Délmagyarország, 1976. július (66. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-13 / 164. szám

Kedd, 1976. július 13. 5 SZESEDI HETEK A Skorpió együttes hangversenye, az újszegedi szabadteri színpadon ma este 8 órakor. Kass János grafikusművész kiállítása a Bartók Béla Művelődési Központban, július 25-ig. Hegyi Flórián ncpi fafaragó kiállítása a Bartók Béla Művelődési - Központban, július 35-lg. A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai. Próbák a színpadon Tegnap megkezdődtek Szegeden az idei szabadtéri játékok színpadi próbái. Az ember tragédiájának közvetlen előkészületei. Madách drámájának főbb szereplői természetesen nem érkeztek készületlenül, a rendező Szinetár Miklós vezetésével jónéhány próbát tartottak már Budapesten, amelyek folytatásaként hétfőn délelőtt a szegedi színházban vették át az egyiptomi, athéni és római színek anyagát Félix Lászlónak, a rendező asszisztensének irányításával. Este a dómszínpadot először a statiszták vették birtokukba, majd körülbelül 8 órától próbált az egész stáb. A mai menetrend hasonló lesz. Mint ismeretes, a főbb szerepekben fiatal művészek debütálnak a Játékokon: Hegedűs Géza, Bánsági Ildikó és Lukács Sándor. A vállalkozás nincs előzmény nélkül, hiszen Vámos László is hasonló elképzelésekkel rendezte itt a Rómeó és Júliát 1972-ben, címszerepeiben Kalocsay Miklóssal és Kútvölgyi Erzsébettel, akik azóta is bizonyítottak. A szereposztás érdekessége még, hogy íontosabb feladat jut egy teljes osztálynak a színművészeti főiskoláról, valamint a Szegedi Egyetemi Színpadnak, továbbá először vesz részt szabadtéri produkcióban ekkora létszámmal a Szegedi Nemzeti Színház: 15 művésze kap szerepet a különböző színekben. Néhányan többet is: Kovács János például Athénben az első demagót, Londonban Lovel, az 14. színben pedig az eszkimó jelmezét ölti magára. A szegediek közül szóhoz jut még Mentes József. Máriáss József, Bagó László, Szabó István, Gyiirki István. Martin Márta, Katona András, Kovács Gyula, Nagy Zoltán, Marosi Károly, Király Levente, Miklós Klára, Gémest Imre és Jachinek Rudulf. Az ember tragédiája a szabadtérin Honi- után Bánffy Panelház a Belvárosban 2

Csak utalunk a Tragédia szabadtéri nyitó előadásá• nak mámoros fogadtatására: „Csoda az árkádok között. Csoda a templom tornyai előtt. Csoda a szegedi ég alatt..." és az első, már kimondott párhuzam-óhajtás: „Madách drámai szimfóniája, a szabadtéri játékok salzburgi ünnepével." Lugosi Döme részletes információkat adott a színpad két dimenziós elrendezéséről. (A Szegedi Szabadtéri Játékok története 1931—1937; Budapest, 1938) megemlítve, hogy Hont Ferenc misztériumnak fogta föl a Tragédiát, a felső színpad a mennyországot, az alsó a paradicsomot ábrázolta. Helyi kiadvány (A Szegedi Szabadtéri Játékok múltja, jelene és jövője; Szeged, 1959) utal Hont Ferencnek korábbi, a szabadtéri gondolatát fölvető cikkére, a „Gemier a szegedi színházról" címűre, amelyben az új tömegjáték megvalósításának igényét fogalmazza meg. Elmondja ez a kiadvány: Hont először ellenezte a kultuszminiszter elképzeléseit, miszerint művészi passiójátékokra hivatott a játékok programja, mégis engedett, hiszen a lehetőségek körét maga ls a moralitásokkal, mirákulumokkal és misztériumokkal rajozta meg. Hevesi Sándor (a Magyar Passió rendezője) is ellenezte a Tragédia bemutatását, illetve csupán misztériumjátékot javasolt. Hont Ferenc végül is misztériumot rendezett a Tragédiából. A Tiszatáj 1960-as nyári különszáma foglalja össze a mű szegedi előtörténetét. Az 1933-as bemutatóról leírja, hogy Hont Ferenc a mű transzcendens jellegét hangsúlyozta, a középkori misztériumból kifejlődő sorsdrámát. Ami csak részben felelhet meg a műnek, amennyiben a végzetlátás szerepet játszik a Tragédiában, és amennyiben történelmi tény, hogy a tömegek szembefordulásai a feudális renddel tényleg vallásos köntösben jelentkeztek. Hanem Hont a lehetetlenre vállalkozott — írja a Tiszatáj. — „E korban már nemcsak nem szükséges a kapitalizmus kritikájának misztérium-játékban történő kibontása, de nem is lehetséges, hiszen a kapitalizmus elleni osztályharc nem a' kapitalizmus ideológiáján belül indít ideológiai támadást, hanem a munkásosztály új ideológiájával, a dialektikus és történelmi materializmus ideológiájával, amellyel pedig a Tragédia nincs rokonságban." A cikk szerzője (r—) szerint Hont felfogása sötétíti a Tragédia különben is komor színeit.Luciíer játékmesterként Ádámot a végzeterejű transzcendens hatalmas eszközévé teszi — ami ellenkezik a madáchi koncepcióval.-^ Mig Lucifer lázadása egyértelmű, Ádámé ellentmondásos, benne a transzcendens lázad a testi ellen, és fordítva, megbénul Ádámban a hősi, a küzdelemre szólító akarat. Máskülnöben a színpad nemesen egyszerű és lenyűgöző térhatású volt — tette hozzá —, 300 főnyt statisztériával, s újításként itt láthatott a néző először táncjátékot, melyben Hont Ferenc Gemiert követte. A következő évben, 1934ben. gróf Bánffy Miklóst kérték fel rendezőnek. Hont mellőzéséről Pásztor József könyve pletykaízű intimitással szolgál. Valamelyik újság t. i. idő előtt nyilvánosságra hozta a rendezőcserét, mire Hont Ferenc állítólag úgy nyilatkozott a Magyarországban, hogy a téren rajta kívül senki sem rendezhet A bizottság válaszában képtelenségnek tartotta Hont kijelentését. A tényeken ez; persze mit sem változtat. Pásztor József lelkesen méltatja az új koncepciót is: „Gróf Bánffy Miklós, ez a Jókai fantáziájából életrekelt magyar úr, és Oláh Gusztáv, a legkiválóbb magyar szcenikus, teljesen új célokat tűzött ki maga elé... el tudta tüntetni a színpad és a nézőtér között levő éles határvonalat, és a hatalmas közönséget az előadás, a Tragédia aktív szereplőjévé tette." Nikolényi István A játszma Ismert humoristáink—köztük a szegedi Boncz Géza — írásaiból tűzött néhányat szombat esti műsorára a televízió. S bár a jelenetek külön-külön is nevettetőek, szórakoztatóak, a rendezői koncepció még megtoldotta őket egy ötlettel: a téma és a helyszín hasonlósága folytán még sokrétűbben, tanulságosabban mutatkoztak meg a pereskedő emberek ártalmas vagy inkább csak nevetnivaló tulajdonságai. A szombat esti összeállítás a szórakoztatás mellett a mai magyar humor sokarcúságát is igyekezett felvillantani, a vasárnap esti tévéjáték arra próbált válaszolni, milyen tartalékaink vannak a nézők krimiéhségének kielégítésére. Az idegek 'felkorbácsolásának már hagyományai vannak televíziónkban, igaz, ezek eddik főként külföldi produkciókból öröklődtek. A „recept" röviden fgy hangozhatna: végy egy gyilkost, lehet szenvtelen, intellektuális bűnöző, ösztönökre hallgató „laikus", vagy kényszer hatására gyilkoló: állíts vele szembe egy felügyelöt; félelmetesen okosat, célratörőt, vagy esetleg ráhibázót, s máris megvan a lényeg. A cselekmény majdhogynem mellékes, legtöbbször a szavaknak is csak annyi a jelentőségük, hogy félrevezetik a nézőt, s megcáfolják logikusnak hitt fejtegetéseit. Bán Ernő és Némelhy Gyula forgatókönyvírókról szerencsére kiderült: nem tisztelik a hagyományt. Pattanásig feszült dialógusokkal, titokzatos jelenetekkel ajzották idegeinket, s közben „megfeledkeztek" a gyilkosokról. Következésképp hullával sem szolgálhattak, s ami a legkülönösebb, az áldozat nekünk sem hiányzott. A Szemes Marianne rendezte A játszma vér és fegyverropogás, halálhörgés és agyba markoló sikoly helyett szellemes, fordulatos, intellektuális játékot adott, s a kriminél szokatlan módon a közönséget is bevonta a rejtélyek megfejtésébe. Hasonlóképpen újdonságnak számított, hogy először tekinthettünk a magyar elhárítás mai, mindennapos munkájába, s noha a történet meglehetősen eltért a megszokott kémhistóriáktól, azért megőrizte e műfaj legfontosabb sajátosságait. Az egymással szemben álló felek egyformán felkészültek, agyafúrtak, mindenre elszántak voltak, s hogy a játszmából végül is a Galambos Erzsi, Inke László. Juhász Jácint képviselte hazai elhárítás került ki győztesen, az elsősorban a tisztességes szándékon, a meggyőződésen múlott. L. Zs. Megjelent a panel a Belvárosban, egyetlen háznál, egy nem „telepszerű" építkezésnél. A Madách utca és a Szilágyi utca sarkán álló ötszintes épület hirdeti az újabb építészeti érdekességeket. Ügy tűnik ez a ház minden korábbi hiedelmet cáfol. Megvétózza a tervezők vélekedését, miszerint foghíjas telekre nehéz méretre építeni. (A szabvány határai miatt nem lehet a panelt faragni, vagy toldani, ezért előfordulhat, hogy a ház „lötyög", nem kapcsolódik a többi épülethez.) Ügy látszik, a daru is tud gazdaságosan dolgozni, és az elemeket szállító gépkocsik zavartalanul térülnek-fordulnak. Ügy látszik, a Belváros képét nem zavarja, a rekonstrukció elvével nem ellenkezik ez a betonház. A hétköznapi ember fejében ezek a gondolatok végigcikáznak, ahogy járja a várost, és elismeréssel adózik Szegednek. Az elismerés elsősorban abból következik, hogy a Belváros új ruhát vett magára, kifestette magát, kipöttyent. Olyannyira, hogy a külföldiek valami szép dobozhoz kezdik hasonlítani. A vértolulással születő gondolatok mellett, a varosát szerető ember nyugtatja magát, mert eszébe jut, nem illik bántani a panelt. Amikor egyik évről a másikra ennek segítségével lehet csak tízezreknek otthont teremteni, akkor nem szabad egy rossz szót sem rámondani. Annál is inkább, mert a lakótelepen eszébe sem jut a korholás, megszokta már a szürkés, „néholszíneződő" falakat. Tudja, a tömeges lakásépítkezést más módon nem lehet megoldani, de azt is tudja, ezzel a technológiával csak telepszerűen gazdaságos építkezni. Azt is sejti, hogy az épületek felöltöztetéséhez milliárdok kellenének, mert a burkolóanyag nagyon drága és arra nincs pénz. Somogyi Károlyné felvétele Tető alá kérült a panelház Aztán megint eszébe jut a hagyományos városkép, ami Szegedet megkülönbözteti a többi várostól, és nem érti, hogy került a panelház a város szívébe. Ügy érzi, ez nem oda való. A Madách és Szilágyi utca sarkán tető alá hozott háznak különös története van. Kényszer szülte helyzetből —, hogy a DÉLÉPnek helyiségekre van szüksége, ahonnan a belvárosi építkezéseket irányítja — készült a terv, ami sajnos már megvalósult. Az irodaház úgy épült, hogy néhány év múlva lakni is lehessen benne — ekkorra ugyanis a DÉLÉP tető alá hozza az igazit. Tehát nem lesz felvonulási épület ebből, amit egykor majd lebontanak. (Ebben az esetben ez drága mulatság lenne.) • Bemutatkozott a panel a Belvárosban, igaz, nem ováció, vagy nagy taps, közönségtetszés kíséretében. Ez a bemutatkozás nem jelenti azt, hogy a házgyári technológia gyakorlattá válik a Nagykörúton belül. A tervezés szigorú elve: a Belváros jellegének megfelelően építsék be a foghíjakat, vagy a tömbbelsőket. Ezért vették le a napirendről azt, hogy a Szent István téri, Bocskai, Vidra, Madách utcák határolta tömbbe házgyári lakás kerüljön. Ebben az esetben minta tömbrekonstrukciót hajtanak végre és példát szeretnének adni az elkövetkezendő tömbbeépítkezésekhez. A mindennapok esztétikája természetesen állandóan változik. Előfordulhat, hogy néhány év múlva panelépületet szeretnénk látni a Belvárosban, mert azok akkorra már olyan tetszetősek lesznek. H. M. Aranyérem Lipcsében, közönségsiker Leningrádban A magyar mezőgazdaság termelésének közel 30 százaléka exportra kerül. Nemcsak a magyar konyha, a magyaros vendéglátás híres messze földön, hanem azok a termékek is, melyeket mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk előállít. A külföldi fogyasztók tájékoztatása új és hagyományos árucikkeinkről, kutatási és termelési eredményeink bemutatása a különböző országokban megrendezett kiállításokon történik. A Gabonatermesztési Kutató Intézet nemcsak a hazai, hanem a külföldi kiállításoknak is résztvevője. Jelenlétével egyrészt bepillantást enged kutatási eredményeibe, másrészt demonstrálja azt a munkát, amely nemzetközi együttműködéssel folyik. Szereplésével elősegíti, hogy a hagyományos magyar vetőmag-export új fajták, hibridek megismertetése révén bővüljön. A HUNEGXPO közelmúltban Leningrádban rendezett Magyar Mezőgazdasági és Élelmiszerpirai Kiállításán az intézet hibridkukoricákkal. búza és őszi árpa fajtákkal szerepelt. Különösen nagy érdeklődést váltottak ki a kukorica hibridek, köztük a szovjet kísérletekben is jól szerepelt K SC 360, Kollektív SC 440. Az igen korai szemes hibridek (Szegedi TC 255 és Szegedi MSC 287), valamint a BEKE 270 silóhibrid pedig azokban a szovjet nagyüzemekben lehetnek különösen értékesek, amelyek kizárólag rövid tenyészidejű kukoricák termesztésére kényszerülnek, így aztán érthető, hogy az intézet — különösen e kiállításra készített — fajtaismertetői gyorsan gazdára találtak. A Lipcsétől alig pár kilométerre fekvő, nagy kertváros (Markkleeberg) gyönyörű parkjában rendezi két évenként az NDK az „AGRA" mezőgazdasági kiállítást, mely napjainkban is a látogatók ezreit fogadja. A kiállításon külön pavilonban kaptak helyet a KGST-országok. A hatalmas csarnok közel harmadában mutatják be gazdasággal kapcsolatos a 9 ország eddigi, a mezőegyüttműködésének eredményeit, köztük a növénynemesitésben elért sikereket is. Hazánk ízléses kiállításának ezúttal is egyik résztvevője a GKI. Az intézetet az NDK-ban jól ismerik, hisz szinte nincs olyan silókukoricát termelő mezőgazdasági üzem, amelyben BEKE 270 silóhibridet még ne vetettek volna. (E kukorica „apja" NDK, „anyja" magyar, a vetőmagját hazánk hibridüze. mei állítják elő, a szülői vonalak fenntartása a GKIben folyik.) A BEKE 270 értékét — amellett, hogy a világ egyik legnagyobb területen szaporított hibridje — mutatja az is, hogy már az 1972. évi AGRA-n aranyérmet nyert. Az intézet — az előzetes hírek szerint — az idei kiállításról újabb aranyéremmel tér haza. Bemutatott termékeink között olyan — itthon egyre nagyobb területen termesztett — búzafajták szerepelnek, mint a GK—F 2, a GK 3, a kukoricák közül az igen korai és a korai hibridek, valamint az elmúlt évbeft „minősített" GK 58 őszi árpa és a GK 70 napraforgó. Az AGRÁ-n hazánk nemcsak kiállított termékeivel, kutatási eredményeivel aratott sikert, hanem békéscsabai táncegyüttesével, kecskeméti, bábolnai, hortobágyi lovasaival, haj tóival és lovaival is. Dr. Proksza János Tótágas Esztergomban Hetek óta mozgalmasak az esztergomi gyerekek napjai: Palásthy György filmrendező nagy kísérletének részesei, a Tótágas cimü, első magyar gyermekmusical felvételein szerepelnek. A színhely a Széchenyi tér: itt napi 8—10 órán át peregnek a jelenetek, s 250 gyerek — óvodás, kisiskolás és kamasz — fáradságot nerrt ismerve viszi színre a sosemvolt városkában „megesett" történetet. Az alkotás Palásthy György negyedik gyerekfilmje, bemutatóját karácsonyra tervezik.