Délmagyarország, 1976. július (66. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-09 / 161. szám

5 Péntek, 1976. július 9. Fiatalok a mezőgazdaságban Kevés a fiatal a mezőgaz­daságban — halljuk, mond­juk is számtalanszor, de hogy a gond mennyire égető, nyil­vánvalóan a mezőgazdasági üzemek irányítói érzékelik legerősebben. A kívülállónalt persze könnyű következtetni: olyan feltételeket kell te­remteni a termelőszövetkeze­tekben, állami gazdaságok­ban, amelyek vonzzák az if­jabb korosztályt. Igaz, párt­határozat és törvény is segít, hogy a fiatalok a korábbinál olőnyösebb helyzetben és jobb körülmények között dolgozzanak minden termelő­helyen — mégis tény, hogy a mezőgazdasági üzemekben folyamatosan csökken a 30 cven aluliak száma, az emle­getett jobb- feltételeket ke­vés helyen tudják biztosíta­ni, a határozat, a törvény végrehajtása akadozik. Hogy hol tartanak tulajdonkép­pen? Erinek megállapítására vállalkozott a megyei népi ellenőrzési bizottság vizsgá­lata, amelyet összesen hu­szonegy mezőgazdasági üzem­lien (termelőszövetkezetek­ben, állami gazdaságokban, szakszövetkezetekben) végez, lek el az 1973. és 1976. kö­zötti időszakra vonatkozóan, különlegesen nagy appará­tussal, igénybe véve a me­gyei KISZ-bizottság segítsé­gét is. Az általános kép, ame­lyet a vizsgálat összefoglaló jelentése tár elénk, nem ép­pen szívderítő. Ügy tűnik, legfőképpen az a szemlélet­váltás hiányzik, amely elsőd­leges feltétele lenne bármi­lyen konkrét változásnak. Hogy kizárjuk a félreértések lehetőségét, mindjárt le kell mondanunk: nem kizárólag a gazdaságok vezetőinek szemléletváltozását igényel. nénk. Az is elengedhetetlen, hogy maguknak a fiatalok­nak a vezetői „felnőjenek" a nagyobb, vagy inkább a korábbitól eltérő feladatok­hoz. A vizsgálat tapasztalatait feltehetően jól lehet majd hasznosítani az érdekeltek további munkájában. Hiszen az volt a cél, hogy az ifjú­sági törvény központi, leg­fontosabb passzusainak érvé­nyesülését vegyék a nagyító­lencse alá, az alapvető elő­írások betartásét vizsgálják, így például: az ifjúsás rész­vételét a termelés irányítá­sában ; a továbbképzést se­gítő, az erkölcsi és anyagi el­ismerést célzó, a szabad idő felhasználását javító intézke­déseket. Vizsgálták azt is, hogy megtervezték-e a tör­vény végrehajtásának mene­tét és megszervezték-e ennek ellenőrzését. Figyelemre méltó, hogy bár külön MÉM-rendelet írja elő az „intézkedési terv" éven­kénti 'elkészítését a gazdasá­gokban, két helyen egyálta­lán nem is találtak ilyet, máshol pedig nem tervezik újra minden évben a felada­tokat Hogy ellenőrzik-e a végrehajtást — erről az üze­meknek majdnem a felében nem tudtak beszámolni. Jól mutatja a vizsgálat, hogy a fiatalok aktivitásával is baj van. A huszonegy gazdaság közül egyedül a hódmező­vásárhelyi főiskolai tangaz­daságnál ismerték, mit tar­talmaz az intézkedési terv, máshol azt is csak néhá­nyan tudták, hogy ilyen lé­tezik, vagy sem. (Ide kíván­kozik, hogy némelyik fiatal egyszerűen nem ismeri mun­kahelyének ifjúsági felelő­sét.) Pedig a tervek sem mindig kifogástalanok. Leg­Bejárat a szabadtérire szembetűnőbb hiányosságaik közé sorolja a jelentés, hogy nem foglalkoznak kellőkép­pen a kezdők beilleszkedésé­nek problémájával, a képzés és művelődés megtervezésé­vel, valamint a munkaverse­nyek különböző formáinak elterjesztésével. Ennek elle­nére a megkérdezett fiata­loknak több mint a fele a képzettségének megfelelő he­lyen dolgozik (ami a kezdők közérzetének nem lényegte­len meghatározója), a szak­képzetlenek többsége pedig valamilyen segítséget kap, hogy szakmát szerezzen. Mindez nyilvánvalóan alap­vető gazdasági érdeke vala­mennyi üzemnek, azon pe­dig már igazán könnyű, se­gíteni, hogy a dokumentáció se hiányozzon. Nehezebb bevezetni olyan törvény-előírta intézkedése­ket, amelyeknek nem ilyen közvetlen és termelésben ki­mutatható a haszna. A népi ellenőrök csupán két olyan üzemben jártak, ahol min­den termelést irányító, vagy társadalmi bizottságban he­lye volt az ifjúság képvise­lőjének is. Van példájuk vi­szont arra, hogy a munka­hely hat különféle testülete közül egyetlen egyben sincs 30 éven aluli. így hiába ír­ják elő a rendelkezések, mi­lyen kérdésekben van az ifjúsági szervezetnek vélemé­nyezési joga és mikor élhet­nek az egyetértés jogával. Minthogy a vizsgálat során a legtöbb gazdaságban hiá­nyoztak a dokumentumok arról, hogy élnek-e jogaikkal a fiatalok, megkérdezték őket is, az üzemek vezetőit is. Az utóbbiak arra. hivat­koztak, hogy előzetes meg­beszéléseken, szóban kérik a véleményeket. A KISZ-tagok többségéről viszont kiderült, nem tudják, milyen jogok illetik őket. A felsorakoztatott negatí­vumok természetesen csak kiragadott példák a vizsgá­latból, az összefoglaló jelen­tés teljesebb,, reális képet festő anyagából. Felmutatá­sukkal szeretnénk figyelmet kérni a jelenségre, miszerint sok munkahelyen maguk a fiatalok is felelősek, ha a törvénv végrehajtásában csak madárléptű az előrehaladás. A népi ellenőrzési bizott­ság tegnap délutáni, megyei tanácsházán megtartott ülé­sén megtárgyalta a vizsgálat anyagát, és a határozati ja­vaslatokkal elfogadta az ösz­szefoglaló jelentést. ,S. E. Pályamunkások A sínek között fölerősö­dik a hőség. Forró a kőzú­zalék, süt a vas. Valaki megjegyzi: „Különben is a pályamunka legnehezebb és a legpiszkosabb a vasútnál, a kánikula még rátesz egy lapáttaL" Ez a társaság mégis sze­reti a vasutat és a pálya­munkát. összeszokottan dol­goznak, nincs senkinél fö­lösleges mozdulat. A pálya­mester hangosan kiált: „Vi­gyázzatok, jön a vonat!" — Félre állnak. Rágyújtanak. Derekuk lassan kiegyenese­dik. Négyhuszonnégyes ro­bog e) mellettünk. Engem hátrább intenek, mondván, hogy a mozdonynak nagy a sodrása. Amíg egy újabb szerel­vény érkezésére várnak a pályamunkások, nyugodtan beszélgethetünk. A Rókus pályaudvar végén vágányt cserélnek a Béke szocialista brigád tagjai. A MAV Sze­gedi Igazgatóságának egyik legjobb munkáskollektívája, á Vasút Kiváló Brigádja kitüntetés birtokosai. Mind­annyian régi vasutas >k, ne­vük után zárójelbe írtam szolgálati éveiket. Korom András brigádvezető (22), Hebők Isivan brigádvezető­helyettes (25). Lapu Sándor (32), Ördögh József (16), Ördögh Mihály (10), Balogh Ferenc (29), Szögi János (30), Kispéter Szilveszter (24) és Kiss Dezső (22). Nyolc éve alakították a brigádot, s minden esztendő­ben elismerést kaptak. A pályamester dicséri őket. Korom András jelen­leg pályamesteri tanfolya­Új MÁV-rendelőinfézet Az idei vasutasnap első hivatalos eseményeként Ur­bán Lajos közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes, a MAV vezérigazgatója csü­törtökön ünnepélyesen fel­avatta Budapesten a MÁV­kórház új rendelőintézetét. A hatemeletes rendelőin­tézetben, amely a kórház mellett épült, a legkorsze­rűbb berendezésekkel, mű­szerekkel, laboratóriumokkal szereltek fel, 200 orvos dol­gozik, 115 munkahelyen va­lamennyi szakrendelés meg­található. Az országos jellegű — kórházi és üzemorvosi kon­zultáció alapján dolgozó — integrált orvosi intézmény­ben gyógyító-megelőző ellá­tást, gondozást nyújtanak az arra rászoruló vasutasoknak. A rendelőintézet napi há­romezer beteg színvonalas ellátására képes. A közlekedési tárca szociálpolitikai munkaterve Mint korábban beszámoltunk róla, a Dóm tér környékén zajló építési munkálatok' miatt új forgalmi rendet vezetnek be. Térképünk erről ad tájékoztatást. A korábbi főbejá­rat helyén autóparkoló lesz, a büfésorok átkerülnék a Rer­rich Béla térre. S a lényeg: csak az Aradi vértanúk teré­ről mehetnek be a jegytulajdonosok a szabadtéri játékok előadásaira. Innen azonban két bejárat is nyílik, az egyik azonos a tavalyi, úgynevezett hátsó bejárattal, a másik pedig közvetlenül mellette nyílik, a Rerrich Béla térre azon át, melyet a most odahelyezett díszkapu te jeles A Közlekedés- és Posta­ügyi Minisztérium vezetői — a szakmai szakszervezetek főtitkáraival egyetértésben — meghatározták a tárca munkaerő-gazdálkodási, bér- és jövedelempolitikai, valamint szociálpolitikai és munkavSédelmi tevékenysé­gének irányelveit az ötéve6 terv időszakára. A Közleke­dési és Szállítási Dolgozók Szakszervezete központi ve­zetőségének csütörtöki ülé­sén a szakszervezethez tar­tozó közlekedési ágazatok ezzel kapcsolatos tennivaló­it tárgyalták meg, Klézl Ró­bert közlekedés- és posta­ügyi miniszterhelyettes tá­jékoztatója alapján. mon tanul, ezért Hebők Ist­ván a ..szóvivő". Elmagya­rázza, hogy jelenleg mit csi­nálnak és miért. A kopott és rövid síneket cserélik hosszabbakra és jobbakra. Nézegetem a síneket, rajtuk az öntött cégjelzés: Diósgyőr 1898, Resica 1886. „A gyár­tási helyet és évet jelzi a fölirat." Mondják, hogy van még aninai, pankovai vasúti sín is, százévesek, s még ma is használhatóak. A szakkifejezéseket nehezen értem, vasutas nyelvről va­lahogyan áttesszük a laiku­sok nyelvezetére. Az elhasz­nált vágányok rövidek, 12 méteresek, az újak 24 mé­ter hosszúságúak, s súlyuk is nagyobb, folyóméteren­ként negyven kilogramm fölöttiek. Ez a tény határoz­za meg a pályán futó sze­relvények súlyát és sebessé­gét is. Űjból elporoz mellettünk egy négyhuszonnégyes, feke­te füstöt ereget. Sajnálkozva nézik a pályamunkások a hajdani sztárt: „halálra ítélt masina". Igaz, bár ne is látnánk már őket, Szeged és Budapest között száz má­zsa szenet kell a fűtőnek a tűztérbe lapátolni, és végig­füstöli a Duna—Tisza közét. Pedig valamikor dicsekedtek vele. Egy szárnyvonalon be­szélgettem a bakterral, aki úgy emlegette az arra is járt négyhuszonnégyest, mintha kitüntetést kapott volna a minisztertől. Elkezdődött a korszerűsítés: Diesel- és vil­lanymozdonyok futnak a vá­gányokon. A pályamunkások emelővassal feszegetik az elhasznált vágányt. Ml vál­tozott a krampácsolók mun­kájában? Sok minden és semmi. Vasúti pályát korszerű gé­pek segítségével épitenek hazánkban is. Ellenben, ha ki kell cserélni három darab kopott vasúti sínt, akkor Kispéter Szilveszternek, Ör­dögh Józsefnek és társainak megfeszülnek az izmaik, ahogyan mondják: „kar >n kell emelni az anyagot". Némi segítséget ad a sin le- és fölrakó szerkezet. Amíg az nem volt, huszon­négy ember cipekedett, most hatan legföljebb segítik he­lyére billenteni. S vajon mit tud a munkaversenvben tenni egy ilyen pályamunkás kollektíva? Meglepően so­kat. Hebők István mondja: „A teljesítésünk llo százalék, a mérővonati hibapontok szá­ma nulla — ez utóbbi azt jelenti, hogy műszerrel el­lenőrzik a lerakott pályates­tet, és ott semmiféle kifo­gást nem lelnek. — Ezen­kívül segítünk egymásnak, patronáljuk a Hunyadi Já­nos sugárúton levő vasuta­sok óvodáját. Évente kétszer kommunista műszakon ve­szünk részt, és. keresetünk­kel támogatjuk a gyermek­intézményeket, adtunk pénzt a vietnami szakmunkáskép­ző intézet építéséhez is. Né­hányan a Brigádból párt- és szakszervezeti oktatásra jár­nak, többen tisztségvise­lők." Megtudtam még, hogy a Béke brigád tagjai mennyit segítettek és milyen jól együttműködnek a Haladás brigáddal. Szalma Kálmá­nék szivesen vették a tá­mogatást, s tavaly már el­nyerték az aranyfokozatú brigádkitüntetést. A pálya­mester mondogatja, hogy még mi minden fémjelzi a Béke brigád szorgalmát, igyekezetét, közösségi érzé­seiket, cselekedeteiket. Bal­eset a kilenc tagú munka­csoportnál nyolc év alatt egyetlen egyszer sem fordult elő, még a nehéz téli idő­szakban is mindent rendben tartottak, a váltók kifogás­talanul működtek, két tár­suknak segítettek házat föl­építeni, megjavították az óvoda játékait, a vasutas napközi otthon alagsorát rendbehozták, homokozót építettek a gyerekeknek. „A munkaidő nálunk heti 44 óra, de mi még egyetlen egyszer se hivatkoztunk er­re, ha szükség volt a mun­kánkra szombaton, vagy va­sárnap" — mondja Ördögh József. A zárójelbe tett évszámo­kon érdemes elgondolkodni egy pillanatra. A kilenc pályamunkás közül hárman­négyen hamarosan nyugdíj­ba mennek, a többiek sem mai gyerekek már. Hoi van­nak a fiatalok, az utánpót­lás? — kérdem Kebők Ist­vánt. Nem tud válás'.ölni, csak néz rám, és larsaira szótlanul. A pályamester szólal meg: „Nehéz szolgálat a pálya­munka, és mosto.ia a körül­mény. A fiatalság nem ezt keresi, s igen könnyen ta­lálnak ennél szebbet, ké­nyelmesebbet, könnyebbet, meg jobb fizetésűeket." A brigád tagjai 3200—3400 forintot keresnek havonta Ügy tűnik elégedettek a ke­resettel. Bár többségüknek családi háza van kertecské­vel, aprójószággal az udvar­ban. Az is segítség, de el­foglaltság is. Üdülni egyet­len társuk volt csupán az utóbbi esztendők során. Egy dologban megegyeznek, sze­retik a vasutat és — bár­mennyire is furcsa — ezt a nehéz, mostoha körülmények között végzett munkát, rnely talpig erős és egészséges férfit kíván. Azt Is megelé­gedéssel nyugtázzak, hosy munkakörük vasútép.tő és karbantartó szn-cmunka. Újból elhangzik a figyel­meztetés: „Vig/ázzatok, jön a vonat!" — Ez volt az utolsó, amelyre vá-ta*, most jó ideig nem zavaiia nket átfutó szereivény. lehet a 6íneket cserélni. Pánsáva szembe állnak egvmással. é9 ói •amű pontossággá' mozdul­nak a karok, feszülnek az izmok. A sínek között föl­erősödik a hőség, forró a kőzúzalék, süt a vas. G. L

Next

/
Oldalképek
Tartalom