Délmagyarország, 1976. május (66. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-01 / 103. szám

6 Szombat, 1976. május í«" Piros zászló kabát alatt a Tüjckböl született Májusnak rózsája A színe acélkék, Hamuszürke szára. A hamu belepte, Befújta a rozsda. De a tűz esdje Szép tisztára mosta. (Darázs Endrei Ha emlékezetünkbe Idézzük, hogy a május elseje megünnepléséről szóló határozat a nyolcórás munkanap kivívását állította a nemzetközi munkásszolidaritás demonstrációjának középpontjában, feltűnik, hogy a világ milyen nagy utat tett meg az első máius elseje megünneplésétől, 1890-től napjainkig. A munkásosztály harci napjának történetéhez a régmúlt sok eseménye kapcsolódik. Az első időszakot 1919. május l-ig számíthatjuk. Ezt megelőzően, helyesebben a Tanácsköztársaság kikiáltásáig, a dualizmus korában, az uralkodó osztály a már megszervezett munkásosztályt tekinti legveszélyesebb ellenfelének. Megmozdulásait, különösen a május elseje megünneplését igyekszik elnyomni A május elsejét a munkásosztály és pártja, a szociáldemokrata párt kifelé az erő megmutatásának, a dolgozó osztályok felé pedig a nemzetközi szolidaritás és az egység kifejezésére szánta. „Hisszük is, hogy Magyarország munkásosztálya élénken fog részt venni a tüntetésben és méltónak fogja maqát mutatni arra. hogy a nemzetfcözi munkásszolidaritásban ő is helyet foglalhasson" — írta a Népszava valamivel a századforduló előtt A belügyminiszter a főispánoknak kiadta, hogy felvonulásokat nem engedé'yezhetnek és „a császári és királyi katonai hatóság részéről megtétettek az intézkedések." A budapesti munkásság a városligeti Aréna előtti téren gyülekezett, és más szónokok között Engelmann Pál kijelentette: „Aíf a mai napot, mint új korszak kezdetét ünnepeljük, amit ki kell vívnunk szilárd szakegyleti szervezkedés által. Az összes munkásszervezetek egészet, egy egységes munkáspártot képezzenek." Az egves országok munkáspártjai üdvözölték egvmást, a budapestiek többek között a szentpéterváriakat is köszöntötték. A 90-es években az Alföldön a mezőgazdasági munkások és agrárproletárok között fellendül a szervezkedés, a szakegyletek alakítása. Hódmezővásárhelyen közel 2500, Makón 800, Szentesen több mint ezer, Csongrádon, Mindszenten több száz tagja van az egyletnek. Szántó Kovács János a szervezkedés lelke. 1894 májusa előtt biztatja a makóiakat, készüljenek az ünnepre, szíwel-lélekkel követeljék jogaikat Szegeden a munkások között a kéndergyári szervezkedés haladt az élen. Minden év gyarapodást mutat A májusi seregszemle összefüggött a szervezeti fejlődéssel. 1905-ben és 1906-ban a gazdasági fellendülés és az uralmon levők kormányzati válságának idején Szegeden is megerősödtek az egyes szakmai csoportok, és újabbak alakultak. A szakmai csoportok száma 1904-től 1906-ig kilencről tizennégyre, taglétszámuk pedig 1000-ről 4200-ra gyarapodott. 1906 végén a város ipari munkásságának mintegy 40 százaléka a szociáldemokrata szervezethez tartozott A máius elsejék a sok ezres megmozdulások ünnepei Szegeden is. Nem sokkal az első világháború előtt elérik, hogy a május ettelát a Munkaadók Szövetsége, amelyet közkeletű szóval kutyas'öve+ségnek neveztek, szabályzatában elismerte a május elsejét, de fizetést arra a napra nem adott. A kapitalizmus régebben egységes és mindent átfogó rendszere a háború vége felé kezd megszakadni. 1917-ben Szegeden is megmutatják, hogy az egység és a tömeg a leghatásosabb fegyver az imperialista háborúval és a kizsákmányolással szemben. Május elsejét ebben az évben, és 1918ban is, a háború befejezésének előestéjén megünnepelték. Amint az egykori tudósításból kitűnik, az előbbi éveket messze túlhaladó számban gyülekeztek, az üzemekben szünetelt a munka, az üzleteket bezárták, igazi ünnepi csend borult a városra, majd az emberek átvonultak Újszegedre. a Népligetbe, ott folyt az ünneplés. 1919. március 26-án a megszálló francia csapatok parancsnoksága eltávozásra kényszerítette a proletárdiktatúra szervét, a direktóriumot. A tényleges hatalom azonban a munkásság kezében volt, és a megszállóknak számolniok kellett velük. Nem lehetett máius elseie megünneplését meg nem engedni. A franciák és a magyar ellenforradalmi erők azonban szervezkedtek, felkészültek. „... A nyugalom biztosítva legyen" — adja ki az utasítást Betrix ezredes, városkormányzó a magyar kormánybiztosnak. „Szíveskedjék kérem a lakosságnak figyelmét felhívni arra, hogy a nyilvános utakon és térségeken semmiféle tüntetés meg nem engedhető Számítok mindenkinek a higgadtságára és a hatóságok éberségére." A Berlini körúton új munkásotthont avattak, az ünnep napján az udvart virágokkal és májusfákkal díszítették, 9—10 ezren vonultak fel, Ferenczi József párttitkár mondotta a beszédet. Amíg a demarkációs vonal túlsó oldalán, Tanács-Magyarországon az első szabad május elseiét ünnepelték. Szegeden az utcákon állig fölfegyverzett, erős őriáratok cirkáltak. Sok francia katona egvüttérzett a szegedi magyar munkásokkal. A munkásmozgalom következő korszakában, az ellenforradalom korában, amelyet 1920-tól 1945-ig tartunk számon, néhány krónikaszerű feljegyzéssel utalhatunk május l-re: 1920-ban Budapesten és vidéken a rendőrség olyanokat állított elő, akik vörös nyakkendővel, zsebkendővel, vörös szegfűvel a gomblyukukban mentek az utcán. 1921-ben Szegeden és Győrött betiltották, Pécsett engedélyezték a megünneplést. 1922-ben a kormány az egész országra nézve betiltotta az ünneplést. Ennek ellenére sok városban leálltak az üzemek. 1923-ban munkabeszüntetéssel ünnepeltek. A moszkvai kommunista emigráció Májusi üzenet-et küldött 1925-ben és 1926-ban a Magyarországi Szocialista Munkáspárt május elsejére röpiratot adott ki Magyarország dolgozó népéhez címen. Felszólította a munkásokat a munka beszüntetésére. 1928-ban betiltották a gyűléseket és e felvonulásokat. Majálisokon ünnepelhettek. Készenlétbe helyezték a fegyveres erőket Beavatkozásra nem került sor. 1929-ben sem engedélyezte a kormány a felvonulásokat. 1930-ban már erősen éreztette hatását a gazdasági világválság. Növekszik a dolgozó osztályok elégedetlensége, erősödik az illegalttásba kényszerített kommunisták agitációja. A kormány a szociáldemokrata párt szervezésében kénytelen az ünnepléseket engedélyezni. Divatba jönnek a néma felvonulások. f 1931: Erre az időre kialakul a szegedi ünneplés hagyománya. Munkabeszüntetés, ünneplőbe öltözött több ezer munkás gyülekezése a Szent István téren. Piros szegfű a gomblyukban. Ha a rendőrattaktól kellett tartani, mert ilyen is volt, piros zászló a kabát alatt. Átvonulás Újszegedre, kettesével, rendőrök sorfala között. A laktanyákban ilyenkor készültséget rendeltek eL Újszegeden, a Kállay-ligetben éneklés, szavalatok. Szónoklatok. Alkalomadtán elő lehetett venni a rejtett piros zászlót. Rendőrspiclik. figyelték a szónokot, mit mondanak? Figyelték a munkások beszélgetését. Az egész napot feszültség hatotta át. Amenynyiben a kiadott engedély valamelyik pontját megszegték, előállí'ás lett a vége. A környékbeli falvak csendőrsége ugyancsak készenlétben töltötte a napot. A főisnán, a rendőrkaoitánv és a Belügvminisztérium állandó kapcsolatban állottak. A napilapok rendszerint beszámoltak május elseje lefolyásáról. 1933. május 2-án híre Jött, hogy Németországban Hitler betiltotta a szakszervezeteket Mind erősebb a munkásság fasizmus elleni tüntetése, és erre a május elsejei megmozdulásokat is felhasználják. 1938-ban ilyen feliratú táblákkal vonultak fel május elsején: Le a háborúval, le a fasizmussal, le Hitlerrel! A rendőrség a táblákat elkobozta. 1939-ben a vidéki városok között Szegeden és Győrött munkabeszüntetéssel ünnepeltek. Másnao a parlament megszavazta a II. zsidótörvényt. A szociáldemokrata párt tiltakozott 1940. május elsején az Országos Ifjúsági Bizottság ünnepségén a szónok a független, demokratikus Magyarország létrehozásának jelszavával buzdította az ifjúságot. 1940-ben Kulich Gyula és 24 kommunista fiatal felett ítélkezett az osztálybíróság. A Népszava ifjúsági brigádja emlékestet rendezett a forradalmi és antifasiszta versekkel, szónoklatokkal. 1944. május elsején napvilágot látott a Békepárt röplapja, a megszálló német fasiszták ellen ós a nemzeti összefogás érdekében. A felszabadulással május elseje ünnepe az egész dolgozó népé lett, 87 május elseje harcos hagvománvai erődítenek bennünket abban, hogy egyre magasabbra emeljük a proletár internacionalizmus, a munkás szolidaritás vörös zászlaját. OLTVAI FERENC Hivatástudattal élni A MOSZKVAI VÖRÖS TÉR — HALSZEMOPTIKÁVAL Szegény jó nagyanyám, mielőtt meghalt, nagymosást csinált Tudta, hogy ő már nem tereget többet Az öregek mind tudják. Hiába beszélt neki a család, hiába akarta fektetni, meg tyúklevessel kényeztetni — mosott Még kikeményítette, kiteregette, megszárította és beszedte a ruhákat, s akkor bement a csöndes szobába és minden gond nélkül, egy pissz nélkül átfordulta semmibe. — Az ember körül rend legyen mindig í Se adósságot, se munkát, se haragot, se szenynyest ne hagyjon maga után!... Nagyanyám a szegények egymást váltó generációitól tanulta ezt a törvényt. Gsak dolgozni!... Mindig csak dolgozni!... Hogy az ember ne tetézze a bajt... Az én falumban sok öreg kiment a pusztára, vagy kútba vetette magát, mikor már annyi haszna sem volt, hogy megszerezze a saját kenyerét. Nevelt öt-hat gyereket, volt egy kocsiderék unokája, kis háza, földje is — hanem amikor már eltehetetlenedett, még jó érzékkel kiszámolta, mennyi erőt kell hagyni a pusztáig, a kútig... Ez meg az éhség törvénye volt. Annak maradjon az a kevés falat is, aki ha megeszi, két-három anyayít tud majd teremteni vele. Gyerekkoromban a dolog ilyen iskoláiba jártam. Nagyapám fölvállalta nekem a faluban az újságkihordást Tán húsz házhoz kellett elvinni naponta a hírlapot, de az én tyúkbél-falumban ez a kerülő kora reggeltől jó délig eltartott Mit lehetett ezért a munkáért fizetni? Ha a kihordott újság tfeljes árát adják, az is semmi. Pénzt én sose láttam, de megjegyeztem a hozzávaló filozófiát: nem azt kell nézni, megéri-e! Hanem azt: más nincs. Ha most ezzel szembe teszem, hogy ma bármelyik kezdő szakmunkás, diplomás, irodista vagy akárki, mikor munkát vállal, elsőre, másodjára, de harmadjára bizonyosan azt firtatja, mi ezért a fizetség — tán még fel is lehetne háborodni. Mivé lett a világ! De kár lenne. Jól fordult. Mert a világ tette ezt. A világ, amin ilyenkor 6aját körülményeinket értjük. De mit kell a munka ünnepnapján ilyen emlékek után keresgélni! Élünk, dolgozunk, eszünk, lakunk, öltözünk. Értelmet és örömet lelünk a munkában. Ha sajnáljuk a múltunkat meg az öregeink múltját, hát leginkább az jut eszünkbe: ebből az örömből kisemmizte őket a sorsuk. ,ök nemigen ismerhették azt a fajta érzést, amit a jelen ad az embernek. Túlságosan a napi szükségletre kellett gondolniuk, s az volt az öröm, ha meglett a télire való búza és krumpli, két méter fa és egy süldő. Az volt az öröm és legkevésbé maga a munka, amiért ráadásul ixagyon-nagyon messze is él kellett járni Véletlen, hogy ml lesz az ember. Én már olyan történelmi vonatra szálltam, amely mindenhová elvihetett bennünket. Klottgatyás gyerekköri ismerőseim, barátaim között van otthon maradt kertész, nagy közlekedési vállalat főmérnöke, patikus, műszaki vezető, asztalos, kocsmáros, katonatiszt, kubikos... Mind ezt az óletelemet tanulta — de egy sem tartja. Ahogy tudományosan mondják: megváltozott a munkához való viszonyuk. Benne van a régi, az őselem is — tudniillik, hogy kenyér kell, — de mióta görcsök, félelmék, bizonytalanságok nélkül és biztosan terem a munka, mennyi mindent föl lehetett fedezni benne! Mindenféle munkában! Van egy jó ismerősöm, házmester. Sokat gyönyörködtem abban a rendben és tisztaságban, amit maga körül tart Megfaggattam: mikor manapság alig lehet embert fogni efféle munkára, honnan veszi a kedvet, a szándékot? Végtelenül egyszerű volt a válasza: „Mindenki tudja, hogy ez az én portám. Az egyik ember vasutat tud építeni, a másik képeket fest Én ezt tudom. Én ebben a tükörben néz* hetem magamat.. Milyen igaza van. Mire lehet ma hivatkozni? Gyár, föld, cím — odavan. Ház, kocsi, kiskert — elég mindennapos. Meg egyik sem emberi érték, tulajdonság. Tükröződhet beimé szorgalom, tehetség, takarékos életmód, kapzsiság, ügyeskedés. Hanem ha az emberről azt mondják: „Ez tud dolgozni!" „Ez érti a dolgát!" — ez rang És ilyen szempontból teljesen mindegy, tudományos intézet, vagy közhivatal, építkezés vagy szövőgyár, kertészet vagy műterem, kenyérgyár vagy öntöde. A közös nevező a munka. Mennyit és hogyan. Éppen csak — vagy elváráson felül is; im-i mel-ámmal — vagy kitűnően? Mutasd meg a munkádat, s megmondom, ki vagy! Emberminőségedről vall. Hallottam, hogy a Városgazdálkodási Vállalat megpályázta a kiváló címet Jó poén lenne a szegedi kabaréban. Mert lehetséges, hogy bizonyos mutatók.... lehetséges, hogy tafcanSws gazdálkodás... Node a város tisztasága? A jó munkát a közösségnek, a közvéleménynek is méltányolnia kell. Akármelyik műhelyben megmondják, ki a jó lakatos, a jó esztergályos. Jószemű agronómus a vetésből tudja, k5 ült a traktoron. S a szép, a rendes munkában nemcsak annak telik kedve, aki csinálja, hanem az egész közösségnek. Hányszor rajtakaptam magam valami irigységen. Gyönyörű gépeket láttam kiállításon —• rámjött az izgalom: de jó lenne ilyeneket építeni! Zuhogott a muzsika az orches térből — ez ám a pompás, zenét írni az ember gyönyörűségére! Megmutatta egy barátom a kiskertjét, a megfakadt szőlőlugast, a tavaly ültetett nyírfát, a frissen kaszált pázsitot — kedvet csinált az effajta időtöltéshez. Beavatott egy festő barátom munkájának vergődéseibe, kísérleteinek fejfájá-i saiba — nagyon meg tudtam érteni. Gyakran elnézem sofőrünket, akivel mindig mindenki siet — gyönyörködöm a nyugalmában, a biztonságában, a felelősségérzetében. Hallgatom az előadót politikai gyűlésen — s én, aki annyi értekezleten, anynyi gyűlésen megfordultam életemben, figyelni kezdek. A kárpitos meghozta az áthúzott reIcámét, fotelokat — hányszor végigsimítom a szememmel Tudom, ellenpéldák tucatja áll együtt mindenkinek. Lötyög az ajtótok a falban, retkes az autóbusz, egy ötvenest kell dugni a mesternek, ha nem akarjuk, hogy kétszer véssék ki a vezetéket a falból, a pincér ujja beleér a levesbe, a cipő talpa két séta után leválik, pongyola az újságcikk fogalmazása és feltörtéle az egy hete simított új aszfaltot.., De a mi igazságunk, a mi ítéletünk föllázad ezak ellen. Nap mint nap munkát cserélünk és minősítjük egymást a munka tükrében. Akárcsak névjegyet cserélnénk. Az a jó, hogy egyre több ember belenéz maga is ebbe a tükörbe, s úgy adja ki a kezéből a munkadarabot, mintha az életrajza vagy a -káderlapja volna. Nem mindegy, mit olvas belőle a munkatárs, a közösség. Nagyanyáinknak nemigen voltak ilyen gondjaik. Ök úgy végeztek mindent, megadással — rájuk mérte az élet, a szegénység. Nemigen ismerhették' a munka ilyen örömeit. Az emberek a szocializmusban többnyire azt csinálják, amit szeretnek, amiben nemcsak megélhetésüket, hanem kedvükét is lelik. S milyen más hivatástudattal élni, dolgozni, mint közönségesen, terhek alatt Hiszen az ember nemcsak hulladékait hagyja a világra, hanem tudatos kezenyomát is, szellemének sugárzásait is. A legegyszerűbb fizikai munkával is, ha annak tökéletességét meg tudja teremteni. SZ, SIMON ISTVÁN