Délmagyarország, 1976. február (66. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-22 / 45. szám

4 Vasárnap, 1976. február 22. KOSÁRFONÓK Éreztem már ilyen kesernyés illatot. Amikor gyermekkoromban fűzfasuttyót vágtam magamnak, s bicskával lehántottam a kérgét, hogy szép fehér legyen. Az a friss fakéreg, az volt ilyen fanyar illatú. Kerülgette az ember orrát, de nem volt kifejezetten kellemetlen. Mint most sem az, a kosárfonóknál. Az udvaron kétembernyi magasságban tornyosulnak nyalábokban a vesszők, hosszabbak, rövidebbek, vékonyak, s olyanok is, mint az ujjam. Mindegyikre szükség van. Utazik a fűzvessző Messziről hozzák a fűzfavesszőt Algyőre. Jobbik esetben Csongrád környékéről, Békésről, de szállítanak Dunántúlról is. Az utazás nem er véget a Szegedi Háziipari Szövetkezet algyői telepén sem. Sok állomást érintenek a vesszők, mire a kosárfonók ügyes kezéig elérnek. Mindenekelőtt egy vízzel telt nagy kádba kerülnek, g ott alájuk tüzelnek. A kis kazánban minden meleget ad: rőzse, vesszőhulladék, bármilyen tüzelő. A kifőzéshez ls szakértelem kell. Akik ezzel foglalkoznak, pontosan tudják, meddig kell forralni a nyalábokat, hogy megmunkálható anyagot kapjanak belőlük. Ezután a hántolás következik. Nehéz, piszkos munka. Alig két-három éve segít ebben gép, azelőtt kézzel csinálták. Hántolás után kévékbe kötik a gondosan osztályozott vesszőket, s szárítják a szabad levegőn. Utolsó előtti állomás a vesszőraktár, majd a műhely következik. Aki még csak kész kosarat látott életében, el sem képzelheti, hogyan lesz csinos kenvértálca vagy hófehér ruháskosár a barna héjú kórókból. Sok és megerőltető munka árán. Nem is vállalkoznak sokan erre a dologra. a szakma jóformán kihalóban van. Akik most csinálják, ősi, algyői kosárfonó családok ivadékai. De gyermekeik már más kenyérkereset utun néznek. A hajdani kosárfonók maguk vágták a vesszőt, a füzesben, otthon földolgozták, s vitték a kasarakat, a vásárba. Az ártéri fűzfák hajtásai nem felelnek meg a mai követelményeknek. Az újabb idők kosaraihoz sima, egyenes fűzfavesszők kellenek amiket külön erre a cél* a létesített telepeken termelnek. Szeged környékén nincs ilyen telep, ezért ntaztk messzi vidékekről a nemes vessző. Készül a kosár A mühelytererhben körben ülnek a falnál a mesterek: Radics József, Bagi Károly, Molnár István, Szabó János, Molnár József ée Szabó Mihály. Valamennyien „bennszülöttek", Algyőn laknak. Mesterségük családi hagyomány. Azon kevesek közé tartoznak, akik hűségesek maradtak a hagyományokhoz. Szinte szerszámok nélkül dolgoznak. — Nem kell ide más, csak éjes kés, ár, metszőolló meg a „kasárkaptafa". A többit elvégzik a kezek. A vesszőt előbb meg kell a boldogabb végén hegyezni, aztán mehet a kaptafára. Néhányan hegyeznek, a többiek fonnak. A kosár alját csinálják meg először, aztán az árral egy deszkalapra szúrják a közepénél. A deszkalap a térdükre támaszkodik, meg a padlóra. Radics József - és Bagi Károly éppen kis kerekhasú bevásárló kosarakkal bajlódik. Két fajtát készítenek. Az egyik egyszínű, a másikon világos csík fut körbe. — Saját elképzelésünk szerint mintakosarat készítünk, különböző fonással és díszítéssel. A megrendelő kiválasztja, melyik tetszik neki, s abból kér. Amennyit kémek, annyit csinálunk. Molnár István lapos szélű, hosszúkás kutyakosarat fon. bak közé vékonyabb szálak kerülnek, díszítésként, függőlegesen, csíkoknak. Amelyik vessző már nem kell, azt metszőollóval lecsípik a kosárról. A készárut kihordják a szomszédos terembe, ott végzik el az utolsó simításokat. A világ minden tájára A kész kosarakat le kell súrolni tisztára. Ezután vár még rájuk egy kényes művelet, a kénezés. A régi háziasszonyok is kénezték nyáron a befőzni való körtét, őszibarackot, hogy ne barnuljon meg télire az üvegben. A kosárral is ezt teszik, de azért, hogy kifehéredjen. Egy kis kamrában — ami egymagában áll az udvaron — egy vödörnyi égő kénpor egyetlen éjjel elvégzi a magáét: átfűlik a jinrna, szín a kosarakról. Szép fehérek, vagy aranysárgák lesznek, attól függően, hogy milyen fajta anyagból készültek. A raktárban sorakoznak a kutyakosarak, amelyekben Azt mondja, naponta ötöt- majd valahol Hollandiában hatot meg tud csinálni, at- kövér és lusta kutyuskák tói íüggóen, milyen az szunyókálnak. Egymásba anyag. Ha jég verte a vesz- rakva, karcsú oszlopban állszőt, megmaradnak rajta a nak a hosszú, keskeny, lesérülések, nehezebben megy heletfinom kosárkák, hogy vele a munka. Ha bogárrág- később francia háziasszonyok ta. akkor is. Igaz, hogy a tegyék asztalra bennük a termelő telepeken permete- híres párizsi veknit. Belga zéssel küzdenek a bogarak nők akasztják karjukra a ellen, mégis akad rágott fűzfavessző. — Kifogástalan anyagot most a közelben se látunk. Rossz Idő járt tavaly a fűzre ls. Nincs is annyi, amenynyi kellene. Közben a kosárka már a derekáig kész. A vastagabbevásárló kosarat, s cipelik haza a zöldséget, húst a vasárnapi ebédhez. A világ minden tájára magukon viszik ezek a kosarak az algyői mesterek keze nyomát, fantáziáját, hagyományhű szakmaszeretetét Bálint Ibolya Engedményes OFOTÉR 7-vésár Hétfőtől, február 23-tól március 13-ig tavaszi vásárt rendez az OFOTÉRT-vállalal, a vásár keretében az arra kijelöli különböző fotócikkek árát 20 százalékkal olcsóbban kínálják. Az engedményes áron forgalomba kerülő cikkek összes készlete több mint 30 millió forint, ez körülbelül 6 millió forint megtakarítást jelent a lakosságnak, A tavaszi vásárban fényképezőgépek, dia- és filmvetítők, nagyítóoépek, távcsövek és egyebek között motorszemüvegek várják a vásárlókat A gazdag választékban az olcsó Certo-SL 110 típusú gyorsba- ettás fényképezőgép éppúgy megtalálható, mint az t/tényesebb, nagy teljesítményű fényképezőgépek, mint például a Pract.ica különböző típusai. A vásár egyik slágere várhatóan a RuszPuál normál filmvetítőgép A tavaszi vásár termékeit az OFOTÉRT-sza kbol tokon 'kívül az áruházak, az iparcikk-kiskereskedelmi vállalatok és az ÁFÉSZ kijelölt boltjai is árusítják. Felhívás társasialmi munkára A megyei tanács február 19-1 ülésén arról ts határozott, hogy a testület a Hazafias Népfront, a KISZ, az SZMT közös felhívásban hirdesse meg az 1976—80 közötti évekre a megyei településfejlesztési versenyt, mely összhangban vaui a megye ötéves fejlesztési céljaival. A megye lakosságához, a helyi tanácsokhoz, a népfrontbizottságokhoz. a KISZ-szervczctekhez, a szakszervezetekhez intézett felhívás az alábbiakat tartalmazza: Áldozatkész, közvetlen munkájával megyénk lakossága jelentősen kivette részét az elmúlt öt esztendőben a települések fejlesztéséből. Utakat, járdákat, parkokat, vízvezetékeket, csapadékvíz-elvezető csatornákat építettek, újítottak fel és gondoztak, s aktívan, kezdeményezően közreműködtek gyermekintézmények létesítésében. E munkák összes értéke csaknem 700 millió forint, ebből 450-et közvetlenül a lakosság végzett el. Az 1972-ben meghirdetett verseny eredményei számottevőek, mivel a lakosság közvetlen ellátását, szükségleteit szolgáló intézmények újabb sora épült fel. A társadalmi munka hatékonyabbá tétele, az egészséges versenyszellem kibontakoztatása érdekében a megye települései közötti vetélkedést szervezett formában, előre meghatározott versenyszabályok szerint kell folytatni. Az egyes helységekben ennek szervezését a helyi tanácsok, a népfrontbizottságok, a KISZ-bizottságok és a szakszervezetek közösen végzik, s a koordinációs feladatokat a megyei településfejlesztési verseny szervező btzottsága látja el. A települések építésének minden területén szervezhető társadalmi munka, elsősorban a helyi lakosság életkörülményeit{ jogos igényeit, szükség'eteit tartalmazó célokat kell kitűzni feladatul, vagyis a gyermekjóléti intézmények építését, ifjúsági és sportobjektumok, szociális intézmények fenntartását, a közművesítést, a villamosítást, parkok létesítését, fásítást, közterületek csinosítását stb. A verseny értékelésének alapjául a kötbetlcn társadalmi. munka elvégzett, mérhető eredményei szolgálnak.. Ennek alapján állapítható meg a helyezési sorrend, melyet minden évben április 4-ig eldönt a megyei tanács végrehajtó bizottsága. A sorrend a közvagyont gyarapító és fenntartó — a településfejlesztést, a beruházásokat és felújításokat elősegítő — társadalmi munka értékének egy lakosra jutó forint öszszege alapján alakul ki. A városi és nagyközségi tanácsok első. a községi tanácsok első és második helyezettjei az alábbi jutalomban részesülnek, amelyet város- és község fejlesztésre fordíthatnak: Minden évben két millió forint áll rendelkezésre a versenyben legjobb eredményt elérők jutalmazására. Az első helyre kerülő városi tanács egy millió, az első helyezett nagyközségi tanács 500 ezer, a legtöbb társadalmi munkát produkáló községi tanács 300 ezer és a helyezési sorban utána következő pedig 200 ezer forint jutalmat kap. Felkérjük a megye lakosságát, a vállalatokat, üzemeket, szövetkezeteket, intézményeket, szocialista brigádokat, hogy — ugyanúgy, mint az előző években — az idén, s a jövő esztendőkben minél nagyobb számban vállalják városuk, községük fejlesztésének elősegítését önkéntes társadalmi munkával. Támogassák közintézmények megvalósítását, hogy megszépült, kulturált környezetben élhessenek, dolgozhassanak, pihenhessenek és szórakozhassanak. Bízunk megyénk lakosságának áldozatkészségében, lakóhelyének szeretetében, melynek oly sok bizonyítékát adták az elmúlt esztendőkben. A MEGYEI TANÁCS A HAZAFIAS NÉPFRONT MEGYEI BIZOTTSÁGA , A KISZ MEGYEI BIZOTTSÁGA " A SZAKSZERVEZETEK MEGYEI TANÁCSA A háztáji terményérfékesifés gondjai A mezőgazdaság terményei és a vásárlók közötti út' jelképesen és a valóságban is a szállítóeszközöké. A homokon termett szép barack, a gondosan kezelt fa gyümölcse csak úgy ér valamit, ha idejében eljut a fogyasztóhoz. Kár érte, ha túlérve, megpuhulva ott rothad meg a ládában, szépen sorba rakva csak azért, mert az idős ember már nem bírja, a munkában állónak pedig nincs ideje, hogy piacra vigye a leszedett portékát. A háztáji termék pénz a tagnak, friss áru a vásárlónak. Aki tehetősebb, megoldja a szállítást, szakít rá időt, még ha ráfizetéses akkor is. Telepakolja az autót rekeszekkel, s irány a város. Talán sokan azért mondanak le a darabka gyümölcsösről, szőlőről, mert nem látják Bondarcsuk Budapesten Tizenöt filmje, 17,5 millió néző élménye alapozta meg hazánkban a világhírű. Állami és Lenin-díjas szovjet színész-rendező, Szergej Bondarcsuk hírnevét, aki — az SZKP. XXV. kongresszusa tiszteletére rendezendő szovjet filmnapok esemény, sorozatára érkezett Budapestre. Szombaton a Szovjet Kultúra és Tudomán« Házában sajtótájékoztatón találkozott a filmkritikusokkal és szakírókkal. A meleg hangulatú eszmecserén részt vett Nagy Mária, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság főtitkára. A hírneves művészvendéget, aki 23 évvel ezelőtt járt először hazánkban, dr. Gombár József. a MOKÉP igazgatója köszöntötte > Bondarcsuk szavait nagy érdeklődés kísérté, különösképp azokat a megállapításait. amelyek a jelen szovjet filmművészetről szóltak. értelmét a vergődésnek. Sokan belevágják a cefrébe a gyümölcsöt, mert akkor csak egyszer kell elvitetni. Az nem kerül olyan sokba. A háztáji terményeit általában kézikocsival, lovas szekérrel, személyautóval és távolabbi helyekre teherautóval szállítják. A szegedi járás községei, falvai távol esnek a jó gyümölcsértékesítő helyektől (Miskolc, Budapest, Veszprém). Kora tavasztól lombhullásig gyakran látni esténként „tengelyig megpakolt" személygépkocsikat amint igyekeznek a jobb pénz reményében bányászvárosok, vagy a főváros felé. A ládákkal ponyváig rakott teherautó se ritka. Elterjedt azok körében, akiknek nincs vagy nem akarják az autót „zavarni", hogy öszszefognak öten-hatan és közösen bérelnek teherkocsit az áru elszállítására. Ez csak a szilárd burkolatú utak mellett kifizetődő. De élnek az. emberek kövesúttól távol is. Hogyan oldják meg ük a szállítást? A garabolyozás kiment már a divatból, messze a vasútállomás, nagy a tömeg a buszon, no meg a telerakott kosár ' nehéz, elhúzza a cipelő karját. Így sokan lemondanak az értékesítésről, mert az a 10—20 forint, amit garabolynví áruért kapnak, nem éri meg. Megiernv a fa a barackot, almát, körtét és az a vadméhek madarak kanaánia lesz. Akkor meg minek kínlódjanak vele? Sok termo. fa, tőke kerül az ilyen éfl ehhez hasonló szemlélet hatásaként a tűzre. És ez nem helyes. Elkelne a piacon a friss gyümölcs, ós az tény, ha nehezen is érthető, hogy a nagyüzemi táblák közvet. lenül a napi szükségletre! termelnek. Mégis mi a megoldás? Akinek terménye pú. acképes, az fogadjon autót és vitesse a városba? De ki vállalja ezt saját kocsicsijával? Még ha pénzt fizetnének érte, akkir sem éri meg az eltöltött fél nap, meg különben is rvénzért fuvart, vállalni tilos. Szívességből? Ugyan, kinek vau erre ideje, mindenki dolgozik, szabadságot kivenni nem érdemes. Jelentős szeren jut a feivasárlótelepeknek ahol meghatározott minőségben szétválogatva, szabványoknak megfelelően „beskatulyázva" kell átadni a gyümölcsöt. Ez lenne a legbiztonságosabb piac, de ide is csak el kell juttatni valahogy az árul. Megint a szállítás! Az V, ötéves *erv iránymutatójaként szerenel a helyi adottság és a háztáji gazdaságokban rejlő belső tartalékok jobb kihasználása. feltárása Ez nemcsak az állattenyésztésre érvényes, hanem a zöldségtermesztésben, a gyümölcsértékesítésben is. Talán segíteni a gondokon, ha a téeszek meghatározott napokon piaci járatot indítanának. Majoros Tibor