Délmagyarország, 1976. június (66. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-18 / 143. szám

Péntek", 1976. június 18. Ulésf tartott v a Szeged városi tanács Tervezés tlVI (Folytatás az 1. oldalról.) hajtásának folyamatában a jövőben elsősorban a nevelő munkát kell erősíteni oktatási intézményeinkben. Fontos, hogy a pedagógusok már most ismerkedjenek az 1978ban életbe lépő új tantervekkel és készüljenek fel alkotó alkalmazásukra. Az egyes in7 tézmények között fönnmaradt ellátottsági színvonalkülönbségeket a költségvetési fedezet elosztásánál figyelembe kell venni. Szigorúan őrködni kell az oktatási beruházások elkészültének határidején és minden lehetséges eszközzel és módon támogatjuk a fizikai dolgozók gyermekeinek iskoláztatását. Török József felszólalásában elismeréssel szólt azokról az eredményekről, amelyek a párthatározatok óta megvalósultak. Ugyanakkor hangsúlyozta: a növekvő társadalmi igényeknek megfelelően a nevelésben csak kezdeti eredményekről lehet még beszélni. Az eddiginél sokkal többet kell tehát tenni a szocialista építőmunka megismertetésében, megszerettetésében. A szakmunkásképző intézetek és az üzemek kapcsolatai sem elég erősek, ezért is fordulhat elő, hogy a Szegeden végző diákok más településeken helyezkednek el, noha — például a textiliparban — tudnának számukra megfelelő munkát adni. Végezetül szólt arról, hogy még mindig sok a nyolc általánost el nem végzett dolgozó a szegedi üzemekben, s felülvizsgálásra szorul az „egy iskola egy üzem" mozgalom helyzete is. Dr. Perjési László ugyancsak hangsúlyozta az iskola nevelő funkcióját, s szocialista hazafiság, a proletár internacionalizmus szellemének elmélyítését. Az oktatás és nevelés tárgyi feltételeiről szólva a beruházók, a tervezők és a kivitelezők együttes felelősségét emelte ki. Arra utalt, hogy a harmadik ötéves terv időszakától kezdve 40 általános iskolai tanterem építése nem készült el határidőre, az V. ötéves tervben pedig 88 általános iskolai tanterem szerepel a tervben. A tanács nem tudja magára vállalni a felelősséget az iskolaépítések késéséért, mivel nem rajta múlik. Éppen ezért a tanácsnak ragaszkodni kell ahhoz, hogy a tervezett általános iskolai tantermek időre elkészüljenek. Az ügy társadalmi fontosságát az is mutatja, hogy a társadalmi munkaakció feladatait rangsorolva az általános iskolák építése került az első helyre. A szövetkezetek és a városellátás összefoglaló jelentést kapott a város vezető testülete a szegedi termelőszövetkezetek múlt évi gazdálkodási eredményeiről és idei kilátásairól is. A jelentésnek azokat az elemeit ismertetjük elsősorban, amelyek a városellátással függnek öszaze. A szegedi téeszek együttesen 27 ezer 581 hektár földdel rendelkeznek, amiből 20 ezer 564 hektár szántó. A tagok száma 3476, az alkalmazottaké 682, nyugdíjast és járadékost pedig 2733-at tartanak számon. Igen súlyos gondokkal kellett a téeszeknek megküzdeniük az elmúlt esztendőben: ígéretes reményeiket igenigen megtépázta a belvíz pusztítása. Nyolcvanmillióra becsülik a közvetlen károkat Hogy mégsem rendültek meg a szegedi téeszek, annak az a magyarázata, hogy az állattenyésztés hozamai már megteremtették az ellensúlyt és több helyen tisztes tartalékokkal is rendelkeztek. A károk messzemenően befolyásolták a szövetkezeti gazdák jövedelmét is, ami évek sorozatán keresztül mérsékelten emelkedik ugyan, Egy tízórás munkanapra 99— 108 forintot számoltak tavaly. A belvízveszteségek nem azonos arányban sújtották a téeszeket Valamennyi körülményen az Űj Élet Tsz vett erőt legsikeresebben, eredménye meg is haladta az előző évit. Minden más szegedi szövetkezetben gyengébb volt az esztendő. A Tiszatáj Tsz vesztesége kifejezetten tetemes: 12 millió 775 ezer forint volt. Mivel jelentős tartaléka ennek a szövetkezetnek nem volt, es 18 milliót rabolt el tőle a belvíz, veszteségének rendezését szanálási eljárás során keresik. A szövetkezeteknek a városellátásban mind nagyobb 6zerep jut. Az előző ötéves tervben elsősorban olyan beruházásokat szorgalmaztak, amelyek ennek a célnak megfelelnek: nagyobb tömegű és magasabb fokon művelt élelmiszer-termelésre és -feldolgozásra rendezkedtek be folyamatosan. Zöldséghajtatók, fóliatelepek, hűtőházak, sertéskombinátok, szárítók, takarmányüzemek, baromfikeltetők stb. épültek sorra. A háztáji termelés szervezésében és támogatásában is arra törekednek, hogy a városellátást ezen keresztül is javítsák. Érdemes pár perc figyelmet szánni a szegedi téeszek tavalyi termésátlagaira is, hogy összehasonlításokhoz alapot szolgáltassunk. Búzából a tavalyi termés a megyében mindegyik téeszünkben lényegesen gyengébb volt az előző évinél: a hektáronkénti 35,6 mázsáról 27,9 mázsára esett vissza. Ezt az átlagot minimálisan lépte túl a Tisza—Maros-szög Tsz (28,1), a Felszabadulás Tsz (28,3) és az Űj Élet Tsz (28,5). Kukoricából csak a Felszabadulás Tsz ugrott a megyei átlag fölé (46,1 mázsa hektáronként) 48,8 mázsával, de sajnos, még 13,4 mázsás átlagot is mértek a Rákóczi Tsz-ben. Fűszerpaprika-termelésben a Tisza— Maros-szög Tsz járt élen (114,42 mázsa/h) és a József Attila Tsz termelt még 100 mázsán felül. Burgonyatermelés átlagában is ezé a téeszé az elsőség 111,2 mázsával (a megyei átlagtermés 73 mázsa volt). Az élelmiszeripari termékek arányának további növekedése várható a szövetkezetekben. Ehhez is hozzájárul vízrendezési terveik végrehajtása, hiszen ezzel a mély fekvésű, mind gyakrabban veszélyeztetett területeken is megnő a termelés biztonsága. 1976.' évi gazdálkodásukban az a téeszek fő célja, hogy beruházásaikat hasznosan üzemeltetve, az agrotechnikai lehetőségeket jól kihasználva, takarékos, szigorú költséggazdálkodással megalapozzák városellátási szerepüket és gazdasági helyzetüket tovább javítsák. K

étségtelen, a vállalatok számára végső soron meghatározottak a célok és az eszközök, hiszen az ötéves népgazdasági tervnek és a szabályozó rendszernek ez a szerepe. Vitathatatlan azonban, hogy az adott keretek mellett meglehetősen nagy a mozgásszabadság a helyi teendők és sorrendjük meghatározásában. Ezzel jól élni azonban csak akkor sikerül, ha mélyre hatol az önvizsgálat, ha megteremti az összhangot a megoldandó feladatok és a rendelkezésre álló emberi, anyagi képességek között. Érdekes tapasztalatokkal szolgálnak a megismert vállalati programok. A korábbinál nagyobb figyelmet fordítottak a tervezők például a kapacitástartalékokra, s a termékszerkezet változására. Ez erény, hiszen — egyetlen esetet kiragadva — bebizonyosodott a könnyűipar több területén, így a gyapjú-, a pamut- stb. iparban: a termelésnövekedés negyven százaléka beruházások nélkül elérhető. Ugyanakkor a termékszerkezet korszerűsítésében a vállalati elképzelések alig támaszkodnak a kooperáció, a szakosodás nyújtotta előnyökre. Hasonlóan az előbbiekhez, ellentmondás rejlik abban is, hogy a józanabb jövedelempolitika változatlanul mohó beruházási kedvvel társul, azaz amíg a vállalati tevékenység egyik részterepén reális ítéletalkotásra vezetett az önvizsgálat, a másikon nem. S bővíthetjük a figyelmeztető jelek sorát azzal is, amit az élőmunka bőmarkú mérésének, túl nagyvonalú kezelésének nevezhetünk. O

lyasfajta illúziót persze nem táplált senki, hogy a vállalatok tökéletes, minden részletükben maximumot nyújtó tervet készítenek. A segítség ugyan nem volt lebecsülhető — így a minisztériumok kijelölték a kiemelten fejlesztendő és a megszüntetendő termékcsoportokat, meghatározták az iparági fő haladási irányokat stb. —, de teljesnek sem tarthatjuk. Az elkerülhetetlennél több bizonytalansági tényezővel kellett tehát a vállalatoknak számolniuk a programok kialakításakor. Ez is hozzájárult a .túlzott óvatossághoz, illetve a lehetőségek túlbecsüléséhez, s persze, az szintén, hogy a vállalatok maguk sem próbáltak meg minden' homályos részletnek a végére járni, ráhagyatkoztak némely esetben kiötölt becslésekre, licitálásszerű reményekre. Ez utóbbit különösen a beruházási és a belföldi értékesítési tervszakaszoknál láthattuk. Mit ér az önvizsgálat? Leegyszerűsítés ugyan, de feleljünk azzal, hogy a nehézipari / tárca vállalatai tavaly 1,2 milliárd forint megtakarítást értek el, s ennek döntő része a vállalati működés egyes elemeinek, kritikus szemügyre vételéből származott. Beszédes bizonyítéka ez annak, hogy vannak tartalékok, s szükséges az önvizsgálat, mivel helyben sem tudják, mire képesek igazán, mire van, s mire teremthető meg az emberi-anyagi háttér. öt évre persze nem lehetséges úgy tervezni, hogy minden apró részlet a helyén legyen, ahogy ezt valaki szellemesen megfogalmazta, nincs mód a vállalati cselekvés dogmáját megalkotni. Szükség sincs erre. Arra azonban igen, hogy a termelők például fölfigyeljenek a világszerte tapasztalható irányzatra, mely a taálcrt karekosság jegyében növeti a termékek megbízhatóságát és tartósságát. Más jellegű esettel előhozakodva: a könnyűiparban a kovetkez í tíz, tizenöt évben 350 olvan telephelyet szüntetnek r. amelv alkalmatlan a feji r~ tésre. Mégis, ezeknek az egységeknek egy nem jé ntéktelen csoportja úgy véli, hogy lényeges beruházásokat kell végrehajtania! Tagadhatatlanul növekedett a készség az önvizsgálatra, az ötéves vállalati tervek ezt tanúsítják. A baj ott van, hogy a program kész'tői sokszor csupán kapacitásokat, anyagellátási, beruházási s más, hasonló, dolo"i feltételeket mérlegeltek, s magát a szervezetet nem helyezték a figyelem gyújtópontjába. Holott gyakran nem a dologi részben, hanem a szervezetben, annak tökéletlen működésében lelhető meg a gondok forrása. A

z önvizsgálat e leggyengébb pontja azt sejteti, hogy a legnagyobb teendők, a legnehezebb feladatok ezen a területen találhatók. A termelési, értékesítési, fejlesztési sikerek reménye tehát csak akkor táplálkozhat biztos forrásokból, ha — akár a kész programok további finomítása, részleteik újra elemzése árán is — itt lesz a leggyorsabb a haladás. Mészáros Ottó Anyagi és erkölcsi megbecsülés Postások kollektív szerződése A szakszervezet kezdeményezésére rendezték, egységesítették a posta munkaköri pótlékrendszerét, ezen belül megemelték a pénzkezelési pótlékot, s jobban díjazzák a kedvezőtlen munkakörülmények között dolgozókat, a vasárnapi hírlapterjesztést, az ügyeletes műszakiak munkáját. Ugyancsak központilag határozták meg, egységesítették a munkaruha-ellátás szabályait, amelyek a korábbinál kedAz épülő Izabella Szegeden űj Izabeüa-híd épül a régi, öreg hidat, kiszélesítik a töltésrészt, és a vasút fölé. Az új híd útburkolata 14 kocsi haladhat át rajta, nem lesz többé tő Vállalat dolgozói — ba nem is az de jól baladnak a munkákkal. A vasú nek a vasbeton gerendák. A villamossí zsaluzata. Első felvételűnkön: Az első készül. — Második képünkön: A közút Aes S. Sándor felvételei korszerűtlen helyébe. Lebontották az egy szebben ívelő lúd kerül a helyére, méter széles lesz, s így jóval több gépegérfogója a közlekedésnek. A Hídépíeredctileg elképzelt határidők alapján — ti sínek előtti közút fölött már átívelnek előtti részen most készül' a támfal támfalrész zsaluzata és betonvashálózata fölött már betongerendák ívelnek ÓL vezőbbek a dolgozók számára. Lényegen változás, hogy a jövő évtől a gyermekgondozási segélyen levő nődola gozóknak is fizetnek év v<V gi részesedést. Az étkezési normákat és a hozzájárulást felemelték, s ugyancsak magasabb összeggel, valamint hosszabb törlesztési idővAt segítik a dolgozók lakásépítkezéseit. Elhatározták, hogy kidolgozzák a posta törzsgárdaszabályzatát. A Magyar Posta első öt évre szóló kollektív szerződéstervezetét, a korábbihoz képest legfontosabb változásait tárgyalta csütörtöki ülésén a Postások Szakszervezetének Központi Vezetősége. Egyetértve a dolgozók és a szakszervezet elnöksége által korábban javasolt módosításokkal, szentesítette a posta és a dolgozók jogait, kötelezettségeit tartalmazó és július 1-én életbe lépő meg. állapodást. (MTI) Országjáró diákok találkozója Nyíregyháza-Sóstón rendezik június 20. és 27-e kőzött az országjáró diákok XI. találkozóját A középiskolások honvédelmi rajversenyeken, harcászati és repülőbemutatón vesznek részt. 24-én akadályversenyt rendeznek, majd délután atlétikai versenyeken mérik össze tudásukat. Lesz lati. darúgókupa, kirándulás és egy délelőtt, társadalmi munka Nyíregyházáért (MTI) ,