Délmagyarország, 1976. július (66. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-27 / 176. szám

8 Kedd, 1976'. július 27. Szovjet segítséggel Erőmű, szénbányák a Dunántúlon Magyar—szovjet államközi egyezményt írtak alá a du­nántúli gyűjtőerőmű és a fű­tőanyagot szállító új mély­művelésű szénbányák tel­epítésére. Az egyezmény ér­telmében a Szovjetunió szál­lítja a legfőbb berendezése­ket mind az erőműhöz, mind a bányákhoz, s egyéb segít­séget is* ad a beruházáshoz, hogy mielőbb elkészüljenek az új létesítmények. • Már felállították az első — ugyancsak a Szovjetunió­ból érkezett — fúrótormá­nvokat, s ezekkel a nagy teljesítményű berendezések­kel kezdik meg rövidesen a 6zovjet szakemberek a má­nyi medence ásványvagyo­nának részletes kutatását. Két éven belül 40 ezer méter fúrással hatolnak a mélybe. A szovjet expedícióval egyidejűleg az Országos Ku­tató- és Fúróvállalat kiren­deltségének szakemberei is dolgoznak a mányi meden­cében, (MTI) Á turkui vendégek látogatásai Somogyi Káról yn-é felvétele­Vasárnap a fürdöfejlesztési Iák Zoltán igazgató kalauzol­programmal ismerkedtek a ta a finn vendégeket, akiket finn testvérváros, Turku kül- elkísért Bányainé dr. Birkás döttei, este pedig megtekin- Mária, a városi tanács elnök­tették a Nabucco bemutató- helyettese. (Felvételünkön kö­ját a Dóm téren.' Johannes zépen: a két testvérváros ta­Koikkalainen, a turkui városi nácsának elnökhelyettesei.) A tanács elnökhelyettese, a turkui delegáció tagjai teg­küldöttség vezetője, valamint nap délután a Móra Ferenc Heikki Löyttyniemi, a tur- Múzeum kiállításait és a kui vásár ügyvezető igazga- nyári tárlatot tekintették tója és Erkki Tabell, finn meg, ma délelőtt pedig — a testvérvárosunk tanácsának városi tanács vezetőivel foly­munkatársa tegnap, hétfőn tatandó eszmecsere után — délelőtt a, paprikafeldolgozó sl tápéi háziipari szövctkc­vállalatot látogatta meg. Po- zetbe látogatnak el. Színes szövetek és divatos ruhák ^ a Centenáriumi Szegedi Ipari Vásárban I QLL A kenderfonógyár egyidős a/0 a vásárral Négy kontinens 3« orszá- kinthetök meg. Szabad idő- Csongrádi Háziipari Szövet­gába exportálja termékeit a ben hordható ruhadarabokat, kezet faliszőnyegeit, térítőit Kenderfonó és Szövőipari iskolaköpenyeket, női és és fából készített bölcsőjét, Vállalat. Versenyképes árui gyermekruhákat, férfiöltö- a Békéscsabai Kötöttárugyár közül jó néhány megtekint- nyöket láthatnak az érdeklő- divatcikkeit, a HÖDIKÖT hető a szegedi vásáron is. dők. Szemlélhetik azt is, már jót ismert és új termé­Már a csarnok is megérdem- hogy a ruhagyár modellter- keit, a Szegedi Ruházati 11 a figyelmet, hiszen Ma- vezőinek legfontosabb törek- Szövetkezet bundáit, kabát­gyaroszágon hozzá hasonló vése: lépést tartani a divat- jait, a Győri Kötöttkesztyú­egyelőre nem látható. Any- tal. gyár áruit, a HÖDMODELL riyiban különbözik a KSZV A szegedi textilművek szö- Szövetkezet anorákjait, a korábbi fölfújható sátraitól, vetei a BUDAPRINT pavi- Pápai Textilgyár ingeit blu­hogy a csarnok fala .merev, Ionjában nézhetők meg, kész- zait, a Magyar Posztógyár és csupán a tetőrészt töltik meg termékké alakítva. A házi- a Kőbányai Textilmüvek levegővel. A raktárnak, mű- asszonyok körében máris kelméit, a Heves megyei Ru­helynek és sportlétesítmény- kedveltek a gyermek- és fel- házati Ipari Vállalat pan­ttek egyaránt megfelelő csar- nőttméretű ágynemű-gami- tallóit, szoknyáit, gyermek­nok ugyan nehezebben szál- túrák, a színes teritők. ruháit és a Mindszenti Ru­litható, mint „testvére", ám A G.pavilonban járva fel- házati Szövetkezet női ott­praktikusabb, mivel nem ér- tétlenül érdemes megtekin- honi ruháit és farmeröltö­zékeny az ajtónyitásra és teni a békéscsabai és med- nyeit fölfújásához lényegesen ki- gyesegyházi cipőket, a Sz. J. sebb energia elegendő. Ter­mészetesen bemutatják a pavilonban a már jól ismert fölfújható sátor anyagainak egyre bővülő választékát is. Érdekes és dicséretes tö- A megnyltó napján kiosztott Ipar) Vállalat, FŰSZERT, VEKM, _ K(;7v víiiií+Ai-i-i, vasárl nagydíjasok névsorát már Forgácsolószerszámipari Vállalat. reKvese a JYÖZ.V KiaiilIOinaK, közöltük lapunkban. Most ismer- Vetőmag Orosháza, Csongrád hogy — szakítva a hagyó- teljük azoknak a kiállítóknak a megyei Allatforgalmi és Húsipa­mánvokkal ezúttal nem névsorát, akik a Zsűri Különdi- ri Vállalat, Szék- és Kárpitos­fiiii.. , „, " Jaban és a Centenáriumi Vásár- Ipari Vállalat, Zala Bútorgyár, csak leikesz xermeKeKet mu- díjban részesültek. LIGNIFER, ELEKTROFEM, HER­tatnak be, hanem jó néhá- A Zsűri Különdíját kapták: BARIA, Fénycső. Hűtőgép, KO­nvat azokból az árnkhól Békés-Csongrád megyei Állami SZIG. Tápéi Háziipari Szövetke­L t. lk-i ' Gazdaságok Központja. Szegedi zet. Békéscsabai MEZŐGÉP Vál­ameiyeKet SZOVeieiKDOl mas Kéziszerszámgyár. Szentesi Ve- lalat, CSOMlEP, MOFEM Moson­vállalatok állítottak elő. Már- tömag- és Kutató Állomás. A magyaróvári Fémszerelvénygyár. is sok látogató érdeklődé Zsürl Különdíját megosztva kap- KEMIKAL, Április 4. Cipő Ktsz, -u ,, . ..,,..,,.. ta a Csongrád megyei Tanácsi RAVIL, LAMPART, Fővárosi Fi­sét IOikeltettek a külföldön Építőipari Vállalat, az Épltéstu- nommechanikai Vállalat, Kiváló egyre kedveltebb natúr zsák- dományl Intézet és a Csongrád Aruk Fóruma. OKGT Országos Vászon bútorszövetek táskák ™egyel Tanácsl Tervező Válla- Kőolaj- és Gázipari Tröszt. HÖ­„ioAk f-lA.^.^, ' "AT. DIXÖT, AGROKER Vállalat, es cipoK. iZiesesek meg a Centenáriumi Vásárdíjban ré- VEGYTEK, PIÉRT Vállalat, függönynek is használható szesültek: Hajdúsági Iparmüvek, Gyöngyösi Agromeclianikai Szö­dekorációs szövetek. Megte- T'JÍLV,®^01"^?,1;' , vetkezet. Szekszárdi MEZŐGÉP, , diótechmkai Vállalat, OKGT Du­kinthetok az immár 15 szín- nántüli Kőolajipari Gépgyár, ben gyártott polietilén zsá- MEDIKÉMIA, Ipari Műszergyár, Vásári díjasok AUTOFÉM Ipari Szövetkezet. E seménydús napokat éí Szeged. Az ünnepi hetek programjának meg­valósítása szinte közügy nálunk már több mint másfél évtizede, s ennél­fogva, akárhogyan is vesszük, jelentős fi­gyelmet és erőket köt le. Ilyenkor egy kicsit ünnepi hangulatban van a lakos­ság: tízezrek figyelnek arra, milyen sike­reket hoz a történetében páratlanul gaz­dag centenáriumi ipari vásár; mekkora közönséget vonzanak a színvonalas Dóm téri előadások; kedvező visszhangjuk lesz-e a különféle kiállításoknak, verse­nyeknek, rendezvényeknek. Garmadába gyűlt a város vezetőinek gondja-dolga is. S ráadásul javában zajlik az olimpia, amely széles körben nagy várakozást élesztett, s napról napra izgalomban tartja a sportbarátokat. Minden rosszallás nélkül megállapítható tehát, hogy ezekben a hetekben elég sok alkalmunk van a szemlélődésre, olyanfajta „könnyelmű­ségre". amely könnyen feledtetheti mind­annyiunkkal azt, amiből élünk: a felelős­ségteljes munkát és helytállást. Nagy hiba lenne, ha a „majd csak lesz valahogy" magatartás eluralkodna. Két hónappal ezelőtt aligha gondoltunk rá, hogy gondban leszünk a mezőgazda­sággal. A tavasszal szépecskén voltak esők. s ha itt-ott késedelmeskedtünk is kicsit, általában idejében szántottunk és vetettünk, permeteztünk és gyomláltunk, tettük, amit kellett. A városi párt-végre­hajtóbizottság egyik ülésén, áprilisban, a többi között meg lehetett állapítani: „Az őszi vetések jól teleltek. A műtrágya- és növényvédőszer-ellátásban nem volt fenn­akadás. A fejtrágyázást minden szövetke­zet időben elvégezte." Joggal bizakodhat­tunk tehát, hogy szép terveink valóra válnak. S aztán — mintha a derűlátásun­kat is csökkenteni akarták volna — más tájakra kalandoztak a felhők, s a tűző nap hosszú hetekig akadály nélkül ontot­ta nedvességfaló sugarait a termőföldek­re. Kezdett haldokolni a vetemény, le­sülni a szénának való, hervadni a kuko­rica, s vele azok a remények is, hogy a kapásokból, zöldségből és gyümölcsből szintén jó termésünk lesz az idén, s áz ország gazdasági egyensúlyán javítandó, maximálisan tudunk külföldi piacokra is szállítani. Még az a szerencse, hogy ga­bonából valószínűleg a kánikula ellenére is jó termést sikerült betakarítanunk, ami azt jelenti, hogy kenyérgond kevésbé nyomja majd a vállunkat. Tudjuk azonban, hogy nemcsak ke­nyérrel élünk, s a jóllakás elemi igényén rég túl vagyunk már. Az evés-iváson kívül nagyon sok mindenre van még szükségünk ahhoz, hogy szocialista mó­don, művelt emberekként tudjunk élni, jóllehet, ha nem vigyázunk, később elő­fordulhat, hogy bizonyos élelmiszerekből sem fogyaszthatunk kedvünk szerint. Ha nem termeljük meg az állatállomány ré­szére szükséges takarmányt, akkor — ha ma még nem is — néhány hónap, vagy egy esztendő múlva komoly gondjaink le­hetnek például a húsellátással. Arra kény­szerülünk tehát, hogy a rengeteg elfog­laltság ellenére is megfontoltan mérjük föl gazdasági helyzetünket, s ha az ex­portterveket nem is tudjuk az eredeti el­képzelések szerint teljesíteni, legalább a hazai ellátásról gondoskodjunk. A Köz­ponti Bizottság legutóbbi ülésén hangsú­lyozta, nagy jelentőségűnek tartja a la­kosság kiegyensúlyozott áruellátását, ame­lyet a jövőben is feltétlenül biztosítani kell. Kiknek szól ez? Természetesen az or­szág népének szól — vágná rá a kérdésre akár a kisiskolás is. Valóban, csakhogy nem olyan egyszerű a dolog. Az ország népe számtalanszor bebizonyította már, hogy a párt és a kormány fölhívásait kész magáévá tenni és megvalósítani. Nem vitás, a nép jelenleg is jól ismeri és végzi a dolgát, tökéletesen egyetértve a párttal abban, hogy a tervek teljesítésé­ért az iparban, a mezőgazdaságban, a szolgáltatásban kell megtenni minden tő­lünk telhetőt És a lakosság a maga ré­élünk széről is érzi a felelősséget, s tisztában van vele: az aszály következményeit most már úgy lehet elhárítani, ha lehetőleg minden tarlót felugarolunk és másodve­tésekkel. továbbá öntözéssel iparkodunk pótolni a szárazság okozta kiesést. Ezt a munkát azonban semmiképp sem szabad a véletlenre bízni. Nem lehet, arra a reménységre alapozni a jövőt, hogy ki­ki érti a maga dolgát, a probléma tehát így megoldódik. Szó sincs róla. Az eróket muszáj összefogni, a munkakészséget meg­felelő irányba kell terelni, a szerteagazó tennivalók tudatos szervezése nélkülözhe­tetlen. Nyilvánvaló tehát, hogy a vezetők­re hatványozottabb kötelesség hárul va­lamennyi állami gazdaságban, termelő­szövetkezetben, ipari vállalatnál. Az idei aratás is megmutatta, hogy dolgozhat pél­dául a kombájnos teljes odaadásáal haj­naltól sötétedésig, ha azonban az elnök egy bizonyos idő elteltével kijelenti, hogy „ráérünk, vasárnap nem szükséges arat­ni", máris lelassul a lendületesen kezdett munka. Azért lassul le, mert a gé­pek nincsenek maximálisan kihasználva, s nem lehet azokat minél hamarabb olyan területekre irányítani, ahol külön­féle elháríthatatlan akadályok miatt tény­leg lassabban haladhat a betakarítás. És erről van szó továbbra is: ha nincs, aki utasítást adjon arra, hogy — mondjuk — 500 hold csalamádét, 200 hold mohart vagy 100 hold burgonyát kell elvetni a gabona helyére haladéktalanul, akkor vajmi keveset ér az emberek jó hozzáál­lása. Igen, a vezetéssel megbízottaknak kell mindenekelőtt fölismerni, világosan látni, hogy minden körülmények között meg kell termelni a télire való takar­mányt, mert különben könnyen rosszul járhatunk, jövőre megcsappanhat a ser­tés- és a marhaállomány. Hadd ne be­széljünk ezúttal az úgynevezett anyagi érdekeltségről, hadd apelláljunk inkább a szocialista, a kommunista öntudatra. Mert nemcsak „megéri-nem éri meg" számításra van most szükség, hanem oda­adó szívre, tiszta lelkiismeretre, fokozott felelősségvállalásra. Nem tudni, hányan járnak zöldséget és gyümölcsöt vásárolni a boltokba azok közül, akik utasítást adhatnak a párt- és kormányhatározatok végrehajtására, min­denesetre nem ártana, ha minél többen hallanák a háziasszonyok kendőzetlen kri­tikáját a drágaság miatt. Akkor talán nem lehetne látni a szegedi járásban sem olyan őszibarackosokat, ahol a fák alja terített gyönyörű gyümölccsel. Ki a hibás? A termelő közösség? Vagy a fel­vásárló szervezetek? Nagyon időszerű volt már az az országos felhívás, amely szerint minden megtermelt zöldséget, gyümölcsöt, burgonyát, élőállatot fel kell vásárolni és hasznosítani. Nem a lakos­ság, hanem a nép gondja, hogy szárítás­sal vagy hűtéssel lehet-e jobban megol­dani ezt a feladatot, az a lényeg, hogy tartósítani kell az élelmet, hogy ebből ne legyen hiány az üzletekben. S zinte egész Európában aszály pusz­tít, nyilván jó pénzért, kemény va­lutáért el tudnánk tehát adni, amit mezőgazdaságunk produkál. De mint fentebb rámutattunk, a párt és a kor­mány a lakosság igényeinek kielégítését tartja fontosnak mindenekelőtt. Ebből az következik, hogy a mezőgazdasági ex­porthiányt bizonyos mértékig most az iparnak kell pótolnia. Olyan árukra, olyan minőségű termékekre van tehát szüksé­günk, amelyek simán eladhatók a nyu­gati piacokon is. És magától értetődik, ez sem a szövőnők gondja elsősorban, ha­nem azoké, akiknek beosztásuknál fogva dönteniük kell a központi szándékok sze­rint, a jó, a körültekintéssel hozott hatá­rozatok vérehajtása érdekében. Nem hangulatrontás akar ez lenni az ünnepi hetek első napjaiban, csupán szerény fi­gyelemkeltés: legyen tudatunkba vésve színházbajárás és sörözés közben is, hogy holnap is nap lesz, s akkor is csak saját munkánkból lehet megélni. F. NAGY ISTVÁN amelyek egyebek kö­Szolno! Műszer kj Állami Gazdaság. Ganz r Müvek, Taurus Gumiipa­kok, zött burgonya, hagyma, ri'váilailt. Csongrád megyei uborka, káposzta és gyü- Tejipari Vállalat, Aluminium­möles tárolására illetve «-/ál gyér, a hódmezővásárhelyi Rá­moics laroiasara illetve szai- kóczl Termelőszövetkezet, Békés Ütasara hasznalhatok. megyei Szlkviz- és Szeszipari A szegedi vásárhoz hason- Vállalat, Heves megyei Ruházati loan 100 éves a kenderfonó- Iptrt J.11!?ut" pá?ai J.e3íulm?* - _ . ,7. ' vek, Békés megyei Téglagyár, gyar. Pontosabban egy eV- Pannónia Szőrmekikészítő es százada alakult át szervezett Szőrmekonfekció Vállalat, FIM gyárrá a már akkor is száz- „ Porcelángyár. Csepez "T . ..... . Szekesfehervar, Kóros vidéki Ci­eves koteluzem. A KSZV pa- po Ktsz. Délsomogyi Állami Gaz­vilonjában egykori képek és daság. Tisza Cipógyár, Szekszár­eszközök, valamint a jelen- t^^l = iegl termekek szemleltetik a Baromfifeldolgozó Vállalat, Hosz­fejlődést. szühegyi Állami Gazdasag. Bajai A termékeinek naev részéi AUami Gazdaság. Izsáki Állami f , nagy reszet Gazdaság, kecskeméti Szikrai exportalo, egyre bovülo Állami Gazdaság. Helvéciái Al­nemzetközi kapcsolatokkal la,mi Gazdaság. Szarvasi Állami rendelkező S^eaedi Rnhamiár Gazdaság, Békéscsabai Állami renaeiKezo ozegeai nunagyar Gazdas4gj Kiskunhalasi Állami modelljei a G-pavuonban te- Gazdaság, Szolnok megyei Vas­Vége felé közeledik az aratás Ha csínján bánunk a kije- rülte el az eső a feketeföl- nál jóval kevesebb terület­lentésekkel, könnyen ráfog- deket sem. Rövid időre meg- röl, összesen 500 hektárnyi hatjuk: a hét végén az idő- akasztotta az aratást. gabonaföldről hordták be a járás a kedvünk szerint ala- A szegedi városi tanács vb termést a járási gazdaságok. kult. Volt borulás, volt eső, mezőgazdasági osztályán el- Igaz, nem bánják, hogy né­volt napsütés. Lehűlt, felfris- mondták, hogy a város ha- ha félnapokra megállt az sült a levegő. A kirándulók- tárában már csak pár hek- aratást, mert az eső új erőt nak, strandotoknak ugyan tár termés áll talpon. Ahol adott a növényeknek. Leg­nem mindig kedvezett, de a a szárítóberendezéseket' üze- több csapadékot, 28 millimé­mezögazdaságnak jót tett. Zá- meltették, kevés ideig szüne- tert, Forráskúton mértek. En­por áztatta meg a szatyma- teltek az aratási munkák. A nek ellenére már másnap 11 zi, a balástyai, a röszkei, a tápéi Tiszatáj Tsz-ben teg- gép vágta a kalászosokat. A nap délután levágták az járásban a kalászos terület csengelei, a bordanyi es a utoisö tábláról is a búzát. háromnegyedétől levágták a domaszéki határt Nem ke- A hét végén a múltkori- gabonát Utazik a porcelán Külföldi kiállításokra ké­szül a herendi porcelángyár. Fennállásának 150. évfordu­lója alkalmából szeptember­ben Bécsben, októberben Zü­richben mutatja be hagyo­mányos és új termékeit. Ezt követően vándorkiállítást szerveznek az NSZK-ban: Hamburgban, Frankfurtban és Münsterben állítják ki a világhírű porcelánokat d i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom