Délmagyarország, 1976. augusztus (66. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-29 / 204. szám

10 Vasarnap, 1976. augusztus 29"; Fonalak szövéshez A szövéshez szükséges láncfonalak előkészítésének egyik legnehezebb, legtöbb figyelmet igénylő művelete a befűzés. A lánchenger fonalait nyüstökön és bordán vezetik ke­resztül a lányok és az asszonyok, majd az így előkészített alkatrészesoportot átadják a hengerszerelőknek. Utóbbiak kocsival tolják a hengert a szomszédos szövődébe, ahol az üres gépeken elvégzik a szükséges szerelést. Képünk a Szegedi Textilművek befűzőtermében készült Lassan fejlődik az építőipari lakossági szolgáltatás Csak az tudja igazán, hogy mennyire fontos az építőipa­ri szolgáltatás, akinek gyor­san kellene megjavítani víz­vezetékét, lakását és nem ta­lál szakembert Végső kétség­beesésében maga kezd a munkához, vagy bosszanko­dik és napokig várja a mes­tert Régóta ismert és tu­dott az építőipari lakossági szolgáltatás nem elegendő, nem megfelelő. A kormány "hét évvel ezelőtt az 1038-as határozatában megjelölte azokat a feladatokat ame­lyeket a javítást, szolgálta­tást lakáskarbantartást vég­ző vállalatoknak végre kell hajtaniuk. A végrehajtást kísérte fi­gyelemmel a NEB, amikor korábban a háztartási gépek es gépjárművek javításának helyzetét vizsgálta. Legutóbb pedig a szegedi népi ellen­őrök arra voltak kíváncsiak, hogy milyen az építőipari szolgáltatás helyzete, és ho­gyan fejlődik az. Ezért fel­keresték a Szegedi Magas­és Mélyépítő Vállalat a sze­gedi és szegedi járási építő szövetkezeteket az ingatlan­kezelő vállalatot A Szegedi Építőipari Szö­vetkezet 1971 óta különböző feltételekhez kötve 16,6 mil­lió forint juttatást kapott, hogy a lakosság részére a Szolgáltatást növelje. Például .4 millió forintos állami tá­mogatás fejében az 1970-es 54 millió termelési értéket 1975-re 80 millióra növeli, elsősorban a szakipari és gáz­készülék-szerelő munkákkal. Az millió forintos taná­csi juttatás • feltételeként — ugvancsak 1975-re — 12 millió forintos lakossági szolgáltatást kellett produ­kálni. A szövetkezet eleget tett az előírt követelmények­nek. Tavaly a Bajcsy-Zsi­linszky utcában szolgáltató részleget hozott létre, amely újszerű formában működik, a dolgozók maguk vállalnak munkát és maguk számláz­nak. A szövetkezet azt ter­vezi, hogy Tarjánban is ilyen részleget nyit majd. A lakos­ság és az IKV részere veg­.zett szolgáltatások a szövet­kezet árbevételének 53 szá­zalékát teszik ki. Természetesen az ingatlan­kezelő vállalat is rendelke­zik kivitelező-, javító brigá­dokkal. Szükség is van mun­kájukra, hiszen közel 18 ezer lakást kell gondozniok. A vállalat gyorsjavító részle­get hozott létre 1972-ben. Ez a kezdeményezés jól bevált, néhány kivételtől eltekintve a lakossági hibabejelentése­ket rövid időn belül orvo­solják. A népi ellenőrök megvizsgálták a javítások minőségét is, és megállapí­tották, hogy a műszaki el­lenőrzés színvonalát emelni kell. A szegedi járási építő szö­vetkezetnél pedig azt java­solták, hogy a gépesítettség és más adottságoknak meg­felelően többet kell foglal ­kozniok a lakáskarbantartás­sal és -javítással. A kisiparosok sem tudnak eleget tenni a megrendelé­seknek. Például egy jól is­mert kőműves egy évre. egy víz-, gázszerelő 3 hónapra, egy szobafestő 6—8 hétre elő­re el van látva munkával. A 229 szegedi építőipari kisipa­ros között csak nyolc ács, egy épületburkoló és tetőfedő, 5 központifűtés-szerelő műkö­dik. Néhány szakmában a kontárok nagy konjuklúrá­nak örvendenek. Becslések szerint kétszer annyi a kon­tár, mint a kisiparos. Ez is jelzi, hogy az építő­ipari szolgáltatás elmarad a lakosság igényeitől. Ugyan­akkor az 1033-as kormány­határozat lakáskarbantartás­ra vónatkozó élőírásai is na­gyon lassan érvényesülnek. Külön gond, hogy az építő­ipari javításoknak nincs gazdája Szegeden. A vállala­tok és szövetkezetek nem ér­dekelték a főleg kézi mun­kát igénylő karbantartás­ban. Szinte minden szektor­ban gondot jelent az után­pótlás, különösen a kevéssé divatos szakmákban. A ka­pacitáshiány miatt gyakori a rossz minőségű, lelkiismeret­len munka. Az> építőipari szolgáltatás gyorsabb ütemű fejlesztése érdekében a szegedi és sze­gedi járási népi ellenőrzési bizottság több javaslatot tett a vizsgált vállalatok és szö­vetkezetek vezetőségének. Reméljük a szegediek hamar hasznukat látják. H. M. Vizsgálják a munkaerő­gazdálkodást A munkaerőhelyzettel, a termelőmunkával kapcsola­tos vizsgálatok már koráb­ban megállapították, hogy vallalatainknal a népgazda­ság minden területén talál­ható kihasználatlan munka­erő-kapacitás. A tapasztala­tok szerint átlagosan a mun­kaidő 15—20 százaléka vész kárba. Ezért fogalmazta meg a párt XI. kongresszusa, hogy a munkaerő-gazdálko­dás hatékonyságának eme­lése — a rendelkezésre álló munkaidő jobb kihasználá­val — az V. ötéves tervben előirányzott feladataink tel­jesítésének egyik leglénye­gesebb előfeltétele. A kormány munkaprog­ramja — a. kongresszusi ha­tározatok megvalósítására — a Központi Népi Ellenőrzési Bizottságnak is számos el­lenőrzési feladatot írt elő a munkaerő-gazdálkodás javí­tása érdekében. Ennek meg­felelően ez év októberében országos vizsgálatot kezde­nek annak megállapítására, hogy a vállalatok a rendel­kezésükre álló munkaerőt termelési feladataikkal össz­hangban, tervszerűen és szer­vezetten foglalkoztatják-e. A népi ellenőrök a fővá­rosban és kilenc megyében vizsgálják felül a jelenlegi gyakorlatot, s ezzel segítsé­get adnak a munkaerő­gazdálkodás tartalékainak feltárásához, az élőmunka jobb hasznosításához. Kiter­jesztik a vizsgálatot a ha­gyományosan nem normázott tevékenységekre is, amelyek­nél a munkaidő, illetőleg a munkaerő-szükséglet terve­zése, a teljesítménykövetel­mények meghatározása ál­talában messze elmarad a normázott termelőmunka színvonalától. Gyakran ta­pasztalható, hogy a különbö­ző magas szintű határozatok végrehajtása valahol megre­ked: vizsgalatuk során ezért figyelmet fordítanak a mun­kanormákkal és más teljesít­ménykövetelményekkel kap­csolatos vállalati gyakorlat fejlesztésének kérdéseiről 1974-ben kiadott miniszter­tanácsi határozat valóra vál­tásának helyzetére is. Népfrontkonoresszus előtt Beszélgetés Molnár Sándorral, a HNF Csongrád megyei Bizottságának titkárával Belpolitikai életünk jeles eseményének ígérkezik a Hazafias Népfront VI. kong­resszusa, amely szeptember 18—19-én ta­nácskozik, hogy megvonja az elmúlt négy esztendő munkájának mérlegét, egyben meghatározza azokat a feladatokat, ame­lyek a politikai tömegmozgalomra hárul­nak a nemzeti egység erősítésében, a szo­cialista építő munkában, a fejlett szocia­lista társadalom építésében. A kongresszus előkészületei során szám­vetést tartottak a megyénkben tevékeny­kedő népfronttestületek is. Beszámoltak a végzett munkáról, újjáválasztották a kü­lönböző szinten tevékenykedő népfrontbi­zottságok tagjait és tisztségviselőit, vala­mint azokat a küldötteket, akik a VI. kongresszuson képviselik majd megyénk népfrontmozgalmát. Aztán megkezdődött újra a „hétköznapi" munka. Az élet tá­masztotta követelményeknek megfelelően, egyben a legfelsőbb szintű tanácskozásra való készülődés jegyében. Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Molnár Sándorral, a Hazafias Népfront Csongrád megyei Bizottságának titkárával, elsőként az iránt érdeklődve tőle: — Milyen tapasztalatokkal zárult Csongrád megyében a népfront-tlsztújí­tások eseménysorozata? — A mérleg igen kedvező. Ez elsősor­ban annak következménye, hogy a tanács­kozásokon eredményes népfronttevékeny­ség került mérlegre. Mozgalmunk aktivis­tái becsületes, szorgalmas munkájukkal hozzájárultak ahhoz, hogy Csongrád me­gyében sikeresen megvalósuljanak a IV. ötéves terv célkitűzései. A népfrontszer­vek és -munkások önzetlen áldozatválla­lása, társadalmi munkája is segített ab­ban, hogy — például — több óvodai, böl­csődei, szociális otthoni férőhely, több út és járda, park és sportpálya készülhetett el a tervezettnél; hogy a korábbinál kom­fortosabbá válhatott az itt lakók élete; hogy tehát mind többen kapcsolódtak be a közéletbe, az aktív politizálásba.' A tanácskozásokon azonban nemcsak az eredmények, hanem a problémák, a meg­oldásra váró gondok is terítékre kerültek. Szóvá tették a mozgalmi munka néholi és olykori fogyatékosságait. Javasolták: a népfront foglalkozzék még tudatosabban és még rendszeresebben a helyi fejlesztési problémákkal. Ajánlották a jó kezdemé­nyezések minél szélesebb körben való el­terjesztését. (Itt konkrétan a szegedi, úgy­nevezett tanácskozási körzetekre gondol­tak, amelyek tényleg kitűnően megfelel­nek hivatásuknak — és több mint húsz működik belőlük a városban.) Kérték, a szegedi szellemi kapacitást igyekezzünk jobban gyümölcsöztetni: az egész megye fejlődése érdekében is. Mások arra hívták fel a figyelmet: az egyetemistákat, főisko­lásokat is jobban be lehetne vonni a nép­frontmunkába. A város- és községfejlesztés kapcsán is sok minden elhangzott e tanácskozásokon S ami igen örvendetes: szinte teljesen háttérbe szorultak az indokolatlan köve­telődzések, nem kerültek napirendre irreá­lis „kívánságlisták". A felszólalók — kép­letesen mondva —, tudták, érezték, med­dig ér az a bizonyos takaró, meddig lehet tehát nyújtózkodni. Sőt! Nemcsak kértek! Felajánlásokat is tettek — konkrétan, arra vonatkozóan, ők maguk mivel, hogyan kí­vánják segíteni azt, aminek megvalósítá­sát szorgalmazzák. Engedjék meg, hogy néhány példát is elmondhassak. Szegeden a hattvastelepiek a körzet zöldövezetének kialakításához ígértek se­gítséget. A tápéiak vállalták, hogy társa­dalmi munkában rendbe hozzák a hősök terét, valamint ifjúsági parkot létesítenek. A rókusiak fölajanlásában játszótér-, jár­daépítés szerepel. A szóregiek pedig sport­pályaépítésre tettek ígéretet. Es sorolhatnám tovább! Az egyik szentesi népfronttanácskozáson 300 óra társadalmi munkát ajánlottak fel: az óvodépítés segítésére, sportpálya létesí­tésére. A mindszentiek a tornacsarnok, a derekegyháziak a tornaterem felépítésében segédkeznek. A nagylakiak pedig védnök­séget vállaltak a községben működő szo­ciális létesítmények felett. Hogy kik tették e felajánlásokat? Első­sorban üzemi kollektívák, szocialista bri­gádok, KISZ-tagok. Az elmondottak együttes hatásának kö­szönhető, hogy a tisztújítások rendezvé­nyei tényleg politikai fórummá alakultak, amelyeken tízezrek váltak az aktív politi­zálás, a tevékeny közéletiség részeseivé. A 140 rendezvényen 1300-an szólaltak fel, 3663 népfrontbizottsági tagot választottak, akik a megyei, öt városi, 51 városkörzeti, 3 városkerületi, 16 községi és 24 tanyai bi­zottság valamelyikében tevékenykednek. Jelentősen nőtt a testületekben tevékeny­kedő munkások, nők és fiatalok aránya. — Azóta már munkához láttak az új­jáválasztott testületek. Milyen ered­ménnyel tevékenykednek? — Munkájuk iránt érthetően nagy vára­kozás nyilvánul meg. Ügy érezzük, ennek igyekeztek jól megfelelni. Az új aktivis­ták is egyre jobban belelendülnek. Kérik, igénylik a megbízatásokat, szerzik a moz­galmi tapasztalatokat. Igen eredményesen zárult a májusi bé­ke- és barátsági hónap. Néhány adat en­nek dokumentálására. A tíz kiemelt ren­dezvénynek 3 ezer résztvevője volt. Az európai biztonsági és leszerelési hét 168 rendezvénye összesen mintegy 11 ezer ér­deklődő előtt került sorra. Az új stockhol­mi felhívás 187 tanácskozáson szerepelt napirenden — itt összesen 9 ezer volt a résztvevők száma... E hónap során ösz­szesen 517 rendezvényre került sor, 46 ezer Csongrád megyei lakos jelenlétében. A tanácsok időközben jóváhagyták az V. ötéves terv időszakára vonatkozó fej­lesztési elképzeléseket. Ismertetésükben, a lakosság körében való propagálásukban részt vett természetesen a népfront is — eközben egyre azt szorgalmazva, hol, mi­lyen társadalmi munka szervezésével, vég­zésével tudnánk elősegíteni a gyorsabb megvalósítást. (Itt említem meg, hogy a tisztújítások során fölvetődött közérdekű javaslatokat összegyűjtöttük, rendszerez­tük, és időközben már el is juttattuk az illetékes szervekhez.) Megalakultak és munkához láttak a népfront mellett működő társadalmi — várospolitikai, környezetvédelmi, pedagó­giai és más jellegű, feladatkörű — bizott­ságok is. Rövidesen kezdődik az iskolaév. Pedagó­giai bizottságaink igyekeznek majd meg­adni minden segítséget az új szülői mun­kaközösségek működéséhez, eredményes tevékenységéhez. Készülünk az őszi mozgalmi évad leg­nagyobb megyei rendezvényére, a szep­tember 1-től november 7-ig tartó őszi szo­lidaritási akcióra is, melynek keretében gazdag programú magyar—szovjet barát­sági hétre is sor kerüL A törvényelőkészítő munkában való részvételünk fontos eseménye lesz szep­tember végén a közérdekű bejelentésekről, javaslatokról, valamint a panaszügyek in­tézéséről szóló törvénytervezet vitájában való részvétel — ennek kapcsán több ta­nácskozást, megbeszélést tervezünk.... — Harminchárom küldött képviseli majd megyénket a népfrontkongresszu­son. Aki szót kap közülük, miről szá­molhat be: milyen kérdések, problémák foglalkoztatják napjainkban a megye népfrontmunkásait? — Sok minden, persze. De hadd ragad­jak ki közülük néhány speciális jellegze­tességet, amiről a népfrontmunkások is sokszor váltanak szót, keresik a megoldás­hoz vezető helyes módszereket. Itt van például a várospolitikai tevé­kenység. Tudjuk, milyen nagy különbsé­gek vannak egy település különböző részel — belváros, külváros, új városrész, kül­terület, vonzáskörzeti rész — között. Arra törekszünk, hogy mindenütt az adottsá­goknak megfelelően dolgozzunk, foglalkoz­zunk a helyi problémákkal. Tanyavilág: ma is nagy még Csongrád megyében. A tanyai népfrontbizottságok a ma is aktív tanyatelepüléseken alakultak újjá. Nagyon nagy feladat hárul rájuk. Szerepük rendkívül fontos a politizálás­ban csakúgy, mint az ismeretterjesztésben, a tájékoztatásban, a kulturális élet meg­pezsdítésében. Valamint: a magányosan élő emberek fölkeresésében, segítésében, gondjaik meghallgatásában ... Aztán: közismerten eléggé magas átlag­életkorú megye vagyunk. Az idős korúak egy része aktív. A népfrontnak is keresnie kell az alkalmat, hogy újra bekapcsolja ezeket az embereket a közéletbe, munka­akcióiban tevékenységi lehetőséget teremt­sen számukra... És természetesen a ma­gunk eszközeivel és lehetőségeivel nekünk is segítenünk kell az idős korúak szociá­lis gondjainak leküzdésében, abban, hogy eljusson hozzájuk a magányba a közösség melege, szeretete, gondoskodása ... Nemzetiségiek is élnek megyénkben. A nemzeti egység erősítésén munkálkodva, a népfrontnak is segítenie kell abban, hogy minél jobban bekapcsolódjanak a közélet­be, és mentől kedvezőbb körülmények kö­zött ápolhassák hagyományaikat fejleszt­hessék kultúrájukat. Gondot kell fordíta­nunk például arra is, hogy az olyan életre való kezdeményezések, mint amilyen a deszki nemzetiségi klub, másutt is meg­honosodjanak. — Mit vár megyénk népfront mozgal­ma a VI. kongresszustól? — Segítséget, ösztönzést, útmutatást a to­vábbi sikeres munkához. Az eredmények szintézisét és olyan feladatokat, amelyek munkára serkentenek itt, Csongrád megyé­ben is minden alkotó kezdeményezést — mondotta befejezésül Molnár Sándor, a megyei népfrontbizottság titkára. Papp Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom