Délmagyarország, 1976. július (66. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-09 / 161. szám

5 Péntek, 1976. július 9. Fiatalok a mezőgazdaságban Kevés a fiatal a mezőgazdaságban — halljuk, mondjuk is számtalanszor, de hogy a gond mennyire égető, nyilvánvalóan a mezőgazdasági üzemek irányítói érzékelik legerősebben. A kívülállónalt persze könnyű következtetni: olyan feltételeket kell teremteni a termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban, amelyek vonzzák az ifjabb korosztályt. Igaz, párthatározat és törvény is segít, hogy a fiatalok a korábbinál olőnyösebb helyzetben és jobb körülmények között dolgozzanak minden termelőhelyen — mégis tény, hogy a mezőgazdasági üzemekben folyamatosan csökken a 30 cven aluliak száma, az emlegetett jobb- feltételeket kevés helyen tudják biztosítani, a határozat, a törvény végrehajtása akadozik. Hogy hol tartanak tulajdonképpen? Erinek megállapítására vállalkozott a megyei népi ellenőrzési bizottság vizsgálata, amelyet összesen huszonegy mezőgazdasági üzemlien (termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban, szakszövetkezetekben) végez, lek el az 1973. és 1976. közötti időszakra vonatkozóan, különlegesen nagy apparátussal, igénybe véve a megyei KISZ-bizottság segítségét is. Az általános kép, amelyet a vizsgálat összefoglaló jelentése tár elénk, nem éppen szívderítő. Ügy tűnik, legfőképpen az a szemléletváltás hiányzik, amely elsődleges feltétele lenne bármilyen konkrét változásnak. Hogy kizárjuk a félreértések lehetőségét, mindjárt le kell mondanunk: nem kizárólag a gazdaságok vezetőinek szemléletváltozását igényel. nénk. Az is elengedhetetlen, hogy maguknak a fiataloknak a vezetői „felnőjenek" a nagyobb, vagy inkább a korábbitól eltérő feladatokhoz. A vizsgálat tapasztalatait feltehetően jól lehet majd hasznosítani az érdekeltek további munkájában. Hiszen az volt a cél, hogy az ifjúsági törvény központi, legfontosabb passzusainak érvényesülését vegyék a nagyítólencse alá, az alapvető előírások betartásét vizsgálják, így például: az ifjúsás részvételét a termelés irányításában ; a továbbképzést segítő, az erkölcsi és anyagi elismerést célzó, a szabad idő felhasználását javító intézkedéseket. Vizsgálták azt is, hogy megtervezték-e a törvény végrehajtásának menetét és megszervezték-e ennek ellenőrzését. Figyelemre méltó, hogy bár külön MÉM-rendelet írja elő az „intézkedési terv" évenkénti 'elkészítését a gazdaságokban, két helyen egyáltalán nem is találtak ilyet, máshol pedig nem tervezik újra minden évben a feladatokat Hogy ellenőrzik-e a végrehajtást — erről az üzemeknek majdnem a felében nem tudtak beszámolni. Jól mutatja a vizsgálat, hogy a fiatalok aktivitásával is baj van. A huszonegy gazdaság közül egyedül a hódmezővásárhelyi főiskolai tangazdaságnál ismerték, mit tartalmaz az intézkedési terv, máshol azt is csak néhányan tudták, hogy ilyen létezik, vagy sem. (Ide kívánkozik, hogy némelyik fiatal egyszerűen nem ismeri munkahelyének ifjúsági felelősét.) Pedig a tervek sem mindig kifogástalanok. LegBejárat a szabadtérire szembetűnőbb hiányosságaik közé sorolja a jelentés, hogy nem foglalkoznak kellőképpen a kezdők beilleszkedésének problémájával, a képzés és művelődés megtervezésével, valamint a munkaversenyek különböző formáinak elterjesztésével. Ennek ellenére a megkérdezett fiataloknak több mint a fele a képzettségének megfelelő helyen dolgozik (ami a kezdők közérzetének nem lényegtelen meghatározója), a szakképzetlenek többsége pedig valamilyen segítséget kap, hogy szakmát szerezzen. Mindez nyilvánvalóan alapvető gazdasági érdeke valamennyi üzemnek, azon pedig már igazán könnyű, segíteni, hogy a dokumentáció se hiányozzon. Nehezebb bevezetni olyan törvény-előírta intézkedéseket, amelyeknek nem ilyen közvetlen és termelésben kimutatható a haszna. A népi ellenőrök csupán két olyan üzemben jártak, ahol minden termelést irányító, vagy társadalmi bizottságban helye volt az ifjúság képviselőjének is. Van példájuk viszont arra, hogy a munkahely hat különféle testülete közül egyetlen egyben sincs 30 éven aluli. így hiába írják elő a rendelkezések, milyen kérdésekben van az ifjúsági szervezetnek véleményezési joga és mikor élhetnek az egyetértés jogával. Minthogy a vizsgálat során a legtöbb gazdaságban hiányoztak a dokumentumok arról, hogy élnek-e jogaikkal a fiatalok, megkérdezték őket is, az üzemek vezetőit is. Az utóbbiak arra. hivatkoztak, hogy előzetes megbeszéléseken, szóban kérik a véleményeket. A KISZ-tagok többségéről viszont kiderült, nem tudják, milyen jogok illetik őket. A felsorakoztatott negatívumok természetesen csak kiragadott példák a vizsgálatból, az összefoglaló jelentés teljesebb,, reális képet festő anyagából. Felmutatásukkal szeretnénk figyelmet kérni a jelenségre, miszerint sok munkahelyen maguk a fiatalok is felelősek, ha a törvénv végrehajtásában csak madárléptű az előrehaladás. A népi ellenőrzési bizottság tegnap délutáni, megyei tanácsházán megtartott ülésén megtárgyalta a vizsgálat anyagát, és a határozati javaslatokkal elfogadta az öszszefoglaló jelentést. ,S. E. Pályamunkások A sínek között fölerősödik a hőség. Forró a kőzúzalék, süt a vas. Valaki megjegyzi: „Különben is a pályamunka legnehezebb és a legpiszkosabb a vasútnál, a kánikula még rátesz egy lapáttaL" Ez a társaság mégis szereti a vasutat és a pályamunkát. összeszokottan dolgoznak, nincs senkinél fölösleges mozdulat. A pályamester hangosan kiált: „Vigyázzatok, jön a vonat!" — Félre állnak. Rágyújtanak. Derekuk lassan kiegyenesedik. Négyhuszonnégyes robog e) mellettünk. Engem hátrább intenek, mondván, hogy a mozdonynak nagy a sodrása. Amíg egy újabb szerelvény érkezésére várnak a pályamunkások, nyugodtan beszélgethetünk. A Rókus pályaudvar végén vágányt cserélnek a Béke szocialista brigád tagjai. A MAV Szegedi Igazgatóságának egyik legjobb munkáskollektívája, á Vasút Kiváló Brigádja kitüntetés birtokosai. Mindannyian régi vasutas >k, nevük után zárójelbe írtam szolgálati éveiket. Korom András brigádvezető (22), Hebők Isivan brigádvezetőhelyettes (25). Lapu Sándor (32), Ördögh József (16), Ördögh Mihály (10), Balogh Ferenc (29), Szögi János (30), Kispéter Szilveszter (24) és Kiss Dezső (22). Nyolc éve alakították a brigádot, s minden esztendőben elismerést kaptak. A pályamester dicséri őket. Korom András jelenleg pályamesteri tanfolyaÚj MÁV-rendelőinfézet Az idei vasutasnap első hivatalos eseményeként Urbán Lajos közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes, a MAV vezérigazgatója csütörtökön ünnepélyesen felavatta Budapesten a MÁVkórház új rendelőintézetét. A hatemeletes rendelőintézetben, amely a kórház mellett épült, a legkorszerűbb berendezésekkel, műszerekkel, laboratóriumokkal szereltek fel, 200 orvos dolgozik, 115 munkahelyen valamennyi szakrendelés megtalálható. Az országos jellegű — kórházi és üzemorvosi konzultáció alapján dolgozó — integrált orvosi intézményben gyógyító-megelőző ellátást, gondozást nyújtanak az arra rászoruló vasutasoknak. A rendelőintézet napi háromezer beteg színvonalas ellátására képes. A közlekedési tárca szociálpolitikai munkaterve Mint korábban beszámoltunk róla, a Dóm tér környékén zajló építési munkálatok' miatt új forgalmi rendet vezetnek be. Térképünk erről ad tájékoztatást. A korábbi főbejárat helyén autóparkoló lesz, a büfésorok átkerülnék a Rerrich Béla térre. S a lényeg: csak az Aradi vértanúk teréről mehetnek be a jegytulajdonosok a szabadtéri játékok előadásaira. Innen azonban két bejárat is nyílik, az egyik azonos a tavalyi, úgynevezett hátsó bejárattal, a másik pedig közvetlenül mellette nyílik, a Rerrich Béla térre azon át, melyet a most odahelyezett díszkapu te jeles A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium vezetői — a szakmai szakszervezetek főtitkáraival egyetértésben — meghatározták a tárca munkaerő-gazdálkodási, bér- és jövedelempolitikai, valamint szociálpolitikai és munkavSédelmi tevékenységének irányelveit az ötéve6 terv időszakára. A Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezete központi vezetőségének csütörtöki ülésén a szakszervezethez tartozó közlekedési ágazatok ezzel kapcsolatos tennivalóit tárgyalták meg, Klézl Róbert közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes tájékoztatója alapján. mon tanul, ezért Hebők István a ..szóvivő". Elmagyarázza, hogy jelenleg mit csinálnak és miért. A kopott és rövid síneket cserélik hosszabbakra és jobbakra. Nézegetem a síneket, rajtuk az öntött cégjelzés: Diósgyőr 1898, Resica 1886. „A gyártási helyet és évet jelzi a fölirat." Mondják, hogy van még aninai, pankovai vasúti sín is, százévesek, s még ma is használhatóak. A szakkifejezéseket nehezen értem, vasutas nyelvről valahogyan áttesszük a laikusok nyelvezetére. Az elhasznált vágányok rövidek, 12 méteresek, az újak 24 méter hosszúságúak, s súlyuk is nagyobb, folyóméterenként negyven kilogramm fölöttiek. Ez a tény határozza meg a pályán futó szerelvények súlyát és sebességét is. Űjból elporoz mellettünk egy négyhuszonnégyes, fekete füstöt ereget. Sajnálkozva nézik a pályamunkások a hajdani sztárt: „halálra ítélt masina". Igaz, bár ne is látnánk már őket, Szeged és Budapest között száz mázsa szenet kell a fűtőnek a tűztérbe lapátolni, és végigfüstöli a Duna—Tisza közét. Pedig valamikor dicsekedtek vele. Egy szárnyvonalon beszélgettem a bakterral, aki úgy emlegette az arra is járt négyhuszonnégyest, mintha kitüntetést kapott volna a minisztertől. Elkezdődött a korszerűsítés: Diesel- és villanymozdonyok futnak a vágányokon. A pályamunkások emelővassal feszegetik az elhasznált vágányt. Ml változott a krampácsolók munkájában? Sok minden és semmi. Vasúti pályát korszerű gépek segítségével épitenek hazánkban is. Ellenben, ha ki kell cserélni három darab kopott vasúti sínt, akkor Kispéter Szilveszternek, Ördögh Józsefnek és társainak megfeszülnek az izmaik, ahogyan mondják: „kar >n kell emelni az anyagot". Némi segítséget ad a sin le- és fölrakó szerkezet. Amíg az nem volt, huszonnégy ember cipekedett, most hatan legföljebb segítik helyére billenteni. S vajon mit tud a munkaversenvben tenni egy ilyen pályamunkás kollektíva? Meglepően sokat. Hebők István mondja: „A teljesítésünk llo százalék, a mérővonati hibapontok száma nulla — ez utóbbi azt jelenti, hogy műszerrel ellenőrzik a lerakott pályatestet, és ott semmiféle kifogást nem lelnek. — Ezenkívül segítünk egymásnak, patronáljuk a Hunyadi János sugárúton levő vasutasok óvodáját. Évente kétszer kommunista műszakon veszünk részt, és. keresetünkkel támogatjuk a gyermekintézményeket, adtunk pénzt a vietnami szakmunkásképző intézet építéséhez is. Néhányan a Brigádból párt- és szakszervezeti oktatásra járnak, többen tisztségviselők." Megtudtam még, hogy a Béke brigád tagjai mennyit segítettek és milyen jól együttműködnek a Haladás brigáddal. Szalma Kálmánék szivesen vették a támogatást, s tavaly már elnyerték az aranyfokozatú brigádkitüntetést. A pályamester mondogatja, hogy még mi minden fémjelzi a Béke brigád szorgalmát, igyekezetét, közösségi érzéseiket, cselekedeteiket. Baleset a kilenc tagú munkacsoportnál nyolc év alatt egyetlen egyszer sem fordult elő, még a nehéz téli időszakban is mindent rendben tartottak, a váltók kifogástalanul működtek, két társuknak segítettek házat fölépíteni, megjavították az óvoda játékait, a vasutas napközi otthon alagsorát rendbehozták, homokozót építettek a gyerekeknek. „A munkaidő nálunk heti 44 óra, de mi még egyetlen egyszer se hivatkoztunk erre, ha szükség volt a munkánkra szombaton, vagy vasárnap" — mondja Ördögh József. A zárójelbe tett évszámokon érdemes elgondolkodni egy pillanatra. A kilenc pályamunkás közül hármannégyen hamarosan nyugdíjba mennek, a többiek sem mai gyerekek már. Hoi vannak a fiatalok, az utánpótlás? — kérdem Kebők Istvánt. Nem tud válás'.ölni, csak néz rám, és larsaira szótlanul. A pályamester szólal meg: „Nehéz szolgálat a pályamunka, és mosto.ia a körülmény. A fiatalság nem ezt keresi, s igen könnyen találnak ennél szebbet, kényelmesebbet, könnyebbet, meg jobb fizetésűeket." A brigád tagjai 3200—3400 forintot keresnek havonta Ügy tűnik elégedettek a keresettel. Bár többségüknek családi háza van kertecskével, aprójószággal az udvarban. Az is segítség, de elfoglaltság is. Üdülni egyetlen társuk volt csupán az utóbbi esztendők során. Egy dologban megegyeznek, szeretik a vasutat és — bármennyire is furcsa — ezt a nehéz, mostoha körülmények között végzett munkát, rnely talpig erős és egészséges férfit kíván. Azt Is megelégedéssel nyugtázzak, hosy munkakörük vasútép.tő és karbantartó szn-cmunka. Újból elhangzik a figyelmeztetés: „Vig/ázzatok, jön a vonat!" — Ez volt az utolsó, amelyre vá-ta*, most jó ideig nem zavaiia nket átfutó szereivény. lehet a 6íneket cserélni. Pánsáva szembe állnak egvmással. é9 ói •amű pontossággá' mozdulnak a karok, feszülnek az izmok. A sínek között fölerősödik a hőség, forró a kőzúzalék, süt a vas. G. L