Délmagyarország, 1976. február (66. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-01 / 27. szám

100 Vasárnap, 1976. február í." wiéMfűtt /léSCfHft Puccini operája a szegedi színházban Teremt az élet különösen nagy pillanatokat. Mert az eltelt idő mindössze ilyen nagy zenetörténeti pillanattá rögzíti 1893 februárjának első napjait, amikor először hangzott föl Torinóban Puccini Manonja és a milanói Scalában Verdi Falstaffja. Az ifjú titán fényes beköszöntője, és az idős mester bölcs hattyúdala. Bő esztendővel később a Manón hűvös londoni bemutatója után egy jószemű kritikus, bizonyos Bernard Shaw már leírta: „Puccini inkább látszik Verdi örökösének, mint bármelyik vetélytársa." A vetélytársakról meg a nagy pillanatokról annyit még: a Manón viszontagságosán alakuló szövegkönyvéhez (nyolc szerző bábáskodott születéséhez) az a Ruggiero Lconcavallo írta az első változatot Prevost abbé regényéből, aki három évvel később lépett rivalda elé a Bajazzó íckal. A Manón I.cscaut operai cselekményének fogyatékosságaira legutóbb William Ashbrook érdekes könyve hívta föl a figyelmet. A zárdába készülő fiatal lány megszökik egy férfival, s a második felvonás arra nyit függönyt, hogy a rivális vén szívrabló unatkozó kitartottja. Hasonló törést mutat' a másik két felvonás, hiszen a harmadik végére örömittasan borulnak össze a szerelmesek egy hajó fedélzetén. a negyedik felvonásban pedig „végeláthatatlan sivatagban" haldoklik Manón. (Néhány apró dramaturgiai hiba ad alapos leckét a rendezőnek; hol hozza színpadra például Geronte-ot a szedelmesek szökése után, ha ideje sincs megérkezni úgy, hogy ne lássa hintóba szállni a fiatalokat.) A vitatható jellemrajzokból mindenekelőtt Lescaut problematikus, a húga szerelmére pályázó két férfinek egyaránt kezére Játssza testvérét, bár eme emberi gyöngeségét valamelyest indokolják az életvitelével járó szorult, helyzetei, anyagi gondjai stb. Ugyanakkor Ashbrook is rámutat a mű kritikus pontjait elhalványító zenei erények gazdagságára: „az első olyan Puccini-opera, amelyben a szereplők személyes érzéseiket egyéni módon fejezik ki". Puccini fantáziája a változó hangulatok zenei fültöltésekor pompázik, szenvedélyek drámai izzópontokra hevülő muzsikája ma sem téveszti hatását. Több viszsza-visszatérő tematikus dallamot bont ki. amely kompozíciós megoldást általában összefüggésbe hoznak 1889-es bayreuthi utazásával, Jóllehet ez a zeneszerzői technika Puccininél más rendeltetésű, mint az érzelmi állapotok azonosságára utaló wagneri vezérmotívumok. S bár a Manón záró része kétségtelenül magán viseli a wagneri kromatikus hatásokat, az opera igazi jelentősége éppen abban ismerhető föl, hogy a nagy hafású német zeneköltő kultuszától már-már kiszorítottnak vélt olasz dallamiságot, a bel cantót ragyogtatja újra, Verdi utáni reneszánszra. A Manón Puccini sajátos és színes képzelőerövel megálmodott nőalakjainak sorát nyitja meg közülük például a Bohéméletben egyszerre ismerni Mimire és Musette-re, mint akik Manón két életét külön-külön hordozzák magukban: a szerelem feltétlen hűségét, meg a szeszélyt, a nő ösztönös menekülését a szegénységtől. Manón és Des Gíeux jelleme sokban hasonlatos, valójában mindketten gyengék, túlságosan esendőek, drámai tartást nélkülöző figuráikkal Puccini tulajdonképpen lemond a nagy tragédia lehetőségéről, inkább a közönség rokonszenvét keresi hőseinek Ég a közönség rokonszenvét megnyerte magának 8 Hernádi Oszkár felvétele Manón (Ilarinath Éva) és Des Grieux (Szabady József) találkozása a második felvonásban péntek esti bemutató is. Annak dacóra, hogy a szegedi operajátszás több olyan érzékeny gondját hozta fölszínre, amelyekhez általában ha hozzá is edződtünk, gyakorta elfelejtünk. Massenet Manonjának 1972-es tavaszi premierje mellé dicséretes módon került ismét műsorra, hosszabb idő után, Puccini darabja: a tény maga méltatást érdemel. Massenet azonos szerepeiből Lescaut: Gyimcsi Kálmán maradt a színpadon, bővérű korhely, tartalmas baritonját megzengető hadnagy, akinek méltó társa Sinkó György (Geronte), s a kisebb szerepek megformálólból élre kívánkozó Réti Csaba, Vargha Róbert, Gortva Irén. De a többiekre sem lehet panasz (Vághelyi Gábor, if). Ráifz Imre, Herczeg Ferenc), sőt kezdeti elfogódottsága után belejön a kórus is (karigazgató: Dékány Endre). A Don Pasquale emlékezetes vendégrendezése utón örömmel láttuk viszont a debreceni Kertész Gyulái. Tapintatosan úgy tervezte az előadást, hogy a színpad sohasem hivalkodik a muzsika fölé, a szereplók alkatuk, temperamentumuk szerint játszhatnak (arról persze nem tehet, ha a kívánatosnál merevebben figyelik a karmestert). A szövegkönyv szerkezeti lazaságalt Sándor Bajos artisztikus díszleteiben és Vágvölgyi Ilona korhű jelmezeivel aképpen siet feledtetni, hogy ízelítőt ad a későbbi Puccini-színpadok levegőjéből: az első felvonás amiensi térjelenete a párizsi Quartler Latin nyüzsgő kávéházi teraszára emlékeztet a Bohéméletből, a behajózási képbe pedig parányi hangulatot rejt el a Tosca Rómájának Angyalvár-börtönéről. Vaszy Viktor, a nagy romantikus repertoár avatott tolmácsa, ezúttal is remekül érzi a muzsika felszárnyaló dallamíveit," valósággal láttatja a zene faktúráját — időnként viszont olyan érzésünk támad, erős a zenekari hangzás. Aztán kiderül, voltaképpen nem. Vaszy azt a bizonyos „Ideális előadást" vezényli, amit a partitúra sugall, csakhogy — az előadás, miként szerepeinek jelleme, nem szeplőtelen. Végére hagytuk, noha természetesen kulcsfontosságú: nincs hangban-játékban egyaránt ideális Manón és Des Grieux. Harmath Éva, a jelentős Puccini-operák teljes repertoárját végigénekelve most érkezett el a Manonhoz, tán szerencsésebb, ha ez a találkozás előbb történik. Nem életkori különbségek miatt persze, hiszen egy 18 éves lányt operai hitelességgel sohasem szabad komolyan venni, ám a hang frisseségében feltétlenül: ami Harmath Éva szopránjának tökéletes szerepazonosulást jelehtett az Angelica nővér ben, az a Manonhoz visszafogottnak, befeléfordulónak, bezarkózónak tetszik (ékszerária!). Szabady József Des Grieuxje, miként Harmath Manonja, az enervált első felvonást követően fokozatosan forrósodik át. Néhány remek pillanatával ugyan ismert képességeit igazolja, ám bizonyos idő elteltéve1 inkább megszokja a hallgató, semmint elfogadja, hogy fényes színű, nyitott tenorja nem az az olvadékony, sűrű, délszaki matéria, amely Puccini hősét oly jellegzetessé avatja az operaszínpadon. A szegedi operatársulatnak természetesen ennyi kockázatot vállalnia kell: nem hagyatkozhat csupán arra a repertoárra, ahonnan maradéktalanul kioszthatja a szerepeket. így a kritika is akkor méltányos, ha fenntartásaihoz buzgón ecseteli (most éppen a pénteki premier nyomán) az előadást létrehozó együttes elvitathatatlan érdemeit. Nikolényi István Harmincéves a köztársasági törvény Dr. Antattty György professzornakw a Magyar Jogász Szövetség elnökének nyilatkozata Nevezetes dátum a magyar népi demokrácia államszervezetének fejlődésében 1946. február 1. Ekkor lépett hatályba a köztársasági államformáról' szóló törvény, melyet a nemzetgyűlés előző nap, január 31-én fogadott el. Ma, éppen 30 éve, hogy a törvény jelentőségét vezércikkben méltatta a szegedi szociáldemokrata lap, a Népszava hasábjain egy fiatalember, a város akkori polgármesterének helyettese. Erre is emlékezve kerestük föl a szerzőt, dr. Antalffy György professzort, a Magyar Jogász Szövetség elnökét. — Az űj magyar állam a felszabadulás után már addig is jelentős vívmányokkal dicsekedhetett, köztük éppen a földreform törvénybe iktatásával. Államszervezetünk is fontos lépéseket tett a demokratikus átalakulás felé, hiszen köztudott, már 1945 márciusában egy rendelet törölte a „királyi" jelzőt a különböző állami hivatalok megjelöléséből, állami iratokból, leiratokból. A hazai politikai gondolkodásban komoly hagyományai voltak a köztársasági gondolatnak, elég emlékeztetnünk a magyar jakobinusokra, Kossuth elképzeléseire vagy éppen 1918 és 1919 ismeretes rendelkezéseire. A 30 év előtti törvénybe iktatás szükségszerűnek látszott, hiszen akkorra már ellentmondás volt tapasztalható áz ország jogi és tényleges állapota között. Törvényileg, de jure, azonban 1946 utolsó januári napján szavazta meg a nemzetgyűlés Magyarország új államformáját, a köztársaságot — A dátum önmagáért beszél: a fölszabadulást követő hónapokban komoly harcok közepette születtek haladó intézkedések, a köztársasági törvény keresztülvitele sem lehetett egyszerű a nemzetgyűlésben. — Még elevenen éltek jtz erők, amelyek el akarták odázni a kérdés rendezését, vagy éppen annak létjogosultságát tagadták. Így például a nemzetgyűlési vitában felszólaló Slachta Margit (aki a 20-as évek elején még a botbüntetést is szorgalmazta) nemcsak a királyság intézményét akarta konzerválni, hanem egyenesen a Habsburgok mellett tört lándzsát. Találkoztunk olyan „tudományos" nézetekkel is ebben az időszakban, mi szerint IV. Károly 1918. novemberi, úgynevezett eckartsaui nyilatkozta csak az államügyekről való lemondást tartalmazta, és egyáltalán nem tekinthető lemondásnak a trónról. Ilyen és ehhez hasonló nézetek közepette a Magyar Kommunista Párt hangsúlyozta: Magyarországnak az addigi „történeti" alkotmány helyett írott alkotmánnyal kél! rendelkeznie, s az idevezető úton igen jelentős állomás a köztársasági törvény. Ami magát a törvényt illeti, az akkori idők államszervezetének inkább az alapelveit, mint tételes normáit tartalmazta. Kiváltképp jelentősnek tartjuk bevezető sorait, először megfogalmazva az emberi jogok elismerését. „A köztársaság állampolgárai részére biztosítja az ember természetes és elidegeníthetetlen jogait, a magyar nép számára a rendezett együttélést, a más népekkel való békés együttműködést. Az állampolgárok természetes és elidegeníthetetlen jogai különösen: a személyes szabadság, jog az elnyomástól, félelemtől és nélkülözéstől mentes emberi élethez. A gondolat és a vélemény szabad nyilvánítása, a vallásszabadság gyakorlása, az egyesülési és gyülekezési jog, a tulajdonhoz, személyi biztonsághoz, a munkához és a méltó emberi megélhetéshez, a szabad művelődéshez való jog, s a részvétel joga az áílam és az önkormányzatok életének irányításában." — Mint a megfogalmazásból kitetszik, még magán viseli a polgári demokratikus rendszerek néhány vezéreszméjét, így az úgynevezett természetjogi felfogást. Figyelmen kívül hagyva a társadalmi-gazdasági tényezőket, egyszóval a gazdasági alapot, amely tulajdonképpeni garanciája lehet az emberi és állampolgári jogoknak. — A törvény első szakaszában megfogalmazott népszuverenitás elve, valamint, hogy továbbra is fenntartotta a nemzetgyűlés politikai bizottságának szerepét, továbbá, hogy a köztársasági elnököt alárendeli a parlamentnek, mind-mind azt bizonyítják; e törvényben az akkori állapotokon túlmutató elemek is találhatók. ' Visszaemlékezve a kor nagyszerű harcaira, együtt kell szemlélnünk az akkor hozott más törvényekkel, többek között az 1946-os X. törvénnyel, amely bünteti a köztársasági törvényt megszegőket. És nem szabad megfeledkezni a demokratikus államrend, a köztársaság védelméről rendelkező 1946. évi VII. törvényről sem. Végezetül megállapítható: bár formailag, mégis jelentős tényező volt a köztársasági törvény abban a folyamatban, mely biztosította a munkás-paraszt demokratikus diktatúra átnövését proletárdiktatúrává. Ez a folyamat pedig az 1949ben létrejött alkotmányban teljesedett ki, ahol már az ember „természetes jogai" a maga realitásukban fogalmazódtak meg az állampolgárok alapvető jogairól és kötelességeiről szóló fejezetben, s amely azóta is jelentősen bővült, legutóbb éppen az 1972-es alkotmánymódosítás során. Ma, három évtized távolából, úgy értékelhetjük a köztársasági törvényt, mint a demokrácia győzelmét. Ahogy mi, jogászok mondani szoktuk, ez volt a felszabadulástól az alkotmányig terjedő időszak legfontosabb alkotmányjogi dokumentuma. N. I. Pártnapok Szegeden és a járásban Jogászdoktorok avatása A József Attila Tudományegyetem egyetemi tanácsa — dr. Fodor Géza egyetemi tanár, rektor, dr. Kovács István egyetemi tanár, az állam- es jogtudományi kar, dr. Csukás István egyetemi tanár, a bölcsészettudományi kar és dr. Tandori Károly egyetemi tanár, a természettudományi kar dékánja — tegnap, szombaton délelőtt, a. központi épület aulájában ünnepi keretek között fogadta doktorrá az állam- és jogtudományi kar 104 végzős, nappali tagozatos hallgatóját. Az újdonsült jogászdoktorokat dr. Fodor Géza egyetemi tanár, rektor köszöntötte, s kívánt sok sikert elkövetkezendő munkájukhoz. A jövő héten is több helyen tartanak pártnapot Szegeden és a járásban, időszerű gazdaságpolitikai kérdésekről. SZEGEDEN: Február 2-án, hétfőn 15 órakor a Tisza—Maros-szög Termelőszövetkezetben Sári János tart pártnapot. Február 3-án, kedden 14.30 órakor az Olajipari Vállalat termelőüzemében Zsengellér István, 17 órakor a szőregi pártszervezetnél Bódi János lesz az előadó. Február 4-én, szerdán 14 órakor a szőregi palackozóüzemben dr. Krajkó András, 14.30-kor a Kéziszerszámgyárban Juhász Géza tart pártnapot. Február 5-én, csütörtökön 14.30-kor a tanácsi iparvállalatoknak az Ecset- és Seprűgyárban Rigó Szilveszter, az élelmiszeripari főiskolán Szabó Sándor, a ruhagyárban dr. Varga Dezső; 15 órakor a Csongrád megyei Vendéglátó Vállalatnak a Liget étteremben L ajkó Ferenc, 16.30-kor a városi tanácsnál Papp Gyula, 17 órakor a petőfitelepi l-es pártszervezetnél (Csap utca) Timkó Zoltán az előadó. Február 6-án, pénteken 13 órakor az ipari szövetkezetek részére a városi partbizottságon Berta István, 14 órakor a fémipari vállalatnál Rigó Szilveszter, 14.30-kor a konzervgyárban dr. Györffy László, 15 órakor a MAHART tápéi hajójavítóban Balogh József, 15.30-kor a Postás Művelődési Otthonban Veress Ferenc tart pártnapot. A JÁRÁSBAN: Február 2-án, hétfőn 16 órakor az iillési művelődési házban Széli István, az ásotthalmi Alkotmány Szakszövetkezetben Dobó Antal, 17 órakor a bordányi Rákóczi iskolában Gál Jenő, 18 órakor az ásotthalmi Gát sori iskolában Börcsök Szilveszter tart pártnapot. Február 3-án, kedden 15 órakor a balástyai művelődési házban Molnár Sándor, a mórahalmi művelődési házban Varró Gyijrgyné dr., a balástyai Alkotmány Tszben Balogh Sándor, 17 órakor Bordányon, a felsőbordányi iskolában Gál Jenő az előadó. Február 4-én, szerdán 15 órakor a mórahalmi Egyetértés Tsz-ben Bata Géza, 16 órakor a kisteleki tejüzemben Gál Józsefné, az asötthalmi erdészetben Nagy Sándor, 17 órakor a balátyai Alsógajgonyai Iskolában Szőcs Gyula tart pártnapot.. Február 5-én, csütörtökön 15 órakor a baksi Magyar— Bolgár Barátság Tsz-ben Herpai Mihály, a sándorfalvl művelődési házban dr. Tamasi Mihály, 16 órakor a szatymazi MÉK-nél Jáhni László az előadó. Február 6-án, pénteken 14 órakor a kisteleki kollégiumban Somogyvári Zoltánná, 15 órakor a domaszéki tanácsnál Farkas Józsefné, 16 órakor a szatymazi Homokgyöngye Tsz-ben Tóth Fe-» renc, a szatymazi Fir>n—Magyar Barátság Tsz-ben Szabó János, 17 órakor a kisteleki Magyar—Szovjet Barátság Tsz-ben Kispál Antal, 18 órakor a kisteleki Volánnál Szalai Antal tart pártnapot. FELGYÖN: Február 2-án, hétfőn 15 órakor az állami gazdaságban dr. Perjési László tart pártnapot. SZEGVARON: Február 5-én, csütörtökön 18 órakor a művelődési házban dr. Komócsin Mihály lesz az előadj. t