Délmagyarország, 1976. április (66. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-25 / 98. szám

69 Vasárnap, 1976. április 25. MAGAZIN Teherautó, zászlókkal A katonai teherautó kopottas zöld színével, szakadt ponyvaborításával, zötyögve haladt a harckocsiktól megrongált úton. Hangja nagyobb volt, mint sebessége, de ment, magán hordozva a sebeket, az elmúlt idők harci sérüléseit. Magyar és szovjet zászló lobogott az utasfülke két oldalán, s megállás nélkül haladt az alkonyuló szürkeségben. A gépkocsi motorja néha durrant egyet, valamelyik henger nyűgösködött, ilyenkor rándult, majd újra lendült az egész batár. Néhány ember kuporgott a tetején, s a hűvös esti szél elől a vezetőfülke mögé húzódtak, jól felhajtva kabátjuk gallérját. A szakadt ponyva nagyokat csattant a plató oldalán, mert a szél kedve szerint táncoltatta hol fentebb, hol lentebb. Az út mentén itt-ott még lehetett látni a harcok nyomait. Kiégett harckocsik, elhagyott lőállások, a nemrég elmúlt csaták elárvult bizonyítékaiként sorakoztak. 1945. március 20-a volt. A tavasz beköszöntésének előestéje. Már a föld is tavaszillatot árasztott, s a mozduló élet jelei mindenütt látszottak. — Csak a teljes sötétség előtt beérjünk Szegedre — szólt az egyik utazó, és kémlelőn kidugta fejét a ponyva egyik hasadékán. — Klárafalvát most hagyjuk el — húzódott vissza társai mellé. Hosszú üt volt mögöttük. Berettyóújfalu, Békéscsaba, Makó útvonalon Szegedre igyekeztek Debrecenből, az Ideiglenes Kormány megbízásából. Az új földreformtörvényt hozták. Azt a törvényt, amit oly régen akartak a magyar parasztok, amire annyira vágytak már. A törvényt megalkották, megszavazták, s most meg kell valósítani, hogy a régi vágy mielőbb új valóság legyen. A kuporgó férfiak között volt Szalay Zsigmond, a csoport vezetője, ma nyugalmazott termelőszövetkezeti jogtanácsos, aki Tyúkodon él. Csendesen szundikált, s álmában talán a megvalósított földosztást vélte látni. Nem csoda, mert ő a magyarországi földreformtörvény egyik megalkotója. Egyszerű kisbirtokos családból származott, Szatmár vármegyéből. Szülei 21 hektár földön gazdálkodtak, s a tíz gyermek ellátásáról gondoskodtak. Igaz. a felnőttkort csak öten érték meg közülük. — Nem való vagy a paraszti életre — mondogatták neki a szülök, testvérek, rokonok, meri vézna és igen gyenge fizikumú volt. Így született a családi döntés, hogy járjon iskolába. — Dolgozunk mi helyetted is •— mondták a testvérek —, így került Debrecenbe, a református gimnáziumba 1926 őszén, tanulni. A tanuláshoz sokszor szükség volt kiegészítő fizetség után nézni, házitanító lett, meg írnokoskodott. Az érettségi előtt mégis ki kellett maradnia az iskolából, az' egyre súlyosbodó gazdasági válság miatt. Szüleihez ment, haza. ahol a tehenek gondozását bízta rá a család. Később a jegyző „felfedezte"' és írnoknak fogadta föl. Pénzt gyűjtött, hogy újra folytatni tudja tanulmányait. Ekkor Budapestre került, a református főgimnáziumba. Otthonról pénzt nem várt, ezért csak mellékfoglalkozásból tudta tanulmányai költségeit fedezni. A jogi egyetemet is munka mellett végezte el. — Egyetemi polgári Akarsz a falu dolgaival foglalkozni? Gyere az Országos Széchenyi Szövetségbe! — szólította fel egyszer valaki. — Igen — vágta rá rögtön, hiszen a szíve együtt dobbant, együtt élt a parasztsággal. Elment a megadott címre, s ettől kezdve rendszeresen lejárt kollégáival a falvakba, ismeretterjesztő előadásokat tartani es keskenyfilmvetítő gépükkel okUtóttkriejfi vetiim— A célunk a magyar parasztság felemelése, szellemi, gazdasági téren egyaránt — hirdették jelszavukat. A harmincas évek közepén hozákezdtek egy földreformtervezet készítéséhez, akkor még azzal a szándékkal, hogy a kormány elé terjesztik. A negyvenes évek nehezítették a munkát, később tevékenységüket a háború teljesen megbénította, és az ellenálás került előtérbe. A baloldali érzelmű fiatalok rendszeresen szervezkedtek, s megbeszélték az ellenállási teendőket. Nem csoda hát, ha a rendőrség állandó figyelemmel kisérte őket, s 1944 októberében le is csapott rájuk, az ott tartózkodókat letartóztatták. Sietve elhagyta Budapestet. s a fronton átjutva, a felszabadult Tiszántúlra ment. Csomagjában nem volt más, mint a földreformtervezetre vonatkozó összeállítások, elképzelések, adatgyűjtések. — Talán használhatom egyszer! — gondolta, mikor hazament szüleihez. A tél keményre fagyasztotta a hótakarót 1945 januárjában. Csikordult, jajdult, reccsent, roppant minden a hidegre. A kemény januári idő megbénította a felszabadult részek életét ls. A szürkületben melegre húzódtak az emberek, és beszélgettek, főként a kényszerű tétlenségről. Tervezgették, mit kellene tenni, hogy a felszabadult országrészben az élet mielőbb meginduljon. Egyik ilyen januári estén, már jóval a szürkület után, teherautó fékje csikorgott a falusi ház ablaka előtt. Csapódott az ajtó, majd kemény, katonás lépések zaja verte fel az esti csendet. Nyikorogva nyílt a kiskapu. — Jó estét, Debrecenből jöttünk. A kormány küldött. — Köszöntek nagyot az egyenruhások, s átnyújtottak egy zárt borítékot. A férfiak, s asszonyok körülállták, amikor a petróleumlámpa sárga, lobbanó fényénél a hivatalos írást betűzni kezdte. „A teherautóval jöjjön Debrecenbe, s jelentkezzen az Ideiglenes Kormánynál." Elgondolkodott. Vajon jó, vagy rossz ez? Dönteni kellett azonnal. — Ha hívnak, menni kell. — S hozzálátott a csomagoláshoz. Néhány órát pihentek még, s alig múlt éjfél, mikor útrakeltek. Debrecenben a kormány hivatalába vitték. Ellátták magyar és orosz nyelvű igazolványokkal, megkapta az utasítást is. — A Földművelésügyi Minisztériumba menjen, és a földreformtörvény tervezetét mielőbb készítse el. s legkésőbb március elején a tervezetet a nemzetgyűlés elé kell terjeszteni! Így lett azután a földbirtokpo' litikal főosztály vezetője, munkatársai pedig Donáth Ferenc és Szakáll Pál. Kívánta ezt a feladatot, s nem volt új az elképzelés sem, mégis a hirtelen nyakába szakadt munka súlyát most kezdte érezni. Debrecenben az újraszerveződött pártok igyekeztek központi székházakat létesíteni, ahol gyűléseiket zavartalanul megrendezhették. Fő téma rendszerint a pártok gyűlésén a földreform végrehajtásának javaslata volt. Jelentések már jöttek, hogy néhány helyen önkényesen osztják is a földet saját elgondolásuk szerint. Ez a tény még jobban sürgette hát a megbízottakat. Ezért eljártak a párgyűlésekre, de csak a kommunista párt és a parasztpárt tudott jó és elfogadható Javaslatot adni. A nemzeti parasztpárt meg ls jelentetett egy újságcikket, melyben körvonalazta a földreformmal kapcsolatos álláspontjukat. A kommunista pórt egy másik újságcikkben bejelentette, hogy csatlakozik a parasztpárt Javaslatához, néhány módosítással. A kisgazdapárt nem közölte álláspontját, hanem önálló, saját elgondolás szerint fölépített földreformtörvényt kívánt alkotni. amit külön szeretett volna a nemzetgyűlés elé terjeszteni. Végül a magyarországi földreformtörvénv megszületett 1945. március 17-én. A teherautó hirtelen nagyot zökkent és megállt. — Itt a pontonhíd — rázták fel a társak a csoportvezetőt álmából. Szovjet őrkatona indult a kocsihoz. Elkérte az iratokat. A kormány megbízása magyarul és oroszul készült. A katona tisztelgett, a gépkocsi elindult, s ráfordult a hídra. Ahogy haladt, a deszkák vígan kattogtak a kerekek alatt. A városházán a város vezetői még dolgoztak, mikor odaértek, így azonnal hozzáláthattak a törvény átadásához, a kiegészítő kormányhatározatok ismertetéséhez. — Az országos földbirtokrendező tanács is alakulóban van, elnöke Veres Péter, a tanács tagjai pedig a különböző pártok képviselői lesznek. Hasonlóan kell a földreformért felelős tanácsot a megyében is létrehozni — mondta Szalay Zsigmond, és még hozzátette: — A rendelet betartása a legfontosabb. A gépkocsi másnap reggel Ismét. útra készen állt. Szalay Zsigmond elégedetten simogatta meg bajuszát, aztán magára terítette kabátját, s felszállt társaihoz az autóra. — A felszabadított területeken már osztják a földet. Reméljük, hamarosan az egész országról mondhatjuk el ugyanezt — mondta búcsúzóul. A kopottas katonai teherautó, a meztelen platánfák mellett, a Tisza felé vette útját. Egy ideig még látni lehetett, aztán eltűnt a szélső házsorok között, de itthagyott valamit, egv darabot a történelemből, az oly régi vágyak valóságaként az új, demokratikus földreformtörvényt. A tavasz első napján a nap melegen cirógatta meg a városháza tornyát. Régen és most — szemtői szembe Acs S. Sándor fotográfiatörténete IADICS FERENC Polncr Zoltán Egy Mónus-vázára Rózsák alá, ki tüzet rak, homlokomat veri jajjal. Mintha ököllel kergetne oászmenctbe hegedűt. Csak a földet nyalábolja, gyúrja, gyöngyös verítékkel. Virágokat vérrel lakkoz: srivét közéjük veti. Tenyerében levél alszik. Szél, ha fújja, el nem éri. Csontjainak erdejéből kipusztul gyomor, tüdő. De ö napsütést korongot, felhőt, eget irókázlk, sárga madarakat röptét keresztül az örömön.