Délmagyarország, 1976. szeptember (66. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-18 / 221. szám

sC > VILÁG PROLETÁRJAf,EGYESÖLJETEK! W/ 66. évfolyam 221. szám 1976. szeptember 18., szombat Ára: 80 fillér A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA V Kongresszus• •• •• a rr koszonto B

udapesten az ország szeme. Érett fővel aligha él ma olyan ember a 10,5 milliós magyar szocialista közösségben, akit ne érintene, vagy ne érdekelne a Hazafias Népfront ma kezdődő VI. kongresszusa. A kétnapig tartó országos tanácskozás ugyanis azt szándékozik tüzetesen fölmérni, hogy az elmúlt négy esztendőben milyen gyümölcsöt termett hazánkban a széles körű népi összefogás. Másszóval, mit tettek a munkasok, parasztok, értelmiségiek, dolgozó kispolgárok, kommunisták és pártonkivüliek, materialista és idealista világnézetet vallók a fejlett szocializmusért. Csongrád megyét 33 küldött képviseli e minden dolgozó érdekeit kifejező nagyszerű mozgalom legfelsőbb fórumán, s ismerve az élénk érdeklődést és cselekvőkészséget (már a tisztújitások alkalmával országosan 31 ezren, Csongrád megyében 1300-an szólaltak föl), biztosak vagyunk a sikerben. Meggyőződésünk, hogy ez a kongresszus is újabb lendületet ad az országépítő munkának és tovább erősiti a munkás-paraszt szövetségen alapuló néphatalmat. Minden eredményünk a pártnak és a néptömegeknek kölcsönös bizalmán, szoros együttműködésén nyugszik. Ez a megállapítás a XI. pártkongresszus határozatában szerepel és tömören kifejezi: a népfrontmozgalom olyan kerete a part szövetségi politikájának, amelyen belül megvalósul a legszélesebb körű összefogás, a szocialista nemzeti egység. S amikor a párt feladatul adta, hogy nőjön a népfront társadalmi, politikai szerepe, s több fizikai, szellemi dolgozót készítsen föl az aktív közéleti szereplésre, ezzel milliók óhaját fejezte ki. Éppen ezért örömmel fogadtuk azt a hírt, mely szerint 27 százalékra nőtt a népfrontban tevékenykedő munkások száma, ráadásul termelőszövetkezeti tagok es 30 éven aluli fiatalok is mind többen dolgoznak a mozgalomban. Mi vonzza, nti serkenti őket? Minden bizonnyal az a fölismerés, hogy igenis élő és egyre növekvő erő a népfrontmozgalom, amelyben ki-ki megtalálhatja a maga hasznos közéleti elfoglaltságát, s közben tisztábban lát számos kérdésben. Egy szegedi tudományos kutató, népfrontkongresszusi küldött ezt így fejezte ki: „Aki részt vesz a közéletben, reálisabban ítéli meg a dolgokat, jobban megérti a társadalom gondját, mert látja, mi miért történik így vagy úgy." Természetes dolog. Aki szokott malomba járni, arra óvhatatlanul mindig tapad egy kis liszt Az a szövőnő, tanár, háziasszony, vagy nyugdíjas, aki bekapcsolódik a Hazafias Népfront tevékenységébe, fokozatosan közéleti érdeklődésű lesz s hamarosan megérti: a látszatra legkisebb jelentőségű kérdés is összefügg nagy célunkkal, a szocializmus teljes fölépítésével, a béke megvédésének ügyével. Az utcák, a környezet szépítése, az önkéntes munkafelajánlás kettős haszonnal jár: közvetlenül vagy közvetve érdekeltek vagyunk benne, továbbá — hangsúlyozzuk — fejleszti a közösségi szellemet. Aki meggyőződött róla, hogy nem formálisan kérik rendszeresen a véleményét, hanem valóban az élet jobbításának szándékával, az egyre megértőbbé válik a családok, az idős emberek vagy éppen a nők és a fiatalok gondjai iránt, és tudatosan segíti a szocialista vonások kifejlődését a kisebb-nagyobb közösségekben. Ahhoz, hogy harmonikusan és demokratikusan éljünk, nélkülözhetetlen a felelősségvállalás másokért is. Ahhoz, hogy másokat nevelhessünk a munka tiszteletére, először magunkat kell fegyelemre, helytállásra szoktatnunk. A népfrontmozgalomban, ahol különféle szemléletű és foglalkozású emberek munkálkodnak együtt, sokat lehet egymástól tanulni. A többi között például azt is, hogy türelmesen, egymás szempontjait és érveit figyelembe véve kell vitatkozni, mert csak így lehet föllépni a maradiság, a bürokrácia ellen, csak így lehet eredményesen kezdeményezni a jobbat, a korszerűbbet A népfrontkongresszus küldöttei minden bizonnyal sok szót ejtenek majd arról, amiből élünk: a termelésről, a gazdálkodásról. így volt ez a községi, városi, megyei néptrontszervek értekezletein is, spontán kifejezéséül annak, hogy a közboldogulás, s benne az egyén boldogulásának feltétele a tervek és a vállalások maradéktalan teljesítése. A népfront szép föladatai közé tartozik, hogy mozgósítson a maga sajátos módján és lépjen föl az esetleges közömbösség, a „majd csak lesz valahogy" fölfogás ellen. A lakosság szándékainak ismeretében erősítse a Hazafias Népfront az állami szervek és a lakosság kapcsolatát, segítsen a kétirányú áramlásban: eljuttatni a párt politikáját a dolgozókhoz, illetve a nép véleményéről tájékoztatni a pártot. Vitassa meg a népfrontkongresszus, hogy a nemzetté vált magyar nép az elmúlt esztendőkben hogyan gyakorolta javaslattevő, tervkészítő, törvényalkotó, végrehajtás-ellenőrző jogát és kötelességét, és a tanulságokat levonva szabja meg a jövő időszak tennivalóit. Ahol a honismereti mozgalom, vagy a környezetvédelmi munka gyenge, ott építsen jobban az értelmiség kezdeményező készségére, ahol a munkaviszonyt kell szorgalmazni, vagy a termelési struktúra korszerűsítése van napirenden, ott a munkások és a szövetkezeti gazdák cselekvő akaratára apelláljon. A sokrétű munkának természetesen az a föltétele, hogy a népfront-aktivistákat is rendszeresen tájékoztassák az ország sikereiről, gondjairól és arról, hogy milyen teendők kerültek, illetve kerülnek napirendre. A

mikor lapunk olvasóinak nevében szeretettel köszöntjük a Hazafias Népfront VI. kongresszusát és azt kívánjuk, hogy teljes sikerrel végezze el munkáját, hadd hangsúlyozzuk azt a meggyőződésünket: a népfrontmozgalom ma is, holnap is nélkülözhetetlen számunkra. E széles körű népi összefogást és tömörülést a párt és a tömegek közötti kölcsönös bizalom tette lehetővé, tehát eltetése és továbbfejlesztése mindaddig közös nemzeti föladatunk, amíg az osztályok meg nem szűnnek. És a sikerekért járó babér ezentúl mindig a dolgozó népet illeti, amely megtermeli a kenyeret, az öntudatot, a javakat, a műveltséget, a fejlett szocialista társadalmat. A burmai külügyminiszter Losonczi Pálnál ás Lázár Györgynél Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke pénteken az Országházban fogadta U Hla Phone-1, a Burmai Unió Szocialista Köztársaság külügyminiszterét Lázár György, a Minisztertanács elnöke szintén pénteken hivatalában fogadta a burmai külügyminisztert. A szívélyes, baráti légkörű találkozókon jelen volt Rácz Pál külügyminisztériumi államtitkár, Túri Ferenc, a Magyar Népköztársaság rangooni nagykövete, valamint dr. Ba Maung, a Burmai Unió Magyarországra kijelölt nagykövete. U Hla Phone pénteken ebédet adott dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter tiszteletére a Duna Intercontinental szállóban. Az ebéden részt vett Rácz Pál külügyi államtitkár, Garai Róbert külügyminiszterhelyettes és a külügyminisztérium több vezető' munkatársa. Részt vettek az ebéden a burmai külügyminiszter kíséretének tagjai is. A burmai külügyminiszter és kísérete ellátogatott a Chinoin gyárba is. Mezei Barna vezérigazgató tájékoztatta a vendégeket a csaknem százéves magyar gyógyszeriparról, részesedésről az ország ipari termelésében, valamint a 65 esztendős Chinoin gyár munkájáról kiterjedt nemzetközi kapcsolatairól. A tájékoztatót követően a vendégek megtekintették a gyár tevékenységét és termékeit bemutató filmet, majd felkeresték a kísérleti, valamint az injekciógyártó üzemet. (MTI) Kádár János fogadta Rodney Krismendit Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára pénteken fogadta a hazánkban tartózkodó Rodney Arismendit, az Uruguayi Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárát. A szívélyes, elvtársi légkörű találkozón véleménycserét folytattak pártjaik tevékenységéről, a nemzetközi helyzet, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről. Méltatták a latin-amerikai kommunista pártok havannai, valamint az európai kommunista és munkáspártok berlini konferenciáját, amelyek tovább erősítették az imperializmus ellen, a békéért, az enyhülésért és a társadalmi haladásért küzdő erők összefogását, a nemzetközi kommunista mozgalom egységét. Megerősítették a Magyar Szocialista Munkáspárt és a magyar nép szolidaritását az Uruguayi Kommunista Párttal, az uruguayi és a többi Képünkön: Kádár János és Rodney Arismendi latin-amerikai népnek a fasizmus erői elleni harcával. Megállapodtak a két pártnak a proletár internacionalizmus elvein alapuló testvéri együttműködése továbbfejlesztésében. A találkozón jelen volt dr. Berecz János, a KB külügyi osztályának vezetője. Napirenden a vidéki közlekedés Tanácskozott az országgyűlés ágítési és közlekedési kizoltsága Az 1980-ig szóló közlekedéspolitikai koncepció időarányos végrehajtásának tapasztalatairól tanácskozott pénteken Riss Jenő elnökletével az országgyűlés építési és közlekedési bizottsága. Az ülésen részt vett a fővárosi tanács képviselője, és az öt kiemelt város — közöttük Szeged — tanácsának elnöke is. Rödönyi Károly közlekedés- és postaügyi miniszter fűzött sfcóbeli 'kiegészítést a tárca tájékoztató jelentéséhez. Egyebek között megállapította, hogy javult a vidéki települések összeköttetése a közigazgatási és kulturális központokkal, közelebb került egymáshoz a falu és a város. Különösen gyors ütemű volt a közúti közlekedés teljesítményének emelkedése. A tájékoztatót követő vitáElutaztak a népfront kongresszusára megyénk küldöttei Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára — a népfront vezető tisztségviselői társaságában — péntek délután a HNF székházában fogadta az európai szocialista országoknak a HNF VI. kongresszusán részt vevő küldöttségeit. A szívélyes légkörű találkozón a főtitkár tájékoztatta a testvérszervezetek képviselőit a szombaton kezdődő népfrontkongresszus előkészületeiről. Ma. szombaton a fővárosban megkezdi munkáját a Hazafias Népfront VI. kongresszusa. Tegnap, pénteken délben elutaztak e nagy jelentőségű tanácskozásra megyénk küldöttei is. A Hazafias Népfront megyei küldöttértekezletén a következő kongresszusi küldötteket választották meg: Bereczki János (tsz-elnök, Székkutas), dr. Berencsi György (egyetemi tanár. Szeged), Cserhalmi László (DÉLÉP KISZ-bizottsági titkár, Szeged), Darázs Sándorné (konzervgyári igazgató, Szeged), dr. Dudits Dénes (biológiai kutatóintézeti tudományos munkatárs, Szeged), Horváth Ferencné (tsznövénytermesztő, Földeák), Horváth Lajosne (háziipari kosárfonó részlegvezető, Csongrád), Keresztes Istvánná (városi népfronttitkár, Vásárhely), Kulcsárné Kiss Piroska (városi népfronttitkár, Szeged), Kószó János (fűtőházi motorszerelő, Szeged), Lovas István (vízgazdálkodási társulati elnök, Csongrád), Masa Szilveszterré (AFÉSZ-felszolgáló, Mórahalom) dr. Márton Sándor (tsz-főkönyvelő, Szentes), Molnár Sándor (a megyei népfrontbizottság titkára, Szeged), Móricz Jenőné (biológiai kutatóintézeti vegyésztechnikus, Deszk), Nagy István (tsz-elnök, Szeged), dr. Négyesi János (ÉLIKERigazgatohelyettes, Szentes), dr. Németh Lajos (a megyei pártbizottság titkára. Szeged), Revesz Pál (altalanos iskolai tanulmányi felügyelő. Kistelek), Szabó Gáborné (pártoktatási igazgatósági vezetőhelyettes, Szeged), Szabó G. László (a megyei tanács elnökhelyettese, Szeged), Szabó Ferencné (mérleggyári mechanikai műszerész, Vásárhely), Szabó István (állami gazdasági gépműhelyi szerelő, Derekegyház), dr. Szántó Imre (egyetemi tanár, Szeged), dr. Szentpéteri Imre (járásbírósági elnök, Makó), Végvári Gyula (kerámikus, gimnáziumi tanár, Vásárhely), Waldmann Józsefné (tanácsi főelőadó, Szeged). A kongresszusra elutaztak a Hazafias Népfront Országos Tanácsa megyei tagjai is: Flórián Tiborné (tanítónő, Csanád palota), Hadobás Katalin (szakmunkás. Vásárhely), t.fj.' Kovács Bertalan (olajipari munkás, Szeged). Moravszky Ferenc (nyugdíjas, Makó), Szabó Erzsébet (tsz-üzemgazdász, Szentes), dr. Szalay László (egyetemi tanár, Szeged). ban a képviselők kiemelték, hogy a közlekedési koncepció végrehajtásában eddigi úton kell haladni. Elégedetten szóltak a személy- és a teherszállítás jelentős fejlődéséről. Felhívták a figyelmét arra: a zsúfoltság elkerülése érdekében a KPM fordítson nagyobb gondot a lépcsőzetes munkakezdés bévezetésére vidéken is. Törekedjék arra, hogy a közutak javítása koncentráltabb, tehát gyorsabb legyen, s mindezek mellett szüntelenül tartsa szem előtt a közlekedésbiztonsági és a környezetvédelmi szempontókat is. Fölvetődött az ülésen a kérdés, hogy a villamos-, a trolibusz-, vagy az autóbuszközlekedést preferálják-e a vidéki városokban is. Budapest példája is azt tanúsítja, hogy hosszú távon, 25—30 évre előre, a villamosközlekedés kiépítése a legcélravezetőbb. Kétségtelen — és ebben sókan egyetértettek —, hogy nagy szerep hárul a trolibuszokra is, elsősorban gazdaságosságuk és csekély környezetszennyező hatásuk miatt. A számítások szerint tíz év múlva a levegőszennyeződés 60 százalékát a gépjárművek okozzák majd. Kitértek a képviselők arra, hogy a személyszállítás vasúti tarifáját 1951-ben állapították meg, s a nyilvánvalóan alacsony díjak mellett az utasoknak mindössze 18 százaléka vált teljes értékű menetjegyet, a többiek valamilyen kedvezményben részesülnek. Feltették a kérdést: vajon nem kellene-e ezt az idejétmúlt díjszabást megváltoztatni ? Szóvá tették, hogy a késésekről, a közlekedésben bekövetkező bármiféle változtatásról gyorsabban kellene értesíteni az utasokat. A vitában felszólalt Juratovics Aladár Csongrád megyei országgyűlési képviselő is.