Délmagyarország, 1976. április (66. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-11 / 87. szám

Tanyaszínház Múlt év nyarán néhány fiatal színész é8 zenész, orvosságot ke, resvén a színházi hétköznapok nyavalyáira, „echós mikrobuszra" ült, és elindult Bács-Kuskun megye tanyavilágának piacaira, vásártereire, hogy komédiákat adjon elő. A hálás közönség orcája a napsütésen kívül derűtől, nevetéstől pirosodott. A fiatal tarsulatba is életkedv költözött. Színházukat elnevezték Tanyaszínháznak. A Bács-Kiskun megyei művelődési központ — folytatván áldásos, megértő munkáját — ez év februárjában, márciusában újabb húsz előadásból álló sorozatot segített megszervezni. Ebben a munkában már magam is részt vettem. Hívtak, örömmel mentem, részesévé váltam játékuknak és tagjává közösségüknek. Olyan helyekre akartuk éa akarjuk elvinni a színházat, ahová semmilyen más társulat nem jut el: tanyasi iskolákba, téeszközpontokba. Sokszor osztálytermekben, ebédlőkben, kocsmákban játszottunk, de érdemes volt, mert értelmét láttuk: örömet okoztunk a közönségnek és önmagunknak is. Négy vásári komédiát, „farce"-ot adtunk elő. A jelenetek között zenéltünk, énekeltünk. A farce a zsebenciklopédia meghatározása szerint „középkori eredetű, népies francia színjátéktípus: nyers tréfákkal fűszerezett, sokszor trágár, rövid bohózat." Mint minden lexikális meghatározás, ez is szegényes. A leglényegesebbet nem említi: mindegyiknek nagyon egyszerű, egy mondatban megfogalmazható, de nagyon fontos, eleget nem emlegethető erkölcsi mondandója van. A vak és a béna arról szól; jobb a világosság, mint a sötétség, A pástétom és a torta arról, hogy akik közösséget vállalnak, jóban-rosszban osztozniok kell. Az asszonyok makacssága azt állítja, csak addig van értelme a házasságnak, amíg szerelem. A Duplaszéken egy fenékkel című jelenetnek az a fő tanulsága, jobb az elmélyültség. mint a felszíneSség. Nyerseségük, trágárságuk sohasem öncélú. Ez a nyerseség: őszinteség, szókimondás, amely meglepetésszerűen a tudat legmélyebb rétegeibe hatol. Ezt a szókimondást értékeli a tiszta gondolkodású egészséges tanyai közönség, miközben a tréfákon jóízűen nevet. Magával ragadja a játék, közbeszól, magát is a történet részesének érzi. Ilyenkor mi, megszakítva az írott szöveget, improvizálunk, ezzel még Szendrő Ivánnal A pástétoib jobban bevonva, aktivizálva őket. Emberek között játszunk, nincs velünk ügyelő, súgó, öltöztető, díszletező, fodrász. Mindent mi magunk Csinálunk: nagy kosárban hordjuk a ruhákat, kellékeket, magunk díszletezünk. maszkírozunk, egymásra ügyelünk — és ha kell, súgunk. Így próbáljuk visszaszerezni a komédiás rangját, a közönség szeretetét. A húsz előadás részletes elemzésére itt nem kerülhet sor, csak néhány epizódot, képet, mondatot szeretnék felidézni. Borbáspusztán tanteremben játszottunk. A gyerekek mellett szülők, nagyszülők, fáradtarcú férfiak, fekete fejkendős öreg nénikék ültek a padokban. A katedra elé hevenyészett függönyt szerelt a lelkes tanítóházaspár; ezzel kedveskedtek nekünk. A katedrán frissen mosott, hímzett teritők. A vak és a béna című jelenet alatt 160 forintot dobáltak a kalapunkba a jól szórakozó nézők. A kicsi terem levegőjét derű, egymásra figyelés, és szeretét forrósította fel. De ez nemcsak Itt fordult elő. Akasztón közönyös, hozzá nem értő kultúrházigazgató fogadott. Amikor bementünk a kocsmába közönséget toborozni, meghirdetni esti előadásunkat, a rettegések között élő igazgató megkérdezte: — Nem lesz ebből balhé, elcsalogatjuk a kocsmából a közönséget? — Magának, mint kultúrházigazgatónak, nem ártana dönteNagyobb megfontoltsággal Sok esínja-bínja Van a magyar szóképzésnek. Ki vitatná például, hogy a megfontoltság: jó • magyar szó? A megalapozottságnak. látszólag ugyanaz a szerkezete, mégis gyanakodva méregetjük: használhatfak-e, vagy sem. A -súg, -ség képző körül érdemes rendet teremtenünk, ugyanis egyre több ilyen végződésű szóra van szükségünk. Modern életünk rohamosan fejleszti az elméleti tudományokat és velük az elvont gondolkozást. Az érzékletestől távol eső fogalmak ezreit kell magyarul megneveznünk. Azok mellett, amelyeket igéből alkotunk -ás.' -és képzővel, leggyakoribbak a -sáp, -sépgel formáltak. Hogyan használjuk helyesen ezt a toldalékot? Nagy ritkán ige végére is odaragasztottuk (bírság, tanulság, imádság). Elfér főnevek végén is .'emberség, orvosság; gyűjtőnévként persze az ilyen szavakban ls, hogy: hegység, katonaság). Megtalálhatjuk számnevekben (többség), névmásokon (minőség) is, de legtöbbször mellékneveket alakít elvont főnévvé (igazság, becsületesség, rátartiság). Hát melléknévi igenevekból (megíró, megírt, megírandó) képezhetünk-e ezzel a képzőpárral főnevet? )ía ilyen szók ötlenek föl bennünk, mint adottság, bágyadtság, érettség, fáradtság, kimértség, őrültség (ide tartozik a címbeli megfontolság is), azt vágnánk rá, högy igen. Csakhogy valódi igenevek_e mégl ezek? — kérdi erre a nyelvész. Belenézünk az Értelmező Szótárba, és Onnan azt olvassuk ki, hogy a bágyadt, fáradt, kimért, őrült Rtb. már nem befejezett történésű melléknévi Igenév, hanem melléknév. A legtöbb ilyet már fokozhatjuk is (bágyadtabb, legfáradtabb). Melléknévi igenevek egyre-másra átfejlődnek melléknévvé, sőt főnévvé is. így vaVi ez más, a magyarral nem rokon nyelvekben is, például a németben és az oroszban is. A szóalkotásra vállalkozó szerzőnek mégis vigyáznia kell: amíg ez a kis síófajvéltás végbe nem ment, ezek a szavak nehezen férnek össze a -súg, -ség képzővel. Bizonyára sokunkat zavarnak az efféle mondatok: „Javult a technológiai folyamatok gépesítettsége", „Ez a módszer segíti a döntések megalapozottságát", „A vállalati szervezet felépítettsége megadja a vállalati gazdálkodás nj: a kocsma vagy a kultúrház? — mondtuk. Az est folyamán többször szóváltás volt közöttünk. A társulat nagy része olyan rossz lelkiállapotba került, hogy már arról volt szó: nem tartjuk meg az előadást. Ekkor a beatzenekart elcsitítva, a mikrofon elé álltam, és megkérdeztem a nagyrészt fiatalokból verbuválódott közönséget: — Tartsuk meg az előadást? — Igen! Természetesen! — hangzott a válasz. Egy kislány ezt kiáltotta: — Csak ezért jöttünk! Pedig tudtuk, előadásunk után bál lesz. Megtartottuk az előadást. és a rossz szervezés ellenére a nem tipikusan tanyaszínházi közönség 'előtt is ragyogó siker Volt. Az orgovány-kargalai Iskolába érkező közönség öt-hét kilométert gyalogolt húsz centiméteres hóban, köztük sok-sok gyerek. Ilyen helyeken előadás előtt külön kis gyermekműsort adtunk versekből, dalokból. Itt sikerült szóra bírni a gyermekeket. Egy Attila nevű kisfiú és egy Ildikó nevű kislány a helyszínen megtanulta, szépen el is mondta Fe_ derico Garcia Lorca: Butanutáját. Utána még több verset elmondtak ők is, mi is. A jól sikerült előadás után többfogásos vacsorát kaptunk, és késő estig beszélgettühk, énekeltünk. Néhány helyen az előadás előtt az utcáról toboroztunk közönséget: dobbal, cintényérral, hangos invitáló szóval. Fajszon áz ' utcán egy ember elénk állt, és kolbásszal kínált bennünket, másutt gyerekcsapat szegődött a nyomunkba. Sajnos, van kellemetlenebb emlékünk is: ahol például éles határvonallal elválasztva ül a „nép" és a falu „entellektüel"rétege, ott rossz, hamis légkör alakul ki, amj az előadásra is rányomja a bélyeget. Ilyenkor néhány óráig szomorkodtunk, de másnap ismét útra keltünk, mért tudtuk, hogy a vándorkomédiás élete nem nehézségek nélkül való. Akadnak problémák, fárasztó ez a munka, de értelme van, mert nyíló tekinteteket, felderülő arcokat látunk a magyar tanyákon. Szeretetet adunk és kapunk. Arra kérünk minden társulatot: hasonló szeretettel és felelősségérzettel vigyék el a magyar szót, a SZÍNHÁZAT, ezekre a helyekre, mert ha az itt élő emberek meghallják a varázsigét: SZÍNHÁZ, csak kellemes, derűt és hitet adó dolgok jutnak majd az eszükbe. Szeretettel és lelkesedéssel várjak őket. CSERNAK ARPAD anyanyelv kereteit". „Erősítenünk szükséges a népgazdasági terv fő céjainak és a gazdasági eszközöknek öszszehangoltságat". Szívesebben olvasnánk ezeket az örvendetes vagy. hasznos közleményeket ilyen formában: „A technológiai folyamatokat tovább gépesítettük", vagy akár; „Javult a technológiai folyamatok gépesítése"; „Ez a módszer segíti a döntések megalapozását"; Jobban össze kell hangolnunk népgazdasági tervünk fő céljait gazdaság; eszközeinkkel" stb. A költőnek sok minden jogában áll, amit az értekező próza írójának nem tanácsolhatunk. A lírikus sűrített művészi üzenetét épp a sajátos Vagy különlegesen elrendezett-összekapcsolt szavak közvetítik. Aki viszont Ismeretterjesztő cikket, tankönyvet, brosúrát ír, akkor fogalmaz jól, ha nyelve, stílusa teljesen „átlátszó": nem is vesszük észre, hogy van. Az olvasó figvelmének nem szabad fennakadnia a nem egészen szabályosan alkotott nyelvi eszközökön, az olvasó ne a témáktól független nyelvhelyességi problémákon töprengjen, hanem a kapott ismereteket latolgassa, azokon gondolkodjék. DR, TÖRÖK GÁBOR Simái Mihály Lovaim (A „RÉGI KÉPEK" CIKLUSÁBÓL lovaim vásári csikók ti senkinek-sem-eladók kört körre égen rúgtatok zenitre hágó vad csikók hajtottam azt a kereket míg más kerlngélt veletek hogy aztán boldog-peckesen ülhessem a legszebbiket hazatérő Odysszeuszt bezzeg nem Ismer senki most de Ujjongnak majd ha a park pázsitföldjére kicsapom minden elrejtett lovamat minden tarkrtnlőtt lovamat egész nomád gyermekkorom — fiaimmal a sorsomat mégegyszer visszafoglalom Lődl Ferenc: Falak fehérben Ráérek, mint az isten, sürgős dolgom már nincsen, s mintha idő sem volna, zsarnok, ki rám is szólna, ahogy megszoktam tőle, vigadva, összetörve akkortól, hogy a bába emelt és vert világra. Köldököm nézem. — holtan, aki meg sose voltam s félelmem mérem, mennyi? Nem kell már észrevenni. Egy fűszálon is — född le! világok csapnak össze, hát még e bolygón. Látod? Ezcrl égett pilácsod. Körötted ls csak harc van, szerszám, tőr száz alakban, s Így van, mióta Abel tüze hamva ls kráter, Vállalj mindent vagy semmit, int emberré teremt Itt. Az őrület ls földi, ha énedet kitölti. Akkor és úgy és annyi marad belőlem talmi: harag, mosoly vagy fintor az arcvonásaimból. Se bent, se kint már nincsen ajtót-nyitó kilincsem. Falak fehérben, én ls. Ez liát a csönd, mely szctvtsz. Katona ludit Kezek > Mint ágból hajtás, úgy fakad nagyszülő kézből kicsi, gyenge. Erek kék görcsein pihen, * hogy óvhassa, tartsa, védelmezze. Egy tőről fakadt hús, ideg. Friss ág, a munka nem pörölte. Égy vérből, sejtből sarjadó, csak azt a gyötrődés benőtte. Bámulom ezt a két csodát: korhadó fát és rügynyl zöldet, kéz suttog kéznek, rügynek »«• léte csak napfényt örökölhet! Polner Zoltán Ereklye Viola karmolja az arcom, véresre töri tulipán. Fekete hídon csak a holdfény, holdfényben a melleid. Haragos virágokkal élek. Nem élek én nélküled. Verset virrasztó fejemnél terelgetsz két kis pulyát. Egyiknek haját fúvód szélbe: menjen. M isik nak cuppogó szájába lágy tejedből csöppentsz. Álmodozzék hajnalig. A* örömé kibontott ágyunk, minden mosoly az örömé. Arcunk, akár aranyló pajzs, halál rajta megszakad. > s