Délmagyarország, 1976. július (66. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-04 / 157. szám

Jo aratast! Ha tőlük kérdezzük, meddig tart az aratás, mindig ezzel kezdik a választ: ha minden jól megy... És mennyit arat le egy ember? Erre is: ha minden jól megy... Pedig kevesen vannak, aktk először aratnak, gyakorlatukra hivatkozva pontosabban is beszélhetnének. Hogy mennyi lesz? Majd akkor tudjuk meg, ha bekötöttük a zsák száját. Rajtuk is múlik, mennyi lesz. Még az elején tartunk, és azt találgatjuk, meddig tarthat idén. Rajtuk is múlik, meddig tart. Kik aratnak? Könnyen számon tarthattuk régen. Aki takarás kaszával vágta, aki a markot szedte és aki kévébe kötötte. Most? Aki ott áll a kombájn kormányánál és szaladósra engedi a nagy gépet, mert most meg se nagyon dőlt a gabona, gaz se szövi nagy csomókba, tehát mehet gyorsabban is, ő mindenképpen arat. Kiáll a sorból egy nagy gép, körülfogják öten. Ok is aratnak? Akkor dolgoznak éppen, amikor se té se tova nem mozdul a szerkezet. Valahol csúszott az ékszíj, nagyot nyelt a gép, torkán akadt a falat. Belemásznak ketten, biztat, nák, hog köpje ki, erőszakkal lehet csak kiszedni belőle. A dob verőlécei közül akkora adagokban markolják elő a szalmát, mint egy gólyafészek, és akkora porban, pillanat alatt betakarja bőrüket, beleül a szemükbe, leszívják, torokra, nekifeszülve, hórukkolva, kézzel forgatják a nagy dobot és csak akkor bízzák rá újra a bivalyerős motorra, amikor már könnyen fordul — ők is aratnak valamennyien. Az autós ember is, aki csak alátartja pótkocsiját a kályhacsőnek" és lépését a lxrmbájnéhoz igazítja. Két perc három alatt állva is ntömlene a szem, meg is állhatna, mert €Zt az időt senki számon nem kérheti, de ha megy félfordulóval előbbre járnak. Az is arat, aki szérűre teríti és géppel forgatja a szemet, hogy száradjon, az is, aki bálába köti a szalmát, az is, aki sorba megkérdezi, rendben megy-e minden és azonnal intézkedik, és az is, aki jó ebédet főz az aratóknak. Nehéz munkához való jó kosztot. Ha minden jól megy ... Tapogatva beszélünk még az aratásról. Mikor megy jól? Ha legalább 60—80 vagon gabonát mérnek majd egy gép után. Egy ember kezében 6—8 ezer mázsa — nem is tudjuk számolni hány ember kenyere. Kenyerünk van az 6 kezükben. Es a drága gép, ha törik-szakad alapon fognának hozzá oda a gép és oda a kenyér. Ok izzadnak legtöbbet, a kombájnosok, őket eszi a legtöbb por és ők mondják mégis, akkor megy legjobban az aratás, ha csak úgy porzik. Jönnek az új gépek, új fülkével, kímélnék a masinisztát melegtől is, portól is, de a gép azért poroljon, ahogy csak tud. Akkor halad, ha porol. Hetes eső most ne jöjjön, vihar ha eddig elkerülte, le ne fektesse a búzát, hitvány gazok fölé ne nőjenek, akkor jó aratásunk lesz. Nehéz aratás, ők tudják legjobban a legjobb aratás is nehéz. Olyan arató nincs, akit most biztatni kellene. Legföljebb azokat, akik „messziről" aratnak, akik kéz alá dolgoznak. Hogy legyen ékszíj, fölhordó, variátor, lánc, és ott legyen, ahol kell, legyen mindig segítő, ha egy ember nem győzi, legyen egy ital víz mindig, hűsítőnek, és ne legyen „én ezt nem tudom", ez „nem énrám tartó, zik", ne legyen, ne lehessen magyarázat, hogy máskor is voltak nehézségek, mégis learattunk. Ha késve aratnánk, kenyerünkből hagynánk veszni egy darabot. Aratók munkája, aratók becsülete — mindnyájunk jó kenyere. Aratók, jó aratást! Vita, döntés nélkül H

elyes, ha összecsapnak a különböző nézetek, ha mindenki elsorolja, hol lát gyenge pontokat, s rejtett, de igénybe vehető tartalékokat, mi az, ami zátonyra juttathatja a végrehajtást, avagy éppen gyorsíthatja azt, s így tovább. A vitáknak szerepe, rendeltetése van a vállalat működésében, döntés előtt — akár fejlesztésről, technológiai változtatásról, akár átcsoportosításról, anyagellátásról, normakarbantartásról legyen is szó — nemcsak hasznos, hanem egyenesen szükséges a vélemények ütköztetése. Sűrű eset. azonban, hogy tévútra csúszik a vita, s kifogások keresésével silányodik. Hetek, hónapok telnek el, az érintettek újra meg újra összeülnek, további vizsgálódásokat, felméréseket, elemzéseket s ki tudja, még mi mindent határoznak el. csak egy valamitől óvakodnak. A döntéstől, az igen vagy a nem kimondásától. Fölkarolnánk az elsietettséget. a megalapozatlan „ugrást a sötétbe"? A döntések sokrétű előkészítése konrántsem azonosítható a lassúsággal. Az akadályok és támaszok összevetése a végeérhetetlen szóáradattal szintén nem egyenlő, ügyeljünk hát arra, ne mosódjék el a határ a döntést segítő, s a feladatot késleltető viták között. Mert anekdotaszerű, de a valóságot tükröző eset. amikor a hatórás tanácskozás után a résztvevők egyike megkérdi távozóban kollégájától: miért is ültünk össze? Sokszor yalóban kanyargós ösvényeket jár meg a vita. s töprengeni kell azon. hol kezdődött, eredetileg miről volt szó. A gyári gunyorosság a balesetelhárítás mintájára munkaelhárító értekezletekről beszél ilyen esetekben, ahonnét úgy távozhatnak a meghívottak: sikerült lerázniuk a feladatot ,mint kutyának szőréről a vizet. Leegyszerűsítés a szubjektív tényezők ennyire fölnagyított képe. ám végül is a valóságot mutatja. A vállalati szervezetről és tevékenységről folyó hazai kutatások azt igazolják, hogy a szervezés- és termelékenységben alacsony színvonalért elsősorban az irányítási képességek, a vezetési módszerek fogyatékosságai okolhatók, s csak másodsorban a technikai, technológiai. termelés-szerkezetbeli viszonylagos elmaradottság. Bebizonyosodik tehát ismét az ismert igazság, hogy a legfontosabb termelőerő az ember, s kulcsszerepénél fogva a döntések meghozatalában szintén övé a legnyomatékosabb szavazat, s csak azt követően játszanak közre a dologi tényezők. Tanúi lehetünk annak, hogy hosszú évekig közepesen ügyködő, vagy csupán felszínen maradó vállalatok rövid idő alatt a jók közé kerülnek, holott adottságaik semmit sem változtak. Ha magyarázat után kutatunk, megleljük a „megfoghatatlan" belső módosulásokat. Egyebek között azt, hogy a fejlesztési főosztály vezetőjévé kinevezett mérnök, aki korábban a kísérleti üzemet irányította, elődjétől eltérően, nem kér mindenkitől és mindenről papirt. Megelégszik a szóban előadott véleményekkel, s dönt azok ismeretében, mégpedig haladéktalanul. Elődje feljegyzéseket, emlékeztetőkkel, jegyzőkönyvekkel vette körül magát, utódja néhány fiatal, olykor fésületlen gondolkodású, de önálló tettekre képes emberrel. Jutott arra is idejük, figyelmük. hogy kiürítsék az újítási előadó íróasztalának fiókjait, életet leheljenek a fiatal műszakiak és közgazdászok tanácsába, összehívják a szocialista brigádvezetőket, mondják el. mit hogyan látnak „odalent". C

sodákat persze sehol sem tehetnek. Elöregedett berendezéseken nehéz — de nem lehetetlen — nagy pontosságú alkatrészeket előállítani, a képzetlen munkaerő egyik napról a másikra nem válik mesterszakmunkássá. Csodákat aligha követel bárki is. de az jogos társadalmi igény, hogy a vitákat döntések kövessék, s a döntéseket mielőbb ültesse át a gyakorlatba a végrehajtás. Az a baj, hogy bár sokan úgy hiszik, a szavak nem kerülnek semmibe, tudjuk, tapasztaljuk az ellenkezőjét; a megoldást, a döntést halogató szavak nagyon is sokba kerülnek. Kevésbé a vitatkozóknak, sokkal inkább mindannyiunknak. Mészáros Ottó A KSZVböl: Száműzték a veszteséges termékeket A Kenderfonó és Szövőipari Vállalat több mint tíz esztendeje — gyakorlatilag a nagyvállalat 1963. évi megalakulása óta — hadat üzent a gazdaságtalan termékeknek. A jövedelmezőség és a hatékony gazdálkodás megvalósítása érdekében a vállalatnál évről évre elkészítik a gyártmányrangsort, amely a jövedelmezőség mellett az utóbbi években már az élőmunka hatékonyságára is figyelmet fordít. A lista ugyanis tartalmazza az egyes termékek előállításához szükséges élőmunka ráfordítást, hiszen a textilipart sújtó munkaerőhiány a KSZV-t sem kerüli el. A gyártmányrangsor adatainak figyelembevételével az utóbbi esztendőkben igen eredményes küzdelem folyt a veszteséges termékek arányának csökkentéséért. Amíg 1973-ban még a gyártmányok 13,5 százaléka tartozott a ráfizetése^ áruk közé, addig ez az arány tavaly már csak a két százalékot érte el. Forintban is lemérhető a csökkenés: az 1973. évihez képest egyötödére csökkent a veszteséggel gyártott termékek értéke. Megszüntették például a korábban nagy mennyiségben készített, évi 200 ezer négyzetméternyi kender futószőnyeg termelését. Ugyancsak nem gyártják már a lakosság körében kókuszszőnyegként ismert terméket, szakmai nevén a szizálszőnyeget. Ennek alapanyagát, évi 1200 tonna szizált teljes egészében tőkés importból, Briziliából, Tanzániából szerezték be, ugyanakkor a gyártott félmillió négyzetméter szőnyeget csak belföldön értékesítették. Ezt a világgazdasági válság miatt gazdaságtalanná vált terméket — ára ugyanis hatszorosára emelkedett — szintetikus alapanyaggal cserélték fel, akárcsak a műselyem alapanyagú hevederszöveteket. A múlté már a lenalapanyagú termékek gyátrása is, amelyekhez az alapanyagot más vállalatoktól vásárolták. Helyette a KSZV saját alapanyagából, a kenderből gyártott fonalakból szövi az érmészsákokat is. Kenderszövetből készül a szalmazsákok és a fejvánkosok alapanyaga is. A vállalat szállítja a szűrőszöveteket a vegyi-, gyógyszer- és élelmiszeripar számára. A sokféle, viszonylag kis mennyiségű igény kielégítése miatt a szűrőszövetek nem tartoznak a jól jövedelmező áruféleségek közé. A KSZV ezért — az érdekeltekkel együttműködve — egységesíteni igyekszik a szűrőszöveteket, hogy azokat a jövőben nagyobb mennyiségben és gazdaságosan lehessen gyártani. Ezzel hozzávetőlegesen lehetőségei végéhez ért a vállalat Nem szabad ugyanis figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a KSZV-nek kötelezettségei vannak a népgazdasággal, a fogyasztókkal szemben. Így például a kismamacipőkhöz felhasznált cipőszövet, vagy a tornacipők vászonhuzata is a vállalat gyáraiban készül — minimális haszonnal, annál is inkább, mert még az időközi áremelkedéseket sem akarják áthárítani a fogyasztókra. A gazdaságossági számítások e termékek további gyártásának felszámolását indokolnák, akkor viszont importból kellene beszerezni a szükséges anyagokat, amely érthetően mind a népgazdaságot, mind pedig a lakosságot kedvezőtlenül érintené. A KSZV — átérezve e termékek társadalmi fontosságát — mégis a további gyártás mellett döntött, vállalva ennek kedvezőtlen gazdasági hatását is. Relgl Endre Teesz- és KISZ»vezefők megbeszélése A Termelőszövetkezeti Ifjúsági Napok eseményeként, a Nemzetközi Szövetkezeti Nap alkalmából aktívaértekezletet tartottak a termelőszövetkezetek KISZ-vezetői szombaton a KISZ Központi Bizottságának székházában. Az aktívaértekezleten részt vettek a KISZ megyei bizottságainak titkárai, KISZalapszervezeti titkárok és csoportvezetők. Délelőtt a fiatalok szekcióüléseken csoportos konzultációt, vitát tartottak a termelőszövetkezeti ifjúsági napokról, a termelőszövetkezetek aktuális feladatairól. Ezt követően Csáky Csaba, a KISZ KB osztályvezetője időszerű szövetkezetpolitikai kérdésekről, a termelőszövetkezetek KISZszervezeteinek a KISZ IX. kongresszusán elfogadott határozatokból adódó feladatairól tartott előadást, s válaszolt a szekcióüléseken elhangzott kérdésekre. A tsz KISZ-vezetők aktívaértekezlete délután Balatonlellén folytatta munkáját