Délmagyarország, 1976. szeptember (66. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-01 / 206. szám

Szerda, 1976. szeptember 1: 3 Bányagépész­konferencia Kedden a balatonfüredi Mnyászüdülőben megkez­dődött a mar hagyományos bányagépész-konferencia. A tanácskozásra 24 hazai nagy­vállalat és kutató intézet küldte el képviselőit. A két­napos szakmai tanácskozáson megvitatják az energiagaz­<*Okodas időszerű kérdéseit a Wnyászatban. A Magyar Szénbányászati Tröszt válla­latainál mint az előadások­ban elhangzott — másfél éve vezették be a főenerge­tikusi szervezet rendszerét. Ennek lényege az, hogy az energiagazdálkodásnak ön­álló, főhivatású felelősei vannak, akik gondoskodnak az ésszerű, gazdaságos ener­giafelhasználásról. A másfél esztendős kísérlet tapaszta­latai máris kedvezőek. A Magyar Szénbányászati Tröszt vállalatainál az el­múlt esztendőben az energia­megtakarítás meghaladta a 6,2 százalékot, s ez 25,6 mil­lió forint értéknek felel meg. Megállapították, hogy az oroszlányi, a borsodi és a tatabányai szénbányák gaz­dálkodtak legjobban az energiával. A tapasztalatok alapján Machács Miklós, a Nehéz­ipari Minisztérium osztály­vezetője hangoztatta, hogy az üzemekben tovább kell bővíteni az energetikusok hálózatát. Űj átrakó Záhonyban A sikeres próbaüzemelés után kedden átadták rendel­tetésének a MAV záhonyi átrakókörzetének új ömlesz­tettáru átrakóállomását A létesítmény, amely meggyor­sítja és lényegesen megköny­nyíti a folyamatos áruszál­lítást, gépesíti a széles nyom­távú szovjet vasúti vagonok­ból a vasérc, a szén, a koksz és más, a Szovjetunióból ér­kező áru átrakását a magyar teherszállító kocsikba. Az új átrakóban műsza­konként 50 vagonnyi árut tudnak átrakni. Betonacél erdő A paksi atomerőmű első főépületébe 150 ezer mázsa beton­acélt építenek be, ennek 95 százaléka, mint úgynevezett pakett-térrács szilárdítja majd a hatalmas vasbeton alapot. A térrácsokat 60 méter hosszú csarnokban készítik. Képün­kön: a sok pakett összeszerelve betonozásra vár A NSB megvizsgálta: Az egészségügyi törvény végrehajtásénak tapasztalatai Gondok és eredmények az idegenforgalom szervezésében A szegedi városi-járási né­pi ellenőrzési bizottság teg­napi ülésén vitatta meg azt a jelentést, amely azt volt hivatva felmérni, hogy Sze­geden az orvosi gyógyító munkában hogyan érvénye­sülnek a központi és helyi irányelvek, milyen fejlődés tapasztalható ezen elvek megvalósításában; hogyan változik az egészségügyi el­látás, s milyen tényezők aka­dályozzák a célkitűzések el­érését. A vizsgálatot, amely összességében az egészség­ügyi törvény végrehajtásá­nak tapasztalatait mérte fel, dr. Janó János vezetésével dr. Salgó Gábor, dr. Vratán György, dr. Szabadkai Zol­tán és Vajda Miklós végez­te, együttműködve a megyei tanács vb egészségügyi osz­tályával, a megyei NEB vizs­gálati programja szerint. A sokoldalú vizsgálat ki­terjedt a városi tanács vb egészségügyi osztályának munkájára, a kórházakra, a rendelőintézetre, jó néhány körzeti és üzemorvosi rende­lőre is. A vizsgálat alapján készült jelentés tehát meg­győző képet adhat a város egészségügyi ellátásának helyzetéről. Mindenekelőtt talán né­hány adattal érdemes kez­deni. öt éve, 1971-ben a vá­ros egészségügyi költségve­tési előirányzata nem érte el a 91 millió forintot, tavaly viszont már megközelítette a 150 milliót. A rendelkezésre álló összegek tehát jelentő­sen emelkedtek, ám a vizs­gálat tapasztalatai szerint nem hoztak, nem hozhattak alapvető fordulatot az ellá­tásban. Érdemes idézni a népi ellenőrök egyik megál­lapítását: „A városi tanács kórházát, műszereinek és or­vosi gépeinek állapotát el­avultnak tartjuk. A költség­vetési előirányzatok csak a javításokat és a 60 ezer fo­rintnál kisebb értékű műsze­rek és gépek beszerzését te­szik lehetővé. Ugyancsak ke­vésnek tartjuk az épületfel­újítási keretet is. Az I. kór­ház épülete elavult, töreked­ni kell arra, hogy a 11. kór­ház területén tervezett pavi­lon az V. ötéves terv során megépüljön." Íme, néhány mondat a je­lentésből. A költségvetési ke­retek nagymértékű emelke­dése nem hozhatta meg a ki­vont eredményt, mivel nöt^ tek a fenntartási kiadások, az épiiletjavítások, s a mű­szerek és gyógyszerek be­szerzésének költsége is. Ta­valy például a gyógyszerek beszerzésére az 1971. évinél 75,5 százalékkal, az épületek fenntartására pedig 154,2 szá­zalékkal többet kellett for­dítani. Ez utóbbinak külön­ben elsősorban az az oka, hogy az intézmények elöre­gedett épületeinek fenntartá­sa egyre több munkát igé­nyel. A gondok ellenére azonban mégis sikerült ja­vítani a kórházaik felszerelt­ségét az öt évvel ezelőtti helyzethez vizsonyítva. A vizsgálat megállapításai szerint jelentősen javult az alapellátás színvonala. Az általános orvosi körzetek szá­ma hattal nőtt 1971 óta, a gyermekorvosi körzeteké pe­dig öttel. Viszont az is igaz, hogy néhány körzeti rendelő már nem felel meg a köve­telményeknek. A fekvőbete­gek ellátásában nagy előre­lépés volt, hogy tavaly meg­kezdte működését a kórház új, 150 ágyas ideg-elme osz­tálya. Foglalkoztak a népi ellen­őrök az egészségügy szerve­zési kérdéseivel is, s sok megállapításuk összefügg az­zal a megyei egészségügyi integrációs programmal, amelyet korábban fogadott el a megyei tanács. Sok megál­lapításukat nincs mód ismer­tetni, de egyet föltétlenül ér­demes: megállapították, hogy a klinikák és a kórházak kö­zött igen jó az együttműkö­dés, ez pedig sokat jelent az ellátás színvonalában. Többnyire megnyugtató, jó tapasztalatokat szereztek a népi ellenőrök az üzemegész­ségügyi ellátást vizsgálva. Sajnos, korántsem ilyen jók a tapasztalatok a táppénzes napok számát tekintve. 1971. és 1975. között ugyanis Sze­geden a táppénzes napok száma 845 ezerről 1 millió 335 ezerre nőtt. A táppénz­fegyelem megszilárdítása ér­dekében akad tehát bőven tennivaló. A vizsgálat tapasztalatai alapján a városi-járási NEB javaslatokat dolgozott ki a feltárt hiányosságok fokoza­tos megszüntetése erdekében. Tegnap Békéscsabán tar­totta ülését « Dél-alföldi Idegenforgalmi Intéző Bi­zottság elnöksége. Az elnök­ség megvitatta annak a je­lentésnek a tervezetét, amely az Országos Idegenforgalmi Tanács számára készül, az intéző bizottság munkájáról. A jelentéstervezetet Hantos Mihály, az intéző bizottság elnöke és Miklós Sándor, a bizottság titkára terjesztette elő. Ezután az elnökséget Schmai Ferenc, a DEFAG igazgatója tájékoztatta az erdei és a fő közlekedési utak mentén kialakított pi­henőhelyekről, s ezek fej­lesztésének lehetőségeiről, az idegenforgalmi alap vissza nem térítendő támogatásá­nak 1978-os felosztási tervét pedig dr. Varga. József, a fejlesztési szakbizottság ve­zetője terjesztette az elnök­ség elé. Minden kezdet nehéz, szo. kás mondani, s nem is alapi talanul. Vonatkozik ez a Dél-alföldi Idegenforgalmi Intéző Bizottságra is, amely alig három esztendeje ala­kult meg. A tegnapi ülés ki­váló alkalmat nyújtott arra, hogy az elnökség tagjai szembenézzenek mindazok­kal a problémákkal, ame­lyekkel megalakulása óta küszködött a bizottság, s egyben felmérjék az eredmé­nyeket is. Egyikből, másikból is akad bőven, ami nagyjá­ból-egészéből logikusan kö­vetkezik a bizottság helyze­téből és feladataiból. Kezdjük a feladatokkal! A bizottság elsősorban azért alakult meg, hogy a Dél-Al­Tájékoztató A gyárak várják a cukorrépát Nagy László, a Cukoripari Vállalatok Trösztjének ve­zérigazgatója kedden a MÉM-ben tájékoztatta az új­ságírókat az őszi feldolgozási szezon teendőiről, s vála­szolt lapunk munkatársának kérdéseire is. Elmondotta, hogy a ter­mést 128 400 hektáros terü­letről takarítják be. A cu­korrépát a korábbi száraz­ság megviselte, de a mező­gazdászok arra számítanak, hogy az esőzések javítanak « terméskilátásokon. Ebből kiindulva a cukoripar a ko, rabban tervezettnél később kezdi meg a feldolgozási sze­zont. A gyárak szeptember 8—17. között indulnak, tehát mintegy 10 nappal később kezdik meg a cukor előállí­tását, mint az átlagos "időjá­rású években. Ettől az intéz­kedéstől mintegy 5800 tonna cukortöbbletet várnak. | A mezőgazdasági termelők tartózkodása a cukorrépától fokozatosan feloldódik. Ezt bizonyítja a több évre szóló szerződések száma is. 1976— 1977 és 1978-ra az iparnak 125 ezer hektárra van több éves szerződése partnereivel, de már 1979—80-ra is 110 ezer hektárra kötelezték el magukat a termelők — ösz­szesen 711 üzem —, ami azt bizonyítja, hogy a gazdasá­gok megtalálják anyagi szá­mításukat a növénytermesz­tésnek ebben az ágazatában. Ezzel kapcsolatban a vezér­igazgató ismertette a külön­féle anyagi kedvezményeket, amelyek a termelők számára nagyobb jövedelmet biztosí­tanak. Mint ismeretes, a cukorrépa felvásárlási árát 60-ról 70 forintra emelték. Ezentúl a legalább ötéves szerződéssel rendelkező üze­mek mázsánként további 5 forintos felárat kapnak. (Erw nek feltétele az is, hogy a termelők legalább olyan nagyságú területen foglal­kozzanak répával, mint 1975­ben.) Az új szerződési fel­tételek lehetővé teszik az át­adás időpontjától függő pre­mizálást, az úgynevezett ütemezési térítést, amely mázsánként 3—10 forint kö­zötti felárat biztosít a gaz­daságoknak. A cukortarta­lom növelését is premizál­ják. Ily módon nagy ösz­szegű többletbevételhez jut­nak a termelők. A répa felszedését és ra­kodását tovább gépesítették, és sikerült növelni a tároló­teret is. Lehetőség van arra, hogy 25—30 nap alatt végez­zenek ezzel az őszi munká­val, amely — amennyiben az időjárás jelentősen nem hát­ráltatja a betakarító gépeket — november 20-ig befejező­dik. föld — Békés ée Csongrád megye, valamint Szolnok megye egy kis része tartozik területéhez — idegenforgal­mának, idegenforgalmi szem­pontból fontos területeinek fejlesztési, szervezési kérdé­seivel foglalkozzon, átfogó szempontokat dolgozzon ki, s koordinálja az idegenforga­lommal kapcsolatos szerte­ágazó tevékenységet. A feladat igencsak bonyo­lult, s érthető, ha az első években igen sok nehézség­gel kellett a bizottságnak megküzdenie. Annál is in­kább, mert hiszen társadalmi bizottságról van szó, amely­nek tagjai egyéb feladataik mellett, társadalmi munká­ban dolgoznak a testületben. Ez is számos gond forrása, bár egyúttal a bizottság egyik fontos erénye is. Hi­szen harminc-egynéhány tag­ja kivétel nélkül olyan szer_ veket, testületeket, intézmél nyeket és vállalatokat képvi­sel a megyei pártbizottságok­tól a tanácsokon át a külön­böző vállalatokig, amelyek így vagy úgy, de részt vesz­nek az idegenforgalom szer­vezésében, fejlesztésében, feltételeinek kialakításában és lebonyolításában. Elvben tehát minden biztosíték adottnak tűnik ahhoz, hogy a bizottság társadalmi úton is kiválóan ellássa feladata­it Az viszont az ( elnökség tegnapi vitájából is kitűnt — ha nem is hangzott el —, hogy szükséges lenne a bi­zottság számára létrehozni egy olyan szervet, amely egy-két főállású emberrel el tudná látni a napi operatív­szervezési, föltáró és terve­ző munkát Ha ugyanis akadna egy szerv, amely kézbe venné a bizottság határozatainak, el­képzeléseinek megvalósítá­sát, végrehajtásának szerve­zését, nyilván több eredmé­nye lenne a bizottság mun­kájának. Eredmények ter­mészetesen így is szép szám­mai akadnak. Az utóbbi években jelentősen fellendült a tájegység idegenforgalma. 1968-ban például 200 ezren szálltak meg a területen, ta­valy már 310 ezren, s amíg 1968-ban a vendégek 21.7 százaléka volt külföldi, ta­valy már 40 százaléka. S nemcsak a vendégforgalom nőtt jelentősen, hanem a vendégfogadás feltételei is sokat javultak. Űj kempin­gek épültek, szállodák nyíl­tak és épülnek, kulturáltab­bak lettek a határállomások, jobbak az utak, s az eligazító táblák rendszere, s a DE­FAG az Erdőrendezőséggel közösen számos erdei kirán­duló- és pihenőhelyet épí­tett. S ez csak csepp a ten­gerben, csak néhány azered_ mények közül, amelyeknek alkotó részese az idegenfor­galmi intéző bizottság is. A sürgető adatok azonban semmi okot nem adnak az elégedettsegre. Hiszen csak Csongrád megyében az év első hét hónapjában 36 szá­zalékkal volt nagyobb az idegenforgalom, mint az elő­ző év hasonló Időszakában. Egyre több a vendég, s egy­re nagyobbak az igények és a követelmények is. Minden­képpen szükséges, hogy az Országos Idegenforgalmi Ta­nács által biztosított külön­böző lehetőségekből — hite­lek és támogatások — minél többet kíséreljünk meg meg­szerezni, s egyúttal minél teljesebben föltárjuk azokat a helyi erőforrásokat, ame­lyek elősegíthetnék az inten­zívebb fejlődést, amire nagy szükség van. Ebben vannak nagy feladatai az idegenfor­galmi intéző bizottságnak, hogy a tájegységben kon­centráltan szervezze az ide­genforgalmat, s a fejleszte, sekben egységes szemléletet biztosítson. Ez volt talán a tegnapi vita egyik legfonto­sabb tanulsága. Eredménye pedig az a jelentés, amely az Országos Idegenforgalmi Tanáccsal is közelről meg_ ismerteti eredményeinket, a gondjainkat, s talán megnye­ri fokozottabb segítségét e gondok fokozatos megoldásá­hoz. Szávay István a Balatonról A Balatonon augusztus 31-én véget ért a főszezon. Mit mutat az idegenforgalmi statisztika, hogyan lehet ér­tékelni a nyári idényt — erről nyilatkozott Budai András, az Országos Idegen­forgalmi Tanács titkára. — Az idei szezont minden tekintetben pozitiven lehet értékelni — mondotta. ÁL talánossagban elmondható, hogy a Balaton évek óta növekvő idegenforgalmában ez évben sem keletkezett megtorpanás, a fejlődés tö­retlen és ütemes. A vendégforgalomban né­mi átalakulás is bekövetke­zett. A külföldiek száma 1 százalékkal, a hazai turisták száma pedig 14,5 százalék­kal nőtt.. _

Next

/
Oldalképek
Tartalom