Délmagyarország, 1976. március (66. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-12 / 61. szám

2 Péntek, 1976. március 12. 5 RAYMOND GOOR LÁTOGATÁSAI Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa es az Európai Biztonság és Együttműködés Magyar Nem. zeti Bizottsága elnöke csütörtökön délelőtt a Belgrád rakparti népfrontszékházban fogadta a hazankban tartózkodó Raymond Goor ltanonokot, nemzetközi Leninbékedíjas belga közéleti személyiséget. Raymond Goort csütörtökön ugyancsak fogadta dr. Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. MAGYAR FELSZÓLALÓ A genfi leszerelési bizottság csütörtöki ülésén felszóialt Domokos Mátyás nagykövet, a magyar küldöttség vezetője. Kijelentette: „új erőfeszítésekre van szükség, hogy a kedvező nemzetközi feltételeket a leszerelési hajsza megfékezése és a legsürgősebb leszerelési problémák megoldása érdekében lehessen hasznosítani". VEGYIPARI EGYÜTTMŰKÖDÉS Csütörtökön Varsóban dr. Simon Pál, hazánk nehézipari minisztere és Maciej Wirow&ki lengyel vegyipari miniszter tárgyalásai eredményeként jegyzőkönyvet írtak alá a magyar—lengyel vegyipari együttműködési fejlesztésről. A dokumentum szerint a két ország terve'zett vegyipari beruházásainak' megvalósulásával a kétoldalú árucsere-forgalom ' 1980-ig eléri a 60—70 millió rubelt. A megállapodás 1990-ig mégha* abbilható. CASTUO BULGÁRIÁBAN Todor Zsivkov, a BKP KB első titkára, az Államtanács elnöke csütörtökön a szófiai Bojana kormányrezidencián fogadta Fidel Castrót, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárit,. a kubai forradalmi kormány miniszterelnökét. -. A testvéri barátság és a rendkívüli szívélyesség légkörében lezajlott találkozón a két párt- és állami vezető kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdéseket vitatott meg. SZOVJET—FRANCIA KAPCSOLATOK A szovjet—francia kapcsolatok egyes kérdéseit érintettek annak a beszélgetésnek sor,ón, amely csütörtökön zaj-, lott le Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter ésGeoffrey de Courcel, a francia külügyminisztérium főtitkára között Geofírey de Courcel-szerdán érkezett a Szovjetunióba. A baráti hangulatú megbeszéiesen a felek hangoztatták annak fontosságót. hogy folytassák a két ország közötti konzultációkat, az egyetértés és az együttműködés területeinek kiszélesítése, a nemzetközi feszültség enyhülésének elmélyülésé érdekében. OSZTRÁK SZOCIALISTÁK KONGRESSZUSA Csütörtökön Bécsben megkezdte m-nkáját az Osztrák Szocialista Párt XXIII. kongresszusa. Az első napon a központi bizottság titkárainak és a parlamenti csoportja elnökének jelentését vitatják mag. Bruno Kreísky, az Osztrák Szocialista Párt elnöke, szövetségi koncellár pénteken terjeszti elő beszámolóját. Az Osztrák Szocialista Párt hat éve egyedül alkot kormányt. A tavaly ősszel tartott parlamenti választásokon a pártnak sikerült megszereznie az abszolút többeéget. LÍBIA KIUTASÍT A kairói lápok szerint az Egyiptomban leleplezett líbiai ügynökök letartóztatására válas-kénnen Líbia elhatározta, „hegy kiutasít az országban do'g >z j mintegy 3009 egyiptomit, s egyes értesülések szerint 3ó()-cn már incs is érkeztek' a határra. Az egyiptomi sajtó állítását a líbiai hírügynökség kategorikusaii tagadja. Hatalomátvétel Libanoiiban 9 Beirut (AFP) Rasid Karami libanoni kormányfő a Khaddam szíriai külügyminiszter vezette damaszkuszi küldöttséggel folytatott megbeszélése után csütörtökön ' kiábrándult hangvételű nyilatkozatot tett, amelyet megfigyelők többsége a kormányfő lemondási szándékának jelzéseként értékel. A miniszterelnökkel való eszmecsere után Khaddam szíriai külügyminiszter, Valamint Hikrnat Sehabi vezérőrnagy, a szíriai hadsereg főparancsnoka és Nadzsi Dzsamil vezérőrnagy, a szíriai légierő parancsnoka hazautazott Damaszkuszba. Aziz Ahbad tábornok, a beiruti helyőrség parancsnoka csütörtökön este televíziós beszédben bejelentette, hogy a libanoni hadsereg magához ragadta a hatalmat az 'országban. A tábornok felszólította az elnököt és a kormányfőt, hogy 24 órán belül nyújtsák be lemondásukat, s egyben kijárási tilalmat rendelt eL A hadsereg egységei ellenőrzésük alá vonták a főváros stratégiai fontosságú épületeit. Aziz Ahdab tábornok, a beiruti helyőrség parancsnoka az úiabb intézkedéséig rendkívüli állapotot rendelt el. A tábornok, aki magát „ideiglenes katonai kormányzónak" nevezte, felhívást intézett az összes polgári és katonai hatóságokhoz, hogy „támogassák a reformátorok mozgalmát, s büntetés terhe mellett vessék neki alá maguliaí". A tábornok hangoztatta, hogy „minden erejéből támogatja a testvéri szíriai kezdeményezést, amely az országot meg akarja menteni a katasztrofális válságból", s bejelentette, hogy „elkötelezi magát a libanoni hatóságok és a palesztin erők között létrejött megállapodások mellett". A tábornok felszólította az államfőt és a miniszterelnököt, hogy 24 órán belül nyújtsák be lemondásukat, ellenkező esetben — mondotta Ahdab — „lemondottnak fogjuk tekinteni őket". Egyúttal felkérte a parlamentet, hogy nyolc napon belül válassza meg az új államfőt, aki megválasztása után köteles megalakítani az új kormányt. • Ezzel kapcsolatban közölte, hogy az új államfő megválasztásakor átadja a hatalmat a törvényes szerveknek, s leszögezte azt is, hogy nem hisz a katonai rezsimben, s csak annyiban, amennyiben az eszköz lehet a felbomló rendszer megmentésében. A tábornok végezetül utasította a fegyveres erőket, hogy tüzeljenek mindenkire, aki fosztogatásra vagy zavarkeltésre tesz kísérletet, s befejezésül a hadsereg védelméről biztosította Frangié elnököt. Ahdab tábornok beszédének elhangzása után — az AFP jelentése szerint — rövid, de heves lövöldözés robbant ki a libanoni tájékoztatásügyi minisztérium épülete előtt. Tart a aztrájkhuitám # Madrid (TASZSZ) / *Carlos Aroas Navarro spanyol miniszterelnök csütörtökön vitoriai közigazgatási tisztviselőket fogadott, és a baszk városban kialakult helyzetet vitatta meg velük. A vitorialak nem rejtették véka alá. hogy felháborította őket a rendőrség múlt heti sortüze. . A spanyol demokratikus ellenzéki tömörülések koordinációs bizottsága nyilatkozatban követelte csütörtökön a vitoriai események azonnali kivizsgálását. Az összes demokratikus erők egységének kialakítására szólított fel a Spanyol Kommunista Párt csütörtökön kiadott végrehajtó bizottsági nyilatkozata. A párt javasolja olyan politikai szerv létrehozását, amely a hatalom átalakításáról tárgyalhatna az államhatalmi intézmények képviselőiveL Spanyolországban csütörtökön országszerte folytatódott a sz.trájkmozgalom Aszturiában 30 tüntető bányászt tartóztattak le. Madridban őrizetbe vettek a sztrájkalap javára gyűjtő 4 személyt. Az ország 18 egyetemén szünetel a tanítás. Dél-amerikai vázlatok (3.) Kuba az örök tavaszért Bármilyen furcsán hangzik is: a tengerekkel körülvett Kubában a mezőgazdaság egyik legfőbb gondja a vízhiány. A szigetországnak nincsenek hófödte hegyei, bő vizű folyói. Az évi csapadék meghaladja a magyarországi átlagot, de eső csak az év egyik felében hull. A másik hat hónapban egy csepp sem. A kubai mezőgazdaságnak tehát — érthető módon — az a fő témája; hogyan őrizze meg a vizet. Ez döntő szerepet játszik a cukornádültetvények, az állattenyésztés bővítésénél, a citrusfélék termesztésénél egyaránt. Kuba a múlt években óriási lépést tett a száraz évszak hátrányainak leküzdésére, vagy ahogy itt nevezik „az örök tavasz" megteremtésére. A forradalom győzelmének évében az öntözött terület 168 ezer hektár volt, az idén megközelíti a 700 000 hektárt. Az ország minden részében újabb víztárolók épülnek, duzzasztógátak, öntözőfürtök, hogy végleg leküzdjék a legnagyobb természeti hátrányt: a fél éven át tartó szárazságot. A decemberi pártkongresszuson elfogadott irányelvek szerint a most kezdődött első ötéves terv végéig (1980-ra) az összes megművelhető földterületet öntözni tudják. Ezzel megnyílik a lehetőség arra, hogy egyes növények termését évente kétszer arathassák. A szárazság hatását érzi az állattenyésztés is. A trópusi éghajlat miatt az állatok egész télen kint tarthatók a legelőn. Az októbertől májusig tartó időszakban azonban a legelők kiszáradnak, az állatok lesoványodnak. — ahogy itt mondják — elöregedik a húsuk. A legelőjavítás féltétfele megint a víz. Az előrelátható, céltudatos tervezésre utal, hogy a múlt évi 280 millió dolláros (soha ennyi még nem volt!) mezőgazdasági beruházás jórészét a víztárolók, öntözőberendezések építésére fordították. A kongresszus előtti hetekben, az agrárkérdésről folyó országos vitában a párt egyik vezetője találóan fogalmazta meg: az egyoldalú gazdálkodás, a ránk hagyott örökség legkirívóbb hátrányainak leküzdése után a kubai mezőgazdaság eljutott oda, hogy elindulhatott a tervszerű, a lakosság igényeinek kielégítését célzó fejlesztés útján. Ennek egyik jele, hogy növekszik a gépesítés, a kemizálás szintje. A forradalom előtt mindössze 9 ezer traktora volt az országnak: tavaly már 55 ezer üzemelt, 1980-ra százezer traktor áll majd a mezőgazdaság rendelkezésére! A rövidesen üzemelő új műtrágyagyár lehetővé teszi, hogy a jelenlegi 1,5 millió tonna műtrágya-felhasználást a duplájára emeljék, s egyben megszüntessék a behozatali mérleget érzékenyen érintő importot. Kubában a földterület 70 százaléka állami kézben van, 30 százalékán kisbirtokosok gazdálkodnak. Az utóbbiak — mintegy 250 ezer család — adják a cukortermelés 18, a dohány 80. a zöldség 38 százalékát. Az állami gazdaságok nagy horderejű beruházásai a következő években éreztetik jótékony hatásukat, s biztosítják a tartós fejlődós alapjait. A kisparasztoknak nyújtott különféle kedvezmények, állami támogatások, ösztönzők alkalmazása tovább növeli a termelési kedvet. A januárban kezdődött első ötéves tervben továbbra is elsőbbséget élvez a cukor, amely a devizabevételek 80 százalékát adja. Emellett például rizsből és más termékekből rövidesen önellátók lesznek. A tervek kapcsolódnak a KGST-tagországok terveihez. így Kuba — kihasználva a szocialista integráció előnyeit — biztos piacot is tudhat magáénak. (Vege) Király Ferenc Pekingig • • • • • Ff ordogu Cjabb ördögűzés tanúi lehetünk Kínában. Maga a jelenség mór csöppet sem szokatlan. Konfuciusz tanai éppúgy a Mao-féle vezetés céltáblájává váltak, mint ahogy kegyvesztett lett Liu Sao-csi és Peng Csen. S rajtuk kívül a „kulturális forradalom" megannyi kevésbé ismert áldozata, akiket részben likvidáltak, részben pedig félreállítottak. Ezúttal bonyolultabb körülmények között, sőt, eszközeiben, módszereiben is megváltozott kampány célpontja Teng Hsziao-ping. Csou En-laj egykori helyettese a pekingi fogalmazás szerint „bűnbánatot nem tanúsító, kapitalista úton járó személyiség". Persze, az ördögűzés pekingi szabályai értelmében nem név szerint illetik bírálattal, csupán körülírják személyiségét. Az azonban bizonyos, hogy ő a vádlott. Bűnéül sok mindent felrónak. Azt például, hogy ellenezte a burzsoá jogok megnyirbálását, szembeszállt a „kulturális forradalom" örökségével. Mindezt már nemcsak a tacabaók, a pekingi falakra mázolt öles fali- plakátok adják tudtul, hanem szerdán a Zsenmin Zsipao, a központi pártorganum is Vezércikket széntelt az ügynek. Azt már tudtuk a kínai miniszterelnök-helyettesről —» majdnem tisztsége elé irtuk a „volt" szócskát, de hivatalos elmozdításáról vagy lemondásáról sincs semmilyen értesülés —, hogy nem átállotta otthagyni az egyik forradalmi operát, valamint egy macskával kapcsolatos hasonlata nem egyeztethető össze Mao Ce-tung Idevágó tanításával. Azt, csak gyanítják a Kína-szakértők, hogy az ellene indított támadás voltaképpen a radikálisok és a pragmatikusok ellentétének tükröződése. Semmi kétség afelől, hogy az újabb ördögűzés szerves része a Mao Ce-tung utódlásáért folytatott küzdelemnek, amely már Csou En-laj életében kibontakozott. Teng „bűnei" ürügyén a kampány egyre élesedik, sót, bizonyoe mértékig a „kulturális forradalomra" emlékeztető méreteket ölt. Egyetlen, nem lebecsülendő különbséggel. A Zsenmin Zsipao határozottan állást foglal mindenfajta — a lap szóhasználatával élve — vörösgárdista randalírozás ellen. Ügy látszik, a kampány irányítói — mindenekelőtt Mao elnök és felesége — ezúttal beéri a szigorú bírálattal. Számolván azzal, hogy Kínában állítólag a többség a pragmatikusokat támogatja. S az esetleges újabb zűrzavar a „kulturális forradalom" fegyverét visszájára fordítaná. MOCSÁR GÁBOR: A FEJEDELEM ELINDUL 25. — Ügy szólt a parancsolat, hogy menjünk be Beregszászba, merthogy setét az este, lehetőleg úgy, hogy... szóval... lappangva. Meg, hogy ha lehet, hozzunk őnagyságának — a fejedelemre mutatott, mintha csak Majosnak beszélne a fejedelem távollétében, Majos minden szóra helyeselve bólogatott — papot, lehetőleg katolikusát... — Csakis — mordult közbe Majos. — Hát ez majdhogynem sikeredett, csak éppen mégsem sikeredett. Nagy lélegzetet vett a hírhozó, teste súlyát a másik lábára billentette. — Megmondtuk annak a páternek, csakis az lehetett, páter, *mert pilis volt a fején — kört rajzolt ujjaival a feje tetejére —, a pátereknek van pilis a fején. Na. hogy az elején kezdjem, a hátulsó kerítésen másztunk be az udvarába, rányitottunk, éppen kosztolódott, nagy darab húsok, meg minden ... Mink aztán megmondtuk neki, hogy a fejedelem parancsára szedje össze a himmi-hummiját, keresztet, csilingelőit, mert eljön hozzánk papnnk, ezt üzeni a mi urunk, Rákóczi Ferenc. Eztet ő megértette, azt mondta, hogy mivelhogy mink őrá nagyon ráijesztettünk, előbb, azt mondja, neki el kell végezni a dolgát, de máris, mert rájött a kimehetnék. Jól van, mondtuk neki, menjen ki, végezze el, itten megvárjuk. Kiment. Vártuk. Közben persze mink is nekiláttunk, jó nagy darab húsok, meg minden... Már mindent megettünk, de a páter sehol. Várjuk, várjuk, sehol. Hát az történt, engedelmet, mert osztán megtudtuk mink, hogy pontosan ott, ahol mi bemásztunk, ő ottan, a kerítésen kimászott, otthagyott minket. Így hát a papszerzés nem sikeredett A fejedelem mosolyogva ingatta a fejét — micsoda vitézek! Amíg ők felfalják a páter vacsoráját, a páter megszökik. — Mondjad csak tovább — biztatta a kurucot Majos —, mert ami most jön, fontosabb a papnál. A kuruc most mert ránézni először a fejedelemre. Bátran, merőn nézett rá, és neki mondta egyenesen. — Teli van némettel Beregszász, nagyságos uram. — Mit beszélsz? — A fejedelem megdermedt a hírre. A legény helyett Majos folytatta a jelentést. — A Montecuccoli ezred, amelyről eddig azt tudtuk volt, hogy elvonult, valamerre arrafelé jár, ahol a jászok laknak, meg a kunok, az visszafordult, és tele van velők Beregszász. Ezek a legények azzal jöttek vissza, hogy ezt az ottani lakók mondták nekik. Így volt? — kérdezte a legénytől. Az rábólintott. Pontosan ígyEkkor már Bercsényi is felkelt, magára rángatta nadrágját, felhúzta csizmáját. — Racionális konzekvencia — mondta, hogy a többiek ne értsék. — Ez minden ? — kérdezte a fejedelem. — Vagy van még más is? — Szorongó izgalommal várta, mi jöhet még. — Több nincs — mondta Majos. — Elmehetnek kegyelmetek. Őröket állítsanak. Kettőzött őröket a falu szélére. Erős vigyázással legyenek. Küldjön kegyelmed újabb figyelőket Beregszászba. A hidat pedig, amin átjöttünk, le kell rombolni. Ne tudjanak utánunk vonulni. A borsovai hidat. Érti kegyelmed? Elmentek. A fejedelem is felhúzta imént levetett csizmáját, leült az asztal mellé. A vacsora maradékát — hosszú tálon őzgerinc — félretolta. Lenézte a borivókat, részegeskedőket, de most öntött magának az ónkupába, felhajtotta, elhúzta a száját: savanyúnak találta a bort. Bercsényi la az asztal mellé ült, ő is öntött, ivott. A fejedelem húzott egy vonalat az ujja hegyével az asztal lapjára. — Ez itt a Tisza. Kissé távolabbra bökött, egy megfeketült görcsre. — Ez meg itt Beregszász. Megint egy bökés, közel az imént húzott vonalhoz. A Tiszához. — Ez meg itt Vári. Most itt vagyunk. Sokáig nézegették a láthatatlan, csak elképzelt térképet. Az asztal gyalult lapján az erezések, a megfeketült görcsök segítették a tájékozódást. Szépen elfért az asztalon Vári, ahol most éjszakáznak, egy kicsit északabbra Beregszász, ahova a németek fészkelték be magukat, attól megint majdnem pontosan északnak' Munkács, s legfölül Zavadka, ahonnan elindultak. Déli irányban pedig íme, a Tisza, túlsó partján a vármegyei nemesek, meg a szatmári német őrség csapata, de ott, túl a folyón kezdődik az igazi Alföld, Szatmár, Szabolcs. Majd még tovább a hajdúk földje, aztán Debrecen, vagyis a Tiszántúl, ahova ezek a katonák vágynak. A fejedelem mondta ki először, mit gondolt ki a láthatatlan térkép fölött. — At kéli menni a Tiszán. Nincsen más mód; át kell menni. (FolutotiukJ