Délmagyarország, 1976. március (66. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-21 / 69. szám

Vasárnap, 1976. március 21. Interjú Deme Lászlóval, a nyelvtudományok doktorával kor ráeszméltem, hogy nem kell hulladarabokat fölraknom a ko­csira, mit gondol, mi volt az első gondolatom? Intarziákat csinál­ni. Áprilisban kiszuperáltak en­gemet, közben persze más ba­jom is volt, nemcsak a fagyott kezek és lábak, kaptam én ott kint egy sebet, amitől azóta is fél embernek érzem magamat.. No de akkor, amikor újra meg­születtem, az volt az első dol­gom. hogy indulás Arany úrhoz, bebújni a régi műhelybe, ami már mese volt az én képzele­temben. De Arany úr nem volt már. Meghalt, élt hatvanhét évet, a műhelyt eladta Aranyné, és elment állítólag Sopronba, a nővéréhez. Pedig mennyire sze­rettem volna én akkor egy In­tarziás sublótot rendbe hozni! Szenvedés volt az, akárki elkép­zelheti. Hát fogtam magamat, irány Budapest. Vissza a nagy házak közé, hátha akad valami egy ilyen megrokkant ember­nek. A családom? Nagyjából megvolt mindenki, de szétszóród­tak az országban, mintha a szél kapott volna beléjük. Szóval ez volt — Mit meg nem próbál az em­ber, hogy a nyomorult életét fenntartsa magában! Háborgott p már ez az átkozott világ körü­löttünk, senki se kérdezte meg, iiogy hé, te műbútorasztalos, mit szólsz ehhez?; senki se törő­dött azzal, hogy jó lenné inkább intarziákat csinálni, nem pusztí­tani mindent magunk körül. Na de ne mérgelődjek'. Tanultam belőle. Járkálhattak az intarziák a fejeinben, a lelkemben, dol­gozni kellett. Mit dolgoztam? Mindent, amit elértem. Egyszer elkaptak a nyilas suhancok Bu­dán, bevittek egy házba, vallat­ni kezdtek, hogy ml a foglalko­zásom. Én azt mondtam, hogy inlarzfaaszUlos vagyok. Tudták is azok, mért röhögtek ki ezért. Na jó, hagyjuk a rosszat. Kirö­högni az embert!, — Hogy aztán mi volt utána? Ja, hogy el r.e felejtsem, azért az ostrom alatt akadt egyszer asztalosmunkám is. A Statiszti­ka-kert környékén bujkáltam, ahol a Regent állt, és u a sok ember pusztult el; mondom, ott történt, az egyik házban, hogy a Duna felől bevágott egy gránát, vagy ml az Istennyila. Este tör­tént, a büdös pincében, ahová betalált, legalább nyolcan ott. maradtak. Jön egy ember sírva, hogy segítsünk, talán él - még a » kis unokája, hangokat hallani a lomok alól. Soha olyan átkozott büdösnek nem éreztem a téglát, a maltert. Kikotortuk a helyet, amit mutatott, és előszedtünk egy gyönyörű négyéves kislányt Milyen szép asszony lenne, ha életben marad I Megdöbbentő volt! Valaki szerzett ott egy lá­dát, más nem volt, ócska pet­róleumlámpánál néztük a fo­lyosón, és akkor én azt mond­tam: Emberek, szerezzen válaki egy fűrészt, pár szöget, kalapá­csot, csinálok és ennek az ár­tatlartkának egy koporsót Senki se szólt, hogy sikított a fűrész. A nevét is ráírtuk kék ceruzá­val. Nézze, hogyan remeg a ke­zem ... — A felszabadulás után? Ver­gődtem egy darabig, ahogyan mindenki. Negyvennyolcban az­tán bekerültem a szakmába. Előbb társnak egy maszek mel­lé, aztán szövetkezetbe. Meg is nősültem. Gyerék, az nincs, a sebesülésemnek köszönhetem. De megvagyunk, ötvennégyben egy új gyárba kerültem. Vezető be­osztásba. De én akkor is intar­ziát szerettem volna csinálni. Ilyen dolgok járnak az ember fejében. Szép, pontos intarziák, ahogyan a lélekből fakadnak. ORMOS GEBÖ Beszélni nehéz ? Nemrégiben egy kriminaliszti­kai konferencián nyelvészed té­májú kísérletről ls beszámoltak. Féllapnyl, névtelen levelek mon­datainak funkcionális szövegvizs­gálatával nagy biztonsággal sike­rült behatárolni a levélírókat. Az érdekes kísérlet egyúttal a fel­használt nyelvészeti módszer he­lyességét is bizonyította. A vizs­gálatot Deme László, a nyelvtu­dományok doktora, a József Atti­la Tudományegyetem Altalános és Alkalmazott Nyelvészeti Tan­székének tanszékvezető egye'temi tanára végezte. Néhány héttel ezelőtt a Gondo­latban, a rádió irodalmi lapjában új sorozat indult Beszélni nehéz?" címmel. A beszédművelést, hang­súly, hanglejtés javítását célzó mösoősörózat'•'életre hívója, út­nak indítója és szerkesztője Péchy Blanka és Deme László. A tudományos tevékenység két határterületét jetzik a fenti pél­dák. Ezután jogos a kérdés: tu­lajdonképpen mivel is foglalkozik Deme László, a nyelvtudós, mun­kája hogyan kapcsolódik, hogyan' épül be az egyetemi tanszék tu­dományos tevékenységébe? — A JATE Altalános és Alkal­mazott Nyelvészeti Tanszéke 1970-ben alakult. Kutatási terü­letünk a beszéd, úgy is, mint nyelvhasználat, úgy is, 'mint ak-r tuális társas tevékenység, s úgy is, mint a társadalmilag megala­pozott. egyéni gondolkodás hordo­zója és tükrözője. Ebből követke­zően elsősorban a beszédet, mint nyelvhasználatra jellemző konst­rukelonálls modelleket vizsgáljuk statisztikai ég, kontrasztiv mód­szerekkel. Az élő-eleven, a kom­munikatív funkciójú nyelvhasz­nálat áll vizsgálódásaink közép­pontjában, természetesen felhasz­ná'juk a pszicholingvlsztikai és szoc 1 Pl tr. g vi sz t i ka i ered mén veket is. Funkcionális szövegmegköze­lítési módszerünkkel a mondatot és. a bekezdéseket vizsgáljuk je­lenleg. A bekezdések vizsgálatai­nak alapja többek között épnen a Dáltnagyarország híreinek elem­zése, a mondatok Összekapcsoló­dása, a sűrűsödés, tömbösödés vizsgá'ata. A bekezdés szerkeze­ténele kulcsa áz első lénés lehet a szövegszerkezet megfejtése felé. Ha ábrázolni akarjuk beszédün­ket. egy bonyolult ballisztikus görbét rajzolhatunk. Bonyolultat, hiszen tartalmazza elemeinek, a mondatnak, a bekezdésnek, a fe­jezetnek és a beszédegésznek jel­lemző ballisztikus pörbéit is. A legelméletibb ielle-ű kutatásunk is a lcgvakorlatibb tényekből, az é'ő-e'even. kommunikaMv funkrióM beszédből indul ki. oda is érk°ztV vissza. Vl,»«'*átödA«l móds-erünv. a funkcfon*'ts nvpl­vé«r.iű mAds*ee, uem<*«zk ^ve­szi a ver=envt a leg'Mshb ás lefi­erc"'móeve*'ev>h MHWdi áHaiá*><v> nve'Vé'zetl tö-e'rvésekkel. de mert alapja mindig a valóságos nyeiv. megítélésünk szerint vilá­gosabb, hitelesebb, pontosabb. — Miért került éppen napja­inkban a nyelvészeti kutatások egyik fókuszpontjába a beszélt nyelv, beszédkultúránk? — Nemzeti műveltségünk írott kultúrákon alapszik. Múlt száza­di haladó mozgalmaink a magyar nyelv ügyét is zászlaikra tűzték. A nyelvújítás, a reformkor, az 1848-as forradalom és szabadság­harc eredményeként író-olvasó viszonylatban kulturált nemzetté emelkedtünk. Ám történelmünk folyamán, egyes ,ritka esetektől eltekintve, távol álltunk attól a demokratikus társadalmi életfor­mától, mely kifejlesztette volna beszédműveltségünket, a kultu­rált benédfemátet. Míg a múlt században megszülettek a helyes­írásunkat, szókincsünket feldol­gozó szótárak és nyelvünk gram­matikáját rögzítő művek, kiejtési normáink máig nem rögzítettek. Napjaink szocialista fejlődése, a demokrácia kiszélesedése szüksé­get és Jó alfiookat teremt a be­széd művelésére. Beszélő nemzet­té válásunk előtt azonban felol­vasó nemzet, lettünk, hamarabb alakult kl az ezen alapuló nem­zeti akusztikum, mint a beszéd. Olvasni tudunk, szövegeink döntő többsége is olvasásra születik. Nem tudunk alkalmazkodni a szövegek akusztikai alkatához sem. pedig mindig a szövegalkat szabja meg az akusztikai alkatot. Természetesen más módón hang­zik egy mese, mint egy munka­folyamat bemutatása, egy fejtege­tő-érlekez.6 próza, mint egv hír­adás. A szabad, spontán, élő-ele­ven beszéd akusztikájára kellene mind jobban hegyezni fülünket, először úira meg kell tanulnunk hallani ahhoz, hogv visszakőze­líthessünk a beszélő nemzet ide­áljához. — Mi lehet ennek <t módja, milyen eszközökkel érhetjük el ezt? — Egyrészt a felolvasásra szánt Írásokban igyekezzünk tekintet­tel lennt arra, hogy nem olvasók­nak, hanem hallgatóknak fogal­mazunk. Más az író-olvasó vi­szony, mint a beszélő-hallgató kapcsolat. Az előbb említett mód az író-beszélő kapcsolat lehető­ségeit aknázná ki. Makacsul hi­szem, hogy ezt a rossz nemzeti beidegződést meg lehet változtat­ni, ha minden erőfeszítéssel igyekszünk írásszokásainkat és akusztikai beidegződéseinket ja­vítani. — Milyen szövegek vizsgálata bizonyította leginkább módszerük helyességét és az előbbi megálla­pítások igazát? — A már említett funkcionális szövegvizsgálati módszerrel köze­lítettünk például a közigazgatást nyelvhez. A Közigazgatás és kö­zönség érintkezésének hangja-és visszhangja című tanulmányban jelezzük, milyen módon tér el égyfflásfoT* a hivatalos szöveg ős az élő beszéd. Az emberek okkal­joggal bosszankodnak a hivatalos közigazgatási nyelv érthetetlen­sége miatt, fonákságain, körmön­fontságán. Tudomásul kell venni, hogy a címzettek számára az élő beszéd a norma, s megállapítá­saink szerint a közigazgatást nyelv jóval e norma fölött van. Az asztalon látható rengeteg ta­nácsi végzés statisztikai feldol­gozása szolgált alapul és bizony­ságul. E fe1 mérést is felhasználva, közloa-yatási fiY»q,m"-'á«t tanács­adó lát napvl'ánot. E'MszüU a SZÓn^VoV ** p'A^Hók kézikönyve, mely a közél«M bes--M*ev4Venv­ség kommunikatívabb módiát kutatta. Nemcsak a mondandó tartalmát veszi figyelembe e ké­zikönyv, de ügyel a befogadó kö­zönségre ts, nem pusztán az. in­formációra figyel, de a kommuni­kációs szándékra is. Bekapcso­lódtunk a* első Magyar Gyakori­sági Szótár anyaggyűlést munká­lataiba IS. AZ Ötéves anyaggyűj­tési periódus második esztende­jében járunk, tizenkét országos kutatóhelyen dolgoznak a nyel­vészek, s előreláthatólag 2,5—3 millió szót, szövegrészt tartalmaz majd a szótár. — Deme László gyakran sze­repel országos nyelvművelő 'óru­mokon. Tagja az MTA több bi­zottságának, a TIT Országos El­nökségének: a Magyar Nyelvtu­dományi Társaság választmányá­nak. Néhány éve sorozata volt a televízióban, nemrégiben a rá­dióban hallhattuk újra. Nemcsak nyelvtudós, de kiváló nyelvmű­velő is. — Régóta vizsgálom a rádiós műfajokat. Azt hiszem, nern kell külön bizonygatni, hogy a Ma­gyar Rádió felolvasó rádió. 19V0— 75 közötti anyagok Összehasonlító vizsgálata ugyan spontán javulást mutat; ennek tudatosítása, irá­nyított törekvéssé tétele most a legfontosabb feladat. A rádióban nemrégiben Indult Beszélni ne­héz? című sorozat célja, hogy a beszédmüvelésbe aktívan bevon­juk a rádióhallgatók tömegeit. Elhangzott, valóságos rádiós mon­datokat válogatunk, melyekben meg kell találni a kiejtési, hang­súlyozási, hanglejtési hibákat. — Ez a rádiósorozat is Péchy Blanka inspirálására született, csakúgy, mint a Kazinczy-verse­nyek. — Igen, tíz évvel ezelőtt léte­sítette Péchy Blanka színművész­nő a Kaztnczy-alapítványt a be­szédművelés serkentésére, be­szédkultúránk javítására. Kii: ép­iskolás hallgatóktól, tanárjelölte­ken, rádióbemondókan át- Immár a közönség széles rétegeiig sok­sok résztvevője van ennek az ak­ciónak. A bészédművelést más fórumokon is szolgálják. A győri vetélkedőkön reproduktív készsé­güket mérik össze a tanulók, a Kazinczy-versenyhez csatlakozott sátoraljaújhelyi országos dön­tők lényege pedig az élő nyelv-., használat fejlesztése, csiszolása. Mindezek a fórumok és természe­tesen az egyetemi oktatás, a ta­nári továbbképzés, a közoktatási reform, vagy éppen a szónokok és előadók kézikönyve, mind­mtnd beszédkultúránk javítását célozzák. — Ha furcsa ls a kérdés, ta­lán nem jogtalan: kutatás vagy ismeretterjesztés, elmélet vagy gyakorlat-e a kedvesebb területe? — Nem tudom, ezeket, sohasem tudtam elválasztani. Mestereim, Pais Dezső és Bárczl Géza után — szabadon — már régen így fo­galmaztam meg a viszonyunkat: az elmélet a gyakorlatból van és a gyakorlatért Az első a második nélkül üres, a második az első nélkül vak. Egvébként maga a nyelvtudomány haldan a gyakor­lattal, a nyelv oktatásával és fej­lesztésével kezdődött. Kutatás és művelés, elmélet és gyakorlat, összefonódottságát a magyar nyelvújítás kora példázza épp a legszebben. A magyar társadalom fejlődéstörténete mutatja: a tu­dományok a társadalmilag hala­dó korszakokban mindte közvet­lenül a közművelődés és a való­ságra való visszahatás szolgálatá­ban álltak, csak a társadalmilag retrográd szakaszokban vonultak elefántcsonttoronyba. — Nos, ta­lán nem kétséges: a mi elméle­tileg megalapozott gyakorlatias­ságunk a mai haladó mozgás ve­tülete, s ha Jól csináljuk, talán segítője is. TANDI LAJOS TEREFERE I ­S okan nem szeretik a pon­tozásos sportokat. Aki elő­ször indul műkorcsolya­(torna-, ökölvívó-, birkózó- stb.) versenyen, névtelenül, aligha tud úgy csillogni, hogy az élmezőny­be jusson. Szórhatja bár a trip­laugrásokat (ülőfogásokat, bal­egyeneseket stb.). Különben nem a zsűrit akarom szapulni, ők tudják, milyen ne­héz az „iskola", meg a rövid program, elbírálása, én magam csak azt tudom, hogy az első öt­hat versenyző között elég nehéz különbséget tenni. De sokszor a tizedik is olyan szép programot mutat be, hogy nem értem: miért nincs az élbolyban? Ha centivel, századmásodperc­cel, vagy súllyal, góllal mérhető valami — az más. Szidni a mér­cét lehet csak. De hétköznapi sportunkban, a munkában nem ilyesféleképpen vagyunk! Az ad­minisztrátorok között nem az a legjobb, aki az időegységre eső legtöbb aktát gyártja, az orvosok közül se az. aki legelőbb fejezi be a vizsgálatot — és így tovább. Szóval: joggal vitatja a husza­dik, vagy a „futottak még" cso­portban végző, hogy miért kap az élmezőny prémiumot (nyere­ségjutalmat, kitüntetést)? A pontozásos versenyben alig­ha küszöbölhető kl a zsűri, a zsűri tagjai pedig akaratlanul is lehetnek szubjektivek. A vivás találatjelző gépe is csak jelez — ffélni (és „melléitélnl") a zsűri szokott. Azokban a munkákban tehát, amelyek eredménye teljesen el­fogulatlanul nem Ítélhető, ne is legyen verseny? Lehetne éppen. Hát persze, hogy lehetne. A mun­kában ts. Mert. nézzük, mi lenne a követelmény? Először is: a munka. Hovpá! 4 Először is... Szóval: a munka. Itt megakadtam. Mert, mit « mondjak? Aki kimegy a jégre — lett lé­gyen akár a huszadik is —. egy­ben azért egy'orma a többiekkel. Csilszlk a Jégen. (Hol korcsolyá­val. hol máson.) De azért a jégen csúszni — tudni kell. Ahhoz pe­dig gyakorolni kell! (Felkelni hajnalban, rohanni délután, ha fagy, ha olvad, mindig és kitar­tóan. Gyakorolni kell.) Szóval: először is a munka. A pontozók utána következhet­nek. St. M. Sima' M'hdly Nézd az emelődaru fényt nézd az emelődaru fényt csirát bont csavar ághegyet nézd a nyúlánkozó gyepet 1 a lábujjhegyező vetést nézd az emelődaru fényt pörgeti három jegenyénk sudarán a gót iveket néad mondom s csak magamat (nézem Itt fájok a forduló fényben miféle vigaszt keresek mire vajon s ugyan mikén" talán jövendő létemet remelem míg átrévedek egy tavaszba amely örök jegenyék tengelyén pörög? 1 1 %

Next

/
Oldalképek
Tartalom