Délmagyarország, 1976. szeptember (66. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-28 / 229. szám

4 Kedd, 1976. szeptember 28: Fogalmak — közelről Kiskerlí Négyórás köszöntő Nominálbér—reálbér növényvédelem 3 ^ndfl^ülvi A nominálbér az a pénzösszeg, amit a dolgozó IlilUfa^ V UW W U 11 M U I H ki 8 Jt A nominálbér az a pénzösszeg, amit a dolgozó végzett munkájáért ténylegesen kézhez kap. A munkabér vásárlóértékét viszont a reálbér fejezi ki. A reálbér: használati értékekben — tehát áruban «— és szolgáltatásokban kifejezett munkabér; a nominálbérnek az árszínvonalhoz viszonyított aránya. (A pénz vásárlóerejét az árszínvonal határozza meg; a pénzegységre jutó fogyasztási cikk és szolgáltatás értéke az irányadó. Mérésére a leggyakoribb módszer az úgynevezett fogyasztási árindex, amely a lakosság által vásárolt cikkek és szolgáltatások árainak változását, általában emelkedésének mértékét tükrözi.) A reálbér tehát azt fejezi ki, hogy a nominálbérért milyen mennyiségű anyagi javak és szolgáltatások vásárolhatók. A reálbér változására úgy kapunk választ, hogy a nominálbérek változását kifejező indexből kivonjuk a fogyasztói árak változását kifejező árindexet. Például: 1971—1975 folyamán a munkások és alkalmazottak nominálbére, névleges havi átlagkeresete több mint 35 százalékkal, ugyanebben az időszakban a fogyasztási árak csaknem 15 százalékkal nőttek. Ily módon tehát az egy keresőre jutó reálbér átlagosan mintegy 20 százalékkal gyaropodott az említett időszakban. kívüli juttatások Pénzbeli vagy természetbeni juttatások, amelyeket a dolgozók bérükön felül, központilag meghatározott keretekből kapnak a társadalmi tiszta jövedelemből. Ezek a juttatások a következőképpen csoportosíthatók: A bérjellegű juttatások a szabadságidőre, az ebédidőre kifizetett bér. A munkával kapcsolatos juttatásokhoz tartozik az üzemi étkeztetés, a munkásszállás, a munkaruha-juttatás, utazási kedvezmény stb. A társadalmi gondoskodás körébe tartoznak a következő juttatások: a gyermekek neveléséhez való hozzájárulás (például a családi pótlék, gyermekgondozási segély, a bölcsődék, óvodák fenntartása); az oktatási és egészségvédelmi szolgáltatások, valamint a nyugdijasok és a munkaképtelenek eltartásához való társadalmi hozzájárulás, a kulturális és a sportlétesítmények támogatása. | • szöcskéknek Sosem állom ki hangos, vagy csak magamban megfogalmazott szó nélkül a látványt, amely Kistelek felöl érkezve Szeged határában fogad. Ha útitársam magától nem veszi észre, mindig felhívom figyelmét, a hangulatos színekkel festett gyárak, üzemek együttesére, a biztonságos Ívelésű széles útra, szóval a városkapu hangulatára. A beszélgetés vagy a magányos morfondírozás e fordulata könnyűszerrel és szinte észrfvétlenül átlendít a csellengő kerékpárosokkal és a felezővonalnál baktató traktorokkal „tűzdelt" út buktatóin, hogy aztán a merengésből a lehető legjobbkor ébresszen fel egy furcsaság. A szokatlan jelenség nem más, mint a Nagykörút kereszteződését megközelítő autók szöcskék utánzó ugrálása a járműosztályozóban. Csak nézem szegényeket, és mér hajlamos lennék azt hinni: Itt kérem mindenki tanulóvezető és a tengelykapcsoló (kuplung) kezelésében (pontosabban lábalásában) még nincs kellő jártassága. Ám ekkor az én kezemből ls kiesik a kormány és hiába a fékezés, a kocsi e beavatkozás ellenére is folytatja az ugrabugrálást. El nem múló hálával kell köszönetet mondanunk a Tolbuhin sugárút és a Nagykörút kereszteződése építőinek a figyelmességért, hogy a város határában fogalmazódó elismerő szavak után itt újabbakra kap az ember okot. Ilyen egyszerű módon, csupán az aszfaltburkolat hullámositásával sikerült elérniük, hogy a réveteg álmodozásból felébredjen és az útra figyeljen a járművezető. Aztán még ejj ismeréssel is tartozunk a takarékosságért. Lám, nem volt itt szükség gyárváros építésére, szürke falak szinesitésére, csak az útburkolatot kellett egy kicsit rosszabb minőségű aszfaltból elteríteni. Igen, már ezt is elértük, ilyen könnyű az örömszerzés, a figyelmesség. Csak aztán nehogy meggondolja magát valaki, és elvegye a Tolbuhin sugárúton a városba jövök kedvét az ujjongás autós kifeleaeéeétíli * 6zocskomozgasr& emlékeztető ugrabugrálásról. Például ügy, hogy titokban, az éj leple alatt elegyengeti az aszfaltot... P. K. A szüret után is védekezni kell a kiskertekben, mert a betegségek tovább veszélyeztetik, a rovarkártevők pedig tovább károsítják a korábban leszüretelt csonthéjasokat, valamint alma- és körtefákat. Az eddigi gyakorlat az volt — helytelenül —, hogy a termés leszedése után már nincs szükség a növényvédelemre. Az újabb ismeretek szerint fontos a szüretelés után is a permetezések, vagy porozások elvégzése, mert ezzel a lombozatot megóvjuk és a jövő évi törmőrügyek kifejlődése biztosítottabb. A korai lombhullás gombabetegségektől — lisztharmat, varasodás, levéllikasztók stb. —, szívókártevőktől — takácsatkák —, lombrágó hernyóktól — amerikai fehér szövőlepke — egyaránt kialakulhat. A természetes lombhullás a későbbi időben várható, ezért a kiskerttulajdonosok esős időszakban gombabetegségek, meleg, száraz időjárás esetén pedig az állati kártevők ellen védekezzenek. A zöldségfélékben különösen a káposztánál a bagolylepke hernyói károsítanak. A későn • érő káposztafajtákon ezért Fiiból E, Metation 50, Anthio 33 EC, V™fosz 50 EC rovarölők valamelyikével végezzük a permetezést. A paprika, paradicsom, uborka és egyéb zöldségféle szüretelése alatt a növényvédelmi munkáról nem feledkezhetünk meg. Különösen fontos, hogy a sorok között ne hagyjuk a beteg és rohadó terméseket. Szüretelés után ezeket sürgősen szedjük össze, égessük vagy ássuk eL A petrezselyem, gyökér szedésére száraz időt válasszunk, mert a nedves környezet a tárolási betegségek fertőzésének kedvez. citerazenekar Nagy tapssal sokszor ünnepelték már a sándorfalvi citerazenekart, a fölfedezés vagy ráismerés öröme szolgáltatta legtöbbször a tapsot ,a tiszteletükre rendezett szombat esti ünnepség közvetlenebb, családiasabb volt. Szólt a nagy utat megjárt együttes hírének-nevének, de benne volt az is, hogy ebből a faluból állt össze és elsősorban ez a falu élteti tovább. A „miénknek" kijáró elfogult, de nem alaptalan büszkeség, a fintor nélküli öröm köszöntötte a húsz éve együtt muzsikáló zenekart. A fogyasztási szövetkezet anyagilag is mellette áll, ezért meghívták az ünnepségre mindazokat az együtteseket megyénkből, amelyek szintén élvezik a fogyasztási szövetkezetek támogatását. Jogos öröm csendült ki dr. Öcsai József tanácselnök köszöntő szavaiból. amikor áttekintette az aranypávás csoport két évtizedét. Tizenketten kezdték az egykor legelterjedtebb, de abban az időben egyre inkább félretett citerával. Először csak a tanyákig futotta a bátorságukból, később falusi művelődési házakban is szerencsét próbáltak, és első nagy eseményként most is azt említették, hogy 1959. május 10-én városi közönség előtt, a szegedi Kamaraszínház színpadán is fölléphettek. Furcsa értékmérő, hogy a népművészetnek városi környezetben kell megméretnie, hogy tartsák valamire, de ha ez szolgáltatta az első nagyobb elismerést, utólag már nem változtathatunk rajta. Mindenesetre tovább élt bennük az eredeti szándék, esőben, hóban Is jártak lovas kocsikon mentek a környékbeli falvakba, és ha bőrig ázva, vagy dermedtre fázva érkeztek is, a citera mindig vidáman szólt. Azóta szinte az egész országot bejárták, az ÉDOSZ szegedi együttesével háromszor Jugoszláviában, egyszer Lengyelországban és Romániában is voltak, idén Franciaországban is; nem tudni, hányszor szerepeltek a rádióban,' kilencszer a televízióban. Durván számolva 1200 nyilvános előadást tartottak. Legfőbb minősítésük az aranypáva és az együttes vezetőjének, Budai Sándornak a Szocialista Kultúráért kitüntetése. Este 6-tól 10 óráig tartott a szombat esti műsor. Az általános iskolások gyermekjátékokból összeállított csokrát a legfiatalabbak utánpótlást ígérő citerazenekara kötötte át; a pályatárs szeretetével köszöntötték az együttest a tápéiak. Nagy elismerést aratott az egyre jobban szereplő deszki délszláv csoport és az asszonykórus, nagy tapsot kapott a makói és a csongrádi tánccsoport, érdeklődés, figyelem kisérte a mihálytelekiek társastánc-bemutatóját és meglepetésként hatott a temerini (Jugoszlávia) Pap Pál népegyetem művelődési körének rövid műsora. Kedves meglepetés volt, hiszen nálunk a népdaloknak, táncoknak színpadra is alkalmazható, vagy színpadra szerkesztett, eleve látványosságra is ítélt változatát ápolják inkább az együttesek, ők viszont eszköztelenül, hatásfokozó kellékek nélkül, népballadákkal álltak elő és arattak nagy sikert. A Molnár Anna, a Júlia szép leány, a Halálra láncoltatott lány (Sallári Kis Kata), vagy a Fehér Anna balladája jól illett a minden csoport törekvéseit jelző műsorba. A szép ünneplést fergeteges, jól szerkesztett és nagyszerűen előadott összeállítással köszönték meg a sándorfalviak. Aki valaha is játszott az együttesben, mind szerepelt most is, alig-alig fértek el a színpadon. Játékukkal igazolták: húsz év óta mindig rangot jelent a citerzenekar tagjának lenni. H. D. HÁZASSÁG i ' I. kerület Szered: Szabó Tam^s Génért és Polner Éva, Szűcs Gyula György és UJJ Julianna, SUz Győző és Kiss Vilma Gizella. Pusztai Mihály és Szelbert Aranka, Mlkst István és Barta Katalin. Gábor József László és Török Éva. Daróczl István és Vlncze Ildikó, Kulcsár János és Szemerédt Katalin, Horváth Sándor és I-ele Edit, Kállai Mihály és Pálfl Ilona, Túrú Sándor és Jójárt Aranka, Léderer József és Bacsa Mária, Budai Zoltán és Román Edit Mária, Mizslk Ferenc és Hevesi Zsuzsanna. Kovács Tibor és Móra Ilona MarRlt, Sajtos József és Ballal Anikó, Püspöki Sándor és Pesti irma házasságot kötöttek. III. kerület Szeged: Garal Lajos és Nagy Judit, Majdán Pál és Csóti Erzsébet. Rácz Séndor József és Vajda Piroska házasságot kötöttek. SZÜLETÉS I. kerület Szeged: Bornemissza Lászlónak és Halla Erz.sébetnek Ágnes, Vékony Istvánnak és Balog Máriának Anikó. Rátky Aladárnak és Gyenes Hajnalka Klárának Tiborc Aladár. Balázs Györgynek és Gombkötő Veronikának György. Boldoczkt Sándornak és Domokos Margit Tündének Gábor, Kovács Lajosnak és zákány Edit Zsuzsannának Mónika, Budah Istvánnak és Élben Éva Katalinnak Péter Mátyás, dr. Berényi Antalnak és Hevesi Máriának Rita Mária, Gyurkó József Péternek és Csányl Irénnek Erika, Sólya Józsefnek és Bacsó Máriának József. Sövényházy Ágost Ferencnek és Krlszt Jolán Amáliának Anna, Zsíros András Bélának és Kovács Mária Mártának Anikó Katalin. Nagynpátl István Jánosnak és Abrahám-Tandarl Irénnek István, Herédl Imre Antalnak és Igaz Juliannának Anita Julianna. Barcsi Lászlónak és Bán Erikának Erika. Laudisz Istvánnak és Tóth Katalin •Crlsztlnának Krisztina. Sörös Józsefnek és Lefk» Erzsébet Máriának Zoltán, Sörös Józsefnek és I.efkó Erzsébet Máriának Márta. Darln Attilának és Csiszár Julianna Ilonának Attila. Hegedűs Aladárnak és Kondász Mária Magdolnának Aladár. Olasz Ferenc Sándornak és Papp Edit Klárának Attila. Kiss Józsefnek és Dombi Irénnek Edit Katalin. Fackelmann János Józsefnek és Szávai Erzsébet Annamáriának Balázs János, Herold Sándornak és Veréb Györgyinek Gábor Szabolcs, Molnár Sándornak és Kovács Veronikának Ildikó. Kuczora Jánosnak és Csótt-Gyapjas Máriának Éva Sallal Dezső Istvánnak és Mlg Rozáliának Gábor • Dezső, Fürtön Ferencnek és Márta Arankának Szilvia. Klspál Mihálynak és Kovács Rozáliának Mihály. Ncmetb Családi események Györgynek és Surján Erzsébetnek Edit Mónika, Ördög Gézának és Demus Gizella Etelkának Csilla, Bíró József Lászlónak és Szabó-Bozsó Eszter Juliannának Eszter, dr. Karády István Lászlónak és Csonka Editnek István. dr. Karády István Lászlónak és Csonka Editnek Krisztián. Márkus Lászlónak és Füldesi Ilonának László, Szalai Bélának és Szép Hona Annának Gábor, Födi Józsefnek és Aradi Máriának Klára. Bagó Árpádnak és Fári Katalin Ilonának Attila, Papdi Jánosnak és Komáromi Ágnesnek János, Balázs Tibornak és Koch Erzsébetnek Judit Patrícia, Erdélyi Istvánnak és Samu Magdolnának Magdolna. Máté Józsefnek és Erndt Katalinnak Gina, Kis László Imrének és Kocsis Mártának Kornélia. Táborosl Zoltánnak és Dávid Ilona Máriának Zoltán, Losonczl Lászlónak és Megyeri Gizella Ilonának László, Retek Ambrusnak és Katona Piroskának György, Stumpf Egon Istvánnak és Domonkos Margitnak Viktor, Tanács Ernő Bélának és Varga Rozáliának Róbert Péter, Fisoher Ferencnek és Horváth Máriának Krisztián, Zöldág Istvánnak és Csernus Julltafiának István. Forgó Zoltánnakns Budai Irénnek Henrietta. Bóka Andrásnak és Malatinszki Juliannának Gyula András. Kertes László Istvánnak és Balásházi Ágnes Máriának Anikó, Dékány Sándor Józsefnek és Gajdacsl Irén Eszternek Tibor, Krisztin Gézának és Börcsök Etelkának Anita Erzsébet. Somorjai József Lajosnak és Mihály Margit Elzának Ágnes, Sáfrán Jánosnak és Szabó Irénnek Gabriella. Mészáros Zoltánnak és Golpergel Edit Juliannának Zoltán Mihály, Márton Gyulának és Rózsa Honának Ervin Ottó. Kollár Tibornak és Köböl Erzsébetnek Tibor Levente, Krlstó Sándornak és Simon Erzsébetnek Sándor Gábor, Horváth Józsefnek és Tóth Franciskának Krisztina, Gyémánt Tibornak és Szúnyog Erzsébetnek Tibor. Fodor István Miklósnak és Diós Mária Viktóriának Márta Mária. Molnár Györgynek és Németh Máriának Csaba, Gárgván Istvánnak és Szekeres Máriának Zita, Vasvári Zsigmondnak és Mészáros Katalinnak Andrea, Erndt Jánosnak és Sáringer Ilonának Diána Csilla nevű gyermekük in. kerület Szeged: Fehér Lajosnak és Bányai Annának Zoltán Ferenc, Kiss Istvánnak és Bálint Julianna Irénnek Gábor, Rózsa Jánosnak és Bánóczi Évának Attila János, Rózsa Istvánnak és Klsmárton Piroskának László, Temesvári Ferencnek és FeketeNagy Editnek Gábor, Vörös Zoltán Gézának és Makai Ilonának Hdikó Ilona, Bárdi Istvánnak és Szábó Katalinnak Kata. Deák István Ferencnek és Koczur Juliannának Szilvia. Jambrik Józsel Antalnak és Bénák Erzsébetnek Erika Anita, Ambrus Miklósnak és VIdáes Piroskának Ibolya. Paragi Jenő Pálnak és Kovács Rozália Zsuzsannának Emese Hdlkó, Szőri Andrásnak és Terhes Annának Anikó, Jakus Sándornak és Kónya Rozáliának Zsuzsanna, Ludányi Lászlónak és Mihály Ilona Teréziának Lilla Ágota. Nagy Imrének és Szögi Rozáliának Edit, Nagyi Istvánnak és Csontos Honának István. Németh Bélának és Nagy Erzsébetnek Erzsébet. Szalma Istvánnak és Moldován Honának Roland, Király István Jánosnak és Szabó Évának István, Retkovszky Józsefnek és Makra Ilonának József Attila, Tabányi Miklósnak és Servis Mária Teréziának Miklós László, Gyuris Zoltánnak és Belecz Ibolyának Edit, Kovalik Györgynek és Gera Mária nonának Anita Marianna. Török József Pálnak és Pintér Sarolta Erzsébetnek Gábor. Csorna János Ernőnek és Kóbor-Kovács Jolánnak Attila, Ormándi "Pál Sándornak és Nagy Erzsébetnek Ágnes. Szatmári Józsefnek és Kulik Évának Szabina nevű gyermekük született. HALALOZAS I. kerület Szeged: Mészáros Lajosné Lentner Marianna. Balázs József, Lantos Arpádné Kiss Julianna. Vtda Attiláné Csíkos Edit. Báló Antal Emil, Bányavölgyi Ferenc Tivadar. Lakatos István. Tápal Andrásné Mészáros Etelka, Károlyi Istvánná Ocskó Klára, dr. Latkóczy Antal Pál, Lévai Antalné Lázár Erzsébet, Kómár János Imre. Taesi Erzsébet, Laurencslk István, Fazekas Istvánná Bálint Erzsébet, Rácz János Andrásné Tatár-KIs Etel, Ágoston Lászlóné Harcsás Anna, Peták Vilmos meghalt. n. kerület Szeged: Juhász Mihály, Nagy Mihályné Hatsek Berta. Konesek Józsefné Zagora Éva meghalt. ni. kerület Szeged: Kasztner Jenő János. Elek László, Urbán István, Lafleur József, Németh József, Szekeres Ferenc, Pozsár Ferenc, Mlklóslk Rozália. Márton Lajos. Kováts László, Biczók Ferenc, Sánta Mihályné Szűcs Ilona Márta, Ábrahám Mátyás. Sántó Sándor József meghalt. . . _ 1526. szeptember 28 Ibrahim csapatai Szegeden Az 1526. augusztus 29-iki móhácsi csata után — amint a krónikák adataiból történészeink megírták — Szulejmán, miután Budát elfoglalta, seregét kivezette az országból. Egyik részét a Duna mentén maga irányította, a másikat Ibrahim nagyvezir vezérlete alatt Gyöngyösig, Miskolcig kalandozva „Nagyszeged" felé utasította. Mindenütt raboltak, gyújtogattak és a lakosok jelentékeny részét rabságba hurcolták. A magyar krónikások és a török történetíródon kívül a szultán naplójában is megörökítette a tudomására jutott szegedi eseményeket: szeptember 28-án, péntek este, esős időben ért ez a sereg Szeged alá, és a szokásos imát elvégezve, megrohanták, kirabolták és felgyújtották a várost. A lakosság nagy része a Tiszán átkelt, és javaival együtt elmenekült, másik része azonban fásultan nézett a jövő elé: ezeket a törökök leölték vagy rabszíjra fűzték. A sereg itt a lisztnek, búzának, árpának, takarmánynak és más élelmiszereknek rendkívüli bőségét találta. Csupán a juhok zsákmányából 50 ezer darab Ibrahim pasának, 20 ezer darab pedig Iszkender Cselebi defterdárnak (főadószedö) jutott. Szeged elfoglalása és kirablása a törökök első nagyszabású és sikeres magyarországi hadjáratának fontos részlete volt, amelyet a korabeli török történetírók részletesen, eszmevilágukénak megfelelően, keleties stílusban írtak meg úgy, hogy a leküzdendő ellenállás nagyságát, és azzal a törökök vitézségét mentől jobban kiemeljék. így ír az egyik: A hitetlenek országán keresztül folyik a nagy folyamok közé tartozó Tisza, melynek partjain nagy és virágzó híres városok vannak. Különösen a Szegedin névén ismeretes erős vár, melynek körülötte vont bástyái az égnek érnek, falai a kilencedik éghez hasonla szélességűek, belseje pedig tele van templomokkal és zárdákkal... stb. Szeged valóban nevezetes helye az ország déli részének: 1526 előtt a török elleni hadjáratok gyülekező, utánpótlási helye. II. Lajos király uralkodása alatt a török terjeszkedése nagy arányokat öltött, Szabács és Nándorfehérvár is elesett, és már Szerém és Valkó megyék területére is betörtek. Báthori István nádor 1521-ben fegyverbe szólította az országot, és a hadak gyülekező helyéül Szegedet jelölték ki. A sereg lassan gyülekezett, el is indult Szegedről, de PéA térváradnál (Újvidékkel szemben) tovább nem jutottak, ott eredmény nélkül feloszlottak. Az újabb hadjárat érdekében, 1526. április 24-re — azaz Szent György napra j— országgyűlést terveztek összehívni Szegedre, de már nem került rá sor. „Nem tanácskozni, de sürgősen tenni volt vala szükség, mert Szulejmán szultán már nagy sereggel indult meg Magyarország ellen" — sóhajt fel Szeged történetírója. Szeged akkor már királyi város volt, nem sokkal azelőtt tizenötödiknek sorolta be az országgyűlés a királyi városok sorába. De hol volt már akkor a király és a királynő? A szultán hadai ugyan október 12-én elhagyták az országot és újabb negyedszázad elteltével — elfecsérelt, pártütésre, árulásra, önzésre tékozolt 25 év — határozták el magukat a megszállásra. 150 szomorú évre O. E. J