Délmagyarország, 1976. június (66. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-01 / 128. szám

Keid, Í976. június 1. 3 "" •• r m w ' '' \l W Öröm és vidámság írás nélkül is Szines gyermeknap Szegeden A fiú kétforintost tart a keiében, perselybe akarja dobni, amikor egy felnőtt megszólítja: „Nem kell fizetnetek." A gyerek nem hiszi el, a buszvezetőt kérdezi, aki ugyanezt mondja. Így zsebre vágja a kettest, visszamegy a társaihoz, akik hamar üdvrivalgásban törnek ki. Együtt szállunk le a buszról, még reggel van, de a fiúk sietnek a Széchenyi térre, ahol már szól a zene. így kezdődött a gyermeknap vasárnap, amelyen a Magyar Üttörő Szövetség megalakulásának 30. évfordulóját is ünnepelték. A kettős ünnepen 10 órára a tér megtelt piros és kéknyakkendős iskolásokkal. Haezer fiatal gyűlt össze, közöttük vendégként a szabadkai pionírok. A jubileumi úttörő díszszemlére minden csapat és raj zászlóikkal, jelvényeikkel sorakozott fel. Sok száz szülő a járdáról leszorulva figyelte a nem mindennapi eseményeket. Jelentettek az ezredparancsnokok, behozták a csapatzászlót, majd Borbola István városi úttörőelnök megnyitója után Pádár Lászlóné megyei úttörőelnök mon- [ dott beszédet. Az ünnepség díszemelvényén meghívott vendégként j ott voltak a jugoszláv pionír 1 szövetség' szabadkai vezetői Mihajlo Jancsikin, Mihajlovics Barbara, Budai József — is, és a város társadalmi, politikai életének vezetői, többek között Deák Béla, az MSZMP Szeged városi bizottságának titkára, Bányainé dr. Birkás Mária és Prágai Tibor, a Szeged megyei város tanácsának elnökhelyettesei, Horváth Lajos, a KISZ megyei bizottságának titkára, dr. Dékány Klára, a KISZ városi bizottságának első titkára. Pádár Lászlóné beszédében felelevenítette a harminc évvel ezelőtti eseményeket, amikor az úttörő szövetség megalakult! A szövetség már kezdetben sok segítséget kapott a szülőktől. A támogatásra szükség volt, hisz az úttörőcsapatoknak nem volt olyan felszerelésük, annyi játékuk, mint most. Pádár Lászlóné szólt arról is, hogy a jubileumi évfordulóra készültek a pajtások. Kutatták a mozgalom történetét, dokumentumokat. képeket gyűjtöttek a gyerekek, és felkeresték az alapítókat, elbeszélgettek velük. Szó eseit ezeken a beszélgetéseken, milyen volt a régi mozgalmi munka, tábori élet. Természetesen a diákok a ma iskolájáról meséltek. Végeredményben a jublieumi ünnepség szónoka hangsúlyozta azt is, hogy az úttörőmozgalom harminc év alatt tekintélyt szerzett, és olyan formát, életet alakított ki, amelyben a gyermekkor legszebb élményét kapják a pajtások. Nincs olyan gyerek, aki ne akarna úttörő lenni.A csapatok, rajok a közösségformálással és a neveléssel méltó hírnevet Átadják a kitüntetéseket a legjobb úttörővezetőknek A szabadkai pionírok táncolva vonulnak Somogyi Károlyné felvételei A kisdobosok játékot mutatnak be munkáért, a Dózsa György és a Mező Imre úttörőcsapat a Dicsérő Oklevél kitüntetése kapta. Kiváló Üttörővezető kitüntetésben részesült dr. Pleskó András, Dobcsányi Ferencné, Hencz Alajosné, Oroszvári Ferenc, Dicsérő Oklevélben: Szabó Károly, Surman Hermina, Zsarkó István. Kiváló Ifjúvezetői Munkáért kitüntetést kapta Bodó Károly, Balogh Gábor, Doszpoly Zsuzsanna, Volford Károly. Tizenkét pajtás Kiváló Üttörő kitüntetést és egy Kiváló Kisdobos kitüntetést kapott. A Kossuth, a Gábor Áron és a Zalka Máté úttörőcsapatok pedig a városi úttörőelnökség Dicsérő Oklevelét vehették át. szereztek a mozgalomnak. Többek között azzal is foglalkoznak, hogy felkészítsek az általános iskolásokat a KISZ-életre. Dr. Dékány Klára a KISZ Szeged városi bizottsága nevében az ünnep alkalmából zászlót adományozott a városi úttörőelnökségnek, majd Pádár Lászlóné és Borbola István a mozgalmi munkában élenjáróknak kitüntetéseket nyújtott át. Kiss Ernő KISZ Érdemérmet, a II. Rákóczi Ferenc úttörőcsapat a kiváló csapatiá szines karneválon a gyerekek az úttörőélet legérdekesebb mozzanatait tánccal, dallal, jelszavakkal fejezték ki. A közönség óriási érdeklődése kisérte az aszfaltrajzversenyt. Osztálytárs, szülő, csapatvezető biztatta az ifjú „művészeket".- A legtöbben talán Ocskó Tibort figyelték, a gedói iskola tanulója fantáziája a világűrben kalandozott. Izgalmas volt a délutáni játékverseny is. A vetélkedő az iskolások hétköznapjait is szimbolizálta. A tanulóparok köztudottan egymást segítve rajtoltak a jó bizonyítványért. A versenyen ez úgy nézett ki, hogy két gyerek egymásnak háttal állva, egymáshoz szorítva vitte a labdát, kezükkel azt nem foghatták meg. A felnőttek, szülők is kedvet kaptak a versenyzéshez, ők is beszálltak. Csúzlival lőttek a léggömbökre, így apa és fia együtt vetélkedett, ki az ügyesebb. Este Üjszegeden, a Bertalan emlékműnél, a tábortűznél felhangzott az ismert dal... Sose hallok olyan gyönyörű nótaszót. Jókedv, vidámság, tréfa. A gyermeknapi örömöt nehéz kifejezni. H. M. Tápai kistáncosok Tápén hagyomány, hogy az iskolai szünidőben néptánctábor működik. A tavalyi rendezvénysorozat egyik előadója Ofella Sándor, a tápiószecsői művelődési ház igazgatója volt. Ügy látszik, szivéhez nőttek a tápai kistáncosok, mert már akkor meghívtak őket hónába, töltsék ott a 76-os év gyermeknapját. Tápiószecső Tápéhoz hasonlóan igen régi település. Első ismert említését Szecsöd néven őrzi egy korabeli oklevél 1270-ből. Lakói — főként az asszonyok — még ma is hagyományosan öltöznek. Érzékeny fülünknek kölcsönösen tetszett nyelvjárásunk. A gyermeknapi műsoban a helyi és a tápai csoport saját tájának gyermekjátékaiból, néptánchagyományából nyújtott ízelítőt. A műsort leginkább a tápai ak által tolmácsolt szecsöi népdalok színesítették. S

zemünk láttára változik az ország képe. Űj jelek rajzolódnak a térképre, terjeszkednek a városok, a falvak. Ha megkérdeznénk egy átutazó idegent, mit látott országútjainkról, bizonyára azt válaszolná: mindenütt építkeznek. Valóban, soha nem építkeztünk annyit, mint most. Építünk nagyban és kicsiben, .városon és falun. Családok sokaságának erejét kötik le a „házi" beruházások, akárcsak az országét; és akkor még nem is beszéltünk a hétvégi telektulajdonosok építkezési lázáról. Az ő gondjuk azonban nem azonos a szükségből építkezőkével. Szükségből, saját emberi létük kereteinek megteremtéséért szánják rá magukat az építkezésre a társasházi, lakásszövetkezeti közösségek tagjai, a családi házak építői. Otthont akarnak teremteni, ahol nyugalmasak az esték és békések a reggelek, ahol a saját szabályaik érvényesülhetnek, nem a főbérlőé, társbérlőé, a szívességből fedelet adó rokonságé. Lehet persze, hogy gyakran a szükségből építkezők is felnagyítják szükségleteiket, tovább akarnak nyújtózkodni, mint ameddig a takarójuk ér, de ez nem változtat a tényeken. Azon, hogy tiszteletre méltó törekvéseiket közel sem irigylésre méltó körülmények között váltják valóra. Csak az tudja igazán, milyen kínszenvedés az építkezés, aki próbálta. Terv, építőanyag, kapacitás, szakemberek, szerelők; ezek a szavak ugyanannyiszor ismétlődnek napról napra a kiemelt nagyberuházásokon, mint az új lakótelepeken, vagy a társasházaknál. A gondok azonosak, legfeljebb a méretek és a kockázatok különbözőek. De míg az új lakásnak fél évvel az eredeti határidő után is örül a tulajdonosa, az országos beruházásnál ennyi „csúszás" sok-sok millióval könnyíti meg a zsebünket. Mégis úgy tűnik, ezen kevésbé izgatjuk magunkat. A beköltözésre várók felháborodásával mélységesen egyetértünk, az ország beruházásainak késedelmeivel szemben sokkal engedékenyebbek vagyunk. Pedig a lazaságokra sem a méretek, sem a valóban nehézkes körülmények nem adhatnak felmentést. Az országos beruházások kivitelezőit, az állami építőipari vállalatokat, a társasházak vállalkozóit ráadásul szigorúan körülhatárolt jogi formulák kötik szerződésük teljesítésére. Régen leszoktunk róla, hogy az adott szó becsületére hivatkozzunk, hiszen a szóbeli megállapodás a zárt közösségek jellemzője volt. A fejlődés természetes velejárója, hogy manapság papíron kötünk jogi megállapodásokat. Annyira viszont mégsem kellene „előreszaladni" a fejlődésben, hogy a már hivatalos szerződéseket is semmisnek tekintsék egyes vállalatok. Másutt is előfordul, de az építkezések esetében különösen sok az ilyen példa. Állami vállalatok, szövetkezetek magyarázzák a bizonyítványukat ahelyett, hogy keresnék a megoldás lehetőségeit. Az pedig olykor talán nincs is olyan távol, mint hiszik. Elég, ha a családi házakra gondolunk. Ezeknél a tavasszal fölhúzott falakra ősszel rákerül a tető, pedig nincs generálkivitelező, fő- és alvállalkozó. Minden „egyedi kivitelezésben" történik. Látszólag külső segítség nélkül — mégis megannyi külső segítségből. A telekhez, anyaghoz állami hitel segíti az építtetőket; eddig közös a helyzetük a szövetkezeti és társasházakkal. Ezután válik szét az útjuk. Míg a nagyobb vállalkozásoknál hivatalos útra terelődik a dolog, a családi házakat a családtagok, a barátok, á munkatársak, szomszédok „közös vállalkozása" hozza tető alá. C

supa írás nélküli, pusztán a segítő szándék miatt kimondott, a szombat-vasárnapokat odaígérő szóra alapuló szerződés. Amíg az alapból, a csupasz falakból otthon lesz, ki-ki beleépíti saját erejét, szakértelmét; a ház a rokonok, a barátok, a munkatársak közös ügye. írásos szerződés nélkül teszik. Nem ártana tanulni tőlük a nagyobb építkezéseken is. Nem szakértelmet, hanem a segítés minden akadályt leküzdő erejét. Viczián Erzsébet Az Y. ötéves terv sikeréért Textiles- és vendéglátó brigádok fölajánlásai A PNYV szegedi textilművek gyára párt-, gazdasági és tömegszervezeti vezetői, dolgozói, szocialista brigádjai vállalták az 1976. évi feladatok sikeres teljesítését. Fölajánlották, hogy az 1975. évhez viszonyítva tovább csökkentik a termékek előállítására fordított munkaórákat. Ennek érdekében a gyár kiváló brigádja címmel kitüntetett Landler Jenő szocialista brigád vállalta, hogy a gépi hatékonyság fokozására a termelő gépek jobb minőségű karbantartásával segítik a termelőüzemek mennyiségi és minőségi vállalásainak túlteljesítését. A gyár kollektívái vállalják továbbá, hogy az 1976. évi mennyiségi és minőségi tervfeladatokat túlteljesítik. A fonodái szocialista brigádok ezért 100 tonna többletfonalat termelnek úgy, hogy termékeik I. osztályú részarányát átlagosan egy százalékkal növelik. A szövődéi szocialista brigádok ígérték, hogy az 1976. évi előirányzott termékenkénti minőségi feladatokat átlagosan fél százalékkal túlteljesítik. A gyár szocialista brigádjai védnökséget vállaltak a kivitelezés alatt levő szakmunkástanuló leányszállás szeptember 1-én történő átadásáért. Ennek érdekében többlet társadalmi munkát végeznek a belső munkálatok időbeni befejezésére. A Csongrád megyei Vendéglátó Vállalat brigádjai is fölmérték: milyen többletfeladatokat vállalhatnak az V. ötéves terv sikeréért. Egyebek között ígérik, hogy emelik az étkeztetési színvonalat; az ételválasztékot a korszerű táplálkozás követelményeinek megfelelően alakítják, figyelemmel a szerényebb igényekre. Bővítik az előfizetéses és diákétkeztetést, népszerűsítik a tejes ételeket, s az ilyen áruk részarányát növelik, többet készítenek a cukorés vajszegény kímélő tésztaféleségekből. A háziasszonyoknak azzal kedveznek, hogy ezután több süteményt és félkész terméket készítenek, s adnak el. Vállaltak feladatokat a brigádok a szegedi Hági étterem rekonstrukciójának mielőbbi befejezéséért, valamint a Vásárhelyen állami támogatással — a gyermek- és diákétkeztetés javítása érdekében — épülő 3 ezer adagos vendéglátó egység gyors megvalósításáért is. v Nemzedékváltás a termelőszövetkezetekben A TOT elnöksége hétfőn ülést tartott; megtárgyalta a termelőszövetkezeti tagság helyzetének alakulását, és életkörülményeinek fejlődését Az elnökség megállapította, hogy az elmúlt 5 évben a tsz-tagok száma egyenletesen csökkent, és a tagság összetétele a nemzedékváltás nyomán számottevően módosult. 1975 végén 930 ezer tagja volt a termelőszövetkezeteknek, közülük 510 ezer aktív korú, 420 ezer pedig nyugdíjas. (A nyugdíjasok száma öt év alatt 20 százalékkal nőtt) Az elmúlt években élénk munkaerőmozgás volt megfigyelhető, főleg az iparosodott körzetekben és a tszalkalmazottak körében. A változás nyomán a fiatal, képzettebb szövetkezeti tagoknak a munkaviszony- és a munkafeltételek iránti igénye az iparban meghonosoott gyakorlathoz közeledett Az aktív tagság tovább fiatalodott, az átlagos életkor öt év alatt három évvel, 41 évre csökkent A termelőszövetkezeti tagok jövedelmi helyzete a központi életszínvonal-politikai célokkal összhangban általában kedvezően alakult Viszont a foglalkoztatás mértékétől, a szövetkezet gazdasági helyzetétől függően — esetenként szubjektív okok miatt — túlzottan differenciálódott az azonos munkát végzők keresete, továbbá az egyes szövetkezetek és megyék átlagkereseti színvonala. Bár a tervidőszak során enyhültek a különbségek. továbbra is fontos feladat a szocialista elosztás elveinek következetesebb érvényesítése. (MTI) I t