Délmagyarország, 1976. február (66. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-14 / 38. szám

Szombati 1976. február 14. 5 Könyvkiadás A magyar könyvkiadás V. ötéves terve 1980-ig a müvek számának 10 százalékos, a példányszám 30 százalékos, a forgalom 35 százalékos növelését irányozza elő. 1976ban két területen várható nagyobb arányú fejlődés: a gyermek- és ifjúsági irodalom, valamint a szakmai kiadványok területén. Három új sorozat csatlakozik a gyermek- és ifjúsági olvasók körében már népszerű és keresett könyv füzérekhez. Az Iránytű a serdülők világnézeti tájékozódásához nyújt segítséget., az Aranykürt kiskönyvtár a 8—14 éves gyermekek szépirodalmi igényeit, érdeklődését hivatott kielégíteni. A világtörténelem fordulópontjainak szépirodalmi feldolgozását nyújtja a Fiatalok Könyvtárának 24 kötetre tervezett sorozata. Az elmúlt évhez mérten a szakmai ismeretterjesztő irodalom példányszámának emelkedése várható. Űj kötetekkel bővülnek a közművelődésben egyre nagyobb szerepet betöltő, keresett, tehát nagy hatékonyságú ismeretterjesztő sorozatok. Greoor József dicsérete A téli vadászmezőn Felvételt készített a rádió dául ez a rádiófelvétel —, Gregor József fel, a szegedi amely népszerűségét előmozszínház kitűnő basszistájá- dithatja. Mindhárom áriájával, aki a Magyar Rádió nak meghallgatásakor a Szimfonikus Zenekarával fentemlített; erények mellett Gounod Faustjából Mefisztó feltűnt példás artikulációja szerenádját, Verdi Macbeth- Ilyen világos szövegformájéből Bantjuo áriáját, n Si- lást, mint amilyen az övé, mone Boccaneoróból pedig igen ritkán hallani. Igen jól Fiesco áriáját énekelte, Sza- érzékelteti a Mefiszto-szerelatsu István vezényletével, nád gúnyolódó karakterét, de Erről a felvételről tájékoz- nem a szokásos könnyeden tat a rádió zenei főosztályának időszakos kiadványa, a Zenei híradó, ahol Feuer Mária, az ismert zenekritikus méltatja Gregor József teljesítményét. Miután a kiadelegáns alakot formálja meg, hanem valamiféle józan földhözragadtság árad énekléséből, s ezzel sajátos ízt kölcsönöz a figurának. Űj rádiófelvételei közül Fiesco vány, tudomásunk szerint, áriáját találtam n legszebbutcai forgalomba nem kerül, nek _ Banquóé lehetne egy az alábbiakban ismertetjük , . .. , . ... . kicsit előlegképpen, a felvé- kiesit drama.hb színezetű tel méltatását, a Simoné boccanegrabeli naA Szegedi Nemzeti Szín- muzikális alakításáról ház kiváló operaénekese ma a legtöbbet talán az mondaz ország legkiválóbb — ez- ja, hogy a hallgató akkor is úttal az óvatoskodó „egyik" magával ragadónak találja, ÍÍtóLTaSá.1ael Sagyhbt Mihály éppen a hanglemezszereplései, rádióés tévéfellépései, illetve a szegedi előadások közvetítései révén általánosan ismerik szép, kiegyenlítetten szóló hangját, kiváló karakterérzékét, és alakító képességét, azt hiszem, mégsem tartja számon kiemelkedő képességeihez méltóan n közvélemény. Ezért szerencsés minden olyan mozzanat — pélBögrecsárdák Alsóvárosról azzal kezdte fizettünk érte 11 forintot. hozzánk küldött levelét több aggódó édesanya: „Van a közelben két zugkocsma, Árvái László, Szeged, Pásztor utca 40. és özv. Szekeres Abban is igaza volt az aszszonynak, hogy a szurtos, rossz bútorzatú helyiségnek nincs különösebb rezsije. Előttünk hatan poharaztak Mihályné, Szeged, Tarló ut- bent: egy törzsvendég fuvaca 1. szám alatt, ahol na- ros, két fehér gumicsizmás gyobb forgalmat bonyolíta- DELÉP-es a vágóhídi építkenak le, mint bármelyik vendéglő, vonzzák a férjek minden percét. A családra nem jut idő, ha netán egy kicsi marad, az is kötözködésből és vitából áll." résről, és egy közeiben lakó atyafi. Két másik iddogáló kapta magát, és jöttünkre elillant Jöttünkre gyorsan szagot kapott a környél: összes Nem volt könnyű beblzo- borcsárdája. Árvaiéknái benyitani, hogy a levélíróknak igazuk van-e. A Pásztor utca 40. szám alatt éppen s pincében rendezgette az üres és a teli szódásüvegeket Árvái László, amikor a Csongrád megyei Kereskedelmi Felügyelőség képviselőjével ráköszöntünk hogy innánk a borából. — Üveget hoztak? zárták a vaskaput Szállin gózva öten-hatan igyekeztek volna befelé, de amint a ház elé értek, megtorpantak és továbbmentek. Közben titkos jel került a házra? Lehet. Az utcára néző ablakok egyikén ugyanis félig lement a redőny, előtte mind fel volt húzva. A nyá- nézett végig rajtunk. rikonyha kiskocsn,a. Délutá„ „Nem. Minek az? A bort a hasunkban visszük el." ni készlete két demizson bor, Kérem, én csak a megenge- tíz üveg szóda, öt liter bort dett 25 literes tételben adok el bort — terelgetett ki bennünket az udvarról, öltömár elpoharaztak. A szép családi ház, 2 ezer négyszögöl szatymazi szőlő mellett zetünkről megállapítottuk, szinte sírtak a bögrecsárdáiiogy jobban járunk, ha sok, hogy 1500 forint nyugmunkásruhában, vagy a fu varosok sajátos állítunk be. díjuk nem elég. Borukat peöltözetében dig nem veszi el senki, eladhatják a megengedett téA Tarló utca 1. szám alatt telben, de nem elpoharazva, szerencsénk volt özv. Szeke- italmérési engedély nélkül, resnénél. Rögtön a kiskony- és ordító árdrágítással, hába invitált, és -kiszolgált Két, utcára néző ház, albennünket fél liter borral, egy üveg szódával. Poharabérlőtartás, nyugdíj és 1200 négyszögöl pusztamérges! kat tett elénk, öntöttünk, és szőlő mellett özv. Szekeresfizettünk 15 forintot. Közben né is elővette sírásait, pedig arra gondoltunk, amit az ut- csak önmagát kell eltartania, cán egy asszonytól hallót- A próbavásárlás itt is bizotunk, aki két kannával ment nyitotta, hogy szintén „kisa kútra. — Árvaiéknái nem kocsmába" toppantunk be. A jutottak be a koszos, piszkos jegyzőkönyv aláírása után a nyárikonyháig? Dél óta olt többi engedély nélküli italiszik pedig az én uram is a többiekkel, menjenek csak vissza — buzdított bennünmérésbe nem nyitottunk be, mert úgyis megelőztek már bennünket. Meg aztán nem óra csak a mi dolgunk felfedni tőle, a zugkimérőket, van erre ket. Ekkor délután 4 volt. Megtudtuk még hogy errefelé reggel pálinkát szakavatott hatóság, amelyis mérnek, déltől késő estig nek sok más munkája melpedig borozni lehet a részeg- lett ez is kötelessége, ségig. Hogy tiszta bor-e az, A bogrecsárdák aznap vagy lötty, az más kérdés, gyorsan kiürültek. Akik bemert manapság már a borseprűből is lehet „bort" csinálni. Végül is igaza volt a köcsögös asszonynak. Árvaiéknái is kaptunk két nagyíroccsot a nyárikonyhában. felé igyekeztek volna, négy esével-ötösével verődtek össze az utcasarkokon, és tanakodtak, hogy mi lesz velük ezután. Lódi Ferenc napokban megjelent lemezének utolérhetetlen produkciójával hasonlítja össze. Diákok a moziban Mozilátogatási versenyt hirdetett szegedi középfokú oktatási intézmények tanulóinak a Csongrád megyei Moziüzemi Vállalat., a Vörös kányafa című szovjet — és Az idók kezdetén című magyar filmek megtekintésére. Sikerrel, hiszen a két filmet 13 ezer 208 szegedi diák tekintette meg (a Vörös kánvafát 7114, Az idők kezdetént 6094 tanuló). A vállalat az iskolák létszámához viszonyított legmagasabb látogatottságot .jutalmazta, így az a nyolc szegedi középfokú oktatási intézmény nyert, melynek valamennyi tanulója látta a filmeket: a gépipari szakközépiskola, a vasútforgalmi szakközépiskola, az erdészeti szakközépiskola a Tisza-parti gimnázium és szakközépiskola, a 600. számú szamunkásképző, a kereskedelmi és vendéglátóipari szakközépiskola, a közgazdasági szakközépiskola és a Kossuth Zsuzsa egészségügyi szakközépiskola. Különdíjat nyert a Radnóti gimnázium. Az ajándékutalványokat tegnap délután a szegedi Sajtóház klubjában adta át Horváth Lászióné, a Csongrád megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója. A vállalat ugyancsak tegnap juttatta el a makói József Attila Gimnáziumnak, a Ki tud többet a Szovjetunióról? vetélkedő győztesének, a felajánlott 16 milliméteres filmvetítő gépet. A moziüzemiek Komarov szocialista brigádja védnökséget vállalt azért, hogy a vetítőgép biztonságosan üzemeljen. Szép, kemény, fehér télre áhítoztunk már évek óta. Mennyi vers, mennyi mese van róla, és a gyerekeink még nem ültek szánkóban, nem gyúltak hógolyót, nem raktak hóembert. Hát most megjött. Fehér az erdő, a mező, a rét, fehér a Tisza. Városon hamar elpiszkolódott ugyan a patyolat, de kinn a földeken a messzi horizonttal ölelkezik a hótakaró. Rozsdás kis gazok, apróbb fekete hantok színezik csak a fehérséget, meg a tar, szürke gallyak. Néha kis bolondos pontocskák, nyulak fickándoznak át a nagy lepedőn, egy-egy őz iramodik takarás felé, vagy ijedten fölrebbenő fácáncsapat húz odébb. Csönd, nagy és mély fehér csönd van, csak a csizmánk ropog; szaggatja a hó felső, megolvadt, majd megfagyott kérgét. Megyünk, tapossuk a szűzi havat a baksi vadőrrel, Balogh Istvánnal, ö mindennapos kötelességösvényein halad, én meg kíváncsiskodom mellette. Én csak a fehérséget látom, mint üres lapot, ő meg olvas róla rendületlenül. Itt róka osont, itt fácán kapart, emitt őzesorda éjszakázott. Nyúltánc a havon A vadnak ilyenkor van szüksége a figyelemre meg a gyámolításra. Meg kell hordani az etetőket lucernával és maggal, orvvadászok puskájára kel! fülelni, mert a gyámoltalan vadat a legkönynyebb leölni, lesni kell a rókát, mert ilyenkor a legszemtelenebb... — Nézze csak! Látott már ilyet? — súg a vadőr, és int a szemével. A kemény havon két nyúl táncol, kecsesen állnak két hátsó lábukon, mintha csárdást járnának. Hosszan ficánkolnak így, egy harmadik meg körülkörülugrándozza őket. De nem tánc ez, inkább pofozkodás. mert első lábukkal oda-odasóznak egymásnak. Talán a harmadik kegyeiért virtuskodnak? Ennek van az ideje. Ilyenkor kelletik, mutogatják magukat, bódultan kergetőznek a havon. S hogy milyen bódultan, arra a csatornaparton találjuk a magyarázatot. Egy szép, fejlett öreg nyúl teteme, fölhasított zsigerei példázzák: lakodalma van most a rókának! Hiába a nagy fül és a gyors láb, ha a párosodás izgalma erősebb az elővigyázatnál! — No, majd visszajössz te még ezért! — mormog magában a vadőr, és mérget vesz elő a táskájából. „Megsózza" vele a nyúltetemet, s egy kiálló zsombék melléteszi. — Ebből csak egyszer eszel..'. Ügy látszik azonban, hogy a ravasz Jobban kedveli a frisset, mert három mérgezett tetemet is meglátogaÚttörők versenye Kisteleken tartották a Tudományos Technikai Üttörő Szemle szegedi járási döntőjét. A kilenc tantárgyban összesen 180 versenyző mérte össze tudását. A szegedi járási úttörőcsapatok tagjai vettek részt a rendezvényen, akik a csapatversenyeken legtöbb helyezést értek el. A járási döntatók között Kiss Rita (Asotthalom), az úttörő matematikusok között: Kovács Erika (Baks) győzött. A VII. osztályos orosz versenyen: Gyukin Szvetlana (Deszk), a VIII. osztályos orosz versenyen; Balájszki Ida (Deszk).. az orosz tagozatosok közül Vass Magdolna (Kistelek, Petőfi iskola), az úttörő fttstőn az irodalombarát és zikusok közül pedig Szabó nyelvész versenyen: Szabó Anikó (Kistelek, Petőfi iskola), úttörő történelem kutató versenyen: Fogas László (Zsombó), az úttörő vegyeRóbert (Kistelek, Petőfi kolB) lett. az első. A döntőn megjelent Karsai Arpádné, a járási hivatal elnökhelyettese és Krasznai szek között: Rácz Vince (Ül- Mihály, a járási pártbizolties), az úttörő természetku- ság osztályvezetője is. tunk a csatorna hosszán, de sem rókanyomot, sem elhullott ragadozót nem lelünk. Néhány vetési varjú hullája feketéllik csak a könnyű préda körül. — Ezek is rákaptak már a húsra! Valaki kisütötte, hogy nem károsak', kímélni kell őket. De hogy hány kis zsenge nyúlfiat leütnek, hány fácáncsibét elragadnak, menynyi tojást szétvernek, azt csak az tudja, aki gyakran lefelé néz a mezőn. Mért nincs fácán meg nyúl ott. ahol ezek „kolóniáznak" ? r Értekezés a rókáról Hosszú a kerülő, lehet kérdezgetni, beszélgetni. — Két nagy titka van a vadgazdálkodásnak — meséli lelkesülten. — Gondosság a szaporításban meg az apasztásban, ez az egyik, s kíméletlenség a vad ellenségeivel szemben, ez a másik. Mindenekelőtt a róka... A rókáról aztán hosszú mezei értekezés bontakozik ki. — Egy róka esztendőnként legalább hatvan hasznos vadat elhord. Leüti a nyulat, elfogja a fészken ülő fácántyúkot, s különösen tavaszszal' pusztít, amikor hatnyolc éhes kölyke várja a zsákmányt a kotorékban. Nem egy rókakotorékot kiástam már, láttam a csontból, tollból, hogy mit pusztít. Szeret ugyan egerészni is, elcsípi ak'ár a kóbor macskát is, de a nyúlfiók meg a fácáncsibe a legkönnyebb zsákmánya. — Mikor meg a rókacsalád kinő a kotorékból, az valóságos pestis! Mind megtanul vadászni az apraja is, s ott hasznos vad nem marad a közelben. A rókát pedig leginkább a vadőrnek kell kipusztítani, mert a vadászatokon elég gyéren hullik az értékes zsákmány. S ahogy megtudom Balogh István szakmájából,, akkor lehet leginkább megbosszulni, mikor kölykei vannak. Csudára szeret ugyanis játszani a róka apraja, s kijön a kotorék' elé a tavaszi napra. Kis játszóteret tanos magának a hat-nyolc fióka. Ahogy nőnek, mind nagyobb a kör... Erről lehet megismerni az élő kotorékot. Akkor gztán füstgyertyával mind be lehet fullasztani őket! Akármilyen meséje van is a róka ravaszságának, az ember csak' kifog rajta, ha rááll. Méreggel, füsttel, puskával, síppal... És ebből a síp a legromantikusabb. Egy bizonyos sípfajta értő kézben úgy meg tud ríni, akár a bajba esett nyúl. Panaszosan, fájdalmasan fújja a vadőr vagy a vadász egy fa mögött, és vár. Ha éhes róka van a közelben, fut a könynyű prédára — egyenesen szembe a tartóztató sörétrajjal. — Megpróbáljuk? Hogyne! Fújta a vadőr, fújta keservesen az ártér sűrűjében, s pár percre meg is jött a ravasz. Gyönyörűen vöröslött a prémje a fehér havon, feketés farkával söprött maga után. — No, gyere csak, gyere! — biztattuk magunkban. Hanem Rex sem volt álmos, a szálkés vizsla, s hiába a sok vesződség, a türelmes idomítás, mikor a nagy ellenséget meglátta, már ugrott is! Megmentette nagy igyekezetében a vörös ravaszt! Kaptam helyette újabb rókamesét. — Ha a róka bajban van, gyorsan és fondorlatosan forog az esze. Egy kis kerek zsombékba ugrott bele egyszer egy szuka, utána küldtem a társamat, ugrasztaná ki. Ment is, liajlott a sás. amerre eltaposott. Egyszer csak látom, hogy utána, vagyis mögötte is hajladozik. Nem ketten mentek be .. . — gondoltam. Hát a róka került mögé! Máskor meg fél napig mentem rókanyomon a friss porhóban. Egy odvas fűzfába vezetett a beste. Kopogtattam, ütögettem a fát, egy pissz nem jött onnan. Végül lyukat fúrtam a tőrrel, s egy pálcával azon keresztül piszkáltam meg. Fönt jött ki a koronánál, ott volt a bejárat! — Ki kejl ezt ismerni! Egyszer meglestem, hogy tanítja a fiait vadászni. Viszi magával őket, jóformán csak abból lehet tudni, hogy rebben a fácán. Valósággal röpül ő is utána. Melyik' hogy csinálja, azt figyeli közben, s amelyik elég ügyes, azt lopva elhagyja. A gyöngébbel. tehetetlenebbel gyakorolja aztán tovább, amíg meg nem győződik arról, hogy mind megél már a maga emberségéből is. Akkor aztán egy kölyke se látja többet. Meg volt ígérve a róka és rá volt szánva a nap, de a jó vadőrnek mindig kéznél van a magyarázat is. — Az úgy van, hogy első hókor legjobb a síp. Akkor minden vad megszeppen, siet gyűjteni, jóllakni, mert kell a tartalék. De éstefelé meg hajnalban is jobban vadászik... És az is jó módszer: fölülni egy nagy eperfára, mert a róka nagyon szeret eprészni... Majd mgevárjuk az eperérést, rendben... Élet a hó alatt Szép, nagy lucernatáblához értünk, öz..., őz... Zsenge hajtások, élet után kaparásztak a hóban. De itt csipedett a fácán és itt keresgélt a nyúl is, csuda tömegben. Most még nem szorul a vad annyira az etetőkhöz, kint keresgél a mezőn. — Hallottam valamit — pedzettem a vadőrnek —, hogy tán perbe kellett menni az őzek miatt. Leették a drága vetőmag-kukoricát! Egy szakértő úgy számolta, hogy száz őz járt a táblába, és naponta három kilóval számolva ... — Az őznél nincs finnyásabb állat. Az csak akkor eszik száraz kukoricát, ha már semmi sincsen. Hízónak kell annyi tengeri! Az őz a szájával nem tesz komoly kárt, mert mindenütt csiped egy keveset... — Decemberben már keveset talál odakint... — De mit keres a kukorica karácsony táján a földön? Tettünk egy naRy kört, majd visszatapostunk a vadászházba. Még a vaddisznókról faggattam meg a vadőrt. — Van ... Bizony van 11'. És annál kártékonyabbat nem tudok, mert az mindenevő. És falánk a végtelenségig. Nem szabad hagyni, hogy elszaporodjon itt az Alföldön. De megkeresni is nehéz. Itt nincsenek olyan erdőségekés sűrűk, ahol nyugodtan megbújhatna. Itt mindig vándorol. Ki kellene pusztítaVii! Az ég újra beszürkül délutánra. Lesz még hó? A gyerekek' tán örülnének neki, de a vadőr megelégelte. Így még jó, így még elboldogul a vad... Ss. Simon István i t