Délmagyarország, 1976. szeptember (66. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-07 / 211. szám

4 Kedd, 1976. szeptemEer 1: Új könyvek Rákosy Gergely: A daru Vasúti pénztár a Belvárosban? Képtelenség, érni a Budapesti Féltartályok Üzemében történt. Valóban az? Rákosy Gergely kisregényében kitalált hely a gyár, kitaláltak az emberek, csak egy valami nem: az a helyzet, az a konfliktus, amibe úgy esnek belé, mint a szállongó őszi levél a nyitott kútba. És nem is merülnek el azonnal, csak amikor szép, hosszú idő múltán jól teleszívódnak vízzel, és rothasztó baktériumokkal. Kínos egy elmúlás, anynyi szent. Persze, a kisregény hősei nem múlnak el szó szoros értelmében de kútbaeSésük — másként: képtelen helyzetük — szétőrli egészségüket, Idegrendszerüket. Mennyi-mennyi szélmalomharc károsítja életünket! A felesleges vita a vitáért; a kivagyiság butaságai; a bürokrata, szemellenzős módon és főleg érzéketlenül, hozzáértés nélkül értelmezett szabályok, rendeletek, melyek hiába jók eredendően, ha a végrehajtók alkalmatlanok. Es, miként az mór kisebb-nagyobb történelmi helyzetekben megszokott: a nagyobb hangúak ezek közül kerülnek ki, az agresszívek csak onnan Jönnek, és aki valami igazat védeni szánta napjait, rájön végül, hogy talán nincs is igaza. Arra kétségtelenül, hogy nem érdemes. • A kisregényt, Rákosy Gergely „A daru"-Ját olvasva hahotázva és dühöngve/ elmélázva és bosszúsan mégis arra gondolhat az olvasó, hogy * érdemes. Arra, hogy hiába vannak látszólag többen azok, akik a kerekek megkötésének, a szárnyalók leráncigálóinak pózában tetszelegnek, akiket sokszor valami különös, megmagyarázhatatlan irigység noszogat mások életének megkeserítésére, a jobbulás és haladás milliótéle variánsának megfékezésére, nos, hiába vannak látszólag többen, ez nem, igaz. Csak az inkább, hogy jobban nyüzsögnek, ' jobban összetartanak (mondják, két buta ember erősebb szövetséget köt mint két okos? !) és stílusuk ellenállhatatlan, amíg ellent nem állnak ppkik azok, akik vállalják a zaklatást, a gúnyt és esetleg még más, zordabb dolgokat is. Sötét a kép, amit Rákosy Gergely kisregénye elolvastán, és körbenézve a valóságban, érez az ember? Tagadhatatlan, hogy nem rózsás. Hiszen ma még kellős közepében élünk átmeneti korszakunknak, ahol számos és egyre figyelemkeltőbb jel mutat arra, hogy az emberek személyiségét formálni, jobbá, nemesebbé közösségibbé tenni nem elhanyagolható vagy elodázható részfeladat. Mondhatnám úgy is, hogy világnézeti munkálásaformálása? Kétségtelen, mert az. Furcsa talán, hogy egy könyv Ismertetésében eddig még szó 6em ,esett annak cselekmény-vázáról, szereplőiről, az írói világlátást hordozó tézisekről és azok harcával az antitézisekkel; őszintén szólva nem is volt célom. Inkább arra irányítani az olvasó figyelmét: miről beszél az író? Társadalmunk életének miféle pontjára kattintott nagyerejű reflektort, hogy belékáprázik a szeme annak, aki olvassa? Hogy miféle gyár az a Budapesti Féltartályok Üzeme, ahol elromlik egy daru, és nyolc hónapja folyik a vizsgálat, és a vizsgálat anyaga, a jegyzőkönyvek és újabb jegyzőkönyvek, beadványok és egyebek 427 oldalra duzzadnak, sűrűn gépelt oldalra! Annyira, hogy két teljes munkanap kellene elolvasásukhoz, hogy a daru gyors megjavítása és munkába állítása helyett Csomó Mihály darukezelőt forgatják, vallatják, kérdezik, okosítják, szorongatják: mert a tényálladéknak együtt kell lennie ahhoz, hogy megítélhessék, mi is történt valójában? Közben milliós értékű gép rothad az isten szabad ege alatt: ki bánja, ki tudja milyen és miféle „indítékok" kiderítése a legfontosabb! Képtelenség? ítéljük meg, lefordítva „A daru"-1 esetleg más helyzetekre, amelyeket magunk is átéltünk. Rákosy Gergely könyve kitűnő olvasmány, és jó kis fegyver abban a küzdelemben, amit a'kerékkötők ellen folytatunk. Mindenki, aki csak egv résnyit is a jövőbe lát ...(Magvető Kiadó, 1976. Sass Ervin Reggelente — és a gyorsvonatok indulása előtt általában — nagy az izgalom a Nagyállomás pénztáránál. Csomagjaikat rendezgetve tépelődnek sokan: miért nem jöttek néhány perccel hamarabb, eljutnak-e időben az ablakig, kapnak-e helyjegyet, és így tovább. Az előrelátóknak persze nincsenek ilyen gondjaik, hiszen korábban megváltott jeggyel a zsebükben érkeznek a pályaudvarra. De vajon elegendő-e csupán az előrelátás a nyugodt utazáshoz? Nyilvánvaló, hogy nem, mert nincs mindenkinek ideje arra, hogy egy-két nappal az utazás előtt villamosra, vagy buszra szálljon és elmenjen a városszéli állomásra. A Belvárosban található utazási irodák viszont — a gyakori zsúfoltság miatt — nem vonzzák eléggé az érdeklődőket, másrészt ezek áruszállítással kapcsolatos kérdésekre nem is tudnak válaszolni. További gond, hogy az irodákból gyakran föl kell hívni a vasutat telefonon: adható-e még helyjegy, s ha igen, hova? Márpedig a telefonálás igen időigényes jelenleg városunkban. Egyetlen hibátlan megoldás kínálkozik vasúti jegyirodát nyitni a Belvárosban. Nem új gondolat ez, legfeljebb Szegeden az. Miután a MÁV vezérigazgatósága elhatározta és lehetővé tette a szolgáltatások bővítését, színvonalának emelései, Szegedet kivéve valamennyi vidéki nagyváros szinte egy időben berendezett egy-egy ilyen irodát, aho\ jegyet és fölvilágosítást kapnak az utazni szándékozók, s akik csomagot akarnak föladni. A szegedi vasútigazgatóság szakemberei is fölmérték az igényt Csongrád, Békés és Bács-Kiskun megyében, s megállapították, hogy az első ketfő székhelyén — az igények miatt nagyon kívánatos lenne menet jegyirodát létesíteni. Bidöntött tény tehát, hogy a MÁV menetjegyirodát létesít Szegedpn, s szerencsére a tanács sem zárkózott el a helyiség kiutalásától. Most már csak az kellene, hogy mihamarabb megoldást is találjanak! SZ. J. 99 Férfi, nő, vegyes ff Államigazgatási eljárásról — korszerűen Aligha van Intézmény, amelyet állampolgáraink gyakrabban "keresnének fel, mint a tanácsok legkülönfélébb osztályait, igazgatási szerveit. Nap mint nap a legkülönbözőbb okmányokra, igazolásokra, okiratokra van szükségünk, s ezek kiállítására elsősorban a tanácsok illetékesek. Azután különböző beadványokkal, kérelmekkel is leginkább a tanácsi szerveket keressük fel és kérünk vagy várunk tőlük segítséget. Illetékesek a tanácsok a közösségi élet alakításának, szabályozásának számos területén is. Egyszóval: nehéz volna elk'pzelni mindennapi életünket — segítő, szervező és szabályozó tevékenységük nélkül. S ha már ennyire fontos szerepet töltenek be mindennapjainkban, felvetődhet a kérdés: ismerjük-e problémáikat^ jut-e eszünkbe, hogy feladataik ellátátásakor mekkora nehézségekkel küzdenek, s hogy a fejlődés diktálta követelményekkel lépést tudnak-e tartani? Hogyan látják ők a maguk helyzetét a társadalmi haladás előmozdításában? Valószínű, hogy az említett kérdések ilyen konkrétsággal a legtöbbünkben alig, vagy egyáltalán nem vetődnek fel. Pedig egyre nyilvánvalóbb — elsősorban annak tükrében, hogy mind többen tevékenykednek a közéletben —, hogy tájékozottságunkhoz mindinkább hozzátartoznak a tanácsok munkájával és általában az államigazgatási tevékenységgel összefüggő, átfogó ismeretek is. Ezért Is vettük érdeklődéssel kézbe a minap egy, a közelmúltban megjelent, „Az államigazgatási hatósági •eljárás főbb elméleti kérd4sei" című könyvet. Szerzője, dr. Szűcs István, a JATE állam- és jogtudományi karának docense, az állam- és jogtudományok kandidátusa a közérthetőségre is törekedve négr fejezetben tárgyalja a témát. A szerző munkájában a témák elméleti megközelítését és elemzesét tűzte ki célul. Ebből következően tert meszet esnek érezzük, hogy a könyv főként a témában otthonos szakemberek érdeklődésére tarthat számot. Mégis, ahogyan bemutatja az államigazgatás hazai, valamint nemzetközi kutatásainak eredményeit és gyakorlati problémáit, azok számára is érzékelteti az államigazgatásnak az élet nagyon sok területén megnyilvánuló| fontos szerepét, akik munkájukból, illetve. mindennapi tevékenységükből köveikezően is figyelemmel kisérik aj államigazgatási gyakorlat alakulását. Tehát nemcsak a jogi szakemberek, vagy a tanácsi apparátusban dolgozók számára jelent a könyv elolvasása, tanulmányozása új ismereteket, hanem a gazdasági, kulturális és a tudományos élet területein fontos beosztásokat betöltők számára is, akiknek úgyszólván mindennapos „munkakapcsolataik" vannak a hatóságokkal. A tanulmány első. áttekintésekor is szembetűnő, hogy a szerző milyen nagy hazai és külföldi szakirodaiam tanulmányozása után jutott el következtetéseihez, megállapításaihoz, állásfogr lalásaihoz. Külön erénye a műnek — az egyértelmű fogalmazás és a tömör szerkezeti felépítés mellett — az, hogy nagy tudományos értékű és menynyiségben is tekintélyes szocialista, elsősorban pedig szovjet szakirodalmat mutat be. A könyv egyik nagy tekintélyű magyar szakbírálóT jának megállapítása szerint „a szovjet szerzők álláspontjainak felvázolására az államigazgatási eljárásról ilyen széles körben még senki sem vállalkozott". Mindent egybevetve: a tanulmány jói mutatja az államigazgatás hazai és nemzetközi — elsősorban pedig szocialista — kutatásainak eredményeit, az államigazgatási eljárás legfőbb elvi és bizonyos mértékig gyakorlati problémáit. S amit még külön ki kell hangsúlyozni: szép számmal vonultat fel az államigazgatási kódex várható felülvizsgálatánál is hasznosítható javaslatokat. A szép kiállítású könyv — amelyet az államigazgatási qljárás témái iránt érdeklődők nagy haszortnál forgathatnak — a Közgazdasági és Jogi Kiadó gondozásában jelent meg és a Szegedi Nyomda kitűnő munkáját dicséri. Perényl István Az a jelentőlap, melyet a művelődési központok és otthonok minden rendezvényük után kitöltenek és elküldenek a TIT megyei szervezetének, tulajdonképpen statisztikai adatlap. Minden bizonynyal azt a célt szolgálja, hogy az állandó közművelődési fórumokon rendezett eseményekről pontos képet, egyértelmű adatokat kapjanak a kultúrpolitikai irányítói, s a mások számára keveset mondó adatokból egy-egy társadalmi réteg kulturális aktivitásáról vonjanak le következtetéseket, s aztán a tanulságokból határozzák meg a tennivalókat. Pontos kép csak pontos adatokból állhat össze, ezért is olvasható a kérdőív használati utasításában: kitöltése kötelező! A kérdések többségévei nincs is semmi baj — a rendezvény helye, témája, formája, szemléltető eszközei —, hiszen a TIT-nek ezeket valóban tudnia kell. A kérdőív néhány rubrikáját azonban aligha lehet pontos számokkal megtölteni. Itt van például az a kérdés, hogy a résztvevők mely népgazdasági ághoz tartoznak. Vegyük példának egy előadóestet, 200 nézővel, a város akármelyik művelődési otthonában. A lehetséges válaszok: ipar — ezen belül állami és szövetkezeti ipar —, mezőgazdaság — szintén az előbbi felosztásban —, közlekedés és hírközlés, kereskedelem, szolgáltatás, művelődés- és egészségügy, államigazgatás, fegyveres testületek és egyéb. Ember legyen talpán az a népművelő, aki a 200 néző mindegyikéről meg tudja állapítani, hogy mely népgazdasági ágban dolgozik. Erre természetesen senki nem vállalkozhat, s ezért a szokott módszerhez folyamodnak a jélentőlap kitöltői: a hasukra ütnek, sa 200 nézőt arányosan szétosztják a tizenegy kategóriába. Hogy esetleg nem volt az előadóesten egyetlen ápolónő, kalauz, termelőszövetkezeti tag, vagy bolti eladó sem? Úgysem számol utána senki. Annak sem, hogy a résztvevők többsége fizikai dolgozó, alkalmazott, tanuló, vagy értelmiségi volt-e, mert szerencsére ruhája után már nem dönthető ei senki foglalkozása. Még legkönnyebben a nézők életkor és nemek szerinti megoszlására lehet válaszolni, bár ez utóbbi kérdés megfogalmazása elég szerencsétlen: „a résztvevők többsége férfi, nő, vegyes."...? Ne tessék félreérteni, itt csakis arról lehet szó, hogy a nők klubjának, vagy a férjek iskolájának, esetleg a házasulandók körének a tagjai vettek-e részt az előadáson. Nem a TIT helyi szervezete okolható, hogy a jelentőlap kitöltői minden alkalommal szégyenkezve zsörtölődnek, mert „lódításra" kényszerítik őket. De talán kezdeményezők lehetnének a TIT helyi munkatársai az országos fórumokon: szánszándékkal nem kellene rontfini a statisztikák hitelét, még ha „csak" a közművelődés adatairól van is szó. P. K. Családi események HAZASSAG I. kerület Szeged: Nyári Ferenc és Tótn Beatrix, Dáubler Gerhard és Tóth Katalin, Virág Mihály József és Imri Ibolya, Aranyi Gábor és Patai Magdolna, Gyuris Szilveszter János és Magyar Vilma Erzsébet. Madarász György és dr. Kárpáti Katalin. Csomor Sándor és Sonje Brunhlid. Szakács Tibor Imre és Balog Gyöngyi, Orosz Sándor és Sütő Ágnes, Márkus László Tiljor és Tóth Erika, Szahö László és Csesznek Edit, rmnkó Mátyás és Gémest Annamária, Papdt István és Káity Rozália Erzsébet, Krémer Gábor és Illés Julianna Zsuzsanna, Bertkö Attila és Czirok Edit, Barna Gábor és Varga Erzsébet. Farkas András és Raffal Emese. Seller István és Farkas Mária, Szabó László és Imre Rózsa, Kádár Róbert és Kovács Ágnes, Bokányi Dezső és Vlda Mária. Cfakó János József és Molnár Rozália, Berger Sándor József és Wilk Halina, Fehér Lajos és Balla Julianna. Csapó Mihály és Karácsonyi Ibolya, Bíró Lajos Ferenc és Halasi Evd Mária házasságot kötöttek. II. kerület Szeged: Kampler Tibor Péter és Dévai Judit Erzsébet, Kiss István és Rácz Éva, Lele Ambrus és Török Erzsébet, Sekler Pál és Gyenes Ilona. Somosl István és Benko Erzsébet Etelka házasságot kötöttek. Tápé: Szekeres Lajos Mihály és Becskei Györgyi, Nylnkó Gábor és Szabó Mária, Molnár Pál ós Csáki Ibolya Lídia házasságot kötöttek. III. kerület Szeged: Nagy Miklós András és Baán Márta Mária, Ábrahám Imre és Komócsin Zsuzsanna, Csamangó Sándor József és Kónya Irén Edit. Varga Lajos és Horváth Magdolna, Csikós István és Vörös Terézia. Nagy Ferenc József és Zámbó Zsuzsanna házasságot kötöttek. SZÜLETÉS I. kerület Szeged: dr. Németh Károlynak és Horányl Elvirának Zsófia, Kovács Józsefnek és Papo Rózának Csaba, Öláh Tamás Árpádnak és dr. Szabó Ágnesnek Attila Tamás. Borsos Györgynek és Hatvani Ilonának Honn. Varga Sándor Józsefnek és Mayer Edit Klárának Szabolcs Sándor, Frank Gábornak és Font Mártának Ildikó Eszter. Sicos Istvánnak és Tóth Ernesztlnáinak Zoltán Zsolt. Nagy Ervin Józsefnek és Holli Zsuzsanna Magdolnának Ervin, Fábián Pál Sándornak és Palatínus Máriának Pál Zsolt, IllésNémeth Gábornak és Neszvecskó Magdolnának Csaba, Báló Mihálynak és Dani Ágnes Annának Mónika Ágnes, Garnai Józsefnek és Tóth Etelkának Gábor. Gábor Istvánnak és Zádori Matildnak Anita, Szilágyi Mihálynak és Bagóczky Katalinnak Katalin, Horváth Jánosnak és Saja Ágnesnek János Attila, Kedves Tamás Zoltánnak és Medgyes Teréznek Borbála Erika. Lenkő Jánosnak és Sárkány Rozáliának Rita, Szálát Imre Szilvesz; érnek és Dura Annának Krisztián Imre, Varga Alajosnak és Tóth Rózának Szlmonetta Lívia, dr, Kanyó Adám Botondnak és dr. Gajdács Ágnesnek Dénes László, Gilicze Sándornak és Merlák Katalinnak Tamás, Orbán Lászlónak és Gáspár Erika Évának László, Ökrös Istvánnak és Hódi Gizella Piroskának István, Kuk Ferencnek és Simon Ilonának Attila. Szűcs Géza Józsefnek és Frányó Ilonának Tibor, Szabó Józsefnek és Furák Juliannának Bettina. Bottos Gerő Gábornak és Szigeti Magdolnának Boglárka, Csuka Zsigmondnak és Gyarmati Mária Juliannának Bettina Enikő, Gellai Máté Jánosnak és Kocsis Ilonának Ildikó Gizella. Széli Lajos Zoltánnak és Papp Évának Tibor. Kiss Gyulának és Báló Teréziának Gábor Gyula, Papdi Lászlónak és Virág Irénnek Szabolcs Zoltán. Dunai József Istvánnak és Krunity Teodórának Zorica. Bőrcsök Lászlónak és Nagy-György Mária Ilonának László Gábor, Szuknal Józsefnek és Nagy Juliannának Tünde, Vámosi Imrének és Büs Piroskának Gábor. Pavlovity Dezsőnek és Gabnai Évának Balázs Milán, Kele Istvánnak és mévész Arankának István, Tóth Jánosnak és Varga Zsuzsannának Lukács, Bálint Szilveszternek és Szűcs Rozáliának Tamás Róbert. Lakatos János Gusztávnak és Jankó Erzsébet Idának Terézia, dr. Pete Istvánnak és Harmat Márta Máriának Gábor Zoltán, Kádár-Német Pálnak és Sári Klárának Krisztina Klári. Kristóf Károlynak és Molnár Ágnes Annának Mihály, Pusztai János Ferencnek és Bacsa Jusztinának Olga Mária, Csizik Tibor Józsefnek és Tanner Juliannána> ycft„ott J'lpft TŰ-j PZUfr Györgynek és SomodI Erzsébetnek Györgyi, Balogh Lászlónak és Gál Ilonának Erika, Lajkó István Jánosnak és Nagy Irénnek Andrea, Schmidt Károlynak és Filián Annának Roland, Egedi Józsefnek és Miklós Ilonának Mónika, Benke Jánosnak és Vecsernyés Juliannának Ágnes, Csikota János Mihálynak és özvegy Etelkának Csilla, Kiss Jánosnak és Börcsök Ilona Juliannának Adrienn Katalin, Kafcna László Istvánnak, és Oláh Erzsébetnek László. Kocsispéter Gézának és Tarl Katalinnak Zsolt, Papp Istvánnak és Veréb Máriának Éva Zsuzsanna Bakos Istvánnak és Rúzsán Ida Erzsébetnek Csaba, Csík Lászlónak és Gyurmán Margitnak Csaba, Vazorka Edének és Horváth Máriának Szilvia, savanya Illésnek és Szaszkó Máriának Ágnes. Terjékl Józsefnek és Kapus Katalin Klárának Teréz. Szűts Tamás Pálnak és Puskás Irénnek Tamás, Nóvák József Györgynél^, és Major Máriának Balázs, Bárkányi Lászlónak és Tóth Anna Erzsébetnek László, Mayer András Imrének és Hürkecz Veronikának Zsuzsanna, Gyuris József Antalnak és Monostori Julianna Izabellának Nóra, ParaRi Istvánnak és Vigh Erika Editnek Tamás. Kecskeméti Istvánnak és Giricz Ibolyának Tamás István, Nagy János Lajosnak és Klspál Mária Magdolnának Gabriella, Vincze Tibornak és Kovács Magdolnának Róbert, Kárpáti Jánosnak és Sípos Zsuzsanna Ágnesnek Zsolt, Kárpáti Jánosnak és Sípos Zsuzsanna Ágnesnek Gábor, Hangay Gézának és Csetényl Ildikónak Attila Péter nevű gyermekük született. III. kerület Szeged: Bokányi Ferencnek és Szárszenbaeva' Ludmillának Attila, Ungi Antal Istvánnak és Szabó Margit Annának Bettina Katalin, Hajnal Istvánnak és Lengyel Erikának István. Kéri József Lászlónak és Molnár Zsuzsannának Zsuzsanna Anett, Száraz Györgynek és Virág Magdolnának Magdolna, Szélpál Lajos Ferencnek és Fehér Margitnak Eszter, Szóráth Péter Pálnak és Halász Katalinnak Krisztina Katalin, Kónya Istvánnak és Pataki Judit Máriának Judit Erzsébet, Horváth Györgynek és Jójárt Irénnek Attila. Kecskeméti Jánosnak és Halkó Eva Erzsébetnek Éva Marianna. Lajkó Károlynak és Horváth Katalinnak Károly. Szauer Lászlónak és Várodi Ildikónak Ildikó. Bártfalvi Jánosnak és Sütő Alicének Renáta Krisztina, Kovács István Antalnak és Szabó Katalin Jusztinának Viktória. Muc&l Sándor Zoltánnak és Bokor Ágnesnek Gabriella Ilona. Géczl József Péternek és Tóth Mária Juliannának István, Lázár István Imrének és Krauszkl Gizellának Róbert, Magyarosi Ernőnek és Csóti Ágnesnek Ernő, Csaányi Lászlónak és Szúnyog Máriának Diána Melinda. Huszta Ferencnek és Megyeri Erzsébetnek Dorina, Tatár Tibor Dezsőnek és Kovács Idának Zsolt, Üjvárl Józsefnek és Gyuris Máriának József, Polonkay Sándornak és Kéri Anikónak Norbert, Kálmán Lászlónak és Papp Máriának Mónika, Kálmán Lászlónak és Papp Máriának Adnienn, Budai Jánosnak és Hoffer Ilona Gizellának Tímea, Födi Lászlónak és Billczki Máriának Éva, Kispéter Andrásnak és Papp Máriának Éva, Lele Józsefnek és Molnár Mária Magdolnának Gábor József. Mácsár Jánosnak és Rozgonyi Klárának János. Bárkányi Györgynek és Rátkal Saroltának Zsolt, Dunai Ferencnek és Lapu Irénnek Róbert, Gasztány Zoltánnak és Jonácsik Mária Ilonának László, Rádóczi Zoltán Andrásnak és Csikós Anikónak Erika Margit nevü gyermekük született. HALALOZAS I. kerület Szeged: Székelyi Lászlóné Szabó Il#na, Vas László, Engi József, Szilágyi Istvénné Knébel Etelka. Lantos Piroska, Jakus Józsefné Derék Etelka, Varecza László. Börcsök Ferenené Tóth Ilona, Furák Jézsefné Száraz Erzsébet, dr. Batta Gyula Elemérné Oskó Irén. Prohászka Mihályné Streit Erzsébet. Koszó Imre, Varga László, Szijj Béla, Boromlsza Ignác. Trausznltz Ferenc, Veres Istvánné Sziverl Katalin, Harnos Sándorné Bogdán Katalin. Kovács Henrik, Kunyik Imréné Temesvári Erzsébet, Németh Ferenené Jirovich Jozefin. Orovecz József, Szélpál János meghalt. II. kerület Szeged: Molnár Sándor. Csala József, Vincze István, Kopasz Etelka, Fabó Györgyné Hali Anna, Földi Dezső meghalt, III. kerület Szeged: Törköly Mihályné Béres Julianna, Nagy Béláné Szűcs Magdolna, Pálfy Lajosné Fejes Erzsébet, Kávásl József. Servis Béla, Borka József, Welsenburger Sebestyénné Veesei Ilona, Oeskó Antal János, Dékány Mártonné Varga Lídia, Gyetvai István, Fodor Zoltán László, Lázár Józséf. Kántor Józsefné Katona Erzsébet. Fábián Csilla Eva, Marótl Sándor, Hegyes János, Bódl Szilveszter, Véke; Sándorné Schütz Mária Terézia. Abos Mária, Török Györgyná Lippaf Julianna meghalt.