Délmagyarország, 1976. február (66. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-15 / 39. szám

Vasárnap, 1976. február 15.. 5 A SZAB kiskátéja % iv a TUDOM Hajdú Roland kamarazene-tanár amerikai tanítványával, Beth Móniddal Kodály szellemében A Dóm tér és az Oskola utca sarkán klasszicista stílusú mű­emléképület, a rajta levő emlék­tábla szerint a régi Hungária Szálló. Szeged városa azzal bo­csátotta a Magyar Tudományos Akadémia rendelkezésére, hogy renováltassa, és az Akadémia tu­dományos céljainak megfelelően használja. így lett az 1967-ben fölújított és szépen helyreállított épület a már évekkel azelőtt lét­rehozott és aktív, de mindaddig otthontalan Szegedi Akadémiai Bizottság (SZAB) végleges és méltó székháza. Helyet kaptak itt firikai, matematikai majd szociológiai kutatócsoportok is. Ha rövid, csak a lényegre szo­rítkozó kérdés—felelet formájá­ban akarná valaki a SZAB lé­tét meghatározni, az ilyen lenne: — Mi a SZAB? — A Magyar Tudományos Akadémia egyik elnökségi bizott­sága. — Mi a feladata? — A Szegeden és környékén — elsősorban Csongrád megyé­ben folyó tudományos tevékeny­ség társadalmi eszközökkel való ösztönzése, támogatása és koor­dinálása. — Ennek érdekében milyen te­vékenységet fejt ki? — A helyi tudományos életet figyelemmel kíséri, az eredmé­nyeket a helyi hasznosítás szem­pontjából értékeli, illetve az eh­hez szükséges kutatási tevékeny­séget kezdeményezi és összefog­ja. Tájékoztatja a város és me­gye vezetőségét a fontosnbb ku­tatási irányokról, témákról, kez­deményezi a különböző — tár­sadalmi és gazdasági — intézmé­nyek és a megfelelő kutatóhelyek közötti konzultációkat Támoga­tást nyújt a különböző, rendsze­rint komplex jellegű kutatási te­vékenységhez (meghatározott cé­lú tanulmányok készítése az MTA részére, tudományos pályá­zatok kiírása és egyes — különö­sen fiatalabb és nem tudomá­nyos intézményben dolgozó kuta­tóknak jutalmazása, akik a SZAB által elfogadott témákból készí­tettek tanulmányokat). Lehetősé­get teremt a kutatók számára, hogy egymás munkáját megis­merjék és általában segíti a tu­dományos-társadalmi kapcsolatok kialakulását. (Az épület hatvan­személyes díszterme előadóterem, emellett tudományos rendezvé­nyek, kisebb ankétok, szimpóziu­mok, de oldottabb társadalmi összejöveteleknek is otthona. A társadn'mi jellegű nrogram a SZAB klubja keretében folyik, a programot a klubtanács szerve­zi.) — Milyen szervezeti formában működik? A SZAB tagjait — rendszerint húszat — az MTA elnöke kéri föl, három évi időtartamra. 1970 óta a SZAB elnöki tisztségét Szökefálvi-Nagy Béla professzor, akadémikus látja el. Az operatív, szervező munkában két tudomá­nyos titkár működik közre. 1973 óta a korábbi hét munkabizott­ság helyett most kilenc szakbi­zottság munkálkodik az egyes tudományterületeken; két társa­dal -mtudományi szakbizottság — az í. az irodalom, történelem, nyelvtudományok, a II. a jog, közgazdaságtan szociológia, filo­zófia tudományában illetékes — és hét természettudományi: bio­lógiai, földtudományi, környezet­védelmi és urbanisztikai, kémiai. matematikai és fizikai, mezőgaz­dasági és végül orvostudományi szakterületen. Ezeken belül — ahol a szakbizottság által átfo­gott területen bizonyos speciális témák ezt indokolják — külön­féle munkabizottságok alakulnak. — Hol működik még az ország­ban hasonló intézmény? — A szegedin kívül — amely elsőként született meg az ország­ban — Pécsett ós Veszprémben, s most van alakulóban Debre­cenben. Az egyes szakbizottságok, terv­szerűen, hosszabb időre meghatá­rozott program szerint végzik feladatukat. A munkabizottságok programjainak a kijelölését vi­szont az éppep soronlevő fel­adatok szabják meg, így kijelölé­sük rugalmasan, az aktuális igé­nyeknek megfelelően történik. A közelmúltban például a SZAB keretein belül szűkebb bizottság megvizsgálta — a Csongrád me­gyei és Szeged városi pártbizott­ság felkérésére — a Dél-Alföld­re vonatkozó társadalomtudomá­nyi kutatások kiterjesztésével és elmélyítésével kapcsolatos terve­ket, beleértve egy később szer­vezendő Dél-Alföldi Tudományos Kutató Intézet létesítésére vonat­kozó elgondolásokat: erről előké­szítő anyagot állított össze. A SZAB egyik legutóbbi akciója az az együttműködési megállapodás volt, amelyet az elmúlt évben a Kiskunsági Nemzeti Parkká nyil­vánított természetvédelmi terület igazgatójával kötött. Ezen a te­rületen a SZAB keretében hosz­szabb idő óta folynak hidrogeo­lógiai és hidrobiológiái komplex kutatások; mostantól e munka a KNP munkatársainak bevonásá­val kibővült és szervezettebbé válik. A társadalomtudományok terü­letén két új fontos témát dolgoz, nak ki. 1. „A falusi települések átalakulása a Dál-Alföldön és a folyamat gazdasági, társadalmi és természeti földrajzi összefüggé­seinek föltárása." 2. „A nemze­tiségi kérdés a Dél-Alföldön." Számos további téma van még előkészületben, különös tekintet­tel o társadalomtudományi komp­lex kutatások nagyobb fokú tá­mogatására. A Szegedi Akadémiai Bizott­ság 1974 májusa óta negyedévi tájékoztatót ad ki, melynek cél­ja rendszeres és folyamatos, in­formációt nyújtani a SZAB-ban folyó munkáról. A tájékoztató ál­talában a következő témákat fog. lalja magába: — A SZAB kapcsolatai az MTA illetékes szerveivel. A SZAB általános szervezeti kér­dései. — A SZAB plénumának, va­lamint vezetőségének a tárgyidő­szakban tartott ülései, határoza­tai. állásfoglalásai. — Bes'ámoló a SZAB szakbi­zottságainak és munkabizottsá­gainak tevékenységéről. — Beszámoló a SZAB által rendezett vagy a SZAB közremű­ködésével megtartott rendezvé­nyekről. Az elmondottakon kívül foglal­koznak olyan — a SZAB kere­tein belül szervezett — rendez­vények érdemi ismertetésével is, amelyek általánosabb érdeklő­désre tarthatnak számot. K. E. „ezt rendezi 8, az elszánt, a konok, akinek a sírok üregei dobok, dobok, ezt hozza 8, búval, de hittel is tele, ezzel jön 8, a hangok s lelkek megváltó mestere." M aga Illyés Gyula olvasta föl Bevezetés egy Ko­dály-hangversenyhez cí­mű versét a kecskemé­ti színházban Kodály Zoltán 80. születésnapján, és nyolc évvel a kecskeméti születésű nagy ma­gyar muzsikus halála után, ugyanez hangzott el a Kodály In­tézet megnyitóján. Fél év telt el azóta, és ahány kedves ismerőssel találkozom Kecskeméten. mind elhívom csendes sétára ebbe a hófehér épületbe. Szebellédi Tamás, az intézet portása, már régi isme­rősként üdvözöl, végigvezet ben­nünket a volt kolostor folyosóin, lépcsőin. Megmutat mindent, és nagy lelkesedéssel, szeretettel beszél az itteni munkáról. Az épületet Kodály Zoltánná javas­latára, Kerényi József építész­mérnök irányítása mellett, ere­deti formájában állították vissza Körülötte jólápolt gyep zöldje, tuja bokrok, fenyők Assisi Szent Ferenc kcs'obra. A XIII—XIV. század idején épült szomszédos templomot a török hódoltság idején ferences rendi kolduló ba­rátok kapták meg, akiket ve­szélytelennek látott. így megtűrt a török, ők építették fel a ko­lostort, a mostani Kodály Inté­zet épületét. Az alagsori kaza­matákban most is ott van néhá­nyuk holtteste befalazva. A haj­dani bamacsuhás barátok helyé­re most zenebarátok kerültek. Nemcsak zenebarátok, hanem zenetanárok, hiszen a Kodály szellemében itt tanuló amerikai, norvég, japán, francia és más nemzetiségű fiatalok mind egy­egy rangos zenei felsőoktatási in­tézmény diplomájával jöttek: ez felvételi követelmény. Jelenleg tizenhat. külföldi zenetanár igyekszik elsajátítani Kodály ze­nepedagógiai módsze'-ét. Többek között az a japán fiatalember, aki családostul érkezett, és most éppen a légkondicionált alagsori gimnas'tika-teremben asztalite­niszezik amerikai kollégájával, míg gyermeke derékig nekivet­kőzve játékos cselgáncsbemutatót tart a nála jóval idősebb újdon­sült francia barátjával. Ez a tor­naterem mindig a lakók rendel­kezésére áll, hogy a zene világá­ból, kis frissítőül, átléphessenek a sportolás birodalmába. Még egy pillantás az ultramodern fürdőszobákba, aztán visszaté­rünk az évszázados lépcsőkön. Az épületben harmonikusan meg­fér egymás mellett régi és új, puritán egyszerűség és XX. szá­zadi technika. A volt kerengő vörös, sárga és fehér márványlapokkal van kirakva. A halvány pasztell­színek is hozzájárulnak, hogy csend és nyugalom legyen az em­berben. Erről a folyosóról nyíl­nak a gyakorló-, előadó- és szol­fézstermek, a hangversenyterem, ami régen a szerzetesek ebédlője volt. Az egyik szobában „rögtön­zött nemzetközi vegyeskórus" Kodály művet énekel, a másik­ban kanadai fiatalember gyako­rol Bösendorfer-zongorán. — Többek között azért is ki­válóan alkalmas ez az épület ze­neoktatásra. mert vastagok a fa­lak, nem hallatszik át a hang, mindenki nyugodtan tanulhat, gyakorolhat — jegyzi meg Poór Gyöngyi idegennvelvű levelező, az intézet titkárnője. — Viszont van egy kis baj is — mondja a Szegeden érettségi­zett ifjú portás —, évekig tető né'kiil állt az éoület, átáztak a vastag falak, kicsit dohos a le­vegő, ami árt a hangszereknek. Ezért fúrtak lyukakat végig a fal tövébe. A fejem felett megpillantok egy harangot. — Regen a barátok használták — mondja Poór Gyöngyi. — Es most? — Most senki. — Meg sem szólalt az elmúlt fél évben? — De, egyszer, a télapóünnep­ségen. A Bösendorfer-zongorán kívül még Yamaha és Steinway_zon­gora áll az ösztöndíjasok rendel­kezésére. A mahagónira pácolt kőrisfa bútorok Mezei Gábor ter­vei alapján a Keceli Bútoripari Szövetkezetnél készültek, a sző­nyegek Békésszentandrásról va­'ók. a csillárok nagy része Auszt­riából. — Kik tanítanak az intézet­ben? —•' kérdezem Soós István tanársegédtől. Az igazgató Erdei Péter, ő ve­zényelte a megnyitón Kodály Psalmus Hungaricusát. Rajta kí­vül négy állandó tanárunk van: dr. Kokas Klára, Rozgonyi Era, Nemes Klára és Hajdú Roland, és nagyon sokan tanítanak itt óraadóként Többek között dr. Vargyas Lajos népzenekutató. Hegyi Erzsébet, Hamtxis Anna, Katalics Mária, Szabó Helga. Könyvtárunkat Ittzés Mihály ve­zeti. Kutatócsoport is dolgozik az intézetben, komplex esztétikai nevelési kísérletekkel a Kodály­metódus továbbfejlesztésén fára­doznak. 1976 szeptemberében kí­sérleti osztály indul a széchenyi­városi iskolában, ahol mér al­kalmazzak az itt kialakuló mód­szereket. A cél, hogy a gyerme­kek értékes anyagokon tanulja­nak meg zenélni, képzőművészet és irodalom bevonásával. A má­sik lényeges törekvés, hogy mi­nél előbb hangszert adjunk a ki­csik kezébe. — Mit tanulnak a külföldiekf — A módszertan, a zenepszi­chológia, a magyar népzene, kar­vezetés, a kamarazene, a zeneel­mélet, a partitúraolvasás és a szakmai tárgyak mellett magyar­nyelvet is. — És tudnak is magyarul? — Többé-kevésbé. Egyelőre aa intézetben az angol a hivatalos nyelv, de az üzletekben például hasznosítják magyar tudásukat. — Hogy érzik magukat a kül­földiek? — Nagyszerűen. Sokan szeret­nének hosszabb ideig is maradni. Általános az a vélemény, hogy nagyobb szellemiség, magasabb kultúra fogadta itt őket, mint amire számítottak, és hogy a ma­gyar emberek nagyon barátságo­sak. Az intézet lakói december­ben megtanultak egy csokorra­való karácsonyi éneket, bejárták a várost, „ingyen koncertet" ad­va Kecskemét ünneplő lakossá­gának. Természetesen az épületen belül is rendszeresen vannak hangversenyek, koncertek. A falon megszólal egy szolmi­záló kakukkos óra; a freiburgi Kodály Társaság ajándéka. Azt mondja: szo—mi. szo—mi. Kinézek az ablakon. A téglá­val köralakban kirakott udvar közepén többszáz éves élő hárs­fa. Csupasz ágait hajlítgatja a szél, de tavasszal virágba borul újra, és a nótafává magasodó vén hárs körül Kodály szellemé­ben tanul zenélni, énekelni a, világ. CSERNÁK ÁRPAD

Next

/
Oldalképek
Tartalom