Délmagyarország, 1976. február (66. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-25 / 47. szám

2 \ Szerda, 1976. február 25. Az SZKP Központi Bizottságának beszámolója (Folytatás az 1. oldalról.) dik világszerte a legszélsőségesebb reakció álláspontjával — a nyugati országok militaristáitól és az enyhülés ottani ellenségeitől egészen a dél-afrikai fajgyűlölőkig és Chile fasiszta vezetőiig. Ez a politika nem csupán merőben idegen a szocialista elvektől és eszményektől, hanem lényegiben az imperializmus fontos tartaléka is lett a szocializmus ellen vívott harcában. Minden békeszerető nép számára nagy veszélyt jelentenek Pekingnek azok a lásas kísérletei, hogy meghiúsítsa az enyhülést, meggátolja n leszere'ést, bizalmatlanságot és ellenségeskedést szítson az államok bűzött, az a törekvése, hogy világháborút provokáljon, maga pedig ha-znot húzzah belőle. Pekingnek ez a politikája mélységes ellentétben áll minden nép érdekeivel. Határozottan szembeszállunk ezzel a gyújtogató politikával, védelmezzük a szovjet állam, a szocialista közösség, a kommunista világmozgalom érdekeit. Ma már nem elég annyit mondani, hogy a maoista ideológia és politika nem egyeztethető össze a marxista—leninista tanítással: egyenesen ellensége annak. A Kínával való kapcsolatokban pártunk szilárdan tartja magát ahhoz az irányvonalhoz. amelyet a XXIV. kongresszus határozott meg. F.nnek az irányvonalnak helyességét igazolta az élet. Továbbra is harcolunk a maoizmus ellen, elvi és kérlelhetetlen harcot vívunk vele szemben. Egyszersmind szeretném Ismét megerősíteni, hogy akárcsak más országok, Kína vonatkozásában is szilárdan tartjuk magunkat az a sor. egyenjogúság, a szuverenitás és a területi sérthetetlenség tiszteletben tartása, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás, az erőszak alkalmazásáról való lemondás elveihez. Egyszóval, mi készek vagyunk normalizálni viszonyunkat Kínával a békés egymás mellett élés elvei alapján. Sőt mi több, bizonyossággal kijelenthetjük: ha Pekingben visszatérnek a valóban marxista—leninista politikához, ha elvetik a szocialista országokkal szemben ellenséges irányvonalat, ha a szocializmus világával való együttműködés és szolidaritás út "ára lépnek, akkor ez megfelelő vl-rzhangra talál a mi részünkről, és lehetőség nyílik, hogy olyan jó viszony alakuljon ki a Szov'etunii és a Kínai Népköztársaság között, amely megtelel a szocialista internacionalizmus elveinek. A kínai félen kapcsolatok magasabb fokra emelkedtek. Országaink béke-, barátsági és együttműködési szerződést kötöttek. Az Indiai Köztársasággal való szoros politikai és gazdasági együttműködés állandó irányvonalú. Ha általánosságban beszélünk az ázsiai országokhoz fűződő viszonyunkról, feltétlenül szólnunk kell jószomszédunkról, Afganisztánról, amellyel nemrégiben meghosszabbítottuk csaknem fél évszázaddal ezelőtt kötött semlegességi és megnemtámadási szerződésünket. Megemlítem Törökországot is. Az ezzel az országgal főként gazdasági szférában folytatott együttműködésünk fokozatosan kiterjed politikai kérdésekre is. A Szovjetunió továbbra is tevékenyen részt kíván venni az ázsiai földrész békéjének és biztonságának megszilárdításához, az egyenjogú együttműködés fejlesztéséhez vezető utak keresésében. A beszámolási időszakban sokat tettünk az afrikai országokkal fenntartott baráti kapcsolataink továbbfejlesztése érdekében. A szovjet kommunisták szívből üdvözlik Bissau-Guinea és a Zöldfoki Szigetek, Mozambik és Angola népének győzelmét, amely a függetlenságért vívott sok éves hősi küzdelmükre tette fel a koronát. Az SZKP mindig szolidáris volt ezekkel a népekkel, minden támogatást megadott a harcoló hazafiaknak. Ma pedig örömmel tölt el bennünket az a tény, hogy az ezekkel az országokkal való államközi kapcsolataink is az őszinte barátság és a kölcsönös megértés szellemében alakulnak. Az eltelt években tovább erősödtek kapcsolataink régi barátairíkkal, olyanokkal, mint a Guineai Köztársaság és a Kongöi Népi Köztársaság. A Szomáli Demokratikus Köztársasághoz fűződő szoros kapcsolatainkat még jobban megerősítette a barátsági és együttműködési szerződés megkötése. Bővültek jó kapcsolataink Afrika legnagyobb országával, Nigériával, A tolés országokhoz íuzSdö v'szoity íe^dése A (elszabadult országokkal történő egyií:tmlködés fokozása Á beszámolási Időszakban fokozódtak és megszilárdultak a Szovjetunió kapcsolatai a gyarmati függés alól felszabadult országokkal, vagy ahogy szintén nevezik őket, a fejlődő országokkal. Különösen fontos, hogy gazdagodott kapcsolataink politikai tartalma — mondotta ezután Leonyld Brezsnyev. Milyen fő irányokban történtek változások sok felszabadult országban az utóbbi évek folyamán? Említhető az iparfejlesztés súlypontjának az állami szektorra val-i áthelyeződése, a feudális földbirtok felszámolása, a l'jliffildl vállalatok államosítása, Ami nrra irányul, hogy a fiatal államok hatékony szuverenitást gyakorolhassanak saját természeti erőforrásaik fölött, továbbá saját szakemberek kiképzése. Egyszóval, a nehézségek ellenére mélyreható, haladó irányú változások mennek végbe a világnak ebben a részében. Ez természetesen történelmi fontosságú folyamat Sok felszabadult országban megfigyelhető az osztályerők elkülönülésének bonyolult folyamata, fokozódik az osztályharc. Ez különbözőképpen nyilvánul meg. Űjabb progresszív változások történtek a szocialista orientációjú, arab, afrikai és ázsiai országok gazdaságában és politikai életében. Vannak oVvan országok ls, ahol a feüődés tőkés úton ment tovább. A belső és a külső reakció erős nyomást gyakorolt néhány olyan rendszerre és politikai szervezetre, amely szocialista célokat hirdetett meg, s haladó átalakítást hajt végre. A Szovjetuniónak a fejlődő országokban végbemenő bonyolult folyamatok iránti magatartása világos és határozott. A Szovjetunió nem avatkozik más országok és népek belügyeibe. Minden népnek, minden országnak szent joga, hogy megválaszthassa saját fejlődési útját. E jog tiszteletben tartása a lenini külpolitika megingathatatlan elve. Mi azonban nem leplezzük nézeteinket. A fej-, lődő országokban, miként mindenütt, a haladás, a demokrácia és a nemzeti függetlenség erői oldalán állunk. barátainknak és harcostársainknak tekintjük őket. Pártunk támogatást nyújt és fog nyújtani a jövőben is azoknak a népeknek, amelyek szabadságukért küzdenek. A Szövi etun'ó ennek során semmiféle előnyt nem hajszol, nem törekszik koncessziók szerzésére, politikai ura1 ómra, katonai támaszpontok megkaparintására. Ügy cselekszünk, ahoayan forradalmi lelkiismeretünk, kommunista meggyőződésünk diktál.'á. Észrevehetően aktivizálódott a fejlődő országok külpolitikája. Ez több Irányban mutatkozik: az el nem köte'ezettségi mozgalom politikai Irányzatában, az Afrikai Egységszervezet, a fejlődő országok által létrehozott különféle gazdasági tömörülések tevékenységében. Ma már világos, hogy a Világ osztályerőinek jelenlegi viszonyai közepette a felszabadult országok teljes mértékben képesek szembeszegülni az imperialista diktátummal, kivívni az igazságos, vagyis egyenjogú gazdasági kapcsolatokat. Világos az is, hogy ezeknek az országoknak a népek békéjéért és biztonságáért vívott közös küzdelemhez történő hozzájárulása már ma is jelentékeny, s a jövőben még nagyobb súlya lehet. Az arab országok és Közel-Kelet Kitérek az arab országokhoz fűződő viszonyunkra — folytatta beszédét az SZKP KB főtitkára. Jó, kölcsönös megértés alakult kl az utóbbi öt évben országunk és Szíria között, összehangoltan járunk el Sók nemzetközi kérdésben és mindenekelőtt a közel-keleti kérdésben. Fontos esemény volt, hogy bará'isági és együttműködési szerződést kötöttünk Irakkal, s kapcsolatainkennek alapján fejlődnek. Bővül és mélyül együttműködésünk Algériával, Dél-Jemennel. Jelentós lépések történtek a szovjet—líbiai kapcsolatok fejlesztésében. Megszilárdultak baráti kapcsolataink a Palesztinai Felszabadítás! Szervezettel. Az utóbbi időben bizonyos erők makacsul Igyekeznek aláásni a szovjet—egyiptomi kapcsolatokat.. Ami a Szovjetuniót illeti, mi hűségesek maradunk e kapcsolatok erősítésének elvi irányvonalához. Ez az irányvonal tükröződik a Szovjetunió és Egyiptom barátsági és együttműködési szerződésében, amelyet mi hosszú távra kapcsolataink alapjának tekintünk, és amely nemcsak országaink, hanem az egész arab világ érdekeinek is megfelel. A Szovjetunió mindezekben az években következetes támogatást nyújtott az arab népeknek az izraeli agresszió következményeinek felszámolásáért vívott harcához. Országunk segítséget nyújtott, — és az 1973. októberi háború bizonysága szerint hatékony segítséget nyújtott — az agresszorral szemben álló országok: Egyiptom, Sz'ria, Irak katonai potenciál iának megerősítéséhez. Támogattuk az arabok politikai küzdelmét az ENSZ-ben és azon kívül. A Közel-Keleten most nincs háború, de nincs béke s-m, és még kevésbé nyugalom. És ki merné garantálni, hogv nem lobban fel újra a harci cselekmények lángia? Ennek veszélye fennmarad miniaid'g, amin az izraeli haderő a megszállt területiken van. Megmarad, amíg földjükről elűzött palesztlnaiak százezrei törvényes jogaiktól megfosztva és kétségbeeső körülmények között élnek, amíg Palesztina arab népe meg van fosztva saját nemzeti állama megteremtésének lehetőségétől. A tartós közel-keleti béke megköveteli azt ls, hogy szavatolják a térség valamennyi államának biztonságát, a független létezéshez és fejlődéshez való jogát. Csak az nem világos, milyen súlyos felelősséget vállalnak magukra azok, akik önző célokat követve a közel-keleti rendezést politikai játék tárgyává teszik, akik a részleges különmegállapodásokat arra használják fel, hogy elodázzák a valódi megoldásokat, vagy esetleg teljesen megkérdőjelezzék őket. A Szovjetunió a maga részéről elvi és konstruktív álláspontra helyezkedik. A genfi értekezlet társelnökeként kész közreműködni mindazokban az erő 'eszítésekben, amelyek a konfliktus tényleges rendezését célozzák. Kész vagyunk részt venni valamennyi köííel-keleti ország b'ztonságának és határai sérthetetlenségének nemzetközi szavatolásában az ENSZ keretei között, vagy más alapon. Az ilyen jellegű garanciákban egyébként véleményünk szerint a Szovjetunión kívül részt vehetne az Egyesült Államok, továbbá Anglia és Franciaország is. Az ügynek ez csak hasznára válna. Igyekszünk megteremteni a feltételeket, hogy íejleszszük kapcsolatainkat a Közel-Kelet valamennyi országával, s közülük egyikkel szemben sincsenek előítéleteink. Végül pedig készek vagyunk részt venni olyan probléma megoldási módozatainak kutatásában ls, mint a fegyverkezési hajsza megszüntetése ebben a térségben. A Központi Bizottság nagy figyelmet fordított arra. hogy megfelelő, és ahol lehetséges, baráti kapcsolatokat alakítson kl az ázsiai országokkal. Az ázsiai és az alr kai áramok Mindenekelőtt az Indiával tőséget tulajdonítunk az ezfolytatott sok irányú együtt- zel a nagy országgal való működésünkre kell kitér- barátságunknak. Az eltelt nem. Mi különleges jelen- öt évben a szovjet—indiai A tőkés országok irányában folytatott politikánkban továbbra is az a küzdelem volt és marad a legfontosabb, amely a békés egymás mellett élés elveinek megszilárdításáért, a tartós békéért, az új világháború veszélyének csökkentéséért, távlatokban pedig kiküszöböléséért is folyik. Megállapítható, hogy az utóbbi öt évben jelentős előrehaladást sikerült elérnünk ebben a vonatkozásban — állapította meg az SZKP KB főtitkára. A „hidegháborútól" a két világ közötti robbanásveszélyes konfrontációtól a feszültség enyhítése felé végrehajtott átmenet mindenek előtt a nemzetközi erőviszonyokban végbement változásokkal függött össze. Nagy szerepe volt annak, hogy pártunk pontosan meg tudta határozni gyakorlati tevékenységének fő feladatait a nemzetközi biztonság megszilárdításának területén, s megfogalmazta őket XXIV. kongresszusának békeprogramjában. Ennek a programnak időszerűségét és reális voltát megerősítette az élet. A tartós béke megvalósítása nem egyszerű kívánság, hanem teljesen reális feladat. Ennek megoldásáért erőnket nem kímélve lehet és kell folytatnunk a munkát. Európában a legerősebbek a szocializmus pozíciói, itt a legerősebb a szocialista államok összehangolt politikájának hatása. Sikeresen fejlődött a Szovjetunió és más szocialista országok együt'működése Franciaországgal. Sok külpolitikai kérdésben közelebb került egymáshoz a két ország álláspontja, aktívabbakká váltak a sokrétű szovjet —francia kapcsolatok és kontaktusok. Az 1970-ben létrejört szerződés alapján nagy előrelépés történt a szovjet—nyugatnémet kapcsolatokban. Ezek a kapcsolatok normális mederbe terelődtek, méghozzá az egyetlen lehetséges alapon: a fennálló európai határok felrúgását célzó igényekről történt lemondás alapján. Az NSZK ma egyik legnagyobb partnerünk a Nyugattal folytatott kölcsönösen előnyös üzleti együttműködésben. A bonyolult kérdések közé tartozott a Nyugat-Berlinnel összefüggő rendezés. Az 1971 őszén megkötött négyhatalmi egyezmény, s azt követően az NDK és az NSZK, valamint a nyugat-berlini szenátus között született megállapodások és megegyezések azonban alapjában véve megszüntették a feszültséget — mondotta Leonyid Brezsnyev, és hozzáfűzte: — ragaszkodni fogunk mindannak szigorú és teljes betartásához, amiről megegyeztünk. Pozitívak a kapcsolatok Nyugat-Európával Egészében véve a nyugateurópai országokkal fenntartott kapcsolatainkat pozitívan értékelhetjük. Ez vonatkozik többi között Angliához és Olaszországhoz fűződő viszonyunkra. Megbecsüljük és fejleszteni, gazdagítani Igyekszünk hagyományos jószomszédi kapcsolatainkat Finnországgal, a skandináv országokkal. Ausztriával, Belgiummal és Nyugat-Európa más államaival. E földrészen a végbe ment nagy és kedvező változásokat tükrözte természetesen Portugáliával való kancsolatalnk helyreállítása, valamint Görögországhoz fűződő viszonyunk javulása is.. Mindent összevetyóí tálán, egyetlen, rtyur gat-európai• állam sem maradt ki a szocialista országokhoz fűződő kepe tolat ok normalizálásának széles folyamatából. A Helsinkiben megtartott összeurópai értekezletről szólva az előadó rámutatott: A tanácskozás eredményei sok tekintetben jövőbe mutatóak. A legfontosabb most a Helsinkiben egybehangolt összes elvek és megegyezések gyakorlati megvalósítása. A Szovjetunió ezen munkálkodik most és a jövőben is. Nemrég néhány javaslatot terjesztettünk elő az összeurópai együttműködésnek egy sor fontos területén való fejlesztésére. Továbbra ls erőfeszítéseket teszünk majd ebben az Irányban. Hasonló magatartást várunk az összeurópai tanácskozás valamennyi résztvevőjétől. A negatív mozzanatokról szólva Brezsnyev hangsúlyozta: Európában még mindig megvan például egy bonyolult és veszélyes feszültséggóc, a ciprusi probléma. Vannak bizonyos bonyodalmak néhány európai tőkés államhoz fűződő viszonyunkban ls. A jelek szerint amiatt, hogy ezeknek az államoknak befolyásos körei nem óhajtanak ténylegesen lemondani a „hidegháborús" pszichológiáról és nem óhajtják következetesen megvalósítani a kölcsönös együttműködés és a más országok belügyeibe Való bé hém ávatttölás politikáját; WBÖ : v- •: A nyugati országaiki tömegtájékoztatási eszközeinek jelentékeny része nemcsak hogy nem segíti elő a kölcsönös bizalom és a nemzetközi együttműködés erősítését, hanem ellenkezőleg: bizalmatlanságot és ellenséges hangulatokat szít a szocialista országokkal szemben. Egyesek a Helsinkiben elfogadott záróokmány lényegét próbál ják kilúgozni és eltorzítani, spanyolfalként próbálják felhasználni ezt az okmányt a szocialista országok belügyeibe val beavatkozáshoz, „hidegháborús" jellegű kommunista- és szovjetellenes demagógiához. A szaváét— viszony lasa Az új világháború veszélyének csökkentése és a béke megszilárdítása szempontjából természetesen döntő jelentősége volt annak a kedvező fordulatnak, amely a tőkés világ legnagyobb hatalmához az Egyesült Államokhoz fűződő viszonyunkban ment végbe. Ez a fordulat kétségkívül hozzájárult az egész nemzetközi légkör, s ezen belül az európai légkör megjavításához. A Níxon amerikai elnökkel Moszkvában és Washingtonban folytatott tárgyalások, majd a Ford elnökkel Vlagyivosztokban és Helsinkiben lezajlott találkozók eredményeként fontos, elvi kölcsönös megértés Jött létre a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok vezetői között abban, hogy szükség van a két ország békés, egyenjogú kapcsolatainak fejlesztésére. A szovjet—amerikai megállapodások bizonyos mértékben csökkentik a nukleáris háború kirobbanásának veszélyét. Ml éonen ebben látjuk a szovjet—amerikai viszony legutóbbi ötéves fejlődésének fő eredményét. Az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolataink távlatai is kedvezők — annyiban, amennyiben továbbra is ezen az együttesen megteremtett reális alapon fejlődnek, vagvls olyan körülmények között, amikor a két állam osztálytermészetének és ideológiájának nyilvánvaló különbözősége mellett megvan az a határozott eltökéltség, hogy nézeteltéréseiket és vitáikat ne erővel, fenyegetésekkel és fegyv'ercsörtetéssel oldják meg, hanem békés politikai eszközökkel. A szovjet—amerikai kapcsolatok általánosságban véve pozitív fejlődését azonban az utóbbi években egész sor, nem csekély jelentőségű tényező bonyolítja. Zavarni próbálják ezt a fejlődést az Egyesült Államoknak azok a befolyásos erői, amelyek nem érdekeltek sem a Szovjetunióhoz fűződő vb szony javításában, sem pedig általában a nemzetközi feszültség enyhülésében. Ezek az erők hamis fényben mutatják be a Szovjetunió politikáját, és a kiagyalt „szovjet veszélyre" hivatkozva, a fegyverkezési hajsza újabb fokozását követeük a? Ezyesült Államokban és a NATO-ban. Ismeretes, hogy az Egyesült Államok diszkriminációs ke-