Délmagyarország, 1976. július (66. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-04 / 157. szám

A múzeum kincseiből Szándékosan használjuk ezt a kurta címet, mert megyénk népi faragói, naiv képzőművészei fáni es kövei egyaránt kísérleteztek. Vidékünk sem fában, sem kőben nem gazdag, ezért nem kell szégyenkeznünk a kevés fa ragó miatt. Mindszenten Bereczki János, Jóval túl a 70. évén, a honismereti szakkör tagjaként, a Munka Érdemérem ezüst fokozatával kitüntetett Tóth Emma szakkörvezető tanár motivációjára fogott hozzá szobrok készítéséhez. Speciális szerszámai nem voltak. Hidegvágót és kalapácsot keresett elő a szerszámosládáiéból. Követ az utcán talált, amely az útépítés során maradt ott. Első alkotása az ősanya volt. Aztán nem került új, alkalmas kő a kezeügyébe, ezért az első szobrából vöröskatonát faragott Amikor felfedezték mint népi alkotóművészt. alkotásainak Jelentős hányadával nem tudott elszámolni, mert azok új meg új formát öltöttek. A pásztorfaragás feltételei sein voltak sokkal jobbak. Amíg pusztáinkon a barmok ezrei legeltek és virágzott a pásztorélet, az erdők szűkében voltunk. Az erdőtelepítés a baromjárás rovására történt, és a földművelés Is mindjobban tért hódított Tehát soha nem volt szinkronban vidékünkön a pásztorélet és a faragásra alkalmas fa bősége. Az első faragás a rovás volt A számadó héjasbotra rótta fel • kihajtott állatok számát Ezt a Nagy Czirok Anikó felvétele HARAI JÁNOS: JUHÁSZ bot szemben levő oldalán ts megismételte. A jószág átvétele után a botot kettéhasították. Egyik fele a számadóhoz, a másik fele a jószág gazdájához került. Az elhullott állatot külön bo'ra rótták föl. Az állat dögrovásra jutott. Botja minden pásztornak volt. A frissen telepített erdők egyegv kisfáját vágták ki, mert csak ebből lehetett bunkósbotot kialakítani. Később a félszilajtartás idejeben, még inkább az egy család jószágait, a kurtafalkát legeltető gulyás botnak valóját, a meggyfasumarák közül választotta ki. Héját szalonnabőrrel bekenték, hogy tükrös legyen. Ha így nem jutott a pásztor bothoz, megtette más fa Is. Hélát lehúzták és 8—10 naoig a lóistállóba, a trágyába dugták. Barnás színét lemosás után is megtartotta. Törekedtek tehát a díszítésre. Az igazi szén munka mégiscsak a faragás volt. Híres fafaragó a csanádpalotai Szekeres András. Jó adottságai vitathatatlanok. Jól bánik a fával. Kár. hogv témaválasztását a mindenkori eladási lehetőségek szabják meg és gyakran készít sorozatokat. Tehetséges faragó Harai János eperjesi juhász. Két fa-agott botját és egy kisméretű szoboregvüttesét őrzi a Móra Ferenc Múzeum. A botokon nemcsak díszítőelemek vannak, hanem az állattartással kaocsolatos ábrázolások ls. Az egyik faragott boton a disznótartásnak állít emléket (fajták, búgatás, ma'acozás. legeltetés stb.) A másik bot a csordát ábrázolja különréle életmegnyilvánulásaiban (tehénvezetés, legeltetés, pihenő stb.) Egyik legsikerültebb alkotása a 28 cm-es szobor, amelyik a Juhászt ábrázolja, bő gatyában, szűrkankóban, jobb kezében pásztorbot, bal kezében kisbárány, vállán tarisznya, mellette a puli. A szobor a pásztorhivatás minden tényezőjét bemutatja. BÖUCSÖK VINCE „A tcronyor visszapillant" G.Milkó Erzsébet köszöntése A szegedi újságírás doyenje, Gergelyné Mtlkó Erzsébet most 85. éves: Szegeden született 1891. július ft-án. A betűk szeretetét a családból hozta magával: nagybátyja volt Milkó Izidor (1855—1932), a Szabadkán élő író, a gyermek Kosztolányi példaképe. Újságírói pályáját a Szegedi Naplónál kezdte 1915 elején. Bors László a Kolozsvári Szemlében (1918. máj. 20.) így írt róla: „Karrierje Szegeden. a vidék egyik legerősebb lapiánál, a Szegedi Naplónál kezdődött. Móra Ferenc volt a tanítómestere, amennyiben ... eolt szüksége tanítóra egyáltalán. Szegeden a vidéki újságírás nagy és nehéz feladatát állotta ki tűzpróbaként: csinálta az egész nagy skálát, a rendőri és törvényszéki riportoktól egészen a lírai kopfokig." Nem sokáig maradt Szegeden. Dolgozott Budapesten, tudósított néhány pesti lapot Svájcból, majd Bors László (1895—1919) hívására 1916 júniusától a Kolozsvári Hírlaphoz szerződött. (Bors László is Szegedről került Kolozsvárra. A Szeged és Vidéke belső munkatársa volt. Sziv és száj c. verseskötetét (Üjvidék, 1918.) Juhász és Móra ismertette a szegedi lapokban Rövid é'etét a Tanácsköztársaság soproni mártírjaként fejezte be: a terrorlegénvek elhurcották a börtönből és kivégezték.) Mllkó Erzsébet a háború vége felé tért vissza Szegedre. Megismerkedett a nem sokkai azelőtt idekerült Gergelv Sándor (1889— 1932) szobrászművésszel, akire Juhász hívta föl Kassák figyelmét. A művész portrét készített róla. amelyről Juhász Gyula a Délmagyarországban (1918. jún. 29.) azt írta. hogv „Műkő Erzsi portréja például finomság és jellem'etesség dolgában elsőrendű mű." (A portré 1944-ben tűnt el a nyilasok által földúlt Deák Ferenc uteai lakásbői.) Ge-eelv Sándor ösztönzésére 1918 őszén be'ratkozott a budapesti Iparművészeti IskO'a ötvös szakára. A Tanácsköztársaság ide;ér. tagja volt az iskola öttagú diáktanácsának, ame'y élénk politikai tevékenységet fe'tett ki. Milká Erzsébet javaslatára fölvették a kancsolctot az. i'júmunkásókkal, diákotthont létesítettek, agitációs előadásokat tartottak, megszervezték az iskola növendékeinek a részvételét a fölvonulásokon. Aktfv baloldali magatartása miatt az 1919/20-as tanév kezdetén eltanácsolták az Iskolából, még azt sem engedélyezték neki, hogy Csajka István tanárnál magánúton tanulhasson. Visszajött Szegedre. Alig Ismert tény, hogy az 1919. november 1-én megnyílt szegedi Moholy-Nagy—Gergely közös kiállításnak egy harmadik résztvevője is volt, Milkó Erzsébet, aki ötvösmunkáit állította ki. Juhász Gyula a Szeged és Vidéké ben megjelent kritikájában (okt. 31.) „igen finom ízlésűnek" nevezte a kiállított ötvöstárgyakat. Egy másik szegedi lap, A Munka 1919. november l-l száma szerint „gyűrűi, nyakékei és kézelőgombjai kifinomult érzékről tanúskodnak; mindegyik külön-külön szép biztatás a jövőre nézve." Az országban tomboló terror, a vásárlások teljes hiánya, a modern művészet képviselőinek féL reállftása Moholy-Nagyot és Gergelyt arra késztette, hogy külföldön telepedjenek le. Mllkó Erzsébet és Gergely Sándor 1920. február 23-án házasságot kötött, és még abban a hónapban Németországba utaztak. Juhász Gyula nászajándéka a Gergely Sándornak c. vers volt, amely a Délmagyarország hasábjain jelent meg. Németországban a legsanyarúbb nélkülözés várt rájuk. Milkó Erzsébet azon kevesek közül való, akik szemtanúi voltak a magyar művészkolónia (Tihanyi, Kernstok, Berény, Bató stb.) nyomorgásának. Férje, aki itthon az aktivisták körének a legmarkánsabb szobrásza volt, odakint nem tudott érvényesülni. Csak arra számíthattak biztonsággal, amit ő varrás: munkákkal megkeresett. Berlinben megismerkedett és barátságot kötött Ady Lédájával (1872—1934), akiről eddig nem publikált fényképet őriz. Férje váratlan halála (1932) után 1938-ban hazajött A náci hatóságok egyetlen 6zobrot sem engedtek kl az országból, így Gergely Sándor munkásságának utolsó 12 évét csak fényképekről ismerjük. Milkó Erzsébet ajándékozta a sokak által legjobbnak tartott, az Irodalmi Lexikon áltai is közölt Gergely-fé'.e Juhász-portrét Eidus Bentiánnak (1830—1911), az 1905-ös orosz forradalom bukása után Magyarországra menekült és Szegeden lete'epedett fogásznak. A sokszor reprodukált művet Eidus Bentián özvegye adományozta (1958) a Móra Ferenc Múzeumnak. A fölszabadulás után az Állam- és Jogtudományi Intézetben dolgozott, ahová a legutóbbi időkig bejárt segíteni. A Tanácsköztársasági Emléklap (1959). a Tanácsköztársasági Emlékérem (1969) és a Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970) tulajdonosa. Gazdag élete során olyan emberekkel ismerkedett meg vagy tartott barátságot, m'nt MoholyNagy, Kassák. Tihanyi, Kernstok, Berény, Hevesy Iván, Bortnyik, Tömörkény. Juhász, Móra, Kahána Mózes, Brüll Adél stb. Emlékei és dokumentumai ki nem aknázott forrása a szegedi helytörténeti kutatásnak. Születésnapján további jó egészséget kívánunk neki. APRÖ FERENC Lddl Ferenc Pillantótükörben Rohanva élünk, gépek, olajok lenyes testére ugrottunk a földről és visszanézni sincs elég időnk, \ beállított pillantótükörből — fontosságuk és veszélyük szerint — kihullanak a tárgyak, emberek. Emlékezés Bálint Cyö'gure Bálint György író, újságíró, a két világháború közti magyar marxista krit'ka és publicisztika egyik legkiemelkedőbb alakja, hetven évvel eze'őtt, 1906. július 9-én született Budapesten. Érettségi után a budapesti kereskedelmi akadémia egyéves kereskedelmi szaktanfolyamát végezrte. 1924 és 1939 között az Est-lapok munkatársa, közben többször járt külföldön. Spanyolországban jártam című kötete élesen antifasiszta tartalma miatt nem jelenhetett meg. Szépirodalmi és publicisztikai munkásságénak színtere a kommunista Gondolat és polgári ellenzéki si'tó, főleg a Pesti Napló volt. Német nyelvű írásait (verseli, novellák) az Arbeiterzeitung, Eulensp'egel, Frankfurter Volksstime, Kunst und Volk, Neue Bücherei és a Pester Lloyd közölte. Angol és amerikai lapok tudósítója ls volt. 1933-ban házasságot kötött Csillag Vera grafikusművésszel. 1941-ben Tokajba rendelték munkaszo'gálatra, innen Üjverbászra vitték, majd leszerelték. 1942 áprilisában letartóztatták és a Margit körúti katonai börtönben tartották fogva. Szeptemberben kiszabadult, de októberben a gödöllői munkaszolgálatos táborba vitték, ahonnan Ukrajnába hurcolták. 1943. január 21-én a Sztarij Nyikolszkoje kórházban halt meg. Irodalmi pályáin költői próbálkozásokkal indul. Nemzedékét céltalanak kisemmizettnek érzi. Irásamak javarésze (Az idő rabságában, Jégtáblák, könyvek, koldusok, Az illatok dicsérete) a harmincas évek termése. Bennük életművének valamennyi fontos motívumát felismerhetjük, a társadalmi elkötelezettséget, a kapitalizmus megvetését, következetes antifasizmusát, a harcos írói magatartás hirdetését, s az új szocialista irodalomszemlélet kialakításának szándékát. A társadalmi igényű kritika eszménye nemcsak a modern polgári irodalom gondjainak és a szocialista realizmus jeleihez vezeti el, hanem az antifasiszta harcokhoz és a népfrontpolitikai törekvéshez is — anélkül, hogy az Irodalomkritikából át kel'ene lépnie a politikai publicisztika területére. Először a társadalomkritikai művekre figyel fei és fölényesen ítélkezik a polgári üzleti irodalom felett, de hamar felismeri, hogy a bírálatot el'entámadással kell felváltán a. melynek irányát csak új, pozitív eszme szabhatja meg. így lesz írása fő kérdése a fasizmus és a szocializmus. A fasizmus bírálatában sem marad meg az általánosságoknál, Az a szándéka, hogy gondolatalt tett értékűvé tegye. Újra és újra visszatér a fasizmus szociális demagógiájához, s a valódi rend és népellenes diktatúra ellentétéhez. „A fasizmus primitív rendet jelent — a munkatáborok és a korbács rendjét. Van olyan rend is, amely a szabadság megőrzését szolgálja. Van olyan rend, vagy legalábbis lesz, amely az emberek tömegét meg tudja védeni a mai te-mcl-si rendszer mindent elszürkítő nyomásától és mérhetetlen anyagi és lelki megalázásaitól." Megvallatja a múltat, hogyan engedhette annyi nép elhatalmasodni maga felett az embertelen erőt. s új magatartást sürget a jövő védelmére. A jövő harcos szelemet kíván: „politikát politika elleh". Háborúellenes. De nem elégszik meg a hűvös semlegességgel, és nem fogadja el a keserű, ámbár megértő magyarázatot a háború emberi okairól. „Az írónak a háborúval szemben nem lehet más feladata — írja —, mint hogy a falánk kis csoport lelki és szellemi üzleteit leleplezze, és felvegye velük a harcot a veszélyeztetett embertömegek, az eladott erkölcs és a megtagadott kultúra nevében." „A szabadság a nép ügye, s minden szabadságkövetelés szükségképpen népi követelés is. Ezért természetesen azok a szellemi emberek, akik a Iélek Jelszabadi. fásáért Ind'J-ik harcba, fintort találkoznak a ncppel, mely a társadalmi felszabadításért küzd." Az író tevékenyen akar részt venni a világ eltorzult arculatának megváltoztatásában. Vállalja a szocializmus ügyét is. Vázolja az új rend és gondolatrendszer fő vonásait. A szegényekről mindig az együttérzés hangján ír. Népszeretetének nagy távlatai vannak, s munkásságában a távlatok felidézése kapja a nagyobb hangsúlyt. Bér a remélt jövőről keveset beszél — a szocializmust nyíltan nem néos'erűs'ti —, gondo'átmenete mindig jelzi, hogy az egész emberség kiútját a szegények társadalmi rcnds-e-'től várja. A rend és szabad-ág öszszeiüggésánek bizonv'tásávaí is a szocíal'sta jövőt Idézi. Bfrálja a felületes ítélkezést, amely kommün1 stának m' nősít minden társadttomb'rá'atot: „A kommunistát nem az teszi kommunistává. amit elntas't, hanem amit javasol; nem az, amitől elszakad. hanem az. am'hez csatlakozik." Figyelemmel kíséri a magyar Irodalom szoc'alista szellemű kezdeményezéseit, va' amint a magyar nyelven megjelent szovjet regényeket. Irodalomelméleti gondolatait sohasem foglalta rendszerbe, de cikkei néhány részletéből kiviláglik, hogv az lroda'om eszmei változásainak s'ilisztikai következményeire figyelt. Szerinte a „szocialista realizmus keményen stilizált" vaskézzel fog'a össze az anyagot, csuk a nagy összefüggéseket mutató a'anon alakít, emeli kl, úgyszólván csak a csúcspontok érdeklik. Közben meg'ogalmazza m'vés'etszemiéletének atooelvét. s kiindulópontja teljesen egybeesik a marxista esztétika kiindulőoontjával: „Az igazi művész áttöri a hazugság felületét, és napvilágra akarja hozni a nagy titkot, a valóságot." Tanulmányait bátor humanizmus jel'emzi. Irodalmi érté'-űek újságcikkei is. Nemcsak problémaié'vető bátorságuk, kulturáltságuk, humanista szenvedélyük miatt Irodalmi rangú a'kotásokká teszi őket az élményszerflség. a gondo'ati igényesség, a megformálás tömörsége s a nyelvi pontosság. tisztaság is. Kritikai, publicisztikai munkásságában termékenyítsen jelen voliak a marxizmus eszméi. Életműve e'szánt és pontos bírálata az embertelenség és barbárság korának: ereie. maradandósága a szigorú tudományos világszemléletben, harcos humanista meggyőződésében és sajátos írói-kritikusi kvalitásaiban rejlik. Legfőbb műfaja: az aktualitásokra visszhangzó reflexió, egy-egy tollára kívánkozó jelenség — politikai esemény, apró hír, egy könyv vagy film, mindennapos utcai jelenet — egyszerre komoly hangú és Ironikus e'emzése. Hangja gyakran keserű, néha szinte szkent-kus. de egvike azoknak is, akik a legpregnánsabban fogalmazták meg és hirdették a bele nem nyugvás érveit és indulatait: „Felháborodom, tehát vagyok. A felháborodás — a mai társadalomban — a szellemi ember létének legmagasabb rendű kifejezése." Az európai haladó Irodalom mélyreható ismerete al ka'mássá tette a francia, a német, az angol irodalom eredményeinek közvetítésére. Sinclair Lewis, Dikkens, Galsivorthy, Aldous Huxley, O'Néill, Maugham, Knittel műveiből fordított. Megem'ékezésünket írónk politikai állásfoglalásával fejezzük be: „Ott maradni a helyszínen, mélyen bent dolgozni a minden, navi élet közepén, napi problémákkal szemben érvényesíteni az eszmét, a részleteken keresztü törni utat a cél felé — nem pedig félrehúzódni, és távolból tanítani. A lemondás hamis szerénység: aki a világról lem nd, az lemond a küzdelemről is. Elvontan könnyű hűnek maradni az elvhez — bent a forgatagban kell hűnek maradni hozzá, az a nehéz, és az az igaz'." DR. FÜR ISTVÁN