Délmagyarország, 1976. május (66. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-16 / 115. szám
^ Vasárnap, 1976. májú; m mii i i i im mi— i i Akkor kezdődött csak igazán a verseny Hogyan lett a leggyengébb brigádból a legjobb? A most következő sorok az Odessza mellett levő iljicsovszki kikötő dokkmunkásairól szólnak, különösképpen Kirijazov brigádvezetőről, aki végül is kitüntetést kapott a Komszomol KB-tól. /. Nagyon emlékezetes lett számára az a nap, amikor átvette brigádját. Életében az elsőt. Ez a brigád eddig cserbenhagyta az egész második rakodási körzetet: a normát rendszeresen nem teljesítette, így érthető, hogy az évi tervvel is csak 98 százalékig jutott. Az „elmaradó" jelzőre az egész körzetben egyedüi ez a brigád szolgált rá. És bármit próbáltak vele tenni — egymást követték a figyelmeztetések, megfosztották a prémiumtól, lelkére beszéltek a brigád tagjainak, bíráltak a szónoki emelvényekről — minden eredménytelennek bizonyult. A brigádvezető, Szergej Siskin — egyébként kiváló szakember, első osztályú dokkmunkás —egy alkalommal bement a rakodási körzet üzemi pártbizottságára és bejelentette: „Váltsatok lel Én nem tudok irányítani Szeretek dolgozni, de mások irányítása neken nem való. Valahogy nem megy.. Latolgatni kezdték, kit küldjenek a 219-esbe. Összehívták a brigád vezetőket tanácskozásra. Mindegyiknek megbízható helyettese van, de senkinek sincs kedve „köszönömért" megválni tőle. Mert a helyettes — teljes értékű vezető. Betegség vagy bármi más esetén nyugodtan rá lehet bízni a brigádot. És ekkor föláll a 221 -es vezetője, Szergej Popov: — Javaslom a helyettesemet, Tolja Kirijazovot. Mást nem is javasoltak. Mellesleg Kirijazovot nem tartották számon a legkiválóbbak között a második körzetben. Ismerte a dolgát és lelkiismeretesen teljesítette is. A flottából párttagként szerelt le. Mi szól még mellette? Fiatal, energikus, tudásvágy feszíti. 1964-ben végezte az iljicsovszki 22-es szakközépiskolát, ahol akikötő szakembereit képezik. Darusszakmában végzett, darusként is dolgozott katonai szolgálatáig. Leszerelése után visszatért helyére. Később, amikor földije, Anatolij Baranovszkij újítása nyomán nagy létszámú komplexbrigádokat kezdtek szervezni, átment Popov brigádjába. A nagy létszámú brigádban csak 1973 ;anuárjától dolgozott. Négy hónap múlva ifjúsági alapszervezeti szervező titkárnak választották meg, és brigádvezető-helyettesi megbízatást kapott. Így tehát. egy esztendőt töltött a brigádban. helyettesként meg még rövidebb időt — kilenc hónapot. Kilenc hónap nem nagy idő. A nagy létszámú komplexbrigád vezetése nem tréfadolog. Hát még egy „elmaradóé"! Fognak-e majd búzni? Fontolgatták, latolgatták, de senki sem bízott gyors sikerben. — Megbirkózik vele. Feje van hozzá — mondta hosszas hallgatás után Popov. A körzet parancsnoka, Sztaniszlav Sztrebkov és a pártbizottság titkára, Valerij Bazsenov hívatta Kirijazovot^, Eljönni eljött, de először nem fogadta el a megbízást. Mindent megfontolt, mérlegelt, majd nemet mondott. A körzetparancsnok és a titkár kínos hallgatásából azután megérezte, hogy nehéz helyzetben számítanak rá, mint fiatal kommunistára, abban bíznak, hogy nem futamodik meg. i. — Megpróbálom — mondta végül. 2. A brigáddal való megismerkedés a következőképpen történt Kirijazov és Kocjubenko — őt egyedül vitte magával a régi brigádból — az első munkanapon három órával a többiek előtt jelent meg a munkahelyen. Bizonyára idegesek is voltak. Megtudták, milyen feladat vár rájuk aznap, átvették a munkalapokat és mindazt, ami ilyenkor szokásos. Megtervezték, hogyan osszák fő! a feladatokat, és megvizsgálgálták a gépeket. Leültek egy padra az öltöző bejáratánál, és vártak. Éjfél — a brigádból senki sincs itt Kirijazov nem győzte cérnával, elfutott a diszpécserhez, nem tévesztett-e valamit össze. Nem, nulláról kell kezdeni. Megérkezett Siskin. Kezet fogtak és azt mondta: — Gratulálok — ezzel bement az öltözőbe. Anatolij még azt sem tudta megkérdezni, hol van a brigád. Hideg volt a kispad január 31-én éjjel tizenkettőkor. Hó ugyan nem volt, a fagy sem valami különleges, de azért csak foga volt az időnek. „Hát így kezdődik — gondolta magában Anatolij. — Szép kis virágszálak!" Kimentek Szergejjel a partra — miért legyenek szem előtt. Beléptek az előző váltás szálláshelyére: „Köszöntjük az új górét! Napozol? Vegyél bekecset, megfázol!" Ezzel becsapódott mögöttük az öltöző ajtaja. Lábuk alatt bőrjég ropogott a tócsákon, távolabb, közvetlenül a partnál pedig fényszórók villogtak, kecsesen fordultak a portáldaruk, parancsszavak röpködtek: Majna, Vira! Azok már dolgoztak. Éjjeli kettőig várta Kirijazov a brigádot. Pontosan kettőkor érkezett meg az utolsó csoport. Mint kiderült, névnapoztak, ezért késtek. Egyenesen az ünnepi asztal mögül jöttek ide. Kirijazov első döntése: „Aludjatok ki magatokat, majd aztán beszélgetünk." Próbálták meggyőzni, érdemes-e kiteregetni szennyesüket, de hajthatatlan maradt: „Ügy lesz, ahogy mondtam." Nem ment a munka. A brigád egyharmada hiányzott, képtelenség minden lyukat betömni. Némán dolgozták végig az éjszakát: alig 67 százalékos teljesítményt kapartak össze. Reggel Bazsenov lejött az öltözőben. Mindenről tudott. Köszönt, majd leült: — Nos, mi lesz? Amikor Bazsenov elment és az ajtó becsukódott mögötte, olyan beszélgetés kezdődött a brigádban, de olyan ... bár a részleteket még most sem ismeri senki... 3. Nagyon nehezen indult. Az „öregek" ellenálltak. At kellett még néhány embert kérni a másik brigádból. A létszám egyötödét újították így fel. Egy ideig, őszintén megvallom, kételkedtem a választás helyességében. Kirijazov ugyanis eleinte egyáltalán nem törődött a százalékokkal. Tanulni küldte embereit, kit darusnak, kit rakodógépkezelőnek. Ügy döntött, hogy mindenki legalább három-négy szakmát ismerjen. Ö maga eddig hatot sajátított el. A tanulás persze, hasznos dolog, de az eredmények ettől még nem javultak. Feszült légkörben éltünk. Egy alkalommal Anatolij a kerületi Komszomol-bizottság titkárával keresett fel. Igor Pomazkowal együtt azt javasolták, hogy a 219-esből ifjúsági brigádot szerveznek. Nálunk eddig csak egy ilyen volt, Popové. — Értsetek meg — mondtam —, mindkét kezemmel „érte" szavazom, de még a normátokat sem hozzátok. — Majd hozzuk — bizonygatta Anatolij. — Nos, majd akkor határozunk. Ne kapkodjuk el a dolgot, gyerekek: ez komoly dolog, nem egy kavics miatt vagytok itt. — Rendben — felelte. Ránéztem és láttam, valamit még nem mondott el. — Talán a régi brigádvezetőd akarod versenyre hívni? A gondolat persze minden alapot nélkülöz, Szergej Popov brigádja minden váltásban majdnem másfél normát teljesít. Egyszerűen ellenőrizni akartam a fiút, nem sózza-e túl a dolgot. — Rendben — nevetett válaszul. — Nem sietjük el a dolgot. (Ez a fejezet Valerij Bazsenovnak, o második rakodási kerület üzemi pártbizottsági titkárának elbeszélése nyomán született. 4. — Tol ját régóta Ismerem. Együtt kerültünk darura. Az övé volt a tizenhetes. Minőségi munkát végzett. Amikor a komplex brigádokat szervezték, ő maga ment Popov brigádjába. Engem akkor választottak meg a kerületi Komszomol titkárává. Mint ifjúkommunistával, itt ismerkedtem meg vele közelebbről. Megbízatásait mindig teljesítette, pontosan, határidőre. Egyszer brigádja több tagjával bejött a Komszomol-blzottságra. Ránéztem, ő megmutatja: „Én csak egy vagyok a többi között. Kocjubenko az alapszervi titkár, öt hallgasd meg." Visszatérve az ifjúsági brigádhoz: abban az időben már hozták normájukat. Kirijazov betartotta a szavát. Így született meg nálunk a második ifjúsági brigád, a 222-es. Emlékszem, április 1-én történt. Mindenki tréfálkozott rajtuk. A. két ifjúsági brigád, Kirijazov 222-ese és Popov 221-es brigádja versengeni kezdett. Kirijazovék minden nap fokozták teljesítményüket, de meg sem közelítették versenytársukat. A siker így is szemmel látható volt: törlesztették adósságukat a 219-es számláján, míg ők maguk új lapot kezdtek. A brigádban mindenkinek középfokú végzettsége van, sokan továbbtanulnak. (Igor Pomazkovnak a második rakodási körlet Komszomol-bizottsági titkárának elbeszéléséből.) 5. Vladimír Kucserenko most fejezi be a főiskolát, de máris átvitték a brigádból a rakodási körlet diszpécserének. A 214-esből Nikolaj Malszkij átjött Kirijazovhoz. Jó munkaerő, a hajózási társaság kiváló dolgozója. Már az első műszak után befogadták. Senkit sem hagy kényelmesen dohányozni. Azt mondják róla társai: még egy ilyen és nem lesz szükség brigádvezetőre. Ilyen változások voltak a brigádban, az eredmények elérték a 140 százalékot. Hamarosan megjöttek a normások is. Mint kiderült, „túlságosan magas százalékkal dolgozunk". Az ellenőrzés azonban mindent rendben talált. Akkor született a brigádban ez a szólás: „Mikor hívjuk a normásokat?" Ez azt jelenti, mikor döntjük meg az eddigi rekordunkat. A fiúk átlagos életkora 25 év. Sorozatban voltak a lakodalmak, a névadók. Anatolijnak lánya született. Karolinának hívják. Az anyakönyvvezető nem akarta beírni, nem talált ilyen nevet a listáján, de 'Kirijazov nem adta be a derekát. Egy év alatt a brigádban négy gyerekkocsi jelent meg. Ez a fiúk hagyományos ajándéka az újszülötteknek. A közeli Karolino-Bugazba együtt utaztak kirándulásra. Eltelt a 74-es év nyara, s a fiúk már az ötéves terv utolsó esztendeiének feladataival birkóztak. Ilyen sikerre sokan felfigyelnek, de elsőként a Popov brigád köszöntötte őket. Megelőzték a 21-eseket. Akkor kezdődött csak igazán a verseny a két ifjúsági brigád között! Pooovnál dolgozott Anatolij testvére, Vikfor is. Anatolij hívta őt, de nem állt kötélnek. Azt állította, hogv egyelőre Popov csak jobb brigádvezető. Ami igaz. az igaz. Szergejtől sokat tanult Anatolij is. (Valerij Buhtijarov. a második rakodási körzet helyettes parancsnokának nyilatkozatából.) 6. Kirijazov brigádja 1975 januárjában 7,8 százalékkal megelőzte a 221-est. A további hónapokban is első helyen végzett. Lenin születésének 105. évfordulóján a 22-es jelentette, hogy a kilencedik ötéves tervét teljesítette. Egy év és három hónap alatt ledolgozta lemaradását, és iovábbí kétévi feladatot teljesített: ez már élmunkás-teljesítménynek számit. Még egy adalék: Kirijazov brigádja a legjobb komszomolista ifjúsági brigád lett az iljicsovszki kikötőben. Ugyanazon a padon ülünk Anatolijjal, amelyiken két éve, január 31-én éjjel didergett. Most munkatársairól mesél: — Vaszilij Csabanenko. Kitűnő targoncás. Fejlett izomzatú fiú, nehézatlétikával foglalkozik. Példamutatóan végzi munkáját, de az életben is ilyen: nem iszik, nem dohányzik, udvarias. — Vladimír Szinyika. Kiváló darus. A gépek szerelése a hobbija. Másról nem is beszél szívesen. — Nyikolaj Melnyicsuk. Á legapróbb részletekig ismeri a dokkmunkát, s ráadásul igen jól ért a könyveléshez is. — Vladimír Surupij. Utólérhetetlen sofőr. Komoly ember. Tengeri jártassági vizsgára készül, hajózni akar. — Pavel Danyin. Nagyszerű' darus. Szerény fiú. Szabad idejében grafikával foglalkozik. Lerajzolta a brigád minden tagját; egy egész albumot megtölt. — Kolja Bondarenko. ö is tapasztalt darus. Irányítja a lentiek munkáját. Mellette senki sem lóbálhatja a lábát. — Ivan Gavrik. Csoportvezető; jó szervező. Mindent nyugodtan rá lehet bízni. Állandóan a maximumot nyújtja. — Nyikolaj Szotnyik. Szereti a dokkmunkát. Hobbija a rádiózás. — Vladimir Muszijenko. Csöndes, nyugodt fiú, de ha gitárt vesz a kezébe, nagyon jó hangulatot tud teremteni. Soha nem tart cigarettaszünetet. — Vaszilij Zavoznyenko. Lelkiismeretes ember. Állandóan csiszolja munkamódszereit. Megátalkodott pecás. — Nyikolaj Tiskul. Darus: Gondolkodó típus, nagyszerű barát. C a szakszervezeti bizalminkj — Szergej Feoktyisztov.' Elismert szaktekintély a dokkmunkában. Képzőművészeti körbe jár, rajzol, verseket ír. Alekszandr Zavarin. Nem régóta van a brigádban. Egyenesen a tanműhelyből jött hozzánk, Vaszja Csabanenko elcsalta a nehézatlétikai edzésekre, azóta együtt atlétizálnak. Az esti iskcu Iában azonban sokat „csúsztatott". a brigádnak kellett közbeavatkozni. Valamennyien komszomollsták; de nem mindenkit soroltam föl, néhányan szabadságon vannak, a többiek továbbképzésen. Egy fiatalember lép mellénk. — Ismerkedjenek meg, a fivérem — mutatja be Kirijazov. — Viktor — nyújtja kezét Ifjabb Kirijazov. A hétvégi hazalátogatást egyeztetik. Szüleik Alekszandrovka faluban laknak, az ivanovói járásban. A falu két öböl között terül el, erdő is van a közelben; Halászni, vadászni egyaránt lebet. Anatolij nemrég vett Zsigulit, most már könnyebb hazautazniok. Valamivel később, a diszpécserszoba rádiótelefonján az alábbi beszélgetés zajlott le az Inessza Armand kapitánya, Vladimír Barabás és az ügyeletes között: — Egy héttel a jelzett idő előtt érkeztünk. Rögtön fogadtok? — Persze. Már ki is küldtük tt vontatókat. — Baranovszkij brigádjával szeretnék dolgozni. — Kirijazov fog kirakodni. — Ki az a Kirijazov? — Még ma megtudjátok. VLADIMÍR GOCULENKO, Lenin-renddel kitüntetett Fekete-tengeri Hajózási Társaság, iljiszovcski kikötő Ford.: Bálim István