Délmagyarország, 1976. június (66. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-20 / 145. szám

Vasárnap, 1976. június 20. HC DM MAGAZIN „Messzire való" gondolatokról A gazdasági élet okos szigora nem igen kedvez az álmodozásnak. Most éppen olyan időket elünk, amikor gvakran elő kell Jiapni a logarlécet, hogy a legbölcsebben beosszuk, amink van es a legértelmesebben osszuk majd el, amink lesz Lehet ugyan, hogy máskor is ez volt a gazdálkodás elve — miért is lett volna egyéb? — csak most már nagyobb és tudatosabb a gazda fegyelme és előrelátása- Mert különben nem vagyunk szegényebbek, mint tíz-húsz évvel ezelőtt, nagyobbra törő terveket, summásabb nemzeti feladatokat fogalmazunk inkább. Miért tűnik mégis úgy, mintha zabiázni kellene elképzeléseinket? Régóta figyelem: valósággal rárontunk arra, aki egy kicsit' is elengedi a fantáziáját. Kioktatjuk, hogy nncs realitásérzéke... Légvárakat fest... Mondja meg, miből!... Csak arra apellálhatunk amit megtermelünk ... De még mindig nem ez lenne a nagyobbik baj. Minden kornak megvoltak, megvannak a lehetőségei, azokat átugrani nem lehet. De minden kornak megvoltak a maga dédelgetett álmai is. Miért temetnénk éppen most, eddigi lehetőségeink csúcsán közösségi elképzeléseket? Mire gondolok tulajdonképpen ? Egy kétszázötvenezres nagyvárosra, benne a szocialista élet valamennyi adottságával. Kényelmes lakások, gyors közlekedés, egészséges környezet, modern gyárak, híres intézmények, a művelődés templomai, a szórakozás meleg fészkei, patent szolgáltatás ragyogó városkép ... Nem az én lázas elképzelésem ez: közösségi terv. Írva van, testületek sát. Hanem amikor a zenész azt és közvélemény adta rá az áldápongeti; hogy méltó koncertterem kéllene .. „ amikor a festő képzeletében fölcsillan egy pompás kiállítási csarnok képe.. „ amikor a sportember uszodákat telepít gondolatban a városba..., amikor a színház barátai megóhajtanak Tháliának egy nagyszerű szentélyt.. „ amikor a zsúfolt villamosról leszédelegve a mérnök belvárosi kéregvasút eszméjét pödzi..., amikor a szedő tágas, egészséges nyomdáról álmodozik ..„ — szóval amikor ..., amikor..., mert hosszú lenne ez a sor — miért húzzuk mindjárt a fejére a goromba józanítás vizeslepedőjét? Egyszer magam te megkaptam keményen, nyilvánosság előtt, mikor azt szorgalmaztam, hogy készüljön fel a város egy jövőjéhez méltó kultúrpalota építésére: „Terv, fantáziából kelt kérés éppen elég van!" Pedig csak azt sem mondtam, hogy az ezredfordulóra. Éppen csak szerettem volna belopni a gondolatot a köztudatba, elismertetni egy szükségszerűséget, hogy netalántán illő helyet hagyjunk a városban, hadd rakhassák fel unokáink ... Hány és hány tervet, elgondolást hagytak ránk az előttünk járó nemzedékek! Csupán példának hozom én ezt is — arra, hogy ez esetben meg sem mérte senki a szót, csak odébb lökte. Miért is fárasztom ilyesmivel, mikor a napközis konyhákban kétannyi gyereknek főznek, mint amire az engedély szól... De mondhatom mások esetét ls. Nekem például végtelenül rosszul esik, amikor tervezőmérnökeinket itt is, ott is keményen Iskolázzák: nagy rátörő munkákat adnak ki, mindenki meg akarja tervezni soron levő megbízatásában élete fő művét, nem törődnek a költésgekkel, az anyagi teherbírással, meg egyéb. Rosszul esik, mert én pár forint ára papíron megírhatnám Nobel-díjas regényemet, ha spirituszom len: ne hozzá — nekik a praktikusat szépre, a jót kényelmesre, a mát holnapra kell igazítaniuk, acélból, cementből, üvegből. S egyszerűen nem lehet igaz, hogyne. kik a költség mindegy volna. Valami szigorú törvénye van ennek, olyasféle, hogy cipőt egy nyárra veszünk, épületeket meg száz esztendőre meg még többre rakunk. Lehetetlen a jövő szükségleteit kifelejteni! Sokan megrótták már a város vezetőségét is, mert élni hagyott bizonyos álmokat. Tíz év — tíz medence... — nem frázis, mármár program. Pénz nem igen jutott rá ebben az Ötéves tervben. De azért a gondolat nem szemétre való! Legyen belőle négy vagy liat! Megemlíthetem a könyvtárlevéltár épületének reményét is. A helye már szabad, most lehet dohogni, miért kellett - úgy igyekezni yeíe, ha megtorpan az ügy! Ná'gyratörő erdősítési programot is megszavaztak a torony alatt, s nem halad éppen úgy, mint kívánatos lenne. Csak el ne ejtsük a kezdet nehézségei miatt. Azért, mert társadalmilag sürgősebb és fontosabb dolgokat sorol előbbre az élet; azért, mert nem fér el minden vágyunk egykét belátható ötéves terv polcán — kár lenne őket elhagyni. Annyi minden bizonyít: végtelenül szegények és kopottak lennénk, ha elhajtottunk volna korábban is ilyen gondolat-magzatokat. Gyakran idézzük Balázs Bélát: 1946-ban cikkezett a Szetásáért. Vajon ez volt a mi igazi gedi Szabadtéri Játékok felújínagy gondunk a felszabadulás második évében? Egy 6zűkhomlokú hivatalnok ledöfhette, kinevethette volna érte, hiszen még gépeket foltoztunk és téglát kapartunk. Lám, Balázs Bélát Igazolta az idő meg azokat, akik nem húzták ki az álomlistáról ezt az „időszerűtlen" ötletet. Vagy itt van a játékok édestestvére, az ipari vásár. Egyszer éppen kikelt magját elmosta a nagy víz, odébb sodorta háború és fehér terror, megakasztotta a várost szorongató igazságtalanság — s lám, az idén centenáriumot ünnepel. Megemlíthetem azonban a város legújabb nagy szellemi vállalkozását is, melynek dajkálói éppen eleget voltak az értetlenség pellengérén egy időben. Megkezdődtek mégis Szeged történeti monográfiájának előmunkálatai. Mennyi munka, mennyi pénz — s jó beosztással 8—10 év alatt meglesz! Igaz, van valami félelmetes abban, hogy közvéleményünk hajlamos sürgős számonkérésekre. Éppen csak kibomlik burkából egy javaslat, s éppen csak létjogosultságának félhivatalos elismeréséig jutunk el — máris a tervezés rangjára emeli a közönség és utána tehetetlenséggel, tunyasággal vádolja a vezetést, ha nem mozdul megfelelően az ügy. Ez a satu igen-igen szorongató. Különösen olyan helyzetben nehéz elismerni messzibbre szóló álmok létjogosultságát, amikor a fejlődés, a növekedés hatalmas iramában napi szükségletek kielégítésére hivatott intézmények maradnak el. Mégse öljük le napi prakticizmussal a varos jövőjébe ülő elképzeléseket, terveket vagy azok lehetséges sejtjeit. Az emberek, többsége különbséget tud tenni ma, holnap és távolabbi jövő kőzött. És a történelem megadja az elégtételt az életképes gondolatoknak. A legelevenebb példét hozom. „Messzire való gondolatok ezek, azt mondják tudóim sokan ..." — így kezdte nekifohászkodását Vedres István „A Tiszát a Dunával ö6zve-kaptsoló ujj hajókázható tsatorna" tervének leírásakor, 1805-ben. S mit hallottam a múlt hónapban e messzire való gondolatról a szolnoki rádiós sajtókonferencián? Az Országos Vízügyi Hivatal vezető szakemberei szerint még ez a szazad elégtételt ad a „hites szegedi földméresznek", alapgondolata megvalósításával. Számos szép elgondolás lapul ma is a napi valóságos szükségletek sűrűjében. A fejlődés logi kája jzerint azonban egyszer ezek lepnek a soron levő tennivalók sorába. Jó hát számontartani, megbecsültén fölleltározni és készenlétben tartani őket — nem pedig asztal alá lökni. A szocializmus energiái nem apadnak, hanem gazdagodnak, s ami má meg igen „messzire való", a közeli holnapokban igen időszerű és nekünk való lehet. SZ. SIMON ISTVÁN Szembesítés a jövővel A kenderipar ötéves terve Az utóbbi évek fejlődése alapján intep-ált magyar kenderipar jelentős t vékenysége az a tervező munká, amelynek során szembesíteni kell a vállalatban rejlő adottságokat a népgazdasági lehetőségekkel. Abból a meggondolásból Indulunk ki, hogy melyek az állami erőforrásból számbaveendő fejlesztési lehetőségek, és melyek azok az adottságok, tartalékok, amelyek a vállalatban testesülnek meg. Ebből a szempontból alapvető volt az a minisztériumi tervzsüri, amely ez év március közepén eldöntötte: a mintegy 1 milliárd forintot kitevő ún. legoptimálisabb elképzelésekkel szemben — a vállalati saját erőforrások és állami lehetőségek mérlegelésével — az összes fejlesztésre számításba vehető pénzösszeg nem több, mint 600 millió forint L A következő fő feladatokat határozza meg a végleges vállalati tervkoncepció: a hazai kendernek, mint nyersanyagbázisnak a megszilárdítása az iparszerű kendertermeltetési rendszer megszervezésével, valamint a vállalatnál 1973. évben megkezdett rostipari rekonstrukció teljes befejezésével, illetve gazdasági realizálásával ; a munkaerő-vándorlás ellensúlyozására — a rendelkezésre álló anyagi erőforrások legjobb felhasználásával — új nagy termékenységü berendezések munkába állítása, illetve a meglevő technológiák korszerűsítése; az elsősorban Szegeden és Pécsett tapasztalható erőteljes munkaerő-csökkenés pótlására a vállalat vidéki bázisain a — városokban koncentrált — ki nem használt, termelőberendezéseket munkába állítani. E körülmények között sem csökkenhet a belföldre irányuló árutermelés, különösen azokban a speciális cikkekben nem, amelyek a mezőgazdaságot és az ipar továbbfeldolgozó vállalatait érintik. Ezzel elő kívánjuk segíteni az ipari kooperáció javulását. Jelentősen növekednie kell a mindkét relációjú exportnak, de különösen — a népgazdasági szempontból, de a fejlesztési politika realizálása érdekében is — kiemelten fontos tőkés értékesítésnek. A terv fő célkitűzéseiben megtalálhatók a XI. pártkongresszus határozatai, a Központi Bizottság aktuális döntései csakúgy, mint a Csongrád megyei pártbizottság e ciklusra szóló állásfoglalasa. A vállalat a belső szervezettség, a vezetési színvonal további javulásával a rendelkezésre álló, az elképzelhetönél lényegesen szerényebb anyagi erőforrások figyelembevételével le akarja gyúrni a textüipar súlyos nehézségeit, meg akar felelni a népgazdasági elvárásoknak, 6 ugyanakkor jövedelmező, a dolgozó kollektíva számára is elfogadható alternatívát keres. Ennek a nehézsége abban áll, hogy a vállalat 1965, óta az ipari átlagot meghaladó teljesítményszinten dolgozott, tehát a továbblépés — különösen a IV. ötéves tervben az MT—SZOT Vörös Zászlóval fémjelzett teljesítmény után — nem kis vállalkozás. A vállalati terv átlagosan 9 százalékos veszteséggel számol a fizikai dolgozók állományában. A nagyvárosok üzemeiben ennek közel kétszeresére lehet számítani, míg a vidék ebből a szempontból biztatóbb képet mutat. Nemcsak megnyerni, megszerezni kell a dolgozókat, hanem megtartani is: a vállalat eddigi teljesítményeihez hasonló munkavégzésre kell megtartani őket. Fontos ezért a fiatalok iskolarendszerű szakmunkásképzése, az idősebb szakmunkások tanfolyami-rendszerű továbbképzése. Emellett éppen a vezetés színvonalának javítása érdekében —a mintegy 2 százalékos nem fizikai állományú létszámcsökkenés mellett — gondoskodni kell az elméleti tudás emeléséről. A létszámgondok csak úgy oldhatók meg, ha a vállalati légkör, az üzemi klíma jó, és ez megfelelő jövedelemnövekedéssel párosul. A vállalat e tervciklusban a bérszínvonalát legalább 27,4 százalékkal kívánja növelni, melynek révén a személyi jövedelem 25,8 százalékkal emelkedik. 3. A vállalat mint a magyar kenderipar profilgazdája, társadalmi és erkölcsi felelősséggel tartozik a kenderrost gazdaságos felhasználásáért. Ezért nagyon lényeges, hogy emellett kellő mértékben érvényesüljenek a modern technológiákban alkalmazott mesterséges szálak, mintegy segítségül szolgálva a természetes szálasanyagoknál jelentkező nehézségek ellensúlyozásában. Ezért a •vállalat anyagmérlege beszédesen bizonyítja a hagyományos technológiából megőrzendő lehetőségek mellett az újra való törekvést, amint azt a következők bizonyítják : a természetes szálas anyagokból a kender és lenrost mennyisége nő, a juta és egyéb rostanyagoké egyharmadára csökken, a pamutfonal földolgozása erőteljesen nő. A mesterséges szálak közül polietilén 75 százalékkal. a szintetikus selyem 70, a szintetikus szalag 10 százalékkal emelkedik, mig a cellulózrost változatlan mennyiségben marad. A tervezett alapanyagfelhasználás belső szerkezeti változasa, amely az időszak végén mintegy 24 millió kilogramm anyagot foglal magában, erőteljesen mutatja a modern technológiák és anyagok felé való orientálást. A vállalati termés összetételé, ben három kategóriát lehet megkülönböztetni: csökkenni fog a termelés a kevert- és jutazsákok, csomagolóanyagok körében, marad a termelés mennyisége a fonalgyártásban, zsineg- és kötélgyártásban, a készszövet termelésben és a préselt bútorlap gyártásában. Jelentősen növekszik a kenderrost, a kötött és hurkolt termékek, a tűzött nemez, a varrvanurkolt termékek és a polietilén csomagolozsákok termelese, 4. A jövedelmező gazdálkodásra való törekvés a vállalati tevékenység hatékonyságának növelese fontos kérdéssé teszi a termelési struktúrán belül a korszerű gyártmányok keresését és a hagyomanyos cikkek korszerűsítését. Ilyen bő áruprofil mellett szánté fel sem lehet sorolni azokat a szempontokat, amelyeket figyelembe kell venni. Csakis így lehet elérni a szérianagyságok növelését, s ennek nyomán a nyereségnek a ciklus alatti 20 százalékos javítását. Ez az alap, mondhatni minimális program, amely előfeltétele a tervkoncepció megvalósításának. Egyúttal azonban ezek túlteljesítése tágíthatja mind a fejlesztési erőforrásokat, mind a személyi jövedelem növelését. A tervkoncepció tengelyében az a felismerés áll, hogy az anyagi erőforrások fontosak ugyan, de a legdöntőbb termelő erő maga a dolgozó ember. Ezért az egyéb fejlesztések mellett számottevőnek tűnő, de a meglehetősen decentralizáltan elhelyezkedő vállalatnál mégis csak a minimális feladatok teljesítésére elegendő 40 millió forint szociális beruházás ugyancsak minimális keret. Ehhez hozzá kell még számítani, dolgozóink önkéntes felajánlásából, valamint az állami gondoskodás nyújtotta lehetőségekből adódó feltételeket, amelyek erőteljesen javítani fogják, különösen a területfejlesztési elképzelésekben érintett gyárak, telepek szociális színvonalát. 5. A tervkoncepció kidolgozása már évekkel ezelőtt elkezdődött, és különféle fázisokon és fórumokon átjutva nyerte el végleges formáját. Hozzászólhatott minden vállalati dolgozó. Párt-, szakszervezeti és vállalati fórumokon merültek fel olyan gondolatok, melyek során megszületett a középtávú szervezés-fejlesztési terv, vagy az egész magyar népgazdaságban újdonságnak számító vállalati minőségszabályozási rendszer. Ez utóbbi jelentősége abban van, hogy nemcsak az áruminőséggel foglalkozik, hanem minden funkcionális területen megjelöli azokat a tennivalókat. A tervezés demokratikus folyamat eredménye, abban a dolgozók, a szocialista brigádok véleménye éppúgy tükröződik, mint a vezetők elgondolásai. Éppen ezért a vállalati pártbizottság közelmúltban megtartott ülésén kellő megértésben és pártfogásban részesült ez a terv. A vázlatosan ismertetett program a tervkoncepció szembenézés önmagunkkal, saját felelőssegünkkel. Latolgatása mindazon lehetőségeknek, amelyek a szocialista társadalom építésének közel három évtizede alatt felhalmozódott vállalatunkban. Ezért a feladatok sohasem voltak még ennyire egyénre szólóak, konkrétak és világosak, mint most. Ennek bizonyítéka, hogy vállalatunk ott szerepel azok között, amely egységek felhívással fordultak Csongrád megye vállalataihoz, dolgozóihoz az V. ötéves terv célkitűzéseinek maradéktalan megvalósításáért, a fejlett szocialista társadalom építéséért. MAROSI JÁNOS