Délmagyarország, 1976. június (66. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-13 / 139. szám

Vasárnap, 1976. június 13. mmmm Emlékezés Makszim Gorkijra Saját mivolta szerint becsüljék A múlt század végi nagy szellemi föllendülésben, amely megteremtette a modern történetírást, kiemelkedő hely jutott Marki Sándornak (1853—1925), a kolozsvári és a szegedi egyetem egykori neves történész professzorának. Halálának félszázados évfordulója alkalmából — bár időben kicsit megkésve — a bukaresti Politikai Könyvkiadó neki szentelte egyik legújabb kötetét. A Testamentum sorozatban megjelent 228 oldalas könyv a Népek közeledése címet kapta és — Kovách Géza aradi történész válogatásának eredményeként — tartalma is ehhez a címhez igazodik. A könyvben ugyanis egybegyűjtve kapjuk Márki Bihari román írók (1881), Dózsa György (1913) és II. Rákóczi Ferenc című monográfiáinak néhány terjedelmes szemelvényét és egy-kcl hasonló témájú cikkét. Makszim Gorkij (a. m. keserű, iroj név) igazi nevén Aiekszej Makszimovics Peskov szovjetorosz író, irodalomkritikus, publicista, a szovjet társadalmi és kulturális élet egyik legkiemelkedőbb egyénisége, 1868. március 16-án született Nyizsnyij Novgorodban (ma Gorkij), és negyven esztendeje halt meg, 1936. június Ib-án Gorkiban. Élete olyan élet volt, amely önmagában is hűen tükrözte a forradalmi korszakváltást: „életrajza a proletárforradalom életrajzának hasonmásává formálódott". (K. Fegyin.) önéletrajzi regényéből (Gyermekkor, Emberek között, Egyetemeim) ismerhetjük meg Gorkij küzdelmes és tanulságokkal teli életét. 1892-ben kezdett irodalommal foglalkozni. Első, prózában és versbén írt elbeszéléseiben két irányban folytatja a XIX. század nagy orosz íróinak hagyományait: romantikus és realista irányban. Realista ábrázolásaiban bemutatja az orosz társadalom elesettjeit, felhasználva mindazokat az élményeket és tapasztalatokat, melyeket oroszország vándorütjain szerzett, öntudatosabb hősei sem igazi, forradalmárok, bár tiltakozásuk határozottabb formát ölt. Mi lehet ilyen emberek közt az író feladata? Gorkij maga mondja: Az irodalomnak az a célja, hogy segítsen az embernek önmagát megérteni, fokozza önbizalmát, s fejlessze igazságszeretetét; harcoljon az aljasságok ellen, találja meg az emberekben a jót, ébressze fel bennük a szégyen, a harag ét bátorság érzését, tegyenek meg mindent, hogy oz emberek nemeslelküek és erősek legyenek, hogy átlelkesitsék életüket a szépség szentlelkével". Gorkij romantikus művei a munkás- és paraszttömegek forradalmi mozgalmának növekvő erejét fejezték ki. Az 1900-as évek elején Gorkij új műfajjal, a drámával próbálkozik. Egymás után írja színdarabjait: Kispolgárok (1900), Éjjeli menedékhely (1902), Nyaralók fi 904), A nap gyermekei (1905), Ellenségek, Barbárok (190Ö). E színdarabok központi problémája a néptől elszakadt, dekadens, individualista, ingadozó értelmiség szembeállítása a jövő harcos építőjével, a munkássággal. A legnagyobb sikert az Éjjeli menedékhely című drámája aratta. A harcos szocialista humanizmus a dráma legnagyobb értéke. 1906-ban alkotta meg Gorkij a XX. század elejének legnagyobb orosz regényét, Az anyá-1. Benne teljes világossággal botakozik ki valamennyi probléma, melyek korábbi műveiben felvetődtek: az elnyomottak harca az elnyomókkal, a kibontakozás útjának, a szocialista forradalomnak előkeszitése. A közösségi problémák mellett az egyéni problémák (szerelem. fiúi szeretet) háttérbe szorulnak. A regényben megrajzolt kép híven tükrözi vissza a századeleji orosz társadalom két szembenálló táborát: a parasztsággal és a haladó értelmiséggel szövetkezett munkásságot, s a kizsákmányoló kapitalistákat. A regény fő mondanivalója Pavel anyjának, Pelagejának fejlődése. Rajta keresztül mutatja be az író a munkásság öntudatosodásának folyamatát. Lenin abban látta a könyv jelentőségét, hogy addig sok munkás öntudatlanul vett részt a forradalmi mozgalomban, és azok számára most igen sokat használt Az anya olvasása. A regény a forradalom bukásával végződik, s mégsem hangol le bennünket. Tudjuk, hogy az a mozgalom, amelynek ilyen harcosai vannak, előbb-utóbb diadalmaskodik, Gorkij bemutatta, hogy miiyennek kell lennie az igazi szocialistának. Művében egyesítette a realizmust a forradalmi romantikával, és éppen ezzel lett a szocialista realizmus megalapítójává. A regény célját Gorkij így hatarozta meg: „Az a feladatom, hogy támogassam az élet sötét és ellenséges erőivel szemben az ellenállás hanyatló szellemét A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után Gorkij azt n célt tűzte maga elé, hogy „gyászmisét mond" a letűnő osztályok felett, s a fiatal írókra hagyta az új élet bemutatását Ekkor alkotta meg hatalmas regényeit: Az Artamanovok-at, s a Klim Szamgin életét. Az Artamanovok egy kereskedőcsalád három nemzedékének története, az egész orosz polgári társadalom elfajulásának képe. A regény fő kérdése: hogyan fejlődhetik az ember a kapitalista társadalomban? Felelet: a kapitaA Móra Ferenc Múzeum őriz egy igen értékes, országos érdeklődésre igényt tartó naplót Szerzője Acs Gedeon (1819— 1887) laskóí református lelkész. Apja is lelkész volt, aki fiát előbb Kecskeméten, majd Debrecenben járatta teológiára. A fiatalember azonban csak szülei iránti tiszteletből végzi a lelkészi tanulmányokat; „... irányomban legnagyobbat tévedett (apám), midőn szelíden kényszerített pappá lenni, hajlamaim ellenére" — írja később. Sokkal szívesebben lett volna mérnök. Iskolái végeztével megkezdi papi tevékenységét Laskón. Érdeklődése kiterjed a népéletre, hagyományokra, szokásokra és a politikára is. Az 1848-as forradalmat örömmel fogadja. A szabadságharc kitörésekor maga is jelentkezik önkéntesnek. A harcokban tábori lelJoészként ves-z részt, mint Kossuth hű követője es az emberi egyenlőség lelkes hirdetője. A bukás után Kossuthtal együtt Bulgárián át Törökországba megy. Onnan vág neki sokadmagával a távoli, ismeretlen földrésznek, Amerikának. Az Amerikába irányuló első magyar emigrációs hullám ez, amelynek olyan ismert alakjai vannak, mint az amerikai nemlista társadalomban maga a kizsákmányoló is elfajul, kivetkőzik minden emberi mivoltából, rnert elszakad az alkotó munkától, mely minden szépnek és jónak forrása. Gorkij nagyra becsülte a munkát. Egy helyen ezt irta: „Azt hiszem, hogy életünk minden titkát és tragédiáját csak munkával oldhatjuk meg, és csak ez valósítja meg az emberek egyenlőségéről és az igazságos életről szóló csábító gondolatokat." Klim Szamgin élete a Nagy Októberi Forradalmat megelőző negyven év orosz társadalmának rajza. Hőse, Klim Szamgin ügyvéd, a kízsákmányolókat kiszolgáló értelmiségi dolgozó tipikus alakja. Irodalmi jelentőségét summázva: Gorkij folytatja a XIX. század kritikai realizmusának nagy hagyományait, s megteremti a szocialista realizmust. Az irodalomnak „a bába és a sirásó" szerepét szánta. Az irodalom feladata szerinte az, hogy segítsen a világra hozni az új, szocialista embert, s eltemesse mindazt, ami a múltból fennmaradva, károsan hátráltatja a szovjet ember építő munkáját. Meghatározása szerint „o szocialista realizmus a létet,mint tevékenységet, mint alkotást tekinti, melynek célja az ember legértékesebb egyéni képességeinek folytonos fejlesztése abból a célból, hogy győzedelmeskedhes-sék a természet erői felett, hogy megőrizze egészségét, biztosíthassa magának a hosszú életet, a boldogságot, hogy élhessen azon a földön, melyet növekvő szükségletei szerint meg akar művelni, mint az emberiség egyesített nagy családjának gyönyörűséges lakóhelyét." Gorkij szerint: Az élet igazi hőse a dolgozó ember. Az iró népe szeme, füle, szája, korának hangja. DR. FÜR ISTVÁN zetl hőssé lett, szeged-alsóvárosi származású Stáhel Szamwald Gyula, az argentínai hadsereg modernizálásában alapvető szerepet betöltő Czetz János, vagy a kiváló tudós-fölfedező Xantus János. Acs Gedeon nem indul fölfedező útra; kinttartózkodásának mintegy tíz éve alatt végig a keleti partvidéken él. Ez a terület a rohamosan fejlődő amerikai kapitalizmus központja. Acs Gedeon megpróbáltatásai közepette is megőrizte érdeklődését és tárgyilagos szemléletét. Nyugodtabb amerikai évei során följegyzéseket készít a látott helyekről, emberekről, és mindehhez hozzáfűzi saját véleményét is. Az Országos Széchényi Könyvtár tíz kötetben mintegy 1450 oldal íöljegyzést őriz Acs Gedeontól. Ezek a kötetek komoly anyagot jelentenek a múlt századi magyar emigráció és a korabeli Amerika megismeréséhez. Szerzőjük nagyon világosan ismerte föl az amerikai társadalom legfőbb problémáját; az északi kapitalizmus és a déli rabszolgatartó ültetvények közti ellentmondást. Amikor ötévi ott-tartózkodás után iölvehetné az állampolgárságot, nem teszi: „Mi nagyszerű volt ez eszme előttem egykor, midőn még nem tudtam, mily alávaló Márki munkássága a maga korában a többiekétől élesen elütő szemléletet és irányt jelentett. Benne még a századközép nagy liberális eszméi szólaltak meg, amelyeket nem eltorzított, hanem ellenkezőleg, fölfrissített a történész otthonról hozott szociális érzékenysége, politikai radikalizmusa, mindenre fogékony, eleven szelleme. Gondolkodása nem az akkor szokásos, igen szűkkörű sémákban mozgott, kezét alig kötötték történetírói konvenciók. A hagyományos történetírói témák (háborúk, politikai események stb.) földolgozása mellett megírta például egy folyó történetét, művelte a helytörténetet, bemutatta a bihari román írókat, összeállított bibliográfiákat, foglalkozott a parasztság mozgalmaival. És bármiről irt, azt mindig az Eötvös Józseftől tanultak alapján próbálta megítélni. Nem véletlen fejleménye pályájának, hogy Dózsa Györgyöt, az addig csak „zsákmányoló hadnagyként", „magyarba oltott ügyes parasztcondotliere"-ként számontartott jelleme van a déli státusbell rabszolgatartó polgárnak. Még nem tudtam, mily gyáva törvények alá gördíti nyakát az északi szabad polgár, kötelezvén magát, 4iogy a szolgaságból megszököttet üldözi és kiadja ő, a szabadsággal örökösen büszkélkedő. Most polgárrá lehetek, ha akarom; de szégyenlek azzá lenni... Húzom, halasztva a dolgot, mig lehet, s azt tartom, polgárrá csak akkor leszek, ha biztos kilátásom lehetend, mikép szavazatom által én is segíthetem a szenvedő rabszolgák felszabadítása ügyét." A szegedi múzeum birtokában levő 1000 oldalnyi följegyzés közel megduplázza az eddig ismert Acs Gedeon-anyagot. E kötetek értékét növeli, hogy az 1858— 1859-es évekről számol be, amikor a négerkérdés végiképp kiéleződött. Megrázó leírást ad John Brown kivégzéséről, a déli ültetvény esek kegyetlenkedéseiről. De szól a bostoni, New York-i negyedek nyomoráról, az éhségről és a börtönök' embertelen világáról is. Tisztánlátása, őszintesége és bátor kiállása miatt is megérdemli Ács Gedeon naplója a kutatók figyelmét és az olvasók megbecsülését. ZOMDORI ISTVÁN parasztvezért 6 mutatta be először mint forradalmárt, és ő emlegette együtt Kossuth Lajo6 nevével. A mostani válogatás természetesen elsősorban a romániai magyar olvasók igényeihez igazodott, és terjedelmi okok miatt nem vállalkozhatott Márki sokrétű és hatalmas méretű életművének minden oldalú bemutatáséra. Márki kutatási eredményei már régen beépültek általános műveltségünkbe, egykori merész állításai es adatai ma már történeti tudatunk szerves részei. Egyes megállapításai fölött az ídö is eljárt, az újabb kutatás jónéhány ponton módosította nézeteit. Újraolvasva ezeket a szemelvényeket mégis megértjük Móra Ferencet, aki éppen a II Rákóczi Ferenc című műve alapján választotta Márkit „legkedvesebb történetírójává". Valamennyi szemelvény ugyanis friss szellemű, jótollú történész írása. Valamennyi jellemzi a tárgyat, amelyről íródott, s a szerzőt, aki nagy anyagismerettel, kedvvel és lendülettel ábrázolta azt. Aktuális igazság, egyben mély önjellemzés például a Bihari román írók egyik paszszusa, amely sem megszületésekor, sem ma, majd száz év múltával, nem kíván tárgyi korrekciót, és akár az egész kötetnek vagy a Testamentum sorozatnak is mottója lehetne: „Missiot teljesítenek tehát, kik egy nemzetnek szellemi kincseit egy másik elött is mintegy realizálni törekszenek, hogy ekként mindent azon színben tüntessenek föl, amelyben az az elfogulatlanok és avatottak előtt valóban mutatkozik. A hazai népek irodalmának ösmerete pedig éppenséggel nemzeti, sőt állami érdek, mely a világirodalmaknak annyi tüneményszerű jelensége mellett nem vonulhat háttérbe. Az állam kötelékében élő minden nem, de még egyed ls megkövetelhet annyit, hogy saját mivolta szerint becsüljék öt; s nagy igazságtalanság volna, ha az érdemet a nyelvkülönbség jártató szalagához kötnök. A kötet írásaihoz szervesen kapcsolódik a könyv gondozójának, Kovách "Gézának 50 oldalas tanulmánya, az eddigi legterjedelmesebb pályakép Márkiról. Kovách a teljes kéziratos anyag ismeretében dolgozott, ő az egyedüli, aki egyaránt ismeri az aradi, a kolozsvári, a budapesti es a szegedi Márki-hagyaték töredékeit. Ez a tájékozottság Márki Sándor majdani monográfusát sejteti benne. LENGYEL ANDRÁS Ács Gedeon naplója i _ A múzeum kincseiből NAPOZD csorttá János rajzai