Délmagyarország, 1976. május (66. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-04 / 104. szám

? / f0 VltÁG PROLETÁRJÁT, EGYESÜLJETEK! 66. évfolyam V nr 104. szám DELIMGYARORSZAG 1976. május 4., kedd Ára: 80 fillér Kádár]ános nyilatkozata Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának ,elsö titkára a fővárosi dolgo­zók nuijus 1-i felvonulásán nyilatkozatot adott: — Azok közé tartozom, akik már sok május 1-i felvonuláson vettek részt. Erre azért is gondolok, inert ha mindig ugyanaz is, mégis mindig más: új, nagy­szerű, hatalmas élményt ad az embernek. Ezt így ér­zem ma, a budapesti dolgozók 1976. évi május 1-i fel­vonulásán is. Ma az időjárás, a napsütéses, ragyogó idő is ked­vez. Dc nyilván nem erről van csak szó, mert ezen a hatalmas felvonuláson, ahol idősebbek, középkorúak, a fiatalabb korosztály és még a szülök által magukkal hozott gyermekek is részt vesznek, elemi erővel nyi­latkozik meg az, aminek szerintem május l-én meg is kell nyilatkoznia. Ez a nap hagyományosan a nemzet­közi munkásosztály nagy ünnepe, amikor a munkás­osztály — a szocialista országban már az egész nép — hangoztatni szokta céljait, törekvéseit és nemzetközi szolidaritásai. — Ez a felvonulás olyan, mint egy végeláthatat­lan, hatalmas áramlat: de mindjárt hozzátehetem, hogy feltartóztathatatlan áramlat, ami egyben része is a vi­lág minden táján a május 1-i felvonulásoknak. Itt a budapesti dolgozók eltökéltsége, következetes, határo­zott állásfoglalása jut kifejezésre a szocialista társada­lom felépítésére. Ugyanígy jelszavakkal, táblákkal, élő­szóval, feliratokkal kifejezésre juttatja a szocializmust építő magyar nép törhetetlen szolidaritását a világ fő forradalmi áramlataival, a szocializmust építő népek­kel, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom harcosaival és a nemzeti szabadságukért küzdőkkel. Ez nagyszerű érzés, fontos és jó dolog. — A felvonuláson jogos büszkeséggel viszik ma­gukkal a legkiválóbb dolgozói kollektívák azokat a zászlókat, amelyeket a párt XI. kongresszusara, ha­zank felszabadulásának 30. évfordulójára indult nagy, országos szocialista munkaverseny győztesei elnyertek. — Anélkül, hogy részletezni akarnám, nagyszerű érzés részt venni a budapesti dolgozók május 1-i fel­vonulásán, amihez hozzátartozik az is, hogy tudom: ma ez történik az egész országban. — Megragadom az alkalmat, s a Központi Bizott­ság nevében, a magam nevében ezúton is szeretném üdvözölni nagyszerű munkásosztályunkat, szövetkezeti parasztságunkat, értelmiségünket, egész népünket. Sze­retném kifejezésre juttatni azt a mély meggyőződése­met, hogy ha az az elhatározottság és egység, ami az egész népben a szocializmus felépítésére létrejött, meg­marad, s megőrizzük azt a hangulatot, amit itt érzünk, akkor minden magunk elé tűzött célt el fogunk érni. Ezt mint résztvevő mondom; mint egyike a szocializ­mus magyar építőinek. Büszke vagyok népünkre, hogy ezen a május l-én is méltó üzenetet küld a világ né­peihez, hogy a magyar néppel mindenki, barát és ellenség úgy számolhat, mint a szocializmus törhetet­len hívével, mint a nemzetközi szolidaritás követke­zetes harcosával. Ez hozzájárul ahhoz a nagy nemzeti ügyhöz, amelyből népünk szintén kiveszi részét, hogy a világon békés egymás mellett élés, béke legyen, a haladás erői előretörhessenek, és elérhessük céljainkat, hogy a világon az annyit szenvedett emberiség derű­sebb perspektívát lásson maga előtt — fejezte be nyi­latkozatát Kádár János. Nagygyűlés a Széchenyi téren A májusi ünnep Szegeden is szigorúan tartja a formá­ját, a hagyományait. Földí­szített város, virágfüzéres villamosok, tündöklő tuli­pánágyások, vörös és nem­zetiszínű zászlók, a középü­leteken a párt május 1-i jelszavai. És mintha az idő­járás is rendelésre jönne: kellemes tavaszi langyos­ság, pár apró felhő, zászló­kat lengető szél... Reggel hatkor már zene szólt, vidám fúvós muzsika és népi dallamok. Három ze­nekar járta a várost, Odesz­szától Tarjánig, Rókustól Al­sóvárosig. És az emberek korán keltek. Nyolc órakor már ünneplésen indultak, gyerekeiket terelgették — virágért, luftballonért, apró zászlókért. Mellékutcákban, tereken volt a gyülekező. A gyári autók behozták a táb­lákat, zászlókat, sok helyre a friss pogácsát és a hűsítőt is. Így most nem alakultak ki hosszú és színes menetek, sugárútnyi oszlopok: hamar beértek a felvonulók a Szé­chenyi térre, fél tízkor már teljesen benépesítették a korzót, a járdaszigeteket, az utakat. A hangszóróból indulók harsogtak meg az ünnep jelszavai, és a kitüntetett üzemeket, intézményeket kö­szöntötte a város: a Vörös Zászlóval felvonult Kender­fonó és Szövőipari Vállala­tot, a Kiváló címet nyert üzemeket, szövetkezeteket, brigádokat. Minden dolgozó közösség elhozta sikereinek jelvényeit, élüzemcsillagait, s a magyar és a nemzetkö­zi munkásmozgalom kiváló­ságainak fényképét, a test­vérországok /zászlóit, meg természetesen a május elseje elmaradhatatlan dekorációit, a luftballonok erdőnyi tö­megét. Az elnökség emelvénye elé a kitüntetett vállalatok dol­gozói sorakozhattak be. Minden évben külön gond fölbecsülni: vajon mennyi ember is fér el a téren. Hatvanezerre teszi már ré­gen a sajtó a nagygyűlés résztvevőinek számát — s az idén sem lehettünk keveseb­Ünneplők, a nagygyűlés résztvevőinek egy csoportja a Széchenyi téren Megkapóan szép volt a budapesti dolgozók felvonulása idén ls, a munka ünnepén. Képünkön: Kádár János, az MSZMP KB első titkára és Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke a dísztribünön ben, hiszen a hatalmas tér ugyanúgy megtelik minden május elsején. Az elnökség a díszemelvé­nyen foglalt helyet. Az MSZMP Szeged városi bi­zottsága, Szeged megyei vá­ros tanácsa és a Szakszerve­zetek Csongrád megyei Ta­nácsa — az ünnepi nagy­gyűlés rendezői — meghív­ták az elnökségbe a május 1. alkalmából kitüntetett; közösségek képviselőit, gyár­vezetőket, szocialista brigád­tagokat; a párt megyei és városi bizottsága, a megyei és a városi tanács, a szak­szervezetek, a népfront, a KISZ, az oktatási és tudo­mányos intézetek, a fegyve­res testületek, a hazánkban állomásozó szovjet csapatok képviselőit; a forradalmi munkásmozgalom veterán­jait, az országgyűlési képvi­selőket. A megyei pártbi­zottságot dr. Németh Lajos, a pb titkára, a megyei ta­nácsot dr. Perjési László tanácselnök, a városi párt­bizottságot Török József el­ső titkár, a városi tanácsot Papp Gyula tanácselnök képviselte. Pontosan 10 órakor a munkásőr-zenekar eljátszot­ta a Himnuszt, majd Do­bóczki Károlyné, a Szakszer­vezetek Csongrád megyei Tanácsának titkára köszön­tötte Szeged ünneplő lakos­ságát és a nagygyűlés szóno­kát, Czinege Lajos vezérez­redest, az MSZMP Központi Bizottságának tagját, honvé­delmi minisztert. A figye­lemmel hallgatott, az ünne­pet méltató és munkánkra, kötelességeinkre emlékezte­tő beszéd után Dobóczki Károlyné mondott zárszót, majd a nagygyűlés az Inter­nacionáléval fejeződött be. A nemzetközi munkáshim­nusz dallamai közben ga­lambok százait engedték ma­gasba a téren. A május 1-i ünnep vidám Ttjajálissal, szórakozással folytatódott egész nap. Czinege Lajos beszédét a 2. oldalon ismertetjük. Felvonulók a munka ünnepén Zászlós diákok a sándorfalvi felvonulók közt

Next

/
Oldalképek
Tartalom