Délmagyarország, 1976. február (66. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-25 / 47. szám

2 \ Szerda, 1976. február 25. Az SZKP Központi Bizottságának beszámolója toeabban mérlegeljünk min- kifejező szocialista rendszer den egyes felmerülő problé- általános elveit, hanem a fejmát, majd a tervezetet az lett szocialista társadalom, egész nép, elé bocsássuk vi- politikai szervezete alapvető tára. vonásait is. Azok a határozatok, amelyeket a kongresszusunk hoz, hatalmas ösztönzést adnak újabb feladatok megvalósíAz eredmények — a szovjet ember eredményei Az új alkotmánytervezet- Abból indultunk és indu- fsához. Ezek teljesítése ben nyilvánvalóan kifejezés- ,unk kl; *íkoir valarnenny' kommunista, vara. tolt iuffafr,, , manynak rögzítenie kell es lamennyi pártszervezet és re kell juttatni a szocializ- pontosan meg kell határoz- „ ' , ,,U(, mus hatalmas győzelmeit, nia államunk legfőbb célki- eges2 partunk becsületbeli rögzítenünk kell nem csupán tűzését. Ez pedig a kommu- Haladjunk teliát elvaz államunk osztálylényegét nista társadalom felépítése, társak, továbbra is előre, a magas célok felé, amelyekre törekszünk! Éljen lenini kommunista Az előző kongresszus óta lamennyi szovjet ember kö- Pártunk — a tudományos eltelt öt év megfeszített munkájának eredményeit összegezve Brezsnyev meg- Leonyid Brezsnyev, az állapította: ezek jó eredmé- SZKP KB főtitkára befejenyek. Megvitatjuk a követ- zésül ezeket mondotta: kező ötéves tervidőszakra szóló terveinket Ezek feszi- Szovjet országunk, népünk tett, de reális, jól átgondolt nehéz, de dicső utat járt be. tervek- Ügy vélem, közülünk kommúlvT^lewf a Nagy Októberi munisták közül, ha bárme- a társadalmi és nemzeti fel-' Szocialista Forradalom hat- lyiket megkérdeznék, válasz- szabadulás összes erőinek vanadik évfordulója. Hat év- tana-e más utat, azt vála- internacionalista összefortized - ez kevesebb, mint szolná: nem. A mi utunk _ rottsaga! De TZötST - a szabadság út- a tartós, igazságos több évszázadnyi utat tett ja, ez az út a nép boldogula- beke. meg. sának útja. Éljen a kommunizmus! Üj társadalmat hoztunk létre, olyan társadalmat, • * amelyhez hasonlót az embe- Az SZKp KB főtitkárának már szót kapnak külföldi riseg meg nem ismert Ez a __ soRszor szakitotta testvérpártok küldöttségvezetői is. A Központi Bizottkommunizmus pártja! Éljen népünk — az emberiség történelmében első kommunista társadalom építője! Erősödjön és fejlődjön a szocialista országok népeinek barátsága, a kommunisták, ság beszámolójának, az il.lC^ UlCg UC1U iöIIIKT. U U. társadalom a válságmentes, beszedet allandóan fejlődő gazdasági félbe helyeslő taps, majd a élet, az érett szocialista vi- beszéd végén a küldöttek gZKP bel-"és""külpolitikai S2&I 'oíyti 'S p—kig éUették ^ladatamak megvitatása lom, amelyben a tudomá- 32 SZKP-t, annak lenini előrelátható'ag a hét végéig nyos, materialista világ- Központi Bizottságát, a bé- tart, majd ugyancsak Leoszemlélet uralkodik. A jövő- két és a kommunizmust nyid Brezsnyev foglalja őszbe vetett szilárd bizalom, a .. _ ...... ,„ * . ragyogó kommunista pers- Ma' szerdan delelott 32 a Vltat terjesztl el° pektivák társadalma. Olyan SZKP XXV. kongresszusán az első napirendi ponttal társadalom, amely tlőtt nyit- megkezdődik az első napi- kapcsolatos határozati javasva állnak a további sokolda- rendi p^ vitája, de közben latot lu haladas korlatlan térségéi. A megtett út másik fő eredménye — a mi szovjet életformánk. Az igazi kollektivizmus és elvtársiasság Fél órával a kongresszus tár internacionalista elvekmeS'néStes nemtette ^utáni ülésének bérékeszté- hez val* rendíthetetlen húséségének napról napra erősö- se után megtartotta első saj- gét tükrözte. A legfontosabb dő -epszeforrottsága, barátsá- tóértekezlgtét. Viktor Afa- jellegzetességek közé sorolta ga, az erkölcsi tisztaság ami naszjev, a Kommunyiszt cí- a szóvivő azt a tényt, hogy a erosse es kitartova tesz ben- _ „ , .. . , ... , i nünket — ezek a mi élet- mu folyóirat főszerkesztője, Kozponti Bizottság ismét elformánk világos mérföldkő- akadémiai levelező tag, a kötelezte magát a XXIV. vei, a szocializmus hatalmas kongresszus hivatalos szövi- pártkongresszus vonala melvívmányai, amelyek életünk v5je lett, s az SZKP külpolitikai szerves alkotoreszéve valtak. ' • ..... , ... .... . , . . A beszamolo — mondotta teren megkettőzött erővel ki— mindenekelőtt az SZKP vánja folytatni az öt évvel Központi Bizottságának a ezelőtt elfogadott békeprogmarxista—leninista és prole- ram végrehajtását. Sajtóértekezlet az ülés után És végezetül, az elmúlt hatvan év legfőbb eredménye — maga a szovjet ember. Az az ember, aki a kivívott szabadságot a legnehezebb harcokban is képes volt megvédeni. Az az ember, aki építette a jövőt, nem kímélve erejét és nem sajnálva semmilyen áldozatot Ember, aki minden megpróbáltatáson keresztülmenve, maga is teljesen megváltozott egyesítette magában az eszmei meggyőződést és a hatalmas életenergiát, a kultúrát, a tudást és azt a képességet, hogy mindezeket hasznosítsa. Az az ember, aki forró hazaszeretete mellett következetes internacionalista volt és marad. A szovjetek országa az egész világ népeinek szemében joggal a béke támasza és a világ zászlóvivője. Megteszünk és a jövőben is meg fogunk tenni minden lehetségest, hogy védelmezzük és megszilárdítsuk a békét, megmentsük az emberiséget újabb pusztító háborúktól! Igen, tudatában vagyunk annak, hogy vannak még megoldatlan problémák. Valamennyi bírálónknál jobban ismerjük saját hiányosságainkat, látjuk a nehézségeket.' De sikeresen megbirkózunk velük. Látjuk és ismerjük azt az utat, amely társadalmunk további fejlődéséhez és' tökéléesítéséhez vezet. Még nem értük el a kommunizmust. De az egész világ látja, hogy pártunk tevekenysége, erőfeszítései arra irányulnak, hogy minden szükségeset megtegvünk az ember jóléte erdekében, az ember nevében. Éppen ez a magasztos humánus cél egyesíti a oártoí a néppel, szilárd, széitéphetctlen köteléket hoz létre a pari és vafejlődtem Beleszületett a kertészkedésbe, mint a legtöbb mihályteleki ember. Azt mondja, hatéves korában már segíteni ment a kertbe, nem játszani, mert ő volt a nagyobb. Hamar önállóságra szoktatta a család, és az önállóság mindig munkát jelentett. Gyerekfejjel került be a termelőszövetkezetbe még 1950-ben. Nappal kint dolgozott, éjfélekig meg gyűlésekre járt, együtt a húgával. Mit dolgozott? Hivatalosan növénytermesztő volt, leginkább tehát kapált. Mit gyűléseztek? Minden napra akadt valami. Amikor az Üj Élet Termelőszövetkezet megalakult akkor ls kapával kereste a kenyerét, de egy év múlva már munkacsapatvezető lett a kertészetben Tóth P. Jánosné. Még mindig büszke rá — csenben, a maga módján —, hogy az ő munkacsapatában mindig duplaannyian voltak mint a többiben. — Szerettek odajönni az emberek. Volt, amikor az 52 munkacsapatból csak háromnak volt asszony a vezetője, kettő abból is lemondott, maradt tehát egyedül. A közéleti szereplés valahol itt kezdődött. — Viz mikor lesz? — ígéretünk van. hogy május l-ig elkészül a fő vetetek, a közkifolyókban és a közintézményekben lesz víz. Nagyon örülünk neki, de szorít a következő lépés: minden házba bevezetnék. Adnánk is, de víz se lesz elég hozzá azonnal, és óra sincs elegendő. — Házhelyek? — A fiatalok türelmetlenek. Régóta kérik és régóta ígérjük. A tervek 6zerint összeépül Ságváritelep es Szentmihálytelek. 260 házhely van a tervben, biztos hogy kevés lesz. De erre is csak azt mondhatom. még egy kis türelmet kérünk. — És van türelem? — Hogy lenne? Aki most fiatal, és építeni is tudna, az nem vigasztalódik ígéretekkel. Pedig a közművesítésre még várniok kell egy évet. Szép lesz az új osztás, ha beépül. A mostani bölcsőde mellett óvoda, iskola is épül, és ABC-áruház is. Sajnos, mindenki a főút mellett szeretné a maga portáját. — Utak, járdák? — Ami már készen van, azt most ne említsük. Három ni, ki miért jön hozzám. sar<* utcaba kapunk Mert tanácstag vagyok? kohosalakot. majd arra jon Vagy a pártszervezet nőfe- 02 as2Íalt' lelőse? Vagy csak magán- — Az egyéni problémák? — Hogy hogyan, azt nem ember? Az sem mérlegelheti — Ezer ága van mindnek: tudom. Azt hiszem alapállas így> aki keres q is termé- Egy példát mondok: összekell hozza. Hiaba tanultam szetesnek veszi én is, hogy dőlt egy ház a belvíztől Szeen el minden elleshetot a három összetartozik. Na- gény család lakta, mégis azt apamtol, fejlődött a nagy- ponta öt-hat ember biztosan mondta a magas hivatal, nem üzem, sok mindent másként eiém all valamilyen kéréssel, segíthet Két nappal később csináltunk. De az alapallas Aki hétköznap nem ér rá, dőlt össze, mint „kellett megvolt hozza Jöttek a mas- jön vasárnap. volna". Igazuk volt kötötte fajta feladatok is, dehogy Közbevetem, hogy Mihály- őket a szabály. De legalább tudtam en azelőtt melyik teleken jól megdolgoztatják ennyire kösse az emberség is. oldalrol kellene hozzáfogni. a tanácstagot. Elvárja az it- Végre lett hitel, de nem volt Airukor. rai^bizta^ fénytelen teni nép, hogy meghallgas- tégla. Tégla- is lett.- de mévoltam megtanulni. sák. és kertelés nélkül ki is regdrága a-fuvar. Kihozta a — Először a nőtanács tit- mondja ami bántja. Volán olcsón, csak rakodó kára lettem. A falu meg a — En azt mondom. Jó itt kell. A fuvaros kiállt csípőre téesz nekem egyet jelentett, tanácstagnak lenni, mert tá- tett kézzel a porta végére. Falut mondok, pedig mjn- mogatnak a munkában a vá- onnan nézte, hogy vergődnek denki tudja, hogy a város- lasztók. Nehéznek csak azért nála nélkül. hoz tartozunk. Még nem nehéz, mert sokat akarunk. MAf , , -„• , „, voltam párttag, már párt- Nehéz? Ha sikerül valami, N0. ? 1 munkát végeztem, még nem mindent elfelejtek. Dupla íelelosseg. hogy jol voltam tanácstag, de ha — Mit kérnek a tanácstagolyan üggyel kerestek meg tói? Űtkövezést, járdaépícsináljam, ami reám hárul. Ha elismernék, dobra veraz emberek, arra sem mond- tést, vívezetéket a városból n.ék- 5avar.ba .iöpnék. Nekem tam, hogy nem vállalom, hozott vízzel, óvodát, iskolát. 8 slkerulMa sem tudnám megmonda- házhelyet. Horváth Dezső MOCSÁR GÁBOR: A FEJEDELEM ELINDUL 17. Én viszont egesz eddigi életemet a nemzet kisebb és nagyobb és még felsőbb nemességének körében éltem. Ismerem én őket. Nagyon is! Ezelt majd emlékezzék nagyságod a szavaimra, mind a mi zászlónk alá csődülnek, ahogy elfoglaljuk a birtokaikat. — Elfoglaljuk? Birtokaikat? — Igent Birtokaikat. Váraikat. Azon minutában mind ide pártol. Ide, ahol az erőt. a.hatalmat, a rangot, falut, birtokot adományozó kezet érzik. A nagyságod kezét. Rögtön meg is csókolják. Nagy lélegzetet vesz, 6 már borul is kézcsókra. — De hát — s Rákóczi őszintén megrémül —. de hát. nem érzi kegyelmed, hogy ez nem jó jövendölés? — Miért ne volna jó? Nem ezt várjuk? Nem ebbe vetjük reményeinket? Hogy behódolva, pártunkra álljanak? — Várjuk ám, mégsem így várjuk. — A fejedelem ^gondolkozott.; — Ama Saulusra gondoltam, aki lihegve, verejtékét csorgatva sietett Damaszkuszba, hogy ott a gyűlölt keresztyének vérébe fürdesse kardját. Róla elhiszem, hogy nagy fényesség láttán, égi szózat hallatán térdre rogy. porba esik és megtörténik benne a csoda: Saulusból Paulussá. a hit üldözőjéből a hit vallójává és hivévé .apostolává, terjesztőjévé változik. Ezt elhi6zem. Ezt a lélekváltást elhiszem, mert égi dolgok nyilvánultak meg ott, a Damaszkuszba vezető úton. Már pedig, tudja meg jól kegyelmed, minél közelébb kerül 'a lélek a fényhez, az Örök Igazsághoz, annál inkább halványul az emberi ész, tehát annál inkább hinni kell az égi sugallatok erejében. Igen, csodákban. De miféle égi csoda volna az, hogy ha mi majd beérünk egy nemesi birtokba, elfoglalunk egy várat, ennek hatására a birtokos, akár gróf, akár báró, akármely rangban álló nemes, aki azelőtt szidalmazott és gyalázott minket, karóba vonatni kívánta hadainkat, egyszeriben elénkbe rakja majd a kardját és felesküszki a mi hűségünkre. Saulusból Paulus lőn. — Pedig ilyenek. Én ismerem őket. Lesznek ilyen csodák! — Megint nevetett, kajánkodott a gróf. — Majd emlékezzék nagyságod a jövendőlésemre. Ez, én szerintem hiteles és jó jövendölés. Mi ebben nagyságod szerint a rossz? — Az benne a rossz, hogy a hadiszerencse forgandó. Deus exponlt. És ha az Isten úgy végez, hiszen van rá példa rengeteg, csak a most elmúlt évtizedekből is, hogy egyik napon a mi hadaink, másik napón az ellenség hadai vonulnak be egy-egy részébe az országnak, akkor újra jön a főhajtás? Most meg az ellenség felé? Mert ott az erő? A fegyver? A hatalom? Hát nem találkozunk majd állhatatossággal, hűséggel és odaadással? Kegyelmed engem azzal a rossz szokásával traktál, amiről régen tudok: szereti az embert kizökkenteni a kellemes álmából, holott ez senki emberfiának nem esik jól. — S mi volna az a kellemetes álom? Amibő' én kizökkentettem nagyságodat? — Volt is, van is egy álmom egy országról, amely egy szívvel, egy akarattal szolgálja és védi, őrzi ennenmaga szabadságát. Egy országról, amelyben jobbágy és nemes ., — Ujjjujjj! — Bercsényi szinte nyerített, a térdét csapkodta, s midőn fáradtan abbahagyta érthetetlen kitörését, lihegve törölgette dülledt szemeit. Mitől keveredett ez meg ennyire? — Mi ütött kegyelmedbe? — kérdezte a fejedelem. — Mi ütött? — Bercsényi próbálta összeszedni gondolatait, nehogy hevessége valami nem ideilló módórra késztesse, önmagának sem igén tudta megmagyarázni — természete szerint' nem is törekedett önvizsgáló magyarázátkeresésre, inkább az indulatosságra, mint a meditációra volt hajlandósága — miért készteti őt a fejedelem közelsége valami belső fegyelemre, viszszafogottságra s miért van az, hogy ö, a sokat tapasztalt,' mindenféle országos dolgokban, hadiáratokban, méltóságokban, magas hivatalokban járatos férfi miért ismeri el nálánál többnek, vezérségre méltóbbnak, magasabban állónak, vagyis igazi fejedelmének ezt a tíz - évvel fiatalabb, s olykor a naivságig, majdhogynem gyermeteg nyíltságig magát kitáró ifjú Rákóczik Restellte most is, hogy szinte gúnyolódva nevetett a fejedelem álmán. — Én már nemegyszer emlegettem nagyságodnak azt a világos és régi tapasztalást, amit a természeti világ ad az embernek, ha odafigyel. Ugye, van egy rét, mondjuk, éppen ez a mező itt, amelyen most elhaladunk. Kimutatott a tájra, amely éppen kitárult előttük. A hegyek eltávolodtak. Balra, elől, egy meglőtt katona mozdulatával, mintha megtorpanva térdre esne a hegy, nincs tovább. Ott már a Borsova folyó készülget, hogy a Latorcával egyesülve, kettejük egybefonódó és megnövekvő erejével mintegy maguk mögé utasítsák a hegyeket, s nekieredjenek a szabad, szeles és nyílt síksági tájnak. — A mező olyan, amilyen, a mi szemünkkel nézve. Fű, meg mindenféle növény és állat él rajta. Ám a réten, mindenek tudják, a legelő marha füvet keres, a kószáló kutya nyulat kerget, a lépegető gólya pedig gyíkot, békát les. Pedig a rét — rét és semmi más. Éa minden állat mást keres rajta. — Értem. Rákóczi elmosolyodott, inkább csak befelé. Ez a példázat, afféle bölcs mondás, úgy látszik megtetszett a grófnak. Holott ez nem Bercsényi személyes tapasztalásából leszűrt s megfogalmazott konzekvencia: éppen ellenkezőleg. Ezt a példázatot a rétről — persze emberi világra alkalmaztatva — éppenséggel a fejedelem idézte először a grófnak, még a brezáni lappangás idején. S akkor serp. ő sem önnön fejéből, hanem Luclus Annaeus Senecáéból, Rákóczi is onnan merítette ugyanis. az Epistolákból, melyekkel Neuhnusban Ismerkedett, a régi latinokat forgatva. No, de minek ezt most a gróf orra alá dörgölni? Inkább örülni kell, hogy a latin bölcsesség miként gyökerezik bele az egykori felvidéki császári főkapitány magyar fejébe. — Érteni én, kegyelmed példázatát, amely semmiképpen sem marhákról, kutyákról és gólyákról szól. Meg a rétről. Hanem az országról. A benne lakókról. Nagy erő van a példázatokban. Ez az erő arra készteti az embert, hogy ejtse fejét a mellére és gondolja tovább a példázatot a rétről, valójában az országról, sz ország mostani és leendő, kivívandó allapotáról. Mi: denki mást keres, másra vágyik az országban. Ahová közeledünk. (Folytatják.)