Délmagyarország, 1976. február (66. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-10 / 34. szám

Kedd, 1976. február ltJ. 5 Beszélgetés a női dr. Sas Mihály professzorral klinika igazgatójával Szentágh professzor tra­gikus halála után tavaly áp­rilisban bízták meg a kli­nika vezetésével. Kinevezé­se karácsonyi ajándéknak jött. Így a huszonhatodik esztendejét már tanszékveze­tő egyetemi tanárként kezd­te a szegedi orvosegyetem női klinikáiét dr. Sas Mi­hály, aki éppen fél évtize­de professzor, 1971-től pe­dig az orvostudományok doktora. A mezőberényi születésű szegedi orvos életútjáról a fentiek csak legfrissebb ada­tok. Persze a legfontosabbak. Mögöttük a pálya állomás-, táblái úgy sorakoznak, mi* ként a hivatásában lanka­datlan szorgalommal és te­hetséggel elmélyülő orvos­kutató kijárta az élet és a munka, a tudomány iskolá­ját. Szakterületével negyed­százada jegyezte el magát, idehaza, külföldön a legjobb ösztönzést kapta. Batizfalvy és Szontágh professzorok ha­gyatékán túl két esztendő Róbert Schröder akadémikus lipcsei klinikáján, az Egész­ségügyi Világszervezet ösz­töndíjával három hónap Carl Kaufman és J. Zander professzorok mellett, majd tanulmányút C. Gemzell pro­fesszor uopsalai klinikáján: kitűnő ajánlólevelek. Tudo­mányos társaságok, bizottsá­gok választott tagja, se s'e­ri, se száma hámi, külföldi előadásainak. Három köny­vet írt, több nyelven; 132 tudományos közleményét, dolgozatét jórészt külföldi folyóiratok publikálták. Beszélgetésünk formális részén túljutva az elmarad­hatatlan kávéval, cigarettá­val kínált. Néhány telefont bonyolít le, s megmosolyog, mikor firtatom: mi vezérelte szép hivatásához. — Mondhatnám, a vélet­len. Biokémikus, gyógyszer­tanász akartam lenni, ám a háborút követően ez a kli­nika adott otthont, kenyeret Ittragadtam. És a fiatalkori vonzalomnak engedve a szü­lészetnek arra a területére siettem, mely a gyógyszer­tannal tart szoros kapcsola­tot, a klinikai farmakológiá­hoz. Legszívesebben a szü­iészeti-nőgyígyás"ati endo­krinológiával foglalkozom. Kifejthetné bővebben? — A petefészek működé­sét, a terhességet hor­monmüködések befolyásol­ják, és az Jtt létre­jöhető kisiklások fölismeré­se, kezelése érdekel. Az utób­bi évtizedben sokat beszél­tünk a családtervezés nega­tív jelenségeiről, ezzel szem­ben engem az foglalkoztat, miként segíthetünk gyerek­hez házasokat, akiknek nincs jó esélyük rá. A meddőség részint endokrinQkokra vezet­hető vissza, ez a kérdés áll kutatómunkám középpont­jában. Endokrin zavarok nemcsak nőknél, férfiaknál is jelentkezhetnek, ezért őket is vizsgáljuk, kezeljük, az utóbbi években igen szép eredményekkel. Bizo­nyos mértékig új irányzat: nem a meddő asszonyt, ha­nem a meddő házaspárt! vizsgálni. — Férfiak kezelése női klinikán? Furcsán, szokatla­nul hangzik. gondolom, nem megy anélkül, hogy ne kel. lene számot vetniük szívós előítéletekkel szemérmes tartózkodással. — Eleinte valóban nehéz megnyerni a férfiak bizal­mát, de később mess'emenl együttműködésre képesek. A gyermektelen házaspárok rendszerint a társadalom leghasznosabb, legszorgal­masabb tagjai, visszahúzódó., ak, csendesek, mintha vala­miféle értéktelenségüknek lennének tudatában, holott éppen ellenkezőleg: csunán a gyerekük htenyik. Klini­kánkon az utóbbi három évben az anya és a férj gyó_ gyításával körülbelül ötszáz gyerek született a házasok saját gyerekei, mert a mes­terséges megtermékenyítés­ben lélektani szempontból sem hiszek. Betegink 15 szá­zaléka meddő, az asszonyok­nak több mint 30, a férfiak­nak 20—30 százalékánál tud­juk sikerrel, tehát gyerek­kel. gyógyítani. Sokoldalúan, hónapokig eltartó kezeléssel, 8—10 tagú munkacsoportunk — lélektantól az urológián át bőrgyógyászati vizsgalato­kig — igen magas műszere, zettségű laboratóriumokban dolgozik. — Mivel nyerte el az Or­vosi Hetilap Markusovszky­diját? — Mint szakorvos, a mag­zatszemlélet híve vagyok. Vagyis a szülést úgy tekin­tem, hogy annak értelméért történjen, az élő gyerekért. Ebből adódóan foglalkoztam a terhesség szövődményeivel, a vércsoportártalmakkal, fej­lődési rendellenességekkel, ismétlődő vetélésekkel, kora­szülésekkel: egyik tanulmá­nyomért kaptam a díjat. — Miként fogalmazná meg a mai sziilészet-n'gyógyászat legfontosabb feladatát? — Aktk nem akarnak ter­hességet, problémamentesen hozzásegíteni; akik akarnak, ott biztosítani; a bekövetke­ző terhességből pedig mesz­szemenően garantálni a gye­reket. E feladatnak megfe­lélni csak az elmúlt más­fél évtized kutatásai adnak lehetőséget. Rendkívül kor­szerű műszereinkkel csodás eredményeket produkálunk, s hogy el ne felejtsem, szá* momra változatlanul legfon­tosabb az orvosi tisztesség, a lelkiismeret. Etikai kérdés, hogy az orvos használjon föl minden lehetőséget, amit szaktudománya biztosít. — Az ismeretes családvé­delmi rendelkezések nyomán tavaly alaposan megnö't a szegedi klinika forgalma. Győzik? — Örömmel vállaljuk, s külön örülünk annak is, hogy segít a minisztérium, a tanács. A közeli hetekben milliós nagyságrendű klinl­kabővltést fejeznek be, na­gyobb lesz az ambulanciánk, több ágyat állíthatunk be, s- igyekszünk a szakdolgozói létszámot fejleszteni, hiszen a nagyobb forgalom igen: kemény munkát ró rájuk. — A tanszékvezetői teen­dők mellett nem sajnálja, hogy az orvosi gyakorlafól óhatatlanul le kell monda­nia? — De, nagyon. És le kell mondanom úgyszólván a családról, a magánéletemről Azért persze Igyekszem ész­BzerŰen tehermentesíteni magam, docenseimnek egy­egy önálló profilú osztályon nagyobb önállóságot biztosí­tok, természetesen beszámo­lási kötelezettséggel. Feltét­len megbízom munkatársa­imban. A nehezebb időkben is mindig mellettem álltak, rengeteget, köszönhetek ne­kik, nélkülük soha sem ju­tottam volna meetisztelően szép" és kegyetlenül felelős­ségteljes tisztemhez. Mert ha még egyszer kezdeném ... őszinte s'ha.j szakadt ki belőle; ezzel búcsúztunk. Nikolényi István Búcsú Ervinföl Az egyetem központi épü­letének előcsarnokában teg­n~o. hétfőn délben nagy részvéttel búcsúztatták az 57 éves korában váratlanul el­hunyt dr. Sövényt Ervint, a SZOTE tanszékvezető egye­temi tanárát, a röntgen kli­nika igazgatóját. A ravatal mellett elsőként dr. Petri Gábor egyetemi tanár, a SZOTE rektora mondott megemlékező sza­vakat, majd az Egészségügyi Minisztérium nevében dr. Lezák György, a Magyar Radiológusok Társasága ne­vében dr. Irtó István, a köz­ponti, a megyei és az egye­temi szakszervezeti tanács, valamint az egyetemi párt­bizottság nevében dr. Tóth Karoly egyetemi tanár, a klinikai munkatársak nevé­ben dr. Fráter Loránd ad­junktus, a hallgatók nevé­ben pedig Zákány József or­voskari KISZ-titkár búcsú­zott az elhunyttól. Dr. Sövényi Ervint csütör­tökön délelőtt fél 12 órakor, a budapesti Farkasréti te­metőben helyezik örök nyu­galomra. Rajkin kitüntetése Hétfőn a Barátság Házá­ban Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tag* ja, az MSZBT elnöke a Tár­saság aranykoszorús jelvé­nyével tüntette ki Arkagyij Rajlcini, a Leningrádi Álla­mi Miniatűr Színház művé­szeti vezetőjét, a Szovjet­unió riépművészét. A kitün­tetés átadásánál jelen volt dr. Orbán László, az MSZMP KB tagja, kulturális mi­niszter, Nagy Mária, az MSZBT főtitkára, valamint az elnökség több tagja. Olt volt Vlagyimir Pavlov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. Lakáskultúránk fe jlesztése Mit könnyű, mit nehéz megszerezni Emlékezés Berzsenyire Kétszáz évvel ezelőtt a Vas megyei Egyházashetyén született Berzsenyi Dániel. Az évfordulóra gondosan ké­szülnek a hagyományápoló, tisztelő Kemenesalján. Az ünnepségeket előkészítő bi­zottság elhatározta, hogy a jubileumi rendezvényeket a Berzsenyi mellékhelyeken tartják; Egyházashetyén, a szülőfaluban, Celldömölkön, ahol Kiss János költő, Ber­zsenyi tehetségének felfede­zője élt, Kemenessömjénben, ahol Berzsenyi nősülése után gazdálkodott, Dukán, ahol sógornője, költőtársa élt, és a Sághegyen, amelyről ver­seket írt. Az évfordulóra felújítják Berzsenyi szülőházát, emlék­szobáját. A Berzsenyi-dísz­ünnepséget május 18-án tartják a kemenesaljai mű­velődési központban. (MTI) II Magyar hangja".,. Érdekes esemény színbe­iye volt hétfőn a Híradó és Dokumentumfilmgyár: az újonnan elkészült rövidfil­mek csokrában levetítették az újságíróknak a „Magyar hangja..." című 15 perces alkotást, amely a magyar szlnkronfilmgyártás ne­gyedszázados történelmét mondja el­Elüldögéltem egy József Attila sugárúti házban, Kiss Ernőék lakásában. Kissék mind a ketten az újszegfedi szövőgyárban dolgoznak, a< férfi villanyszerelő, az asz­szony cérnázó. Ezek az em­berek becsületes, kitartó munkával nem csak lakást, hanem otthont teremtettek maguknak. Méghozzá ízléses, a régifajta munkáslakésoktól minden tekintetben erősen elütő otthont. Két szobájuk berendezésének minden da­rabja modern, a díszítőele­mek is a helyükön vannak, s helyén van a törekvésük, amit az asszony így össze­gez: Most ez van, ennyire jutottunk, de sok minden hiányzik még innen. Kissék elég fiatalok még a fészek­szépítésben, s az ő igény­rendszerük természetes vál­tozásai — hála a fejlődésnek — mai munkásságunk tekin­télyes részénél megfigyelhe­tők. Általában az ötvenen aluü évjáratok véglegesen elvetették mér a régi mun­káslakás formát, ezeknél nincsenek már fél szobát be­töltő családi ágyak, az asz­szonyok nem görnyednek a mosóteknők felett, a házi­munkákat gépesítették, tisz­tán mennek el hazulról, tisz­tán térnek haza, a gyerekeik ruházatát nem kell esténként foltozgatni. Itt a család, apa, anya, és a ket leányka — egyik gimnazista már, a másik kis általános iskolás —• együttesen dolgoznak a lakásuk szépítésén. Az apa ízléses kovácsoltvas díszeket, virágtartókat fabrikál, az asszony szőnyeget sző, s eb­ben a két leány is segít ne­ki. Színek, fények játszanak a tiszta lakásban, itt min­denkinek megvan a kis biro­dalma, a lányok szobácská­Galga menü napok A tapasztalt nézők szeren­csére már tudják, nem min­dig az esti főműsor idejére tartogatja „nagy ágyúját" a televízió. így a Galga menti napok című riportfilmet bi­zonyára sokan megnézték a meglehetősen korai vetítési időpont ellenére is. Talán nem túlzó a megállapítás, misze­rint a háromrészes sorozat az utóbbi idők egyik legsi­keresebb, legszínesebb ri­portműfajú alkotásával ör­vendeztetett meg bennünket. Úgyis mondhatnánk: nagy­szerűen igazolta, még sok­sok kiaknázatlan lehetőség rejlik a riportban. A nemrég elhunyt Pauló Lajos filmje felvonultatta a műfaj minden erényét: a frisseségtől a közérdekűsé­gen, a valósághűségen át a szórakoztatásig. S tette mindezt anélkül, hogy akár­csak egy pillanatra iS didakr tikusnak, hatáshajhászónak vagy erőltetettnek találtuk volna. Ahogyan a cím is el­árulja, apropójául az évről évre megrendezett Galga menti napok szolgáltak. De csak ürügyként, hogy be­pillantást engedjenek egy kisközség, Hévízgyörk min­dennapjaiba, lakóinak örö­mébe, bánatába. A mához kapcsolódva a sorozat alko­tói a múltat is felidézték, méghozzá a legkézenfekvőbb módszerrel: a riporter a fia­talok, még-még gyerekek mellett megszólaltatta, „ki­vallatta'' az idős generáció tagjait is. Afféle képbe, hangba öltöztetett monográ­fia kerekgdett a filmből; fel­villantva a község történel­mét, mai arculatát, kultúrá­ját, a lakóit foglalkoztató társadalmi és egyéni vonat­kozású kérdéseket. A Galga menü, folklór énekes-táncos motívumai fület, szemet gyö­nyörködtető keretbe foglal­ták a képet. Pauló Lajos riporter-ren­dező vitathatatlan előnnyel kezdett munkához: „hazai pályán" indult, mint a falu szülötte nem csak a tájat, embereit is jól ismerte. Ke­vésbé beavatott szem talán megakadt volna a felszínnél, a folklór fesztivál kavargó, színes látványánál, a torná­con szellőztetett, azsúrozott, hímzett huzatú, egymásra tornyosuló párnák művészi fotóra kívánkozó képénél. A Gajga menti napok leg­főbb erenye éppen a rejtet­tebb összefüggések felfede­zésében áll, a városi embert nosztalgiára hajlamosító, il­lúziókat ébresztő látvány mögött a köznapi, nem min­den ellentmondástól mentes valóságot is megmutatta. I* Za> jában korukhoz — és a kor­hoz — illő díszítő mütyür­kék, fotók, a szülőkében szép vasdíszek, szőnyegek. Csak képzőművészeti alko­tást látok keveset mindenütt a munkáslakások falain. Akikkel erről beszélgettem — nők, férfiak vegyesen — más-más fogalmazásban, de a lényeget illetően azt felel­ték: érteni szeretik azt, ami­vel a lakásukat díszítik. Te­hát csak az első pillantásra élményt adó képeket akasz tanák föl a falaikra, az el­vont, absztrakciós, bonyolult alkotások távol esnek tőlük. Tehát a munkásság ós pa­rasztság képzőművészeti ízlé­sének fejlesztése, korszerűsí­tése terén nagyon a kezdeti szakaszban járunk. Lehet ezen íróasztalok mellett vi­tatkozni, lehet szép elképze­léseket teremteni, a valóság körülbelül úgy fest, ahogyan egy beszélgetés során szer­számlakatos ismerősöm ösz­szefoglalta. Én elmondtam mit szeretnék, 6 megmaradt az élet mozgójárdáján. * így nyilatkozott: A múlt nyáron egy barátom kocsijával Pé­csen voltunk, ott megnéztük a Csontváry múzeumot. Lát­ja az igen, az tetszett, mond­hatnám azt is, hogy értet­tem. De az olyan képek, amikbe belemagyaráznak mindenfélét, aztán csak ilyen-olyan foltokat látok, fogalmam sincs arról, em­ber-e, vagy fa, ezt — meg kell mondanom — nem bí­rom. Hogyan tegyem be ak­kor a lakásomba. Meg aztán ez csak az egyik fele a kér­désnek. A másik az, hogy az én zsebem nem is bírná a sok ezer forintokat, én még részletrese vállalok ilyént, itt van a három gyerek, meg aztán mindig kell valami a lakásba, más is, ami fbnto­sabb nekünk. Azt mondom erre: — Az újságokban, a tele­vízióban elég sokat foglal­koznak a kiállítások anyagá­nak ismertetésével, ez nem hat magukra, nem éreznek semmiféla előrelépést? — Na látja, ez az! — fe­lelt élénken- — Ahol mitő­lünk előrelépést várnak, ott mi eddig jóformán a kezdő­lépést se tettük meg. Csak magamról beszélek most, sokszor látok, hallok magya­rázatokat; mintha kínai nyelven mondanák. Ne fúj­káljuk körül mindenféle okoskodásokkal ezt a kér­dést; amit nem értek, amit nem tudok fölfogni és ami emellett méregdrága, azt ne akarja senki ránk tukmálni. A gyerekeim, ezek majd ta­lán megértik. Iskolázottab­bak lesznek. Olvasok én új­ságot, nézem a televíziót, meg a brigádnál is jártak, akik ilyen témákról beszél­tek. Lehet, hogy amikor ha­zamentek, azt mondták, jó, ezeket most megokosítottuk. Hát sajnos, attól még messze vagyunk. Én elhiszem, hogy okos dolgot akarnak, de eh­hez türelemre van szükség. Ormos Gerö Eliniult a hernyótalpas .gépóriás Kiemelkedő és látványos esemény színhelye volt hét­főn Visontán a Thorez ba­nya. A szerelőtérről munka­helyére indult az új „kétez­res" jelzésű raarótárcsás föld­kotró gép. A mozgó gyár­nak is beillő gépóriás sgját lábán — hernyótalpain — teszi meg a munkahelyéhez vezető mintegy kétkilométe­re6 utat. Már a helyszínre vonulás megszervezése is különleges feladat volt. Nemcsak a sza­bad mozgás feltételeit kellett megteremteni, szinte pillana­tokra időzített biztonsági in­tézkedésekre volt szükség, mivel a gépóriás egyetlen kilengése is helyrehozhatat­lan: a magassága ugyanis meghaladja az 50 métert, súlya pedig mintegy 2400 tonna. Hétfőn estig a „kétezres" földkotró gép már az útvo­nal nagyobb részét megtet­te, és elérte a széntermelés színhelyét Az elkövetkező napokban majd a munka­lyen történő elhelyezkedő mozgással folytatódik az út­ja. Az új visonta! gépóriást — amelyhez hasonló méretű és teljesítményű nincs az or­szágban — a Német De­mokratikus Köztársaságban gyártották, az alkatrészeit vagonokban szállították Vi­sontára. (MTI) .„Utazzon velünk" BÉCS: április 8—11-ig. Sangerknaben gyermekkórus műsora. Panoráma-autóbusszal: kb. 1700 Ft + kp. POZSONY— PÖSTYÉN— ÓTATRAFÜRED— KRAKKOW— DOBSINA—KASSA: augusztus 7—18-ig. Panoráma-autóbusszal: kb. 4100 Ft + kp. ÜDÜLÉS PALMA DE MALLORCÁN; június 14—30-ig. Autóbusszal és repülővel: kb. 7000 Ft kp. PRÁGA: ; június 20—24-ig. Repülővel: kb. 2450 Ft -f kp. VOLÁN Utazási Iroda. Szeged, Bajcey-Zs. u. 28. Telefon: 12-223, 12-448 v

Next

/
Oldalképek
Tartalom