Délmagyarország, 1976. február (66. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-11 / 35. szám

6 Szerda, 1976. február TT. iragy i egy vállalat belső el­lenőrzése jó, akkor nem ér­heti meglepetés kívülről, az ellenőrzéssel hivatalból és hivatásszerűen foglalko­zók részérői. A vendéglátás­ban viszonylag sok lehető­ség kínálkozik visszaélésre, amely a vendéget vagy a vállalatot sérti, sőt megká­rosítja. Egy kimutatás arrói szói, hogy üzleteiben a Csongrád megye Vendéglátó Vállalat hányi és hányféle ellenőrzést végzett tavaly. A többi között volt próbavá­sárlás, ralinőség- és árellen­őrzés, összesen 1675 esetben. Egy-e®r üzletbe tehát több­ször is „viaszanéztek" és ér­demes volt A mérleg: 20 szabálysértési, 61 fegyelmi eljárás és 141 figyelmezte­tés. A számok önmagukban nem mondanak semmit, ha nem vetjük össze a vállalat alapelvével: üzleteiben nem tűr meg semmilyen rendel­lenességet, amely rontja hi­telét, becsületes dolgozói­nak megbecsülését. Ételkínálat Arra a törekvésre viszont megmkább kíváncsiak vol­tunk: érvényesül-e a válla­lat üzlet, és árpolitikájában az ételek nagyobb kínálata és választéka általában, vagy csak ezt hangoztatják. Amikor bejelentés nélkül előálltunk szándékunkkal, nogy szívesen résztvennénk most és azonnal belső el­lenőrzésen, magunk válogat­va az üzletek között. Szabó József igazgató messzemenő készséget tanúsított. Lakko­zásra vagy elöltünk szaladó „forró drót"-ra aligha lett volna mód, hiszen nem tud­hatta, hova nyitunk be. Fet­hes Andort, a vállalat el­lenőrzési osztályának veze­tőjét ezúttal mi vezettük. FJdazör a még vadonatúj tarjápi bisztróba. Ennek a városrésznek csak aludni ha­zajáró lakói mennyire sze­rették meg a több mint 10 millió forint költséggel épült, otthonosan világos, tiszta, a mai konyhai — és hűtési technika vívmányai­val gazdagon ellátott üzle­tet? Csikós Györgyné üzlet­vezető statisztikája: forgal­muk — havi 650 ezer fo­rint — 51,2 százaléka étel. Naponta mintegy ezer ada­got főznek, közte kfmélő­eket, speciális készítménye­ket nagy választékban. In­nen kap tízórait, ebédet és uzsonnát két közeli iskola 300 tanulója is. A tarjánia­kat „megfogták" még va­csora-, sütemény-, hideg­konyhai- és tejszínes készít­mények bemutatóival. Az érdem ebben Sashegyi Ár­pád főszakácsé, aki a cégnél tanult és bizonyltja például, hogy amit sertésből meg le­het csinálni, mindaz halból is elkészíthető, kapásból vagy 25 féle étel. Egy előttünk járt ellenőr jegyzőkönyvezte itt, bogy az italok árának tájékoztatásá­ban Hibát talált. Két lejárt hitelességű mérő is a kezé­be került. Üj üzletben? Már a raktárban sem volt hite­les a mérce. Ami viszon* nekünk „tűnt" fel: a férfi és a női mosdóban leszerel­tek/ elvittek négy osztrák keverőcíap-te'eoet, dara­bonként 1600 forint érték­ben, egy falitükröt és egy csapot. A feltaláló Vajon érdemes-e százez­reket rákölteni öreg üzletek korszerűsítésére? Választ Nem a létszám emelése, hanem a szervezettség vezet a célhoz Pártnap Székkutason Acs S. Sándor felvétele Kisiskolások ebédelnek a Felsővárosi vendéglőben kérdésünkre a régebben nem túl jóhírű Bárka kisvendég­lőben kaptuk Tóth Miklós üzletvezetőtől. Az átalakítás előtt havi százezret sem forgalmaztak itt. Most havi 30V ezer a forgalom és an­nak több mint egyharmad része étel. A vállalat üzlet­politikája itt úgy érvénye­sül, hogy az egyébként má­sodosztályú üzletben az éte­leket harmadosztályon szá­molják, az italokat másod­osztályon. Enni tehát itt ér­demesebb, mint inni, s en­nek megfelelően cserélődtek a vendégek. Tóth Miklós különben a vállalat egyik feltalálója. Olyan elektromos gépet szerkesztett, amely májat, marhabendöt, tokány­nak húst, fejes káposztát, céklát szeletel, kikapcsolva egy ember lassú és fárasztó munkáját, amelyet azelőtt végzett. A masinát más üz­letben is használják, ahol a pacal specialitás. A feltaláló mindén adag étel után tíz fillért kap, miután cégétől is kapott illő honoráriumot. Szép, jó, tiszta és kellemes üzlet ez is, és igazán nem megszóláskéopen, de igaz: mielőtt eljöttünk, a nyitás­kor kitett három szappan­ból kettő eltűnt a mosdóból. A törülközőt itt nem laka­tolják le. Olajbányász vagy pincér? A Felsővárosi vendéglő szintén százezrekért felújí­tott üzlet. Profilja megválto­zott, részt vesz a diákélel­mezésben is. A Zalka és a Madách iskolából 70 gyerek ebédel itt. Közülük Tóth Ferenc hatodikost kérdeztük meg. hogy miért hagyott a tányérján annyi pürét — Jóllaktam. — tapintott a hasára. — Leves, rántott hal, köret és savanyúság • sorolta fel ebédjét. — Nyá­ron is jó lenne Idejárni, amikor szünet van — tette hozzá. — Semmi akadálya, gyere csak! — mondta Cseh Ger­gely üzletvezető, aki sietett leültetni újabb Vendégeit, 20 kislányt a szomszédos is­kolából. Tóth Feritói azzal váltunk el, hogy nem tudott választani: olajbányász, szo­bafestő vagy pincér le­gyen-e? Egyelőre vízi úttö­rő és jeles tanuló. Ezt az osztályzatot érdem­li a szintén bővített és fel­újított móravárosi kisven­déglő is, amely a „város ka­puja" előtt — idegenforgal-, mi helyzeténél fogva — fel­futás előtt áll Vidéki László és felesége, valamint egy szakács gondoskodik a ven­dégek fogadtatásáról: har­madosztályú besorolás, első­osztályú kiszolgálás. Az üz­let nevében is benne van, hogy a konyhán, az étele­ken a hangsúly. Aznap itt 12 féle ételt főztek, nem számolva a leveseket, kore­teket Megállapításunk a körűt végén egyezett annak az igénynek a kielégítésével, hogy városszerte és a nap minden szakában lehessen étkezni jól, olcsón és kultu­rált környezetben. A kor­szerű vendéglátástól ma azt várjuk, amit tapasztaltunk is, hogy a háztartásoknak és a háziasszonyoknak kedvez­zen. Lődi Feren,c Községi méretű pártnap volt tegnap este Székkuta­son, a HÓDGÉP gyáregysé­gében. A szépen fejlődő köz­ség fő ipari bázisának mun­kásai és az Üj Élet Tsz né­pes közösségének képviselői, a Herbária üzem, az ÁFÉSZ dolgozói előtt dr. Ágoston József, a megyei párt-pb tag­ja, az SZMT pezető titkára beszélt időszerű gazdaságpo­litikai kérdésekről. Dr. Ágoston József min­denekelőtt arról szólt, ho­gyan keletkeztek gondok népgazdasági szinten, miköz­ben egészében véve jól ha­ladunk. Országunk egyenle­tes és biztos fejlődését a ne­gyedik ötéves tervben elért nagy eredmények igazolják. Gazdasági életünk szinte minden területén jól halad­tunk, és a további fejlődés­hez is jó alapokkal rendelke­zünk. Viszont tény az is, hogy az igények rohamosan növekednek. — Sőt — állapította meg az előadó — az igények bi­zonyos értelemben gyorsab­ban nőttek, mint a lehetősé­gek arra, hogy 'azokat kielé­gítsük. Előfordul az is, hogy egyesek munka nélkül pró­bálják nagyra nőtt igényei­ket kielégíteni. Csakhogy az igények kielégítésének alap­ja a termelés. Szükséges, hogy olyan légkört teremt­sünk, amelyben mindenki megérti és tudomásul veszi, hogy az igény csak a munka által növekedhet. A munka adjon alapot ahhoz, hogy az ember előbbre lépjen. Ismertette az előadó az ötödik ötéves terv fontosabb előirányzatalt, s felhívta a fi­gyelmet: ez a tervidőszak a célokat tekintve azonos, mint az előbbi volt, a XI. pártkongresszuson meghatá­rozott gazdasági, életszínvo­nal-politikai célokat követ­jük. De a munka, a végre­hajtás nehezebb lesz. Többet követel mindenkitől. S mindenekelőtt jobb szer­vezést, fegyelmezettebb mun­kát, mert e téren gondjaink vannak. Ismeretes, hogy a nyersanyagok jelentős részét külföldről hozzuk. S az ára­kat — mint mindenki tudja — a világpiac egyik részé­ben, Nyugaton gyakran eme­lik. Ez érint bennünket is. A nyugati világban most zajló válság másrészt azt jelenti, hogy nehezebben értékesít­hetjük áruinkat. Mi lehet a kiút? Nyilván­valóan az, hogy olyan szint­re kell emeljük a gazdasági munkát, a termelést, ami en­nek a mai helyzetnek meg­felel. Azt termelni, ami kell, olyan minőségben, amire igényt tartanak. S nem utol­sósorban olyan árakon, úgy, hogy gazdaságos legyen. Népgazdaságunk egyensú­lyának helyreállítása múlik a jobb munkaszervezésen, a fegyelem szintjének emelé­sén. Az a követelmény, hogy mindenki becsületes gazda­ként gondolja meg, mit ter­mel, hogyan, milyen szinten, Nem mindegy, hogyan, mi­lyen gyorsan valósítjuk meg fejlesztési terveinket. Ná­lunk jellemző, hogy lassú a tempó. A termelési egységek nehézkesen alkalmazkodnak az új körülményekhez. Túl lassan terjed péidául a DIl­munkarendszer. Nem gazdái* kodnak elég takarékosan a rendelkezésre álló eszközök­kel, energiával, munkaerővel. Vannak ennek szemléleti okai is. Nálunk teljes a fog­lalkoztatottság, nincs lehető­ség arra, hogy a megnöveke­dett feladatokat nagyobb lét­számai oldjuk meg. Ezze! sokan visszaélnek. Ha vala­hol egy vezető szóvá teszi a fegyelmezetlenséget, a bírált ember elmegy máshova. Nem szabad tűrnünk ezt a laza­ságot. S a rendteremtést kezdjük meg egyszerre min­denütt. A legfőbb a hatékonyság. Üj munkások beállítása, a létszám emelése nem járható út, hanem a technika, a jobb szervezés vezethet eredmény­re. A fejlesztés útja csak ez lehet. Fordítsunk mindenütt nagy figyelmet a belső tar­talékokra, a munkaidő ki­használására, a teljesítmény­re. Nem jó az, hogy nálunk magas az időbéresek aránya. Át kell térni a mérhető tel­jesítményre. Mérhetővé ten­ni a munkát, és ellenőrizni. Aki így ad többet, az keres­sen többet. Ehhez fűződik a munkásosztály, a nép, a ha­za érdeke. , Szigorú úrellenSrzések — Az árak ellenőrzése az utóbbi időben fokozódott, a szabálytalanságokért a fele. lősségre vonás is gyakoribb és szigorúbb, mint azelőtt — mondotta a keddi orszá­gos árkonferencián Vallus Pál, az Országos Anyag- és Árhivatal elnökhelyettese. A tanácsi osztályvezetők rész­vételével tartott konferenci­án az előadó rámutatott, hogy a szabálytalanságok nagyrészt a helytelen árve­tésekkel függnek össze, ezért az árhatóságok továbbra is nagy körültekintéssel ellen­ZifisápltasápH öt paprika- és négy káposztaújdonságot jelentett be fajtaelismerésre a Vetőmag Vallalat szenteli Kertészeti Kutató Állomása. A konzervipar érdeklődésére tarthat szá­mot a szentesi fehér paradicsompaprika, amelyet savanyí­tásra ajánlanak a nemesítők. A gazdaságokat pedig azért is érdekelheti, mert a gabonák után másodnövényként ter­meszthető. A káposzta fajtajelöltek között szerepelnek ki­mondottan szabadföldi, illetve üvegházi vagv fólia alatti termesztésre alkalmasak. Az egyik fajtának a levelei rend­kívül zsengék, ízletes saláta készíthető belőlük, őrzik a kalkulációkat. Szólt arról is, högv egyes keres­kedelmi vállalatok rosszul képviselik vásárlóik érdeke­it. Előfordul például, hogy árubeszerzéskor — nyilván­valóan nem érdektelenül — ráígérnek az árakra, más esetekben fogyasztói áron szereznek be olyan alap­anyagokat, amelyekhez nagykereskedelmi vagy ter­melői áron olcsóbban hoz­zájuthatnának. Különösen a ruházati iparban indokolat­lan mértékű választékcseré­lődés is tapasztalható, ami szintén az árak növekedésé­vel jár. Mint mondotta, ma már sok jól képzett szakember dolgozik az árellenőrző ap­parátusban, így lehetőség van arra, hogy még hatéko­nyabban harcoljanak a sza­bálytalanságok, a vásárlók megkárosítása ellen. A Mi­nisztertanács határozatára is utalt, amelynek értelmé­ben nagy figyelmet kell 'ordítani az árellenőrzésre, hogy az árszínvonalinöveke­dés a tervezett kehetek kö­zött maradjon. (MTI) Kisvasút — gyerekeknek Szegeden és környékén mindenki tudja, mit jeleni az a szó, hogy kisvasút. Hajdanában a homoki ta­nyavilágot kötötte össze a várossal. A híd lábától a „makai piactól" indult el a pöfékelő mozdony és be­járta az alsótanyai, a pusz­tamérges! és az ásotthal­mi vidéket összeszedte a piacosokat, szép kényelme­sen döcögött a vonat az utasokkal, kosarakkal. Mi­csoda dinnyehegyeket ra­kott le maga után a vég­állomáson, az akkori Ru­dolf téren. Sárga darazsak és hamvas méhek döngi, cséltek a kettészelt görög­dinnyék körül. Gyerekkoromban magam is sokat utazgattam a kis­-•asúton. Élménynek szá­mított végig zakatolni a klinikai paloták előtt, majd a szőke homokvilág­ban. A háború után ruha­neművel, egy kevéske só­val indultunk el az ásott­halmi tanyák közé, hogy zsírt és szalonnát hoz­zunk. Mind ez részemről csupán nosztalgia, örülök, hogy elmúlt az a világ. A döcögős utazások és a cse­reberélések ideje. Az élet rohan, a változások föl­mérhetetlenek. A tanyai emberek maguk mögött hagyták a kisvasutat. Te­herautók, személykocsik, autóbuszok vették át a madzagvasút szerepét, — magasabb szinten. Megszüntették, — volt már szép búcsúztatás is. Én ettől függetlenül sajná­lom a kisvasutat. Végleg nem temetném el. S eszem­be jut annak a két kis sze­gedi diáknak a 'ölszólalása a legutóbbi úttörőparla­mentben, amikor arra kér­ték a felnőtteket, hogy hagyják meg a gyerekek­nek azt a szép vasutat. .Bi­zony igazuk van a gyere­keknek. Meg kellene men­teni a végleges haláltól a közkedvelt vonatot Gondoljuk csak meg, mily sok pénzbe került, hogy Budapesten néhány kilométeres úttöróvasutat építettek, s emlékszem ar­ra is, hogy Pécsett a Me­cseken, az Állatkert és a Dömörkapu kö2őtt — alig egy kilométer hosszúságú — vasutat létesítettek a gyerekeknek. Ez meg itt van, még legalábbis itt van, alig kellene valamit újítani rajta. A temetési okiratot ugyan kiállították már, de kérdés, kell-e te­metni? Rengeteg indokot sorol­hatnék: az ásotthalmi er­dőség igen közel esik Sze­nedhez. Alig van már egy kis zöld a városban, mily kitűnő alkalom lehetne a város kirándulóhelyévé tenni azt a szépséges er­dőt. Ott úttörőtáborokat, e felnőtteknek is pihenőhe­lyeket létesíteni. Legszebb hétvégi üdülőnk, jó leve. gót adó „szippantó he­lyünk" lehetne. Tudom er­re sokan azt mondhatnák, persze, persze, de minek ahhoz kisvasút, gyorsabb az autóbusz, s a személy­kocsi. Gyorsabb, ki tagad­ná. De nem erről van szó, hanem arról, hogy az uta­zás a kisvasúton egy külön élmény lehetne. Az igaz, hogy rrlndenki tud utaz­gatni, autóval, vonattal — expresszel — repülővel, lassan már űrhajóval Is, de éppen ebben a modern világban adna az ember­nek „újat" a hajdani mad­zagvasút A szegedi vállalatok munkásai, szocialista bri­gádjai valószínű segítené­nek a megteremtésben & fönntartásában ls. Sőt, itt van a közlekedés egyik tanintézete is. a vasútfor­galmi technikum. Az ott tanuló fiatalok minden bi­zonnyal szakmai támoga­tást is nyújtanának a sze­gedi és a környékbeli úttö. rő Ifjúság ragyogónak lát­szó vasútjához. S ne gon­dolják, hogy eldobom a súlykot, amikor kijelen­tem: ha megteremtenénk ezt az ifjúsági kisvasutat, a szülők, a felnőttek lega­lább annyira megszeret­nék, mint a gyerekek. Csak ötleteket, mondok: a városi és a megyei ta­nács, az iskolák, a szocia­lista brigádok, a MAV és a vasútforgalmi techni­kum, a KISZ és az Űttörő Szövetség és mindenki, aki valamit tudna segíteni ad­jon ötleteket S egyáltalán mondjanak véleményt, iga­za van-e annak a két sze­gedi gyereknek, kik fölhív­ták figyelmünket kisvasút-' ra. Ügy vélem nemes ügyet támogatok, amikor a közvélemény elé tárom újra a kezdeményezők óha­ját. Érzem, minden) I föl­karolná ezt az ügyet, hi­szen gyermekeink, unoká­ink, s talán még önma­gunk javát is szolgálnánk, ha nem hagynánk az enyészetnek a ma még megmenthető kisvasutat Gazdash István t \

Next

/
Oldalképek
Tartalom