Délmagyarország, 1976. március (66. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-07 / 57. szám

Vasárnap, 1976. március 7. •SBSSKttSBjaaHi Közéleti napló LÁZÁR GYÖRGY MISKOLCON Szombaton Miskolcon, az MHSZ székházában tartotta együttes ülését a Borsod megyei képviselőcsoport, valamint a Hazafias Népfront Borsod megyei elnöksége. Az ülésen részt vett Lázár György, a Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanács elnöke. Az ülésen megjelent dr. Bodnár Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára, Nemeslaki Tivadar kohó- és gépipari miniszter és dr. Beckl Sándor államtitkár, az OTSH elnöke is. GASPAR SÁNDOR HAZAÉRKEZETT JUGOSZLÁVIÁBÓL Gáspár Sándornak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a SZOT főtitkárának vezetésével Jugoszláviában járt szakszervezeti küldöttség visszaérkezett Budapestre. A küldöttséget a Keleti pálvaudvaron Gál László, a SZOT titkára fogadta. Az érkezésnél jelen volt dr. Vitomir Gasparovics. Jugoszlávia nagykövete. SZTJRDI ISTVÁN KUBÁBA UTAZOTT Szombaton Szurdi István belkereskedelmi miniszternek, az Országos Idegenforgalmi Tanács elnökének vezetésével küldöttség utazott Kubába, a szocialista országok idegenforgalmi kormányszerveinek március 7én kezdődő 11. értekezletére. PARLAMENTI KÜLDÖTTSÉGÜNK PROGRAMJA Parlamenti küldöttségünk, amely Apró Antalnak, az országgyűlés elnökének vezetésével az osztrák nemzeti tanács elnökének meghívására Ausztriában tartózkodik, szombaton befejezte vidéki látogatásait, és az esti órákban visszaérkezett Bécsbe. A4eg is fagyott húsz vagon burgonya A szegény embert az ág is húzza — tartja a közmondás, s bizony még most is találunk példát ennek bizonyítására. Igaz, most embercsoportról, embert közösségről, pontosabban egy szegény termelőszövetkezetről van szó. Dócon a Virágzó Tsz gazdálkodása a mélyponton van. Évek óta komoly gondokkal, sok nehézséggel küszködnek, s most is szanálják őket az 1975-ös eredményeik, illetve eredménytelenségeik miatt Szegény uradalmi cselédek lakták e vidéket, s a csongrádi műutat szegélyező erdősáv mögött észrevétlenül elbújva, meghúzódva éldegél a falu. Az itt lakók, úgy tűnik, hiába várják boldogulásukat, rnert felemelkedésüket valami mindig megzavarja. Erdő és puszta övezi a kis települést s a téesz földje is szétszórva, távolabb található. A dóciak töbsége már nem is a termelőszövetkezetben dolgozik, hanem eljárnak másfeié munkára. Hajnalban a munkásszállító buszok, teherautók szabályszerűen kiürítik a falut Joggal várták ezek után a kitartó és ittmaradó téesz-tagok az űj vezetőktől a sikeres gazdái kodást. Megszületett a döntés is, átalakítják termelési szctkezetüket, és a gabonatermesztés mellett két iparszerű rendszerbe lépnek be. Nagy szó ez, hiszen megyénkben a termelési rendszerek száma elmarad az országostól. A dóciak bizakodva várták a tavaszt Derültebb arccal végezték munkájukat mindannyian. De jött a belvfz, s e kis termelőszövetkezet sem kerülte el kártétele. A helyieket az bántja, hogy a szomszédos Balástya területéről is az ő területükre vezették a belvizet. A káruk így hatványozódott. Elkeseredtek, de a veszteség csökkentése miatt még erőteljesebb munkához láttak. Ekkor még nem sejtették, hogy más is befolyásolja majd az 1975ös év gazdálkodásának eredményét Gyönyörűen bekötött, szép díszítésű nyomta! ványt mutatnak a téesz vezetői: a Lábodi Aliami Gazdaság Intenzív Burgonyatermesztési Rendszerének Szerződése címmel. Száz hektár termelését vállalták négy évre a dóciak. A leírásban tizenegy oldalon a szervező állami gazdaság, két oldalon a partner termelőszövetkezet kötelességei, feladatai olvashatóit Eszerint az E 671/1es burgonyakombájn beszerzését a szervező gazdaság vállalta. A győri AGROKER-hez 1975. július 31-én megérkezett az NDK-ból a kárt gép. Táviratban értesítették erről a tényről a öóciakat. Választávirat,; augusztus 19-én szeretnék megkezdeni a betakarítást, s leérték a mielőbbi átadást. Jött a válasz, nincs gép, mert a Mezőgazdasági Kiállításra viszik bemutatni. Megijedtek a téeszben, s személyesen jártak az AGROKER-nél, mutassák be a gépet, nem bánják, de legkésőbb augusztus 31-én adják át. Nem lehetett A szedést kézi erővel megkezdték. Teljesítményük kevés volt, pedig szombat és vasárnap is teljes műszakban dolgoztak. Közben segítségért futkostak. Kérték a lábodiakat, adjanak addig gépet, amíg a sajátjuk megjön. Nem kaptak. Kérték a környék burgonyatermesztő téeszeit, segítsenek rajtuk. Nem segítettek. Kérték a Dél-alföldi Állami Gazdaságot, kölcsönözzön burgonyakombájnt. ök sem tudtak helyzetükön javítani, mert kísérleti próbaüzemre kapták a gépüket, s kölcsönhasználatra nem adhatták. Az idő telt, a napok múltak, közeledett az ősz. Szerencsére nem volt az időjárás csapadékos, a kézi szedéssel haladtak, míg a gépüket a Mezőgazdasági Kiállítás látogatói csodálták. Végre szeptember 15-én megjött a gép. Két nap alatt összeszerelték. Teljesítménye, mivel új volt, nem ért& el a várakozást. A százból csak harminc hektáron tudták ezzel a géppel felszedni a krumplit, ötven hektáron kézzel dolgoztait, s az őszi fagyok 20 hektár burgonyaterületen végeztek „teljes betakarítást". Az elmondottak mégsem jelentenek mentséget arra, hogy legkevesebb 20 vagon megtermelt burgonya kárbaveszett Kár ez a népgazdaságnak és a tésszta^ságnak egyaránt. Ha az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek nem Is, de segítettek volna az iskolások, katonák vagy munkásolt. A környék munkaerő-tartalékait is be kellett volna vonni a kampánymunkába. Partos, homokos a terület. Belvizes esztendőkben bő a termés itt. Az elszáradt indák is szép ültetvényt sejtetnek. A barázdák ma is szép katonásan sorakoznak egymás mellett A szél vígan söpri a homokot a sorok között. Nézzük a krumplifészkeket. Sok van alattuk. Csóváljuk a fejünket, s arra gondolunk, hogy kis összefogással, több akarattal, kevés segítséggel ez a húsz hektár termés is az étkezőasztalra kerülhetett volna. Radics Ferenc Csaknem nyolcszor több lakást építenek Fordulat a lakásBekövetkezett a fordulat a lakásépítő szövetkezetek történetében. Amíg a negyedik ötéves tervben csak 328 lakást építettek a szövetkezetek, addig ez az arány a következő öt évben majd nyolcszorosára emelkedik Csongrád megyében. A MÉSZÖV lakásszövetkezeti titkársága az ötödik ötéves tervben több mint 2300 lakást építtet: Szegeden 1020-at (Felsővároson, az Északi városrészben, Rókuson), Hódmezővásárhelyen 550-et, Makón 150-et, Csongrádon 150—lSO-at, Szentesen 200-at, Csanyteleken 60-at, Tömörkényen 60-at, Felgyőn 100-at, Csanádpalotán 60-at. Amikor öt évvel ezelőtt egy jogszabály alapján lehetőség nyílt a lakásépítő szövetkezetek létrehozására, sokan. úgy gondolták, igen nagy szerepük lesz a lakásprogram segítésében. Nem Is csalódtak, bár a pillanatnyi eredmények az előrejelzésre rácáfoltak. Kiderült, a tanácsok nem támogatják megfelelően a vállalkozásokat. Ennek az volt az oka, hogy tarsoljnikban a negyedik ötéves terv célkitűzéseivel nem tudták biztosítani a közművesített területeket. Amikor a szövetkezetek megalakultak, már javaban tartóit a negyedik ötéves terv feladatainak végrehajtása. öt évvel később más lehetőségek fogadták azt a szándékot, hogy a magánépíttetők szövetkezetbe tömörülve használják ki ennek a formának az előnyeit. Most már megvolt a tanácsok támogatása — a MÉSZÖV együttműködési szerződést kötött velük —, és ezzel is magyarázható a tetszetős program. Nem mellékes, hogy a lakásépítő szövetkezetek a tanácsok gondjain is könnyítenek. Tehermentesítik a tanácsi gazdálkodást azzal, hogy otthonhoz juttatják a lakásra várókat. Az eddigi tapasztalatok már bizonyították a lakásépítő szövetkezés többféle előnyét Például a tanácsok tehermentesítése mellett lényeges szempont; a leendő tulajdonosok dolgozhatnak az építkezéseken, ha a technológia azt engedi. Hódmezővásárhelyen a CSOMIÉP félkész házakat adott át, mert számítottak a lakók munkájára (természetesen így a lakások költsége is kisebb). A hagyományos technológia lehetővé teszi, hogy a vállalatok segítsék dolgozóikat, és az már népgazdasági érdek, hogy a „töredek" építőipari kapacitást ily módon jobban felhasználják. Szegeden, a Gém utca környékén úgy készül 130 lakás — munkásoknak —, hogy a vállalatok is besegítenek a szállításnál, szerelésnél stb. A munkáslakás-építésnek is az egyik legelőnyösebb formája ez a szövetkezés. A megyében 2000 munkáslakás épül, s ebből 700—800 a lakásépítő szövetkezetek közreműködésével kerül tető alá. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa méri fel az igényeket, és a vállalatok választják ki, hogy kik jussanak az új otthonokhoz. Az üzemek természetesen biztosítják mindazokat a kedvezményeket, amelyek az OTPakcióból már ismertek. De ily módon nemcsak a fizikai dolgozok kaphatnak támogatást munkahelyüktől, hanem azok a szakemberek, akiket a vállalat meg akar tartani. Az ötéves programban a KISZ-bizottságok is szerephez jutnak, mert a MÉSZÖV átveszi az ifjúsági lakásépítő akciók szervezését. (Remélhetőleg ezzel végleg megszűnik az a sok huzavona, ami jellemezte eddig a fiatalok ilyen irányú ténykedését.) A KISZ-bizottságok csak azzal foglalkoznak, hogy kijelölik a társuláshoz a tagokat, és az építés szervezése már nem az ő dolguk. Nem utolsó kérdés, hogy a lakásépítő szövetkezetek segítségével mennyi időn belül tud valaki otthonhoz jutni. Itt is változásról számolhatunk be, mert a korábbi 2—3 éves várakozási idő egy-másfél évre csökkent, mivel a lakásépítő szövetkezetek már csak akkor alakulnak meg, ha a tervek elkészültek. Szervezettebb tehát az előkészítés. Remélhetőleg a kivitelezés sehol sem fog elhúzódni, annál is inkább, mert az építő kapacitás biztosított. Halász Miklós Dalosünnepély ötven évvel ezelőtt. 1926 tavaszán, a magyarországi munkásdalegyletek szövetsége kétnapos országos dalosünnepélyt rendezett Szegeden. A fél évszázaddal ezelőtti eseményre emlékezve szombaton ifjúmunkás dalostalálkozót rendeztek a szakszervezetek szegedi Juhász Gyula Művelődési Központjában. Budapesti, szolnoki, szombathelyi és szegedi szakmunkásképző intezetek hat énekkara és a szakszervezetek szegedi általános munkáskórusa lépett pódiumra. Ez a nagy múltú általános munkáskórus egyébként résztvevője, szervezője és vendéglátója volt az ötven évvel ezelőtti dalosünnepélynek is. M

ióta hagyómánnyá vált a nemzetközi nőnap megünneplése, az év első hóvirágját, a legfrissebb ibolyát az asszonyok kapják. A naptárban ugyan nem jelöli piros betű március 8-át, de aki körülnéz az üzemekben, az iskolákban, intézményekben, a virágüzletekben, első pillantásra észreveszi, hogy ünnepelnek Magyarországon. Soha senki sem számolta még meg, hány virágcsokrot kö'nek ezen a napon, de biztosan annyit, mintha milliók tartanák együtt a névnapjukat. A virágcsokor és apró ajándék mellett sokan elmondják szóval azt is: „tisztelet a nőknek". Vajon belenyugodnánk-e, ha a társadalom tisztelete erre az egy napra korlátozódna? Szerencsére, erről szó sincs. A nők ünnepén nem másként gondolunk az asszonyokra, mint az év másik 364 napján, talán csak többet, kedvesebben, nagyobb figyelemmel. A nemzetközi nőnap hatalmas vívmány, megvalósulásáért a nők és a haladó emberiség nagyjai harcoltak. 1910ben a szocialista érzelmű asszonyok nemzetközi konferenciáján született a gondolat, Clara Zetkin javasolta, hogy avassák ezt a napot a világ első női sztrájkjának emlékére világszerte a nők harci napjává! Nem valami elkülönült feminista ünnepről álmodtak. Már 66 évvel ezelőtt is azért szerveztek mozgalmat, hogy a férfiakkal együtt küzdjenek a társadalom megváltoztatásáért. Senki sem tagadja, hogy a nők helyzete gyökeresen megváltozott a XX. században. Megváltozik azáltal, hogy szükség van rájuk, munkaerejükre is. S megváltozott azért is, mert a termelésben részt vállaló asszony már nem ugyanaz, mint az, aki az otthon négy fala közé bezárva élt. A robotra, kuporgatásra nevelt, pátriasorban élő nők helyett társudalmunkban felvilágosult, művelt, a társadalmi életben helytálló nőket találunk. Akik felemelték szavukat, akiknek keze gépeket hoz mozgásba, már sem a munkában, sem a családban, sem a közéletben nem elégedhetnek meg másodrendű szereppel. Olyan közéleti tennivalókat is magukra vállalnak, amelyek nemcsak önmaguk, hanem az egész közösség javát szolgálják. Beszélnünk kell természetesen a nők családban vállalt szerepéről, a hétköznapi gyakorlat figyelembe vételével. Tudjuk, hogy az asszonyok többségének a gyermek, a férj és a munkahely gyújtópontjai között alakul az élete. Ma, a nőnapon, a férfiaktól kérdezzük meg, tudják-e, hogy a családi élet megteremtésében mi minden múlik a nőkön? Tudják-e, hogy az egyenjogúság elismerése gyakorlati segítség nélkül nagyon keveset ér? S ha a hétköznapokon magára hagyják feleségüket, akkor hiába az ünnepi köszöntő. Valahányszor férjek és apák hangsúlyozzák, hogy a nőknek természetből eredő hivatása az anyaság, hiányzik a mondat másik fele, amely az apák hivatására vonatkozik. Elfogadhatatlan, hogy az apák kirekesszék magukat a nevelés családi hivatásából, csökkentett szerepet kérjenek a következő generáció felneveléséből. Nem a szerepek felcserélésére, csak az egészséges és Igazságos munkamegosztásra kell törekedni a mai családban. Régóta nem szégyen a család érdekében végzett munka, és a nő biológiai felépítéséből semmiképpen sem következik, hogy az otthoni feladatok egyedül őrá hárulhatnak. Már 1970 februárjában állást foglalt az MSZMP Központi Bizottsága, és határozatot hozott a nők politikai, gazdasági és szociális helyzetéről, összegezte 25 éves fejlődésünk eredményeit, feltárta, mi gátolja a női egyenjogúság teljesebb és gyorsabb ütemű érvényesülését, és határozataival cselekvésre mozgósított Ma, amikor itthon ünnepelünk, sok gondolat száll a távoli világrészeken élő lányok és asszonyok felé, az aszszonyok, az anyák értékelik a legtöbbre a békét, gyűlölik legjobban a pusztítást, a rombolást a kegyetlenségét a háborút Gyermekeiket békében akarják felnevelni, családjaikat meg akarják óvni a szenvedéstől. Talán azért is érzik át oly mélyen a Távol-Keleten, a fejlődőben levő afrikai országokban élő asszonyok sorsát, vagy a közel-keleti háború következményeként otthonaiktól elűzött asszonyok szenvedéseit A

z anyaság és az alkotás egyet jelent, a nők, akik gyermeket adnak a jövőnek, a jövőt is biztosítani kívánják gyermekeiknek. A nőnapi köszöntés legyen a munkában helytálló, a családi otthon melegét fenntartó, a jövő nemzedékeket nevelő nők megbecsülésének egyik jele, amellyel mi, férfiak, és az egész társadalom tartozik. DK FARAGÓ LÁSZLÓ Kitüntetések a nemzetközi nőnap alkalmából A nemzetközi nőnap alkalmából az egészségügyi miniszter az Egészségügy Kiváló Dolgozója, kitüntetést adományozta Bodák Gy. Lászlónénak, csongrádi bölcsődevezetőnek, Kádár Erzsébetnek, a hódmezővásárhelyi kórház vegyészének. Szilágyi Imrénének, a szentesi kórház gyermekapolónőjének. Kelemen Antalnénak, a makói tüdőgondozó asszisztensének, Mityók Ferencnének, a mórahalmi szociális otthon szakácsnőjének és Horváth Józsefnenak, a megyei KÖJÁL laboratóriumi asszisztensének. A kitüntetéseket tegnap dr. Rózsa József megyei főorvos adta át a megyei tanács egészségügyi osztályán. A Szegedi Orvostudományi Egyetemen tegnap, szombaton dr. Petri Gábor egyetemi tanár, rektor adta át az Egészségügy Kiváló Dolgozója kitüntetést dr. Iván Lászlóné előadónak, Horváth Pálné főelőadónak. Nagy Pálné főnővémek, Papp Erzsébet asszisztensnek és dr. WahJ Ernőné előadónak. Ugyancsak az Egészségügy Kiváló Dolgozója kitüntetést kapta meg Rúzsa Lászlóné ápolónő, melyet a EL Kórház belgyógyászati osztályán dr. Dudás Béla, városi főorvos adott át kiemelkedő munkájáért. • Szombaton, a déli órakban a szegedi Dugonics-temetőben levő hősi síroknál a megyei és a szegedi pártbizottság, a Hazafias Népfront és a KISZ megyei és szegedi bizottságainak. Illetve az SZMT megbízott képviselői, s szovjet asszonyok egy csoportja a nemzetközi nőnap alkalmából megkoszorúzták azokat a sírokat, melyekben hősi halált halt szovjet katona-nők nyugosznak. 4