tavalyihoz képest várható 3,5—4 százalékkal nagyobb forgalomhoz rész­ben magasabb készlettel, részben szerződésekkel le­kötve megfelelő árualappal rendelkezik a kereskedelem. Az őszi—téli szezonra terve­zett, viszonylag mérsékelten növekvő forgalom realizálá­sához is azonban színvonala­sabb kereskedelmi munkára, az igényesebb, a meggondol­tabb vásárlókat is jobban ösztönző kínálatra van szük­ség. Erre készült fel a szak­kereskedelem, amelynek már a szezon kezdetén 10 százalékkal nagyobb volt a készlete a tavalyinál. Ezen­kívül a nagykereskedelmi vállalatok a tervezett for­galmon felül is 6 százalék­kal több árut kívánnak szállítani az üzletekbe, s gondoskodtak a folyamatos áruutánpótlásróL A meny­nyiség növelése mellett a választék, a minőség is ja­vul, mert a nagyobb kész­letek birtokában szigorúbb követelményeket támaszta­nak a termelőkkel szemben. Az egyes árucsoportokat tekintve is kedvezőbb a helyzet a tavalyinál. u* (MTI) j /

Next

/
Oldalképek
Tartalom