Délmagyarország, 1976. május (66. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-30 / 127. szám

12 Vasárnap, 1976. május 23: Gyerekek Ú jszülöttek, csecsemők, bölcsödések, óvodá­sok. Kisfiúk, kislá­nyok, srácok, csitrik, kama­szok és nagylányok. Serdü­lök, érettségizők és egyete­misták — meddig tart a gyerekkorotok, meddig kap­tok gyermeknapi csokolá­dét? Addig csak, míg a ma­ma melegíti az ebédet, és apu szimonkéri, hol jártatok tegnap este? Míg van ellen­őrzőkönyv, melyben értesí­tik, meghívják, arra kérik a t. Szülőt? Amíg az iskolai kirándulásra, a mozijegyre, az érettségi bankettre és a logarlécre tőlük kéritek a pénzt? Vagy a kínos esté­ig-e, amikor felvilágosítási akciólkat mindentudó, ám zavart mosollyal utasítjátok vissza? A döntés pillanatá­ig, amikor mégsem a böl­csészkar jelentkezési lapját töltitek ki, ahogy ók akar­ták? Az első önálló fizetés lenne a gyerekkor határa? Az elköltözés napján vál­tok-e felnőtté, vagy a lány­kérés estéjén? Vagy amikor elengedik a kezeteket — visszavonhatatlanul? Már nem vagyok gyerek — mondjátok nekik életetek különféle szakaszaiban, ki korábban, ki már felnőtt fejjel. De amig támasz ét védelem — még ha csak gondolatban is — a szülői kéz, gyerekek maradtok. Gyerekként dédelgettétek az alvósbabát, gyerekként a szüleitek unokáját is. P. K. Véget ért az operaegyüttesek szegedi találkozója Tegnap este véget ért Sze­geden a hazai operai együt­tesek második országos ta­lálkozója. Miként három éve Debrecen adott alkalmat a szakmának és a közönségnek fölmérni, hol tart az operai kultúra, milyen eredményei születtek, milyen nehézsé- • gekkel, gondokkal küzdenek elsősorban a vidéki színhá­zaknál működő társulatok, hasonlóképpen a szegedi ta. lálkozó is kettős célt szol­gált. Előadásokon vonult föl a debreceni, a pécsi, a sze­gedi együttes, az Állami Operaház szólistákkal kép­viseltette magát, föllépett a Déryné Színház — közben pedig szakmai vitákon ele­mezték a vidéki társulatok helyzetét. A viták anyagát rögzítik, s a _ közeljövőben megküldik a résztvevőknek, az érdekelteknek. A bemutatók sorát a sze­gediek kezdték: Puccini Ma­nón Lescaut-jában, Ober­frank Géfa dirigálásával, nagv közönségsikert arattak a fővárosi szólisták: Andor Éva, Nagy János. Ötvös Csa­ba. Polgár László. A helyi társulat még kétszer lépett szinoadra, Vántus István Aranykoporsóját és a tegna­pi záróelőadáson a Figaro házasságát újították föl. Teg­nap délután a Postás Műve­lődési Otthonban vendégsze­repelt a Déryné Színház fia­tat operarészlege, hétközben pedig a debreceniek mutat­koztak be A varázsfűn ólával, illetve a pécsiek A bűvös va­dásszal. A szakmai viták tapaszta­latainak birtokában úgy tű­nik, a pécsi operajátszás gondjai jóval kellemesebbek, mint például a debrecenieké. Breitner Tamás zenei veze­tésével elsőrangút produkál­tak, ahol a muzsika karakte­rét oly alapvetően befolyáso­ló zenekari hangzás (időn­kénti vaskossága ellenére is), meg a kórusok garantálják az előadás magas színvona­lát. A stilizáltán naturaliszti­kus díszletfoglalatban Hu­szár Klára izgalmas rendezé­se sem tévesztette el hatását (az Ördögárok-jelenet bra­vúros hálójátéka például vérbeli operaszínpadi ötlet), s a szereplők közül feltűnést I keltett Németh József (Gás­MiPr M iW v^ W * ^ÉÉH fmf m Él k&üí íSIljM g&L? 'k r \ S :;s; * ; ' M> l&Sfl | jjy ^ * 1 É -tóilli II^íéÍbm^­• ÍMXksS A pécsiek VVcber operájában pnapapMmKHi Levél egy tanítónőnek Somogyi Károlyné felvételei Részlet a Déryné Színház vendégjátékából pár) tartalmas baritonja, a kesedett: „olyan frissek és tőlünk elszármazott Szabi- üdítők — vallotta —, mint a dits Judit (Agáta) nagy vivő- tavaszi szél". A Postás Mű­erejű szopránja. sSt néhány velődési Otthonban ' tegnap megkapó pillanatában Agos- látott előadásuk (Smetana: ton Edit Annuskája, Kecskés Az eladott menyasszony) az Sándor Ottokárja. A publi- operajátszás járhatatlan és kum rokonszenvvel fogadta, utánozhatatlan ösvényeire hogv a Remeteként színpad- csalogatta el a közönséget, ra lépő neves basszista. Mar- azokat a városlakókat, akik czis Demeter, hirtelen jött legföljebb elképzelhetik, mit betegsége dacára is vállalta jelent ilyen élmény a falvak­a markírozás kockázatát — ban, községekben. Mert a megmentve sz előadást, Déryné Színház ötletgazdag, melynek esetleges lemondá- a színpadi fortélyokban ki­sával sokat vesztett volna a fogyhatatlan, eredetiségében szegedi operai találkozó kö- lenyűgöző operai „színevál­zönsége. tozása" a népművelő színház * minden elnéző szakmamo­Füst Milán akkortájt, hogy solyát kibírja — és minden szimait bontogatta a Déryné szomjas tekintet fölitat. Hi­Sz'nház-i opera, őszintén lel- ába tűnik úgy, hogy kivona­előadásuk akár az egy­A júniusi Kányádi Sándornak, a ro­mániai magyar költészet egyik legjelentősebb alkotó­jának verseivel nyit a Tisza­táj júniusi száma. Intellek­tuális tudatosság és az iro­dalmi hagyományokhoz kö­tődő modern költői. forma­kultúra jellemzi költeménye­it. Simái Mihály érett, ösz­szetett és sokszínű lírájának újabb darabjai mellett Or­bán Ottó, Rózsa Endre és Kiss Dénes verseit olvashat­juk. Kiss Anna verses játé­ka (Históriátok) izgalmas, eredeti, a népi szürrealiz­mus hangjára emlékeztető, a költőnő gazdag képzeletvilá­gában újjáteremtett, drama­tizált mű. Czakó Gábor, mai prózánk egyik lehetséges fiatal alko­tója készülő regényéből kö­zöl r '"lel. Várkony cím­mé' ' : '"gilgyelés, » lélek­átr > pontossága, az elemző képesség, a fordula­tos. elbeszélhető történet — mind-mind Czakó jelentős .írói erényei. — Ugyancsak a szépirodalmi anyagban ka­pott helyet László Gyula professzor esszéje (Egv An­ion kTólvfi legtndáskönvvé­rólí. á Corvina Kiadó gyö­nyörű kiadványa, a Magyar Anjou Legendárium kapcsán László Gyula kozépkoo. mű­vészetünk európai színvona­lát hangsúlyozza. A Hazai tükör rovatban Bakos István figyelmet ér­demlő írása olvasható. A Termelőszövetkezeti veze­tők munkakörváltozása cimű tanulmány egy, az MSZMP Központi Bizottságának a káder- és személyzeti mun­káról hozott határozatával összhangban végzett felmé­rés tanulságos adataira tá­maszkodik. A szerző megál­lapítja, hogy a vezetés sta­bilitása és folyamatossága még nem kellőképpen bizto­sított. Köpeczt Béla akadémikus, az MTA főtitkárhelyettese Néhány gondolat Rákóczi ál­lamáról címmel a kuruc ve­zetők államelméleti elképze­léseiről ír. Jerzy Róbert Na­ivak Lengyelek és a Rákó­czi-felkelés c. tanulmányá­ban a fejedelem lengyel kapcsolatait világítja meg, s újabb adalékokkal szolgál Rákóczi és Sieniawska her­cegnő szerelméről. Az örök­ség rovatban található Cset­ri Lajos írása is. A kiváló iradolmtörténész a kétszáz evvel ezelőtt született Ber­zsenyi Dániel egyik versét elemzi, de az utóbbi évtize­dekben kialakított Perzser nyi-kép bizonyos korrekció­ját is elvégzi. A Kelet-európai Nézőben Imre László Milos Crnjans­ki egyik híres regényét elemzi. (Érdekességként em­lítjük meg. hogy a jelentős szerb költő és író Csongrá­don született, és apja a hód­mezővásárhelyi református gimnáziumban tanult.) Lag­zi István a magyar kultúra lengyelországi fogadtatásáról ír. Kovács István azt az an­tológiát ismerteti. amely Varsóban jelent meg, és het­ven költő háromszáz versén keresztül a magyar líra hét évszázadát ismerteti meg a lengyel olvasóval. A Babits Adyról c. doku­mentumgyűjteményről Gre­zsa Ferenc, a magyarság ős­történetével foglalkozó köny­vekről Bálint Csanád, egy romániai magyar paraszti önéletrajzról (Győri Klára: Kiszáradt az én örömem zöld fája) Kósa László írt bírála­tot. Két kritika is foglalko­zik a Művészet rovatban Szelesi Zoltán Szeged kép­zőművészete c. könyvével. A Tiszatáj új számát Fritz Mihály rajzai illusztrálják. (A fiatal szobrászművésznek egyébként nemrég nyílt ki­állítása Hódmezővásárhe­lyeivl szeri olvasóra emlékeztet, aki a Háborít és békét a Száz hires regénybői ismeri meg. Elvitathatatlanul kevesebb ez Az eladott menyasszony, mint Smetana operája — mégsem hisszük, hogy árta­na neki. Egyszerűen azért, mert tudjuk, a Marica gróf­nőtől nem vezet, út a Tann­háuserig, ám innen valószí­nűleg. N. I. Olyan vita ez, nem lett volna szabad ebből vitának lenni. Az általános iskola igazga­tója tavaly szeptemberben szerződést kötött Önnel, hogv július 31-ig képesítés nélkül is taníthat egyik' tanyai isko­^aban. A szerződés azért jött létre, mert az iskolának nem volt annyi képzett nevelője, mint amennyi kellett volna, és önnek ez a megoldás is jól jött. Most, közeledvén az iskolai év vége, ön azt sze­retné, véglegesítsék állásá­ban, hiszen most végez a fő­iskolán. A képesítés nélküli nevelőből államvizsgázott ta­nárrá lép elő. Ha figyelembe vesszük azt a sajnálatos körülményt, hogy a pedagógia egyik' leg­nehezebb munkaterületére, a tanyai iskolákba egyre nehe­zebb felelősséggel dolgozó, szakképzett tanítót-tanárt ta­lálni, elhatározásának, kéré­sének örülnünk kellene. Arra gondolhatnánk, egy év alatt megszerette ezt a hivatást, a tanyai iskolában való tanítás sok fáradságát szívesen vál­lalja a vele járó örömökért. Sajnes, beszélgetésünk köz­ben ezt a szempontot egyszer sem említette. Nem azt mondta, hogy szeret itt ta­nítani, hanem azt kérdezte, milyen jogon küldené el önt az igazgató, amikor a pálya­kezdő fiatalokat inkább se­gítenie kellene. Fölindultán panaszkodik, hogy szolgálati lakásába sok pénzt ölt bele, bútorokat vett, és itt lakik a nagyobb család is. Érvei ki­mértek, pontosak, csak éppen a pedagógus lelke, a hiva­tásszeretet hiányzik belőle. Ide írom kérdésére egy idő­sebb pedagógus válaszát: örülnie kellene, hogy egyet­len esztendőre szolgálati la­kást kaphatott. Rosszul fogalmaz, önt az igazgató nem küldi el. Tud­nia kell, hogy a munkavál­lalói szerződés meghatározott időre szól, és annak lejártával automatikusan megszűnik a munkaviszony. Indokolni sem kell, hogy miért, hiszen erről volt szó a szerződés megkötésekor. Igen, de ön azt állítja, hogy az igazga­tótól már akkor biztatást, sőt ígéretet kapott arra, hogy a szerződés lejárta után ki­nevezik. Nem bizonyítható az ígéret, az iskola igazgató­ja szerint egyetlen olyan mondat nem hangzott el, ami ezt a reményt kelthette. Ha szándéka lett volna kinevez­ni, megtehette volna szerző­dés helyett. Azért nem tette, mert idén megszűnik' egy másik tanyai iskola, és an­nak huszonöt éve tanyán működő, tehát nagy tapasz­talatokkal rendelkező peda­gógusa tanít majd itt szep­tembertől. Sérelmezi ezt, egyenlőtlen párharcnak te­kinti, és azt szeretné, ha en­nek a tanítónőnek mondaná­nak föl, ön pedig maradhat­na. Tudnia kell azt is, ha el­hangzott volna ilyen ígéret, a szerződést akkor sem kell kinevezésnek követnie. Az igazgató véleménye, hogy éppen a hivatástudat , nem olyan eleven önben, mint amilyennek pályakezdő pe­dagógusban lenni kellene. Többször tapasztalta, hogy készületlenül megy be órái­ra, és munkája gyakran nem volt eredményes. Tanár lesz, és most alsó tagozatot tanít, összevontan az 1—4. osztályt. Óriási föladat ez, pályakez­dőknek akikor is nehéz, ha erre készül. Szorgalmával, akaraterejével pótolhatta volna némileg a módszerbeli hiányosságokat, sajnos, ezt a szorgalmat és akaraterőt a szakfelügyelet sem fedezte föl. Meglepő megoldáshoz fo­lyamodott: ha nem marad­hat szépszerével, itt marad erőszakkal. Különböző vizs­gálatokat kért az igazgató ellen. Végeredményben szót sem érdemelne, hiszen joga van a tapasztalt hiányossá­gokat fplfedni, sőt, ha való­di bajokról van szó. állam­polgári kötelessége ezt tenni. A vizsgálatok nem ezt iga­zolták, tehát a beléjük fek­tetett nagy energia nem té­rült meg. Sajnálni lehet utó­lag, hogy ezt az energiát nem hivatása gyakorlásába fektette. Arra kérem, hívatlan ta­nácsadóként, ne tekintse tra­gikusnak helyzetét, es . na igyekezzék erőszakkal^, ejjgriji azt. ami erászakkaltézsem megy. ön most végez, " ha vizsgái sikerülnek. Kérje magát olyan iskolába, ahol képzettségének megfelelően fölső tagozatban, szakjának megfelelő tantárgyakat ta­níthat. Könnyebb lesz ez a munka, mint amit most vég­zett, bizonyára erédménye is több lesz. A tantestület kö­zössége is sok olyan tanács­csal szolgálhat, amit most, a távolságok • miatt, kényte­len volt nélkülözni. Nagy szükség van jövőbeni mun­kájára, ha nem így lenne, tanítására az állam nem for­dított volna ekkora, gondot. Éppen azért, mert számit ál­lamunk a szorgalmas, bar később is fárasztó, tehát nagy akaratot követelő mun­kára, ne fecsérelje idejét és erejét kilátástalan — mert megalapozatlan — ügyeske­désekre. Horváth Dezső Tovább bővül a szakszervezetek jogköre A Minisztertanács módosí­totta a Munka Törvényköny­ve végrehajtásáról szóló egyes rendelkezéseket, és ez­zel tovább bővült a szak­szervezetek jogköre, s egy­ben nő a szakszervezeti bi­zalmiak hatásköre, az üzemi demokrácia tovább szélese­dik. A most megjelent minisz­tertanácsi rendelet egyetér­tési jogot biztosít a vállalati szakszervezeti szerveknek az egyes dolgozók ügyeiben, te­hát egyee eseti intézkedések­ben is. Ezentúl szakszerveze­ti egyetértés szükséges a dolgozó személyi alapbéré­nek megállapításához, mi­niszteri vagy magasabb szin­tű kitüntetésére vonatkozó javaslat elkészítéséhez, vala­mint jutalmazásához, fizetett rendkívüli szabadságban vasX jutalomszabadságban való részesítéséhez, vállalati lakás vagy lakástámogatás, továbbá szociális juttatás adá­sához. A vállalat szakszerve­zeti szerve ezeket a jogait általában a szakszervezeti bizalmi, illetve főbizalmi út­ján gyakorolja, vagyis a szakszervezetek XXIII. kongresszusán elfogadott, új alapszabálynak megfelelően lényegesen bővül a bizalmi­ak hatásköre. Ha az intéz­kedésre a vállalat magasabb egységeinek vezetője jogo­sult, úgy az alsóbb szintű gazdasági vezetőknek és a bizalminak egy üt? kell ki­alakítania és előterjesztenie olyan javaslatot, amelynek alapján az intézkedésre jo­gosult felsőbb gazdasági ve­zető és a vállalat illetékes i'elsőbb szakszervezeti szerve egyetértő döntést alakit ki. Lényegében hasonló eljárás szükséges akkor is, ha az egyébként illetékes gazdasá­gi vezető és a szakszervezet illetékese között nem alakul ki egyetértő vélemény. A szakszervezeti tisztség­ből eredő feladatok zavarta­lan ellátásához eddig is ér­vényben levő munkajogi vé­delmet a Minisztertanács mostani rendelete kibővítet­te. A jövőben a szakszerve­zeti lisztégviselő elleni fe­gyelmi eljárás megindításá­hoz is a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv egyetér­tése lesz szükséges. Üj intéz­kedés az is, hogy a védelem nemcsak a megbízatás ide­jére, hanem annak lejárta után még további két évig érvényes, kivéve, ha érdem­telenség miatt hívják vissza a tisztségviselőt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom