Délmagyarország, 1976. május (66. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-01 / 103. szám

Szombat, 1976. május i." GAZIN igBflK tem |j| n ||i| nim III EisB gKJB IroSfM Pflfl&S mIBI m PAPP GYÖRGY: MELEGEDŐK Vaszilll Kazin Munkás május Vasat, vasat kalapálok, Csövei csavarok vascsipesszel — Levegő dübörög, minden házból Vlsszahang szállong, a szívem szisszen. Ollóm esőre kemény vasat Harapdál, vadász sugár Forgácsot visz lábam alatt, Egyiket a másik után. S az udvaron la, mennyi munka, Télatánl nagy sürgés-forgás. Hány és hány májusi tócsa — Mennyi halványkék égforgács. S mintha zenére kalapálna Nótát ver a víz a csövön. Zengő trillák! Pacsirták bája Harsog hordókon, vödrökön. Inkább, mint beszélni Munkások, jó gazda módján Sajnos, öcns tadom, mit Jelent a rátartva tűzés, meg az, hogy a szabászkésekbe épített szűrótüskékkel és cakkjelölésekkel egyszerűsítik a felsőrészkészítés műveleteit De a cipőgyári dolgozók tudják, értik — meg minden más, szakmájukba vágó kifejezést művelet nevét is, jelentőségét, is, amelyet a pártvezetőség által létrehozott gazdaságpolitikai bizottság munkatervében olvashatunk. A munkaterv Jelentőségét meg valamennyien értjük, akik egyetértünk azzal, hogy minden üzem, hivatal és munkahely motorjává kell válnia a kommunisták közösségének. A hozzászólók köre megvan Személyi felelősség mindazért, ami munkahelyünkön történik, egyéni pártmegbizatások az alapszervezetben, amely közvetlenül szolgálja a feladatok megoldását — ebben foglalható össze a cipőgyári pártvezetőség célkitűzése, ahogy Majoros József titkár megfogalmazta. — Eddig úgy véltük, megfogalmazni könnyebb, mint megvalósítani — mondja a tapasztalt pártmunkás titkár. — Mert a három alapszervezet titkára, vezetősége gondosan programozta a munkát, jó határozatokat hozott, jó taggyűlési beszámolókat tartott, mégis kevesen szóltak hozzá. Minden taggyűlésen megvolt a hozzászólók köre, köztük munkások is — de sok elvtársunk véleményét mégsem hallottuk, Most, a tagkönyvcsere előtti beszélgetéseken megnyilatkoztak azok is, akik a közösség előtt szorongva szólalnak még. Kiderült, hogy többeknek van véleménye, sokan mondták el mit kellene tenni, mit vállalnának — g úgy fogalmaztak: inkább csináljuk, mint beszélünk Képzett szakmunkások kellenek — mondták többek között —, hogy többet tudjanak adni, mit kell ezért tenni? Sokan vállalják a tanulást A 96 párttagból 10 nem végezte ez az általános Iskolát, 23-nak van középiskolai végzettsége, hárman egyetemet végeztek Sokan járnak pártoktatásra, tíz szemináriumi témakört dolgoznak fel, két kihelyezett marxista középiskolai osztályuk van. A közgondolkodás formálásának az ideológiai munka javításának, az agitációsak ez az alapfeltétele, s ha egy pártvezetőség az oktatást JŐ1 tudja megszervezni, sokat mutatott munkája minőségéről. A „hozzászólók kőre" alighanem mégis változik a cipőgyári alapszervezetek taggyűlésein is. Mégha nem is akarjuk ezzel a hozzászólás tényét abszolutizálni, ez fontos. Az idő) az idő... ! Azt mondja Katona Tamásné — akinek feladata az információgyűjtés, ez a pártmunkája —, hogy az embereket sok minden érdekli. Sokszór gond is ez neki — jobban szeret azonnal válaszolni, mint két nappal utána felelni — de maga a tény, hogy a munkások párton kívüliek is, minden üzemi témában is a párttagok véleményét kérik őket kérdezik, nagyon jó dolog. A műhelyben beszélgetünk s engem zavar, hogy közben dolgoznia kell, a szorgos kéz rövidre fogja a szót Bennem munkál a gondolat: a munkásoknak nehezebb elvégezni a pártmunkát, ők aztán igazán nem „csíphetnek el" a munkaidőből, amit persze minden pártmunkát végző embernek csakúgy normaként állít a párt Pártmunkát csak szíwel-akarattal lehet jól végezni, méghozzá úgy végzik a munkások hogy nem szaladnak el a gép mellől, nem állítják le a szalag munkáját Senkit meg nem sértve ezt is lássuk azért, amikor a munkások pártmegbizatásait értékeljük A párt politikáját érteni, értően szolgáim, magyarázni — és alkalmazni — ezt minden párttag vállalta. Ehhez képezni kell magát mindenkinek s az olyan alapszervezetekben, ahol sok a munkás, külön feladatot jelent a párt határozatainak megvitatása, megértetései Egyenként, minden munkásnak is idő, idő és idő kell hozzá. Mindenki előtt igazolható, látványos feladatokat szívesebben vállalnak az emberek mint lassan formálódó, kevésbé feltűnő feladatokat. De ha a munkások jól értik és alaposan ismerik a párt politikáját, az közvetlenül szolgálja a gazdaságpolitikai célkitűzéseket is. A szegedi cipőgyárban mindhárom alapszervezetben a munkások jelentik a tagság többségét Munkásszemmel nézik a világot és gondjainkat Ne sikkadjon el! Ma a gazdasági kérdések politikánk legfőbb kérdéseivé tornyosodtak A munkások érzik ervneS Jelentőségét, gyakorlatias észjárásuk termelési tapasztalataik milliókat hoztak a cipőgyárban is: az 1974-es decemberi párthatározat alapján készített munkaterv célkitűzése az volt, hogy a gyárban 3,2 millió forintos megtakarítást érjenek el. S lett belőle 7, azaz hét millió! Apróságokból, ötletekből. „Ne ázzon tönkre a karton, építünk fölé tetőt!" Meg: „A esomagolóba egyszerre kevesebb selyempapírt hozzanak le, ne rongálódjék!" Apróságok? Milliókra rúgó apró ötletek S ami a legtöbb benne: mindenki magáénak érezte a javunkat szolgáló ügyet Ne sikkadjon el egyetlen észrevétel, javaslat se — ez jogos igény. Itt az a szokás, hogy mindenre feleletet adnak Űj modell próbagyártásánál mindenki véleményére számítanak a szalagon — s nem engedik meg azt a feleletet hogy aki csak reszortját végzi, ne szóljon bele a folyamatba. Nem is egy munkaműveletet lehetett így összefogni jó javaslat alapján, s aki ezt az összevont munkát csinálja, többéi is találhat a borítékban. Az viszont igaz, a bérezési rendszer nem olyan, hogy érdekeltté tegye az embereket hogy más munkaműveletet is betanuljanak Hogy, hogysem, ottj áriunkkor mégis a hiányzó helyett a szalagon dolgozott a takarítónő is... Mert kevés a munkaerő, de egy-két (és néha sok) hiányzó miatt nem állhat a munka. A munkamorál őre pedig mindenütt a pártszervezet A pluszmunka becsülete S mit szóljon as, aki néha pártmunkája miatt hiányzik? Ügy érzi a munkásőr Székesi Viktória, hogy neki duplán helyt kell állnia a termelésben, mert bár az évente 200 óránál is többet igénylő kiképzés, gyakorlatok főleg szabad idejét rövidítik azért óhatatlanul a munkaidőből is rabolnak Egyetlen a nők közül a gyárban, aki munkásőr — s tisztelet övezi ezért a kemény, nehéz és szép pártmunkáért A plusszmunka becsületét sértené, ha nem így lenne. Szólhatnék arról, hogy mindegyik cipőgyári alapszervezet vezetősége évente 20—22 ülést tart hogy milyen okos, célratörő határozatokat terjesztenek a taggyűlések elé. De hadd húzzam alá inkább azt, hogy a végrehajtást is ellenőrzik — ez bizony nem mindenütt megy ilyen precizen. . Hát ezért mondom én, egészséges gondolkodást takar az a i kicsit védekezve kiejtett mondat: inkább dolgozunk, mint beszélünk SZŐKE MÁRTA Olykor elmeditálunk az utóbbi három évtized hozta szocialista fejlődésen, Szeged változásain, új városrészek születésén. Hatalmasat változott a Belváros, s méginkább környéke. Űj lakónegyedek nőttek ki a földből, sma már ötévenként tíz ezer lakás épüL S e változás középpontjában alighanem a gyors iparosodás áll, s az olaj, amely mind hozzájárult ahhoz, hogy Szeged megkezdhesse fellendülésének új, sosem látott fejezetét Igen, az ipar, amelyről nem lehet nem beszélni, ha a város fejlődéséről van szó, mert az ipar nemcsak a fejlődés gazdasági alapjaihoz szolgáltatott biztosítékokat hanem új viszonyt teremtett az évek folyamán a város és lakói között Aki benne él a közéletben, vagy akit igazán foglalkoztat Szeged jelene és jövője, annak számára jól érzékelhetők e változások, azok az új szálak, melyek mostanában egyre inkább megszilárdulnak a város és lakói között Üj emberi minőség kialakulásának lehetünk tanúi, amelyről joggal feltételezheti az ember, hogy a munkásosztálynak van benne alapvető szerepe, a munkásosztálynak, amely az iparosodással együtt erősödött számában és a városra gyakorolt hatásában. Adatokat kértem a Statisztikai Hivatal megyei igazgatóságától. Nem volt könnyű dolguk a tájékoztatási osztályon, de kedvesen, előzékenyen nekiláttak kiszámolni, hogyan is alakult a felszabadulás óta a munkások aránya Szegeden. Az eredményen nemcsak én lepődtem meg, hanem a statisztikus is. Igaz, hozzátették: aláírni és pecsétet tenni rá nemigen lenne bátorságuk, hiszen meglehetősen bonyolult, s nem is teljesen biztos számítások segítségével jutottak hozzá az 1949-re vonatkozó összesített adathoz. De ha a statisztikus nem is esküszik meg valamire, számítása számunkra még megfelelő lehet, nem valószínű ugyanis, hogy az eltérés több egy-két százaléknál. Hogy min lepődtünk meg mindketten? Szegeden 1949-ben a foglalkoztatottak 48 százaléka volt fizikai dolgozó, 1960-ban 49, 1957-ben pedig 50 százaléka. Abszolút számban jelentősen nőtt a munkások száma, az 1949-es 21 ezerről 38 ezerre, de arányuk lényegében alig emelkedett. Hogyan lehet ez, hiszen az ember napról-napra érzi a munkásoknak a város közéletére s mindennapjaira gyakorolt mind nagyobb hatását, jelenlétük s növekvő aktivitásuk előnyeit. Érezhetjük abban, hogy a párt- és tanácsi testületek ülésein egyre inkább beleszólnak a város életének és fejlődésének irányításába, szervezésébe. S érezni lehet jelenlétüket abban a 107 millió forint értékű társadalmi munkában, amely a negyedik ötéves tervben gazdagította a várost, a amelynek jó részét ők, a munkások végezték. Az adatokból, a tényekből tolakszik elő a kérdés: hogyan lehet, hogy bár a munkások aránya alig növekedett Szegeden, hatásuk a város életére mégis egyre inkább érezhető? Hogyan lehetséges, hogy az utóbbi években egyre több joggal mondhatjuk: Szeged munkásváros! Mint a tények bizonyítják: lehetséges. Nem, nem hiszem, hogy a számokon és az arányokon múlna minden, sokkal inkább az élet és a közélet, a közélet demokratizmusának változásain. Mert hiszen Szeged nem munkás- és ném iparváros abban az értelemben, ahogyan Miskolc vagy Dunaújváros az, de a közélet demokratizálódásával egyre inkább érvényesül és nő a munkások befolyása a város életére és fejlődésére. S nemcsak beleszólnak e fejlődésbe, nemcsak irányítják, hanem jó gazdaként tesznek is érte, túlnézve lakásuk vagy kertjük kapuján. Már említettem a 107 milliós társadalmi munkát, amelyből szinte minden gyermekintézmény profitált a városban: új fűtést, játékokat és felszerelést teremtettek számukra a munkáskezek. Valamennyiünk számára, Szeged számára. Jó gazda módján élnek ebben a városban a munkások, mert gazda módján élhetnek. Rengeteget köszönhet munkás lakóinak a város, hiszen például az olajipar még meg sem honosodott Szegeden, amikor brigádjai már azt nézték és keresték: hol és miben lehet segíteni. S találtak is bőségesen segíteni, tennivalót. Kölcsönös is ez a viszony munkások és város között Csak egy, de azt hiszem, fontos példa. A városi tanács vb igazgatási osztályán érdeklődtem a lakáselosztásróL íme: a negyedik ötéves tervben a lakások 72,6 százalékát fizikai dolgozók kapták, ebből 456 munkáslakás volt A Szegeden elkészült ezredik OTP társaslakást is munkáslakósként adták át Tarjánban Molnár Mihálynénak. a húsipari vállalat munkásnőjének, aki egyedül neveli két gyermekét Az igénylőknek csak egyharmada munkás s a lakások több mint kétharmadát mégis ők kapják. Egy jele annak a kölcsönösségnek, amely meghatározza, s egyre inkább meghatározza Szeged életét. Mert szépülő, épülő városunk elsősorban a munkáskezeknek köszönheti jelenét és bíztató jövőjét, s az élet új minőségét, amely valamennyiünk hasznára most van kialakulóban. SZÁVAX ISTVÁN I