Délmagyarország, 1976. szeptember (66. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-17 / 220. szám

Péntek, 1976. szeptember 17. 5 mm Szombaton kezdődik a népfront kongresszusa Szentistványi Gyuláné nyilatkozata Szombaton kezdi meg munkáját a Hazafias Népfront VI. kongresszusa. A nagy jelentőségű tanácskozásról Szentistványi Gyuláné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára nyilatkozott Tóth Ferencnek, az MTI tudósítójának: — A Hazafias Népfront V. kongresszusán megválasztott Országos Tanács szeptember 8-án tartott utolsó ülésén kijelölte a népfrontmozgalom VI. kongresszusának munkanapjait: szeptember 18-át és 19-ét. Beszámoltunk az Országos Tanácsnak arról, hogy a népfront helyi és területi szerveinek újjáválasztása eredményesen zajlott le. Február 15. és június 19. között az állampolgárok újjáválasztották a népfrontbizottságokat. a 101 354 bizottsági tagot, akik 2835 községi, 236 nagyközségi, 946 körzeti, 82 városi, 28 városkerületi, 19 megyei, valamint a budapesti népfrontbizottságban működnek. A gyűléseken és a küldöttérkezleteken mintegy félmillió állampolgár vett részt, és a viták során 31 ezren szólaltak fel. De ennél is többen nyilvánítottak véleményt, mert sokan írásban fejtették ki gondolataikat. A választások jó politikai légkörben zajlottak le. Erősítették a párt politikájába vetett bizalmat, és — ami nagyon nagy jelentőségű — a politikai cselekvési egységet. A több tízezer felszólalás bizonyítja, hogy a fejlett szocialista társadalom felépítését, az V. ötéves terv teljesítését, a termelőmunka javítását, a kulturális élet gazdagítását az állampolgárok valóban nemzeti ügynek tekintik. Jóváhagyta az Országos Tanács a viták ezrein elhangzott észrevételek' alapján végrehajtott módosításokat a kongresszusi állásfoglalástervezeten és az öt kongreszszusi vitaanyagon. A szocialista nemzeti egység teljes kibontakoztatásáért, a szocialista demokrácia fejlesztéséért, a gazdaság erősítéséért végzendő népfrontmunkáról, illetve a mozgalom közjogi és művelődéspolitikai feladatairól szólnak ezek az anyagok, amelyek tehát átdolgozott — érdeklődő és hozzáértő tízezrek véleményét tükröző — formában jutottak el a 800 kongresszusi küldötthöz és a 200 tanácskozási jogú meghívotthoz Elfogadta az Országos Tanács a Hazafias Népfront VI. kongresszusának napirendjére, munkarendjére és bizottságaira vonatkozó javaslatot. Kongresszusunknak két napirendi pontja lesz. Az első: a Hazafias Népfront Országos Tanácsának' beszámolója az V. kongresszus óta végzett munkáról és a mozgalom előtt álló feladatokról. Ennek a napirendi pontnak a keretében terjesztjük elő javaslatunkat a kongresszus állásfoglalására. A téma előadója: Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára. A második napirendi téma: az új Országos Tanács és a pénzügyi ellenőrző bizottság megválasztása. A kongresszust szeptember 18-án reggel — 9 órakor — Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke nyitja meg. Mindkét napon plenáris üléseket tartunk. Külföldi vendégeket hét európai szocialista országból várunk a kongresszusra. Elküldik képviselőiket a bolgár, a csehszlovák, a jugoszláv, a lengyel, az NDK-beli, a román és a szovjet testvérmozgalmak, illetve -szervezetek. Külföldi vendégeink már pénteken délután találkoznak a főváros egy-egy kerületének népfrontaktivistáival, és baráti találkozó keretében cserélik ki tapasztalataikat. Meggyőződésem: jól sikerültek a kongresszus előkészületei. Nagy szerepük volt ebben a pártbizottságok irányító, segítő munkájának, a szakszervezeteknek, a KlSZ-szervezeteknek, a tanácsoknak, a szövetkezeteknek, más társadalmi szervezeteknek és intézményeknek, az országgyűlési képviselők és a legkülönbözőbb gazdasági vezetők aktív közreműködésének. Befejezésül, de nem utolsóként említem meg azt az áldozatos munkát, amelyet népfrontaktivistáink ezrei végeztek. Csak egy részük lehet ott a kongresszuson, de a jelenlevők összetételükben is képviselik az egész társadalmat, osztályait és rétegeit, a nőket és a férfiakat, a tapasztalt korosabbakat és a nagyon lelkes ifjú generációt. Remélem, hogy kongresszusunk' olyan eredményes munkát végez majd, amilyet joggal elvár tőle a magyar nép — zárta nyilatkozatát Szentistványi Gyuláné. Nők a munkában Hogyan gondoskodnak róluk? Csongrád megye lakóinak éppen a fele nő. Átlagosan számítva négy asszony, illetve lány közül három dolgozik, s ez igen jó arány. Jobbat csupán Budapesten sikerült elérni. Megyénkben tehát a nők különösen aktív részesei a termelőmunkának, következésképp a róluk való gondoskodásnak is magas színvonalúnak kell lennie. Hogy valóban így van-e, ez a kérdés az SZMT elnökségét is foglalkoztatja. Ezért a tegnapi, csütörtöki ülésen a testület tagjai megvitatták azt a jelentest, amelyet a nőbizottság készített az MSZMP KB 1970-es nőpolitikái határozatának eddigi végrehajtásáról. A pontosság kedvéért: a szakszervezetek évről évre, folyamatosan foglalkoznak a nők helyzetével. Az elnökség munkájában részt vett Horváth Árpád, az MSZMP KB munkatársa és Gyárfás Mihály, a Csongrád megyei pártbizottság osztályvezetője is. A munkakörülmények javulása és a községekben létesített néhány ipari üzem egyre több nőt vonz a termelésbe. Hat éve 54 ezer 800 asszony és lány dolgozott a megyében, jelenleg pedig 61 ezer. S föltehetően még többen vállalnának munkát, ha gyermekeiket bölcsödébe adhatnák. Érdekes, hogy a nők általában jobban ragaszkodnak munkahelyükhöz; még a többgyermekes anyák hiányzása sem nagyobb mértékű, mint a férfiaké. A munkakörülmények legtöbb üzemben a rekonstrukció hatására • javultak számottevően. Üj üzemek, üzemrészek épültek az űjszegedi szövőgyárban, a DEFAG-nál, a szőrmekikészítőnél, a húsipari vállalatnál, a HODIKÖT-nél, a tejipari vállalatnál. A munka megkönnyítésére a textilművek cérnázójában ülőszéket alkalmaznak. Az egészségre ártalmas üzemekben, ha lehet, nem dolgoztatnak nőket, ha mégis muszáj rendszeres orvosi vizsgálatokat végeznek. Például a gumigyárban, a Kontaktánál és a mérleggyárban. Továbbra is sok gondot okoz az anyák éjszakai foglalkoztatása. A többgyermekes asszonyokat és a kicsinyeiketegyedül nevelőanyákat ugyan általában nem osztják be éjjeli munkára, ám ha mégis másként történik, meg kell érteni, hogy a termelő berendezések maximális kihasználása népgazdasági érdek. Nem marad más, mint pótlékokkal némileg vonzóvá tenni az éjszakai munkát, no meg lehetőleg megszüntetni a szombati harmadik műszakot. Az utóbbi még mindig csak elképzelés, a textilüzemeken kívül csupán a HÓD. GÉP-nél és a Kontaktánál sikerült megvalósítani. A kisgyermekes anyák — három évi távollét után — általában délelőtt szeretnének dolgozni, de „kismamaszalagok" létrehozásával eddig csak részben tudtak eleget tenni e kéréseknek. Jelentős segítség viszont a dolgozó nőknek a kéthetenkénti szabadnap. Az élelmiszer-kereskedelemben most bevezetendő szombati rövidített műszak, valamint a vasárnapi zárvatartás — bár a vásárlóknak kedvezőtlen — több ezer nőnek öröm. Jó néhány üzemben javult a szociális ellátás. Öltözőt és fürdőt épített, illetve bővített az autójavító, a FÉG makói gyára, a jutagyár, a kéziszerszámgyár és a METRIPOND. Több üzemben új orvosi rendelőt építettek. s bővítették a szakrendeléseket. A vidékről Szegedre járó nők közül immár csaknem tízezret szállítanak autóbusszal. A legfiatalabbak közül sokan be is költözhetnek a városba; nemrég épített otthont a tanulóknak, illetve a munkáslányoknak a KSZV, s a teztilművek. Hogy a gyermekek miatt ne maradjanak otthon az anyák, óvodát létesített a textilművek, a Szentesi Ruhagyár, a HÓDIKÖT, a mérleggyár és a Szentesi BOV. Több vállalat készpénzzel járult hozzá tanácsi óvoda építéséhez. A társadalmi összefogás eredményeként a tervezett 1390 hely helyett 3650 valósult meg az elmúlt ötéves terv időszakában. Politikai gyakorlat és ideológia T

ársadalmi fejlődésünkben kulcsfontosságú szerepet tölt be a politikai jellegű központi irányítás. A termelőerők állami, illetve szövetkezeti tulajdonba vétele, a központi tervezés nagy szerepe és fontossága már önmagában jelzi — legalábbis egy oldalról — a politizálódás magas fokát. A politikai intézményrendszer aktívan belenyúl a társadalmi termelés szférájába, meghatározza annak mozgáslehetőségeit. Teszi ezt azért, hogy az ott ható érdekviszonyokat, érvényesülési és gazdagodási lehetőségeket összhangba hozza a szocialista fejlődés általános társadalmi érdekeivel. Központi döntések határozzák meg a termelési szférán túlmenő — szociális, egészségügyi és kulturális — fejlődés tendenciáit és irányait is. A társadalom folyamatainak ez a tudatos befolyásolása és meghatározása egyúttal az ideológia jelentőségét is hangsúlyozza. Történelmileg tekintve a munkásosztály politikai küzdelmeibén a polgári ideológiákkal szemben a marxtista ideológia éppen annak a felismerésnek a jegyében formálódott ki, hogy a magántulajdonon alapuló társadalom anarchizmusával szemben a társadalmi tulajdon és társadalmi rendelkezés jelenti a dolgozó osztályok problémáinak társadalmi megoldását. A szocializmusért folytatott történelmi küzdelmekben aztán tovább konkretizálódott a szocializmusról, mint a társadalmi antagonizmusokat meghaladó társadalmi formáról alkotott ideológiai kép, bár a fejlődés új tényei, az új körülmények újra és újra megkövetelik az elmélet kipróbálását és alkotó továbbfejlesztését. Az osztályharc, a gyakorlati társadalmi küzdelem így mindig próbaköve az elméletnek. A szocializmus építésének a lehetősége és programja új módon mutatta meg a gyakorlati politikai tevékenység és az ideológia összefüggését. Ha ennek ma is aktualizálható tapasztalatait kíséreljük meg összegezni, akkor ezt abban jelölhetjük meg, hogy a nemzeti fejlődés vezetésére vállalkozó új politikai hatalom nem maradhat meg a győzelem után sem a marxizmus tanításainak, illetve tételeinek általánosságánál. Mert egy kérdés, hogy milyen társadalomkép lebeg a szemünk előtt a jövőbe vetítetten, a kellés, az akarás, a célkitűzés szintjén, és más kérdés, hogy a társadalmi-nemzeti fejlődés adott szintjén felmerülő ellentmondások és problémák mellett milyen mérték szerint szabhatjuk meg az előrelépés gyorsaságát, útját és módját. A politikai, mondhatnánk, éppen az a képesség („művészet", ahogy Lenin szerette emlegetni), hogy megtalálja azt a mértéket, amelynek alapján elmélet és gyakorlat hatásosan és termékenyen összekapcsolható. Ebből azonban az is következik, hogy a gyakorlati politika nem elégedhet meg a marxista ideológia absztrakt elsajátításával. hanem az ideológiának a konkrét nemzeti és nemzetközi fejlődés megismerésével egyúttal társadalmi önismeretté is kell válnia. Ez a feltétele annak, hogy a marxista ideológia valóban betölthesse fontos társadalmi funkcióját. Nem elég tehát absztrakt-elvont módon megérteni egy-egy ideológiai tételt, hanem alkalmazási lehetőségeinek és mértékének a hatását is ismerni kell. Ezt pedig a valóságban élés, a konkrét fejlődési viszonyokkal való számvetés adhatja csak meg. Számos példa illusztrálhatja az elmondottakat. Elvont ideológiai síkon vizsgálva kétség nem férhet hozzá, hogy az állami — szövetkezeti — kisárutermelői tulajdonformák közül melyik a legfejlettebb és legmegfelelőbb. Egy társadalom meghatározott fejlettségi szintjén, meghatározott gazdaságpolitikai viszonyai mellett azonban mindig az jelenti a helyes választást, amelyik társadalmilag az adott szinten hatékonyabban funkcionál, illetve amelyik politikailag is elfogadható (azaz: rövid távon biztosítható az érintettek egyetértése és közreműködése). A háztáji gazdaság, a szolgáltató kisipar megítélésében időnként tapasztalható bizonytalanságok például nyilvánvalóan abból erednek, hogy nem egyszer csupán elvont ideológiai síkon közeledünk egy olyan problémához, amelynek kezelése elsődlegesen és mindenekelőtt közgazdasági és gyakorlati-politikai megfontolásokat igényel. Különösen fontos tehát, hogy tudatosabban nézzünk szembe az „ideológiai formalizmus" veszélyeivel. Annál is inkább, mert ez a' formalizmus nem marad meg az ideológia síkján, hanem például a gazdaság szférájában is formalisztikus megoldásokra serkenthet. Például a technológiai, társadalompoliíi*ai és egyéb feltételek megléte vagy megteremtése nélkül is „hajszolhatjuk" a nagyobb társulások és vállalatok stb. megteremtését. A jó vezetés politikai vénájának erejét azonban nem egyszerűen azon mérhetjük le, hogy a saját területén mindenáron keresztül hajtja-e a magasabb és nagyobb gazdasági formák megteremtését, hanem egyre inkább azon, hogy a meglevő formák és keretek belső lehetőségeit kellőképpen kibontakoztatja-e, mintegy belsőleg teremtve elő az előrelépés feltételeit. Kétségtelenül az utóbbi a nehezebb és „körülményesebb", de társadalmilag csak ez a kifizetődő. Végső soron még ideológiai szempontból is: mert a kitöltött keretek szükségszerűen vetik fel a magasabb társulások és termelői formák megteremtésének gazdaságon belüli szükségességét is, s így találkozhat össze szervesen az ideológia és a gazdasági elem. Persze a gyakorlati politika és az Ideológia kapcsolódásának áttételei és konkrétsága nemcsak a gazdasági élet számára szükségszerűség. Hasonló példák hozhatók a kultúra, a közélet területéről is. Nincs hát életünknek olyan területe, ahol a valósággal való konkrét számvetés és az ideológiai kép között ne bukkannánk politikailag feloldásra váró ellentmondásokra. D

e — teheti fel valaki a kérdést — nem vezet-e mindez az ideológia lebecsülésére? Ellenkezőleg. Csupán arról van szó, hogy a politika az ideológiával szemben is elsődleges. Ezen az elsődlegességen belüli egységüket viszont az adja, hogy az ideológia reális, gyakorlatilag is érvényesíthető nemzeti önismeretté konkretizálódik. A szocializmus építésének munkájában ez a felismerés a gyakorlati politikusi tevékenység mindenkori sikerének a feltétele. Márpedig a marxista ideológia sikere és hatása szempontjából is ez a legfontosabb. H. I. Több mint húszezer új lakás Gyorsjelentés az első nyolchavi munkáról Az idei népgazdasági terv az országos építés-szereles 5—6 százalékos .növekedését irányozza elő. Az év első nyolc hónapjában — az ÉVM gyorsjelentése szerint — az előirányzattal összhangban 5,9 százalékkal bővítették termelésüket a kivitelező szervezetek. A foglalkoztatottak száma némileg csökkent, a termelékenység pedig a termelés bővítésének üteménél is nagyobo irányban, 6,6 százalékkal növekedett, sőt az ÉVM-váll illatoknál a termelés és a termelékenység emelkedése is meghaladta a hét százalékot. Tíz százaléknál is nagyobb mértékben bővítette termelését 17 ÉVM-vá'lalat, elsősorban a nagyberuházások építésénél. Az orenburgi földgázvezeték magyar szakaszának kompresszorállomás-ainá! dolgozó kilenc EVM-vállalat például az év első nyolc hónapjában több mint félmilliárd forint értékű munkát végzett el. A minisztériumi és a tanácsi vállalatok, az építőipari szóvetkezetek és a termelőszövetkezetek Közös építőipari vállalkozásai együttvéve szeptemberig 20 697 új lakást adtak át az országban, de az idei feladat mintegy 50 százaléka az utolsó négy hónapra maradt. A budapesti ÉVM-vállalalok nyolc hónap alatt csaknem 5500 új otthon építését fejezték be, de az év végéig még löbb mint 6900-at keh átadni. Sokkal kedvezőbb a helyzet abban a nyolc megyében, ahol a lakásberuházások kerültekiiPő előkészítése és megszervezése lehetővé tette, hogy az idei radási előirányzatnak már több mint a felet teljesítették. így Fejér, Győr-Sopron, Hajdú-Bihar, Komarom, Somogy. Szabolcs-Szatmár, Vas és Zala megye állami építőipari vállalatai már nyugodtabb úlemben, hajrá nélk-11 teljesíthetik idei átadási kötelezettségeiket. Az építöanyagipar a népgazdasági tervben számítottnál mérsékeltebben, 3,9 százalékkal bővítette termelését az ev első nyolc hónapjában. A tízszázalékos fejlődést is meghaladta azonban o mész-, cement- rs azbeszt cementipar, vala. mint a kő- és kavicsbányászat. Cementből 20 százalékkal növekedett a termelés, azbesztcement hullámlsmezből pedig lényegébe.', kétszer annyit termelte!:, mint a múlt év azonos időszakában, húzott síküvegből és lágyvasas vasbeton födémgerendából pedig a ?0 százalékot is meghaladta a termelés bővítésé.