Délmagyarország, 1976. június (66. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-27 / 151. szám

10 Vasárnap, 1976. június 27; TEREFERE Melyik nehezebb: egy kiló só, vagy egy kiló agyag? Ezzel legfeljebb 5—6 éves gyereket lehet beugratni, nem? S melyik keményebb: a beton, vagy az aszfalt? Ha valaki autóutat épít, nem mindegy. De ha valaki rázuhan 2—3 méterről — szinte mindegy. Es csak igen szerencsés esetben tudja a kérdést eldönteni. Az esetben ugyanis, ha életben marad. Ez nem afféle morbid humor. Ez a legtöbb szegedi, de főleg lakótelepi játszótér szó szerint is kemély valósága. Annyi forintunk lenne, ahányszor már irtunk erről a lapunkbal Tagadhatatlan, hogy feleleteket kaptunk. Miért keli betonozni-aszfaltozni a gyermekjátékok alatt? I. válasz: ,,Könnyebben takarítható. II. válasz: Ha füvesítenek, a fenntartás igen költséges és hamar kopik a gyep. III. válasz: Különben is igy tervezték. Tehát: kezdjük elölről. I. Takarítani mindent lehet, mint tudott, a márványt is, meg a döngölt agyagpadlót is. II. A füvesítés tényleg drága, de másutt sem ápolják rendesen, másutt is kopott. III. Lehetetlen, hogy a rossz tervezést senki se tudja megváltoztatni, ha egyszer a közvélemény súlyával is ágálun< ellene. Természetesen az a válasz abszolút igaz, miszerint 2—3 méterről lezuhanni gyermeknek, felnőttnek egyaránt egészségtelen. Ez, a felnőtt tudja, a veszélyt kerüli. A gyermek viszont nem tudja. Ha égig érő létrát raknánk, arra is felmászna. Legalábbis megpróbálná. Ki legyen tehát okosabb? Az, aki három méternyi magasra tervezte a műszókat, például úgy, hogy alacsonyabbakat készít. Az, aki a mégis ilyen magasra tervezett ördöglétrát veszi meg és rakja ki a játszótérre. Az, aki a betonnal-aszfalttal nem takarékoskodik, holott homokot is tehetne a játékok alá. A?erszire se kellene érte menni. Tudom, mindezek visszaöltögeihetik a nyelvüket: legyen a szülő is okosabb, vigyázzon jobban gyermekére, / Vigyázunk is. Jól is, jobban is. Ve a sok mesterséges veszély közepette sohasem lehet eléggé. Naponta zeng a környék egyegy pórul járt csintalanka fájdalmas sírásától. Es a legújabb játszóterek góliát mászókáinak az alját is sietve betonozzák és aszfaltozzák mégis. Ugye, nagyon furcsa lenne, ha örséget állnának a szülök, hogy megakadályozzák? Aki csinálja — egyetért vele, vagy se — parancsra (megrendelésre) teszi. De ki parancsol annak, aki ezt a parancsot kiadta? SZ. M. A jellemtelen ember Talán még az öreg mindentudó Vargáné sem tudná megmondani, mikor kerültek a Szakai lányok a faluba. A malommal, de még a Tiszával sem lehetnek egyidősek, hiszen a malmot alig 40 esztendeje építette az öreg Dávid, a Tisza meg valamikor nem is a falu alatt folyt, hanem a mai legelő közepén. A Szakai lányok koráról csak ők maguk adhatnának felvilágosítást, ámbár ez a tapintatlan érdeklődés aligha lenne ajánlatos, mert jaj annak, akit ők a nyelvükre vesznek. Tartott tőlük az egész falu: még a tanácselnök, a három téeszvezető is előre köszönt nekik. Az idősebb Erzsi postás, Manci tanítónő volt. De még az udvarlójuk sem bírta volna megkülönböztetni, melyikőjük az idősebb. Udvarló?! Nem járt hozzájuk férfiember Szakács Palin kívül, az is csak a postáért, ha hetenként két-háromszor bejött a szegegyházi téeszmajorból. Agronómus a téeszben, csak beköszönt, átvette az újságokat, leveleket és már ment is. — Te Manci — nézett fel Erzsi a postautalványok közül —, írt Géza. — No! És mit írt? — Azt, hogy leküldené Marikát Írja, ráférne a gyerekre egy kis pihenés a szünidőben, kell neki a nyugalom, jövőre érettségizik. És azt is írja, hogy nem rokoni szívességről van szó, megfizet érte. — Hát — húzta fel a száját Manci, a tanítónő, afc udvari szobát majd rendbe hozzuk neki. Mégiscsak rokon... Csak nehogy felfordulást csináljon. Egy hét múlva meg is érkezett a csendes, szelíd kis vendéglány. Akár az árnyék, suhant ide-oda. segített a takarításban, főzésben, Erzsi még a postára Is befogta. Mert ugye legjobb kikapcsolódás a szünidőben, a munka. " Szakács Pali, a szegegyházi agronómus egy nap megjelent, átvette az újságokat, leveleket, de nem Indult, mint azelőtt, hanem leült, elolvasta az újságokat, s közben a lányt figyelte. És ami eddig még nem történt: másnap, harmadnap megint bejött a postáért. Aztán mindennapos vendég lett: pénzt, levelet adott fel és „szót váltott" a kis Marikával. — Manci!... Alszol? — Nem! Nem bírok elaludni! — Téged is ez a Szakács Pali izgat? — Nézd Erzsi, eddig észre sem vett bennünket, most meg mindennap a nyakunkon ül, órák hosszat cseveg Marikával. Hosszú csend következett, Manci felgyújtotta az éjjelilámpát: — Te Erzsi, tenni kellene valami okosat.. És én már tudom is, hogy mit Reggel első dolga volt, hogy a kislány elé álljon: — Marikám! Én a javadat akarom! Nem szeretem, hogy ez a Szakács Pali annyit mászkál itt! — Miért nem, Manci néni? A vénkisasszony köhintett: — Tudod, ez megbízhatatlan fiatalember. Végigudvarolta az egész környéket. — Az nem lehet, Manci néni kérem, és ne is tessék ilyet mondani, mert Pali jó gyerek, becsületes, őszinte és ... — Lári-fári amit én tudok, azt te még nem tudhatod. Jellemtelen alak. Én csak a javadat akarom. Te nem idevaló vagy, jobban ismerem. Agronómus, tele van pénzzel, mind a lányokra költi. A kis Marika maga elé nézett, nem szólt egy szót sem. Délelőtt betoppant az agronómus. A postás vénlány hangja csupa méz volt: — Nézze, Pali, bele kell szólnom a maguk dolgába! — Tessék? Mire gondol, Erzsike? — Maga meg a Marika ... mert én sajnálom magát, latom, hogy maga szereti azt a lányt és éppen azért szólok. Neki már van vőlegénye. Szakács Pali három napig nem Jelentkezett. A harmadik napon egy kisfiú nézett be az ablakon: — Csókolom! A szegegyházi téesz postájáért jöttem! A gyerek a küldeménnyel elszaladt, Marika szemében egyegy csillogó gyémántcsepp jelent meg. — Látod, látod — simogatta meg a kis vendéglány szőke haját a vén postáskisasszony, majd hozzátette: — mondtam én neked, kislányom, hogy ilyen alak ez... Jellemtelen! A vén tanító kisasszony is odakárogta: — Az! Jellemtelen ember. DÉNES GÉZA Török Gábor Dal más szókra té) néha idegennek lenni szavaim között mert eretnek szívemben hegednek sebei egy hemoglobin veretnél, s maradnak hangjai szavamnak azért ha hosszú nagy szélbe szaladnak és fáj egy oktalan esőcsepp néha bicsakló hangja anyámat nézem és szeme visszanevet szelíd tűzifát viszek ölemben görcsben iil ím a meleg fáj világom néha világtalanság* A Rövidítések könyvéhez A néhány éwei ezelőtt kiadott Rövidítések könyvét is utolérte a lexikonok és lexikális jellegű kiadványok sorsa: az élet újabb „címszavakat" produkált azóta a mozaikszók népes mezőnyében. íme, az újabb betűszó termés néhány sajátos darabja: A MÉRUSZ nem latin kifejezés, hanem a Miskolci Méretes Ruházati Szövetkezet rövidítése. Az EDÜ „délmagyar" alakzatja gyulai Erkel-diákünnepeket jelenti. Még egy diákos rövidítés, mégpedig a nyugati végekről: SOD — Soproni Országos Diáknapok; az ODOT pedig: Országjáró Diákok Országos Találkozója. A DEFAG elnevezést egy berlini filmstúdió rövidítésének gondolhatnánk, pedig a Dél-alföldi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságot jelenti, A Fakarusz a A múzeum kincseiből régi, fakarosszériával készült munkásszállító buszok beceneve, a Falufon viszont a községi nyilvános telefonállomásoké. A VUK a Vasúton Utazó fiatalok Klubja, Cegléden. Nem* ilyen egyszerű a PENTAMER helyes megfejtése. Ez ugyanis az Ipari Szolgáltató Szövetkezetet jelenti. (Penta latinpi öt, s az illető szövetkezet ötféle szolgáltatást végez.) A PIV a Pécsi Ipari Vásár neve, líraibb szegedi társa, a SZÍV mintájára, igaz, ez utóbbi éppen ezért nem tudott Igazán meghonosodni. Közhasználatú rövidítés a GYES. Aki gyermekgondozási segélyt vesz igénybe háromévi szabadsággal, az GYES-en van. A BU—ZA, nem termény, hanem a Budapest—Zalaegerszeg közötti 85-ös mozgóposta. A bonctani csodaként hangzó KÖPORC elnevezést a Kőbányai Porcelángyár balassagyarmati telephelye Viseli. A népiesen hangzó SZÜV a SzámítástechnilMi és Ügyvitelszervezési Vállalat rövidítése. Még egy belsőség: VESE - Várt Egészségügyi Sportegylet. A GOV teljes neve: Siófoki Gázés Olajszállítási Vállalat. DUTIB névre „hallgat" a Duna—Tisza közi Intéző Bizottság, a PAGISZ pedig a győri Pattantyús A. Géza Ipari Szakközépiskola. Más típus a LEN-CSI, amely a „Lenből csináld magadnak!" elnevezésű hobbi-mozgalmat jelenti. Egy szláv kislány lencsibabájának gondolná valaki a KATEJ-t, pedig a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola tejtermelési rendszerét nevezik így. S azt sem könnyű kitalálni, hogy a HÖSZIV nem más. mint a fűtőhöt kerengetö szivattyú, az ugodi Szabadság Tsz terméke... Szabadrajzú párnavégek Toppantotté Natrv Czirok Anikó (elvétele Hímes párnavég Népi hímzéseink egyik legrégebbi csoportjába tartoznak a XVTI—XVIII. században Hódmezővásárhelyen és környékén készült szőrös párnavégek. A kevés számmal ránk maradt darabok az ország egyes múzeumaiban és egy-két magángyűjteményben találhatók. A ritka kincsnek számító hímzések kétharmada a Csongrád megyei .muzeumok néprajzi anyagát gazdagítja. Ezek a szőrhímzések főleg árnyalt színezésükkel emelkednek ki más tájak hasonló hímzései közül, és teljesen egyedülálló csoportot alkotnak. Szabad rajzú hímzéseikkel kizárólag pámavégeket díszítettek, míg más vidékeken lepedővégeket és oltárterítőket is készítettek. Kívánásukhoz a hamis-laposöltés volt a legalkalmasabb, mely — szorosan egymás mellé fektetett fonalaival — csak színoldalon fedi el a vásznat. Az ún. vásárhelyi szőrös párravégeket házilag előállított alapanyagokból készítették. Vásznukat maguk termelte kenderből fonták, szőtték. Szabadon hullámzó mintáikat, az ügyesebbek zsíros koromba mártott lúdtollal rajzolták rá a vászonra. Hímzésükhöz használt fonalat a hosszú szőrű magyar juh gyapjából sodorták. Ezt a gyapjúfonalat festőn 6 ven vekkel otthon színezték. Finom árnyalataikat a festőié hígításává] érték eL A kék, a lila és a sárga szín számtalan árnyalatával varrták ki gránátalmás, rózsás, tulipános, kelyhes mustráikat. Ezeknek a stilizált növényi díszekkel telehímzett párnavégeknek legszebb darabjait századunk első évtizedében gyűjtötték be. Vásárhelyen Tornyai Jánosnak és Kiss Lajosnak, Szegeden Tömörkény Istvánnak köszönhető múzeumba kerülésük. Az akkori legöregebb adatközlők is már csak a ládafiából ismerték e párnavégeket és arra emlékeztek, hogy „édesanyjuknak is volt ilyen hímes párnahaja, melyen a tulipanton kívül a neve is ki volt varrva". Mindössze két Ilyen névvel kivarrt párnavég maradt ránk. egyiken „Varga Mari hímezte e párnát", másikon „Kristo. Ersok" neve olvasható. A nevek mögött a hímző vagy a megrendelő áll. Sajnos legpompásabb darabunk szinte egész felületet betöltő, hatalmas tulipánjai között hiába keressük akár a varró, akár a készíttető nevét, egyiket sem találjuk. Azt viszont tudjuk hogy gyűjtési helye alapIán Makón készülhetett, ahonnan Tömörkény István jóvoltából több darabot is ismerünk. Kis Bálint szentesi krónikájából viszont tudjuk, hogy a szőrrel hímzett párnavégek Szentesen is használatosak voltak. A két-három párnává) felvetett ágy párnavései. nek gazdag rajzú és meleg színskálájú szőrhímzései meghitt hangulatot árasztottak e vidék tisztaszobáiban. Ezt a színhangulatot a XIX. század első felében a fehér ágvmhák és a mennyezetig vetett agy divatja szinte máról holnapra eltörölte. Szerencsére a ránk maradt párnavégek megőrizték számunkra e festői gazdagságú, korai himzésfajtát, melyet á Hódmezővásárhelyen és környékén élők hímeztek és használtak a XVII—XVIII. században. X. KJVOTIK MARTA