Délmagyarország, 1976. március (66. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-16 / 64. szám

2 Kedd, 1976. március 16." Röszke : Egyesült hét téesz Tegnap, hétfőn Szegeden, u Szabadság JTilm.szinházban gyűltek össze a röszkei Kos­suti) és az Aranykalász Ter­melőszövetkezet tagjai, hogy elfogadják a már korábban külön-külön részközgyűlé­seken megvitatott határoza­tot: az idén, élve a nagyobb terület adta lehetőségekkel, eredményesebben gazdál­kodjanak. Félezernél több kéz emelkedett a magasba, amikor a Kossuth nevet és a jelölő bizottság által java­solt új összetételű vezetőcé­get elfogadták. A sza­vazás eredményeképpen az egyesült téesz elnöke Tanács Imre, általános helyettesei pedig Kószó József és Mol­nár Albert, akik a 2801 hek­tár területen dolgozó 1200 tag sorsáért vállaltak fele­lősséget. Ott volt az alakuló köz­gyűlésen és felszólalt Jáhni László, a szegedi járási párt­bizottság első titkára is. Visontai gépóriás A Mátraaljai Szénbányák Thorez bányaüzemének fej­lesztése újabb fontos szaka­szához érkezett: a visontai bányamezőn hétfőn reggel új marótárcsás földkotró gép kezdte meg az üzemszerű termelést. A hatalmas bá­nyagép szerelésével kilenc hónap alatt — az előírt ha­táridőnél három hónappal korábban — készültek el a visontai gépszerelőüzem hat szocialista brigádjának tag­jai. Az óriás bányagép határ­idő előtti üzembe helyezésé­nek igen nagy jelentősége a széntermelés előkészítésé­ben. Ezzel ugyanis lehetővé válik, hogy az idén az el­múlt évinél lényegesen na­gyobb mennyiségű szénréte­get szabadítsanak fel s így kedvezőbb lehetőséget te­remtsenek a szomszédos Ga­garin Hőerőmű fűtőanyag ellátására. Az új visontai gépóriás hétfőn már egyet­len nap alatt mintegy 25 000 köbméter földet mozgatott meg. Képernyő Legtöbben, hiába is tagad­nánk, \ szívesen kukucská­lunk a kulisszák mögé. A kíváncsiság természetes em­beri tulajdonság, bizonyos határon túl azonban illúzió­romboló, káros lehet. Hogy hol van ez a határ, azt leg­látványosabban a televízió műsora szemléltette az el­múlt hét végén. Szombat esti Tízéves ta­lálkozó című összeállítása azoknak kedvezett,1 akik a színházban ülve, előadás közben azon gondolkodnál;, ez vagy az a művész milyen lehet a magánéletében. Nem elégíti ki őket a látvány, a játék varázsa nem ér el hozzájuk, fantáziájukat a ku­lisszák mögötti, külső szem­lélőtől elzárt világa izgatja, ezelőtti tanítványainak té­Várkonyi Zoltán tíz évvel ezelőtti tanítványainak té­vés osztálytalálkozóján sok mindenről szó esett: meg­tudhattunk egy s mást, ami­ről egyébként talán nem ér­tesülhetünk. Csakhogy mind­ez sem a művészeknek, sem a színháznak nem kedve­zett. A közönség is "jobban járt volna, ha zárt körben, tévékamerák nélkül törté­nik a találkozó. A népszerű művészeket tovább népsze­rűsítő, ugyancsak elfogult műsor mindannyiszor meg­tört, elhallgatott, amikor va­lóban közérdekű, nyilvános­ságra méltó és érdemes té­ma került volna szóba. A másik bennfenteskedő produkció, a Petőfi emléké­re készített összeállítás sem dicsekedhet nagyobb siker­rel. A sas meg a sasfiók al­kotói — bizonyára a közhe­lyek elkerülése végett — szokatlan ötletet eszeltek ki az ünneplésre. Ezúttal még a frázisokkal is többet nyer­tünk volna. A csata előtt ha­lálfélelemben vacogó költő rajza, a ledérnek, kemény­szívűnek exponált, nagyvilá­gi életnek hódoló Szendrey Júlia képe afféle lepellerán­tásnak, nimbuszrombolás­nak hatott. A nemzet tuda­tában élő Petőfi portrénak — a nagy műgonddal meg­alkotott, élethűségre törekvő maszk és festmény ellenére — nyomára sem bukkanhat­tunk. A két tévéjáték külö­nösen sivárnak, érdektelen­nek tűnt a Hárs György szerkesztésében, Aíata János rendezésében, délután mű­sorra tűzött vonzó, gondolat- , ébresztő, Az élén járunk a Világnak című zenés irodal­mi összeállítás mellett. L. Zs. Polgár Dénes beszélgetett Benke Valériával, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­jával. Mi, nézők, mégis úgy éreztük, hogy velünk be­szélget a- PB tisztségviselő­je. A téma érdekes volt: a nők helyzetéről, a párt hő­politikai határozatairól esett szó. Hogyan is állunk mj,a szocializmust építő Magyar­országon a női egyenjogú­sággal? Hol, és miként he­lyezkedünk el a nagyvilág­ban e kérdésekben? Meny­nyire vesznek részt leánya­ink és asszonyaink a köz­életben? S egyáltalán mit is jelent a közéletiség? Mekko­ra a társada'om és a kisebb közeg, a család szerepe eb­ben a kérdésben? Sok, sok kérdőjel és szép, okos ma­gyarázat hangzott el ebben a műsorban. Benke Valéria igen szim­patikussá vált az emberek. — a tévénézők — milliói előtt, mert nem kinyilatkoz­tatott, hanem úgy vélekedett, mint ezerny^ asszonytársa, kik gyermekeket nevelnek, unokáikra gondolnak, s köz­ben ennek az ' országnál; a gondjait, örömeit is felelős­ségteljesen vállalják, irá­nyítják. Ez volt talán a leg­megnyugtatóbb, a legvon­zóbb, a legtiszteletreméltóbb is a beszélgetésben. Külön ügy-e a nőkérdés? Benke Valéria azt mondta, hogy nem egy „elkülönített" föl­adat a szocialista társada­lomban, hanem egyszerűen emberi ügy. Alighanem ez lenne a lényeg. Mintha to­vább folytatta volna a ma­gyar feminista mozgalom ki­emelkedő asszony-alakjá­nak, Dienes Valériának ugyancsak emlékezetes tévé beszélgetését. Mindannyian emberek vagyunk, akik kö­zött természetesen megtalál­hatóak a lányok, asszonyok férjek, nagypapák, nagyma­mák, kisfiúk és mindenki, aki ember, aki a haladásért bármit is hajlandó tenni. Intimebb kérdést is föl­tettek a Politikai Bizottság tagjának, — valahol egy Ba­ranya megyei üzemben, a Rosszul hallók, félreértők Közlekedési balesetek Cserbenhagyásos baleset történt Szegeden, a József Attila sugárúton. Zádori Fe­kete József 54 éves hely­beli (Bajcsy-Zsilinszky u. 9 B.) lakos kerékpáron köz­lekedett a sugárúton. A Kál­mány Lajos utca keresztező­déséhez ért, amikor észre­vette, hogy balról egy sze­mélygépkocsi halad mellet­te. Igyekezett jobbra húzód­ni az autó közelsége miatt, de a gépkocsi így is a föld­re lökte, s vezetője megál­lás nélkül tovább hajtott. A kerékpáros bejelentésére in­dult vizsgálat. Ennek során kiderült, hogy a balesetet Kocsis Jánosné 37 éves sán­dorfalvi (Eperjes dűlő 4.) In kos okozta, aki ellen el­járás indult. Cserbenhagyásra hivatko­zott Borsos István 23 éves szegedi (Külterület 43.) la­kos is. aki állítása szerint a 47. számú úton már Szeged külterületén — egyébként it­tas állapotban — kerékpá­rozott. Vásárhely irányába. Előadta, hogy egy vele szem­be jövő Trabant elütötte, el­esett. Tény, hogy kezén sú­lyosan sérült. Azt állította, hogy az autó a bicikli kor­má'nyanak ütközött, ezzel bal kézfejének sérülését ma­gyarózta. Az ütődést felfogó kerékpárkormány viszont sértetlen bal pedálja törött le, a biciklisnek viszont nin­csenek sérülések a lábán. A Trabant jelenlétére sem volt tanú, így a baleset megtör­ténte is bizonytalannak lát­szott. Az ügyben vizsgálat indult, s a végén több min­denre fény derülhet, példá­ul arra, hogy a gázoló Tra­bantos helyett a hatóság fél­revezetéséről van szó. Dr. Krajtár György 48 éves szegedi (Gutenberg u. 16.) lakos Szegeden, a Szé­chenyi téren balra kanyaro­dott gépkocsival, eközben el­ütött egy vele szemben kö­zeledő segédmotorost. A még általános iskolás segéd­motoros. Gubek Tibor hely­beli ((Bercsényi u. 6'A.) la­kos súlyosan megsérült Tarjánban, a Szamos u. 10. szám előtt Engi László 22 éves helybeli (Retek u. 17.) lakos a Víztorony tér felé motorozva az enyhe jobbra ívelésű kanyarban át­tért a bal oldalra, s nekihaj­tott egy csuklós autóbusz­nak. A motorozás előtt fél liter bort elfogyasztó Engi súlyosan megsérült. . szocialista brigádok tanács­| kozásán. Mit csinál Benke Valéria, mint a párt PolRi- | kai Bizottságának tagja? Na- , gyon szép és őszinte voltj a válasza. Nagy gonddal, fe­lelősséggel vesz részt a dön­tésekben. S 'nem elégszik meg az írásos előterjeszté­sekkel, hanem fölhasználja mindazokat a tapasztalato­kat is, melyeket — hangoz­tatván a szocialista brigád­értekezleten — a való élet­ben ő is tapasztal. A beszélgetés műsorát úgy konferálták be, hogy ezután többször is találkozunk majd a képernyő előtt az ország vezetőivel. Csak üdvözölni lehet ezt. G. I. P ártvezetősági ülésen néhányan re­zignáltán csóvalfeátták a fejüket (nem tudják, nevessenek vagy bosszan­kodjanak azon, hogy még mindig gyakori nálunk az ügyetlen ügyintézés. Vagyis, sok az olyan magyar, aki manapság is oly ne­hezen tud megülni annak a bizonyos ló­nak a háta. közepén. Állítólag rossz az egyensúlyérzetük, különös a fülük vájata és az észjárásuk. Rendre azt hallják és értik ki a legvilágosabb beszédből is, ami megfelel az ő beállítottságuknak, megre­kedt politikai műveltségüknek. Azt mond­ják, az ilyen „szilárd" elvtársaknak érvel­het, bizonyíthat az aranyszájú próféta is, ők csak verklizik a maguk szokott nótáját. Jogos-e az efféle füstölgés? Minden irni és olvasni tudó magyar honpolgár számá­ra érthetően megfogalmazta a«XI. párt­kongresszus, hogy az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek általános fej­lesztése mellett, népgazdasági érdekeink­nek megfelelően, továbbra is támogatjuk a háztáji és kisegítő gazdaságok termelését. Mégis akadtak okoskodók, akik ezt félre­magyarázták, nem vették komolyan, vagy legyintették rá. Vajon miért? Valamikor az alapfokú szemináriumon azt tanultuk, hogy a kisárutermelés a ka­pitalizmust szüli újra meg újra, tehát szo­cialista viszonyok között nincs létjogosult­sága. Többen ezt tértől és időtől függetle­nül érvényes dogmává merevítették, s most is ezt ismételgetik. Alakuljanak a viszonyok ahogyan akarnak, változzanak a körülmények kedvükre, alkossa a háztáji termelés jámogatáftáról,szóló párthatároza­tot, kormányrendeletet, aki akarja, ők — úgymond — tudják, hogy korszerűtlen az egész és csak divatból kell beszélni róla. Sajnos, gyakran irányító hivatalokban, in­tézményekben is így csűrték-csavarták a dolgot az utóbbi esztendőben, holott a pártkongresszus döntései között ez olvas­ható: „Az állami szervek a párthatározato­kat egységesen értelmezve, idejében való­sítsák meg." Hogy több helyütt ennek mégis az el­lenkezője történt, ennek a már említette­ken kívül — föltételezve a jóhiszeműséget — csak sajátságos oka lehet; voltak, akik a határozatban nem találták meg az idé­zett lényeges részt, vagy felületesen olvas­va, átsiklottak rajta. Szándékosságra gon­dolni sem szabad, hiszen az már súlyos dolog, az már állami Vagy pártfegyelmi el­járást maga ufán vonó felelőtlenség lenne. Mindenképpen tény azonban, hogy a fele­dékenységnek, a spekulációnak, a pártha­tározat visszás értelmezésének most vala­mennyien isszuk a levét. A ház körüli kertek és ólak termékeiben, is veszélyt szi­matoló dogmatikusság oda vezetett, hogy most az egész országban kevés és drága a zöldség, megcsappant a sertés- és a szarvasmarha-állomány, s ez a helyzet kedvezőtlenül hat a közhangulatra is. Idén februárban éppen ezért újabb párthatározatnak kellett születnie. Olyan határozathak, amely országos tapasztalatok alapján jelöli meg a tennivalókat, hang­súlyozva, mennyire nélkülözhetetlen, a la­kosság felét kitevő, 1,7 millió család ház­táji termelése. Az egész mezőgazdaság produktumának mintegy egyharmada szár­mazik parasztok, munkások, szellemi fog­lalkozásúak és nyugdíjasok ház körüli te­vékenységéből, söt, az állattenyésztést te­kintve még ennél is több e szektor ter­melésaránya. Ez visszaesett. Most tehát az a sürgős tennivaló, hogy a hiányzó 1,1 millió sertést és 70 ezer szarvasmarhát is­mét megtermeljük az állami gazdaságo­kon és a termelőszövetkezeteken kívül. Nem lesz könnyű dolgunk. A MÉSZÖV pártszervezetének vezetősége szerint 1—2 év alatt azért sem lehet helyrehozni a hi­bát, mert például több helyütt aránytala­nul sok adót vetettek ki például a serté­sekre, s emiatt is lettek megint bizalmat­lanok a korábbi jószágtartók. A bizalmat­lanságot pedig csak szívós politikai mun­kával és hathatós gyakorlati intézkedések­kel lehet eloszlatni. Aki levágta az anya­kocáját, mert anyagilag nem tartotta ér­demesnek a tenyésztéssel járó bajlódást; aki visszalépett a hizlalástól, mert képte­len volt egyfajta takarmányról folyamato­san gondoskodni; aki azért mondott le ar­ról, hogy eladásra Is termeljen zöldségfé­lét,' mert beleunt a műtrágya- vagy a fó­liabeszerzés nehézségeibe — annak most meggyőzően kell bizonyítanunk, hogy sem­miképpen nem a párt és a kormány politi­kájában van a hiba. „Odafönt" — egyes „lenti" végrehajtók szemléletével ellentét­ben — korántsem epizódszerepet szánnak a háztáji és kisegítő gazdaságoknak. El­lenkezőleg: politikai kérdésnek tekintik, a munkás-paraszt szövetség erősítése szem­pontjából fontos feladatnak tartják, hogy ennek a szektornak a termelése lehetőleg még átmenetileg se csökkenjen. Számolnak a háztáji gazdaságok korszerűsítésével, hogy a fiatalabb korosztályok számára rs vonzó, kifizetődő legyen. A fentebb em­lített jelentős árumennyiséget — amelynek előállítását kétségkívül szocialista viszo­nyaink teszik lehetővé — semmiképpen sem nélkülözhetjük az egyre növekvő igé­nyek kielégítése közben, noha változatlan meggyőződéssel valljuk az állami gazdasá­gok és a termelőszövetkezetek hallatlan fölényét. M it csináljanak hát azok, akiknek a lakosság sűrűjében kell intézkedni­ük, illetve jól végrehajtaniok a párt határozatát? A tanácsi szervek vagy tsz­vezetőségek, amelyek eddig hebehurgyán adóztatták a szövetkezeti gazdák, vagy a nyugdíjasok malacait, illetve „elfelejtet­tek" nekik segítséget nyújtani a takar­mánybeszerzésben vagy a felvásárlásnál, most igyekezzenek maradéktalanul megva­lósítani a párt és a kormány szándékát. Ha úgy tetszik, ne okoskodjanak, hanem ért­sék és vegyék szó szerint e fontos rendel­kezéseket. Segítsék elő lelkiismeretesen a háztáji termelési biztonságot a lakosság körében. Tagadhatatlan, van bizonyos ellentmon­dás a háztáji és a közösségi tulajdon kö­zött, hiszen az előbbi támogatása és kor­szerűsítése a fejlődő szocialista gazdálko­dást és életmódot lassíthatja. De nem ez a lényeg. Érjünk el akár Í0—15 évvel is később történelmi célunkhoz, fontos, hogy élelemmel is szocialista színvonalon tud­juk ellátni önmagunkat. Egyetérthetünk ezzel a megállapítással: nagy bűn lenne a háztáji gazdaságok elhanyagolása — en­nél már dsák a termelőszövetkézetek le­becsülése lenne nagyobb. F. NAGY ISTVÁN Iskolások közlekedési yetélkedője Vasárnap délelőtt a Ga- nluk, majd gyakorlati és garin általános iskolában és ügyességi feladatokat kellett a- Kolozsvári téri KRESZ- megoldaniuk, parkban rendezte meg a Az általános iskolások ver­Csongrád megyei Közieke- senyét á makói Farkas Im­désbjztpnsági. Tanács a Nem- re általános iskola öttagú zetközi Iskola Kupa megyéd csapata nyerte, másodíkok döntőjét Az általános isko- lettek a földeáki Iskolások, lások a gyalogosokra, az u la- Szeged I. csapata pedig a sokra és a kerékpárosokra harmadik: helyen végzett, vonatkozó közlekedési sza- Mindhárom győztes csapat bályökról, a középiskolások tagjait fényképezőgéppel ju­pedig a segédmotoros veze_ talmazta a KBT tőkre vonatkozó közlekedést A középiskolások verse­ismeretekről adták szSfnot. nyében első helyezést elért A verseny hárorafordulós csapatot, a Rózsa Ferenc volt. A fiataloknak elméleti gimnázium és szakközépig kérdésekre kellett válaszol- kóla hallgatóit egy-egy sak. •••iiiwiiimii i—i •inni készlettel; az iskolát pedig egy Riga segédmotoros ke­Könyvexport Siker koronázta a Zrínyi jesztő vállalattal. A megál­Nyomdának azt a törekvé- lapodás szerint 1976-ban 12 sót, hogy gazdaságos termé- millió — havonta egymil­keivel betörjön az európai lió _ példányban állít elő piacra. Az idén már több rékpárral ajándékozták meg. A szentesi Horváth Mihály gimnázium- második díjas csapata asztalitenisz-keszle­tet és egy Riga segédmotort kapott, a harmadik helye­zett makói Juhász Gyula Kertészeti és Egészségügyi Szakközépiskola csapatának jutalma pedig öt színházi látcső volt. Az első helyezet­,uci, WLUÍ Zrínvl Nvömria kénre- "-z e;so neiyezer­mint egymillió dollár érté- a. ,lmyi Nyomda Képié- ^ vesznek majd részi: s kű exportot bonyolít svéd gény-füzeleket, svéd, nor­partnerével, egy nagy ter- vég, dán és finn nyelven. Nemzetközi Iskola Kupa or­szágos döntőjén. Fegyelmi a bikáért Lapunkban glosszát írtunk arról, hogy Bakson négy gazda öt bikáját átvételkor nem minősítették, és amikor a felvásárló által megjelölt időre az úgynevezett „próba­vágásra" Vásárhelyre utaz. tak, a bikákat- már levág­ták, az osztálybasorolásnál tehát nem lehettek jelen. Lobkóvitz Sándor, a Csong­rád megyei Allatforgalmi éa Húsipari Vállalat igazgató­helyettese arról tájékoztatott bennünket, hogy cikkünk megjelenése előtt már fe­gyelmi vizsgálatot Indítottak az átvétel körülmén veinek tisztázására, és megbízottu­kat súlyos fegyelmi bünte­tésben részesítették. Hely­telennek ítélték a hódmező­vásárhelyi vágóhíd dolgoztá­nak a magatartását is. ezért a vágóhíd vezetőjét figyel­meztetésben részesítették. Mivel a felvásárló mulasztá­sa játszott közre a terme­lők és a vállalat közötti el­lentét kialakulásában, a vál­lalat abba a minőségi osz­tályba sorolta a levágott ál­latokat, amelyet a termelők kértek, és ag értékkülönbö­zelet kifizette

Next

/
Oldalképek
Tartalom