Délmagyarország, 1976. május (66. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-30 / 127. szám

s 12 Vasárnap, 1976. május 23: Dr. Ábrahám Ambrus Az élet a dalban A Tusnád gödreibe vezető széles országúton egy fiúcska meneget. Lábai fáradtak, hisz már több mint kilenc kilométert gyalogolt azóta, hogy elbúcsúzott az Ott folyó áttörését koszorúban övező kéklő Hargitától, az Ott felé rohanó, patakoktól, s a beszédes mezőn felbugyogó borvízforrásoktól. Ruhája poros, a szeme álmos. Fáradt karját beledugja a mellette lépegető öreg tehén harangkötelébe, fejét ráhajtja a tehén nyakára, s meneget, meneget, mert csendes már minden a nagy országúton, borul az este, s a kisfiú fél. — Menegessünk, menegessünk, biztatja öreg pajtását, kivel közös sorsot szánt neki a virágfakasztó tavasz, kivel gyümölcsbe és áldásba borította a virágos nyár, s akivel eljegyezte magát a pazar pompában, csendben, hidegben lassan haladó ősz. Az idő múlik, csillagok gyúlnak és gyűlnek azon a kerek tiszta csíki égbolton, s mikor az „Élő Gödör" partján őrt álló öreg nyírfák tövében a kicsi faház mellett a kolompszó hallatára megvakkan a kutya, a kisfiú szeme k'nyílik, fáradt gerince kiegyenesedik, léptei katonássá válnak, s ajkáról felcsendül a nóta: Ha elvisznek káténknak liárom [esztendőre, Megsiratnak engemet a csiktusnádi (leányok ... Mert hát Istenem, mi is lett volna más a székely fiúcska élete, mint készülődés Boszniába, Bécsbe vagy ha kegyesebb volt a sors Brassóba, Udvarhelyre a kaszárnyába ... örömre született s örömtelenül rótta hatéves koráig a köves, sáros utat, hétéves korában kezébe vette az ekeszarvát a kapa nyelét, amit nyomon követett a kasza mankaja s a fészl nyele. Éjjele nappallá változott, karját, szívét s eszét acéllá verte az idő s ő mindezt csak készülődésnek tekintette, hiszen tudta, hogy: t Az ökör • földet nem maginak (szántja, Az apa a fiát nem magának tartsa. Hogy ha felnövell a császár elveszi, s keservesen nézi, hogy egy (cigánykáplár veri... Alig hagyta el az öreg iskolát ott a domb tövén az orgona1 bokrok alatt, s kötött szoros barátságot a pipáló hegycsúcsokkal, az égbenyúló, halkan susogó fenyővel, a gyertyaligetet alkotó bükkel, a simogató nyírrel, a rezgő nyárral, a havasi pusztáknak mesés zamatával és pazar pompájával, valami mélabúval csöndül fel ajkán újra a készülődés dala: Szen'mártom! sorozd szobában, Lehullott a rozmaring virágja. Felszedné azt sok jó édesanya. Csak a fia ne lenne katona ... A muskátlis ablakban kevesebb a virág. Bokrétás kalappal, dagadó mellel és kigyúlt arccal hirdeti a hazatérő ifjú az otthonmaradottaknak : Mikor engem soroztak. Jobb felöl állítottak s azt mondta a főorvos a másiknak Ügyes fiú Jo lesz'e katonának ... Az idő eljár, tűnnek a hónapok, múlnak a napok, s esténkén!, ml kor a falu lelke újra a faluba tér, fel-felzeng a nóta: A tusnádi tnronv tetejében, ül egy holló, ül egy hollo tiszta If ekeié ben latod bubám az Is münköt gyászol. Októbernek hatodlkán elválunk 1 egymástól ... Es amikor felvirrad a búcsúzás napja, felharsan az ének: Sárgáin, sárgáié, selyem nyereg rajta, áfosl akartam babám hozzad mentil (rajta. Most akartam babám véled [beszélgetni, Kijött a bébivé, el kell maseroznl . .. Kés/fii a főtt perec, pakolódik a legény, s mikor csend borul a falura, valahol a Bólya alján az öreg körtefa alatt felcsendül a nóta: FI hal liarntaloN a lörökbüza levele, ( 'olJAra voltam nálad uz este. Utoljára rögbiin alléd bázajái. kl baj ItláaaigyaltMU, adjon isten ikH't riiltáá i .. Kopognak a patkós csizmák a patak feletti fenyőhídon, a kicsi kapu kinyílik,' s a sirülöben az odvas fűzfa alól visszaszál a nóta: Hej1 csillag, csillag, szép hajnali [csillag, Éjfél után de hamar megvirrad, Fel kell kelni sok szegény legénynek, Hej katonának kell menni szegénynek. Hej csillag, csillag, de fenn vagy (az égen, LAttad-e a babámat a héten, i Láttam én a nagytusnádi réten, Hej lovat legeltetett kötőféken ... — Két fekete paripa vágtat a szeredai országúton, zörög a kicsilajtorjás, deszkás szekér, s én mégis hallom a biztató nótát: Sir az édesanyám, a szeretőm [gyászol Három kis esztendő választ el v [egymástól.., És mikor a Hargita Nagyerdején csend ül a lelkekre, halkabban, de ismét megcsendül a dal: ' Azért visznek' el engemet, Jónak találták testemet, Az a huncut betyár orvos Irta bé a nevemet... A kiképzés nehéz napjai következnek, 3 mikor a teljes resztung alól kicsordul a verejték, akkor is nóta csendül: Verd meg Isten a mészáros nagy (bárdját, Mórt vágja és kicsi bornyú négv (lábát. Kicsi bomytl nem tud menni a lábán, Szegény bakának kell vigye (a hátán ... És, ha elmúltak már a nagy napok, »- ízesebb' lesz a komisz, a katonaöntudat hangzik ki dalából: Katona az én életem. Jobb vállamon a fegyverem, Mikor én azt megzörgetem. Sirat engem a kedvesem ... Sirat engem a madár es. Földre hajlik még az ág es. Az es azért hajlik a földre. Szólna hozzám ha lehetne ... < Szólna hozzám, de már késő Ferencz Jóska szava első. O ad nelccm inget, gagvát, Sárga zsinóros harisnyát.. . Mikor csendes la kaszárnya, megjön az emlékezés, haza gondol a baka. lélekben otthon van a hegves-völgyes kis faluban, s ajkáról így zendü| a nóta: Dombon van a babám, dombon van |a babám emeletes háza, (Jdvaxa közepén, udvara közepén (egy masras akácfa, Sflrű a levele, földig léha (lik az ága, Nyolcvankcttcs baka, halálfejes [baka ül az árnyékába. De hát mint mindennek, legyen az szomorú vagy víg, úgy a katonáskodásnak is egyszer csak vége szakad. Élő körül a fekete posztóharisnya, a kék brassói posztó ujjos, kinyfllk a katonaláda, integet a kicsi falu tornya, s a szabadulás gondolatával felhangzik a nóta: Csárda, csárda, fedetlen csárda, Abban mulat három öreg baka, Kgyflek sincsen bajnét az oldalán, Szabadságra mennek a katonák. Visszatér a faluba a rózsás arcú, érett ifjú és ha csendesebben is mint azelőtt, szombat este imigyen énekel: Mind azt mondják rólam [a vénasszonyok, Mire iszom, hogy mindig részeg [vagyok, I.opok annyit a setét éccakában, Jó bort Iszom mig élek a világon. Jó bort Iszom fenyőfával tüzelek. Mert ezután barna kislányt szeretek, Olyan annak a két szeme járása, Mind az égen a csillag ragyogása ... A falu csendjét háborgató Ifjú egyszer csak úgy látja, hogy elérkezett az idő arra, hogy családot alapítson, s ilyenkor holdvilágos este a falu alján felhangzik a nóta: Este van már, az ebek is csaholnak, Fent az égen a csillagok ragyognak. Nem jó csillag lett volna én belőlem, Leszállanck imádkozni Tehozzád ... Az oltárhoz vezető út épül. Vásárnap este a virágos ablak mögött kigyúlnak a lámpák, de az éj csendjében felcsendül az intés: Ezt a kislányt ne vedd el, ne vedd el, Nem győzöd el selyem keszkernyővel, Kilencet köt fejére, nyakára, Tizediket karcsú derekára ... Megindul a pletyka, a házasítás, szákad a szál, s a keservben így ömlik el a dal: Erdő, erdő, erdő, de szék kerek erdő, Lakik benne páva, páva tizenkettő, Aranyos a páva szárnya, csipkés [a babám szoknyája, Csárdás kisangyalom, érted fáj [a szivem nagyon ... ^ Mérik a házat, a földet, az erdőt, a nyájat, jön a tiltó parancs, s a nagy csapásról mit sem sejtve: Barna legény megy az úton lefelé,* Igyenost a babája háza felé, Olyan szépen bánatosan zokogja ki [ezt a szót, Nyisd kl édes kisangyalom az ajtót. .Nem nyitóim kl, me"t nem adnak ÍTehezzád, Menyasszonyi koszorúmat most [fonják, Annak adnak kit a szüvem, (árva szüvem nem szeret, öngyilkosa leszek az életemnek ... De van úgy néha másképp is. A szeretett kedves maga borít gyászt a szerelmes legény szívére és ilyenkor így sóhajt a nóta: Mondd meg nekem kapuzábé, Ki járogat melletted bé, Bé szerelőm hajlékába. Árva szivemnek bújára. Ha szerelmét tám suttogja, Másnak hűtelen ajaka, .Akkor zábé Isten hezzád, Gyászpántlkát akasztok rád ... Az idő kereke fordul. A ga-. lambbubos kapu mögött másnak fakad a bimbó, másnak nyílik a virág s vasárnap este, ha kigyúl a fény, másra ragyog a babonás szempár, s ilyenkor a csalódott és fájdalmas szívű legényből kitör az elhagyatottság keserű érzése: Menyek az úton lefelé. Senki se mondja jere bé, Jere bé gyenge vijola, Ne tapodd a sárt beába... „Ne búsulj komám, ha azt nem adják mást kérünk", így vigasztalják ilyenkor a szomorú legényt ...» A vesztett kincsre új következik, s a boldogságtól büszke dal terem: ördög van a botomban, * Virág a kalapomban, de tyuhajja, Némuljak meg ez órában A rózsámnak, ha van párja [tyuhajja ... És végre csakugyan megjött az igazi. A nagy fenyősor végén öreg templomban elhangzik az eskü s Percán Gyula hegedűjén lassan és vontatottan megcsendül a lassú csárdás: Szénát eszik az ökröm, Ha jól lakik békülöm, S úgy menyek a babámhoz, Ica te, ahhoz a kis barnához ... öszbecsavarodó örömapá hajlott térddel járja a csárdást a kipirult arcú örömanyával. Jönnek a tálak, jönnek az ételek, ajánlja a gazda, ajánlja a cigány. Az én csimám disznóbőr. Apám hozta Régenbői — • Fordul meg a nóta, mire nyalka legény ugrik fel a padról s csürdengelőt táncol. A házigazdának az az akaratja. Hogy az vendégei menjenek el haza — éneklik az elvégen s hosszas búcsúzkodás után szétoszlik a A nászkoszorú. A családi életnek csendes munkás napjai következnek. Csak a hosszú farsangon zendül fel olykor Bendi Jóska hegedűje nyomán ismét a nóta: Feleségem Sára, ha bemegy a bálba, Olyan szépen kerepel a szája, Nem hallik a cigány muzsikája, Ej haj, igyunk egyet rája ... Telnek az éveli, nő a ború, s a gond, és csak ritkán csendül fel Kerekbükk tetején a fáradt kaszás ajkán: - ^ Vk. Csík Tusnádon van egy malom, Búbánatot jár úgy hpllom, Nekem ds van egy bánatom. Oda viszem lejáratom, oda viszem [lejáratom. Az alföldi rónaságon. Ott teremnek a betyárok. Gyolcs ing gatya lobog rajta, A babája szőtte varia . • • A babája szőtte varta .. • Mintha csak egyszerre megfordulna minden. A nótázó fiatalember jiörge bajusza leesik, a homloka ráncba borul, a családi élet örömei, főleg pedig gondjai között morzsolódik, váslik tovább az élet. A békés, munkás s igénytelen életet perpatvarok s főleg a dqhányzás miatt gyakran meg-megújuló cívódások kezdik megzavarni. A nóta erősen megritkul. Csak radinakor, egy-egy katona-fiú búcsúztatásán,-- vagy lakodalomkor töj^ ki a keserűség: Velem jől tudsz veszekedni, Egy pár csidmát nem tudsz venni. Lábam 'kibútt a csldmából, Mind a csürke a tojásból... Igen kivételes alkalom már az. mikor egy fél kupa bor mellett fel-felsír a fojtott fájdalom: En Istenem sok bűm után f 1 Adj egy kicsit jót es immán, I'' H Hogy a búban el ne vesszek, '*" Árva szüvem vigasztald meg . ' " 1 A görbült hát, a hajlott térd r»m akar Dihenni. Az öreg szív mindig jobban kezdi érezni, hogy az életnek legnagyobb öröme a munka és annak a felismerése, hogy a szabad természet az ő jóságos csendjével s 'évszakonként változó szépségével a legkitűnőbb - gyógyszer. A fehéredő vastag szemöldök alatt még teljes fényben ragyog a mindig tiszta szempár, de az öreg fa szegényes levelei érik már az anyaföldet. Egykoron kemény törzsét kikezdte a kór. Sántái a motor, a hegyoldalon visszacsúszik az egykor fürge láb. Az eresz ajtajára akasztva gazdátlanul ásít a kasza mankaja, s az erdőtjáró öreg t fészi. Fogatlanul hever a pad alatt a simanyelű solló, de az ökör nyakán, Harám mellett szólogat még a csengetyű, a nagy eke után meneget még egy őszbecsavarodott öreg ember, s felcsendül a dala: Az Oklándi cédolaház. Bóborltoit engem a gyász . 1. A/ óra a végét kezdi járni. A mező távolodik a falutól, az ökör téptei meggyorsulnak, az öreg •szántó meneget, s amint ekéje alatt utoljára fordul a föld, amely már másnak hozza az áldást, tisztán csengőn lelkéből felcsendül a nóta: Föld a földet eltakarja Mindnyájuknak ez lesz sorsa Egy székely ember életét és lelkét rajzoltam meg dalban. Egy emberéi, akit nem fűtöttek nagy ambíciók, nem volt szolgája, sem parancsolója, csak egyszerűen ember volt, aki szerette hazáját, tisztelt mindenkit, aki megérdemelte, s kalap-levevés nélkül haladt el amellett, aki felülről i :te. Dalban adtam az életét i :.r : zékely embernek, aki szülelelt, éli és nyugszik .a kéklő Hargita aljún. Forrásom egyedül a lelkem.