Délmagyarország, 1976. szeptember (66. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-25 / 227. szám

Szomfiat, 1976. szeptember 16. 7 Átadták a kulcsot Nem holdkomp szállt le a Tisza part­jára: az l-es és a Il-es Belgyógyászati Kli­nika közé beékelődő, szemre is különleges építmény az intenzívosztály új otthona. A DÉLÉP a napokban adta át a kulcsokat az új gazdáknak: a két belgyógyászati klinika intenzívosztályán dolgozó orvosok­nak. A takarítás és a költözködés megkez­dődött, betegeket a 12 ágyas, kör alakú, üvegfalú kórterem egy hónap múlva tud Somogyi Károlyné felvétele fogadni. Ez a különleges forma azonban nem öncélú: egy-egy körcikkben egy ágyat helyeznek el, és az állandó megfigyeléshez, az életműködés fenntartásához szükséges műszereket. A terem közepén — mint va­lami magasított körszínpadról — minden beteget szemmel tud tartani az orvos és az ápolónő. A korábbi nyolcágyas, intenzív ellátást szolgáló kórterem helyett felépült külön klinikai egység — a kényelmes ki­szolgálóhelyiségekkel — lehetővé teszi a fokozott figyelmet igénylő, életveszélyben levő betegek intenzív ellenőrzését a nap 24 órájában. Diákok a ha Jól segítik az őszi betakarítást Ameddig a szem ellát a keznek. piros rónán, csatárlancban, többi iskola is, mint a gyakorlatozó kalo- kapcsolata révén, nak — a középiskolások haj- ± ladoznak, guggolnak. For­ráskút határában szedik a paprikát a Radnóti Gimnázium tanulói, Ugyanezt feszi a senek kirándulni, föl a he­kialakult gyek közé. Két negyedikes lány, Ko­^ vács Eszter és Farkas Rita . „ , újságolja: Az ilyen kampánymunka _ Tavaiy is dolgoztunk, Miklós eroproba a teesz vezetosege- Felgyőn szólót szedtünk, ös­ahová nek> kikapcsolódás, pénz a SZegediek vagyunk, de nem az idegen nehezen találna diákoknak. Felmérhetetlen lennénk paprikaszedők, mert e! Persze a diákok egyből az előnye a jó szervezésnek, két nap utan megfájdult a volt az összehangolt munkának, derekunk Ilyenkor korán kell leugra- Nemcsak jelképesen, ha­ide találtak. Könnyű nekik, hiszen az IFA-teher­rázódás, zötyögés után mar a homoktengerbe érkeztek. autó nagy, nyitott ponyva- ni -a kakasulorol" a bngad- nem a paprikatáblában is szája reggel fel 7-kor „be- vezetőnek, a mezogazdasz- dűlőre jutottunk Kovács Jó­kebelezte" őket, és félórányi nak. a fogatosnak. Mire be- zseffel, az iskola KlSZ-tit­gördül a teherautó a kifogy- kárával, a IV B-bő! Kackiá­...„ - hatatlan jókedvű diaknép- san Ü1 a ládákkal megrakott Most istenes az idő errefe- Pel> akkorára mar minden gumjs kocsi bakján. Mellette lé, nincs hajat borzoló, ar- munkára kész állapotban le- a „tariulóvezető", Heiner La­cot csípő, kellemetlenkedő szél, se homokeső, amely a száraz: szeles ősznek elma­radhatatlan kísérője. Ezer ágra szórja kései sugarát a nap, a diákok, a tanárok, a téeszgazdák örömére. * Ahol évekkel ezelőtt csak silány kukoricát, megsült, diónyi krumplit adott a föld, most valuta jön a végelát­hatatlan sorokból, a piros paprikafüzérekből. Madarász Antal főmező­gazdász elégedett a diákok munkájával: — Tegnap 477 ládával szedtek le, nincs panasz rá- tok alatt előkerül, ki tudja gyen. Ládák sorakozzanak jos Ok a hordárok Rácz Fe­megnyugtalo mennyiségben, rcnc fogatossal. Annyira sze­nemcsak azért, hogy halad- rétik a lovat, hogy még pap­jon a munka, hanem olykor- rjkával is etetnék, olykor a hátuk mögé lehes- * sen osonni egy-két slukk ci- Reggelenként gyakran ta­gi re, vagy mindig jusson lálkozunk és találkozni fo­egy a kazettás magnetofon- gunk ezután is fürtbe nak is. Ilyen kis huncutsá- gyűlt" ifjú sereggel, akik te­gok, csínyek, diáktréfák nel- letömött szatyrukba még kül nem is élet — az isko- belepréselik a teás termoszt lásélet. is; akik toporogva várják a * járművet, közben kémlelik „ , , , , , ... . az eget jesz-e eső; akik Szabadabb, lazabb a fe- örömmel ugrálnak fel a pla­gyelem a dolgozo diákoknál, tóraj bebújnak jól a sötétbe, mint az iskolaban, de itt nehogy véletlen lefújják az sem cselekedhetnek kirívót. id6 miatt a munkát, és visz­Amikor odaérünk, pillana- szaparancsolják a társulatot juk. Az idén kétszáz tanulót ajánlott a gimnázium, mi egyelőre csak százat kér­tünk. Mert az üllési négy, a forráskűti általános iskola pedig hat napig dolgozott itt. összesen 120 gyerekkel, a honnan a fésű, feszesebbre rángatják a nadrágot, egy­két arcsimító mozdulattal rendbe hozzák magukat. A lányok adnak magukra még munka közben is. Ha­vasi Valéria és Gárgyán II­a padok közé. Mi is nekik szorítunk. Majoros Tibor Mestermunka M 'ióta a mesterek átlépték a lakás kü­szöbét, a család növekvő ingerült­séggel figyeli a szerelés fejlemé­nyeit. Nagy a felfordulás, nincs semmi a helyén, mindenki ideges, vége a nyugalom­nak, a békességnek, s a meghitt esti be­szélgetéseket paprikás hangulat váltotta fel. A házastársak indulatosak, semmisé­geken összeszólalkoznak, kiszolgáltatott helyzetükben egymást marják. Nyugtalanító a bizonytalanság, mint­hogy közeleg a tél, és nincs emberfia, aki megmondaná, hogy mikor fejezik be a mesterek a radiátorok beszerelését. Min­den elképzelhető, még az is, hogy egy szép napon eltűnnek, és tavaszig elő sem ke­rülnek. A családot leginkább a munkafe­gyelem kihívó, minden képzeletet felül­múló megsértése háborítja fel. Nem él­nek elefántcsonttoronyban, jól tudják, vannak még lazaságok, de amit most saját bőrükön tapasztalnak, az túlmegy a „tű­réshatáron". Együttérzek velük. ( Reggelenként megérkezik egy ember, áramtalanítja a lakást, aztán több órás szünet. Délelőtt előkerül néhány mester, leginkább szemlélődnek, beszélgetnek, erő­sen óvják magukat az oktalan megerőlte­téstől, oly annyira, hogy még a laikus is láthatja: a fél órát igénylő munkán oly­kor fél napig nyűglődnek. A praktikus és gyakorlatias szomszéd bevetette az ösztönzőket, hátha ezek meg­táltosítják a mestereket. A néhány kupi­ca tömény, a pár üveg sör, gyanítom, ne­vetséges alamizsna ahhoz képest, amit maszekolással, néhány órás megfeszített esti, hétvégi munkával egyes mesterek zsebre tesznek. Szombaton elhatároztam, felhívom a két­ségbeesés szélén álló családot, megnyugta­tom őket. Majd csak befejezik egyszer a mesterek a szerelést, elvégre, ami késik, az nem múlik, ne emésszék magukat, vi­seljék el fegyelmezetten a felfordulást, és örüljenek, hogy eddig kár nélkül megúsz­ták a lakás összkomfortosítására irányuló munkát. Mit szóljak én? Nálam, amikor az erkélyeket két menetben festették, a második menetben az olvasólámpát valaki hanyagul a heverőre hajította, a villany­körtétől a matrac tüzet fogott, s ha fél órával később érünk haza, esetleg porig ég az egész lakás... Eh, dehogy telefonálok, közlésemmel még jobban felizgatom őket. Másrészről viszont, a mestereket „pisz­kálni", firtatni, hogy napközben a munka­időt mivel töltik, végképp kockázatos. Megsértődnek, és a teljesítményt ,még lej­jebb adják. Be vagyunk kerítve, főleg ha abból indulunk ki, hogy az alkotmány is • rögzíti a dolgozók jogát a pihenéshez. Kőműves szakmunkás ismerősöm épp az alkotmányra hivatkozva tartott számomra kioktatást; amikor vasárnap este. kétna­pos maszekolás után, megkérdeztem tőle: hogyan bírod ezt az állandó hajtást? „Hétfőn majd kipihenem magam", közöl­te, s megmutatta az új televíziót, melynek árát négy hétvégi mellékesből fizette ki. Egy év múlva, ha jól megy a „bolt", Zsi­guli áll a háza előtt. Ez alkalommal szom­baton reggeltől vasárnap estig 1700 forin­tot keresett, igaz, mindössze két órát pi­hent, ennek következtében még a legna­gyobb rosszakarattal sem állithatom róla, hogy dologkerülő ember. S végeredményben a hét végi fáradtsá­got valahol, valamikor csakugyan ki kell pihenni, s hol tegye, ha nem a munka­helyén. Illetőleg, valamelyik söntésben. Eszembe jut a hihetetlenül szorgalmas, „munkafaló" szobafestő. Nem ismeri a le­hetetlent, meggyőződése, hogy ilyen nincs, csak tehetetlenség van. Pontos, megbízha­tó szakember. Éjjel dolgozik, pontosabban este hattól éjfélig, esetleg hajnali háro­mig. Néhány segédmunkással egy lakást egy éjszaka „elintéznek", a megrendelő fi­zet, és másnap reggel a folyosóról a búto­rokat visszapakolhatja a helyére. Ez a de­rék festő délelőtt, amikor főállásban van, órákon át cseveg a restiben, vagy a tal­ponállók valamilyekehen a vele „egy hi­ten levő" barátaival. Nem titok, a „kiszállásos" dolgozók, azok tehát, akik valamelyik szolgáltató vállalat alkalmazottjaként a szélrózsa min­den irányában, a városban szétszóródva munkálkodnak, sokkal többet megenged­hetnek maguknak, mint az üzemek dolgo­zói, és tisztelet a kivételnek, igen sokan élnek, visszaélnek kiváltságos helyzetük­kel. A régi öregek valamikor gyakran mondogatták egymásnak, hogy aki dolgo­zik, nem ér rá pénzt keresni. Ebben az ironikus, kesernyés megállapításban te­mérdek élettapasztalat, életismeret rejte­zett. Megfelelő életismerettel rendelkezve úgy vélem, napjainkban éppen nzak érnek rá pénzt keresni, akik dolgoznak. De ki ér rá sok pénzt keresni? Szinte kivétel nélkül mindenki, akinek a főállása csupán „mel­lékállás". s igazából a maszekolás a főál­lása. Az egyik arra jó csupán, hogy meg­legyen a nyugdíjjogosultság, a másik... N" fe bocsátkozzunk ismétlésekbe, de azért valami még kikívánkozik be­lőlem. Tudom, hogy vannak di­csekvő természetű emberek, mégis fenn­tartás nélkül elhiszem, hogy a sokoldalú tetőfedőmester hét végén, harmadmagával olykor megkeresi a tízezer forintot. Ilyen­kor természetesen belead a melóba apait, anyait, és a munkaadó fizet, mint a kö­les. A pénz nem számít, az a fontos, akad megbízható vállalkozó, aki megkéri ugyan a gázsit, nem szégyenlős, de ennek fejé­ben mennyiséget és minőséget produkál, nincs hetekig, hónapokig tartó vacakolás, és ez a tulajnak minden pénzt megér. Hét közben a tetőfedőmester megszervezi az anyag helyszínre szállítását úgy, hogy szombaton és vasárnap megy a munka, mint a karikacsapás. A háromtagú brigád szakadásig dolgozik az ezresekért, s hétfőn reggel hullafáradtan kezdik a műszakot. Visszatérve a bevezetőben említett csa­lád viszontagságaihoz, felvetődik a kérdés: hol vannak azok az emberek, akiknek a mestereket kötelességük volna- ellenőrizni. Élhetünk a gyanúperre! hét közben a ma­guk hétvégi pecsenyéjét sütögetve, éppen jól jövedelmező maszek munkájukat szer­vezik. Máskülönben a sokoldalú tetőfedő­mester is középvezető, s hozzá képest „életrevalóságban" a Balaton-parti lán­gossütő tehetségtelen kezdő. Szckullty Péter Több árul ad a megye szövetkezeti ipara Növekedett az export Csongrád megye ipari szö- vezetőjének beszámolója in­vetkezetei első félévi gazda, kább a tavalyi első félévi sági eredményeinek értéke- eredményekhez méri az. lése tegnap, pénteken került ideieket, mintsem a tervhez, a KISZÖV elnöksége elé. mivel sok szövetkezetnél az Részt vett és fölszólalt az utóbbi összehasonlítás nem elnökségi ülésen Tömösvári tükrözné híven a András, az MSZMP Csöng- munkát. Annál is MEDIKÉMlA-nak. a Szegedi Tömegcikk-készítő Szövetke­zetnek, a Szegedi Nívó Isz­nek és a Csongrádi Ruháza­ti Szövetkezetnek. A megyei ipari szövetke­végzett zetek összesen 400 millió fo­inkább, rintos exportot terveztek er­rád megyei bizottságának mivel a szövetkezetek leg- re az évre. Az első hat hó­munkatársa is. Erdősi Ernönének, a szö­vetség közgazdasági osztálya Az idő a gazda, főleg dikó megmutatják, hogyan ilyenkor, ősz táján. Ezért je. lehet egypár kesztyűben ket­lentős az együttműködés az tőjüknek dolgozni, iskolák és a mezőgazdasági nekik, az egyikük üzemek között. Olyan mun­káknál, amelyek nem gépe­síthetők. elkel a szorgos kéz. A Radnóti Miklós Gimnázi­um diákjai nemcsak Forrás- sek. Ami pénzt kúton, hanem Ásotthalmon, hozzá csapják az Röszkén és a Szeged környé­Könnyű bal-, a másikuk jobbkezes. Előző nap leszedtek tizenkét ládá­val. Még csak azt se foghat­juk rájuk, hogy kétbalkeze­keresnek, osztályé­hoz, beteszik a betétkönyv­ki közösségekben is segít- be, hogy tavasszal elmehes­Kitüntetés A Magyar Népköztársaság rös Zászló Érdemrendje ki­Elnöki Tanácsa Futó Erzsé- tüntetést adományozta. betnek, a Helyiipari és Vá- A kitüntetést Losonczi Pál, rosgazdasági Dolgozók Szak- az Elnöki Tanács elnöke ad­szervezete Központi Vezető- ta át. Jelen volt a kitüntetés sége nyugalmazott titkárának átadásánál Gáspár Sándor, a a munkásmozgalomban kifej- Szakszervezetek Országos Ta­nacsanak fotitkara es Cseter­tett ót evtizedes tevekenyse- ki Lajos> az Elnöki Tanács ge elismeréséül a Munka Vö- titkára. öbbjét nem is kötelezték napra jutó értéket alig több féléves program kidolgozásé- mint 84 százalékra teljesí­ra. A KISZÖV-höz tartozó tették. A kivitel egyharmad valamennyi ipari szövetke- része tőkés országokba irá­zet mutatóit összgezve a nyúlt. Számottevően növelte teljes termelési érték több exportját a SZEBISZ, a Sze­mint 7 százalékkal, azaz 63 gedi Bőrdíszmű Isz, a Makói millió forinttal emelkedett Vas- és Fémipari Szövetke­az elmúlt év hasonló idő- zet. a Makói Bőripari Szö­szakához képest. Az átlagos- vetkezet, a Makói Béke Vé­nái jóval erőteljesebb a fej- R.ves Isz, a Maros Cipőipari lődés a villamosgépgyártás- Szövetkezet és a Sándorfalvi K ynya Jarasi Ruházati Szövetkezet, ban, a műszeriparban, vala- A lakossági szolgáltatások mint a bőr - és szőrmeipar- közül az átlagosnál nagyobb ban. A tavalyi értéket 17 ütemben növekedett a gép­szövetkezetnek nem sikerült járműjavítás és az épület­o]- • , .. ... „ , . fönntartás. Visszaesett a láb­elerni, koztuk a Szentest belijavítás, a mérték utáni Vas- es Fém Isz-nek, a, szabás és a fényképészet J

Next

/
Oldalképek
Tartalom